Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-19 / 319. szám

6 Hirdetés 1990. december 19., szerda Kosárlabda N8 I. Hegszakadta kudarcsorozat! öriási teherrel a vállán — 15 vereséggel — várta a volt bajnok Csepelt tegnap dél­után a Szeged SC férfi ko­sárlabdacsapata. Ez már az elsó percekben bebizonyoso­dott, rossz átadások, késői, helytelen váltások miatt könnyűszerrel érte el pont­jait a vasgyári együttes. Cu­horka és Székely szinte tet­szés szerint dobhatott, a kezdeti megilletődöttséget, a kishitűséget képtelen volt le­vetkőzni a hazai csapat. Ügy látszott, egyszerűen nem tud­ja elhinni, hogy nyerhet is. Az eredmény ennek elle­nére szoros volt, de nem annyira, mint — a szegediek szempontjából — lehetett vol­na. Elsősorban azért, mert a hazaiak az emberfogás OK vé­dekezésben nem jeleskedtek. A félidő utolsó perceiben jól időzített dobásaival feljöhe­tett, fordíthatott volna a Sze­ged, ám többször leindítot­ták. Szünet után megnyugodva, jól védekezve kezdtek a ven­déglátók, sikerült is fordíta­niuk. Lendületben volt a hazai csapat, eredményesen támadott, ezáltal előnyhöz jutott. A nyolc-tíz pontos különbséget tartani tudták Walkéék, mert rendkívül fe­gyelmezetten játszottak. Nagy volt az iram, hullottak a kosarak, mindkét fél arra törekedett, hogy mielőbb dobóhelyzetbe jusson. A 34. percben kritikussá vált a szegediek helyzete. 4 pont­ra csökkent előnyük. A haj­rá azonban ismét az övék volt, mert remekül küzdöt­tek. Az utolsó másfél perc­ben valódi drámát láthat­tunk, egész pályán letáma­dott a Csepel. Helyzetén azonban ez sem segített. önmagát múlta felül a sze­gedi csapat, óriási fegyver­tény volt ez a győzelme, ami erőt adhat, kitartást kell, hogy kölcsönözzön az elkö­vetkezendő feladathoz. A mérkőzés jegyzőkönyve. Szeged SC—Csepel SC 108-104 (60-62). Férfimérkő­zés. Újszegedi Sportcsarnok, 400 néző. Vezette; Harsányi, Bacskay. Szeged SC: WALKE (28), Jáhni (5/3). Golinski (8), JANKAUSKAS (33/3), GUOTH (16). Csere: Veress (8), Kozma (2), Antal (2), Simon (4). Edző: Guoth Iván. Csepel SC: Varga (6), So­mogyi (12), Kovács (5/3), CUHORKA (24/6), SZÉKELY (38/9). Csere: Kotcherquine (7), Takács (5/3), Bartók (7). Edző: Lippai István, megbí­zott edző: Halmos István. Nincs szükség rájuk? Le is út, fel is út a Szeged SC női kosarasainak A kialakult drámai hely­zetet Pungor Miklós vezető edző elemezte, (ö egyébként december végén megválik a csapattól, örökét Domonkos Mihály veszi át.) Kemény szavakkal eqsetelte, miként kellett harcolniuk a vállal­kozási igazgatósággal azért a pénzért, amit kizárólag az ő finanszírozásukra adott megbízatásos munkavégzés nyereségeként az egyik tá­mogató. Elmondta, a szpon­zorok közül a kábelgyár és az IKV segített; ahogyan tu­dott, a ruh3gyáf..u konzerv­gyár és a ^/egedi Nemzet© Színház a jövőben — a ki­alakult f- gazdasági helyzet következményeként — kép­telen támogatni a szakosz­tályt. Ez egyenlő azzal, hogv megszűnik tíz egyébként amatőr alapon működő NB l-es csapat, és ezzel együtt közel 200 Ktíla nynak '— az utánpótlásnak — abba kell hagynia a kosárlabdázást! A klub vezetése, a részé­ről tapasztalt közöny is ezt látszik aláhúzni, nem óhajt segítő kezet nyújtani! Hogy mennyire nem, jól példázta a városi ifjúsági ás sportosz­tályt képviselő Söregi Ta­Tcmctői hangulatban zajlott hétfőn este az újsze­gcdi Sportcsarnokban az a megbeszélés, amin a Sze­ged SC női kosárlabda-szakosztályának vezetői beje­lentették: egy huncut fillérjük sincs, kiürült a „kasz­sza"! Egészen pontosan, annyi pénzük maradt, hogy idei utolsó mérkőzésükre elutazzanak. További sorsu­kat eldöntendő hívták meg az érdekelt szülőket, a klub „prominens", főállású vezetőit, hogy ne áttételesen, ha­nem közvetlenül hallhassák, érzékelhessék gondjukat. A szakosztály leköszönt, de még funkcionáló vezetői, a megyei és városi sportvezetés képviselőt, valamint né­hány szülő megjelent, ötleteikkel hátha tudnak segíteni. A sportigazgatósígtól egyetlen egy ember sem méltatta arra a közösséget, hogy elménjen a tanácsko­zásra. Holott Mészáros Zoltán technikai vezető vala­mennyiüknek személyesen adta át a meghívót, tehát arra sem hivatkozhatnak, hogy a postás másnak kéz­besítette más bejelentése, miszerint a Szeged SC az idén 5 millió forint póttámogatást kapott, ebből viszont mindössze 200 ezer forint jutott a női ko­sárlabda-szakosztálynak. Nincs jogunk, nem is aka­runk beleszólni a pénz el­osztásába, azt azért mégis megkockáztatjuk, ennél azért sokkal többet érdemelt vol­na! Javaslatok, tanácsok hang­zottak el — alapítványt kell létrehozni, egyedi szponzor­ral, az egyesületből kiválva, önálló kosárklubot létre­hozni stb. —, de konkrét le­hetőséggel (pénzforrással) senki sem tudott előállni. Így marad a remény, a bi­zakodás, hátha egy jóságos angyal, karácsonyi ajándék­ként, megszánja a lányokat, a csapatot. Ha mégsem, ja­nuár elsejével megszűnik (?) a Szeged SC elsó osztályú női kosárlabdacsapata ... (gyürki) Puma­szerelésben az iskolások Eddig példa nélküli együtt­működési' megállapodásról adtak számot sajtótájékoz­tató keretében a világhírű Puma cég és a Magyar Di­áksport Szövetség vezető képviselői kedden, az OTSH tanácstermében. Bevezetőjében Novotny Zoltán MDSZ-elnök arra hívta fel az újságírók figyel­mét, hogy nem tolonganak a honi diáksportot támogat­ni. az iskolások testnevelé­séért tenni akarók. Ezért is különlegesen fontos dolog, hogy a Puma, pontosabban annak magyarországi részle­ge egy sajátos szponzorálásr ra vállalkozott: arra, hogy „felöltözteti" oz ország ösz­szes iskolását. Juhász Péter, a Puma magyarországi és kelet-euró­pai képviselője érzékeltette, hogy szolid üzletpolitikai megfontolások vezették őket, amikor az MDSZ-szel aláy írták a szerződést. Céljuk az, hogy az iskolásokat a le­hető legjobb minőségű, ugyanakkor a lehető legol­csóbb sportfelszereléssel, sportruházattal lássák el! Dr. Leitner József, az MDSZ főtitkára hangsúlyoz­ta, hogy egyedül a Puma kereste meg az 1 millió 800 ezer diák érdekeit képviselő szövetséget, aminek nyomán olcsón juthatnak hozzá a gyerekek kiváló minőségű sportfelszereléshez, cipőhöz, nadrághoz, melegítőhöz. Amellett a tiszta nyereség egyharmadát a Puma, mint pártoló tag, fizeti be a di­áksportszövetségnek, s mi­után az összeg visszaáramlik a sportba, kettős nyereséget könyvelhet el a szerződés révén azMDSZt Arra'a kér­désre, hogy mekkora ha­szonra s::ámítanák, a •főtit­kár milliós nagyságrendet említett. Hozzátette ugyan­akkor. hogy a nyereség nem tüntetheti el az MDSZ mí­nuszát, mivel az MDSZ az idén 72 millió forintos álla­mi támogatástól esett el. Az MDSZ jövő évi prog­ramjára is kitérve, dr. Leit­ner József a tovább romló anyagi helyzet nehézségeit vázolta. Illúziónak minősí­tette a hiányzó 1100 tornate­rem felépítését, azt viszont megvalósíthatónak tartja, hogy a tanárokat, az edző­ket, a diáksportért tevé­kenykedőket megfizessék. Á labdarúgók mégsem akarnak válni Januárban tartja küldöttközgyűlését a Szeged SC A tervek szerint decem­ber 11-én kellelt volna összehívni a Szeged SC küldöttközgyűlését. Nem történt itieg. Mindenesetre találgatják: vajon miért? Egyesek tudni vélik, hogy a labdarúgó-szakosztály ön­állósodási törekvése miatt maradt el a sportegyesület egyik legnagyobb fóruma. Mi az igazság? — kér­deztük Farkas Zoltánt, a klub elnökhelyeltesét, mi­vel Széli János elnök kül­földön tartózkodik. — A kérdésre nagyon pró­zai választ tudok adni: az előkészítő-bizottság nem tu­dott megegyezni a küldöttek létszámában! Olyan vita alakult ki közöttük, hogy a tagók egymás után mondtak le, végül az elnök is bedob­ta a törülközőt. Ezek után Széli János elnök, teljesen logikusan és szabályosan úgy döntött: el kell napolni a küldöttközgyűlést! Tehát nem volt kel­lően előkészítve a jelölés? — A vezetőtestület pon­tosan ezt állapította meg. Ezért a második lépésben a vezetőtestület, valamint a vállalkozási igazgatóság és a szakosztályvezetők részvéte­lével ülést tartottunk. A cselgáncs kivételével minden szakosztály első számú veze­tőjével képviseltette magát. Megegyeztünk, hogy úgy old­juk meg a „gordiusi csomót", hogy mindenben tartjuk magunkat az Alapszabály­hoz. Ez pedig konkrétan azt jelenti, minden szakosztály a taglétszámának megfelelő arányban választ küldöttet! Azt is előírtuk, hogy csak az egyesület tagsági igazolvá­nyával rendelkező, a tagdí­jat rendesen fizető 14 éven felüli képviselheti társait. Apró László megbízott sport­igazgató kapta feladatul, hogy megfelelően készítse elő a januárban összehívan­dó küldöttközgyűlést. A té­mát az élet adja, hiszen az új gazdasági helyzethez kell igazítani a klub szervezeti felépítését. Megújításra vár a vezetés is, s végül az Alapszabályunkon is módo­sítani kell. f! A városban az a hír terjedt el, hogy azért kell közgyűlést tartani, mert a labdarúgó-szakosztály ki akar válni? — A kiválás óhaja megfo­galmazódott már korábban, de szerencsére a 'józan ész diadalmaskodott! Számolni kell az önállósággal együtt jelentkező jogi és egyéb problémákkal. Csak a pálya ügyét említeném. Azt is be kellett látni, hogy a vállal­kozás egyedül nem képes a labdarúgásra fordítandó ösz­szes pénzt előteremteni. Tár­gyalóasztalhoz ültünk az egyesület többi szakosztá­lyával. Ügy tűnik, konszen­zusra jutottunk abban a kér­désben, hogy a labdarúgás nagyobb „szelethez" jusson a költségvetésből, hiszen e sportág iránt a legnagyobb az érdeklődés, s ebből szár­mazik a legnagyobb bevétel is. Bízók abban, hogy a kö­zös nevezőre jutás, az egyet­értés megalapozza az egye­sület biztos jövőjét! Süli József Teremlabdarúgó-torna „Pénzes" Szilveszteri Kupa A Szeged Városi Szabadidősipart Szövetség ós a városi labdarugó-munkabizottság december 30. és 31-ón Szilvesz­teri Kupa néven teremlabdarúgó tornát rendez, három helyszínen. Tizennyolc együttes jelentkezését fogadják el. a nevezésii díj 2 ezer forint. Jelentkezni lehet a városi sportosztály címén — Deák Ferenc utca 28—30. — lehet, bővebb felvilágosítást a 10-955-ös telefonon adnak. A je­lentkezőnek december 21-én 16 órakor a sportusztályon tartanak megbeszélést. Az már biztos, hogy a részt vevő csapatokat három csoportba sorolják, s 30-án körmérkőzésen döntk el az elsó hely sorsát. Ugyanezen a napon rendezik még a Kék Mókus Kupa döntőjét is. Az év utolsó napján pedig a Szilveszteri Kupa csoportgyőztesei az újszegedi Sportcsar­nokban mérik össze erejüket a pénzdíjakért. Szegediek a vidékválogatottban Hat úszó — 15 érem Jó tíz évvel ezelőtt, a nva­gyiar—csehszlovák összecsa­pással kezdődött, és néhány nappal ezelőtt a magyar— jugoszláwal folytatódott a szomszédos országok vidéki úszóinak erőpróbája. Az ala­kuló magyar vidéki úszóli­ga ezúttal a legeredménye­sebb — Budapesten kívüli — klubok versenyzőit válo­gatta be abba a csapatba, amely Kikindán szerepelt. A dunaújvárosi, miskolci, bé­késcsabai, kaposvári úszók mellett hat szegedi sportoló is bizonyítási lehetőséget ka­pott V.ida Csaba tanítványai a szezonzárón is remek telje­sítményt produkáltak, a 25 m-es medencében összesen 15 dobogós helyet szereztek. Szalai Szilvia 100 és 50 pil­langón (1:04,22 és 29,09) győzni tudott, míg 100 és 50 gyorson második lett. Köny­ves Géza 200 pillangón (2:12,55) ezüst-, bárom má­sik számban bronzérmet nyert. Molnár János két ezüst és egy bronz-. Pintér Orsolya egy ezüst- és egy bronz. Széli Ágnes és Kom­lód! Gabriella pedig egy-egy [bronzéremmel gyarapította gyűjteményét Debreczeny Pál újra a kispadon „Visszavágó" — tíz év után Néhány napja ^okunkat kicsábítottak az újszegedi Sportuszodába az egykori szegedi vízilabdázók. Aki nem lehetett ott, bizonyára értesült róla Lapunkból, hogy a Gnllov Rezsővel felálló „kék sapkások" és a dr. Lippai Pállal megerősödött „fehér turbánosok" vízi csatája 5-5­as döntetlent hozott. Nos, a szombati nosztaigiamérkőzéssel elkezdődött va­lami. December 21-én (pénteken) ugyanis újabb öregfiúk­találkozót rendeznek — ezúttal Szentesen. A tíz évvel ez­előtti kupadöntő két résztvevője, a Szentes ós a Szeol AK (akkor még így hivták a mad Szeged SC-t) játékosai száll­nak újra vízbe, hogy eldöntsék, melyikük a jobb — 1990­ben... — Sajnos, egy évtizeddel ezelőtt hihetetlen balszeren­csével vesztettünk — emlékezik vissza a szegedi gárda ak­kori mestere. Debreczeny Pál. —A Szentes csak egyszer ve­zetett, a legvégén, de ennyi nekik elég is volt 'a kupa­győzelemhez. © Mi történt önnel azóta? — A kupaezüst után leiárt a szerződesem. és a szege­di vezetők örömmel vették, hogy egy időre Budapestre „igazoltam". Mindenesetre furcsa, hogy Pozsgay Zsoltot is egy szép ereedmény. a bajnoki bronz után „unták meg" ... © Mi a véleménye a mai szegedi csapatról? — Régi játékosom, dr. Kiss Lajos együttese sokkal többre képes, mint amit az őszi idényben mutatott! Ha tavasszal mindenki azzal törődik majd. ami a dolga — te­hát a vízilabdázók a pólóval, a vezetők az irányítással —, feljebb kúszhat a csapat a tabellán. © Pénteken ismét leül majd a szegedi kispadra ... — Hála a szentesieknefk. akik nem egyedül és fehér asztal mellett akarták megünnepelni a nagy diadal tíz­éves jubileumát, hanem az uszodában, és velünk. A régi szegediek közül újra sapkát ölt majd dr. Szittya, dr. Mol­nár, dr. Dudás, dr. Esztergomi, Bozsó, dr. Sike. Zámbó, Ugrai, Lengyel, éa talán dr. Potyondi is. Bár engem már elbúcsúztattak a kispadtol — az MGU Moszkva világ­hírű csapatával játszottunk egy remek mérkőzést —. ezen a találkozón szívesen kuporgok újra a medence saélén . . R- J. A. ÁZalgirisKaunasban játszott... Na végre! — sóhajtottak föl a szegedi kosárlabda­szurkolók, amikor megtud­ták, hogy a 206 centiméter hosszú, litván Virgis Jan­kauskas személyében egy igazán magas játékossal erősítettek a kék-fehér-fe­keték. A 31 éves, jegenye termetű, képzett sportoló — igaz. némi kerülővel — a világhírű Zalgiris Kaunas­ból érkezett a Tisza partjá­ra. Szülővárosában, Bírzaiban ismerkedett meg a sportág fortélyaival, olyannyira, hogy igen fiatalon meghí­vást kapott a litván junior­válogatottba Elvégezve a középiskolát, útja a kaunasi testnevelési főiskolára veze­tett, ahol tanári diplomát és edzői oklevelet szerzett. El­sőéves volt, amikor felfi-. gyeitek rá a Zalgiris veze­tői, s azonnal leigazolták. Egy évig a junioroknál ját­szott, 1979-ben viszont már az első csapatnál vették szá­mításba. Csapatával — ahol olyan világhírességek voltak a tár­sai, mint Szabonisz, Chomi-. csiusz, Kurtinaitisz, Jovaisa — háromszor nyert bajnok­ságot (1985—86—87), két­szer ezüstérmesek voltak. Ismeretes, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is re­mekeltek. 1986-ban a má­,sodik helyet szerezték meg, Argentínában viszont meg­nyerték a Jones Willíám Kupát. Életútját mesélve, ki­csit szomorkásán említette, a válogatottban egyszer sem jutott szóhoz — a Zalgiris­ben a sztárok mellett ő volt az első csere —, amin nincs mit csodálkozni, hi­szen nagyon sok jó kosaras­ból lehetett kiválasztani a leginkább megfelelőt. A Zalgirisben 1988-ban fe­jezte be az aktív játékot, egy évig a litván ligában szereplő Rokai nevű klub­ban kosarazott. Ugyancsak ennyi ideig Bulgáriába tet­te át székhelyét, majd Sze­ged következett. Ungvári, magyar testnevelő tanárba­rátja közvetítésével érke­zett városunkba. Családja is elkísérte, van egy 4 hóna­pos kislánya, felesége kon­zervatóriumot végzett, ze­neelmélettel foglalkozik. Szerződése június 30-ig szóL Amikor benyomásairól kérdeztem, csillogó szem­mel magyarázta: „Sok jót hallottam a magyarokról, barátaim elmondták, mi történt 56-ban! A .tábor' első országa, amely ki mert lép­ni, mi, Itfüánok is szabadok szeretnénk lenni, követni akarjuk e szimpatikus nép példáját!" A meccseken ta­pasztaltakról, magáról a já­tékról szólva, már nem lel­kendezett ennyire: „Nem rossz csapat a szegedi, van­nak jó pillanatai, de sok az alapvető hiba! Hazai mér­kőzést, bárki az ellenfél, ná­lunk nem szabad elveszteni. Itthon mindig nyerésre kell játszani, itt ez valahogy másként van ,,." Igen, hazai pályán így lenne ildomos, de ezért ne­ki is csillogtatnia kell eré­nyeit: leszedni a lepcttanó­kat és távolról (is) betalál­ni a gyűrűbe Gy. E-

Next

/
Oldalképek
Tartalom