Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

1991. március 8., pcntek Kultúra Hamarosan: tévésorozat a rákról A félelem nem segít Magyarországon minden ötödik halál­eset oka valamilyen daganatos betegség, s minden második családban bármikor elő­fordulhat rosszindulatú rákos megbetege­dés. Hazánkban évente negyvenezer új rákbeteget regisztrálnak, közülük huszon­hétezer meghal. E riasztó adatok is láttatják, a rákprob­léma csaknem valamennyiünket érint. Rettegni — e szomorú statisztika nélkül is — van bőven ok, kivált e kis hazában, ahol keveseknek adatik meg az egészséges élet­mód minden lehetősége, és ahol jóval kisebb az esély a rákból való felgyógyu­lásra. mint ott. ahol korszerű diagnoszti­kus műszerekkel, terápiával képesek gyó­gyítani e rettegett kórt. Pontosabban: a modern technika segítségével idejekorán felismerni és még a kezdeti stádiumban felvenni a harcot ellene. Mert a rák rákfenéje — nálunk — éppen az, hogy későn, a betegség előrehaladtával kerülnek orvoshoz az emberek, akkor, amikor már igen kevés az esélyük a gyó­gyulásra, az életben maradásra. Az idejében történő felismerés azonban korántsem csak rajtunk, potenciális bete­geken múlik. A rákszűrés lehetőségét kell megteremteni ahhoz, hogy harcba mer­jünk-tudjunk szállni e rettegett kórral. Pontosan e cél érdekében alakult meg alig fél évvel ezelőtt — több nyugat-euró­pai liga mintájára — a Magyar Rák Liga, amely mindenekelőtt a rákszűrés hálóza­tának országos megszervezését szorgal­mazza. A liga a megalakulása óta eltelt hónapokban nemcsak terveket szőtt, ha­nem már tett gyakorlati lépéseket. A liga megbízásából az országban öt regionális munkacsoport alakult, azzal a feladattal, hogy programot dolgozzanak ki — régión­kénti más és más rákfajták esetében — a betegség korai felismerésére, szűrésére, ellátására, illetve rehabilitációjára. A Duna-Tisza-közi munkacsoport vezetői a SZOTE orvosai: dr. Czigner Jenő egyetemi tanár és dr. Sonkodi István egyetemi docens. E szegedi központtal működő munkacsoport feladata: a száj­üregi daganatos betegségek korai felisme­rését és ellátását szolgáló munkaterv ösz­szeállítása. Nem véletlenül kapta Szeged a szájüregi daganatok szűrés-ellátás tervé­nek kidolgozását. Sonkodi doktor úr veze­tésével ugyanis már évek óta foglalkozik ezzel a szegedi stomato-onkológiai mun­kacsoport. A már elkészült programvázlat szerint: az egyre szaporodó szájüregi, garati daga­natos betegségek megelőzésében alapvető szervezési szempont, hogy a fogorvosi vizsgálat egyben rákszűrés is legyen. Ez azt jelenti majd, hogy a fogszakorvosok a rákgyanús eseteket tovább irányítják a megfelelő egészségügyi intézménybe. A szegediek programvázlata — a szürö­mozgalom megszervezése mellett — ki­emelt fontosságú feladatnak tekinti a felvi­lágosítást, amelynek természetes célja, hogy a beteg korán felismerje a vészjeleket, és mihamarabb forduljon orvoshoz. A különböző rákfajták szűrésének mun­katerv-kidolgozásával megbízott közpon­tok programjait később az egész ország­ban alkalmazzák majd. A felvilágosítást, a rákbetegséggel kap­csolatos, legfontosabb tudnivalók széles körben történő megismertetését a Rák Liga meghatározónak tartja, és ennek ér­dekében hamarosan ismeretterjesztő soro­zatot indít a Magyar Televízióban. Az adások korántsem a félelemkeltés és elri­asztás szándékával születnek, hanem an­nak érdekében, hogy valamennyien mer­jünk szembesülni e mindmáig félelmetes, eleddig tabuként kezelt betegséggel. A rákkal kapcsolatos ismereteink bővülése segíthet bennünket a védekezésben, a megelőzésben, a vészjelek idejekorán tör­ténó észlelésében és egyáltalán abban, hogy képesek legyünk szembenézni e ha­lálos kórral. —kalocsai — Új film ki Isten hátrafelé megy, avagy: két kézzel melléfogni Rendező: Jancsii Miklós Főszereplők: Epeijes Károly, Madaras József Talán egy évvel ezelőtt még elgondolkozhattunk azon, hogy a rendszerváltást köve­tően hogyan történne ..vagy ho­gyan viselnénk a visszarende­ződést. Most már kevésbé. Jan­csó ebből csinált filmet, a visz­szarendeződésből. ami egy mű­vész teljesítményét figyelembe véve. nem túl eredeti ötlet, még fiktív dokumentumnak se. Azt hiszem, lejárt már annak az ideje, hogy a művészet a ki­mondásban akár egy lépéssel is a történelem előtt haladjon, sót, e két fogalom majdnem teljesen elidegenült egymástól. Jancsó még próbálkozik, és próbálkozásaiban a tőle unásig megszokott elemeket használja fel: lángok, tüzecskék. mezte­len nők, bár a pucérság finom­ságával. A filmet sajnos ebben az egy szóban el lehet mondani: vis;­szarendeződés. Pedig Jancsó akarna sokat, sokkal többet mondani, elsősorban azokról, akik a barátai, de nem megy. A szereplőket agyonlövik a film végére, majd egy földre hullt törött szemüveg átvezet ben­nünket egy vetítőterembe, ahol a szereplök. a stáb és néhány vendég — köztük Hernádi Gyula is — végignézték a „da­rabot", aztán jön a magyarázat, Jancsó elmondja, hogy mit is akart csinálni, ami ugye elég gusztustalan. A csapat pezsgő­zik, a nők vetkőznek, s a filmet végleg befejezendő, Jancsót és Hernádit is legéppuskázzák. Hát nem rémülünk meg és nem fáj a szívünk, mert ebből az utolsó gesztusból sem tudunk meg többet, minthogy olyan gyengécskére sikeredett a filmje, hogy szerette volna le­lőni magát. Mert egy ilyen gesztusnak csak akkor van ér­telme. ha Jancsót valóban lelö­vik. Ez nem rosszmájúság. Mert amikor a testművészet­ben odáig jutnak, hogy a per­former kiül a színpadra és azt csinálnak vele, amit akarnak: pengével belevág, stb. vagy egy másik esetben a performert zsákba kötötték és Kalifornia egyik nagyvárosának forgal­mas utcájára kitették a szá­guldó autók közé és filmezték; egy osztrák testművész nézők előtt kiherélte magát; stb. Szó­val, amikor a művészet régen túl van azon. hogy ironikus gesztusként beszéljen az élet és a művészet kapcsolatáról, ak­kor egy rendező nem lövetheti le magát játékból. Jancsó él! A? Eperjes meg megint jó volt. P. SZ. Mozi rizi­Legtöbbször érdektelenül futunk át apró statisztikai adato­kon, s csak akkor állunk meg egy-egy percre, ha az a bizonyos adat valamilyen módon közvetlenül kapcsolódik mindennapja­inkhoz. A mozi is ilyen, bár sokan luxusnak tartják, de valószínű­leg meghökkennének, ha egyik napról a másikra bezárnák kapuikat. Milyen tendenciák mutatkoztak a múlt évben, és mit várhatunk ebben a naptári esztendőben? — kérdeztük Vörösné Séllei Emmát, a szegedi filmszínházak vezetőjét: — A múlt évben kiderült, hogy főként humoros vagy csa­ládi filmek mennek, mint pél­dául a Vissza a jövőbe sorozat, mert ez gyermekeknek és szü­lőknek egyaránt szórakoztató. A keményebb akciófilmek is csak akkor számíthattak si­kerre. ha a keménységet neve­tésben oldották fel. A horrorok nézettsége egyértelműen visz­szaesett. Kasszasiker: Nicsak. ki beszél! Nagy örömünkre szolgált, hogy az olyan ..mű­vészfilmek". mint az Amadeus és a Született július 4-én telt házzal mentek. Szegeden volt legjobb fogadtatása az 'Oscar­díjas „Bal lábam"-nak is. Nagy szerencsénk, hogy még tudunk rétegfilmeket vetíteni a téká­ban, a kamarában, és nem szo­rítják ki őket az amerikai döm­pingfilmek. Több régebbi ma­gyar produkciót ckak egy alka­lommal vetítettünk, de telt ház­zal. Ez év március 8-ától az új filmeket nem csütörtöktől, ha­nem péntektől vetítjük, mert a magyar forgalmazók külföldi partnerei kérték, hogy kapcso­lódjunk be az európai rend­szerbe. ahol péntek az új filmek napja. Ez számunkra nem túl előnyös: nincs a filmnek felfu­tási ideje. De remélhetőleg a/ előzetes felmérések alapján összeállított márciusi műsor erre rácáfol. E hónapban a Reszkessetek, betörők! és az Oltalmazó ég című Bertolucci­film ígérkezik jónak. A nézők érdekében a kamaraterem és a filintéka kezdési időpontját is megváltoztattuk. P. SZ. Visszhang Mikor cselekszünk Szegedért? Amikor 1987-ben néhány munkatársammal itt, Szegeden vállaltuk a latin-amerikanisták nemzetközi kongresszusának megrendezését, amelyen harminckét országból kétszáznál több tudós jelent meg, azt hittem, talán Szegedért is teszek valamit. Amikor ugyané kongresszus anyagát négy idegen nyelvű kötetben kiadtuk, s Brazíliától Portugáliáig kapunk megrendelést e kötetekre, ugyanezt hittem. Sok jel mutat arra. hogy az a nyolcvannál több folyóirat és évkönyv, amelyet tanszéki évkönyvünkért kapunk cserébe Dél-Afri­kától. Dél-Koreától Mexikóig és Chiléig, „egzotikus" part­nereink jó része számára az egyetlen jele annak, hogy egy Szeged nevű város létezik a világon. Amikor az egyetem Latin-Amerika Története Kutatócso­portja kezdeményezte, hogy az országban másodikként megindítja a spanyol szakot, nem hiszem, hogy Szeged ellenére tettünk. Ez év elején az Európa Közösség Tempus-pályázatán csoportunk képzési feladatokra 15 millió forintot nyert göttingeni és alcala de henaresi partnereivel együtt. Talán Szegedért is lesz mindez! Szerettem volna és szeretném hinni, hogy a JATE Szeged része, ahol nemcsak a helytörté­neti kutatást méltatják Szegedért tett erőfeszítésként, ahogy ezt a nyolcvanas években oly gyakran éreztem. Marok Tamás a DM március 4-ei számában Szegedért című írása megrendített e hitemben. A Szegedért Alapítvány elnökségének támogató döntésében meghökkenve konsta­tált néhány — szerinte — oda nem illő pályázati témát: „az afféle járatlan ember nehezen érti. miért épp ez hivatott támogatni olyan, támogatásra egyébként méltó témákat, mint a szicíliai vulkanizmus tanulmányozása vagy az Ame­rika felfedezéséhez kapcsolódó kutatómunka" Ez utóbbi érint engem, amennyiben a pályázatot en adtam be néhány nem egyetemen dolgozó kutató érdekében, akik e témában munkálkodnak. Arról van szo. hogy miután jövőre lesz Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulója, nem­zetközi kutatás indult arról, hogy Európa különböző orszá­gaiban, irodalmában, tudományában, egész világképében hogyan tükröződött a felfedezés, Amerika élménye stb. Miután Latin-Amerika-kutatás hazánkban csak Szegeden van intézményes formában és Magyarország Európa része, vállaltuk e munkát, néhány, tanszékünkhöz kapcsolódó tanár, könyvtáros lelkesedésére építve. E munka eddig támogatás nélkül két éve tart. A Szegedért Alapítványnak benyújtott, szolid pályázat e munkatársaink támogatását lett volna hivatott szolgálni. Úgy gondoltuk, nem szégyen váro­sunk számára, ha e munka, mely a firenzei egyetem közös európai kötetében kap majd helyet. Szegedre utal. Téved­nék? Ám, hogy ne vegyem el méltóbb témáktól e harmincezer forintot, szeretném jelezni, hogy az alapítvány kuratóriumá­nak levélben jelentem be: a támogatásról lemondok. Ennyit igazán megér a kultúra békéje Szegeden. Dr. Anderie Ádám tanszékvezető egyetemi tanár Hazai földön Mészáros Lázár hamvai Szerdán este kilenckor landolt Ferihe­gyen az a brit katonai repülőgép, amely Mészáros Lázár honvéd altábornagynak, az 1848—49-es szabadságharc hadügymi­niszterének földi maradványait szállította hazai fóldre A hamvak ünnepélyes állami fogadtatása csütörtökön délután 15 órakor lesz a budai vár Kapisztrán terén, ahol Katona Tamás külügyminisztériumi állam­titkár mond beszédet (MTI) Matúz a Mesterbérletben A hét jeles eseménye volt a Tisza Szállóban tartott mesterbérleti koncert. A Weninger Richárd vezette Weiner Kamarazenekar szólistái ezúttal fuvolaművé­szek voltak. A nemzetközi hírű Matúz István és Lass Zoltán — utóbbi a szegedi szimfonikusok muzsikusa — Cimarosa G-dur kettős versenyében remekeltek A XVIII században élt kiváló olasz operaszerző műve rendkívül kellemes muzsika Az elóadók egyaránt rficgcsillogtatták virtuozitásukat, valamint zenei formá­lókészségüket. Ez'utóbbi különösen szépen érvénye­sült a lassú tételben. A két szólista különböző színú fuvolahangja édesen simult össze, s hangképzésük pedig abban egyezett meg, hogy mindketten igen szép, magvas, telt hangon fújtak. Beszédes, erőteljes zenei­ségú előadásukhoz mesterien alkalmazkodott a Wenin­ger vezette együttes is. Nem véletlen, hogy a legmele­gebben ünnepelt produkció volt az első félidőben. Ügyszintén szép sikert mondhat magáénak az est ősbemutatójának jelen lévó zeneszerzője, Aráttyi­Ascltner, akinek Concertinóját a zenekar most játszotta elóször. Valójában egy formás variációs művel van dolgunk. A korunk hangján megszólaló zene a barokk gyakorlat szellemében fogant. A monotematika (egyté­máiúság) szellemes továbbfejlesztésének lehettünk tg­rtúi a gvors-lassú-gvors tempójú tételek során A zene­kar s a szólista Matúz szuggesztív, imponáló előadásá­ban kellemes perceket szerzett e mü is. Kevésbé volt megnyerő Bach h-moll szvitjének tol­mácsolása. Talán a „a hangverseny elsó száma" mos­toha tényének áldozata lett a mű Valószínűleg a magasfokú felkészültség, s „spanoltság" eredménve. hogy a gyors tempójü tánctételek a kelleténél fürgébbre sikerültek. Fokozottan érvényes ez a közismert, sláger­szerű zárótételre, amely szinte versenyfutássá alakult a szólista s az együttes közt. S habár Matüz István briliáns technikai felkészültségén nem fogott ki a rendkívül gyors tempó sem, a mú szellemének nem használt. Annál jobban tetszett a prózai összekötő szöveggel fűszerezett, nagy hétre készült zenekari mú, Haydntól a Krisztus hét szava a keresztfán. A rendkívül ritkán játszott kompozíciót felfedezte számunkra Weninger s együttese. Habár erősen expresszív, intenzív előadás­módjuk olykor már kicsit sok is, Haydnnál már-már harsánynak túnik a fortéjuk, de mindezzel együtt rend­kívül árnyalt s szemléletes zenei ábrázolást kaptunk tőlük. Különösen kiemelkedett a mondanivaló választé­kos megjelenítésével a szépséges Szomjazom cfmú tétel. Andrejcsik István prózai közreműködése viszont nem volt szerencsés. Sokkal árnyaltabb, átgondoltabb, meg­formált légkört teremtő szövegmondást vártunk volna Berényi Bogát.-) Paprikás hal Gregor-módra Uj szegedi szakácskönyv Akármilyen szúk esztendók járnak, a szakácskönyv reneszán­szának nem akar vége szakadni. Ma már szinte lehetetlen hoz­zájutni a méltán híres, régi sze­gedi szakácskönyvekhez. Soru­kat a piaristák főzőasszony a, Do­leskó Terézia nyitotta meg, ami­kor útjára bocsátotta Rézi néni szegedi szakácskönyvét (1876). Ót követte a szögedi nemzet nagy tudományú „sógorasszonya", Szekula Teréz, a Szegedi új sza­kácskönyvvei (1890). Ugyanez évben látott napvilágot Kovács Teréznek Szegedi képes szakács­könyve. majd Kotányi János, az­tán a máig ismeretlen Zsenka néni, óutána pedig Krasznat Elza, Móra Ferencné, Madár Im­réné és Nágel Manóné gyarapí­totta a szegedi szakácskönyvek sorát. Sajnos, olyan híres főző­asszonyok, mint Báló Jánosné Gajdacsy Juliska, Ónozó Poldiné Dobó Julianna és Bitó Jánosné Kis Kopasz Julianna, nem adták írásba a tudományukat. Három intézmény, a Somogyi Könyvtár, a Szegedi Nyomda és a Délraagyarországi Áramszolgál­tató Vállalat 1985-tól összefogva — szinte évente — egy-egy sza­kácskönyvvel lepte meg nódolgo­Gyenes Kálmán fotója zóit a nemzetközi nőnapon. Ez évben csak a Démász adott ki szakácskönyvet, jelesül a Gregor József—Varga Ántal • szerzőpá­rosnak Ízről ízre című kötetét. Az operaénekes Gregor Józsefet nem kell bemutatni. Varga Antal a szegedi egyetem matematikai­logikai tanszékének az adjunk­tusa. matematikatörténész. Izek innen-onnan című miniatűr sza­kácskönyve 1986-ban látort nap­világot. majd Gregor Józseffel együtt jelentette meg az Ízről ízre című. szintén miniatűr kötetet 1988-ban. A mostani kötet a két korábbi könyvecske receptjeit tartal­mazza. Még a fejezetcímekből is csak ízelítőt tudunk adni: Fűsze­rek, Levesek, Húsételek, Haléte­lek, Mártások, Tészták. Megtud­juk, hogyan készül a paprikás hal (mai elkorcsosult nevén: ha­lászlé) Gregor-módra, mi az az 55 555-ös szalámi. no meg a muty­kalica. Egyszóval: kedvünkre csemegézhetünk a szegedi könyv­kiadás új termékében, sütés-fó­zés nélkül ts A pompás kiállítású könyv mű­szaki munkáit Gabnai Jánös irá­nyította. Utószót, mint annyimás helyi kiadású munkához Péter László egyetemi tanár írt, nem fukarkodva az étkezéssel kapcso­latos jeles mondásokkal, szálló­igékkel. Mi mást kívánhatnánk a kötet olvasóinak, mint azt, hogy válasszanak ki maguknak egy ételköltcményt, és főzzék meg még ma. A mosogatást hagyják a fér­jekre, vagy maradhat holnapra is... A. F. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom