Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-19 / 42. szám

1991. február 19., kedd Falukerülő 3 Kinek használ, kinek árt ? Interjú Nagy Tamással, az Agrárszövetség elnökével A napokban szenzációként robbant a hír, az Agrárszövetség és a független-polgári kisgazdapárt egy asztalhoz ült Két szélsőséges politikai erő találkozott Mivel e hónap 23-án Budapesten tartja kongresszusát az Agrárszövetség. előtte pedig a Csongrád megyei választmány ülésezik Makón, és szóbeszéd járja, hogy a két párt paktumot kötött, megkerestük Nagy Tamást, az Agrárszövetség elnöikét — Mi is történt? Miért kezdeményezték a tárgyalásokat? — Ma még nem lehet bizonyossággal tudni, hogy jót tett-e. vagy rósz., szat az Agrárszövetség, amikor kezdeményezte a kisgazdapárttal a tárgyalárwkat ezt majd az idő dönti el. Magyarország nehéz esztendőt élt át hihetetlen várakozás volt az emberekben, és nagyon sokan csalódtak, belefáradtak abba. hogy mást sem tapasztaltak. mint meddő vitákat. Az ország szekere süllyedőben, a gazdasága tönkrevert állapotban, de nem arról beszélünk, hogyan lehetne ezen változtatni, hanem inkább arról, ki, mekkora ellenségé a másiknak, ki milyen hülye, ki mit említett és nem hangzanak el azok a mondatok, amelyekre pedig szükség volna, nevezetesen: mit lehet tenni ilyen kritikus, válságos helyzetben? — Többen felvetették, hogy az Agrárszövetség paktumot kötött a kisgazdákkal. Nem árt tisztázni, hogy valóban mi is történt? — Az Agrárszövetség kidolgozta a programját és minden politikai párttal egyeztette! Előszór a kisgazdákkal. Miért? A falu sortsáért ez a két politikai erő felelős elsődlegesen, a választási eredményekben is kimutatható. hogy falvak sokaságában, főleg kis falvakban, e két párt szerezte meg a szavazatok többségét nem egy helyen a szavazatok egészét. Ügy gon. doltuk tehát hogy ezt a két szélső pontot mindenképpen asztalhoz kell ültetni, megbeszélni, melyek azok a kérdések, amelyekben együtt tudunk gondolkodni, dolgozni, mert amit eddig csináltunk, az egv civilizált országban elképzelhetetlen. A tanácskozásunkon az Agrárszövetség csomagtervét vitattuk meg, nem kiragadott részleteket és azokat a pontokat kerestük. amelyeket elfogadhatónak véltünk mindkét fél számára. Volt amiben egyetértettünk, volt amiben tovább vitatkoztunk. A kárpótlási törvény elfogadásával például a2 igaza gond majd akkor következik, amikor azt végre kell hajtani. Ha tehát az Agrárszövetség és a kisgazdapárt úgy érkezik egymással szembe, hogy kezet se ráztunk, éis nem vagyunk köszönő viszonyban, ebből óriási tragédia leszi Ezt nem lehet ez így politikailag hibás, ás az én normám szerint ez nemzetellenes. A közeledési pontokat fel kell tárni. — Miről beszéltek még? — A földfoglalásokról is. Mindkét szervezet elfogadta, hogy ez így nem járható út és inkább csillapítani kell az indulatokat semmint szítani. Törvénytelen eszközökkel nem- lehet semmilyen igazságtalanságot rendezni. Tartotta magát ehhez korrektül a kisgazdapárt s felhívta a tagjai figyelmét is erre. Miért akartuk tisztázni ezt? Kinek használna ha ezt az áldatlan állapotot hangulatot még tovább szítanák egyesek? Fontos, pozitív volt tehát a tárgyalás, mert felül tudtunk emelkedni egy olyan görcsön. amely az egész országot jellemzi. Minden politikai erő hasonlóképpen kellene, hogy cselekedjen, amikor sorsdöntő kérdések megtárgyalásáról van szó. Ne győztesek ée» vesztesek legyenek itt ne arra törekedjünk mindenáron, hanem arra, hogy lehetőséget kapjon minden jó gondolat progresszió. Nagyon sok embert sokkolt a tárgyalás híre, de ezt a görcsöt azóta már oldottuk, és megállapodtunk abban, végre valaki legalább megpróbálta a közelítést is eb. ben az országban. — Mi áll céljaik középpontjában? — A falu békéjére törekszünk, arra. hogy 1991-ben nyugodtan dolgozhassunk ebben az ágazatban. már amennyire ezt lehet A falunak, a mezőgazdasági termelésnek most igazán békére van szüksége, és könnyen elképzelhető, hogy a karóhúzogatásokkal sok a hajcihó. pedig itt termelni kell, mert nélküle nincs semmi. Egymás ellen nem játszhatjuk ki többé a magyar falut Az Agrárszövetség választmánya már 1990. november közepén úgy döntött hogy a kisgazdákkal felvesszük a kapcsolatot, és megvitatjuk a fő kérdéseket Sajnos. ezt valahogy nem tudatosítottuk a tagsággal. A választási programunktól nem tértünk el. már akkor hirdettük, hogy rehabilitáljuk a parasztságot A tárgyaláson a két párt teljes vezérkara képviseltette magát hogy ne legyen utána vita, rágalmazás. ki mit mondott, vagy mit hallgatott el. Azóta sem történt megállapodást sértő mozzanat. Meg kell oldani a dolgainkat, s ha tökéletes megoldást nem is találunk, legalább annyira jussunk előre, hogy ne legyen több sértett ember, mint eddig volt Sz. Lukács Imre A magyar mezőgazdaság teljesítőképessége messze meghaladja a belső fogyasztást, az elmúlt évtizedekben a felesleget elsősorban keleti irányba sikerült levezetni. Bonyolult népgazdasági számitások után, s az ellenértékként kapott kemény cikkek révén több százmillió dolláros aktívum szerepelt a beszámolókban. Ennek a világnak vége, s hogy milyen lesz az új, arról csak találgathatunk. Közben a termelőnek fel kellene készülnie az új ciklusra, gépekkel. műtrágyával, anyakocával, vagy épp a tejtermelésre beállított üszőjével. A vidéken síri csend honol, a bizakodás utolsó lelki tartalékai morzsolódnak le napról napra. Csak a Nyugatra orientált, minőségi és egyedi termékekkel végrehajtott piacváltás adhat az ágazatnak új lendületet — szól a ma már nem irányító minisztérium jóindulatú tanácsa. A saját termelőit vaskos támogatással védő, fizetőképes Nyugat-Európa nem túl lelkes, ha új vetélytársat lát a kertek alatt. Ez a vetélytárs igen vérszegény muníciót kap, a költségvetés garasait, az úgynevezett exporttámogatást a kényszerűség jócskán lefaragta. A tömegtermelésnek bealkonyult — szól a következő tétel, — dollárért a volt KGST-partner is megnézi, mit vesz, ha egyáltalán tud fizetni az élelmiszerért. Az átmenet nehézségei csak átmenetiek lehetnek, vétek feladni a korábban megszerzett piacokat ott. ahol éhező tömegek állnak kígyózó sort. A gazdaság nem tudja, elvesse-e a borsót, mivel a feldolgozó nem köt vele Szerződést, mert a szovjet Végén csattan... A tehetetlen várakozásnál nines rosszabb. Dolgozik az agy, s a gondolat csak vakvágányra futhat. Az okosnak mondott számítógép is csődöt mond. ha nem kap információt, adatokat. A saját földjét művelő szakszövetkezeti tag, a téeszben a tulajdonát használatra visszavevő gazda, a még mindig sok ezer hektárért és százmilliós vagyonért felelősséget érző téeszelnök fejében ugyanaz a gondolat cikáz: ugyan mit termeljen, hogy fáradozásaiért legalább a befektetett munka és az eszközök ellenértékét visszakapja. Kgy-egy biztos szerződés, értékesítési lehetőség aranyat érne, de ebből eddig az idén mutatóba is alig akad. vevő nem képes garantálni a fizetést. A végén csattan az ostor, a termelőre száll a kockázat, legyen bölcs, előrelátó és csalhatatlan. Ha elvetette, s mire arat, elkelt a portéka, jól döntött. Ellenkező esetben hagyhatná a termést szárazborsónak is, takarmányozásra, ami jóval r tefediö efűeffüft afetdd, atmxat medmirt ktífai!; fíaptl! ün.wtt —5 kevesebb bevételt ad. Aki paradicsomot ültet, ugyanígy a saját szakállára, már ilyen alternatív felhasználásra sem számíthat. Betrágyázhatja vele a földjét, s aztán, akár parlagon is hagyhatja. Ettől nő szépen a gaz. A kalászosokat már az Ősszel elvetették, ha nem fagy ki, s nem sorvasztja az aszály, az exportra való 1-2 millió tonna is megterem. Ha alacsony lesz a világpiaci ár, jócskán meg kell támogatni. Amennyiben ez meghaladja a költségvetés erejét vagy akaratát, marad a belföldi piacra. Ha az állattenyésztés is zsákutcába kerül, takarmány is alig kelL Kész a túlkínálat, a termelési költségeket sem fedező alacsony ár. S akkor ősszel búzát sem mer vetni a paraszt. Most még csak kalkulál, érdemes-e fejtrágyáznia, áldoznia rá, vagy bízza a termésátlagot a természetre. Az egyik szakszövetkezetben a leggyengébb homokon, az idén először a közös terület egyötödét már parlagon hagyják. Fehéren, feketén kiszámítottak, nincs olyan növény, ami visszaadná a termelésre fordított befektetést. Sokan járnak hasonló cipőben. Szűk keretek között mindez akár a közgazdasági racionalitást is jelentheti. A mértéke talán az idén még belátható, jövőre már aligha. Aki röstelli a parlagot még újra megpróbálkozik a hasznosítással, ha rosszul döntött, az egész gazdasága rámehet. Hatalmas térségek kerülhetnek lehetetlen helyzetbe. A jövedelem- és munkanélküliség réme a vidéket is megcsapta. Tóth Szeles István Álcázott tudomány - tanyán — Ha jön Bodosi professzor, hoz majd havat is — hallottuk a zsombői népföiskolások vélekedését a szegedi klinika igazgatójának érkezésekor. A Wesselényi-iskola gazdálkodó diákjainak alapos okuk volt ebbéLi föltételezésre, mivel az eddigi találkozások egybeestek a legkomolyabb havazásokkal. Igaz. mikor a kerítéshez surrant a kis busz, csupán néhány szem eső szerénykedett, de utólag tapasztalhatjuk: nem szakadt meg a természet ebbéli áldása. komoly hópaplan fedi a határt. Időt engedve a szobai elfoglaltságoknak. Talán éppen a? esti összejöveteleken hallottak idézésére. Az arravalók tudják: érdemes figyelniük az út menti iskolában történtekre. Évtizede már, hogy szavahihető emberek mondanak szavahihető dolgokat. Még Király Zoltán parlamenti honatyának se volt nehéz. Évekkel korábban vázolta a tanyák kíváncsi népének: recsepropog a kommunista rendszer eresztéke. Mások mást híreitek. Járt náluk operaénekes, csillagász, matematikus — hogy csak a tanyán kevés idővel bírókat említsük —. és az idegsebészt megelőzve, Mr. Paddy Doherty északír úr. segítő hölgye társaságában, a kis közösségek külföldi képviselője is, Zsombó híre lassan körbeér a Földön, és ehhez, kicsit, a népfőiskolai sereg is hozzásegítette. Tehette, hiszen az ir úr és Bodosi professzor is örömét lelte a tanyai iskolában, amelv már csak a hajdani diákok találkáját adja. A szabad idővel szinte alig rendelkező orvos már sokadszorra emeli föl a köznepi fejek előtt a tudomány zsilipjét. A hétfői téli estén a szemek világán keresztül jutottunk az emberi fejek birodalmába. Iskolai táblán, színes képeken láthattuk, hogy miként, merre és miért futnak bennünk ereink, szöveteink, idegeink. Akik kicsit is jártasak a zsombói népfőiskola dolgaiban, nem lepődnek meg. ha a tudományos Ismeretek csupán álcái az efféle jóízű beszélgetéseknek. Szó esett itt bokszról, teniszről, súlyemelésről, vívásról, golfról, autóvezetésről, meg még ki tudja, miről. A közös nyelvhez tartoztak az olyan szakkifejezések, mint a komputertomográfra ragasztott tökgyalu; a koponyacsapolás illusztrálására rendszeresített káposztáié; vagy éppen az agy belső mozgására fölhozott, folyadékban úszó parafa. Az idegsebész is bőven hozott példákat, hogy az idejében fölismert agyi betegségek, főleg az észlelt daganatok miatt, gyógyíthatók: A reá utaló jelzéseket kell mégis, mernünk. Erre az orvostudománynak is nagyobb gondot kéne fordítania, meg magunknak is többet áldoznia. A tök. gyalunak nevezett komputeres agyszeletelés tizenhat az annál tökéletesebb, mágneses rezonanciás fölvétel: negyvenezer forintba kerül. A sebész professzor igencsak dicsérte a segítő technikát, mert maholnap elérhető lesz, hogy a beteg kínt kávézik a klinikai szalonban, az őt vizsgáló orvos pedig a számítógépen kapott eredményekből — színes tévéképen — eltávolíthatja a nem kívánatos részt. Pontosan meghatározhatja a fájdalom nélküli vizsgálattal a baj eredőjét hogy a valóságban könnyen kivehesse azt. Ennek hallatán igencsak táthatnánk a szánkat: no csak, ilyesmi is létezhet a mi orvosbirodalmunkban, nemcsak: botrány, meg nemtörődömség. Ugyanis mi, egyszerű földi halandók, kik ott üldögéltünk a meleg iskolai teremben. nagykabátjainkat sálainkat fektettük halomba a fotelok közé tolt asztalokra. legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy az orvosnál mindig sokat kell várni, a vizsgálatokért sokat kell járkálni, s a közkórházaink, klinikáink igencsak ierombolódtak. Pusztul minden, mint az elhagyott tanya. Némi reménnyel kecsegtet, hogy az új klinika üde kivétel a sorsára hagyott egészségügyi intézmények között. Korábban hallottuk Bodosi Mihály igazgatótól: szeretnék tartani az európai léptéket, s szívesen vállalnák a közép-európai gyógyítás fellegvárának kijáró titulust Hűha, ez már a jövő zenéje, s mi még a népfőiskolában zajló eseményeknél tartunk, amikor is Gábor János kérdést tesz: — Gyógyitható-e a feledékenység, mivelhogy az nem csupán az öregség velejárója, hiszen a diákok is küszködnek vele? — A meg jegyző emlékez ászavar — adja válaszul a professzor — folyamatos öregedése az idegrendszernek, s ennek következményeként az új információkat nehezebben veszi be az agy Társítható betegséghez, keringési zavarokhoz. Azok fölismerésével, okozóinak földerítésével majd azok megszüntetésével javítható az emlékezés. Bizonyos kor teltével inkább a rendszeresség begyakorlása segíthet. A dolgok értelem szerinti sorba rakása. Bólogatnak többen az elveszettnek hitt kulcs példáján, amelyet a legfontosabb pillanatban nem tudjuk, hogy hová is tettük fél órával előtte. Ilyesmi gyakorta megesik mindnyájunkkal. Meg az is — említi Gémes Mátyásné, a nagy mesemondó. Tombácz János lánya —, hogy néha az ember nem lát az idegtől. Mi ennek az oka? — Legtöbbször lelki folyamatok idézhetik elő, a sakkozóknál például sakkvakságnak nevezik, ha jól tudom — fejtegeti e sűrű jelenséget a kérdezett — De lehet, hogy a szem szaruhártyájával hozható összefüggésbe. Erről bizonyára Süveges professzorasszony a következő előadáson bővebbet tud mondani, mert amint hallottam: ö következik A beszélgetés végeztével ezt Sípos Mátyás, a zsombói népfőiskola örökös rektora is kinyilvánította, és arra kérte gazdatársait: jöjjenek minél többen, a szemünk világáról értekeznek majd. Sípos rektor úr a több éves népfőiskolai helytállásáért kapta e becsülendő beosztást, amire minden zokszó nélkül rá is szolgált Ugyanis előfordult már nem is egyszer, hogy a tudós emberek is megismerkedtek néhány ga2dai fogással, kispekulált leleménnyel. Viszonzásképpen az őket ért segítés miatt. A zsombói népfőiskola mostanában tiagy fénnyel világító lámpás, s hogy beleláthassanak mások fejébe — mint az idegsebészi diaképekről jól kivehető volt —. Sipog rektorék maroknyi csapata nem sajnálta sem az időt, sem a fáradságot. Mindezt olyan egyszerűséggel tették, mintha magukkal álcá2ták volna magukat, mintha mi sem történt volna. Pedig történt, nagyon is nagy dolog történt Észrevétlenül. e- ebben rejlik a tudományuk. Majorod Tibor