Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

4 A helyzet 1991. február 1., péntek Tejfejadag - ingyen! A botrány most elmaradt Az év bűnügye volt Százhúszmilliős csalás Vásárhelyen Nincs akkora asztal, amelyen kiterítve elférnének a listák: ki, mikor. hol. mennyiért vásárolt nagy tételben, hozomra... Szédítő összegek egymás után,- négyszázezer itt. milliónál több amott... Egy újabb oszlopban az átvevők névsora, melyből kitúrna, vállalkozott apu, anyu, a nagylány, a sógor, meg a koma a jó baráttal... A kimutatások precízek, könnyen áttekinthetőek, az ember pillanatok alatt kiismeri magát, s akkor kételkedni kezd. nem, ez teljességgel lehetetlen, ilyen nem történhet meg. Pedig megesett. Ügy tűnik, okultak a szervezők és a hatóságok a decemberi libabotrányból, hiszen tegnap Szegeden üzemekben és intézményekben osztogattak csak ingyen tejet. Az országos demonstráció igy csendbe, fegyelmezetten zajlott nálunk. beliter néném — Eredetileg a Széchenyi téren és a tarjáni víztoronynál szerettük volna szétosztani a tejet — mondja délelőtt dr. Gémes Mihály, a sző regi Tisza—Maros Szög Termelőszövetkezet főállattenyésztője. — De beláttuk, hogy nem kell a városnak egy újabb botrány. — Hány liter ingyentejet osztanak szét? — Itt, a Mary Cipőgyárban, az idősek otthonában és a konzervgyárban összesen 3100 litert. — Mibe kerül ez az akció a téesznek? — Literenként 15 forintba. Hogy mit szóltak a cipőgyárban dolgozók az ötlethez? Az általános vélemény szerint jöhetnénk holnap is. Hogy a termelés is rendben menien, minden üzemrészbe felszállították a tejadagot: két litert fejenként. — Egyszerűen nem értjük, miért emelték a tej árát, amikor túlkínálat van. Hallani, hogy egyes ábécékben ma már egy forinttal csökkentették az árat — folytatja a főállattenyésztő. — Mi lesz, ha nem sikerül az akciójuk, és marad az ár? — Akkor a tehenek egy részét le kell vágnunk. Csak az a baj, hogy húsból túlkínálat van, azt sem bírjuk eladni. A szőregiek szívesen termelnénék továbbra is napi 10 ezer liter tejet, ha lenne, aki átveszi. Országos akció indult azonban, hogy 15 százalékkal csökkentsék a termelők a termelést, mert a tejipar nem tud többet fogadni. — Miért nem csatlakoztak a tiltakozókhoz? — hívtam telefonon Schopper Jánost, a Csongrád Megyei Tejipari Vállalat igazgatóját. — Mert ez a termelők akciója, minket meg sem kértek rá, hogy részt vegyünk benne. Egyébként egyetértünk velük. Mi sem szeretnénk, ha a tejet az árokba kellene önteni. — Ha a túltermelés mindenkit sújt, miért volt az áremelés? — Emelnünk kellett a felvásárlási árat, nőtt a zacskó, a pohár termelői ára is, az energiáról már nem is szélek. — Most mennyi egy önköltségi ára? — Tizenkilenc forint hány fillér, hát ezért tudjuk 18-ért adni. — A kereslet pedig csökken — Tavaly közel húsz százalékkal kevesebb tejet, tejterméket vásároltak az emberek. — Ezért nem veszik át a tejet? — Ki mondja, hogy nem vesszük át?; Átvesszük. Való igaz, a termelők maguk is törekszenek arra, hogy csökkentsék a tejtermelést. Ha a 15 százalékos arány sikerül, akkor enyhül egy kicsit a szorító gond. — Hogyan? — Ma még kétféle tejár van: egy belföldi és egy export, Szeretnénk egységes átvételi árat kialakítani, hogy ne legyen vita a feldolgozók és a termelők között. Csendesre sikeredett a tegnapi termelői tiltakozás Szegeden. A Deszki Maros Tsz szállt még be a ringbe, ők a Paprikafeldolgozó Vállalatnál osztottak ingyentejet. Így a botrány, legalábbis Szegeden, elmaradt. A termelők gondjai viszont megmaradtak .. (rafai) Iskolázatlan, kétes egzisztenojájú hódmezővásárhelyi cigányok és társaik 120 milliót érő árut „vásároltak" hitelben szövetkezetektől, vállalatoktól, kft.-któl. A kifizetetlen számlákat sosem rendezték, s mire a rendőrök megtalálták őket, akkorra már csak 20 millió forintot érő készlet maradt, A többit fölélték, mára nyoma sincs a millióknak. A különös vállalkozói kedv '89 szeptemberében „támadt" Vásárhelyen. Futótűzként terjedt a könnyű pénzszerzési mód híre a városka cigánysága körében: az a nyerő, akinek vállalkozói igazolványa van. Mert az olyan okmány, amelyre százezreket rejtő kapuk nyílnak meg. A cégek nem azt nézik, hitelképes-e a polgár, van-e. valamije a ruháján kivül, az igazolványára kíváncsiak. Hát még, ha pecsétet is nyom a számlára! Odaadják neki fejük fölül a tetőt is. Forma szerint tehát minden rendben volt. Kitöltötték a számlákat, megállapodtak a fizetés határidejében, kiadták—elvitték az árut. Ruhaanyagokat végszám, edzőcipőket ezrével, fehérneműt, divatpólókat tízezreket. A derék vállalkozók nem sokat teketóriáztak. Vásárokban, búcsúkban áron alul túladtak a készleten, ugyanígy értékesítették a kiskereskedőknek is. Tartott a pénz, ameddig. Nem olyan kicsi ez az ország, mint amilyennek látszik, van benne eladatlan portéka több, mint gondolnánk, felelőtlenebbek a cégek minden elképzelhetőnél. Mert a 97 — most már nem vállalkozó, hanem gyanúsított — alig 120 milliót röpke egy év alatt csak „összekalapált". A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályán található statisztikákból például az is kiolvasható, hogy a vállalkozók nem pitiztek, Húszezer forintnál alább egyikük sem adta, zömük kétszázezernél nagyobb értéket vitt magával, több mint tízen egymillióval, vagy még annál is többel tartoznak. Da cipőnek, ruhaanyagnak, alsóneműnek nyoma sincs már. Alig pár napja zárták le az ügyet, akkor értesítették a sértetteket is. A nyomozók mintegy 20 milliót találtak áruban, az értékeket lefoglalták. A biztonságos elhelyezést az egyik szegedi gyár segítségével tudták megoldani. Átvételi elismervény ellenében onnan vihetik a pórul jártak azt, amijük maradt. Persze, közöttük is van már olyan, mely csődbe ment, megszűnt.... nem tudni, hogy az év bűnügyeként emlegetett vásárhelyi csalás mennyit segített ebben ... A Csongrád megyei gazdasági rendőrök a bács-kiskuniak, a békésiek és a Szolnok megyeiek segítségével ezúttal gyorsan és eredményesen dolgoztak. Most már az illetékes kapitányságokon a sor, hogy újabb nyomozást indítsanak : 39 megkezdődött. Mag Edit Zöld szám A Magyar Távközlési Vállalat február l-jétől új, külföldön már jól ismert szolgáltatást vezet be, az úgynevezett nemzetközi zöld számot. A zöld szám lehetővé tészi, hogy ne a hívó, hanem a hívott fél fizesse a külföldi beszélgetés díját. Amennyiben az előfizető ezt a szolgáltatást a Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon megrendeli, a külföldről érkező hívásokért a hívó ország tarifái szerint — neki számolják fel a díjat. A szolgáltatás m:ndkét irányban a következő országokkal vehető igénybe: Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Dánia, Franciaország, Hollandia és Svédország. (MTI) r Hagyjuk abba az álmodozást!? Országos közoktatási fórum Szegeden A számos újszerű megfontolást tartalmazó előadásban az európai és az amerikai (más szavakkal: a szovjetés az angolszász, avagy a porosz típusú és a rugalmas stb.) iskolarendszer alapvető különbségeit vázolta. Történetileg az európai szisztéma szülője a francia forradalomhoz vezető felvilágosodás, az USA-modellé pedig at: egy korszakkal korábbi szellemi áramlat, a protestantizmus. Az előbbinek a meghatározó hagyományai Napóleon idejéből datálhatok: fő iskolatípusa az elméleti tárgyakat előnyben részesítő gimnázium (liceum), míg az amerikai rendszerben a mindent átfogó népiskola (amelyben 18 éves korig tanulnak a diakok). Következésképpen az európaiak az elméleti tárgyakból többet tudnak, az amerikaiak pedig gyakorlatiasak (jobban szervezik az életüket, könnyebben rendezik el a tudni- és tennivalóikat). A gimnáziumi, líceumi záróvizsga, a matúra arra képesíti az európait, hogy az állam támaszává, mintapolgárrá váljék; aki leteszi a vizsgát, köztisztviselöségre kiválasztott. Vagyis az atyáskodó állam egyál A címbeli fölszólitásra Kozma Tamás, az Oktatáskutató Intézet főigazgatója ragadtatta magát, s még azzal a meglepő kijelentéssel is megtoldotta, hogy „Maradjunk Európában!" Ez utóbbi azért lehet meglepő, hiszen mást sem hallunk, mint hogy: „Menjünk Európába!" Ha mindezt pedig a közoktatáshoz kötjük, miről tudnivaló, bogy „stratégiai ágazatnak" szokás nevezni, elképzelhető, hogy a szavaktól megzavarodunk kissé. Am minden megvilágosodik, ha követjük a kutató gondolatmenetét, aki a tegnap Szegeden megnyílt országos közoktatási fórum egyik előadója volt. talán nem szovjet „találmány", sokkal korábbi és — európai. Szemben az amerikai állammal, amely törékeny, gyenge, hatástalan. Például képtelen összeírni a polgárait; de elég is neki, ha a bank- és társadalombiztosítási számlaszámukat nyilvántartja. Európában az oktatási tudnivalókat összefoglalja egy sillabusz, amit tantervnek nevezünk, s amelyben minden benne foglaltatik, amit az állam fontosnak tart megtanítani polgárainak. Az amerikaiakat roppant mód zavarná, ha csak egyetlen érvényes tanterv lenne; ott a vizsgarendszer a fontos, amit professzionálisan, korszerűen, módszeresen, szigorúan állítanak ösz sze. Ha az ember Európában akar ismerkedni az oktatással, az UNESCO-hoz, vagy az oktatási minisztériumokhoz fordul, ahol az összes mennyiségi mutatót a rendelkezésére bocsátják, csak azt nem képesek megmondani, mit tudnak valójában a diákok. Amerikában kizárólag iskolánkénti szociológiai felmérés útján lehet tájékozódni — folyton változó az iskolarendszer, és nincs bürokrácia. Azt hihetnénk, ott ilyenformán az iskolák ellenőrizetlenek, ám ez nem így van, az iskolakörzeteket maguk az adófizető polgárok felügyelik; Európában: az állam. A tanárok itt köztisztviselőként illetményt kapnak, melynek összege a személyhez és teljesítményhez nem kötődik. A tengerentúliak alkalmazottak, mint a rendőrök meg az utcaseprők, és kemény alku tárgya a bérük. Az összehasonlítás végkövetkeztetései nem kevéssé érdekesek. Íme: a szovjet típusú irányítási rendszertől irtózni és attól megszabadulni — az egy dolog; az meg egy másik dolog, hogy mindazonáltal nekünk Európához kell tartozni. Amikor az oktatások sok reformere azt gondolta, hogy az a jó, ami nem olyan, mint ami van — tévedett. Teljes félreértés például a decentralizálástól, az iskolai önállóságtól várni a csodát: csak káoszt eredményezne. Azért képzelték sokan, hogy az angolszász oktatási rendszer az igazi, mert angol szakirodalmat olvastak — közölte végezetül meglepő véleményét az előadó, és kijelentette: abba kell hagyni az efféle álmodozást, és adaptálni az európai iskolarendszert, mert ez e. mi fejlődésünk útja. Hiszen, Európában vagyunk. Valóban ? — kérdezem bátortalanul. S. E. Sorozatos káosz Már megint a Fekete-erdőben járunk, hol a vasorrú bába mézeskalácsháza helyett (a tévé jóvoltából) hetedhét határon túl is ismert klinika áll. Az erdőben kanyargó keskeny betonszalagon egy Audi 100-as tör előre. Am egy, az erdőszélen fekvő test megállásra készteti. A kocsiból frissen kipattan a jóságos Brinkmann professzor, s mikor meglátja a testet, bosszúsan felsóhajt: — Ó, ezek az Ewing fivérek Soha nem bírnak a vérükkel. Ugyanis, aki előtte fekszik, nem más, mint John Ewing, az idősebb testvér. Megnyugodva konstatálja, hogy az állapota nem, súlyos, csak eny-he alkoholmérgezés, majd a kórházba érkezés után küldi érte a mentőt. Megérkezik a klinikára, arra a csodálatos emeletre, le sem ülhet a szobájában, már őrült szirénavijjogás tépi szét az erdő csendjét, s a betegek dobhártyáját. A bejárathoz kanyarodik egy Nysa (pardon, már Toyota) mentőautó, s belőle kipattan a földkerekség mentőorvosa, Mágenheim. Az ajtóban maga a profeszszor fogadja a beteget, s kedélyesen elbeszélget Mágenheimmel a világ dolgairól. Ezalatt a kórházban örült vágtatás kezdődik a beteggel, a folyosó végén Hildegard fónóvér áll, mint egy közlekedési rendőr, s gyorsabb rohanásra ösztökéli a túlórázó Mischát. Az rohan a beteggel, hiszen, minél gyorsabban ér vele a detoxikálóba. annál kisebb az esélye, hogy az Ewing-fiú összerondítja a tükörfényes folyosót. Még mossák a fiú gyomrát tükörfényesre, mikor megérkezik a gyorsaságáról híres Derrick felügyelő, de megnyugtatják, gyilkosság nem történt, hazamehet. Eljön a mosolykezelés ideje, Brinkmann professzor minden betegére rámosolyog, s szól hozzájuk egy-két jó szót. Nyílik a kórterem ajtaja: — Olajbogyók, ki az ágyból! Felsorakozik a négy beteg, a combnyaktöréses, a vakbéllel műtött, a gerincsérült, s még a kómában levő is felpattan a mindenséget megrendítő szavakra. Ebéd után a professzor hazamegy, mára már nem maradt több feltámasztanivaló beteg. Belép a lakásba, a vonósok feszült zizegése már elviselhetetlen, mikor elbődül: — Betörtek! Már az előszobában észreveszi, hogy a hálószobájában levő páncélszekrényéből ellopták az arany szikéjét. Azonnal a telefon után nyúl, s ekkor csengetnek. Egy spontán duplaszaltóval az ajtónál terem, hátha a tettes jött vissza a tetthelyre, de az ajtóban csak Peter Strohm álldogál magabiztosan. — önt az ég küldte. — Á. dehogy, csak a rendezőm — feleli hanyagul Strohm. Belép a hálószobába, rápillant a mackóra, s kirohan. A gumik felcsikorognak, a kanyarban még kétszer megpördül a Trabantja, de már semmi sem állíthatja meg. Gazdagréten nagyot „farol" a gépkocsijával, felrohan az 5. emeletre. Becsöngetne Vágásiékhoz, de az ajtó nyitva van. berohan Odabenn T. J. Hooker éppen rákattintja a bilincset Ferire. — No de kolléga, ön csak a jövő részben . .. — Tényleg —, s Hooker őrmester egy varázsütésre eltűnik — Vétkeztem, 24 órából 25-öt dolgoztam, s mégse bírtam a feleségemnek, s kis porontyomnak előteremteni a napi betevőt. Ezért szántam el magam ilyen kétségbeesett lépésre. Elrontottam. Írhatom újra, hiszen ebben a pillanatban a műsor nézettsége leesett 1 százalék alá. De talári ennyiből is érzékelhették a sorozatos káoszt, ami a tévében — s nem a fejemben — uralkodik. Takács Viktor