Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

8 1991. március 15., péntek DM magazin - Ott az a kép. amit a falon lát, Debreczenyi Ignác negyvennyolcas honvéd főhadnagyot ábrázolja. Szegről-végről a családom rokona is, s a dédapám együtt harcolt vele Budavár ostrománál. A portrét egy német festő készítette róla a világosi várban, épp a fegyverletétel napjaiban; talpig uniformisban van. és büszke, amilyen mindig is volt. pedig ha kinézhetnénk mögötte a vár ablakán, odalenn az udvaron lovakat látnánk, összegyűjtött ágyúkat, és katonákat, amint halomba hordják fegyvereiket. Nem, a szabadságharc nem bukás volt. Hiszen a harc, amit akkora túlerővel szemben kezdtek el, már eleve vesztésre volt ítélve. Ok mégis végigvitték. Világosnál Görgeynek már mindössze másfélnapi lőszere maradt. Azzal ment volna neki az orosznak? Nagyon sokan árulónak tartották őt — az ünnepi tósztokban és beszédekben, az újságokban, de még a tankönyvekben is. Pedig a hadseregben, a katonák előtt Görgey Arthúr igen népszerű volt. Kezdetben inkább az ellenségei, főként az arisztokraták gyalázták, akiknek már az nem tetszett, hogy a szabadságharc alatt Csepel szigetén felköttetett egy grófot. Görgey Arthúr... A mi családunk vonzódása 1848-49 történetéhez egy kicsit az ő nevéhez is fűződik. Dédapám. Virágh János 48-as tűzmester volt Szegeden: kitűnő lövész hírében állott, mondják, hogy képes volt ágyúval szinte a bajtársa szájából kilőni a szivart. A budavári ostrom elónapján Görgey fehér lován megjelent a zászlóaljuk előtt, és megkérdezte, ki akar másnap elsőként meghalni a hazáért? Mert tisztté teszi azt, aki elsőnek ér fel a várfokra a lajtorjákon. Persze az egész század előlépett. Debreczenyi Ignácz ezután le'tt főhadnagy. Görgey állta a szavát. Később, hosszú évek múlva a Pillich Kálmán által, az 1879-es árvíz emlékére rendezett híres szegedi vacsorák egyikén apám egy ízben találkozott az idős Debreczenyivel. A szabadságharcról beszélgettek, s persze Kossuth és Görgey is szóba került, amikor apám, aki zöldfülű ügyvédbojtár volt még, elszólta magát: árulónak nevezte Görgeyt. Az öreg katona merően ránézett, és kérdőre vonta - miért a tankönyvei alapján ítélkezik, amikor a nagyapja együtt harcolt vele. És nem is akármilyen harc volt. Apám ekkor látott neki a szabadságharcot és Görgey tetteit tanulmányozni. Élete végéig tisztelője maradt. Az vagyok én is. Büszke vagyok rá. hogy én találtam meg a nyíregyházi levéltárban azt az írásos vallomást, amelyet egy 48-as főhadnagy tett, aki szemtanúja volt Görgey Arthúr sebesülésének az ácsi csatában. Ez «zért fontos, mert — minthogy a fejsebét hátulról kápta - azt állították róla, hógy a saját honvédéi sebezték volna meg. A szemtanú elmondja, hogy egy menekülő vértes, látván a fényes mundért rajta, hogyan csapott vissza szablyájával, s hogyan ejtett szörnyű vágást a tábornok fején. A sérülésről egy anekdota is járja; azt mondják, amikor az ifjú Kisfaludy Stróbl Zsigmond Visegrádon a már tolószékes ősz hadastyánt megmintázta, észrevette Büszke, amilyen mindig is volt DR. CSONGOR GYŐZŐ '48-'49-ES RELIKVIÁI KÖZÖTT R

égi könyvek nehéz illata ül a szobán. A szabadságharcról sfólnak, emberekről, akik a történelem távólában élnek valahol, akikből egy-egy szobor, vagy utcanév maradt. Vagy még az sem talán. Más kor. A tetteik már papíron történnek, mint a mesék. Az ember lassan megérti a mítoszokat is. A szobában idős férfi, 76 éves már. Dr. Csongor Győző, a szegedi múzeum nyugalmazott igazgatóhelyettese. Egy festményre mutat, egy borús teremben, boltíves ablak alatt álló huszáregyenruhás tisztre. A szemében fény van. rajta a sebhelyet is. Állítólag Görgey felfigyelt erre, és így szólt a szobrászhoz: „A vágást nézi? Hja, öcsém, jól nézze meg, mert, ha Kossuthot mintázza majd, nála ilyesmire nem fog akadni." Ma már Görgeyről sokat beszélnek pro és contra is. De itt nálam Szegeden nincsen „Kossuth vagy Görgey". Itt Kossuth és Görgey van. Együtt. A falon mindkettejük képe ott függ. Szeged. A szabadságharcnak megvan a szegedi története is. Bőséges anyag gyűlt már össze 1848-49 szegedi oknyomozó történelméből, és mégis kevéssé ismerjük a város hőseit. A névtelen félisteneket, ahogy Kossuth nevezte a szabadságharc honvédéit. Számwald Stacher Gyula... - Szegedi születésű, az apja egyszerű kishivatalnok volt. Amikor születésekor a Gyula azaz latinul: lulius - nevet kapta, apja ragaszkodott ahhoz, hogy a plébános hozzáírja a Caesar utónevet is. A pap csodálkozott ugyan, de megtette. Ki gondolta volna akkor, hogy valóban nagy hadvezér lesz. Végigharcolta a szabadságharcot, és kiérdemelte Petőfi barátságát - verset is írt hozzá. „Egy könyvárus emlékére" címmel. Világos után előbb Németországba, majd az Egyesült Államokba ment. s ott beállt az északiak seregébe. Egészen a tábornoki rangig vitte. A piedmopti csatának egyik hőse volt Abráham Lincoln tábornokainak sorában. A spanyol Cidhez hasonlatos legenda is keletkezett róla: mondják, hogy sebesülten, magát a lovához kötöztetve vezette győzelemre a lovasrohamot. Amerikában megkapta a „Medail of Honors" kitüntetést, később pedig a koporsóját személyesen az amerikai elnök kísérte. És mégsem a kitüntetéseire volt büszke. hanem arra, hogy Petőfi nyolcsoros verset írt hozzá. Az amerikai történelem nagyon szépen emlegeti, a magyar pedig alig tud róla. Soha nem került vissza Szegedre. Debreczenyi Ignácz - Ugyancsak két világ hőse. Ot már említettem: Szegeden született, s a budai vár ostrománál kapta meg a főhadnagyi rangot. Egészen Világosig végigharcolta a magyar szabadságharcot, aztán ő is Amerikába került, habár félig-meddig kényszerűségből: a szabadságharc után, amikor a kedveséhez titokban visszatért Szegedre, annak házában, a fogason császári tiszti kardot és csákót talált; mesélik, hogy erre igen megdühödött és fegyvert rántott. Csakhogy a dulakodás közben véletlenül elsült a pisztolya, és az asszonyt sebezte halálra. Kétszeresen is menekülnie kellett. O is Hamburgon keresztül jutott Amerikába. Az északiak oldalán harcolt; kapitányi rangra emelték. Később már. amikor a tette elévült, visszatérhetett Szegedre, sőt, tisztséghez is jutott. Az árvaszék gyámügyi felügyeletének tisztét kapta meg a várostól. 1912-ben halt meg, Szegeden. A Belvárosi temetőben nyugszik. Répássy Mihály... - Ö is á Belvárosi temetőben fekszik. Viszonylag korán kapott magas rangot: honvéd tábornok lett, de a világosi fegyvérletételt már nem érhette meg. Nem harcban esett el, á kolera vitte el Szegeden, 1849 júliusában. De, ha nem hal meg idő előtt, Haynau minden bizonnyal őt is kivégezteti Aradon. A szabadságharc előtt ugyanis Galíciában, a Württemberg-huszároknál ezredesként szolgált, ugyanott, ahol Haynau is akkoriban. Amikor Lenkey János, későbbi honvéd tábornok - Petőfi róla is írt verset - századával együtt hazaszökik Galíciából, Répássy Mihályt küldik utána, az elfogatására. Répássy pedig egészen Ungvárig követi a századot, s ott aztán ráveszik, hogy maradjon ő is. Érdekes: a történetírás általában csak egy szökevény ezredesről beszél, pedig Lenkeyvel Répássy is megszökött. Ezek után hamar megkapta a tábornoki rangot, majd egy időben Görgey helyettese is volt. Temetésekor Kossuth is a sírjánál állt, a Belvárosi temetőben. A vörössipkások... - A harmadik gyalogezredből a 133-as, és a 104-es gyalogos zászlóalj csupa szegediekből verbuválódott. De ezek közül is különösen híresek voltak a 133-asok, az úgynevezett vörössipkások, a Damjanich-féle csapat. Amikor Szeged város tanácsa megkapta a Honvédelmi Bizottmány felkérését, hogy önálló zászlóaljat állítsanak elő, a minorita templom melletti kolostorban jelölték ki a 48-as fiatalok toborzóhelyét, és a város két embert küldött főtoborzónak. Az egyik OsztróvszJcy József, a későbbi kormánybiztos volt, aki itt, a régi Felsővárosban működött, a másik pedig Rengey IAigner) Ferdinánd, szegedi tiszti főügyész - az ő területe Alsóváros volt. Rengey kevesebb sikerrel járt, mert az akkori Alsóváros lakossága főként földművesekből állott, és a parasztlegényekre, úgy látszik, nem volt jellemző a harci dicsőségvágy. Nem úgy az iparosfiúkra. Osztróvszky zászlóalja alá özönlött a fiatalság. Azt mondják, be kellett csukni az üzemeket, mert nem volt kivel dolgoztatni. Ám a zászlóalj felszerelése egyre késett: a város nem tudta fedezni a mundérok és a fegyverzet költségeit. Ekkorra már átvonullak Szegeden a dél felé tartó pesti századok is, fessen, csillogó egyenruhában, és ez igen türelmetlenné tette a szegedieket. Mígnem egy főhadnagy megelégelte a várakozást, s a sürgetésére a városháza elhatározta, beszerzi az egyenruhákat. A szegedi hölgyek saját kezükkel varrták meg a zászlóalj alsóneműit, és ók adták össze az élelmiszert is. Amikor pedig a szegedi honvédek levélben kértek fegyvert és segítséget a Honvédelmi Bizottmánytól, Kossuth - máig is megvan az írás -, így üzent vissza: „Tisztelt polgártársak! Önök azt kérték, hogy küldjek segítséget Szegednek. Én elküldöm önökhöz Damjanich őrnagyot." így került Damjanich a vörössipkások élére. A Tiszán, hajón indultak el a délvidéki harcokba. Ezemegyven emberből talán negyven-egynéhány tért vissza éppen Szegedre. A többiek meghaltak a szabadságért. Lejegyezte: SOMOGYI P. SÁNDOR rp-/ ar. Ő/Ő -Jfwwé' %hwm S ZABÁDiAOTJ,! SiiOIBII C> sí&r^C^ a o ü a ÜI i tátmrrntk m &tMÍ<>ll<>f IwUiMi *A4JIav»r«»l L öv Utt 10-tit k»>\<'íL'Zít Luútjfi.íl ji'hMlOrtt UlhtriH orN/aiist** niHmé liíwMfmiiHy (fhtOkCft' k hüHfiKNC ÍUÍÍ<»1 • :•<:.»!.:< i v»» <?(.:>>» ! » \ < f«f *< tí j- * i'í'-v.: k-'-vk U< i «,;<<: í"*<kí IV >'i I >A * f-i .<%< I* ! Í«íw»fUtrfc «•'• <!:!«'•>;• - I' ttiuit <•<%!•< ;>>r.:i>< <l„J.. t*Mr« M-l* «<WÍ Ói. í .<, V •: ii> »-/> 1 t !i)i<>k \> !>< «>{;«. . »>f, !>>. <(">)»< k< í >'<* k-- v> • í'-í' í-:< .;ljn&,i* ív -.< ( (tyű. í»>fí><t,J i .:'< »>.! í ÍV <•:.- Sí (»*(» M < < « • :..|«,t(' k X< Wvt.'í..^ v-y, , tí íjíítvil & tl« iiít tlíí'íí V v <í J '<«;•> :»M> í ' I >'< > ' k >y>: ; . <»«»r«fH l»lM»i*r«r«i» *,!». ! > .:<íj.<!>!>: í<s<. >* i ü .•• !> <. i.>• í i -jjí-í, ia*««iík •ök :«.•» •<» »»> !»<»'< V •> ,> ,' >;< , , .<. .,.1 :,!- ',(/<!(;•!»<•«<-tW» !*si>i .ii:i > • >> ><»t vt,»i< »«f H»*<;«<•«» M* «>.« -1JÍ ' Vív { . r .í í-í ,'í H<*s! nem ttassyjv* «t a magyart t^.tz<áita-i h;u« z,tli.iis' B«!t Sjouc.Vw .(«-<< U- i tkiü