Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-15 / 316. szám

76 Hirdetés 1990. december 15., szombat DM magazin UTASSY JÓZSEF Csillagok parazsánál Hamubundában hal a tűz, a töke hold ágát siratja, pajta előtt pipál a csősz, kalapja van, kerek kalapja. A csillagok parazsát nézi. szítja szúrós tekintetével, és látja Istent. $ kérve kéri: ne halljon meg ezen az éjen! KONCZEK JÓZSEF Szelídcsalán A hegylábakhoz nem lapul falu. A faluk nagy mező közepén fekúsznek. 5 a patak völgyet eltakarják fűszerillatú vadvirágok. Fodormenta, arcnélküli buzogány. De közte megél a szelidcsalán is. Kifejezhetetlen részletekben gondozza maga't a rét. Fúzbokrai éledeznek, szegfű száraz feje rezzen. A reggel talán még nem hangolta össze valamennyi létezője életét. Csak párolog, susog, szellőzik minden. Ártalmatlanul. S nem érzi. hogy levélfonákja alatt kutatott a tekintet. Egy törtgally-keritesen átvonul az ózcsapat. Még visszanézi a bámulatot. Belátom a környéket. Olyan alakú, mint egy szelet kenyér. Szememben a táj karéja Kiharapok belőle egy verset. S mindegy is, hogy fű vagy fa. ha lélegzése égig ér. BERTÓK LASZLO A világnak négy sarka volt .4 térképen Belső-Somogy a szívben a hely és idő ahonnan igy-úgy mérhető hogy ki vagyok ha az vagyok egyébként ég föld állatok szülők törvények temető a saját közös tekenő amely akkor sem úgy mozog boldogok voltunk boldogok soha annyi fölös erő olyan közel volt a jövő hogy nevettünk ha csillogott a világnak négy sarka volt és mind a négy elérhető. Az orgona és Isten — Vajon, ha Isten zenélne, a: orgonát választaná? — Valami ilyesfélén játszana. S talán még valami hosszú nyakú hangszeren is. — Ha Isten zenél. Krisztus is képes a táncra? — Igen. tehát Nietzschénck nincs igaza. — A második eljövetelnek mi lesz a zenéje? t Talán Mozart Requiemje vagy Bach H-moll miséje?) — ..Trombita fog szólni." — Azt a hangszert nem ismerem. — Azt. amelyik szólni fog? — Lehet, de ennek ellenere tudni fogom, hogy szól. (De tudni fogom-e. hogy trombita?) — Ki tudja? — Nem tudok semmit, nem ismerek senkit. Mert. ha egyetlen embert is ismernék: tudnék mindenről. Akár a trombita hangját is felismerném. — Magadat sem ismered. Mi az: ismerni? — Azt a valakit ismerni. (Én erre gondoltam. Ha megpróbálnám megfejteni. csak ennyit írnék le: az orgonákat nem a templomokba kell építeni, hanem hatalmas mezőkre, romokba, tisztásokra, hogy minden csendülésük ismerős legyen. — Nekem a tisztások tele vannak orgonákkal. Vagy csak szeretném?... — Talán csak tele voltak?... — Talán csak voltak... — Elgondolkoztam azon. hogy mit is jelent az: tisztás. Ha a tiszta szóból született, vajon létezik-e tisztaság és tisztává teltetem-e magam'' — Talán igen. De hallhatoni-e akkor az orgonáidat? (Krisztus születése) — Pont ezt a kettősséget érzem a teológiában, amit Varnus is megérzett: néha valóban bugyutának, esetlennek. otrombának, szentimentálisnak tűnik, s ilyenkor váratlanul szólal meg mögötte: a szent lárma — metafizikus szentséggel. renddel, valami túlvilági halálbiztos pompával." . f — Két dolgot hattok . A tömeg? ÖTÍási" tömeg ütemes lépteit és rbbájt." éjszakai szelek és csillagok dübörgését. — Eszembe jutott egy érdekes hasonlat (talán Pascal írta): az ember olyan, mint a kisgyermek, akit beengednek egy szobába, ahol rengeteg szép játék van: Önfeledten játszani kezd. és persze esze ágában sincs, hogv megkérdezze, kié is a játék.. — Hiába is kérdezné. Nem kell megkérdeznie. Felnő a szobában, és egy idó után tudni fogja. Innentől kezdve kell hinnie, kérdések nélkül (?) Őbenne. De vajon mihez kezd majd felesleges játékaival? Az a szoba. Igen, Inkább a szoba a kérdés... (Beszélgetőpartnerem Soós Gábor volt) KOLOZSI LÁSZLÓ Csongrád megye népművészete A Magy ar Tudományos Akadémia és az Európa Könyvkiadó 1980-ban népművészeti örökségünk felmutatására kezdeményezte leletmentő sorozatának harmadik köteteként — Szolnok és Hajdú-Bihar megyék után — elkészült, megjelent a „Csongrád megye népművészete". A táj-területi monográfiák legújabbika, amivel — a kiadók szándékához híven — gazdagodik a magyar népművészet feltérképezése. Nem a korábbi néprajzi sorozatok szigorúan tudományos, egzakt szerkesztési elvéket követő módján, hanem egy, a helyi értékorientációnak és ízlésnek tágabb teret engedő koncepció jegyében, aminek sajátos törekvése, hogy igyekezzék minél több jellegzetességét, tárgyi emlékét megörökíteni annak a kórnak, amikor a falusi-mezővárosi társadalmakat többnyire még saját, parasztos, helyi ízlésük vezette. A feladat elvégzésére Juhász Antal vezetésével vállalkozó Csongrád megyei etnográfusok, muzeológusok — Bárkányi Ildikó, Felföldi László, T. Knotik Márta. Markos Gyöngyi, Nagy Vera és Tóth Ferenc — speciális témakutatás alapján szerveződtek mintegy öt esztendővel ezelőtt. csapatukba két. Csongrád megye népművészetével régebb óta elkötelezetten foglalkozó budapesti kutatót — K. Csilléry Klárát és Kresz Máriát — bevonva. S minden téma szákembere rendkívül gazdag forrásból meríthetett és merített is (a bőség zavarai itt-ott még a kötetbe foglaltakon is érződnek). Tömörkény. Móra, Kiss Lajos. Kovács János. Bálint Sándor. Tornyai. Koszta. Nyiiassy rendkívül módos hagyatékán, túl a megye múzeumainak 43 ezer néprajzi tárgya, egyházi és magángyűjtemények több ezer emlékdarabja volt válogatási lehetőségük alapja. Amiből tájonként. városonként vettek azzal a szándékkal. hogy a népélet tárgyi dokumentumait mutassák fel és be. Mert — mint Juhász Antal írja a bevezető fejezetben — ..Csongrád megyében nem tudunk megkülönböztetni néprajzi csoportokat. haném a népi műveltség táji tagoltságáról beszélünk. amely a földrajzi körülmények, a táj sorsát meghatározó történelmi események. a települési változások és népmozgások együtthatására alakult ki". A táji jellegzetességekről, áz azonosságokról és az eltérésékről a tematikus fejezetek sokszínű képet adnak. A 612 oldalon megjelent. 629 képpel illusztrált kötetben különösen jö példa erre a T. Knotik Márta közel húszéves kutatómunkáját szintetizáló „Öltözködés, viselet" fejezet Ámiben a szigorú logikával követett időbeli tagozódást követő leírást, jellemzést precízen kiegészítő fotók nemcsak az öltözködés változásait mutatják be. de egy-egy falu, várostájegység embereinek arcát, kiállását. habitusát, söt még a különböző vallásúak eltérő ízlését is. Olyan pluszt produkálva ezzel, ami eddig többnyire hiányzott a néprajzi térképrajzolás tollvonásai közül. A délalföldi mezővárosokra jellemző „cívis"-ízlést mutatja fel, sok újdonsággal e fejezet mellett T. Knotik Márta a hímzéssel és a szőttessel foglalkozó fejezetben is. A különlegesen szép rajzú és Színezésű, csodálatos vásárhelyi szőrhímzéseket rendkívül plasztikusan mutatja be bizonyítva, hogy valóban kimagaslanak az országos szőrhímzés típusai közül rajzi és színezési ötletességükkel. K. Csilléry Klára bútormúvességról szóló munkája is arról győz meg, hogy a térbeli tagolódás vizsgálódási szempontként történő előtérbe állítása számos új felfedezéshez, megállapításhoz vezethet (még akkor is, ha a kutató a fennmaradt darabokhoz kényszerül igazodni). A kezdetek emlékanyagának feltárása értéke a fejezetnek, a szegedi, vásárhelyi. makói festett bútorok bemutatása pedig — köszönhetően a szép képanyagnak is — egyenesen élményszámba megy. — Szép tárgyakról és készítőikről hasonlóan megelevenítő erővel szól Kresz Mária a „Fazekasság" fejezetében, elhitetve. igazak Kiss Lajosnak a „Vásárhelyi Kistükör'-ben írt szávai, hogy „A tálas lelke tele van a mező és virágoskertek virágaival és leveles száraival " S hogy más városban, faluban mi lakik a fazekas lelkében, azt is megidézi: például viharsarki butellák sejtelmes felirataival, a makóiak sZomorúfűz-motívumaival, a rájuk karcolt kubikusszerszámokkal. A dél-alföldi paraszti lélek, ízlésvilág a fent említettek mellett visszatükröződik a „múvességekról" Szóló fejezetekben is. Markos Gyöngyi rtiünkájában a bőrművesség, Nagy Vera bemutatásában á fémművesség és a faragás. Juhász Antal összefoglalójában a vessző-gyékény• és szálma-" munkák i ittetve Kresz Máriával közös fejezetében a szűcs• és szűrhímzés. Rengeteg képpel illusztrálva elevenítik meg a helyi jellemzőket, a tájunkon éló embert és tárgyait. Két,. fejezetben pedig a teret, ami mindezt befogadja: a parasztházat, illetve a különböző típusú házakat, tanyákat magában foglaló sajátosán táji településformákat, falu- és városképekel (Juhász Antal és Tóth Ferenc fotókkal igen gazdagon illusztrált jellemzéseit). A kötet végén két funkcionális fejezetben a tárgyi világon keresztül az eddigieknél is közelebb próbálnak ..lopódznt" a kutatók a lelki világhoz. Felföldi László nem kevesebbre. vállalkozott — sikerrel, - ; mint a vallásos népélet és a szokások tárgyáindk bemutatásával mintegy tárgyi dokumentációt teremteni Bálint Sándor szakrális munkáihoz• Á szokások gyakorlásánál (nem tagadva még igazából népzenekutató mivoltát) kitér még a népi hangszerekre is, ezzel mintegy átvezetve a paraszti játékszerekről Bárkányi Ildikó által készített érdekes kótetzáró fejezetre. — Sajnálatos, hogy éppen a vallásos népéletet dokumentálni hivatott fejezet képszerkesztőiébe csúszott a legtöbb hiba. Több mint zavarbaejtó az űrkopérsók korpuszait a természetes vízszintes helyzetük helyett függőlegesbe „állítva" bemutatni; a szíries fotótáblák figyelmetlen befűzése miatt kerülhetett az apátfalvi kápolna mellé tápéi „selyömszatyrok" képe, a tápai temetői kápolna kegytárgyai mellé egy tekerő színes képe. Gondosabb képszerkesztésnél biztosan nem fordulhatott volna elő. hogy a kazalvágókat bemutató képek „lábbal félfelé" kerüljenek bele a könyvbe: vagy. hogy az úgynevezett kifutó képeken lényeges motívumok is ..kifussanak" az oldalakból, csonkuljon a tárgy, a minta'. Jobb képvágással, tördeléssel a viseletekről vagy a fazekasságról szóló fejezetekben is számos helyen lehetett volna „összehozni", azonos oldalra tenni a képeket és a hozzájuk tartozó szövegeket. — A tárgyi dokumentáció kissé talán túlzó hangsúlya itt-ott áz áttekinthetőség rovására érvényesült. Összességében azonban azt kell megállapítanunk- hogy elismerésre méltó az erőfeszítés, amivel ez a kötet megteremtetett. Jár belőle a kutatóknak, a kiadónak, a Kossuth Nyomdának. a szponzoroknak — a Csongrád Megyei Tanácsnak, az Alföldi Porcelángyárnak -r, akiknek érdente, hogy újabb monográfiával gyarapodhatott szűkebb pátriánk népTajzi értékeinek tárháza. Olyan kötettel, ami tartható forráskiadványnak is. hiánypótló munkának is eleinkről. e táj civis és paraszteirtber-lakóiról, népművészeti örökségéről. (Európa Könyvkiadó, 1990.) SZABÓ MAGDOLNA í