Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-30 / 327. szám

2 Az év. . 1990, december 30., vasárnap ... embere: ... embere hazánkban ... embere városunkban: Szaddam, a hetvenkedő katona — At európaiak még csupán jókora, ormotlan fütykösöket himbálva mászkáltak, mint barlanglakók. amikor a két folyó közének lakói — az irakiak ősei — már virágzó városokat építettek, és hatalmas civilizációt hoztak létre. Ha Amerika kezet emel Irakra, rakétákkal és bombázókkal zúzom porrá Izrael városait, aztán fölégetem a kuvaiti olajmezőket, arról is teszek, hogy a háború első napjától kezdve folyamatosan, naponta érkezzenek meg az Egyesült Államokba a csillagos-sávos lobogókba csomagolt koporsók ezrei — így erősítgeti népe Önbizalmát Szaddam Húszéin. Ki hitte volna, hogy nem, a kelét-európai népi demokráciák, vagy a balkáni, esetleg a harmadik világ „szocialista" országait vezetők kőzött találjuk meg Sztálin legjobb tanítványát? De még a népek atyja, a Nagy Tanító sem ment olyan messzi, re, hogy őseit az orosz államot megalapító normann fejedelmek, vagy az Aranyhorda tatárjait keletnek s délnek szorító moszkvai uralkodók között keresse. Az önmagát Babilon nágy királyaihoz, s a fényességes kalifákhoz: a torténelam én a» Ezeregyéjszaka Harun al-Rasidjához hasonlítgató. izgága katonatiszt — vagy hogy a meséknél maradjunk, s tippeket adjunk a Szaddám lelkialkatát elemezgető tudósoknak —. a bag. dadi kalifa helyett inkább a bagdadi tolvaj (a realistábbak szerint: mészáros) minősítésre .szolgálhat rá: a bolsevikok expanzív természetét, hatalomcentrikus gondolkodását lopta el. és elméjében — hozzájuk hasonlóan — a térképet rajzolgatja, festegeti át, vízióiban ugyanúgy lángokban áll a Föld, s a diadalmas, igazhitű hadsereg is megállíthatatlanul tör előre... Az isteni királyok és a nagy szultánok önjelölt örököse már megindította egy újabb véres mese: az: analógiákban visszatérő történelem cselekményét, meggyújtotta a kanócot, a a tűz a robbanással bizton tovaterjed — meddig? A történet szereplői most mind a narratorra figyelnek, a világ leghatalmasabb országara: képes lesz-e gyorsan eljutni a megoldáshoz? ... eseménye: Újból Nagy-Németország Ami nekünk ebben az évszázadban — immár biztosan — „nem jön össze", sikerült ősi ellenfelünknek-szövetségesünknek (mikor hogy hozta a sors); sűrű amerikai és orosz bólogatástól kísérve létrejött Európa közepén újfent a Nagy-Németország — egy kővel 80 milliós birodalom. Ha ezt Dúvár Kund. aki nagy élvezettel és szakértelemmel fúrta meg hajóit a német hadnak, megerhette volna! Ámbátor, talán ő maga is belátná, hogy ennek így kellett törtennie: a gyengülő, szetesófélben levő Szovjetunió ellensúlyaként megalakulhat egy nemzetiségében homogén (germán) állam, amely ezentúl Európának nem csupán gazdasági, hanem politikai vezető hatalma lesz. Beszélik, hogy amennyiben a SZU alkotóelemeire hullik szét, mint egy narancs, több mint tucatnyi gerezddel, marad két nagy gerezd: egy orosz, meg egy ukrán. Meglehet valamiféle konföderációban. Arról sem átallanak cikkezni a kapitalista újságok, hogy szűkebb hazánkban. Európában jobbratolódás várható. Akként mint ahogv a második világháború utan a „nagyok" paktuma alapján Lengyelország balra tolódott — nemcsak ideológiailag. (Már amennyiben ragaszkodunk a konvencióhoz, hogy a térképen balra van nyugat jobbra pediglen kelet) Lehet hogy egy jobbra tolt nagy ország. Ukrajna tölti majd be az Osztrák—Magyar Monarchia klasszikus szerepét egyensúlyozva a két legnagyobb, birodalmat alkotni képes nép. a német és az orosz között? Ismét, mint a történelemben annyiszor, két nagy birodalom között lavírozhatunk. Eledd'g ráfáztunk, mindanynylszor valamelyikhez kötöttük csolnakunkat (Némi különbség. hogy a nyugatiaktól átmenetileg területeket is kaptunk...) Van tehát Nagy-Németország, úgy tűnik, lészen egy nagyszlav birodalom, és a kettő kort — reméljük — rru K i» - Magyarország Csépé Béla, a szorgalmas Csepe Béla. a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője, aki pártja országos listáján Jutott be a Parlamentbe, az év emberévé avanzsált, szorgalmával A képviselő ugyanis kereken 56 piros pontjával maga mógé utasította összes MDF-es, SZDSZ-es. fideszes társát. Az Országgyűlés szervezési ós infoimatikai főosztálya a sajtó rendelkezésére bocsátotta a jelenléti iveket, amelyekből kiderült, hogy melyik honatya (-anya) hány alkalommal volt jelen egy-egy ülésnap kezdetekor. Aki tehát még a villamoson, vagy a szegedi, zalaegerszegi stb. gyorson bumszlizott, vagy harminchat forintos .szendvicsét, esetleg kávéját, netán 70 forintos sörét fogyasztotta a Parlament presszójában, amikor Szabad úr (vagy Szűrös úr. esetleg Vince bátyánk) megkondította a harangot (amely fölért egy iskolai becsengetéssel), az bizony nem kapott piros pontot. Csepe Béla a fenti nehezségek ellenére 56 esetben volt képes elfoglalni parlamenti helyét már reggel 9 órakor, amely, valljuk meg nem kis teljesítmény. További hét képviselőtársa 55 piros pontot gyűjtött ezzel a módszerrel. A Magyar Hírlap kde lése értelmében aTről is tudunk, hogy kik szerepelnek e lista végén. Szinte csupa ismert, tehát rendkívül módón elfoglalt politikus Például dr. Tölgyessy Péter (SZDSZ. 17 pont), Andrásfalvy Bertalan (MDF. 15 pont). Deutsch Tamás (Fidesz. 12 pont). Tamás Gaspar Miklós (SZDSZ. 12 pont), Für Lajos (MDF. 9 pont). Kása Lajos (Fidesz, 9 pont). Itt jön egy olyan személy, akit nem nyomnak országos gondok: dr. Pohankovits István (FKGP, 8 pont). Hogy ő hol tölti reggeleit... A sor vegét három, bokros teendő miatt a Parlamentbe ritkán, s akkor is késve járó személy zárja: Antall József (MDF, 7 pont) és Botos Katalin (MDF. 6 pont); s hogy szépen keretbe foglalódjanak a dolgok, minthogy kereszténydemokrata politikus vezeti — Csépé Béla személyében — a listát, annak végén is e párt tagja kullog: Surján László (KDNP, 5 pont). ... eseménye az országban: Taxik által bekerítve Miniforradalam? Polgári engedetlenseg? Hogyan csinálták volna Ausztriában, és hogyan törték volna le Franciaországban? Valóban az SZDSZ szervezte meg, mint ahogyan az MDF-esek suttogták: mert túl tökéletes volt. túlságosan összehangolt, valóságos hadműveleti stratégia alapján történtek az útlezárások, és a többi? Valóban jöhetnének-e Dél-Amerika, a Karibi-szigetek és Afrika puccsista törzsőrmesterei és tábornokai tanulni valamit a n agyar taxisoktól? Mit szóltak hozza a nepek? Egyetértett-e a többség? Kit segítettek a segélyek? A kormányt, vagy az országot'? Igazuk volt-e azoknak, akik kikérték maguknak (mozgás)szabadsaguk korlátozását? A taxisok — sok kicsi Szaddám? Túszul ejtett városok? Tízmillió, erőszakkal fogva tartott ember eleven védőpajzsa mögül pókerezett a vagyonos vállalkozó? Minek örült a belügyminiszter a Parlament épületének ablakában? A nemzetiszínű október alkalmából kiosztott 13. és 14. havi fizetésének? Vagy pedig azért volt ilyen gyermetegen boldog, mert 6 már ló előre alaposan feltankolt? Ki kivel volt jóindulatú? A kormány — velünk? Engedett-e, meghajol t-e az érvek súlya előtt, vagy alatt? Netán már gondolkodásra is képtelenül, enerváltan bólogatott mindenre, sodródott az eseményékkel? Vagy hogyan is nevezzük őket: a nep nevéban a nep érdekeiért harcoló hősöknek? Zsarolóknak? Esetleg csak így. egysBérűén: túszszedőknek 7 Esetleg a tarsadalom — mindenki vei? Mert nem döngölte bele a kormány szekerét az új kerekek által is mélyített gazdasági kátyúba? Mert nem zavarta szét az utcákat önkényesen eltorlaszoló, a városokat. falvakat egymástól elszigetelő. családokat szétszakító. botcsinálta forradalmárokat? örüljünik-e. hogy ha már semmink nincs. váUágelményünk legalább van? A kétévest, vértelen talpalás után egy igazi, felnőttes megrázkódtatás, valami, ami csak a miénk? Hogv volt asszonyok menete fonó teáadséKzékcel. és majdnem igazi barikádok, valamint egv fele sem igaz ellentüntető* az igazi nép fiaiból? A kérdések hosszú sorát lezáró szentenciát talán éppen egy ma már klasszikus poénban leljük: mikor volt 30 millió lakosa Magyarországnak7 1990 októberében tizmillió taxis, tízmillió teáztatta. (ízmillió ellerUiinteteU Antall, a kitapsolt Kitapsolták Antall Józsefet a szegedi bölcsészkaron Az őszi esemény szenzációszámba ment, pedig csak néhány (páros számú) tenyér csapódott öszve a JATE auditórium maximumában, midőn a kormányfő szólásra emelkedett. A tény fölött hamar napirendre tértek a2 emberek, ám a magyarázatok — különféle formában, mint a sinus x függvény — tovább hullámzottak, ősmagyar szokás szerint a tapsakció szervezésével vádoltak széles skáláján az ellenzéki politikai erők ugyanúgy megtaláltattak, mint egyes „renitens" újságírók. Kormánypárti és ellenzéki videokamerák pásztázták ugyanis akkor a széksorokat; dokumentum vagyon hát mindenről, kérem szépen. A kormányfő aztán megbetegedett, mégis túlélt egy taxisblokádot, harmincmillió sajtótámadást, néhány áremelést, koalíciós partnereinek, a kisgazdáknak saját pártszékházukban történő összeverekedését; megerősödve élte túl a Magyar Demokrata Fórum IV. országos értekezletét, és nagy körültekintéssel, cseppet sem elhamarkodva alakítja kormányát. S közben igen-igen sokat foglalkozik népe lelkével, ráadásul úgy. hogy nem járja álruhában az országot. (Mátyásaink idejében persze a médiák még nem képviseltek ily nagy hatalmat.) Tudja, mikor kell az emberek lelkére hatni — taxisblokád után, félig betegen, kórházból, pizsamában —; mikor kell az ellenzék prominens tagjait dicsőíteni — például a Magyar Nemzet karacsonyi számában közölt interjúban —; s mikor kell kulcspozícióba emelni az adótörvény egyik atyját, a fó Kupát Bizonyára arról is informálódott, hogy szilveszterkor jót tesz némi vörösbor —, s tudja azt is, hógy hány kupával. ... eseménye Szegeden : Duplázott az önkormányzat Sláger a szovjet távcaő a Cserepes soron — mindenki az alagút végét lesl Ülésekben nem volt hiány. Ez akár lázas tevékenység látszatát is keltheti a szegedi önkormányzat részéről. Megkockáztatjuk, nem látszat: tény, hogy a képviselők nagyon sokat dolgoztak, sokszorosan többet, mint annak idején a tanácstagok. Miért támadt hát mégis az a benyomása a kívülállóknak, hogy ez az egész különleges, új mozgástechnikával, nagy beleéléssel előadott produkció nem egyéb, mint igen intenzív helybenjárás? Valószínűleg azért, mert oly korban is éltünk, ahol megszokhattuk: megy minden, mint a karikacsapás, legfőképpen megy pedig a munka A tiszteit végrehajtó bizottságnak és a tisztelt tanácstesttlletnek csak szaporán bólogatni, s nem kötözködni volt ideje, hisz olyan jól működött a rendszer. Nem így most. A városatyák komótosan kórbejárják a problémákat. A legjobb példa erre a Bartók esete Schillinggel A közgyűlés sokadik felszólalója tette immár még egy fokkal árnyaltabbá a képet, a kaszinóval előálló új szituációt, amikor egy képviselő bebizonyította, a helyzet úgymond tovább fokozható: azt kezdte fejtegetni, hogy a művelődési házak a jövőben nem lehetnek az ateista nevelés erős várai, azokban az ilyen irányú propagandatevékenységet azonnal abba kell hagyni tgy aztán csak a csodával határos módon sikerült a reggel 9-kor kezdődő öleseket meg aznap befejezni. Kétség nem férhet tehát hozzá: Szeged új politikai szinpadán tőrtént az év helyi eseménye. Tudjuk azonban, a kortárs ítélet nem mindig állja meg helyét a történelem perspektívájából, szilveszteri döntésünket is így kell nézni, s mi szabadabb kézzel választjuk ki a közgyűlés duplázását (sportnyelven szólva az együttes olyat cselekedett, mint amikor egy futballcsapat megnyeri otthon a bajnokságot, s mellé a BEK-et). Évzáró ülésén az utolsó pillanatban (a 90. percben) a képviselők végre megállapodtak saját fizetésük összegéről, és még ugyanezen a napon sikerült egy rendeletet is megalkotniuk. Ezzel örök időkre biztosították helyüket a város legnagyobb alakjai között. Inkább aludj e] szépen, kis Balázs... Az oldalt Ódor József és Sandi István irta; a karikatúrákat Szűcs Éritm készítette