Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

1991. március 15., péntek Műsorok 13 m magazin KASS JÁNOS RAJZA Március 1 O A A szeptemberében, amikor már csak Klapka Komároma V /| U dacolt az ellenséggel, a fölperzselt és kifosztott ország X U I y délnyugati részén, a saráról és vendégmarasztaló agyagáról híres Somogyországban különös dolgok történlek. Meglett és komoly gondolkodású emberek, parasztok, kézművesek hasaltak le, s fülüket a földhöz tapasztva hallgatóztak, hogy aztán elhomályosult szemekkel, bólogatva álljanak fel, hogy igen. hallják még az ágyúzást, a paták dübörgését, van még ellenállás, harc, van tehát remény is. Egyetlenen fullasztó hónap telt el a világosi megaláztatás óta. A környéken bujdosó Madarász József, a flamingó, aki a for/adalom radikális szárnyához tartozott, keserűen mosolygott földijein. 0 már nem hallotta az ágyúzást, és jól tudta, hogy nincsen remcny. Madarász tévedett, mert politikus volt. A politika reménye a hatalom reménye, a politikus jön és elbukik, az idő csak az alattvalókhoz kegyes, mégha a nevükről el is felejtkezik. Ezért aztán azóta is komoly és meglett hölgyek, urak váratlanul lehasalnak a földre, hogy kifüleljék a rögök alól a reménykeltő üzeneteket. Mintegy százötven éve össznépi cselekedet ez. csinálta boldog s boldogtalan, szegény és gazdag, de az ágyúzást, mely akár hiszik akár nem, azóta is hallik, mégsem hallhatta mindenki. Egészen pontosan némelyeknek mást jelentett, mint amit valójában jelenteni kellett volna, mert nemcsak fül s figyelem szükségeltetett a megértéséhez. Úgy lehet, arról van szó. halljuk-e saját szivünk dobogását. A

forradalom leverése után a nemzet jótékony és sokszor keserűséggel is átitatott játékba kezdett. A vertrauer. vagyis a polgári ruhás titkosrendór százötven éven át nyesegette a hivatalosnál nagyobb kokárdát és a lányok hajtincsébe csavart tiemzeti szalagot, ám az irodalom és a nemzeti lelkiismeret gondoskodott arról, hogy március hónapja kisajátfihatatlan legyen. Erről a hónapról írta 194l-ben Illyés Gyula, hogy komolyan és őszinte szívvel ugrál ide s oda tél és tavasz között. Vagyis élet és halál között. Azt hiszem, ez. március legfőbb titka - és előnye, például a többi hónappal szemben. Mert soha máskor nem vagyunk olyan közel van-hoz és nincs-hez, a halvány és gyenge zöldhöz és a hegyoldal sárverte hófoltjához, mint hatvanegynéhány nappal szilveszter után, ezen a különös, szeszélyes hónapon Tulajdonképpen már önmagában is forradalmi helyzet Ezért aztán, bár némileg szentségtörő kijelentésként hathat, de mégiscsak Isten volt a: első igazi forradalmár, legalábbis a földi viszonyokat tekintve, s nyilván nem véletlen, hogy az ateisták olyan 'elkeseredett és kiengesztelhetetlen küzdelmet folytattak éppen óeilene. Ottlik Géza 1943 márciusában szintúgy valami nagyon fontosra hívta föl a figyelmet. lamdererre tudniillik, erre az idős s mondom még egyszer, meglett férfiúra, aki a nyomdafoglalás zavaros perceiben súgott a forradalmár gyerekembereknek. Foglalják le. kérem, először a gépeket, aztán már nem érdekes a cenzúra, súgta oda egy kecskeszakállas, vékonydongájú s fölöttébb izgatott fickónak. Azt mondja Ottlik erre. hogy öntudatos cinkosság volt. s hogy Landerer érdeme leginkább az. hogy. lelke szegletében megőrizte a változtatás gyönyörű készségét. Landerer közeli rokonai majd azok a somogyi parasztok lesznek, akik másfél esztendő múlva hasalnak a földön, hallgatóznak és hallják az ágyúzást. A honatyák a napokban szavaztak a kérdésről, és nem tették állanu ünneppé '48 márciusát. Nincsenek különösebb politikai avagy történelmi érveim, mégis úgy gondolom, bölcsen döntöttek. Mert, jelentsen bármit egy demokratikus és polgári Európához való csatlakozást például leginkább -, március kanonizálhatatlan. Minden szépsége, ereje abban a személyes altemativitásban van. amit százötven éve megszakítás nélkül jelent. A titok ne uralkodjék. Mert hiszen március eppen ez: amikor lehajolunk a földre azi halljuk, hogyan, miből születik a világ. T

^artozom még egy történettel. Az eset három-négy évvel ezelőtt történt egy Kovács nevű kózrendőrrel. Március idusa volt, természetesen, aznap különösen hosszú és nehéz volt a szolgálat, a főtérre is kivezényelték okét. ahol gumibotozni, meg feloszlatni kellett, az az igazság, nem ment valami könnyen, sok volt a szemtelen szimpatizáns. Kovács tizedes éjjel kettőre ért haza, a család már aludt. Megcsókolta a gyerekeket, az asszonyt, kiment a konyhába és fáradtan ereszkedett az asztalhoz. Aztán elővett egy kőbányait, cigarettára gyújtott, s miközben nadrágszíjjá szorításán lazított, csak úgy belemorogta az éjszakába: „A jó kurva életbe bele. " Az asszony néhány perc múlva fölébredt, a férje nem feküdt mellette. Félálomban kibotorkált a konyhába s azi látta, hogy Kovács tizedes fekszik a konyha kövén, és hallgatózik A férfi zavartan nézett fel. Valami dübörgés, mondta, valami zúg és morajlik odalenn Gyere, feküdj le Jóska, elfáradtál, suttogta az asszony, és a férfi engedelmesen követte. Nyugtalanul aludtak. Másnap reggel, miután a férfi dolgozni ment, Kovácsné, mintha csak figyelnék, körülnézett, aztán leereszkedett, lehasalt a konyha kövére. Néhány percig hallgatózott, aztán sápadtan, elhűlve állt föl. O is hallotta az ágyúzást. Március volt, akárcsak most. Az égen hosszú, fehér fátylak úsztak, odalenn valami készülődött. Soha ne s/égyeljenek, kérem, lehasalni a földre. DARVASI LÁSZLÓ Mészáros Lázár, a tudós és katona Az utókor némelykor igazságtalan. mint például Mészáros Lázárral is. Petőfi Sándor Nyakravaló című gúnyverse tette széles körben ismertté az első felelős magyar kormány hadügyminiszterének nevét. Történt ugyanis, hogy az egyenruhához tartozó nyakkendő viseléséről Mészáros Lázár vitába keveredett a költővel, ki akkor századosi rangban szolgált. A hadügyminiszternél Bem tábornok futárjaként jelentkezett Petőfi, ámde hiányos öltözetben: nyakravaló, azaz akkori szóhasználat szerint kravátli nélkül. Ezt kifogással illette a hadügyminiszter, mire Petőfi.'a gúnyverssel válaszolt. Mészáros Lázár Baján született 1796. február 20-án. A családi hagyományok folytatása helyett a katonatiszti pályát választotta. 1813. augusztus elsején lett a császári-királyi hadsereg katonája, szolgálatát a 7. huszárezredben kezdte. Részt vett az 1814-15-ös, majd az 183 Les itáliai hadjáratokban. Hősiességéért 1837-ben őrnagyi előléptetés a jutalom. Aztán 1845 október 20-áig, ezredesi kinevezéséig a szintén Lombardiában állomásozó 5. huszárezrednél szolgált Közben az irodalommal és a politikával ismerkedett. Az itthoni eseményeket nyomon követte. Különösen Széchenyi István nagyszabású tervei nyűgözték le. 1837-tól folyamatos a levélváltás köztük - Mészáros kezdeményezésére. Gondolataikat rendre kicserélik. Széchenyi például a pesti gőzmalom felszerelését az ő olaszországi tapasztalatai alapján rendelte el. A rendszeresen publikáló katonát 1844 végén levelező tagjává választja a Magyar Tudós Társaság, ahogy az Akadémiát akkor nevezték. Székfoglalóját 1845. október 28-án tartotta. A katonaságról című értekezése a társadalom. a gazdaság és a hadtudomány kapcsolatát vizsgálta. Ebben olvashatjuk: „minden nemzet csak annyit ér, amennyit munkája által szerzett nyers i I.-v és feldolgozott terményeivel, önnön szuk ségletét kielégítve, feleslegeivel világi viszonylatban is résztveszen." Állomáshelyén: Olaszországban értesült az itthoni forradalomról 1848 márciusában. Akkor szerzett tudomást hadügyminiszteri jelöléséről. A megbízatás elfogadása ellenére csak ezredének átadása után. május 23-án tudott Pestre jönni. Az eskü letétele után átvette hivatalát, amit másnap a ..Polgártársak!" kezdetű felhívásában az ország népének tudtára adott. Az új hadügyminiszter elévülhetetlen érdeme, hogy rendre állt „Magyarország törvényes jogai megőrzése végett", követelte: a katonai esküt a magyar alkotmányra tehessék le. Intézkedések sorát hozta a katonai rend és fegyelem megszilárdítására. Részt vett a honvédelem megszervezésében és a hadműveletek irányításában. Mikor kellett, hadtestparancsnoki feladatot vállalt. 1849 januárjában például Kassa visszafoglalására vezette katonáit - igaz, sikertelenül. A kudarc miatt benyújtott lemondását azonban az országgyűlés nem fogadta el, sőt megválasztották az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjának. Két hónappal később komoly nézeteltérése támadt Kossuth-tal a szabálytalan tiszti előléptetések miatt. A tudós katona 15-én lemondott beosztásáról. Hadügyminiszteri érdemeinek megörökítéséről és altábornagyi előléptetéséről az országgyűlés határozott. Később maga Kossuth nevezte ki a „ hazánkbeii összes katonai növendék főfelügyelőjévé". A hadi helyzet rosszabbodása miatt vállalta el a „nemzet hadseregei fővezére", majd később a honvédsereg táborkari főnöki beosztását. Augusztus 9-éig látta el ezt a feladatot, öt nappal később Török országba emigrált a megtorlás elől. Előbb Angliában, majd Franciaországban telepedett le. Aztán a kíván csiság Amerikába vitte, ahol famierkedéssel próbálkozott. Közben itthon a pesti haditörvényszék 1851 szeptemberében távollétében „rendfokozatának megfosztása melletti kötél ált ali halállal büntetendő" ítéletet szabott ki rá. A honvágy azonban nem hagyta nyugodni Amerikában. Lady Longdale, gróf Teleki Sándorné anyjának hívására 1858-ban visszatért Európába, s az angliai Eywoodba költözött. Néhány hónap múlva, november 16-án ott érte a halál. Kívánsága szerint magyar földbe akart megtérni, szeretett szülővárosában, Baján kívánt végleg megpihenni. Az angol hatóságok mindeddig megtagadták hamvai kiadatását. Most végre elhárult minden akadály hazahozatala elól, s az első felelős magyar kormány hadügyminisztere magyar földben pihenhet. Március 15-én a bajai temetőben helyezik végső nyugalomra. GYERKÓ KATALIN Tiiirnip, lírctiojiet. Egyes szám ira 6 Icr. l)Y. CTWJUL 71 uia SZEGEDI NAPLÓ. POLITIKÁT. KÖZGAZDASÁGI i> IRODALMI NA'VILAP tiőriiCTtsi in: I sitsKEsiTíi írod* ts kutkihivatal MDrusun II tr - kr. | H-e riám . t w - k- 1 ZgII tr - kr. | t-t—M— Ikitfli | teésls ettie Oi.ésr M u T M - k- 1 tr- a .ra 1 frr m fc, rJ— rtrllre w,rl-l —a oe.-c I -.llen Márci us tlzentttálke. • a a fal •!• Varáreercjü. rsodáe tintáik mámitiM szellőnek trzg a l/f* o enyh. vin n Ilikor keresztül langy fuvalom, a hátiaktól nem maiad érintetlen lenki. Szétkergeti a t/li kód pártit, mcgolvusstju a told j/gkérgét. roegmozditja földbe vetett magban as élet szuny. kifelé törjenek. nyadó fbl nedveit, tbadhu. hogy l 'gy unni a tavaesi lelwllet ts. mely homlokon csókolja ai embert é« tol oldja keblének zárkouottaigát Érintése agy hat, mint a varázslat aa erekben peaiegtii kesd a vér a eiivben fölébred a vágy. as agyban egymást Ősik as evinék Ka as életerőnek ssongó keringéséből mrguUletik ai nj élet. inely szabadságra vágyik, mely na badaigot keres Most negyvrohárom eeiteodeja est a csodás hatást /restette a márezmai aorllö. A Ssajna partjáról kall ntra ét merte áradt égést Európán Javallata előtt ledőltek a sötét bástyák, miket ea erőszak a fegyverek rsrei Oristek melyek mOgé a mabidaág áramlata elől akartak elaérkcani ások. akik aa Orok rasmékkrl ellenkező alapokon vélték állandóan korminyothatni a né pekrt á .SZKIiBDl liPLO" TUCZiJL Mirczlus IS. KáaoOotleb, Oooop ! Akrcdő tavasnak legalább ünnepe. ttreúb taviaioik, virridá»oftk, • Aleé évsaimdokaak reggele ! A mely alélt lm msgbitotten állnak ál ujabb, dieilafea kor gyermeki Megjár aslrbál lel esi ÍM evest imának, Megjer vérrel eeef eelelt iléeeáeeak CaelekéeUt, 6éi|it l Kivetüllek ünnep 1 Magyar eeebeéelg éiceé hajnalé ' A melyééi aleé láagolé nyilától Bamakké déli ai éjek kaliaasa 6 a keW nap fieyea csarnokából Agy ieienareea Uja Upe kii — .flsohadoáf " - áéuőoték .agy Pátert mérté aengt ktShaaaal A labaemaotaok fclkoh teret. Kéeaéetlek taaap t A melyen Itgaegyebb ruh tömzsiem, Mert másodoknak rvmkekoirs lépve Bévekéa tekintett U el egekre 8 mig homlokán ea IsSsa aeákja érte, Rtivében Atyád vér* Magra kai: Bdiaeaait kasért! mind letépte. Kardét ragadva eektdbu ea égre, Hégy t hsaiért kásd éa bal, ka kaO KrndkivOli. bsatelrtct (tarain-aoM, megrázó eset ar. aminek emlékét tolidézi a nagy najrok negyvenharmadik évfordulója Hogyan verődött össze a kis eio)>ort. mily a szabadság egyenlőség teatvériség fogalmát leik,-ven ásóvá tette, hogyan lett terheaeé a lég ettől a három rövid siótól, hogyan visszhangzottak • szavak elementáris erővel, mindrut tnlkiáltva. mindent elnyomva, Astáu hogy lett s kis csoportból egy neciset, majd egy fél világrész : mint tilt egygyé a rég keresett rég sóvárgott namény megvalósításában a népek sokaadga: mint dobbant meg milliók asiv- egy villanyos érintésre nyugattól keletig; mint ébredt fol az Öntudat, a tetterő mindazokban kiket as nralkodó fölfogás nem Osmert el embereknek, akik egyaserre tudatira jutottak emberi jogaiknak és kivirták azokéi, hogy ns legyenek többé vátaer/alak a társadéi "tőben, ne lep yen k&]Scbeég as ámen teremtései kOsOtt. egyforma jogukkal bírjon gaadag de szegény, nemes és nem nemes és mindegyik munkáljon azon, hogy a szabadságnak áldásait élvezze a jelen és jövő Mi, akik már a nagy vivmányok áldásai elstt saUlrltank. melyeket Kosslietlek Seoep ' Te ssvet óriásoknak féeysaaka, Minóket egy mer vstllt csak ea a f old. Mint SsUkOsI e nőiét ájanaba An egyik barcsi Uatlal advOsSIt S meg M balt érted ifjan t eietin. A másik ági felkél kietve eaét, lírait bojárra busdilón basáéit, _ Hálátlan Ml, hteálUn ignaán KOasöntleb iaaep! Koasoat a kásA, meódb kot Os ' te oltárod sál ktayayel ildnaik. Mort táj kisivé lángod Mla.a t Mi vattái akkor diooS Bemartam, ő mi vagy amst t árva aápo Irabaaádaak A Ifjai e vajjra (áaalt tevődte Méf ogyoeor SgJ a kaaaesuseeéeie t bem-v véf laavpe • magyar mabedaágnak ' aerOeep teze Pöhftly apa futjrülőjí. (a PéMIJ molK tértéooirvsl , A POkolj testvérek apjt arról volt bírái Doroemáa, hogy izépoa todott fütyülni A Pokolj tavtrérek még akkor kicsinjak voltak : János aégj ssztondői, Pller pedig károm esztendős. Ab sayjnk belógva, eováaj aeienej. Mindig ktkegao. Móka aanjira kbhőglm, bogj agéaaon boiefáradt lijsekoe lobit a klótokra és a fvjél a maliira kettes. naba dmaa, fájdalmasan ajbgóu Lapunk mai aaáma a •Idilbál Ali " a 11111 r r l klrisarijtksl • lisl'ki.stv) i iM-l ve.or.l tt-vaveoi apáink mtwl negy vmláronj éve lelke, eedteei I kiküldi itrl nem is méltá nyoUietjuk rgéeztn an a dicsőséges munkát, nirlyet érrt'Unk végettek szembeszáll™ ezer nvtiézKggrl asrtnbvzzállve az ellensógr- hatalommal ée a nyers dtirva erövnl A tizenkét pont. a méretiuei forradalom progranimja. miut a nemzet kóvrteléseinek Oezireségr kevésnek tllnik fői nie. dr akkor minden volt. 8 nem íznbad azt kicsinyelni ma etui Alapját k i pezte e követeiéi érvényeettléer annak az épületnek, amit azóta emeltünk ée iemél lerombtlni készülünk Nem ugy épitkertek, amint kellett volna, kik kéaőbb ezt as alapot ellogfalták éa meghamisítottak aokat lob adva, sokat clalkudva év nem biztoeitva állami Onállásunkat D« a kevésből, ami akkor olyan nagy on sok. a srásados elnyomatás után maga aa •U fleére ébsodés bistoaii&a voh, min. dazit ki lehetett volna aytrni. ha a nemiét akarnia lenne irányadó a koroánytériiak magaiartdairm da Mbatá roz szíré Uaköazöntött túra aUrczim idoaa. ej bél aljára kelt a tn érem na mellő a ima enaak oaodée hatására iamát mOk aég van A magyar neraaet ismét ura Egj napon, mikor a hó olvaáianak indult, sob oreg aeuoBj fordalt mag a bánban Bejártak a belső mohába ás aábaiteatah, pitysregtek , sa olvasáibst leoldották a kenik fejtről ál aaemolgalláb. Ai Igjík meglógta gjísgádon a Jáaaa fojlt és ígj aaőlt bőssé: — Tt sssgéoj ku árva. János asm tudta, mit Ima aa Valami (anepéljm eUogődáat éraett kis mivébra. Azt hitt*, bogj ismét dicsérik, miat abogyaa dicsérni mokvák, mikor pires vall aa arraa, vagj mikor (át korall bo ss anyja httya* a kamariW. A. Őrvgsaaaoaj aratás Pétarbse mrat, •bt HJ bőgi.^meyet temetett e kama ktuá Ai öreg aeaeoey Wvvtz. rat • as Méhe da aoeaa is aat mondta t — Tl szegény kis áron Péter Oéesesnajoriloéta e ó imul, —y ét brsgaeeaoDj msgeeőkidta, meri im ms rette, be eeőkokák. AaeáU ^re edemrat a bamtiládábos de tesékb temette a letn pokol. Ekkor egy másik aamray lépett ki a mobéből, lllppőgátt, rát, miat Sk mattak ketten, ka aa aayjak kátea jatt kara a lüáaiarőá Ea M rákrato k&eytő! rum Irajesáé a Edtezke áarére da moguőkaloi tt, igy vált i — *-fá"J smgéaj ku árvák. már anyátok