Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-29 / 326. szám

1990. december 29., szombat i Kultúra — Egyetem 3 SZOTE-párbaj „Uj rablói vannak a nyárnak" Dr. Gyurkovits Kálmán c. egyetemi tanár december 22-i számunkban megjelent írására reagált dr. Szilárd Jónos, az orvosegyetem volt rektora — nyílt levélben Kedves Kálmán Barátom!/]Hozzád méltatlan sommás 1985-ben Fráter Lóránd mondattal akaratlanul :s tanszékvezető egyetemi ta­nem a jelenlegi egyetemet nári kinevezésére szavaz­Remélem, nem sertelek meg, ha barátomnak szólí­talak. De annak tartalak sok év óta, hiszen sokszor volt módunk lényeges egyetemi ügyekről — ha röviden is — véleményt cserélni, és mindig értékeltem őszinte es lényegretapintó gondola- nye nyilván taidat. sértetted meg a legjobban, hanem Jancsó Miklóst, Ivá­novics Györgyöt, Hetényi Gézát, Julesz Miklóst, Petri Gábort és sok mást, akik­nek legfájóbb közös élmé­az lehetett, hogy tiz körömmel es száz zavarban ötlettel kísérelték, meg a szinte lehetetlent: a lépés­tartást a nemzetközi tudo­fi­cl, a Most viszont vagyok. Kicsit a „Te is am, Brutus" érzésé fog még inkább viszont az prózai asszociáció, hogy ha mány élvonalával. Vagy ez a szél, ez ellen nagyon egyetértünk abban, hogy a nehéz lenne . (pénzügyi, technikai, szem­örültem, amikor azt lát- léleti stb.) akadályok meny­tam, hogy a Te neveddel n lre hátráltatták az egesz femjelzett nagyobb lelegze­tú fejtegetés jelent meg. ^BVar orvos- es termeszet­söt pontokba szedted azt, tudomány fejlődését. De ak­arni szerinted a lényeg, így kor miért nem ezt mondod? könnyebb lesz megérteni, esetleg bármit hozzáfűzni. Aztán elkeseredtem, és vé­gül ez adja kezembe a tol­lat. Komolyan gondolod (de kérdezhetném ezt másoktól is), hogy a SZOTE-re a szakmai színvonal több év­tizedes hanyatlása a jellem­ző? Mely területen? A gyermekgyógyászatot ösz­6zes ágaival együtt (geneti­ka, anyagcsere-betegségek, kardiológia stb.) talán ma­gad sem gondolod. Talán a sebészet (általános. mell­kas, szív, hasi, ideg, balese­Más. „Diktatórikus volt az egyetem vezetése, és csak szűk részérdekeket képvi­selt" — írod, tehát vallod ezt. Meg sem kérdezem, hogy ezt talán csak nem az én rektorságom időszakóra érted, hisz jól tudom, Ma- egyetemi tanács Frátert gad hangosan tiltakoznál ez ellen. Akkor viszont hogyan fogalmazhatsz így, engem (a jelenlegi vezetést) sugallta, hiszen nem mindenki oly jól tájékozott az egyetem eleteben, mint Te. Még egy, de nagyon ne­héz kérdés: a rektorjelölés­re vonatkozó szavazás. Kér­dőre vonod azokat, akik el­éltek. Nincs testületnek; nak stb. ti, ortopéd, száj, fül-orr-gé- lenszavazattal gészeti, szemészeti, plaszti- joguk? Szerinted talán min­kai stb.), talán a belgyógyá- dig a 99 százalékos szava­szat (gastróendrológia, kar- zati eredmények a demok­diológia, haematológia ratikusak? No de ne men­stb.), talán a gyógyszerkuia- jünk ilyen messze. Ha kér­tások, az idegélettani, a dezed. megmondom, én mi­mikrobiológiai, endokrin, ert szavaztam ellene, esetleg a peptidkutatások ? (Egyébként gondolom, Te is 'Esetleg a modern képalkotó kiszámoltad, hogy az „ál­eljárások hiányoznak? Me- lami vezetés" táborában lyik terület, melyik intézet, nem volt akkora á „szava­melyik tudományág? Nem zási fegyelem", mint atöb­veszed észre, hogy ilyen, tűben.) Ugyanazért, amiért gás, a létbizonytalanság, a tanárok számottevő része a „csak el Szegedről" gondo­lattal foglalkozik, aki tud, külföldre megy —.ott ma­rad —, még, ha nem is az anyagiak kesztetik erre, es valóban, a rektori, tanári tekintély mélyre süllyedt. De kinek a hibájából, kinek a szándékából és kinek az erdekében? Mindez persze lehet akár tudatos célkitű­zés is, de akkor ne nevez­zük szakmai színvonal­emelésnek és Európához való felzárkózásnak Vedd mindezt olyan inte­lemnek, amelyről sajnálatos lenne utólag4 megállapítani: „Kár, hogy akkor nem vet­tük eléggé komolyan Még sok mindenről lehet­ne és talán kellene is ír­nom, illetve véleményt cse­rélnünk, de most én sem törekedhettem teljességre. Régi mondás: a politika nem ismer erkölcsöt. De hát nem az volt-e az egyik (jogos) legelső követeles, hogy a politikát tartsuk tá­vol az egyetem tevékeny­ségétől? Az elmúlt évben az egyetemen járt külföldi szakemberek szemében az egyetemet (relatíve) auto­nómként, stabiLként. kilen­gésmentesként beállítani volt a legnehezebb akroba­tamutatványok. egyike. Ké­részéletű érdekekért ne en­az Akadémia- gedd a fürdővízzel együtt a véleményeznie gyereket is kiönteni. ~És ne kell, ami néhány hónapot engedd hogy oly egyszerű­szokott igénybe venni. vé váljon a képlet, mint Olyan, nemzetközi tapaszta- Ady híres versében: ,Üj lattal bíró, széles látókörű rabjói vannak a nvár­szakember, mint Te, nem na)(: „ Tudós tam: törvényesnek, reális­nak tartottam. Most is er­ről van szó. Soha nem vol­tam híve annak. hogy a gombhoz keressük a kaDá­tot. Az egyetemet, a rektori tisztséget, az egyetemi ta­nárságot alázzuk meg az­zal, ha a törvényes köve­telményeket, lépeseket (és hagyományokat) levegőnek tekintjük. A „nem" nem Fráter Loránd személyének, hanem az eljárásnak szólt és szól. Ide kívánkozik Pet­ri Gábornak egy, jó néhány év előtti megjegyzése egy türelmetlen üstökösről: „mi­ért nem tud ez egy kicsit várni, ha türelmesebb len­ne, minden az ölébe huila­na . ." Ennek a témának viszont van még egy oldala: Kifogá­solod, hogy a közleményoől kimaradt az a tény, hogy az mint egyetemi tanárt jelöl­te rektornak. Akkor ponto­sitsunk: miután (e pillanat­ban még) az egyetemi ta­nári kinevezés nem egyele­mi hatáskör, az egyetemi tanács egyszerre, ill. egy­más után két javaslatot to­gadott el. Ezeket „normál" ügymenet esetén a kari ta­nácsnak, a tanszékvezetői engedheti meg magának, hogy ilyen „árnyalatokról" megfeledkezzen, az óhajt, a javaslatot és a tényt össze • mossa Kálmán! Az egyetemen terjed a félelem, a szoroii­A Drella, vagyis Drakupipöke gúnyne­vet nem véletlenül ragasztották kortársai Andjj Warholra: mindaz, amit ő élete 50 éve alatt tett, a hatvanas évek: és a po>p­art sajátos zavarosságában keveredik. Drakula és Hamupipőke. Joggal mond­hatjuk Warhol alkotásait egyben tettek­nek is. E tekintetben méltó továbbmene­kítője a S2ázad eleji szürrealisták művé­szetkritikus-botránkoztató paradoxonénak, miszerint „művészet nincs, de ha van. akkor az a művész, aki nem alkot, csalt végrehajtja alkotásét". Warhol e megal­kuvást nehezen tűrő élettel alkotás iel­lemző figurája volt. Volt grafikus és fes­Draku­pipőke tő. volt fotós és filmes (filmjei nagy mű­vészettörténeti talányok), s persze, volt író is, de valahogy mindezek egyszerre, mint a Drella. 1987-ben, halálakor sokan gyászolták, mint a XX század halhatatlanságba te­metkezett művészét, aztán halhatatlansa­ga is magmenekült az általa életében sem szeretett magyarázatoktól. Szlogenjei, al­kotásai kezdtek „önálló életet élni", a Warhol név nélkül átvándorolni a köztu­datba. Ki tudja ma már például, hogy a híres, „mindenki sztár" salogen, vagy a Rolling Stones nyelvemblémája tóle szár­mazik. Magyarországon Warhol életművével kapcsolatban még rosszabb volt a helyzet. Egyetlen könyv, vagy album sm jelent meg róla, így többszörösen is hiányt pó­tolt az az önálló műsor, melyet karácsony idején sugárzott a Petőfi rádió. A műsor készítője. Déri Zsolt (a JATE történelem —francia szakos hallgatója), angol es franfna forrásokra — dalszövegek, inter­iúk. dokumentumok — támaszkodott, a bemutatott anyagot reszben idén nyáron, Franciaországban gyűjtötte. Ugyancsak Warhollal foglalkozott, szintén Déri Zsolt szerkesztésében a Lemezbörze helyett szerdai különszáma. Songs for Drella (1990), vagyis Dalok Drakupipökének volt a lemez címe. melvet, a valamikori két barát. Lou Reed és John Cale, a Vei­vet Underqround két vezére szerzett le­m;zpvoducei ük. Ándy Warhol emlékére s melynek bemutatásával párhuzamosan, a dalok magyar fordítása is megszólalt. Warhol magyarul — kicsit szokatlan, de jó kezdete volt egy nagy művész magyar­országi megismertetésének (panekj gyermekor­vosként legalább ezt mél­tányolnod kellene. Szeged. 1990. december 28. Tisztelettel és baráti üd­vözlettel : Dr. Szilárd János Szilveszteri rádiókabaré A hagyományos szilveszteri rádiókabaré idén arról ad ké­pet, hoey hová jutott el az or­szág 1990 végére — tájékoztatta az ú>sagirókat pénteken, a rá­diókabaré szerkesztősége ne­vében Farkasházy Tivadar. Hozzáfűzte még. hogy ez a hu­moros helyzetjelentés „tiszta­fejű" hallgatóságot igényel, ezért a műsort vasárnap, azaz az óév utolsó előtti napján su­gározzák, „amikor a hallgatok tübbsége még feltehetően io­zan". A szilveszteri kabarét hétfőn 21 óra 25 perces kezdet­tel, valamint január 7-én este K őre. 5 perctói is műsorra ttifti a rádió. Zeffirelli Házáretije Ahogyan a Nagykönyvben Í me. az ember. S íme, a rendez/5, aJu mini ha azon kiválasztottak közé tartozna, akik nem keresik a csodák okát, értik az isteni szot. Franco Zeffirelli a Názáreti Jézus forgatásakor azt nyilatkozta: célja a bibliai szavak képpé formálása. Csupán ennyi? Kérdez­hették a hetvenes évek közepén az akkori tamásiko­dók. Hiszem ebből a vállalkozásból legfeljebb illusztrá­ció, afféle kiszínezett képeskönyv lehet. Es melyik szá­nész. merné az Írást a szájára venni, a kamera ele állni anélkül, hogy ne görcsölne te a gondolattól: a világ Megváltójaként kell a filmvászonról ránk tekintenie S megelégedhet-e az igényei néző, rendező csupán a ke­resztény vallás prédikátorával, az eszme ellenségeivel szemben álló mesterrel, a romantikus hőssel. Ben Hur kortársával, a huszadik századi szupersztárral, vagy akár a minden idők farizeusai ellen lázító forradalmár­ral, a passiójátékokon ártatlanul kínt szenvedő Isten bárányával. Nem. Persze, hogy nem. Hiszen Zeffirelli a Napfivér. Holdnővérben sem érte be a kortárs Giotto által ararrvglóriásnak megfestett Szent Ferenccel. A filmben Istent és a szegényeket szolgáló szerzetes tizen­éves fiúként épp oly csapongó, önfeledt kamasz, mint az a Rómeó, aki minden gondolkodás nélkül kész meg­halni szerelméért. A Názáreti Jézus pillanatképek sorozata. Az időt­len. kimerevíthető snittek arcokat, pillantásokat, egész történeteket fognak keretbe. Mint mindem Zeffirelli­filmben, itt is a „mellékszereplők" hitelesítik a főhőst. A világ színészóriásai szinte megmásítják saját külse­jüket. csak hogy a náluknál jóval ismeretlenebb Róbert Powell arca még plasztikusabb legyen. Itt sztárok az epizödistak. Laurence Oliwier átszellemült tekintete Michelangelo négyalakos Piétájának főpapjára emlé­keztet. Michaei York. a szőke, szelíd szépfiú bozontos szakállat, elszánt, lázadó arcot ólt. A nyilván katolikusnak nevelt, nagy olasz rende­ző úgy tisztítja meg a szereplőket a kétezer ev alatt rájuk rakódott máztol. csillogástól, glóriától, hogy köz­ben nem szentségtelenig meg őket. Mária. Istennek szent anyja ugyanúgy nyüszít fáidalmában, mint bár­mely földi asszony, ki fia holttestét tartja karjában. Pe„ dig ő tudja, miért az áldozat. E filmben Júdás sem csupán' kisszerű áruló, kit jószerint pénzeszacskóval ke­zében ábrázolnak a barokk freskók. S János, a kedvenc is elbizonytalanodik időnként, a éppúgy kételkedik, mint Tamás, vagy a többi földi halandó. Jézust e század művészete sokféle gondolat, eszme, erkölcsi tétel magyarázatához hívta segítségül Azt isi mondhatnánk, rendre kisajátították ót. Krisztus sorsá­val, tetteivel legtöbben a világol, a teremtés legma­gasabb rendű élőlényét, az embert akarták megmagya­rázni. Sokan, kik Jézussal példálóztak, hozzánk hason, lították. ö is felt — mondtak. Hiszen vert izzadt az olajfak hegyén. Fájdalmában a kereszten fgy kiáltott: „Atyám, Atyám, miért hagytál el engem!" Máskor Pi­látus, Júdás, Heródes, a negatív hős jellemének meg­világításához kellett az etikai fölényével e figurák lel­kében zavart okozó názáreti. Z effirelli filmjében önmagaként van jelen. S aho­gyan a Nagykönyvben, végül itt is bizonytalan­ságban hagyja az apustolokat. Bennünket, néző­ket sem akar meggyőzni. A nagy kérdéseket sem vála­szolja meg helyettünk. A filmben nincs feltámadás. Helyette marad az. örök kétely. Zeffirelli mester is ránk bizaa. filmjét végignézve a szemünknek hiszünk-e. vagy a példa kapcsán a bennünk lezajló változásoknak. Mert nem lehet nem gondolkodni. Arról, hogy e két­ezer év alatt mennyit tanultunk meg önmagunkról. Mennyit tud a jó akaratú ember a dicsőségről, a földi békességről, az elsőkent odavetett kőről, az ítéletről, az ítéltettetésről. a türelemről, a feltetel nélküli megbo­csátásról . . . S mennyi mindent nem tud önmagáról az Ember, aki miatt az áldozat meghozattatott. Pacsik* Emília Ünnepkor életveszélyes? Centrum a mozgássérültekért Hiába romlik a pénz. és csökken az életszínvonal, az ünnepeket megelőző hetek­ben igencsak jelénetek ját­szódnak le az üzletekben, ahová például a mozgássé­rülteknek ilyenkor szinte életveszélyes bemenni. — Mi is felismertük ezt, s valamilyen módon meg­próbálunk segíteni mond­ja Bánáti Antal, a szegedi Centrum Áruház igazgatója. — A mozgáskorlátozottak számára az első akciót bi­zony elég szerencsétlen órá­ban, a „taxisblokád" nap­ján, október 27-én tartottuk Az ismert nehézségek elle­nére 700 ezer forintot for­galmaztunk, ami nekünk üz lett szempontból sem volt rossz, noha távolról sem ez a valódi cél. A december 8-i hétvégéről is csak jókat tu­dok mondani, jóllehet, most kevesebb terméket tudtunk bevonni az árkedvezmények körébe. — Miket? — Kötőfonalakat, gyer­mekpulóvereket, harisnya­nadrágokat, bőrdíszműveket, szőnyegpadlóvégeket, vala­mint a „Kérdezz — felelek" társasjátékot, melyet régi, kedves barátom és sporttár­sam, Egri János, a televízió játékvezetője dedikált. Szá­momra is nagy öröm volt nézni a kollégáim munká­ját úgyszólván „kényeztet ték" a mozgássérülteket, ök minden rábeszélés nélkül, önként vállalták ezt a plusz másfél órát. — Az érintettek számít­hatnak-e a jövőben htsonló akciókra? — Igen, valószínűleg ne­gyedévenként, de erről majd a Mozgássérültek Csongrád Megyei Egyesüle­tének vezetőivel állapodunk meg. Sőt, úgy döntöttünk: levelet írunk a vezérigazga­tónak, melyben azt javasol­juk, hogy kezdeményezé­sünkhöz a többi Centrum­áruházak kollektívái is csat­lakozzanak. Nagy Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom