Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-29 / 326. szám

2 Körkép 1990. december 29., szombat (Folytatás az l. oldalról.) mányiatok további támoga­tására. a szociális alap nö­velésére kívánják felhasz­nálni. tgy lehetővé válik, hogy viszonylag kedvezően módosuljon jövőre a szemé­lyijövedelemadó-tábla. A javasolt adótábla a követke­ző: évi 55 ezer forint jöve­delemig nem kell adót fi­zetni, 90 ezer forintos jöve­delem esetén 12 százalékos, 120 ezer forintnál 18 száza­lékos. 150 ezer forintnál 30 százalékos, 300 ezer forintnál 32 százalékos, 500 ezer fo­rintnál 40, afölött pedig 50 százalékos kulcs alapján kell adót fizetni. A javaslat sze­rint megszűnik a havi 1000 forintos alkalmazotti ked­vezmény. Helyette egy új, havi 250 forintos kedvez­mény lépne életbe, ami nem az adóalapot, hanem a fize­tendő adót csökkenti. így a számítások szerint az adó­mentes jövedelemhatár vé­gül is 82 500 forintra emel­kedhetne. (MTI) Szűkül a támogatások köre A kormány rendeletet al­kotott a foglalkoztatáspoliti­ka eszköz- és intézményrend­szerének átmeneti módosítá­sáról — közölte László Ba­lázs szóvivő a sajtó képvise­lőivel péntek este. a kor­mány ez évi utolsó üléséről beszámolva. Mint mondta; a Foglalkoztatási Alap tovább­ra is megmarad, a támogatá­sok köre viszont szűkül. Megszűnik az újrakezdők és a pályakezdők kölcsöne, mert a kamatok a költségvetésből túlságosan nagy részt vinné­nek el. A kormány létrehozza az Országos Munkaügyi Köz­pontot, s ezentúl a munkál­tatóknak tájékoztatási köte­lezettségük is lesz, ha a lét­számot csökkenteni kívánják. Tizfős leépítés esetén például a tervezett intézkedés előtt 30 nappal értesíteni kell a mun­kaügyi központot. 300 fő ese­tén, ha ez a szándék az ott dolgozók legalább 25 száza­lékát érinti, akkor legalább a felmondás előtt három hó­nappal kell azt bejelenteni. A kormány a politikai pár­tok székházai nak, országos központjainak helyzetével foglalkozva úgy határozott, hogy az eddigi ideiglenes használat lehetőségét fél év­re meghosszabbítja, A pártok kérésére a bérleti dijakat négyzetméterenként és ha­vonta átlagosan mintegy 100 forinttal csökkenti. tatások kiegyenlítésére fo­gadják el majd azokat. Az 1990. december 31-ig meg­vásárolt bolgár leva, lengyel zloty, román lej és szovjet rubel valutákból megma­radt összegeket 1991. janu­ár 20-ig válthatják vissza forintra. Jövő január l-jétől az ed­digi 4000 forintról 5000 fo­rintra emelkedik az enge­dély nélkül birtokban tart­ható konvertibilis valuták értékhatára. A Magyar Nemzeti Bank által' nem jegyzett külföldi valuták — beleértve a volt rubelelszá­molású valutákat is — ja­nuár 1-je után korlátozás nélkül birtokban tarthatók, külföldre kivihetők, és on­nan visszahozhatók. 1991. január l-jétől ked­vezően változik a magyar állampolgárok menetjegy­vásárlási lehetősége is. Ezen­túl forintért vásárolható majd menetjegy az európai országokba történő utazás esetén bármelyik közleke­dési eszközre, közel-keleti ország esetében a légi úton történő utazáshoz évenként több alkalommal is, a töb­bi országba való utazáshoz pedig naptári évenként egy alkalommal. (MTI) Rádiótelex Fogolyzendülés Állampusztán Valutaügyek A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatása szerint a „volt rubelelszámolású" va­luták közül 1991 január 1­jétól csak a csehszlovák ko­rona árfolyamát fogja je­gyezni. Az albán lek, a bol­gár leva, a koreai von, a ku­bai peso, a lengye! zloty, a mongol tugrik, a román lej, a szovjet rubel és a vietna­mi dong jegyzése megszű­nik. A Magyar Nemzeti Bank felhívja a figyelmet arra, hogy a csehszlovák korona január 1-je után is a jelen­legi rendnek megfelelően vásárolható meg, illetve váltható vissza. A valutael­adó helyeknél a bolgár le­va, a lengyel zloty, a ro­mán lej és a szovjet rubel 1991. január 20-áig még megvásárolható a december 31-én érvényben levő árfo­lyamon, azonban a fel nem használt, megmaradt és a Magyarországra visszaho­zott valuták visszaváltására már nem lesz lehetőség. A bolgár leva és román lej fizetőeszközökre szóló fix címletű utazási csekke­ket a kiutazó magyar állam­polgár kifejezett kérésére, és annak kockázatára a va­lutaeladó helyek kiszolgál­hatják, az 1990. december 31-én érvényben levő árfo­lyamon, azonban a kiuta­zóknak számítaniuk lehet arra, hogy a csekkek bevál­tása nehézségekbe ütközik, majd a célországokban. A csekkek beváltásából szár­mazó és fel nem használt bankjegyek visszaváltásá­ra már nem lesz lehetőség, de a megmaradt csekkeket visszaválthatják a kiutazók. A megvásárolt valutákat és csekkeket az egyes cél-» országokban várhatóan kor­látozottan lehet csak fel­használni. Bizonytalan, hogy az odautazó magyar állam­polgároktól milyen szolgál­A Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága arról tájékoztatta az MTI-t, hogy csütörtökéin az Állam­pusztai Börtön és Fogház­ban reggel 8 órakor nyolc elítélt megtagadta a mun­kát, majd eltorlaszolta zár­kája bejárati ajtaját. Kije­lentették, hogy tettülcet azért követték el, mert nem tartják megfelelőnek az egészségügyi ellátásukat, és nincs televízió a szobá­jukban. A későbbiekben tettük indokait kiegészí­tették még azzal, hogy — állításaik szerint — az inté­zetben elvesznek a leveleik. Továbbá kifogásolták azt is, hogy ritkán találkozhatnak hozzátartozóikkal. Az Allampusztai Bortón és Fogház parancsnoka a büntetésvégrehajtás rend­jét súlyosan veszélyeztető nyílt ellenszegülést követő­en azonnal megkezdte a rendkívüli esemény kivizs­gálását, és megtette a szük­séges törvényes, erőszak­mentes intézkedéseket. Az ellenszegülő foglyok végül is az illetékes parancsno­kokkal történt tárgyalások után csütörtökön 23.25-kor Önként megszüntették zár­kájuk eltorlaszolását. Az intézet parancsnoka az ese­ményeket kővetően fogoly­zendülés bűncselekmény elkövetésének alapos gya­núja miatt büntetőeljárást kezdeményezett, ezzel egy­idejűleg intézkedett az el­lenszegülő elítéltek bizton­sági elkülönítésére, ma­gánzárkákba való elhelye­zésére és a fegyelmi eljárás lefolytatására. A Büntetésvégrehajtás Or­szágos Parancsnokságának illetékese hangsúlyozta az üggyel kapcsolatban, hogy az elitélteket megilleti a közérdekű bejelentés és pa­nasz joga. Minden jogos ki­fogásuk orvoslásának meg­van a törvényes útja. El­mondta, hogy az elitéltek kötelezettségeit és jogait, valamint a büntetés-végre­hajtási intézetek rendjét a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló tör­vényerejű rendelet, illetve igazságügy-miniszteri ren­delet határozza meg. Az ál­lampusztai intézetben a fog­lyok orvosi ellátása megfe­lel az előírásoknak. A vo­natkozó jogszabályok sze­rint a büntetés-végrehaj­tási intézet nem köteles — erre nem Is képes — min­den zárkába televíziót biz­tosítani. Ugyanakkor az elitéltnek joga van saját tv­készüléket bevinni és hasz­nálni a zárkában. Az elitél­tek korlátlanul Írhatnak és kaphatnak leveleket A le­velek ellenőrzése csak szú­rópróbaszerűen történik. A látogatók fogadására pedig a börtön fokozattól függően van több-kevesebb lehető­ség. (MTI) MIHÁLY FELHÍVÁSA. Mihály volt román Wrálv a müncheni Szabad Európa Rádión keresztül arra szólította fel honfitársait, hogv harcoljanak a jelenlegi vezetés ellen egy valóban európai jogállam megteremtéséért. A 43 évvel ezelótt trónjától megfosztott és száműzött Mihály a hét elején váratlanul hazatért, de a bukaresti hatóságok né­hány órával később kitoloncolták az országból. Mihály a rádióüzenetben azt hangoztatta: a mostani román vezetés fél tőle, mert ő az ország törvényes államfője — tekintve, hogy az új alkotmány nem proklamálta a köztársaságot. AZ ÖBÖL. George Bush amerikai elnök nagyon elé­gedetten nyilatkozott az Öbölbe vezényelt amerikai csa­patok harckészültségi állapotáról. Mint elmondta, nagyon bízik az amerikai haderő csapásmérő képességében. Egy­úttal cáfolta azokat a sajtóhíreket, hogy az amerikai csa­patok az Iraknak megszabott ultimátum lejártáig, azaz ja­nuár 15-éig nem tudnak felkészülni a hadműveletek meg­kezdésére. Irak sem a január 15-i határidő előtt, sem utá­na nem hajlandó változtatni Kuvaittal kapcsolatos politi­káján — jelentette ki a BBC brit rádió- és televíziós álr­lomásnak nyilatkozva Latif al-Dzsaszem iraki tájékozta­tási miniszter. Jelezte, továbbra sincs előrehaladás abban, hogy Washington ós Bagdad megegyezzen a januári ulti­mátum lejárta előtti esetleges tárgyalások időpontjáról. MARCHAIS CJRA EGÉSZSÉGES. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára, aki egy enyhe szív­rohamot követően kétnapos kezelésen esett át. pénteken elhagyta a kórházat. A fótitkárt szerdán szállították, kór­házba Avignon környéki nyaralójából, ahol a múlt heti pártkongresszus fáradalmait pihente ki. A kongresszuson egyébként — a reformerek bírálatai ellenére — elsöprő többséggel (99 százalék) megerósitettók hivatalában, amit 1972 óta lát el. Rendszerváltás a határon A határőrség felkészült az orosz invázióra Több fontos témáról tájékoztatták tegnap a sajtó képviselőit Budapesten, a határőrség országos központjá­ban. Szegeden volt egyetemista Józan higgadtságot! — mondja Józsa Fábián képviseld — Figyelemmel kisért-e a szegedi politikai viszonyok alakulását? Mivel magya­rázza. hogy a képviselő-vá­lasztáson az MDF átütő si­kert aratott, az önkormány­zati választásokon pedig a liberálisok látványosan elő­retörtek? — Bár rengeteg kötelék fűz Szegedhez, a város po­litikai életének változásait csak fő vonalban tudom kö­vetni ; elsősorban szegedi képviselőtársaimmal foly­tatott folyosói beszélgetések útján. Igaz ez a választások alakulására is. Meggyőződé­sem azonban, hogy a tava­szi országgyűlési képviselő­választásokon a magyar nép és a szegedi polgárok a ha­bitusukhoz, lelki alkatukhoz leginkább közelálló pártot, a nemzeti középpártként fel­lépő, józan higgadtságot, a nyugodt erőt választó Ma­gyar Demokrata Fórumot tá­mogatták. A jól szervezett kampány Szegeden szeren­csés jelöltállítással is pá­rosult, ami nagyban előse­gítette az MDF választási győzelmét őszre, az MDF kormányra kerülésével — megváltozott az ország gaz­dasági helyzete, a hatalmas méretű külső és belső el­adósodás, az év közbeni ha­talomátvétel ugyanis a de­mokrácia új kormányát kényszerpályára állította. A szabadság kiteljesedésével o lakosság csodákat várt a kormánytól a gazdaságban is, csodák pedig nincsenek. Bárki — bármely párt — vette volna át a kormány­zást ugyanazokkal a nehéz­ségekkel kellett volna szem­benéznie, és lényegileg ugyanazokat a népszerűtlen intézkedéseket kellett volna meghoznia. Az új politikai garnitúra helyzetéből adódó­an készületlensége időnként hibákhoz és kisiklásokhoz vezetett, amely a médiák túlnyomó többségében tőr­tént tudatos ellenszenvgel­téssel párosulva azt a lát­szatot keltette, hogy a kor­mány nem ura a helyzet­nek, tehetetlen, alkalmat­lan stb. Mindez a kormány­koalíció tényezői — közöt­tük is elsősorban az MDF — népszerűségét gyorsan aláásta. Az így kialakult légüres térbe látványosan nyomult be az ultraradikális Fidesz. Szegeden a Fidesz sikerét az egyetemi hallga­tók demonstrációi készítet­ték elő, de azt hiszem, az eredményhez a kormány­koalíció pártjainak gyen­gélkedése is kellett. Hogy a Fidesz—SZDSZ koalíció si­kere egyben a liberálisok előretörését jelenti-e, azt én innen megítélni nem tudom. Kétségtelen, a két párt a liberalizmus jelszavát tűzte zászlajára, de azt gondo­lom, hogy erre a kérdésre csak az általuk vezetett ön­kormányzatnak egy huza­mosabb működése adhat igazi, megnyugtató választ. — Egyetemistaként verse­ket publikált: többek közt a Hazatérés lehetőségei cí­mű szegedi antológiában is. Milyen a kapcsolata most — politikusként — a köl­tészettel? — Szomorú szívvel kell mondanom, hogy az Iroda­lommal — az irodalmi élet­tel, az ifjabb generációk tagjaival és müveivel — a kapcsolatom megszűnt, vagy legalábbis szünetel. A po­litika, a képviselői munka túlterheltsége egyelőre nem hagy erre időt. Hogy ma­gam újra verset írjak: ez csak a vágyálmaimban sze­repel. — Végezetül: kérünk egy emlékezetes szegedi sztorit, amely önnel esett meg! — A sztori attól szegedi, került, hogy egyetemi éveimhez kapcsolódik. Egy téli reg­gelen gondolatokba merül ten baktattam a jogi kar Petőfi sugárúti épülete felé, ahol, ha emlékezetem nem csal, közgazdaságtanból (par­don politikai gazdaságtan) kellett vizsgáznom. Az egyik kereszteződésben egy Zsi­guli elhajtott mellettem, a kocsiban egyik évfolyamtár­samat véltem felfedezni. Az autó vagy 150 métert to­vábbgurult, majd egy ház előtt megállt, és dudálni kezdett. — Talán a vizsga marad el, vagy a főépület­ben lesz? — villant át agya­mon, s már futottam is utá­na, majd odaérve, bevágód­tam a hátsó ülésre. A vísz­szapil lant óból egy szempár kérdő tekintetét láttam, majd hátrafordulni egy ide­gen arcot. A meglepetéstől az autós ismeretlen sem tu­dott szólni, egy gyötrelmes másodpercen át némán és ijedten meredtünk össze. — Mi nem ismerjük egymást! — fakadtam ki kétségbe­esetten, és éreztem, hogy ab­ban a pillanatban valami megállíthatatlanul megindul és összeomlik bennem. Meg­semmisülten szántam ki az autóból és megverten, lé­lekben legalábbis tántorogva fordultam vissza az egye­tem, a vizsga színhelye felé. Ami ezután történt, már nem érdekes. A nap agyon volt ütve, annak ellenére is, hogy a kollokvium jól sl­(saadt) Kiss Kálmán ezredes azok­ról a változásokról számolt be, amelyeket immár egy éve folyamatosan tapasztalhat a határainkon átkelő utazó, s amely változások ezután is zajlanak. Köztudott, hogy a határőrség fokozatosan hi­vatásosakból álló szervezetté válik: eddigi létszáma sorka­tonákkal együtt 22 ezerről kilenc, kilenc és fél ezerre csökken. Az aggodalmakra, miszerint e leapasztott lét­szám képes lesz-e a helyen­ként alaposan megnöveke­dett feladatok ellátására, a szervezet vezetői úgy vála­szoltak: megszabadulva a sorkatonák ellátásának, vala­mint a belső őrség, belszol­gálat kötelezettségeitől, már kevesebb emberre van szük­ségük. Ugyanakkor az így fölszabaduló pénzeket moto­rizációra forditva abban re­ménykednek : a mobilitása ezáltal hatékonysága csak nó a profi állománynak. Ezen­túl egyébként nem a fegy­veres erők tagjaiként, hanem rendészeti szervként működ­nek, s klasszikus feladataik Sáliamigazgatási, nemzetbiz­tonsági, s a határkörzetben végzendő rendészeti munká­val is kiegészülnek. Munkájuk során olyan, a kor kihívásainak megfelelő kettős elvárásnak kell meg­felelniük, ami nem ígérke­zik könnyűnek. Mert egy­szerre kell gyorsítani, zökke­nőmentessé tenni a határon való átkelést, ugyanakkor meo kell akadályozni a ve­szélyes cselekmények, az or­szág biztonságát veszélyezte­tő emberek és szervezetek beáramlását, a kábítószer- és fegyverkereskedelem kiala­kulását. Föladva tehát a to­tális ellenőrzés, totális biz­tonság politikáját, a szelektív határellenőrzés rendszerét vezetik be. Hogy ez a gyakorlatban miből áll, annak részleteit Bakodi György ezredes is­mertette a hallgatósással. Január hetedikétől az uta­sok határon való ellenőrzésé­nek két módozatát tapasztal­hatjuk. Az általános ellenőr­zésen belül sem mindegy, hogy kifelé, vagy befelé lép az illető, illetve, hogy ma­gyar, vagy sem. A magyar állempoleárok ellenőrzése gyakorlatilag abból áll: van-e az utasnak útlevele, s az az útlevél sajátja-e. Az el­lenőrzés másik módja a fo­kozott, amit akkor alkalmaz­nak a határőrök, ha gyanú­juk merül föl arra: az útlevél hamis, vagy a járműben til­tott anyag van, netán valami miatt az utas nem léphet be, vagy nem hagyhatja el az or­szágot Az ellenőrzés új rendszeré­nek bevezetése előtt a határ­őrség vezető szakemberei Németországban és az Ame­rikai Egyesült Államokban tanulmányozták az ott szoká­sos módszereket. Ennek eredménye, hogy nálunk is lesznek szúrópróbeszerű ala­pos ellenőrzések, meghatáro­zott célú akciók, sőt különö­sen indokolt esetben, például kiemelten veszélyes bűnöző keresésekor részleges határ­zár is elképzelhető. A tájékoztató résztvevői az elhangzottak után többek közt arról érdeklődtek; ho­gyan készül a határőrség a Szovjetunióban hamarosan bevezetendő világútlevél ná­lunk várható hatásaira. Zu­bek János alezredes, a határ­őrség szóvivője a fölvetések­re úgy válaszolt; politikai állásfoglalás nem feladata szervezetüknek, de az a vé­leménye: a sokak által java­solt vízumkényszer bevezeté­se igen barátságtalan lépés lenne — különös tekintettel a kárpátaljai magyarokra —, ám, ha a kormányzat ilyen intézkedést hozna, ők fegyel­mezetten végrehajtják. A ha­tárőrség inkább arra készül, hogy kulturáltan tudja kezel­ni a várható nagy tömeget. A menekültügyi, valamint a továbbutazás) szándékok mi­atti, nyugati határainkon várható problémákat pedig a kötelező valutabeváltás rend­szerével, közlekedésrendésze­ti ellenőrzéssel, az itt-tar­tózkodáshoz szükséges pénz bemutatásának megkövetelé­sével gondolják mederben tartani. Nemzetközileg óriási a találgatás a szovjet (mene­kült) invázió várható méreteit illetően; 60 ezer emberről ugyanúgy beszélnek, mint akár 20 millióról. A határa­inkon meglévő további prob­lémák sorában Zubek János azt említette: Romániának több olyan arab országgal van vízumegyezménye, aki­vel hazánknak nincs, ezért egyre nagyobb a veszélye annak, hogy keleti szomszé­dunkból szűrödnek át nem­kívánatos sötét elemek. Az elmúlt év azonos időszaká­nak 4,5 millió utasával szem­ben idén 21,5 millió ember lépte át a magyar—román határt. Az állapotok kezelhetősége érdekében a határőrségen sokat várnak az év első felé­ben megalkotandó határőri­zeti törvénytől, s hogy ez milyen tömegeket érint, ar­ra egy adat; idén — eddig — 100 milliónál több utas lépte át határainkat. Egy biztos: ez a szám jövőre sem lesz kisebb. fbalogh)

Next

/
Oldalképek
Tartalom