Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-15 / 316. szám

1990. december 15., szómba! DM] mq9qzi" -A «*; FILOZOFIAI ANZIX Az Óperencián innen... Banner János emlékirata „Ein.st i>t day Lcben. heiter ist nur Kunst", azaz „komoly az élet. csuk a művészet derűs" — mondja valahol Schiller. s egyben arra a szerepre utal. amit a müveszetnek az életünkben be kellene töltenie. Nos. manapság, főleg hazai tájakon a művészetből mintha teljes egészében kiveszett Volna minden deru. mtülha a ..magyarsághoz"' elengedhetetlenül hozzátartozna a komolyságot őrizendő zordon látásmód. a gyógyíthatatlan mélabú: A magyar művész, mint a magyar tarka áll a viharos puszta KöZejxm. a fejét bágyadtan csóváivá almos tekintettel megpróbálja kifürkészni, hogyan is került épp oda. ahol van. (Megjegyzem: e/t néve/ík ina ..identitástudatnak". elfeledve azt. hogy a marha mindig csak önmagával lehet "Identikus.} " * Manapság mindenhonnan halljuk: Kelet-Európa. Közép-Európa, Kelet-Közép... Közép-KeJet... tetszés szerint folytatható. Kategóriák kategóriák hátán — mintha ezzel valamit meg lehetne magyarázni! Mintha a lét bármiken kérdése is kategorizálható lehetne! De ha mar itt tartunk, szívesen ajanlunék magam is egy [Ujat. mely ugyanilyen rossz, de legalabb új és .-.meseszerű": has/: naljuk az Óperencián ámen elnevevest E fogalom azért is megfeKdp.bb- inivel,ad pyy pluralista, stítkifejezetten demokiati kusTDT-"" -ialnuLJJgyajiiv .tetszés, szerint alkalmazható pozitív és negatív jel- • ióként. hisz csupán nézőpont kérdése. mit értünk alatta, s így talán egy Óperencián inneni költő sem érezné magát oly nyomorultnak, mint egy közép-európai. Így egyébként a mesek ts átértékelődnének. ezek lennenek a pártállam kritikusai - legalábbis utólag, de ez ma már megszokott — hisz mindegyik az Óperencián tüliröl szól. arról, ami az üveghegy mögött történik (történt). S gondoljunk csak bele: más, immár sértegetésszámba menő fogalmainkat is ki lehetne dobn: Népi és urbánus -helyett lehetne például Óperencián innen érzelmű s Óperencián túli gondolkodású költőróf. iróról beszélni. Felejtsük végre cl az ..európai" jelzőt (sokaknak ez bizonyára könnyen fog menni), s ne,Európához. Hanem Ópcrenciá hpz „zarko/zunk lel", „térjünk vissza". ..csatlakozzunk" (szabadon bővíthető), hfeh'zetüttk ezzel persze nut sem változik, de talan kerül bele valami derű a mesék világából. Iiisz a fajmagyar harsogok közt lassan nevetni is elfelejtünk. Mennyire jól mutatja a ket világ közti különbséget, hogy Bécsben például Papagenóról is v an utca elnevezve — ennek megfelelően Pesten csak Tiborcof tudriam elkepzélni. hisz ez fejezné ki adekváltan érzéseink lényegét. Hol van itt a derű, mely a művészeteken keresztül a hétköznapoké is lehetne? Mindenki nyomorog — mondják erre. s ez igaz is. de a nyomor igazi jelenléte az. Int ezt mar nyomorként is éljük át. A nyomor ugyanis mindig újrateremti önmagát, s az sem biztos, hogy az nyomorog leginkább, aki keregetni kényszerül. Amiről én beszélek, az a lelkek vagy ahogy Kierkcgaard írja — aszelTemtelénseg nyomora, a nyárspolgáriságé. S őt folytatva: innentől kezdve tökéletesen mindegy, hogy a nyárspolgár „csapos-e vagy államminiszter". nyomorán, kétségbeesésén ez mit sem változtat. Sem az Óperencián innen, se azon túl. A szellemtelenség (Geistlosigkeit) állapotát még az Óperencián túlról beáradó konzumjavak tömege és a hozzákapcsolódó konzumkultúra sem fogja megváltoztatni. hisz ez csak külsődleges helyzetünkön hoz cfemef változást. a lényeghez semmi köze. Ha . maga MZ. cjulier. n em akmjajjieg^ változtatni, minden marad a régi. bentr akkor ijjejf is érdemli uy, amit a kortól kap. és nem is érdemes másra, mint arra, hogy élete végéig Óperencián innen maradjon, s búskomor bamhasaggal önnön kínjain keseregjen Az ilyen élet. s ezen létből fakadó művészet partikuláris marad, s csupán a kínokat kifejezve ma is kínlódik, szenved anélkül, hogy latna szenvedése •értelmet, s azt. liogy az elet derűje nem a tragédiát: vagy a tragikus szabadságát tagadja, hanem a nyárspolgár kicsinyes nyavalygását. S a végére hagyva már csak annyit; nem szabiid na elfelejtenünk Hegel csodálatos gondolatát: ..az ember, akit a sors eltipor, elvesztheti az eletét, a szabadságát soha. Ez a nyavalygás az. amely meg a fájdalomban is képes megerősíteni év ábrázolni a nyugalom derűjei " . GYENGE ZOLTÁN A sajtó ala rendező Jankovich U. Dénesnek nyilván igaza volt. amikor a nagy terjedelmű kéziratból kihagyta az ismétléseket. hosszas elmefuttatásokat, élókre-holtakra sérelmes jellemzéseket, mégis sajnáljuk olykor a zárójelbe tett három porit helyén a kíváncsiságunkat izgató szövegek hiányát. S ami bizonyos szempontból túlságos részletezésnek látszhat. másnak hiánypótló lehet. így kimaradtak Banner kedves ószentiváni (azaz tiszuszigeti) földmunkásainak élettörténetei. pedig ha ó a napszámosainak sorsál oly fontosnak íjélte. hogy önéletrajzában is megemlékezett róluk, érdemes lelt volna e szövegeket nyilvánosságra hozni. Annál inkább, hiszen Banner 1932-ben Világjáró ószentiváni magyarok címmel irt már a falu népéről, s erdekes lenne e két írást összevetni. Kolozsvári egyetemi tanulmányait 1910-ben néprajzi doktorátussal zárta. A békési magyarság népi epilkezése című értekezésének minőségét jetzi. hogy kivonata megjelent a Néprajzi Értesítőben. Törtenelem —földrajz szakos tanári oklevelének megszerzése, rövid makói, gyulai tanárkodás után léi l-ben Banner a jászberényi főgimnázium helyettes tanara. 1913-ban mellékfoglalkozásként a Lehel kürtjét órzó Jász Múzeum „őre", vezetője lett. Az 1*918—19. évi forradalmakban rossz fái tehetett a tűzre, mert 1920-ban büntetésből áthelyezték, de a vásárhelyi születésű Imre Sándor államtitkár jóvoltából — a szegedi fóreáliskolához. Itteni kollégája. Czógler Kálmán. Móra Ferencnek ingyenes múzeumi munkatársa, néhány nap múlva már bemutatta ót Mórának, és Banner is csatlakozott a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum ..négyesfogatához": Móra. Cs. Sebestyén Károly és Czógler mellett ö gondozta a múzeum érem-, majd néprajzi és régészeti tárát. Szegedi kulisszatitkok Emlékiratának legnagvobb része szegedi eleteitek (1420-1445) - Kalicz Nándor szerint legtermékenyebb időszakának — megörökítése. A Horthy-korszak szegedi művelődéstörténetének mellőzhetetlen forrása Bannert 1422-ben a szegedi egyetem magántanárának habilitálta Magyarország tárgyi néprajza, kapcsolatban az ország demográfiájával, különös tekintettel az Alföldre és Dél-Magyarországra tárgyból. 1424-ben a földrajz tanára. Kogutovvicg Károly meghívta adjunktusának, de az ugyanabban az évben Kolozsvárról Szegedre költöző Buday Árpád, a régészeti tanszék professzora, maga mellé vette egykori tanítványát. Buday halála után. 1937-ben katedráját Banner örökölte 144(S-ban került a pesti egyelem ősrégészeti tanszékére. 1968-ban ment nyugdíjba, de előadásokat még utána is tartott. A mai magyar régeszek közvetve vagy közvetlenül az ő tanítványai, a „Banner-iskola" neveltjei. A szegedi művelődéstörténet kuliszszatitkait tárja föl Banner, amikor részint a múzeum, részint az egyetem belső viszonyait jellemzi. Tanulságosan írja le a Móra halála után igazgatói székéért megindult küzdelmet. Mindenki természetesnek tartotta, hogy ö örökli Móra posztját, a városi közgyűlés 1436. június 22-én mégis az alig ismert Csallánv Dezsőt választotta. Érthető, ha Banner aznap lemondott múzeumi munkájáról. Átvéve azonban egy ev múlva Buday örökét, talán meg többet tehetett az Altöld régészeti föltárásáért. mint sokfelé szétszórt töladatu múzeum igazgatóként tehette volna. Nem kevésbé tanulságosuk egyetemi NAGY LÁSZLÓ REPRODUKCIÓJA Békés megye gondos sáfára hagvomanvainak. S bar Banner János f IH88—1971). ,.a huszadik századi magyar régészettodontány napszámosa" az Arad megyei Székudvaron született, nyolcéves korától anyai nagyanyjának házában. Békésen nevelkedett. Centenáriumán, két éve, emlékülést tartottak Békéscsabán és a legjelentősebb ásatásait támogató Hódmezővásárhelyen; az akkor elhangzott visszaemlékezések nyomtatásban is megjelentek. Most a Békés Megyei Levéltár fíékés—Kolozsvár—Jászberény— Szeged címmel bó válogatást adott ki Banneniak 1458 és 1468 közt — részben korábbi naplószerű fóljegy zésein alapuló — emlékezéseiből. tanári kinevezésével, egyetemi magántanárok habilitálásával kapcsolatos emlékei. Anekdotába illenék például Csefkó Gyula esete, ha nem jellemezné annyira a kor viszonyait, akár Ortutay Gyula habilitációs és fegyelmi ügye. Szintén kuriózum: a tárgyak tudósának elhihetjük, hogy a szegedi rektori lánc a múzeum ezüst cigányvajdalánca nyomán készült... Roppant érdekesek az 1440/41. tanévben viselt dékánságának, majd kétéves prodékánságának emlékei is. Mint az egyetemi tanács tagja részese volt az egyetem Kolozsvárra való visszaköltözésével és az újonnan létesített szegedi egyetem szervezésével kapcsolatos tárgyalásoknak, megismerte a mozgatórugókat. érdekszövetségeket és -ellentéteket. A Horthy Miklós Tudományegyetem első rektora a jobboldali Kogutowicz szeretett volna lenni, de éppen Banner javaslatára és Szily Kálmán államtitkár egyetértésével a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albertet választották. A visszaemlékezés külön értéke egyegy kortárs jellemzése. Buday Árpádot a legnagyobb elismeréssel méltatja: nem volt féltékeny Banner serény munkálkodására, nem szólt bele a dolgaiba, hagyta ót dolgozni, ösztöndíjakat járt ki neki. Móra Eerencról is mint meghitt barátról ír. bár céloz némi feszültségre közöttük. Banner először 1925-ben kezdett ásatni Bökényben. Mivel korábban Móra is ásatott ott. előbb megkérdezte tóié. nem akarja-e folytatni munkáját. Móra nemmel válaszolt. Makói értelmiségi körökben azonban pletykálni kezdtek, s ez megrontotta Móra és Banner kapcsolatát. Banner tisztázta ugyan vele a félremagyarázásokat, mégis: „A tüske — nyugodt a lelkem, de örökre sajnálom —, beletört ennek a csupaszív embernek a lelkébe."; Móra sohasem hívta Bannert egyetlen ásatására sem. „Tudom, hogy mindig a legjobbat mondta rólam, rám bízott és becsülettel elvégzett munkámról, de ezt a kellemetlen szájízt azóta is éreznem kellett." Mindezek ellenére 1932-ben Banner volt Móra díszdoktorságának egyik ajánlója. Móra pedig, mint közös barátaiktól, Czógler Kálmántól es Dettre Jánostól Banner megtudta, betegsége alatt többször is emlegette, hogy csak Banner lehetne alkalmas utóda Halálával kapcsolatban Banner leszögezte Mora volt a legszerencsésebb kezű régész „Igaz ember volt erényeivel és ember voltából eredó hibáival együtt." Fény- és árnyképek Czógler Kálmánról a legnagyobb szeretettel ír. A főreáliskola tanári karában ó volt az egyetlen, aki az elsó pillanatban barátsággal fogadta, és igaz barátja maradt haláláig. Az emlékiratból kiderül, hogy nemcsak a szegedi múzeum föliratait. grafikai munkáit végezte Czógler Kálmán, hanem például a csabaiét is. (Nekem is kedves tanárom volt: természetrajzra. elettanra tanított Csak később, amikor megtudtam muzeumi munkásságát. értettem meg. miért tanított áz I. osztályban szépirasra is!) Kivételes tanúbizonyságát adta barátságuknak, hogy amikor nem Bannert választottak meg Móra utódának. i> is leköszönt a múzeum természetrajzi osztályának csaknem negyedszázadon át nagy hozzáértéssel és becsüleltel végzett vezetéséről. Azon nem csodálkozhatunk, ha vetélytársait. ellenfeleit Banner sem szívelte. Mi már elfogulatlanul ítélhetjük meg ellentéteiket. sajnálhatjuk is. hiszen Cs. Sebestyén Károly, Csallány Dezsó. Bartuez Lajos. Lugosi Döme vagy Roska Marton érdemeit is méltányoljuk. Ám Banner sem vonta meg elismerését még a neki nem kedves körtársaitól sem. Bantotta. hogv Török Gyula megtagadta ot mint mesterét, de elismerte róla. hogy ügyesen, lelkiismeretesen végezte dolgát. sót neki köszönhető az othalmi első dél-altoldi paleolit lelet amely lényegesén kitágította az időt. amelyben ember élt a szegedi határban. „Ez Törők Gyula elévülhetetlen és elvitathatatlan érdeme." Tanulságos e tekintetben a szegcdi múzeum későbbi igazgatójának. Bálint Alajosnak jellemzése is. Mindig szeretettel beszél ifjú munkatársáról, apró érdemeire és gyarlóságaira is elnéző mosollyal utal. de nem hallgatja el. hogy adjunktusi kinevezését nem egészen korrektül zsarolta ki tőle. Ennél keményebben ír Móra másik, méltatlan örököséről. Szőke Mihályról. . Mindenki tudta róla — ezl Móra is tobbs/or mondia . hogv az o megfigyelésére építették be a Somogyikönyvtárba, ahol megjátszotta a dolgozó embert, de ha csak tehette, inkább az angol újságokat bújta. Jellemző, bogy a Schlagwort-katalógus készítését sohasem bízta rá Móra. Sunyi, meghúzódó, magát adminisztráló ember volt, akiben egyetlen érték a szegedi viszonylatban jelentós nyelvtudása volt, amit bizalmas katonai szolgálatában is jól felhasználtak. Mi, akik másfajta emberek voltunk, sohasem tekintettük e helyre való embernek. Később is — mások lévén felül — azoknak könyökölt, hogy titkolt álmát, az igazgatóságot elnyerje." Ez 1945-ben — a Magyar Kommunista Párt piros könyvecskéjének segítségével — sikerült is a második világháború katonai cenzorának. Vagyunk még, akik emlékszünk álszent figurájára. Ajkán — kezet dörzsölve — egymás után hangzott a „Móránk", a „Gazdánk" és a „pártunk"... Köszönet és sajnálkozás Hasznos szolgálatot tett a szegedi történeti irodalomnak a gyulai levéltár Banner emlékiratának közkinccsé tételével. Növelik a kiadvány értéket a fényképek is. A nagykamarási ásatáson 1931-ben készült fölvételen látható a búzanemesító Baross László: ö szintén támogatta Bannerék környékbeli kutatásait. Nagy kár. hogy a szöveggondozás nem üti meg a szerzőhöz illó mértéket. Bizonyára nem volt könnyű a ceruzával (!) írt kézirat elolvasása, de gondosabb utánanézéssel. kortársak megkérdezésével a sok — olykor nevetséges, olykor boszszantó — téves olvasatot el lehetett volna kerülni. Ktebefsberg Kunó neve mindenütt hibásan (Klebcrsbergnck) van írva. Kovrig Ilonáé kétszer is Korvignak. ezért a névmutatóban is kétféleképpen szerepel. Hasonlóan Sík Sándor és Sóregi János, csak azért, mert olykor rövid i-vel. ö-vet van írva a szövegben. Nem tudta a szöveggondozó elolvasni Fischhof Ágota nevét, csinált belőle Friedhofot. Tagán Galimdsánból Gabindzsánt. Miháltz Istvánból Mihálczot Baló Józsefből Ballót. Firbásból Firbászt. Rieszból Riesst. Cserzy Bélából Csomó (!) Bélát. Plohnból PÍohát Haskából-Harkát. Skultétyneból Skultétónct. Bolettábol Folettát. Orsós Ferencet Orsóra redukálta. Palfy Győrgyöt egyszer Pálffynak. egyszer Palffaynak költötte át. Cserta Péter néha Cserte lett. Pasteiner Ivánt több ízben Lászlóként emlegeti. Lehetséges persze, hogy némelyik Banner elírása, de a hozzáértő szöveggondozónak ezt ki kell tudni javítania. Akárcsak az egyetemi magántanárrá habilitált szombathelyi mérnöknek a nevét: nem Tóth László, hanem János volt. Tóth László is volt, de ö Banner egyetemi tanár társa; ól is említi. Krammer Jenó.- a Dugonics Társaság fótitkára. nem azonos a szegedi egyetem rektorával. Kranrár Jenővel. A kupáncsi avatáson nem Kiss Lajos, hanem Kiss István segédkezeti Ditrói professzor keresztnevének kezdőbetűjét is hibásan olvasta 5-nek. hiszen 6 Gábor volt. Hmvk-t meg Hont-nak! Pedig a szövegkörnyezetből - Békés. Békéscsaba és Zombor rendezett múzeumának fölsorolásából — nyilvánvaló az értelme. Meg a legegyszerűbb hiba a nevek yjának és i-jénék csereberéje. Csatári nem Csatáry. Viski nem Visky. Gulácsy viszont nem Gulácsi. De meg ez is értelemzavaró lehet, hiszen más volt Zolnay Béla árvíztársulati mérnök, magángyújtó, aki a könyv elején fordul eló. mert hatott Banner régészeti érdeklődésének kialakulásai. és más Zolnai Béla egyetemi tanár. Banner kollégája, egyben-másban kuzdótársa. olykor ellenfele Mindez persze az egyébként orommél fogadott névmutató használatát i- alaposan lerontja Korlátozza az is. hogv a szerkesztő önkenvesen megrostalta a neveket Igy maradt ki pl Bodnár Bela. Buday Gyoigy, Gyórffy István („a koszos mohász"), Hcrmann Egyed, Pável Ágoston. Semayer Vilibáld. Szász Artúr vagy éppen Vágó Pál. Egyik sem fölöslegesebb, mint akik szerepelnek. Adicséretesen helyneveket is tartalmazó mutatóból Tiszasziget (a hajdani Ószentiván) szintén hiányzik. Ennek ellenére Szeged nevében, amelynek szintén vannak adósságai Banner Jánossal szemben, köszönettel kell fogadnunk a Békés Megyei Levéltárát munkatársainak mintegy helyettünk o megtett fáradozását .PEttraásziÓ