Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-30 / 327. szám

1990. december 30., vasárnap A helyzet 3 A pénz bűvöletében A bárpult előtt álló asztalnál ketten ülnek. Motollaujjak között szaporán pereg a kártya. S ugyanilyen szaporán a bankó. A pultra két ember könyököl. Egyáltalán nem bizalomgerjesztőek. bár nem is túl undorítók, vagy félelmetesek. Látszólag a teremi belseje felé bámulnak, és igazán nem néznek meg semmit. Érdektelennek tűnnek, de hát akárhová is forgatják tekintetüket, annak látószögéből ki nem csúszhat a közeli, a .játékosok által körbeült asztal. Pénzhalmaz a két férfi előtt. Egyikük — aki paradicsomlevet iszik — kezén négy súlyos, mives arany pecsetgvürú, nyakában ujjnyi vastag aranylánc. A másik — előtte borospohár — meg-megbillenő fejjel igyekszik követni a játék ütemét. Bankótartalékai egyre fogynak. Végül kimerülnek. A nyalka győztes feláll. A vesztes elé dob két zöld bankót. „Nem akarlak megalázni" — mondja. „De hatha még el akarsz menni valahová." A pulthoz lep, felhajtja kétujjnyi maradék vörös italát ötszázat ad a szazhetvenes cechért. A kél ülő baráthoz (tán rokonhoz?) fordul. Kioszt három-három bankót. Pusmognak. „Tegnap kilencvenezret nyertem, ez ma csak húsz volt. Eddig." Ennyi hallatszik ki halkan a jól fülelőnek. Üjból öisszébbhajolnak, új suttogás, majd ki-ki megy a dolgára. A vaskos pénzköteg visszavándorol Belami zsebébe, megérkezik a taxi, eltávozik. A kép nem Los Angelesből, Szeged belvárosának egy kis kocsmájából származik. C. J. Csokornyakkendős éjszaka Csütörtök. 23 óra 30 perc. Szeged leglátogatottabb éjszakai diszkójában igazi ünnepi nagyüzem. Üj és régi arcok, itthoniak és hazalátogatók. Az utóbbiak gyak«ran országhatáron túlról, évi egyszeri, esetleg kétszeri utazásaik egyikén. Óriási a forgalom, az üzletvezető nö is beáll a téliesített terasz bárpultja mögé. Az időről időre változó — amúgy udvarias — pultos hölgyeknek lenne mit tanulniuk tőle. Nem szavakban, egész mondatokban kérdez, válaszol, és nem túrelmetlen. Partnerre a vendégekben nem minden esetben talál, s nemcsak azért, mert egyszeregyszer nemetre fordul a szó. — Jeggel parancsolja? — Was? — (Ice — kotyog bele valaki segitóen) — Jéggel kéri? — (válasz nincs, de jeget azt kap) — Wieviel? — (Megkapja a számlát, 420 forint) — Fúni hundert. Német úr el, majd nem túl választékos, de annál anyanyelvibb magyarsággal kínálja az italokat hazalátogatását ünneplő barátainak. A hölgy a pult mögött kissé szomorkásán: „No, ez a srác is csak addig nem értett magyarul ..." * Sokféleképpen lehet 20-30 darab ezrest a nadrágzsebből elővenni. Nem mindegy az sem, hogyan húz ki a kötegből valaki egy, vagy két bankjegyet. Van akin látszik, régen megszokta már, hétköznapjai is nagy pénzek körül forognak. Ezt onnan lehet észrevenni, hogy nem lehet észrevenni. Éppen csak megvillan. A másik típus, akit nem lehet nem észrevenni. ök igy ünnepek táján különösen megszaporodnak. Fizetésnél legalább fél percig tartják a pult fölött a pénzköteget, s már akkor mindenki látja, amikor a mixer még csak a vodkát méri. Nincs egyetlen természetes mozdulata sem. de hát mitől lenne, ha 11 hónapon és 3 héten keresztül márkában számolt. Ott nem szokhatott hozzá a vastag bankjegyköteghez, itthon azután a „meg vehet lek kilóra" lehetőseg megszédíti. * Hajnali egy óra, Szeged leglátogatottabb diszkójában. . Egy. közelebbről szemlélve, bizonytalan léptű és tekintetű úr elindul a kijárat felé. Kínosan vigyáz, hogy senkit se lökjön meg, s ha mégis, óriási bocsánatkérések következnek. Az már nem az ő hibája, hogy az egyik, hirtelen gesztikulációval kísért szabadkózásának két pezsgős pohár látja a kárát. Ad is, kap is egy-két puszit, mire megközelíti a célt. Az utolsó lépések előtt azonban elbizonytalanodik. Jól öltözött hölgyek és urak félkörben, ki a jégkockákat kocogtatja pohara oldalán, ki az utolsó utáni buborékot próbálja szétkeverni langyosra öregedett lonikjában. A beszélgetés felszínes, nem csoda hát, ha mindenki észreveszi a jövevényt, akinek kissé kajla csokornyakkendőjén kívül semmi sem árulkodik kalandos útjáról. Hősünk megáll a tekintetek kereszttüzében. Két tökéletesen egyforma ajtó, felirat, pontosabban ilyen távolságról olvasható felirat nélkül. Se egy kakas, se egy tyúk, bár lehet, hogy rajta ez sem segítene. Vár. Rendesen sűrűn nyílik valamelyik ajtó, most fél percig nem mozdul egyik sem. Végre nyílik a jobb oldali Jól öltözött, sötét öltönyös, csokornyakkendős úr ki, hősünk be. Hosszú másodpercekig semmi, majd újra nyílik az előbbi ajtó. Hősünk farol nagy bocsánatkérések közepette kifelé, megáll, s most már egyáltalán nem érti. Az úr, aki után bement, még mindig itt van ..., sőt valaki a kezébe nyom egy pénzérmét. Nem sokkal ezután nyitja a másik ajtót, hősünk utána, s még látja, amikor a mosdó mellett tisztára cseréli az átnedvesedett törülközőt Kovács András Az oly szép, ha sikerül nyakoncsípnünk a pillanatot. midőn egy vetés új dimenziókat nyit. Lehet akár egy színlap, hol a sorok rövidebbek, mint a táncosnő lába, s az előbbit kettőbe kell vágni. Ez történt most is, ekképp választották el a négy elválaszthatatlant. Ha erre nem, hát arra tudok gondolni csak, hogy két-két külön szerepről van szó. Hogy Zarnóczai és Pataki lenne „A NÉGY ELVA", Prepeliczay és Juronics pedig a „LASZTHATATLAN". Persze az is lehet, a plakát készítője már tudott előre valamit, hisz tegnap s tegnapelőtt betegség miatt Bodor Johanna vette at Prepeliczay szerepét. M. T. Lova^sy Zoltán felvétele Új tarifák, új intézkedések Az önkormányzat „záró rendelkezései" Az év utolsó napjai sokak számára jelentettek pihenést, az önkormányzat tagjai azonban kivételek. Nem csoda, sok feladat várt rájuk, ami az új évben csak szaporodik. A testület egyik utolsó intézkedése — mondhatni, évet záró rendelkezése — a közterület-használati dijakat, s a városban sok gondot okozó parkolással kapcsolatos intézkedéseket érinti. Ahogy az külföldön megszokott dolognak nevezhető, s már a fővárosban sem számít ritkaságnak. Szegeden is radikálisabb intézkedeseket vezetnek be a tilosban parkoló gépjárművekkel szemben. Ez a radikális megoldás pedig azt jelenti, hogy elszállítják az autókat, e szállítás nem kis költségeit a gépjárművek tulajdonosaira hárítva. Az emiatt fizetendő összeg a 3 ezer forintot is elérheti. A tervezet olyan — külföldön szintén használatos — kerékzárak alkalmazását is bevezetendőnek találja, ami — a bírság kifizetéséig — helyben maradásra kényszeríti a jármúvet. A kerékbilincs alkalmazásának egyelőre az az akadálya, hogy — itthon nem gyártják Érdekes végigfutni azon a táblázaton js, amely a közterület-használati dijak új tételeit tartalmazza. Megjegyzendő ezzel kapcsolatban. hogy a helyfoglalást szigorúbb rendelkezések szabályozzák ezután. Igy például a Nagykörúton belül tilos sátorból, asztalról bármit is árusítani. Pavilont sem szabad kihelyezni a Belváros legtöbb pontján, igy például a Deák Ferenc utcában, a Dóm téren vagy á Bartók téren. Közterületre benyúló kirakatért, hirdetőtábláért, előtetőért négyzetméterenként éis havonta 40 forintot, árusító és egyéb fülkéért (virágárus, könyv- és hírlapárus) ugyancsak havonta es négyzetméterenkent — 500 forintot kell fizetni. Bérkocsik állomáshelyéért (fogatokat é.s taxikat egyaránt beleértve) evenként 2 ezer forintot, más gépjárművárakozó-he!yekért évente és négyzetméterenként 60 forintot kell fizetni, A hirdetóberendezések havi tarifája 300— 600 forint között lesz négyzetméterenként, az építési munkák miatti helyfoglalás — attól függően, hogy belvagy külterületen történik — 50—150 forint havonta. A vendéglátóipari egységeknek, ha az utcára települnek a nyári idényben, 500 forint' hó'négyzetmeter a fizetendő dijuk. A tilosban parkoló s ezert elszállított autókkal kapcsolatos intézkedésekhez tartozik. hogy az elszállított, üzemképtelen járművek tárolásáért naponta 30 forintot kell a jövőben fizetni. A fentiekből nem csupán az tűnik ki (remélve, hogy a rendeletnek érvényt is szereznek azok, akiknek ez dolguk), hogy drága lesz a jövőben tilosban parkolni, hanem az a dicsérétes törekves is, hogy az elburjánzó vadkereskedelemnek és terúletfoglalásnak határt szabjon. illetve keretet adjon a város. B. T. Eddig ezer vonattal távoztak A szovjet Déli Hadseregcsoport kivonásának kezdetétől, március 12-e óta 436 csapatvonat, 384 anyagvonat, továbbá 86 személyvonat és 102 konténervonat hagyta el Magyarország területét — tájékoztatta az MTI-t szombaton Keleti György ezredes, a HM szóvivője. A csapat- és anyagvonatok száma ugyan nem éri el a szállítási ütemtervben meghatározottakat, ez azonban csak a szovjet fél tervezési hibájával magyarázható, alakulataikat ugyanis a számítottnál kevesebb vonattal tudták kivonni. A Honvédelmi Minisztérium nyilvántartása szerint a szerelvények eddig összesen több mint 55' ezer szovjet állampolgárt — katonákat, polgári alkalmazottakat és családtagjaikat —, közel 16 500 technikai eszközt, ebből 13 326 kerekes, 804 lánctalpas járművet, továbbá 708 harckocsit, 1030 egyeb harci jármúvet, illetve mintegy 234 ezer tonna anyagot szállítottak el a Szovjetunióba. Három szál cigaretta Szombat reggel van, s mint ilyenkor rendesen, a piacot járom. Már javarészt elintéztem a hétvégi bevásárlást, amikor megpillantom az öregembert. Régi ismerős. most éppen zöldséget és gyümölcsöt arul kopott faládáiból. Felismer, hangosan üdvözöl. Mellé telepszem Az öreg amúgy furcsa figura. Fején svájcisapka, agyonhordott zakója alatt bordó pulóver. Kopott, egykor jobb napokat látott nadrágjánál csak lyukas cipője kétségbeejtőbb. Belső zsebéből előhúz egy doboz cigarettát. Kossuthot. Rágyújt és elgondolkozva fújja ki a füstöt. — Az öböl — mondja — vihar előtti csönd ... Az ötven évvel ezelőtti világégés két nemzedék után megint megismétlődik, meglátja ... Akkor se gondolt rá senki. Aztán csak hirtelen _ Látom szégyenli, amikor könnybe lábad a szeme. Legyint — A helyzet különben itt is reménytelen — jelenti ki. — Hagyják, hogy újra elszegényedjen ez a nép. Hiába nyílt meg a népkonyha, az nem segít. Mint Lengyelországban sem. Nemsokára itt is elszabadul a pokol. — A fejét csóválja. — Megint csak a bűnbakot keresik. Hol a kommunista, hol a nyilas, hol megint csak a kommunista. Ez nem old meg semmit. Megkapták a nyilvánosságot a pártok. Van új Parlament... Erre mit csinálnak? Egymás fejéhez vágják a másik bűneit. De nem történik semmi. A világon semmi. — A cigaretta közben a körmére ég Elhajítja. — Üj történelmi korszakot kellene kezdeni. Tiszta lappal Dolgozni megint, mint '45 után. Újjáépíteni az országot. Akkor úgy láttuk van értelme — Lemondóan ingatja a fejét. Újabb szál cigarettát vesz elö — Tudja, cukrász a szakmám Szegeden szabadultam, aztán Pestre mentem Tizennyolc eves voltam Negyven forintot fizettem az albérletért, de ennivalóra é.s ruházkodásra is kellett gondolnom. Havi száznegyvenből nem tudtam megélni. Ültem a presszóban, és lógattam a fejem. Megszólított egy ember. Beszélgettünk erről, arról, mint most magával. Szó szót követett, míg végül állást kínált. A vágóhídon, havi háromszázért. Belevágtam. Három év múlva átkerültem a hűtőházba. Havi öt-hatszáz összejött túlórákkal együtt. Ez már nagy pénz volt akkoriban. Szépen lehetett élni belőle. Aztán cukrászdába kerültem. a szakmámban helyezkedtem el Megnősültem. A feleségem szabó volt. ketten együtt megkerestünk két-háromezer forintot. Ez persze már évekkel később volt. Három év múlva a házasságunk tönkrement, elváltunk. Évek teltek el. amíg másodszor is megnősültem, de a feleségem rövidesen meghalt. Baleset volt. Legalábbis azt állították. Nem hittem el. Azóta azt is tudom, ki volt... Fellebbeztem, újabb vizsgálatot követeltem ... Hiába ... — Az öreg megint elérzékenyül. Zsebkendőt vesz elő, megtörli a szemét. — Két évig idegbeteg voltam, képtelen voltam felfogni . . Visszajöttem Szegedre. Most már bánom. Mert ha az ember elindul egy úton. ne nézzen vissza. Csak mindig előre Magának is tudom tanácsolni Azt gondoltam, az itteniek, régi barátok, ismerősök majd segítenek Csalódnom kellett! Az ő számukra én már idegen vagyok Sokkal inkább keresztbe tesznek, mintsem segítenenek Így van ez . Ha elhagyja a szülőföldjét, új emberek közé kerül, .új barátai, ismerősei lesznek, a régiek többnyire elfelejtik. Figyelje csak meg azokat, akik hazajönnek Nyugatról. Azt hiszik, ők is. mint én, hogy ugyanoda térnek vissxa, mint ahonnan eljöttek, harminc-negyven éve. És milyen nagyot csalódnak! Mert ez már nem az a hely, nem ugyanaz a város, nem ugyanazok az emberek. Különben is, az idö mindent megszépít. Túlságosan is . . Azt mondják sokan, hogy hazajönnek meghalni. Mintha nem volna teljesen mindegy . . — AZ öregember megint rágyújt. — Tudja, nincs semmim, csak egy lakasom. Pénzzé teszem és kimegyek Nyugatra. Belgiumba egy barátomhoz. Cukrász vagyok és érzek magamban annyi energiát, hogv szerencsét próbáljak Most megkérdezheti, hogy miért? Mert nem akarom megvárni, amíg itt is az lesz, mint a lengyeleknél és az oroszoknál. Munkanélküliség, nyomor, bűnözés. Amikor már nem lesz mit enni. Hallgatunk egy sort. Az öregember eldobja az utolsó szál cigaretta maradványát, aztán összegyűri az üres dobozt és azt is utána hajítja — Ideje pakolni. Bezárt a bazár. Pál Tamás