Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-19 / 319. szám

1990. december 19., szerda Kultúra 5 Énekes madár — bemutató a Kisszínházban Költői szürrealizmus Színházunk főrendezője egy étlaphoz hasonlította ez idei műsortervet. Széles a kínálat, mindenki kedve, „étvágya" szerint választhat. Egy más • metaforát használva úgy is mondhatnánk, olyan, mint egy jó bolt. Minden van benne. Mindenből egy kicsi. A magyar ízeket Tamási Áron hívatott képviselni. Ez nagyon konkrétan értendő: Tamási valóban ízes szerző Énekes madár című drámájában is fontos teremtő erő a nyelv. Gazdag ^épiség, szellems fordulatok és népi elemek jellemzik. A felépítés inkább meseszerű, mint drámai. A felvonásokban kialakuló konfliktusokat csodák oldják meg. A csoda azonban ebben a szerkezetben nem tekinthető külső erőnek, hiszen működése mindig e drámai erőviszonyokból következik. Azt is mondhatnánk, hogy a csodák a tényleges, reális drámai viszonyok; irreális megjelenitói. Magdó azért képes eltolni a falat, mert szerelme erősebb, tisztább, féltőbb, mint nővéreinek érzelmei. A fa csodás megnyúlása ugyanilyen okokkal magyarázható. Földhözragadtság és misztika furcsa keveréke jelenik meg a harmadik csodában. Amikor Móka váratlanul kimenekül a kútból, szerelmesének második szava (az öröm után), hogy „hát a kalapodat hol hagytad?" Ez a különös keveredés jellemzi a darab színpadi megvalósítását is. Molnár Zsuzsa csodálatosan szép. szürreális díszletet tervezett. A háttér, a falak és a padozat erős stilizációját nagyvonalúan kapcsolja össze a tárgyak konkrétságával. Jelmezei is pontosak: nem az erdélyi népviselet szolgai másolása egyik sem, de nem is túlságosan „elvont".' Sinka Károly biztos kézzel vezette az előadást. 'Minden buktatót kikerült, pedig buktatók lettek volna bőven. A szövegmondás ízléses, a csodák technikai megvalósítása is jól sikerült. A kritikus szómára, ki a darabnak néhány próbáján is részt vett, nagy élményt jelentett felfedezni, hogy kezdtek el működni az előadáson a rendező megoldásai. Gondos, élvezetes munka. Alighanem alapvető érdemei vannak a rendezőnek abban is, hogy a színészi teljesítmények egyenletesek, s a szokásosnál nemileg magasabb színvonalúak. A bemutató legjobb alakítása Dobos Kati Észtere. A művésznő indíttatásából adódóan otthonos ebben a stílusban, az ő ajkáról hangzanak el a legtermészetesebben Tamási mondatai. Játéka sokszínű, eleven, figurája ambivalens. Vállalja Eszter vénlányos nevetségességét, és van ereje hozzá, hogy a megfelelő pillanatokban együttérzést keltsen. Ennek az Eszternek a vágyai, érzelmei, kitörései egyazon integráns személyiség megnyilvánulásai, s a szituáció dönti el, hogy nevetünk-e rajta, vagy megráz bennünket. Markovits Bori Reginája egyértelműbben komikus figura. Ez elsősorban abból fakad, hogy a művésznő inkább ábrázoló, „eljátszó", semmint átélő alkat. A két öreglegény közül Kárpáti Tiaor kifejezetten polgári figura. Egyénisége és a szerep között állandóan érezhető bizonyos távolság. Ennél: ellenére mértéktartó, -hiteles. Bakk Lukácsnak elsősorban „általános emberi" tulajdonságait emeli ki: gonoszságát, intrikus cselszövéseit. Kiss László kissé fiatalnak tűnik szerepéhez, nagyon fontos volna, hogy Móka és az öreglegények között nyilvánvaló generációs különbség legyen. Kömény Mózes a darabnak legkényesebb szerepe. Szövegei szinte infantilizáltan szellemeskedóek. Ezért aztán még a többi szereptől is nagyobb belső erőt, hitelességet követel meg. A bemutató JWpltjkjaf, • Spmló Gábor "hém rendelkezett ezzel az erővel, így aztán mindvégig illusztratív, maradt. Janisch " Éva Magdóját az élteti, hogy képes hinni a mesében, a csodában. Érdekes és érvényes előadás az Énekes madár. Ugyanakkor teljesen más alapállásból, más stílusban készült, mint a színház egyéb előadásai. , S hogy mindez csak közjáték, vagy a szegedi teátrum új vonulatának kezdete, az csak később fog eldőlni. (Nagy László felvételén Kérők és kérettek: Dobos Kati, Kárpáti Tibor, Kiss László és Markovits Bori) Márok Tamás Születésnapi följegyzések Á szegedi kabaréról A születésnap: december 17., hétfő. Születési hely: Royal kávéház;. Szeged. Ne csodálkozzunk hát. mások is választották már vezetéknevüknek a helyet, ahol napvilágot láttak. S hogy a kabaré, mint név illik-e az újszülöttre? Meglátjuk. Egy csecsemőről nagyon nehéz megmondani, milyen személyiséggé válik. Ez; a mi Wibarénk mindenesetre két-három havonként megmutatkozik. fejlődési állomásait figyelve, majd ítélhetünk. Így szólt a szerkesztő. Márok Tamás ígérete, aki persze kért is: írásokat, minél több új szerzőtől. Majd szerzőként ő maga is bemutatkozott s kiderült hogv volt elői&kolája: a Rádiókabaré pályázata. KizsüriztóJc. Egyelőre nem tudni, hogy ez kit minősít. A D élmagyarország munkatársai közül mások is bemutatkoztak, mint humormívesek: Podmaniczky Szilárd, aki egyébként a legkomolyabb műfajban elkötelezett. író. Hamarosan jan az első kötete. Amúgy az újság első számú vicc-, kroki- és glosszagyártója. Apróhirdetés-frázisokat szürrealista modorban passzított egymáshoz és életünk furcsaságait csattanós egv mondatokban, hirdetés parafrázisokban fejezett ki. Az 6 szövegei csiklandozták mes leghatásosabban a közönséget. A Nagy Aser — aki nem más, mint Nyilas Péter — civilben a városképi jelentőségű történések szorgalmas tudósítója: ezúttal Timár György Nevető lexikonját bővítette. Aser-modorban. A jövő titka, hogy az övéi jobbak, ugyanolva. nok, netán gyengébbek, mint a nagy előd szócikkei Márok Tamás nem szívta mellre a pesti kabaréhajtalmasok Ítéletét szerencsére, mert akkor szegényebbek lennénk az Operai kommentárok elnevezésű opusszal. Ennek egyik fele újságműSaj. úgymint hír: a másik fele opera, a hírekre rímelő áriarészletek; a kettő együtt: valódi kabaré. A szerzó és a neves baritonista, Németh József előadásában üdítően szellemes, kulturáltan szórakoztató, pikánsán politikus száma volt az estnek. És fölléptek a már-már profik: ördög Ottó, akit legutóbb a rádiós középdöntőből a szerkesztők juttattak a döntőbe. Az 6 műfaját Sándor Györgyéhez rokonítják a szakértők. Én „csak" jókat nevettem rajta. Most viszont eszembe jut, hogv Nagy Bandó után megint itt van egy előadóként isi szuperáló. Szegeden termett humorista. A másik: Hanczár János, szintén rádiókabarés, fö szakterülete a történelem. RéRebbi korok neveiből, szavaiból szerkeszt bővérű mai szövegieket. Mit mondjak: eredetiek, némelyikük frenetikus hatású. Frank Györgyöt nem ismertem eddig, sem Veszelka Attilát. Ám az előbbi Agyalmányai. az utóbbi Halálfogytiglan című munkája pompásan sikerült. A színház művészei. Dobos Kati. Kovács Zsolt, Hegedűs Zoltán. Kátó Sándor. Bicskei Lukács, s egv tévésztár. Sári Zsuzsa vállalták a kabarészínészi szerepkört, amolyan rádióspódiumos modorban, ám ez nem azt jelenti, hogv csak fölolvastak. Miután humorban nem ismerünk tréfát, s mert e középszer és szorongás uralta terepeken annyira vágyunk némi csillogó, könnyed szellemre, mint hál a vizre — erősen reméljük, hogv gyorsan fejlődik, és duzzadóan erőteljes lesz e szegedi kabaréújszülött. Éljen soká! S. E. A szolgálat sírig tartó Beszélgetés dr. Püski Sándorral A legnagyobb magyar könyves kiadó, ó a hazai szellemi erők. s a határon túli nemzeti kisebbségek szavának összefogója az 1956-os forradalom idején, a Petőfi Párt tagja, az 1962-ben börtönbe zárt, 1970-ben az emigráció megpróbáltatását választó (New York), a távolból is utat találó magyar szellemi kisugárzású műhely központi alakja, a hetvenes években a legdühödtebb támadásokat kiváltó. „láthatatlan ellenfél" — ő dr. Püski Sándor, ma az újjáéledő, nevét viselő kiadó és vidéki könyvesboltok mecénása. Legutóbb a Bethlen-alapítvány kuratóriuma Bethlen Gábor-díjjal jutalmazta a könyvkiadó-irodalomszervező Püski Sándort és feleségét. — Úgy tudom, már egyetemi évei alatt megszületett az elhatározása; a népből jött írókat adja ki, müveiket segíti a magyar nép elé tárni. Nyugodtan mondhatom, erre tette fel az életét, ennek ellenére igazi könyvkiadó — mar aki huzamosabb ideig dolgozik a szakmában —, mégsem tudott idehaza lenni— Igazán öt esztendeig voltam kiadó, 1939—1944. között. Kereken nyolcvan könyvet adtam ki. Aztán közbeszólt a háború, pedig a magyar valóság és a népiirodalom mindenképpen méltó folytatást érdemelt volna. A következő öt év a ceruzával, az inflációval, a papírgazdálkodással való bajlódással telt el, s 1950-ben államosítottak. Utána következett 20 éves teljes szünet. Hiába próbálkoztam többször is, velem is próbálkoztak, ennek ellenére nem volt mód az újabb magyar könyvkiadásba a magam kedve szerint visszakerülni. A két idősebb fiamat 1956ban a nagy áradás kivitte Amerikába. A feleségemmel együtt: 4966, végén látogattuk meg őket. Akkor, a régi barátokat is megkeresve, szétnéztem ar terepen, egész Észak-Amerikában, hogy lehet-e az ottani magyar nyelvű sajtóban hasznos tevékenységet folytatnom. Sok magyar települést meglátogattam, és bár nem sok jóval biztattak, elhatároztuk a kitelepülést. Mindjárt meg is vehettünk volna New Yorkban egy kisebb magyar könyvesboltot, de 1967. végén hazajöttünk, hogy elrendezzük az ügyeinket, a könyv-külkereskedelmi vállalattal szerződést kössünk, s induljunk vissza! Három év telt bele, mire újból kimehettünk. A könyvesboltot mór régen eladták, és az ott is nehezülő gazdasági viszonyok között 60 évesen kellett az új életünket megkezdeni, és néhány év múlva családi üzemben a nyugati világ legnagyobb magyar nyelvű könyves vállalkozását hoztuk össze,'amit most István fiam vett a vállaira. Különösen az segített a kezdeti nehézségeken átbillenni, hogy a 70-es évek elején olyan neves személyiségeket hívtunk ki előadókörútra, mint Jancsó Adrienne. Béres Ferenc, Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Sütő András. Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Domokos Géza, Czine Mihály. Így sikerült többrétegű kapcsolatot kialakítani az amerikai magyarsággal, nemcsak a könyvterjesztést. Ugyanis végigjártuk a magyar településeket az előadókkal, könyvkiállításokkal, író-olvasó találkozókon, baráti beszélgetéseken vettünk részt, így szerveztük meg a tágabb vevőkört. Eleinte akadt kisebb-nagyobb probléma; az egyik jobbról, a másik balról támadott, nem tudtak mit kezdeni velem, azt terjesztették rólam, hogy a Magyar Közösség embere vagyok, majd később, hogy a Kádár Jánosé. Bizonyos idő elteltével azonban megváltozott a véleményük, és különben sem sokat törődtem vele, csak a munkám érdekelt. Amerikában azt csinálhattunk, amit akartunk, tőlem 20 év alatt egyetlenegy hatósági ember sem kérdezte meg, hogy mi van, mit akarunk a magyar könyvekkel. Az adót befizettük és kész. Bármilyen könyvet kiadhattunk, vagy kihozathattunk Magyarországról, még marxista anyagokat is,, ha kellett valakinek. Éltünk A kínálkozó lehetőségekkel. Kár, hogy közülünk többen, mint Kovács Imre, Kiss Sándor, ezeket a napokat már nem érhették meg. Mostanra meg egy kicsit mintha öszszezavarodott volna a politika, de bízunk betine, hogy a népi-nemzeti politizálás helyt áll magáért. — Most talán t>an lehetőség igazi könyvkiadást, könyvkereskedelmet csinálni. Bár az ön részéről mindig is nagyobb volt az áldozat, mint az elérhető siker. S ez a gazdasági válság súlyos terheket ró a könyves szakmára. — Egy legyengült gazdaságra s egy túlszervezett könyvkiadásra engedték rá a krimi, a pornó, a politikai krimi dömpingjét. Igaz, kívánságot elégít ki, ám történelmi tapasztalat, előbbutóbb eltelik vele a nép. Sajnos a könyvkiadás elsősorban a hivatásos terjesztés csődje miatt nehéz helyzetbe került, s egy-két év mindenképp kell az átalakulásra. A privatizáció sem kecsegtet gyors sikerrel, a könyvesbolt hálózatot fenntartani nem lehet tőke nélkül, még azt sem tudjuk, hogy lesz-e elég magánvállalkozó, aki meg tudja fizetni a helyiségeket, a berendezéseket, a raktárkészletet. Mindezek mellé működőképes nagykereskedelmi vállalatok szükségesek, amelyek ellátják a kiskereskedéseket. Az utóbbi két év politikai változásai tették lehetővé a szakmai visszatérésünket. Két éve kft -ben kezdtük el a könyvkiadást és könyvterjesztést, mert csak igy lehetett. Ez sok adminisztrációs kötöttséggel jár. Nem gondoltuk, hogy ennyire nehéz lesz, hiszen élhetnénk könynyebben, kisebb konfliktusforrásokkal. — Miért? Mi okozza önnek a konfliktust? — Igen sokan azt remélik, hogy minden további nélkül segíteni tudom a könyvek kiadását. Sajnos, ez nem így van. Ma már nincs semmiféle politikai hatósági hivatala a könyvkiadásnak, s ezt tudják a szerzők is, de annál több anyagi, szervezési, terjesztési akadálya van. Irgalmatlan mennyiségű kézirat jut el hozzánk —, gondolom minden kiadóhoz — feldolgozni, foglalkozni ezekkel képtelenség, nem pedig mindet, vagy nagyobb részét kiadni. Csupán néhány személyből álló vállalkozás a miénk, s nem tudunk nagyobb kiadói tevékenységet felvállalni. Ezért előfordulhatnak sértődések. Hiába jönnek rengeteg ötlettel, jó javaslattal a szerzők, túlbecsülik a lehetőségeinket. — A köztudatban úgy terjedt el, hogy megérdemelten a legtöbb nagy városban Püski-könyvesbolt nyílt. Kérem, ismertesse meg olvasóinkat azzal, milyen szellemi műhelyek, illetve könyvesboltok jöttek létre! — Igazán megtisztelő, hogy a nevemmel fémjeleznek néhány * könyvesboltot, de nincs tulajdonjogi kapcsolatom ezekkel a boltokkal. Az indulásukat segítem elő hitelezéssel; bizományi anyaggal, s ők is segítenek a kiadványaim terjesztésében. Budapesten van a könyvesboltunk a Krisztina krt. 26. alatt, ez a bolt tulajdonjogilag is a mienk, és a kiadónkhoz ez társul. Kis- és nagykereskedést is végez. S Győrben van még egy fiókunk. Tudjuk, hogy újból meg kellene szervezni a háború alatti sikeres társadalmi terjesztésünket és a könyvbaráthálózatot. Az egyházi, községi és iskolai körzetben való terjesztésben is lenne fantázia. A mostani viszonyok, az infláció és nem utolsósorban életkorunk, a 80 év miatt azonban ez nem olyan egyszerű, mint sokan gondolják. Ez a felszabadulás nekünk is későn jött. Talán majd egy fiatalabb könyves nemzedék elvállalja. Segítenénk nekik, hiszen ez egész életünk. A szolgálat pedig sírig tartó. — Köszönöm a beszélgetést. Sz. Lukács Imre Templomi hangverseny A Vaszy Viktor Kórus a szegedi szimfonikusokkal együtt, Gyüdi Sándor vezényletével mutatta be karácsonyi meglepetésként hét végén a felsővárosi Szent Miklóstemplomban. Két. ritkán hallható, oratorikus kompozícióval kedveskedtek a publikumnak, Haydn Szent Miklós-miséjével, s Puccini Messa di Glóriájával. A Haydnmise nem tartozik a mester (kiemelkedő művei közé, inkább megszólaltatásának a gesztusa a figyelemre méltó, mivel így tisztelegtek az előadók a karácsonyi ünnepek egyik: kedves, jóságos személye. Szent Miklós püspök (aki egyben a templom névadó, ja is), népszerű nevén a Mikulás előtt. Szólistaként a fiatal, nemrég diplomázott énekesnő. Szél Bernadett igen szépen mutatkozott be Selymes fényű, simogató szopránján kulturáltan, hajlékonyan énekelte szólamát. Jól illeszkedett hozzá hangszínben Katona Judit (alt). Derecskei Zsolt és Szűcs István nemcsak a Haydn-misébein énekeltek, hanem a Puccini-mise szólistái is ők voltak. Derecskei Zsolt erős hangú, kissé nazális tenor. a kvartettekben ezért .ki is szólt". Szűcs István kellemes, bársonyos basszbariton. Mindketten odaadóan, alaposan felkészülve énekeltek. A kórus a Puccini-mű gyönyörű és nem körtnyű Gloria-tételében virtuózán helvt. állt, a zenekar úgyszintén. Egészében véve nem kiemelkedő, de- kellemes hangulatú hangversenyt élvezhettünk az adventben B. B.