Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám

81. évfolyam, 26. szám 1991. január 31., csütörtök Havi előfizetési díj: 148 forint forint Szovjet—amerikai paktum? — Koszovó — Emelkedett vízszint Jugoszláv vádaskodás A i évben Magyarországnak a tavalyihoz hasonló ,recesszióra kell felkészülnie — állítja az összeha­sonlító gazdasági tanulmányokkal foglalkozó bécsi ii>'( rt előrejelzése. Az ipari termelés 10 százalékkal, a nemzeti össztermék aránya pedig 5 százalékkal fog csök­ke -.ni. s ez nagy jából megegyezik a térségben várható visz­s, ,<•'. < s atlagával. Kupa Mihály pénzügyminiszter nyilat­kozata szerint 1990-ben jelentősen javult az ország pénz­ügyi egyensúlya. A költségvetési mérleg hiánya a tervezett 10 milliárd forintnak csak töredéke, 1,4 milliárd forint lett. Sajnos, további áremelkedésekről kell hírt adnunk: ezúttal az utazási tarifák, valamint a víz- és csatornadíjak összegéről számolunk be, a 8. oldalon. Várhatóan március elsejétől tejjegy-utalványt kapnak a leginkább rászorulók. Az intézkedés fedezetét a Népjólé­ti Minisztérium és a Földművelési Minisztérium közösen teremti majd elő. A 21 legfejlettebb ország további 500 millió dollár hi­telt folyósít a magyar fizetési mérleg javítására. Erről azon a brüsszeli tanácskozáson döntöttek, amelynek egyik témája a Magyarország számára nyújtandó támogatás megszervezése volt. Olvasóink figyelmébe! Holnaptól lapunkban új helyen és az eddigieknél nagyobb terjedelemben jelentkezünk szolgáltatásokkal. Ezentúl, ha olvasónk hátulról visszafelé lapgz egyet, az ottani két oldalon tájékozódhat a legfontosabb kulturá­lis cs közéleti eseményekről: a televízió, a rádió, a szín­ház és a mozik műsorairól; a szegedi és környékbeli orvosi és más ügyeletekről; $ egyéb közérdekű infor­mációkkal is találkozhatnak. Ugyancsak február elsejé­től a korábbiaknál sokkal gyakrabban lesz a D-.ma­gyarország 10 helyett 12 oldalas: szombatonként pedig ezentúl ugyancsak bővebb terjedelemben, 14 oldalon je­lenünk meg. A Narodna Armija című lap közzétette azt a levelet, amelyben Veljko Kadijevics jugoszláv nemzetvédelmi miniszter sürgős választ kért magyar kollégájától, Für Lajostól az állítólagos ju­goszláviai fegyverszállítási üggyel kapcsolatban. A le­vélben a szövetségi minisz­ter a két állam közötti jó kapcsolat, és tervezett láto­gatásának sikere érdekében kifejti: „Megbízható adatok­kal rendelkezünk, hogy a Magyar Köztársaságból a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaságba, ponto­sabban a Horvát Köztársa­ságba nagy mennyiségű ka­tonai felszerelést és löszért szállítanak, a hivatalos és ez ügyben illetékes jugo­szláv szervek megkerülésé­vel, s a JSZSZK törvényei­vel ellentétesen. Ezzel kap­csolatban kérjük minél konkrétabb és sürgősebb vá­laszát." Az újságban ismertetnek még egy német nyelvű beje­lentést, amelyben a nemzet­védelmi minisztériumot egy névtelen feladó a fegyver­szállításról tájékoztatja, söt, arról is, hogy „Magyaror­szágról kábítószert is csem­pésznek Jugoszláviába". Állítólag „Mrsic és Spegelj urak megállapodtak a ma­gyar katonai és vámügyi szervekkel fegyver és kábí­tószer illegális szállításáról". Mrsic ebben az időszakban horvát külügyminiszter volt, Spegelj még jelenleg is hadügyminiszter. A magyar fél visszautasí­totta a vádakat. Keleti György, a Honvédelmi Mi­nisztérium szóvivője kije­lentette: meglehetősen szo­katlan dolog, hogy két or­szág honvédelmi miniszterei közötti levélváltást nyilvá­nosságra hozzanak. Kamatadó Újabb halasztás n A háború véget ér" A Szovjetunió és az Egye­sült Államok váratlanul kö­zös nyilatkozatban szólította fel Irakot: vállaljon egyér­telmű kötelezettséget, hogy kivonul Kuvaitból, s ebben az esetben a háború véget ér. A közös nyilatkozat sze­rint a kivonulást vállaló iraki bejelentés esetén mód volna az ellenségeskedések beszüntetésére. A fogalma­zás nyilván engedmény a Szovjetuniónak, amely az elmúlt napokban közvetet­ten bírálta az amerikai had­viselés mértékét, és óvott a háború kiterjedésétől. Jichak Samir izraeli kor­mányfő szerdán hibának ne­vezte azt, hogy t>rszágával nem konzultáltak előzőleg az amerikai—szovjet közös nyilatkozatról, amely az Öböl-háború leállításának lehetőségét vázolja fel, s egyúttal az izraeli—arab vi­szály rendezésére közös erő­feszítéseket helyez kilátás­ba. Mindettől függetlenül Irak propagandagépezete &zt állítja, hogy „elkezdődött Szaúd-Arábia íelszabadita­sa". A szárazföldi hadmű­veletekbe belekényszeritett szövetségesek mintegy húsz katonát," az irakiak több szá­zat veszítettek. A Pénzügyminisztérium közleménye a lakáscélú hi­telek befizetésének újabb határidő-hossz'abbításáról: „A lakáscélú kölcsönök kamatairól szóló törvény 1991. január l-jén lépett ha­tályba. Ezt követően sok érintett adós szabadulni kí­vánt a várható terhektől, s ezért a kölcsönét még ja­nuárban szerette volna ki­egyenlíteni. Ez azért volt fontos, mert ha ezt a szán­dékát a munka torlódása vagy egyéb ok miatt janu­árban nem tudta volna meg­valósítani, úgy a pénzinté­zet felszámolta volna részé­re a január hóra esedékes kamatot. így az egyes OTP­fiókoknál nagy torlódás és sorbanállás alakult ki. Ennek enyhítéséré a pénz­ügyminiszter janüárbán hoz­zájárult ahhoz, hogy ha az adós még január hónapban a kölcsön kiegyenlítésének szándékát bejelenti, dé a munka torlódása . következ­tében az elszámolás és be­fizetés csak februárban tör­ténik meg, úgy a januárra esedékes kamatot a pénzin­tézet ne számolja fel. Ez a határidő január 31-én lejár, de az OTP-fiókoknál még mindig nagy a torlódás. En­nek enyhítésére a pénzügy­miniszter a kölcsönkiegyen­lítési szándék bejelentésére adott január 31-i határidőt február 15-ig meghosszabbí­totta." (MTI) Fejpénzek Nem is volt igazi politikai párt, amelyik választási kampánya során nem túzte zászlajára a Magyaror­szágon letelepedni kívánó erdélyi magvarok sorsának istápolását. igazságtalanság, hogy Magyarorszá­gon magyarok legyenek hontalanok. Meg kell könnyíteni letelepedésüket, beilleszkedésüket — nem az MDF­töl, az SZDSZ-től, vagy az M.SZP­tol hallottuk —, mindenki mondta. Aztán telt-múlt az idő, megtörtén­tek a választások, kormányra jutott, aki kormányTa jutott, ellenzékbe pe­dig, aki ellenzékbe, ebből a szem­pontból mindegy, ki hová. A prob­léma maradt. Nemcsak a Magyar­országra munkát vállalni „menekü­lök" problémája, vagy azöké, akik egy harmadik ország felé ugródesz­kái lak innen. Maradt a maradni óhajtók gondja is. Sorsuk egyetlen munkavállalási jogszabályon, és a hivatal kevésbé szőrös szívű maga­tartásán múlott, természetes, hogy sokan a hivatalos áttelepülést vá­lasztották. joggal gondolva, hogy egyetlen megoldás a magyar állam­polgárság megszerzése lehet. No és persze, reményt adtak a kampány közben elhangzott nyilat­kozatok is. Ezek némelyike már­már azt is sejtette, hogy vissza fo_ gunk térni az 1940-es sémához, vagvis minden magyar letelepedő automatikusan magyar állampolgár­ságot kap majd. Nem így lett. de az efféle tortúrákhoz hozzászokott erdélyiek az állampolgársághoz ju­tás érdekében zokszó nélkül járták tovább a kiszabott hivatali utat. Decemberben aztán megszületett az első ,.könnyítés". Nevezzük in­kább első pofonnak. Váratlanul jött' alattomban, és „megrendítette az ellenfelet". A decemberi országgyű­lési időszak felpörgetett tempója miatt nem. kapott nagy nyilvánossá, got. a Magyar Közlönyben, is csak megbújt a felemelt hatósági illeté­kek között, hogy január elsejétől honosítás, visszahonositás, vagy az állampolgárságról való lemondás esetén tízezer forintot kell fizetni, az eddigi háromszáz helyett. A törvénycikkelyt megtervező, il­letve elfogadó honatyák vagy ..az­nap hiányoztak", mikor pártjuk a könnyítésekről nyilatkozott vagy nagyvonalúan megfeledkeztek a könnyítő ígéretekről. Lehetne men­teni a helyzetet a visszahonositás, kitétellel, hogy a Magyarországra visszaköltöző nyugati honfitársaink tárcáiára lett szabva az illeték, de gyenge mentség volna: számuk el­enyésző a romániai magyar áttele. pülők száma mellett. Lehetne hi­vatkozni a gazdasági helyzetre, ar­ra: az országnak minden elvonható tízezer forintra szüksége van. de hát ezeket a tízezer forintokat azoktól szedik be. akik amúgy sem indul­nak egyenlő esélyekkel a magyaror­szági polgárhoz képest. Felhívtam a szegedi anyakönyvi hivatalt, ahol a honosítási kérelmeket bejegyzik. Január óta drasztikusan csökkent az állampolgárságért folyamodók száma, a tízezer forintot alig né­hányan fizették be. Lehetne azt mondani, hogy az intézkedés segít meggátolni az erdélyi magyarság el­vándorlását szülőhelyéről, de csak lehetne, mert egyrészt nem igaz. másrészt pedig mindenki ott él. ahol akar. Ne is feltételezzünk ilyen szerepet az illetéknek. Mégis furcsa, hogv elvben mindenki lehet magyar, papíron viszont már csak pénzért. Tudomásom szerint a ho­nosításért egyetlen nyugat-európai ország sem kér pénzt, pedig oda igazán nem honos emberek érkez­nek. hanem afrikaiak, arabok! és más nációk. A módszert Románia is alkalmaz­za. ami nem meglepetés. És történe. tesen az ő feioénzadóia is a Ma­gyarországra áttelepedöket sújtja, azokat, akik nem akarnak tovább román állampolgárként élni. de a román állampolgárságról való le­mondásért 28 ezer forintot kell fi­zetniük Romániának. S az a ma­gyar tízezerrel együtt már 38 ezer forint. Még fej pénznek Is sok. Panek József Holnap: kamatnéző „15 év. havi 37 forintért" — írtuk még január 14-én az OTP-törlesztörészletekröl, -kamatokról és a -lejára­tokról. közreadva a szegedi Kurzor Számítástechnikai Kft. előzetes információit. Mint később kiderült, a szak­emberek segítségével e témában lapunk 8-10 nappal megelőzte a mértékadónak számító országos napi- és hetilapokat. Azóta elkészült a végleges változat is. amelyből holnap egész oldalas összeállítást közlünk. Azt nem garantáljuk, hogy a Kurzor útmutatásai alapján mindenki megtalálja a tökéletes megoldást, de talán si­kerül valamilyen mértékben segíteni a döntést. K. A> Újra az ex-KISZ-iskola (1.) „Tűi sok itt a véletlen" Már megint a volt KISZ-iskola! Szinte hallom az ol­vasó rezignált hangját. Kollégám, aki hűségesen követte eddig az „objektum" rögös útját ama nevezetes 100 forin­tos ügylettől, némi kárörömmel bólint: csináld, én úgyis belefáradtam már. Mi történt most? Húsz évre bérbe vet­ték az ingatlant; örülhetnénk, hogy a tulajdonos — a Dél­magvarországi Gyermek és Ifjúsági Alapítvány — után pénzes működtetője is akadt a 24 hotel-,' 32 motelszobá­val, 200 személyes kempinggel, 150 fős étteremmel, sport­pályákkal. konferenciatermekkel rendelkező. Fürj utcai „létesítménynek". Ám a politikai-gazdasági botrányok ár­nyékként kísérik ezt az újszegedi expártállami-ifjúsági pa. radicsomot. A „szabályos" bérleti szerződés mögött a régi szép időkbe visszanyúló, személyi összefonódások sejlenek, s ami ezzel égyütt járt volt. az ma is háborítatlannak lát­szik. Ugyanazok ülnek a húsósfazekak közelében, akik. ed­dig, s ugyanúgy kapják a gusztusosabb, nagyobb falatokat mint eddig. Rendszerváltás? A mesében, de itt nem! — állítják tehetetlen dühükben a folyton hoppon maradók. A másik oldalon? Kikérik maguknak a vádaskodást, s a „legtelje­sebben politikamentes" üzleti élet törvényére hivatkoznak: Nyer a legjobb! Mi az igazság? Van-e? Megmondom az őszintét: nem tudom. Mégsem hall­gathatom el, hogy meghallgatva az érintetteket, magam is olyasmit érzékeltetn. mint némely színházi felújításokkor: tán a kulisszák másképp állnak, de a szereplők a régiek. Az Alapítvány pályázatot írt ki a Fürj utcai ingatlan és az intézmények hasznosí­tására i és működtetésére, amelyet december 15-ig kel­lett elbírálnia a kuratórium­nak. Az alább következők; a történtek Ökrös Tamás elő­adásában, akit az egyik pá­lyázó — a „Spilszol", vala­mint az Adu Kft. — megbí­zott, hogy képviseletükben járjon el az alapítványnál. — A pályázatot megnyer­te a Hermes Kft., december 31-ig kellett volna szerződést kötni vele. Nagyjából a mi­énkkel azonos feltételeket ajánlott az Alapítványnak, az összesen ll-böl ezt a két pályázatot vette komolyan a kuratórium, s nem vitatom, hogy jól tették, amikor a Hermest választották. A ku­ratórium tagjaival együtt én is a Déimagyarországból ér­tesültem január 16-án arról, hogy mégis meghiúsult a szerződéskötés. A kuratóri­umtagok január ll-i kelte­zéssel meghívót kaptak a soros kuratóriumi ülésre, ja­nuár 16-ára. Mellesleg: a szabályzatuk szerint 8 nap­pal korábban, pontos napi­rend megjelölésével _ illene értesítést kapniuk, de úgy látszik, kicsire nem adnak. Meglepetésükre a folyosón már ott várakoztak a Talent Kft. képviselői, bent pedig Tóth Tamás kuratóriumi tit­kár közölte velük, hogy a pályázat kútba esett, viszont van új bérlőjelölt, a Talent, tessék gyorsan elolvasni a szerződéstervezetet és meg­szavazni az aláírást. A jelen­levő 8 kuratóriumi tag alig jutott szóhoz a meglepetés­től. Jelen nem lévő egyikük telefonon közölt szakvéle­ményét, melyben nem támo­gatta a Talent-szerződés alá­írását, nem ismertették. In­formációim szerint négyen szavaztak az újsütetű szerző­dés megkötése mellett, hár­man tartózkodtak és egy el­lenszavazat volt. Előtte azért kérdezgették Tóth Tamást: hogy lehet, hogy a Talent «em pályá­zott, aztán oly hirtelen még­is elfogadható ajánlattal állt elő? Vajon a létesítmény működtetésében kap-e vala­mi szerepet Németh István, aki a volt KISZ-iskolát igaz­gatta, majd átigazolt a Ta­lent Kft.-be? Az én kérdéseim ezeken kívül: miért nem adtak mó­dot arra, hogy a Talent va­donáns ajánlata versenyez­hessen a pályázati 2. helye­zett, a „Spilszol" és az Adu ajánlatával? Miért nem ír­tak ki új pályázatot? Netán a Hermes csak azért ver­senyzett, hogy a magas lab­dát a Talent üthesse le? Honnan tudta a kuratórium, vagy inkább az ügyvezető titkár, hogy mi most nem kí­náltunk volna előnyösebb szerződést, mint december­ben? Egyes szakértők szerint a pályázaton csak 4. lett vol­na a Talent! Bár a januári kuratóriumi ülésre mi meg­erősítettük, áll az ajánlatunk — ezt nem vették figyelem­be. Ügy fest a dolog, mint az egyszeri üveges esete: jöjjön holnap 4-kor, mondta a meg­rendelő, mert ki fog törni az ablakom. Túl sok itt a vé­letlen, ami a Talent kezére játszott (Folytatjuk.) Sulyok Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom