Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

4 A helyzet 1991. március 6., szerda Energiáról — racionálisan Kőolaj? Atom? Hidrogén? Elektromosság? Beszélgetés az MTA alelnökével — Professzor úr! Az olajjal összefüggő nemzetközi konfliktus nem először fordította az emberek figyelmét újfajta energiaforrások, energialehetőségek felé. Hogyan áll most a világ a tekintetben, hogy a kőolajat más energiahordozóval tudná kiváltani? — Nem kétséges, hogy az energiával kapcsolatos kérdések napjainkban az érdeklődés előterében állnak, hisz teljesen világos, hogy életünk minden pillanatához nélkülözhetetlen az energia. Tisztán kell azonban azt is látni, hogy semmiféle energiatermelés nincs kockázat nélkül. A legnagyobb kockázat viszont az. ha nincs energiatermelés. Épp ezért nagyon fontosnak tartom azt, hogy az öszszes energiaforrást reálisan mérjük föl, tudatosan nézzünk szembe azzal, hogy miért mit vállalunk. S természetesen számolni kell tényezőkkel, mint a levegő tisztasága, a Föld tisztasága. a jövőbeni következmények — egyszóval mindent számításba kell venni, s még akkor is tévedhetünk. — Milyen energiahordozókkal számolhatunk? — A legismertebbek a foszszilis energiahordozók: a szén, kóolaj, földgáz. Mindjárt hozzáteszem, amelyek ezek közül a leginkább hasznosíthatóak, abból van a legkevesebb. Nem véletlen, hogy az Öböl kérdése ilyen világméretű probléma, s túl a politikai konfliktuson, nyilvánvaló, hogy itt az olajról van szó, mint manapság a legfontosabb energiahordozóról. Ami legjobban szállítható, viszonylag tisztán kezelhető. Ám — gondoljunk az egyre nagyobb tartályhajók katasztrófáira — ez is komoly kockázatot hordoz. Nem beszélve az elégetéskor keletkező széndioxidról, aminek az igazi kárai még tudományosan nem is tisztázottak. A szénnel kapcsolatos kockázatok sorában a széndioxid termelődésén túl lényeges megemlíteni: elégetésekor sok esetben messze több sugárterhelést kapnak az emberek, mint az atomerőművektől normális üzem esetén. De ez csak az egyik veszélyes oldal, a másik, a rengeteg szennyeződés a szénben, nehézfémektől (rákkeltés!) a kénig. Ráadásul, míg a sokak számára oly félelmetes radioaktivitás mérhető, addig a nehézfémek rákkeltő hatása sokkal nehezebben. — Ha a további energiaforrásokról beszélünk, sokak első gondolata: miért nem hasznosítjuk a napenergiát? — Egészen biztos, hogy nem használjuk ki eléggé a napenergiában rejlő lehetőségeket, ám az előrelépéshez igen sok kutatómunka szükséges. Erre több út kínálkozik: nagy tükrökkel lehet gyűjteni a napsugarakat vagy félvezetők révén közvetAz Öböl-válság talán — legalább a háborús konfliktust illetően — megoldódni látszik. Hosszabb folyamat természetesen a politikai rendezés. Mint minden háborúnak, ennek a konfliktusnak is megvannak azonban azok a tanulságai, amelyek levonásához hozzálátni — sosincs korán. Nem kétséges. az Öböl-válságban kulcsszerepet játszott, játszik a nagy kincs, az olaj. A fekete arany világpiaci helyzetének vizsgálatakor azonban érdemes tágabb látókörünkbe vonni a világ energialehetőségeit, megvizsgálni az előrelépés esélyeit. Látókörünk kiszélesítésében Berényi Dénes akadémikus, a debreceni atommagkutató intézet kutató professzora, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke volt segítségünkre. lenül elektromos energiát lehet nyerni. Az a baj azonban, hogy túl ..híg" ez az energia, kevés esik egy-egy négyzetcentiméterre, így nagy területről kell összegyűjteni. A tükrök, s a félvezetők készítéséhez is fémek kellenek azonban, ami újabb környezeti veszélyt rejt. Egyelőre tehát a napenergia hasznosítása — nem tudja az igényeket kielégíteni. Ugyanez mondható el a geotermikus energiáról és a többi, úgynevezett alternatív energiaforrásról. — Mi a helyzet a fúziós energiával, a víz energiájával? — Ehhez tudni kell. ez is nukleáris energia, de más fizikai elven alapszik. A mostani erőművek energiája a legnehezebb magok hasadásán, a fúziós energia pedig a könnyű magok egyesülésén alapszik. Óriási a tét, mert ha sikerülnek az ilyen irányú kísérletek, akkor meg van oldva az emberiség energiaellátása. Ám ez még évtizedek kérdése lehet. Jelenleg laboratóriumban a fúzió megoldható. De több energiát kell befektetni, mint amennyit nyerünk. A hidrogénbombában e folyamat gyors létrejöttét meg lehetett oldani, de az a nagy kérdés, hogy sikerül-e lelassítani a fúziót, lehet-e kontrollált energiatermelésre használni. — Érintőlegesen már szó volt a hasadási vagy atomenergiáról. Mik ennek a forrásnak az előnyei, hátrányai? — Normális működés közben a reaktorok jóval kevésbé szennyezik a levegőt, mint bármely más energiahasznosítási forma. Előfordulhat azonban baleset, amire Csernobil a sokak számára elrettentő példa. Kevésbé ismert azonban a néhány évvel korábbi. New York melletti, harrisbourgi baleset. Mégpedig azért kevésbé ismert. mert ott az anyagi kár ugyan igen nagy volt, de kórházba senkit nem kellett szállítani — még a kezelőszemélyzet sem sérült meg. A magyarázat az, hogy a Csernobilban használt reaktortípust már rég betiltották, a világban másutt már régen nem engedélyezik ilyen használatát. Jóllehet, abszolút biztonság nincs, de a számítható kockázat a mai modern erőműveknél olyan kicsi, hogy össze nem lehet vetni azzal, ha autóba üt vagy repülőgépre száll az ember. Talán jellemző példa, hogy Franciaország hatvan. Svájc negyven százalékát atomerőművekből nyeri villamosenergia-szükségletének. — Nagy gondot jelent azonban: mit csináljunk a radioaktív hulladékkal? — Igaz. Vannak kísérletek arra, hogy a gyógyászatban — az igen drága izotópok kiváltásával — vagy élelmiszerek tartósításában lehet használni a kiégett fűtőelemeket — anélkül persze, hogy ezek az élelmiszerek radioaktívvá válnának. Egyelőre azonban a megoldás az: olyan geológiai rétegekbe kell tenni, amiről tudjuk, hogy évmilliókig zártak és mérésekkel állandóan figyelemmel kell kísérni. Összességében, akárhonnan is vizsgáljuk az energiakérdést, egy dolgot tartok nagyon lényegesnek: emberhez méltó racionalizmussal szemlélni ezeket a problémákat. A manipuláció lényege mindig az, hogy egy részproblémát fölnagyítanak, s csak arról beszélnek. Tetszetős érvelés, amikor például azt mondják: a nukleárisenergia-termelésnek egymillió emberből hárman áldozatul esnek. De arról nincsen szó: ha nincs energia vagy más energiaformát használnak, abba hányan halnak bele? — A jelenlegi kutatási irányok közül az energiát illetően mit tart legreményteljesebbnek? — Kell kutatnunk a napenerg/ű-felhasználást, a fúziós energiatermelést és a többi alternatív energiaforrást, de az energiamegtakarítás különböző formáit is. A közlekedésben fontos lehet a jövőben az elektromosan vagy hidrogénnel hajtott autó. Ez utóbbi tényleg környezetbarát, hisz a hidrogén elégése után víz, desztillált víz keletkezik. Futnak is ilyen kísérleti autók, sőt repülők is. Két komoly gondot kell azonban még megoldani. Az egyik, hogy folyékony hidrogént kell használni, ami nagy térfogatú,, s a csomagtartók felét elfoglalná. A másik, nagyobb gond, hogy ütközésnél a hidrogénből duijanócáz keletkezhet. Enne* kiküszöbölésére is vannak azonban elképzelések — nagyon nagy dolog lenne, ha sikerülne. (A fotókat Nagy Gábor készítette) Balogh Tamás Tavaly nyáron kopogtatott be szerkesztőségi szobámba lan. az afrikai vándorlegény. Akkori beszélgetésünk írásra is ihletett: közhírré tettem, mi szél hozta a világjáró botswanai fiatalembert a kelet-európai országok közül éppen Magyarországra. Megtudtam, a Bahá'i hit terjesztése mellett hajtja a kíváncsiság. a világ megismerése és az olthatatlan vágy. hogy sok barátja legyen ezen a földkerekségen. Úgy hallotta, a magyarok méltányolják a szellemi értékeket, ezért volt kíváncsi ránk. S hogy itt járva mit tapasztalhatott? Mindenesetre Ian-Baha' Úlláh, az Isten új prófétájának tanait vallva — egyebek között azt tanácsolta a magyaroknak: ne szóljanak meg másokat, mert ez gyöngíti az emberek egymáshoz való bizalmát, aláássa az egység érzését, végső soron az emberiség fejlődését. Márpedig az e hitet valló, négymilliónyi ember célja az. hogy a Földet egyetlen nagy család otthonává tegye. Úgy tűnik, ezen munkálkodik lan is. nemcsak utazásai során: később is ápolja a barátságokat. Hazatérve világkörüli útjáról, némi lélegzetvételnyi időhöz jutva ugyanis nekiállt, és leveleket fogalmazott. Föltehetően mindenkinek, akivel jó sorsa és a véletlen összehozta. Nekem, a szegedinek címezve, bár úgy hiszem, minden magyarnak, egyebek közt ezt írta: „ Visszatérek Magyarországra, mihelyt csak lehetséges. Hadd mondjam meg, nagyon hiányzik nekem az ön hazája. Úgy találom, a magyarok igazi emberek. Nagy szívük van, finom kezűek, vidámak a fájdalom idején is. Szenvednek, de úgy tűnik, mégis dolgoznak olyan keményen, ahogy csak tudnak, hogy fölépíthessenek egy jobb életet. Úgy döntöttem, köztük a helyem: a miskolci műszaki egyetemet látogatom majd, mérnök szeretnék lenni. Jóllehet, van egy titkom is: szerelembe estem a fotózással. Úgy érzem, ezzel szabadon kifejezhetem magam. Lehet, hogy egyszer mégis hivatásos fotós leszek? Úgy hiszem, a világkörüli utamon készült képeim, valamint a négy kontinens virágaiból összeállított fotókollekcióm Világszerte jó szolgálatot tenne az emberek oktatásában." Kedves „Botswana Boy"! Köszönjük a bókokat: ránk fér. Mi viszont sok sikert kívánunk álmaihoz, amelyeket remélhetően a miskolci valóság sem oszlat el majd... CH. Á. Dánia messze van A Fiú 24 évesen kezdte az önálló gazdálkodást. Százezres addigi keresetét fektette be, s kapott rá egymillió hitelt. Vásárolt 28 hektár földet, s még bérelt hozzá ötvenet. Hetvenhat tehenet tart, a tejtermelésből él. A takarmány nagy részét maga termeli, csak a kiegészítő kellékeket veszi mástól. Négy év alatt négymilliót fektetett be a vállalkozásába, ennek jó részét szintén hitelből. Betakarítógépei közül egyedül a kombájn hiányzik, azt bérelni szokott. Egy alkalmazottat foglalkoztat, aratáskor még öt-hat időszaki munkást vesz fel. Középfokú végzettséggel a menedzseri feladatokat maga látja el, s ezért külön díjat számolhat el magának. A szakmai gyakorlatát a vállalkozását megelőzően szerezte, a környékbeli gazdákhoz szegődött el pár hónapra. s fél évet töltött egy amerikai farmon. Jól megél a munkájából. Még mielőtt az olvasó azt hinné, álmodtam az egészet vagy agyamra ment a farmergazdaságok kontra téeszek politikai színtérre terelt vitája, elárulom, a helyszín Dánia, s a százezrek, milliók koronában értendők. A JATE docensét, Sallai Miklóst nem önmagában az élelmiszergazdaság érdekelte, az adórendszerrel és versenyszabályozással, az érdekképviseleti szisztémával is közelebbről megismerkedett két hónapos dániai vizsgálódása során. A magyar—dán kulturális kapcsolatok keretében kiírt pályázatrajelentkezett, s utazott. Az előbb leírt modellt tőle tudom, mint a többi „furcsaságot" is. A lakosság hat százaléka anynyi élelmiszert termel, hogy kétharmadát, főleg húskészítmények és sajt formájában exportálja. A közös piaci kvótarendszert szigorúan veszik. A család megélhetéséhez szükséges jövedelem alsó határát a harminchektáros területnagyság biztosítja. Az ennél kisebbek az általában specializált „hobbigazdaságok". A birtoka senkinek sem lehet több százhúsz hektárnál. E támogatott viszonyok között is érezhető a közgazdasági szorítás, a mostani tendencia szerint öt-tíz év múlva a megélhetési küszöböt a hatvanhektáros farmok jelenti*. A mezőgazdaság itt sem hoz annyi profitot, mint más ágazatok. Ezért a földet általában nem öröklik. Jobban megéri, ha az apa még életében eladja a fiának. A pénzt beteszi a takarékba. a fia meg ugyanonnan vesz fel kedvezményes kölcsönt. így a család helyett a szövetkezet vállalja a rizikót. A hitelek mellett az adózásban is vannak pénztakarékos megoldások. A termelők zöme tagja a tagdíjból és hitelből gazdálkodó szövetkezeteknek, melyek elsősorban a beszerzést, értékesítést, feldolgozást végzik. A hallatlan erős szaktanácsadói hálózat a szolgáltatás része. A farmerek zöme számítógépközpontoknak adja meg adatait, s cserébe onnan a lehető leggyorsabb információkhozjut. A középfokú végzettség kötelező, ellenkező esetben menedzsert kell alkalmazni. Földet csak az bérelhet, aki számszerűen bizonyítja, hogy reálisak az elképzelései. A dán mezőgazdaságot már a század elejétől a világpiaci hatások formálják, s ott az egységes piac. Ezért elképzelhetetlen az ottani viszonyokat azonnal, s egy az egyben átültetni. Aki veszi a bátorságot, nem árt. ha a feltételekkel is tisztában van. Bár Dánia meszsze van, állítólag arrafelé kívánunk haladni, csak akkor érkezhetünk a közelébe, ha nem az ellenkező irányba indulunk. T. SZ. I. Levél Botswanából