Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

1991. március 6., szerda Gazdaság 3 DM-grafikon Benzinfalók Az autózásról mindig eszembe jut egy néhányév­zel ezelőtti fővárosi sajtó­tájékoztató, ahol a kis fo­gyasztású nyugati kocsik be­hozatala is terítékre került. Az akkor ügyeletes ipari ál­lamtitkár kérdésünkre, hogy mikor honosodnak meg ná­lunk végre a kis fogyasztású nyugati kocsik, rezignáltán csak ennyit válaszolt: „Az ilyen autók behozatala fel­érne a kormánynak egy szesztilalommal". Autópar­kunk igazi korszerűsítése — az ábrát figyelve — való­ban nem lenne gazdaságos az új kormánynak sem. Ki­lencliteres átlagfogyasz­tással számolva, bizony már tekintélyes összeg a literen­kénti 33 forint, ami liberali­záció ide, vagy oda, tovább­ra is a kincstár zsebébeván­dorol. A benzinfalók gazdói­ra azonban a közeli jövőben újabb csapás vár. No nem az 1 forintos literenkénti benzinárcsokkentésre gon­dolok. Az évi kilencezer fo­rintos kötelező felelősség­biztosítás viszont már ko­moly tétel. Havi bontásban ugye ez már nyolcszáz fo­rintot jelent, ha hozzávesz­szük azt is, hogy az átlag autós legalább 400 forintot fizet még cascóra is, akkor ez már 1200 havonta, a ko­csi pedig meg sem mozdult. Nem igazán érteni azt sem, hogyan számították ki azt, hogy ha a benzinárba épí­tenék vissza a kötelező biz­tosítást, akkor literenként 9 forint 40 fillérrel emelkedne az ár. Ez ugyanis azt jelen­tené, hogy évi 12 ezer kilo­méteres átlagos autóhaszná­lattal kalkuláltak azok, akik a javaslatot tették. De kinek futja már arra, hogy ennyit autózzon? A ko­csik ugyanis egyre szomja­sabbak. (rafai) Szomjas kocsik 100 km-re jutó fogyasztás (liter) A félelem éve Évtizedekig konszolidáltnak tűnő világunkat az elmúlt időben igencsak kibéleltük félelmekkel: a munkás fél a munkanélküliségtől, a polgár retteg az inflációtól, a nyug­díjas az áremelésektől. De hogy egy bankár is féljen! No, ezt sosem gondoltam volna. Tracanl Skoda Dacia Lada Wartburg Moszkvicj Átlag Logikus következtetésinek tűnne. hogy ahol kiépítették a gázvezetéket ott jóval kevesebben igénylik majd a palackos gázt. Ám a mindennapi gyakorlat mégsem ezt igazolja. Példát hozhatnánk bármelyik Sze­ged környéki településről, mindenütt ha­sonló a helyzet. A szállítást követően szin­te perceken belül nyoma sincs a szürke tartályoknak, a sorban állas megszokott je­lenség a cseretelepek előtt Oly annyira kurrens a gáz-,.butélia", hogy képesek az emberek a szomszédos falvakat is végigjár­ni, csakhogy hozzájussanak. Márpedig ek­kora áldozatvállalásnak oka van. Valamire nagyon kellenek a palackok. De mire? Nem sejtés, hanem tény: fóliaházakat fű­tenek vele, és legyen bármennyire is sza­bálytalan (sőt: büntetendő!). gépkocsik üzemeltetésére használják jel. Az is közis­mert a honi vevőkön kívül nagyarányú a jugoszláv állampolgárok által történő jel­vásárlás. A jugoszláv törvények ugyanis nem tiltják a gázpatackos tankolást. A cse­retelepek dolgozóinak viszont se joga. se kötelessége firtatni: ki. hová viszi, milyen célra használja fel az általa kiadott palac­kokat Altalános a gázmtzéria sok-sok tele­pülésen. hogyne lenne tehát indokolt min­den olyan kezdeményezés közreadasa. amely segíti ennek a feszültségnek a feloldását. Forráskúton a Haladás Termelőszövetke­zet igyekszik jobbítani ezen a szolgáltatá­son. Nem állapot — hangzott el nemrégiben egy közéleti fórumon —. hogy egy ekkora településen csaíc 8-tól 10 óráig vehessenek palackot az emberek. Nem beszélve arTól. hogy nagyon sokszor kénytelenek üres kéz­zel távozni. Jogos igényt vettek tehát figye­lembe a téesz elöljárói, amikor elhatároz­ták: saját erőből egy cseretelepet hoznak létre. És nem is akármilyen megoldást vá­lasztottak. Nonstop nyitva tartást terveznek: a benzinkút üzemelésével hangolják össze a palackkiadást a kútkezelők vállalják majd a palackok árusítását. A téesz 150 ezer forintos költséggel im­máron kialakította a tárolóhelyet. Ha sok huzavona után is. de végre beszerezték a szükséges engedélyeket. A nyitás egyelőre azért odázódik el. mert a kiszolgálöszemély­z.et még nem vizsgázott le. no meg palackok síneseinek még a bekerített telephelyen. A tervek szerint kilencven tartályt vásárolnak a Dégáztól. de termeszietesen az igények arányában növelhető lesz ez a készlet. Elő­reláthatóan május l-jén kezdik árusítani a .,teesz"-palacknkat. G. E. Janus-arcú helyi adó A szocialista párt konst­ruktív ellenzékiségét ezúttal is bizonyítandó, elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a demokrata fórumnak a helyi adókról vallott nézeteivel egészében és részleteiben is egyetértünk. Elfogadjuk, mint elvi alapot és támogat­juk, mint elfogadható megol­dásokat sugalló gyakorlati segédletet. Költségvetésről os adókról szólva könnyen vonható — az önkormányzatunkra nem túl hízelgő — párhuzam az országos és a szegedi szemlé­let között, a közügyekben tetten érttető felelőtlenség alapján: ez a szemlélet pedig nem egyéb, mint a „gombhpz mért kabát" esete. (Helyi) adókról mindaddig szót ejte­ni sem bölcs dolog, amig nem rendelkezik a tisztelt önkormányzat olyan — a köz többsége által ismert és támogatott — városüzemel­tetési és -fejleszési elképze­léssel, amely nem a régi rossz automatikus életbentartá­sán, nem is a mindenáron való abortálásan, hanem és kúMrólag csak egy jól rang­sorolt érdekstruktúrán alap­szik. Egy jól kialakított, min­den részletében a helyi, tár­sadalom sokféle közössége által alaposan „kivitatott", reális önkormányzati elgon­dolásnak csupán eszköze le­het a város költségvetése. Az önkormányzat elképzelései­nek sorában (ha jobban tet­szik : az önkormányzati prog­ramban) szerepelni kell az úgynevezett elsődlegességet élvező céloknak éppen ügy. mint a város működését, A múlt héten közöltük lapunkban — a szegedi polgármester aláírásával — a helyi adókról szóló el­képzeléseket. majd a Ma­gyar Demokrata Fórum er­ről alkotott véleményét. Most a Magyar Szocialista Párt állásfoglalását tfesz­sziik közzé. mozgását biztosító rendszer, vagyis a ráfizetéses önkor­mányzati vállalatok rentábi­lissá tételére! vonatkozó kon­cepciónak. Ez azonban nem azonosítható azokkal a vál­lalati felügyelő-bizottságok­kal, amelyeket városatyáink laikus testületként kreáltak. Ahogy az idő — önkor­mányzati szempontból — eredménytelenül telik, úgy fogy a polgárok bizalma, s áthághatatlan pszichikai gát­ként magaslik a helyi adók és kivethetóségük realitása közé. Demokratikus polgári tár­sadalomban a központi ál­lamigazgatás és az önkor­mányzatok előtt is csak egy szent cél lebeghet, ez pedig a köz boldogítása. Magyaror­szágon helyi választási vere­sége miatt a kormány (és parlamentje) (adó)íityiszt mutat az önkormányzatok­nak, a politikai kudarcért anyagi revanst véve. Akár­hogy is vesszük, ez már va­lódi (pénzügyi) diktatúra; A demokrata fórum szege­di szervezetének álláspontja csak ennyiben értékelhető nehezen. Ma még tisztázat­lan. hogy tudathasadásról van szó, avagy ez már az tij viszony a kormánypart és párt kormánya között. A szocialisták „helyi adó­koncepciója" következetes Helyi adó kivetését csak ak­kor támogathatjuk, ha a vá­ros önkormányzata rendel­kezik a fentebb részletezett elképzelésekkel, felmérte az összes és lehetséges gazda­sági tartalékát, és ha garan­tálni tudja, hogy nem a bér­ből és fizetésből élőkre aggat újfent — immáron cipelhe­tetlen — terheket. Ha fel­mérte, hogy minden vérrel­verítékkel behajtott (helyi adó) fillér mennyi ráfordított (költségvetési) forintba ke­rül. Ha rendelkezik az adó­kivetéshez nélkülözhetetlen nyilvántartásokkal és alap­adatokkal. Ha tudja, hogy miből, mikor és mit akar csi­nálni! A szocialisták a helyi adókkal egy idóben a helyi adókedvezmények rendsze­rét is javasolják kidolgozni. Ajánljuk, hogy az önkor­mányzat a legfontosabb köz­célok finanszírozására hoz­zon létre alapítványokat, és ösztönözze a jómódú vállal­kozókat és polgárokat azok támogatására (az alapítvá­nyokra befizetett összegek tudniillik csökkentik a befi­zető adóalapját). Amint látható, ötletek és megoldások is akadnak egy mégoly népszerűtlen intéz­kedés igazságossá és elvisel­hetővé tételére. Szakértelmünket ezúton is jószándékka! a köz javára ajánljuk. Szeged) szocialisták — Márpedig 1991 a féle­lem éve lesz a bankoknál is — vág a beszélgetés köze­pébe Mészáros János, az Üllés és Vidéke Takarék­szövetkezet elnöke. — Mitől félhet egy jól menő falusi bank? — Hát vegyük sorra, mi minden vár ránk. Az el­múlt években jól meg lehe­tett élni az inflációból is. A betéti kamatok, míg el nem szabadultak az árak, meg­élhetést jelentettek azoknak, akiknek volt megtakarítása. Ma már megváltozott ez a helyzet. Egy évnél tovább nem érdemes lekötni a pénzt. Mobilizálni, forgatni kell, hogy legalább megkö­zelítően megtartsa értékét. — Ezért még nem kell lehúzni a bankok rolóit! — De vegyük az emelke­dő kamatokhoz az egyre romló fizetési fegyelmet is. Az elmúlt években, ha tar­tósan ezer forint kintlevősé­günk volt. már sokalltuk. Most meg több százezerrel tartoznak nekünk. Olyan ügyfél is akad. aki képes a kereseti igazolást is megha­misítani, hogy hitelhez jus­son. Aztán bottal üthetjük a követeléseinket, mert nem tud fizetni. — Hogyan védekeznek? — Ma már a két kezes is kevés. Mindenki tartozik mindenkinek. Mi is ragasz­kodunk a Garancia Biztosí­tó kezesi biztositásához. — A kintlevőségek növe­kedésében van-e szerepe annak, hogy Szegeden is nyitottak fiókot? — A városi és falusi em­ber szemlélete egészen más. Falun megfontoltabbak és óvatosabbak az emberek. A városiak könnyebben bele­ugranak a kölcsönbe, hogy vásárolhassanak. Majd csak lesz valahogy — gondolják. Egyébként, ha nem nyitot­tunk volna Szegeden fiókot, nem tudtunk volna kölcsönt se adni. — Miért? <— Mert az itteni ered­mény volt többek között a fedezet. Igaz, hogy a ?0 mil­liós kölcsönből 65-öt a sze­gediek vettek fel. A nyolc község lakói viszont csak 5 milliós hitelt kértek. — Es a betétek? — Az év végen félmilliár­dos betétállománnyal zár­tunk. De az idén sok min­den változik: 112 milliós hosszú lejáratú építési köl­csönünk van kint. Ez hatal­mas rizikó. Most, hogy fél­áron ki lehet fizetni a ked­vezményes lakáskölcsönt, másfél hónap alatt több mint 11 milliót kértek köl­csön tőlünk, hogy befoltoz­zák az itt keletkező lyuka­kat. — A félélmek mit változ­tatnak az üzletpolitikán? — Évek óta nyílt, őszinte pénzpolitikát folytatunk. Ez most tovább erősödik. Tag­sági találkozókat rendezünk, ahol elmondjuk, hogyan áll a szövetkezet, ki, mire szá­míthat. Kiterített kártyák­kal játszunk. A szerencse­lovagok kora minden bi­zonnyal hamar leáldozik. Éppen ezért én az arany középút elvét vallom. — Ez mit takar? — Csak annyit ígérünk, amit bizonyosan be is tu­dunk tartani. Én sem min­dig gondoltam így, de az élet rákényszerített erre. Hiába vagyok én vállalko­záspárti, ha nem éri meg vállalkozni. Melyik az az üzlet, amelyik kitermel 35­36 százalékos hozadékot? Mert lassan már ilyen szin­ten mozognak a kamatok. Az lesz a pénzvilág sírba eresztő kötele, ha nem si­kerül megfékezni a további emelkedést. Egyelőre azon­<ban egyetlen cél lebeg mindnyájunk előtt: megtar­tani a fizetőképességet. , R. G. Csirkefogócska A Földművelésügyi Minisztérium két kulatója nemrégiben néhány termékre össze­hasonlítást végzett, melyik állítható elő nagyüzemben, illetve az integrált árutermelő kisgazdaságokban gazdaságosabban. A paradicsom és a vágómarha a nagyüzemekben általában veszteséges, míg a burgonyából itt könyvelhetnek el nagyobb hasznot. A tej és vágósertés valamelyest kifizetődőbb a kisgazdaságokban. A húscsirke mindkét szek­torban ráfizetéses, de ennek mértéke a kistermelésben számottevőbb. Utóbbi egy helyi példával Is érzékeltethető. A Sándorfalvi Magyar—Lengyel Barát­ság Tsz-ben korábban egyaránt foglalkoz­tak nagyüzemi és integrált tartassal is. Most mindkettő befuccsolt. A központi te­lepen a veszteség elől úgy zárkóztak el, hogy lelakatolták az ólak ajtajait Harminc asszony maradt munka nélkül. A vállalko­zói kör folyamatosan morzsolódott le. te­kintélyes számlát hagyva maga után. Ke­resztúri István elnök elmondása szerint 3,8 millió forinttal tartoznak partnereik. Egy részük törleszt, míg másokat bírósági per­rel igyekeznek fizetésre birni. E jelentós summa '87-től '90 őssteig halmozódott föl. Álláspontjuk szerint főleg a korábbi vesz­teségeket nem a közgazdasági problémák okozták, inkább a szakértelem hiánya, s olykor a felelőtlen gazdálkodás. Hallani le­hetett olyan esetekről, hogy a pénzügyi za­varba került termelő a kiszállított takar­mány egy részét olcsón kótyavetyélte el. Így papíron irreálisan magas takarmány­felhasználást regisztráltak. Ezt a költséget már nem fedezhette az értékesítési ár. Felmerülhet a kérdés, miként függ ez össze a nagyüzemmel. Az integrált terme­lést közös érdekeltség szülte A vállalko­zónak nem volt annyi pénze, hogy az egész ternrselést finanszírozza- Szerződés kereté­ben. utólagos elszámolásra kapta a napos­csibét és a takarmányt. E hitelezés és a beszerzés, valamint az értékesítés bonyolí­tása, esetleg a szaktanácsadás fejében a té­esz fix összegű jutalékra tartott igényt Mindennek fedezetét az értékesítési ár ad­ta. Az elmélet ott siklott ki. amikor ez az elszámolás mínuszba futott. Az első botlás után az újabb turnust ismét meghitelezték, hisz azt a szerencsétlen körülmények össz­játéka is okozhatta. A folytatásra isi közös érdek motivált: a továbbiakban a tartozást így a legegyszerűbb megszüntetni, s a gaz­dálkodó sem akarja az első kudarcra fel­számolni azt amibe időt munkát és pénzt áldozott s amitől a megélhetését várta Ha az újabb próbálkozások is sikertelenek vol­tak. tovább gyarapodott a kifizetetlen szám­la. egészen a csőd beismeréséig. A közös gazdaság érvényes, aláírt szerződésekre hi­vatkozva követeli a pénzét, úgymond, „tő­lünk is mindent behajtanak, mi sem jóté­konykodhatunk ..." A bordányi Révész István egyike a per­be fogottaknak, öten álltak össze a szemé­lyenként 100-500 ezer forintnyi követelés megalapozottságát vitatva, igazuk bizonyí­tására. Első fokon vesztettek, s ebbe nehe­zen tudnak belenyugodni. Való igaz. ezek a százezrek családokat tehetnek tönkre, a védekezés és ellentámadás érthető reflex. Főleg, ha igazuk van. csak épp bizonyítani nem tudják. Révész István állítja, hogy je­lezték a problémáikat amikor szerintük gyenge volt a csirke, vagy nem ette a jó­szág a kiküldött takarmányt Csakhogy minderről igen hiányosan tudnak papírok­kal szolgálni. A kirendelt szakértő sem tu­dott sokra jutni, évek távlatából nehéz per. döntő bizonyítékokat előhalászni. Védeke­zésük inkább közvetett: „A befuccsolt har­minc ember nem lehetett egyszerre hülye és kalandor. Valami, a téesz számlájára ír­ható. objektív mulasztásnak is kell lenni a dologban. S akkor már az egyoldalú kocká­zatvállalás sem indokolt." A bordányi gazda tavaly egy másik té­eszhez pártolt át s tapasztalata szerint az onnan kapott táptői könnyebben hízik a csirke, amely ránézésre is életrevalóbb. Az ól, a gondozás ugyanaz, s most nincs vesz­teség. Ha így igaz, a közgazdasági viszonyok ismeretében ez nem kis teljesítmény. Egy figyelemre méltó adalék az ügy megítélésé­hez, s nem több. Talán ebben az esetben nehéz rámondani, hogy dilettáns, nem hoz­záértő a kárvallott Ha nem fellebbez sike. Tesen, a korábbi kisiklásért fizetni kell. ha bírja, ha nem. E csirkefogócskában va­lakit el kell kapni. A világ könyörtelen. Ha valaki szerződést ir alá. gondoljon erre is. Tóth Szeles István

Next

/
Oldalképek
Tartalom