Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

1991. február 1., péntek Hangsúly 3 Újra az ex-KISZ-iskola (2.) „Miért lennék önmagam ellensége?" Tóth Tamás január 1-je óta a Dcl-magyarországi Gyer­mek- és Ifjúsági Alapítvany kuratóriumtitkára, azelőtt ..társadalmi munkában" (fizetés nélkül), a tanács/önkor­mányzat ifjúsági és sportosztályának munkatársaként „tö­rődött" az Alapítvány és az ex-KISZ-iskola ügyeivel, mely­utóbbit régről ismerhette, hiszen városi KISZ-titkár volt. anno ... — Egyértelműen cáfolni tudom a rosszindulatú felté­telezéseket. ökrös Tamás lehet, hogy jólértesült, de nem jól értesült. Itt semmi­féle volt KISZ-es összefonó­dásokról nem lehet szó. Ezt az állást pályázat útján nyertem el; személyes erköl­csi és anyagi érdekem, hogy az Alapítvány a céljainak megfelelő, gazdaságilag mi­nél előnyösebb üzleteket kössön. Miért lennék az ala­pítvány és önmagam ellen­sége? Ami a politikai fel­hangokat illeti; sok félreér­tés az előzményekből adódik. Ez a kuratórium azonban bizonyítottan politikamentes volt eddig. Elnöke, Póda Jenő parlamenti képviselő, akinek személye és magatar­tasa garancia arra, hogy itt semmiféle átmentési ügylet­ről ne lehessen beszélni. Nem tévesztendő szem elől az sem, hogy nem a rossz emlékű botrányokkal öve­zett KISZ-Ssikala alapítvá­nya a miénk, hanem egy gyermek- és ifjúsági célokat szolgáló alapítványnak egyik intézménye a Fürj utcai ob­jektum. Más kérdés, hogy bár megígértük, a pályáz^r tokát bizalmasan kezeljük, valahogy kiderült, kik és milyen feltételekkel pályáztak. Ez a kuratóriumi tagok fe­lelőssége. — Arra gondol, hogy a Talent emberei ismerték a decemberi pályázatokat? — Nekem azt mondták, erősen gondolkodtak, pá­lyázzanak-e, végül azért nem tették, mert nem volt bizo­nyosságuk a pillanatnyi anyagi erejükről. — December végétől j a­nuar elejére bizonyosságuk lett? — Ezt a Talent ügyveze­tőitől kell megkérdezni. — Miért hiúsult meg a szerződéskötés a Hermés­szel? — Még a pályázatok első olvasata után 4 elvi sarok­pontot állított föl a kuratóri­um, ezek figyelembevételé­vel bírálták el az ajánlato­kat. A Hermes, valamint a Spilszol és Adu Kft. ajánlata volt a legelőnyösebb, a ku­ratórium a Hermes paramé­terei mellett voksolt, akik december 28-án aláírták a szerződést. De közben a ku­ratórium elnöke — aki ma­tematikus — rájött, hogy a bérleti díj értékállósága nem biztosított, s ez nem felel meg az alapítvány hosszú­távú érdekeinek. Ezért mi nem irtunk alá, hanem foly­tattuk a tárgyalásokat, de nem tudtunk megegyezni. A Hermes január 9-én közölte, hogy visszalép. Én megbe­széltem Póda Jenővel, hogy ezek után fogadjunk minden korábbi megrendelést, ami az ifjúsági központba érke­zett, amit a pályázat idején csak föltételesen fogadtunk, hiszen nem akartuk a jöven­dő bérlőnket kész helyzetek elé állítani. Erről nyilatkoz­tunk a Délmagyarországnak is. Január 10-én levelet ír­tam a kuratóriumi tagoknak, jelezve, hogy elképzelhető, a 17-i ülésen új döntések szükségesek. És persze ke­restem további megoldáso­kat az ingatlan hasznosításá­ra. hiszen ezért fizetnek. — tgy bukkant ra a Ta­lent Kft.-re? — Valóban, a véletlen se­gített, bár talán inkább ők bukkantak ránk. Korábban munkakapcsolatban voltunk, az ó ingatlanügynökségüket bíztuk meg, keressének iro­dát az alapítvány számára, s eközben akadtunk össze, te­lefonon. Január 16-án estére elkészült a bérleti szerződés tervezete, mely több pontjá­ban kedvezőbb volt bárme­lyik addigi pályázó ajánla­tánál. Tulajdonképpen a kuratóriumi szavazás nélkül is aláírhattuk volna, hiszen a 14 fős kuratóriumot nem lehet minden egyes döntéshez összehívni, az el­nök és a titkár önállóan is jogosult dönteni. De össze­hívtuk őket, kézbe kapták a szerződést, 9-en voltak jelen, 5-en — plusz az elnök — igennel szavaztak, egy ellen­szavazat volí, és ketten tar­tózkodtak. Volt egy telefonos szakvélemény az egyik ku­ratóriumi tagtól, amely a szerződés néhány pontját ki­fogásolta, és amelyet igye­keztünk érvényesíteni a Ta­lenttal folytatott végső tár­gyaláson. Aztán aláírtuk a szerződést. Azóta a Talent gőzerővel dolgozik, kérdez­ze meg őket, mi mindent terveznek. Az alapítvány nem járt rosszul, ellenkező­leg. — Miért nem hirdettek új pályázatot, vagy miért nem versenyeztették a Talenttel a decemberi pályázat Hermes melletti másik esélyesét, az Adu és Spilszol K/t.-t? — Azért nem hirdettünk új pályázatot, mert a kurató­rium igényei ismertek, és egyértelműek voltak, joggal gondolhattuk, ajánlatát min­denki megtehette a pályáza­ton, s az időhúzás az alapít­ványnak káros lett volna. Az Adu és Spilszol a kuratóriu­mi ülésre nem tett sem a régit megerősítő, sem új ajánlatot. — És talált már az alapít­ványnak irodát a Talent in­gatlanügynöksége? — A szerződésünk kiegé­szítő megállapodásában föl­ajánlott a Talent, egy három helyiségből álló irodát szá­munkra, a Tisza Lajos krt. 17-ben, amely az ő tulajdo­nuk. Ugyanebben a mellék­letben rögzítettük, hogy a Talent átveszi a Fürj utcai ingatlan dolgozóit, akik át­vészelték ezt a cirkuszos másfél-két évet. Mi az ingó­ságokat fölajánlottuk a Ta­lentnek megvételre, de az alapítvány működéséhez szükséges dolgokat előbb ki­választhatjuk. Sufyok Erzsébet (Folytatjuk.) Februári Kincskereső A címlapon Szecskó Ta­más remek elefántjai, a hát­só boritón Vass Mihály bá­jos gyerekbohóca — már a szemnek is vonzó a Kincső kereső februári száma, s aki belelapoz, a kincseket sem hiába keresi — Aprily Lajos, Babits Mihály, Sze­pesi Attila és Borit)'. Pasz­ternak versei, Karinthy Frigyes, Bálint Tibor és Ör­kény István humoros kis­prózái a „kezdő" és a már igényes, tájékozott gyerek­(sót, felnőtt-) olvasót egy­aránt kielégíthetik. Február lévén, a szám hangulatát a tél határozza meg: Fekete István novellája, A két szánkó, Aprily Lajos: A februári hó dalol. Cseh Ká­roly: Hóbábuk című verse, valamint a két Paszternak­költemény az évszak külön­böző arcait villantják fel előttünk. A VILÁGVÉGE AZ ÜJVILAGBAN sorozat Amerika meghódításáról beszél — ezúttal Erdödy Já­nos szavaival, melyek a Mexikót meghódító Cortez, és az azték uralkodó, Mon­tezuma találkozását beszé­lik el. korabeli rajzokkal illusztrálva. Janikovszky Éva—Réber László felújított Az úgy volt.. .-ja arról szól (s ez teszi napjainkban is­mét aktuálissá), hogyan le­het pénz nélkül is megaján­dékozni szeretteinket. Mik­ri'áth Kálmán történelmi mondája, a Királyok vára, Visegrádot mutatja be. Sta" nislaw Lem hőse (A viláfp­űr csavargója, 6. rész), íjon Tichy alig szabadul az őt és önmagukat víz alatti élet­módra kényszerítő pintaiak fogságából, máris Pantára kerül, amelynek minden la­kója tökéletesen egyforma, és felváltva apa. anya, test­vér, illetve bíró, ügyvéd es vádlott — a közéjük vető­dött szabálytalan idegent (szerencséjére) száműzik a bolygóról. Az ÉDES ANYA­NYELVÜNK rovatban a finnugor rokon népeket fel­kutató Reguly Antalról ír Illyés Gyula. A KÖNYVEK KÖZÖTT Gaál Éva Elefánt­földön című rajzos útinap­lójából közöl részletet. A gyerekszerzőket az IGY ÍRUNK MI és a MI ÜJSAG, SULIŰJSAG? rovat szere­pelteti. A februári szám raj­zolói: Barczánfalvy Ferenc, Buday György, Kaján Tibor, R. Scarry, Szecskó Péter, Szecskó Tamás és Szyksz­nian Wanda. Morzsák a Bibliából „BOLDOGOK az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek" (Máté ev. 5:7.) íme az újabb lehetősége bol­dogságvágyó életünknek. Ez valahogy közelebb érezhető, nem olyan ellen­tétesnek tűnő, mint a sírás vagy a lelki szegénység. Itt az ember jó szí­ve szerint tehet valamit Bizony, az irgalmasság szivkérdós; a szó eredeti rokonságban áll a szívhasadás, a részvét, a belső megindulás fogalmá­val. Abban a korban es azon a világ­tájon. ahol a görög müveltseg es a római zsarnokság volt ismerős, in. kább az irgalmatlanság volt divatban. A kor nagy szellemei: Platón. Arisz­totelész vagy Seneca, egyaránt úgy ajánlják, hogy a hitványnak, gyenge­nek született kisgyermeket el kell pusztítani, mint egy kismacskát. Ir­galmatlanul gyűlölte a római a zsi­dót. a zsidó a 'barbárt a görög a műveletlent. Sajnos, a lelki sivárság ma sem hiánycikk, a krimi és hor­rorfilmek az irgalmatlansággal szóra­koztatnak, de nem is boldogítanak Azt mondja Isten bölcsessége: „Az igaz törődik még állatjának kívánsá. gával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen." (Példabeszédek 12:10 ) Az Ószövetség Istene Mózesnek és a prófétának gvakran beszél irgal­masságrol' .irgalmasságod cselekszem ezer ízig azokkal, akik szeretnek en­gem es megtartják parancsolataimat" (II. Mózes 20:6.); örök hűséggel irgalmazok neked — mondja megvál­tó Urad" (Ézsaiás 54:8.); „Még ha megszomorít is. irgalmaz, mert na­gyon szeret" (Jeremiás siralmai 3:32.); „Megváltja életedet a sírtól, szeretet­tel és irgalommal koronáz meg' (Zsolt 103:4 ); „Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat" (Jere­miás 31:3). Isten irgalmas és irgalmasságaban boldog. Ebben kívánja részesíteni kepére formált teremtményét is ugv. hogy az irgalmasságra ' való készsé­günket Szentlelke erejével töLti be, hogv irgalmunk ne legyen kegyetlen. Kegyetlen lélekkel lehet vallási tör­vényeket betű Szerint megtartani, ál­dozatokat is hozni, de már Hóseás prófétánál kijelentette Isten, hogy „irgalmasságot akarnak és nem áldo­zatot" (6:6.), amit Jézus is idéz a Máté ev. 12:6. versében. Az irgalmas samaritánus történeté­ben állította Jézus hallgatói és olva­sói elé a példát arról, hogy a szertar­tási tisztaságnál fontasabb az. hogy az ember lehajoljon a rászorulthoz, emelje fel. feszítse ereiét. szenvedjen el kényelmetlenséget hozzon anyagi áldozatot ónként jó lélekkel még a számara ellenséges érzületű ember ér­dekében is. Ebből ugyanis, csak a készség a sajátja. a többit mind Is. ten adja ennek megjcselekvéséhez (Lukács 10:25—38). Az irgalmasságra való elkötelezett­ségünket érzékelteti Jézus az adós szolga példázatával, aki tízezer talen­tummal, megfizethetetlen összeggel tartozott urának, aki alázatos kéré­sére elengedte adósságát, teljes asz­szegében. A szolga viszont egv szol­ga társát. aki neki volt adósa 100 nap­szám értékű dénárral, ezért az adó­sok börtönébe vettette. Ura erre visz. szavonta az elengedést. „Legyetek irgalmasok, amir.t Atyá­tok is irgalmai." (Lukács ev. 6:36.t Ezzel nem mintát állit elénk, hiszen mi arra magunktól képtelenek va­gyunk, hanem Atyánkhoz vonz, hogv Irgalmának továbbadói legyünk. Sőt. boldogságot nemcsak annak véghez­vitelében ígéri, hanem abban, hogy „Irgalmasságot nyernek". A nyeremény: kis belét ellenében, annak értékét messze meghaladó, tulajdonképpen igazságtalan kedvez­mény, mert emberi gyakorlat szerint keveseiknek jut. Jézus viszont min­denkinek ígéri: „Boldogok az irgal­masok. mert ők irgalmasságot nyer­nek". Papp László református lelkész Egérfogó A világ egyik legelismertebb közvélemény-kutató intézete 1091 elején közzétett felmérésében a magyaro­kat a világ legpesszimistább nemzetének ítélte. Pesszi­mizmusunk nem ismer határokat — ezt eddig is tud­tuk —, bizonyítja ezt nemzeti irodalmunk, a balsors­verte nép borongós képei tói a szerelem szakadékaiban vergődő fiaink-lányaink világfájdalmáig. Szomorúság, vereség, bú, sírás, halálhörgés élteti ezt a népet több, mint ezer esztendeje. Olvasom a múlt századi erdélyi sírverseket, s meg­állapítom, a magyarnál optimistább nép nem is létez­het. Olyan emelkedett bölcsességgel, kifinomult ízlés­sel. végtelen optimizmussal kezeli a halált, a végzetet, az elmúlást. E bölcsesség, e tiszta és őszinte önirónia bizonyára kötőanyaga megmaradásunknak. íme, mondhatnánk, itt a híres magyar ló, melynek egyik oldalán a pesszimizmus felhős, mocsa­ras terepe, másikon a napsütötte Kánaán. Hogy milyen lehet a nyeregben?! Még nem tudjuk. Nézzük, hallgatjuk, olvassuk az Öböl-háború élő­ben zajló eseményeit Dermedten, borzongva és félve gondolunk arra, hogy- ilyen még előfordulhat a XX. század utolsó évtizedében, hogy itt talán csak nem, hogy ez a föld már annyi... Aztán összedörzsöljük te­nyerünket, hogy milyen mázlisták vagyunk, hogy ilyen messzire csapódnak be a rakéták, nem a Tiszán úszik az olajsziget, nem a körtöltésnél ásták be magukat a szövetségesek szárazföldi csapatai. S gúnyrajzokat köz­lünk: a teve fenekéből rajtolnak a rakéták; Bush el­nök — mint egy vásott kölyköt — fenekeli a Szaddám Huszeint. Holott... Idézzem, néhány évvel ezelőtt ki­ket támogattunk pénzzel, fegyverrel, tömegtájékoztatási attakkal? . Emlékeztessek arra. miként igyekeztünk fekete-fehér képet festeni aktuálpolitikai érdekektől vezérelve a Közel-Kelet országairól, népeiről, politikai villongásaik okairól? ... öntik a tejet a szennycsatornába, holott tejben-vai­óan fürödhetnénk. Volt az elmúlt években krumplimi­zéria, almazür, hús.- és persze tudatzavar. Most éppen a tej van soron. S tejügyben: részint ingyen osztjuk, öntjük, folyatjuk, pocsékolunk; részint tüntetünk, el­kötjük a tehenek tögyét, vágóhidra küldjük szegény marháját. Emlékezetes példák: amikor nálunk emelték a kávé árát. a dél-amerikai partokon tonnaszámra ön­tötték a tengerbe a szemeket; amikor itthon égi magas­ságokba emelkednek a benzinárak, akkor más orszá­gokban lefelé zuhan a tankolási költség; jó néhány, disznók nyakának estek az elmúlt hetekben, telis­tele a mélyhűtők gyomra — a hizlalók viszont bere­teszelik az ólak ajtaját, nem éri meg, drága a táp. sok a vesződség, kevés az átvételi ár, a szerződési fegyelem nulla, dugig vannak a nagy feldolgozók raktárai, be­dugultak a piaci csatornák Patt. Most nézegetjük a mélyhűtők húshalrrazait, s úgy érezzük, becsaptuk a világot. Örömünk majdhogynem megolvasztja a mély­hűtött húsokat. De mi lesz fél, vagy egv év múlva? A ló másik oldalán nincs hús. vagy ha van, akkor vá­laszték nincs, s az is méregdrága, s virágzik a fekete­piac ... Optimizmusra adhat okot. hogy megszületett végre Magyarországon a demokrácia. De. ha a demokrácia az, ami most Magyarországon tapasztalható, akkor nem kérek a demokráciából. Hazánkban parlamenti rend­szer ós jogállamiság alakul. Ez örömteli dolog, vártunk rá éppen eleget. De ha ez a hetenkénti showműsor. ez a személyeskedő, intoleráns hordószónoklás, ez a sér­tettségből táplálkozó magamutogatás marad a parla­mentáris demokrácia módszere és munkastílusa, akkor bizony pesszimista leszek. Elégedettek lehetnenk. ha pusztán az ország vezetőinek prograrnbeszedeit hallgat, nánk, s nem kellene naponta bevásárolni, utazni, leve­gővételért is pénztárcánkat nyitogatni, múltunkat fél­teni. Pesszimizmusunk erősödne, ha csupán a holnapi kenyeret kellene megvenni, s nem bíznánk abban, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Nézem a tévét, s egyre-másra hallom, hogv nyu­gati szakértők, kereskedők, vállalkozók és politikusok mily elismerően nyilatkoznak a hazánkban végbement változásokról, a most zajló folyamatokról, hogy szem­bedicsérnek bennünket. Talán csak nem valamiféle érdekük fűződik ahhoe, hogy bennünket rózsaszinebbre fessenek a valóságnál, s velünk is próbálják elhitetni, hogy tapasztalásaink megcsalnak bennünket, hogv sze­génységünk csak rossz vicc, s hogy mi tulajdonképpen jól élünk, szabadon, vidáman, hittel teli és optimistán. Ettö] aztár. valóban pesszimista lesz az ember Mert kiderül, hogy nem ismernek bennünket, csak a rólunk készült — honnan is emlékezetesek?! — kozmetikázott jelentéseket és felszíneket Mert sorolhatnánk a helyi példákat is. hogy annak a külföldi tőkésnek, aki meg szerette volna vetni a lábát akár a Tisza partján, mindjárt arcára fagyott a mosoly, amikor az idétlen, egymásnak ellentmondó jogszabályok dzsungelébe. a bürokrácia útvesztőibe került, a józan észnek és elemi érdekeinknek ellenálló falakba ütközött Vette a kalap­ját, s odébbállt. Legtöbbször nem nyilatkozott. Optimizmusunkat illetően pesszimista vuK • . pesszimizmusunkat viszont — optimistán — túlzónak ítélem. Hej, ha rajta maradnék ezen az ágaskodó pa­ripán! De miért pont nekem sikerülne?! Fabrikáljak inkább bölcs sírverseket? . ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom