Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

O tíJ 81. évfolyam, 30. szám 1991. február 5., kedd Kisgazdák szerepváltása? Honatyák a kárpótlásról — Szaddam Húszéin személyiségpróbája Sorozat a szegénység vámszedőiről — Mi lesz veled, Ifjúsági Iroda? Leletek a gázvezetékek alól — Sárika nyugdíjban F

olytatódnak a szövetségesek légitámadásai iraki és kuvaiti célpontok ellen. A támadások tegnap főleg v az iraki gépesített szárazföldi egységekre irányultak. Irán minden körülmények között semleges kíván maradni az Öböl-háborúban — jelentette ki Rafszándzsáni, az iráni parlament elnöke. Rafszándzsáni esetleg személyesen is találkozna Szaddám Huszeinnel. ha ez a háború leállítását elősegíti. Ismét forrong a litván közvélemény. Az új szövetségi rendszer kapcsán szombatra kiírt népszavazás előtt a Moszkva-barát szervezetek bojkottra szólítottak fel. Közben Gorbacsov elnök-pártfőtitkár vezérezredesi rangra emelte Borisz Pugo belügyminisztert. Kölnben sikeres szemműtéten esett át Sütő András. Az erdélyi író jobb szeméről szürke hályogot távolítottak el, igy remény van rá, hogy legalább egyik szemére viszszanyeri látását. Megkezdte munkáját az Országgyűlés rendes ülésszaka. A napirend előtt Antall József miniszterelnök kért szót, és minisztériumi vizsgálatot kezdeményezett a fegyvereladások ügyében. A Fidesz és az SZDSZ ad hoc-vizsgálóbizottság létrehozását javasolta. A kárpótlási törvény tervezetéről Balsai István igazságügy-miniszter és a parlamenti frakciók vezérszónokai fejtették ki — sokszor homlokegyenest ellenkező — álláspontjukat. Sebek gyógyítása vagy fölszakítása Történelmi jelentőségű- nyújtani, az elvett vagyont nek minősítette a kárpóéás- nem lehet eredeti formájáról szóló törvényjavaslatot ban visszaadni, mert annak az előterjesztő tíaisai isvvu.:. nagy része már nincs meg igazságügy-miniszter Szo- „ _ , . . , . . beit kiegészítőjében hangsú- mert egykon tulajdonos lyozta: tökéletes kárpótlást nem el már> illetve nem 40.50 év elteltével nem lehet tudna élni vagyonához fűződő jogaival és kötelezettségeivel. Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány és az Országgyűlés olyan sebek gyógyítását vállalta magára, amelyeket nem ő követett el. A továbbiakban kifejtette: a kormány törvényjavaslata úgynevezett kárpótlási jegy formájában kíván a károsultaknak — degresszív kulcs alapján — részleges kártalanítást adni. A kárpótlási jegy nem készpénz, amit tulajdonosa bármilyen vásárlásra felhasználhat, hanem olyan értékpapír, amelyen kizárólag állami tulajdont lehet venni. Az SZDSZ hibás részmegoldásnak tartja a kormány által beterjesztett kárpótlási törvény tervezetét — jelentette ki Soós Károly Attila, a szabad demokraták frakciójának álláspontját tolmácsolva. Szavaiból kiderült, hogy a szabad demokraták nem fogadják el azt az elvet, amely kizárólag a volt tulajdonosokat kívánja kárpótolni. Soós Károly Attila hangsúlyozta: az SZDSZ a kárpótlást állampolgári jogon járó vagyonjegy formájában szeretné a társadalom egészére kiterjeszteni. Mindezen túl arra is felhívta a figyelmet, hogy a törvénytervezetben foglaltak szerinti vagyonjegy-forgalmazás az infláció felgyorsulásának veszélyével fenyeget. Torgyán József, a kisgazdák vezérszónoka szerint a kárpótlási törvénytervezetben keverednek a jogi fogalmak. Arra kérte képviselőtársait: az előttük fekvő törvénytervezetet ne fogadják el. Szavazzák meg viszont a kisgazdák által előterjesztett módosításokat, amelyek önmagukban egy teljes törvényt alkotnak. Nyers Rezső, az MSZP vezérszónoka csak a részleges kárpótlást látja megvalósíthatónak. Felhívta a figyelmet arra: meg kell akadályozni, hogy ezzel a törvénnyel az államháztartásra elviselhetetlen teher háruljon. Az élők végleges kárpótlását táínogatja az MSZP, ugyartakkor az örökösök kárpótlását csak egy második, fordulóban tartja elképzelhetőnek. A Fiatal Demokraták Szövetségének frakciója elutasítia a kárpótlás gondolatáta kormánynak más irányban kellene keresnie a megoldást — hangsúlyozta fel(Folytatás a 2. oldalon.) Identitászavarban, átmenet idején A tudomány és az érdekek A politikai pártok mellett a különféle érdekképviseleti szervek, szakszervezetek próbálják meg azt az űrt betölteni, amit az államszocializmustól örökölt civil társadalom hiánya idézett elő. A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete tudatos szerepzavarral küzd, mikor a klasszikus szakszervezeti funkciók mellett szakmai és tudománypolitikai feladatokat is ellát. Ennek egyik oka a még mindig makacsul ellenálló struktúra megváltoztatásának igénye. A másik ok a tudomány és kutatómunka természetéből fakad. Az összehangolt célokról nyilatkozott dr. Gvurkovics Henrik és dr. Fodor András genetikus, akik az SZBK kutatói és egyben a TDDSZ ügyvivői. PARLAMENTI HANGSULYOK Helyből elvetve Napirend előtt S2Ót kért Eörsi Mátyás (SZDSZ) sürgősségi tárgyalást indítványozva a jövő évi költségvetést megalapozó javaslatainak. Fölvetése ugyan több. ségében igen szavazatokat kapott ám azok száma — sok tartózkodás miatt — nem érte el az ötven százalékot csupán 49-et Tehát elvetették . .. Közvetlenül a szavazás után így látta a kérdést a képviselő: „Emlékezetes, hogy az idei költségvetés megtárgyalására igen kevés időnk volt az elmúlt év végén, a kormány késlekedése miatt. Igazából nem is volt módunk megrágni ezt a javaslatot. Ezért most azt szerettem volna, hogy az Országgyűlés határozatban kötelezze a kormányt egy ütemterv betartására: meddig kell a koncepciót beterjeszteni, mikor kell a részterületekről tárgyalni, s mikor magát a törvényjavaslata. A sürgős tárgyalás azért lenne szükséges, mert enélkül csak őszszel kerülhetne a Parlament elé a kérdés, márpedig a javaslatban márciusi határidő is szerepel. Hangsúlyoztam, hogy ezzel az indítvánnyal a kormány munkáját, kívánom segíteni azért, hogy még egyszer ne kerüljön olyan helyzetbe, amikor ellenzéki pártok azzal vádolják: a kései benyújtás miatt nincs idő tárgyalásra. Azt is elmondtam, a kormány által meghatározott bármilyen dátumot el tudok fogadni, de az ütemterv az ö érdé • kük. Az MDF azonban leszavazta az indítványt, nem kíván semmit megvitatni, miközben azzal vádolja az ellenzéket, hogy nem elég konstruktív. Volt már rossz javaslatom is munkám során, amit visszavontam, mert meggyőztek mások igazáról. De azt. hogy olyan kérdésről nem hajlandók tárgyalni, ami őket segítené — nos, ezt nem tudom megemészteni." Hz FKgP és a „falak" Oláh Sándor, a kisgazdapárt főtitkára, a szervezet egyik vezérszónoka két héttel ezelőtt Vásárhelyen tartott nagyhatású — lapunk által is idézett — beszédet. Az akkor fölvetett kérdések_ mai parlamenti válaszait vártuk tőle egy szünetben. — Képviselő úr! Nemrég úgy nyilatkozott a kárpótlási törvény tárgyalásáig hátralevő időben mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Parlament pártjait az önök oldalára állítsák. Milyen sikerrel járt ez a törekvésük? — Nagyon intenzív tárgyalássorozatnak vagyunk — még nem is a végén. Gondolom, kevesen hiszik azt, hogy minden törvényalkotás a Parlament ülésein zajlik. Ezeket kimerítő, sok taktikai húzást igénylő megbeszélések előzik meg. Mi legtöbb erőfeszítést a koalíciós partnereinkkel való tárgyalásokba fektettünk, de az ellenzékkel is komolyan konzultáltunk, sőt, Parlamenten kívüli erőkkel is. Bevallom, minden egyes párttal folytatott megbeszélésünk igen hasznos volt, s örömmel hallottam a parlamenti felszólalások során, hogy sok, általunk fölvetett gondolatot fölhasználtak képviselőtársaink szónoklataikban. — Ezek szerint nem csupán egyeztették az álláspontjukat, de sok* kérdésben meg is tudták győzni tárgyalópartnereiket. — Igy van, noha nem állítanám, hogy a leglényegesebb kérdésekben sikerült egyezségre jutni. Ennek ellenére ha apróbb-dolgokban egyetértünk, az már csírája lehet jövőbeni, fokozottabb együttműködésnek. — Ami viszont már a frakcióvezetők felszólalásából látszott, a degresszív kártalanítás kérdésében igen nagy az eltérés az MDF és a kisgazdák véleménye között. — Előbb azt hadd említsem: lényeges, hogy az úgynevezett lakóhelyproblémában meggyőztük az MDF-et, tehát nem feltétele az öröklésnek, hogy ott lakjon az illető, ahol a földje van. Igaz ugyanakkor, hogy a degresszivitás olyan momentum, amivel szemben a kisgazdapárt továbbra is markánsan fellép, mert jogtalannak, a kárpótlandó embereket megalázónak, s a jövő szempontjából gazdaságilag is károsnak tartjuk. A tulajdonrendezésnek épp az az egyik célja, hogy ebben az országban hatékony mezőgazdálkodás folyjék, a tervezet azonban azt eredményezné, hogy egészségtelenül kis birtokok jönnek létre. Hatékonyan termelni azonban törpe birtokon nem lehet. — Legutóbb azt is mondta: a kárpótlási törvény tárgyalása előtt a parlamenti pártokat saját választási programplakátjaik osztogatásával fogják ígéreteikre emlékeztetni. Megtörtént-e ez? — Még nem. De itt vannak előkészítve a plakátok, amiket az általános vita előtt fogunk kiosztani, hogy lássák: mi az, amit ígértek, s mi az, amit illő lenne most is képviselni. — Azt a kérdést is fölvetette nemrég: a törvény jelenlegi tervezete szerint 3 millió hektár föld maradna, amivel nem tudja, mi a kormány szándéka. Kapott-e választ erre a fölvetésre? — Nem, és azt hiszem, nem is fogok. Aki ugyanis tudja a választ, az nem mondja meg. Mert ha egyenes a szándék, akkor megmondják például: az a felfogásunk, hogy a jövőben erősödnek a szövetkezetek, és vásárolnak földet. Vagy: új birtokosréteg alakul ki, amely vásárol földet. Vagy: szabaddá teszik a vásárlást a külföldi tőke számára. Vagy: A bankok számára nyitnak lehetőséget — ez lenne egyébként a legveszélyesebb. De sem ilyen, sem más választ nem kapunk. — Az eddigi parlamenti tárgyalások alapján lát-e reális lehetőséget szakadás, vagy legalábbis a koalíció jellegének jelentős megváltozása nélküli, kisgazda szempontból elfogadható döntésre? — Hogy mennyiben elégíti ki a megszülető törvény pártunk elképzeléseit, még mindig nem lehet tudni. De most a látható jelek alapján valószínű, hogy megváltozik a kisgazdapárt kormányzati szerepe. Balogh Tamás — Többször elhangzóit már. hogy a TDDSZ szerepzavarral küszködik. mert nem klasszikus szakszervezetként működik, vagyis — ironizálva — nem a gyenge tudósokat védi. F. A.: — A klasszikus szakszervezeti funkció akkor érvényesül, ha adott a munkaadó és a munkavállalók, akik bérbe adják munkaerejüket. A tudományos életben nem lehet klasszikus értelemben vett munkaadóról és munkavállalókról beszélni. A munkaadó — pl. az MTA — ad fizetést, de a kutatói munka nem egyszerűen munkavállalás. A kutató célja önmaga megvalósítása, a tudomány társadalmi elismertetése is. Gy. H.: — Földhözragadtan is meg lehet fogalmazni. Arról van szó, hogy az elmúlt évtizedekben az egyszerűen mindenre kiterjedő politikai nézetrendszer következtében a kutatót is megpróbálták beszorítani — nem is sikertelenül — a bérmunkás kategóriába. Ezért a TDDSZ klasszikus szakszervezeti feladatokat is ellát. Ezt némileg megváltoztatta a pályázati rendszer térhódítása, minek következtében a munkavállaló egy kutatócsoport fejeként egyúttal munkaadó is lesz, és a két oldalt nem lehet szétválasztani. F. A.: — A TDDSZ valóban ellát egyfajta kamarai tevékenységet is, mikor szerepet kér, ha a tudomány anyagi és működési feltételeivel kapcsolatos döntés születik, vagy a munkaadó nem szakmai, hanem autoriter módon, munkaadói jogánál fogva csorbítja a kutatás szabadságát, vagy a kutató információs lehetőségeit és előrehaladását. Gy. H.: — Ez nem mond ellent annak, hogy miért nem a rossz tudóst védi, hiszen, ha az intézetvezető jogtalanul jár el, a szakszervezetnek . kötelessége addig védeni valakit, amíg a jogszerűség helyre nem áll. — A törvény-előkészítési folyamatban a TDDSZ egyik fő követelése az akadémiai törvény és a felsőoktatási törvény összekapcsolása, a,zaz a kutatóintézetek és az egvetemi tanszékek egymás felé való nvitódása. és az alulról szerveződő és horizontálisan építkező. autonóm intézményrendszer kialakulása. F. A.: — A tudomány és a felsőoktatás sokkal szorosabban függ össze, mint a tudomány és a termelés. Nincsenek benne prioritások, hogy mit kutassunk, mit tekintsünk ismeretlennek. De a tudomány és felsőoktatás kapcsolata egyértelmű: csak azok oktathatnak „nem középiskolás fokon", akik maguk is, kutatnak. Ez fordítva is 'igaz, a tudományos oktatónak is legyen lehetősége kutatni, mert csak így van élő kapcsolata a tudományával. Évek óta ez a szlogen, de hiányoznak az intézményes keretei, és erősek a kontraszelekció következtében létrejött ellenérdekeltségek. Gy. H.: — A horizontális kapcsolatokat maguknak az intézeteknek kell megteremteni. Ez visszavezet az autonómia kérdéséhez; bármilyen felülről szervezett kapcsolatrendszer csak csődhöz vezethet. Valami módon ugyanis maguknak a résztvevőknek kell megtalálni azokat az érdekeket, amelyek alapján Ilyen kapcsolat létrejöhet. Egy új minősítési rendszerben feltétlenül szükség lesz jó posztgraduális képzésre. Ebbe a kutatóintézetek részt tudnának venni. A posztgraduális képzésen szerzett képesítés pedig belépő lenne a kutatói munkához. De feltétlenül szükséges a kutatás forrásainak megteremtése is. Ez az egyik ok, amiért a kutatás és a felsőoktatás elvált egymástól. Másrészt értelmes és egészséges szelekció sem képzelhető el másképp, csaik akkor, ha bőséges az ellátottság. — Az egészséges szelekcióhoz tehát bőséges forrás kell. ami egyelőre nincs. Addig is miként szorítható vissza a kontraszelekció? Gy. H.: — A pályázati rendszer a lehető legjobb megoldás, bár ez sem tökéletes, mint semmi a világon. Itthon eleve szűk keresztmetszetből indul ki, ezért feltétlenül be kellene vonni az elbírálásba külföldi szakértőket. A kontraszelekció lassú, fokozatos leküzdésére a legjobb módszer a lehetőségekhez képest optimalizált pályázati rendszer minél szélesebb bevezetése. A kulcstényező ebben a külső ítélet, amiben megtestesül a szakmai kör véleménye. F. A.: — Ha nem megfelelően zsűriznek egy pályázatot, azt csak egyszer lehet megcsinálni, mert hitelét veszti a zsűriző testület. A TDDSZ egyik legfontosabb feladata a verseny tisztaságának, a versenyfeltételek egyenlőségének kiharcolása. A szakszervezet tevékenysége ennyiben kamarai jellegű is. A TDDSZ azon álláspontját elfogadták, hogy a szakmai közösségek döntsenek, de változatlanul nem valósult még meg, hogy a külföldi szakértők véleménye legyen érvényes. Amiért a TDDSZ még harcol: ne csak pénzosztás, hanem számonkérés is legyen. — Források híján miként vonhatók be a világbanki hitelek, a PHARE-program, a Tempus-program pályázati dijai? F. A.: A külföldről érkező segélyek elosztásával baj van. Az emberek többsége nem tudja, hogy kihez mi módon lehet fordulni ezekért a pénzekért. Megint egy szűk mag van, a vájtfülűek, akik tudnák róla, és időben be tudják adni a pályázatukat. A TDDSZ küzd a programok, pályázati lehetőségek nagyobb nyilvánosságáért. Várnagy Tamás