Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-03 / 305. szám

2 Szolgáltatás 1990. december 3., hétfő Készen a kompromisszumra (Folytatás az 1. oldalról.) — Az önök pártjában melyek a fő irányok? — Kérem, az egyik csoport köti magát, hogy ebbe az irányba menjen, a másik egy más irányt keres. Ügy érezzük azonban, hogy minél inkább közelebb kerülünk egy olyan komoly kérdéshez, mint a koalíció léte vagy felmondása, tisztulnak ezek a vonalak. Pillanatnyilag más, okosabb alternatíva nincs, mint a koalíció megőrzése. Ezen belül értékelnünk kell alapgondolatunkat: igényünket a földre — a földkérdés egészét, minden vele összefüggő problémát. — A bihari csoport követelése, a koalíció felmondása tehát egyedi jelenség? — Mindenkiben fölmerülhet ez a gondolat, de milyen sakkozó az, aki csak egy lépéssel előre gondolkodik. Hosszabb távon egyszerűen nincs más lehetőségünk. Nekünk ebből a koalícióból minden morzsát, a legapróbbat is kl kell tudnunk szeipelgetnl. — Ha a jövőben a liberális csoport határozza meg az MDF politikai karakterét, a kisgazdapárt akkor sem lép ki a koalícióból? — Ameddig mi el tudunk menni együtt, addig miért ne mennénk el. Egyelőre azonban várnunk kell, amíg a dolgok kikristályosodnak. Ha jön egy új irányzat, időbe telik, míg igazi arca megismerhető. Türelmes várakozás után az új helyzetből talán még profitálthatunk is. — Egy ilyen helyzetben mennyire maradhat nyitott pártjuk? — Minket minden megoldás érdekel, de kénytelenek vagyunk az össznemzeti tablón a saját érdekeinket is képviselni. — Melyek legfontosabb érdekeik? — A tulajdonjog kérdése, a működő piac megteremtése, a gazdaság rentabilitása, az infláció megállítása, a szabad gazdálkodás elindítása. — A piacról hogyan gondolkodnak? Közel állnak önökhöz a liberális megfontolások? — Mi, agrárosok, a saját érdekeinkkel vagyunk elfoglalva. Amit lehet, kikotorni a Közös Piacból, de a keleti piacokat sem szabad szem elől tévesztenünk. — Melyik területre gondol elsősorban? — Természetesen a Szovjetunióra. — Továbbra is sarkalatos programpontjuk a föld magántulajdona? — Feltétlenül. Emellett flexibilisebbé, vagyis rugalmasabbá és elfogadhatóbbá kell tennünk. De tudomásul kell venni azt is, hogy negyvennégy képviselővel, 12 százalékban képviseltetjük magunkat a Parlamentben. — Nem engednek a '47b öl? — Amikor rugalmasságról beszélek, akkor azt gondolom, nézeteinket mások által is elfogadhatóvá kell tennünk. — Hajlandók tehát a kompromisszumra ? — Az üzlet az üzlet Bussines is bussines! Odor József MDF regionális küldöttértekezlet Á vidék szava A sajtóközlemények ellenére az MDF egységes, a lakiteleki program szerint működő párt — hangsúlyozták három megye (Bács, Békés, Csongrád) küldötteinek szóvivői szombaton délután Szegeden, a Római körúti MDF-irodában az újságíróknak. A sajtótájékoztató azt a regionális küldöttértekezletet követte, amelyen — hasonlóan az ország más régióihoz — a jövő hét végi országos gyűlésre készültek föl a vidéki szervezetek képviselői. Nem kerültek szóba sem személyi kérdések, sem a párton belüli irányzatok sokak szerint feszítő különbségei. „Az MDF olyan, mint egy szekértábor, ahol megférnek egymással, és nem feszitik szét a pártkereteket az irányzatok, bármennyire is igyekeznek egyesek ezeket egymással szembeállítani" — hallottuk a tájékoztatón. (Amelyen sajnos már nem vett részt az egyik — népies, vagy populista — irányzat vezéralakjának számító Csengey Dénes, mert már korábban elszólította Szegedről a kötelesség.) Fölmerült viszont a kormány, a parlamenti frakció és a párt viszonya s ezzel öszszefüggésben a kormánykoalíció helyzete. A küldöttek azon az állásponton voltak, hogy a magyar társadalom mostani válságos helyzete megköveteli: a kormány minden ésszerű kompro' misszumba belemenjen. Hogy ez a megfogalmazás pontosan mit fed, az nem derült ki, ám az igen, hogy a vidéki pártemberek elodázhatatlannak tartják a jobb együttműködésre vezető mechanizmusok kiépítését a kormány, a frakció, illetve a párt szervezetei között. A regionális gyűlésen az országos gyűlésnek szánt nyilatkozatot fogadtak el. Ez a következő: „A magyar társadalom súlyos morális és gazdasági válsággal küzd. Minden felelős politikai erőnek, így az MDF-nek is, kötelessége, hogy mindezt tudatosítsa a társadalom tagjaival, és politikai stratégiáját ennek megfelelően dolgozza ki; azzal a megjegyzéssel, hogy ez az állapot egy 40 éves korszaknak a következménye. A küldöttgyűlés megállapította, hogy az MDF vezetése, az MDF képviselő-frakció és a kormány között nem alakult ki az az összhang, amely elengedhetetlen az ország sikeres vezetéséhez. A föntiek alapján az alábbi megállapításokat és javaslatokat tesszük: 1. Meggyőződésünk, hoau az MDF egységét meg kell őriznünk. 2. Gyökeresen át kell alakítani az MDF országos központjának működését. , 3. Magas szinten kell megszervezni a párt központja és a vidéki, helyi szervezetek közötti információáramlást. 4. Feltétlenül szükséges egy országos napilap alapítása. Rendszeres gazdasági tényfeltáró program induljon a kormány részéről a Magyar Televízió főműsorában. 5. Biztosítani kell az MDF működéséhez szükséges személyi, gazdasági, tárgyi feltételeket, például szervezetenként fizetett alkalmazottak, működési költségek finanszírozása — természetesen a párt anyagi helyzetéhez képest. 6. Az MDF országos vezetése fokozottabban támaszkodjon a vidéki szervezetekre; friss vidéki erők bevonása szükséges a megújuló központi politikai és adminisztratív vezetésbe. 7. Szükségesnek tartjuk, hogy az MDF mint európai értelemben vett kormányzó politikai párt köré felépüljön, megerősödjön egy jól érzékelhető mozgalmi kör, gazdakörök, környezetvédők, kulturális klubok stb. 8. Felhívjuk az MDF-szervezetek figyelmét, hogy minden, az alkotmányos rendet és demokráciát veszélyeztető kísérlet ellen tiltakozzanak a sajtóban és a tömegkommunikációs csatornákon keresztül. 9. Az állami vállalatoknál és intézményeknél a pályázati rendszert minden vezetői funkcióra ki kell terjeszteni, de úgy, hogy az addig vezetői tapasztalatokkal nem rendelkezők azonos eséllyel indulhassanak. Mindezek következetes megvalósulása esetén tartjuk lehetségesnek, hogy az MDF, mint a legnagyobb kormányzó politikai párt megfeleljen a magyar társadalom elvárásainak." S. E. £ Ezt nem hagyhatja ki! ^ <£> Árengedményes vísáf <í> • Borbála butik btnt S

NSZK import bálás ruhák 290 Ft/kg-os egységáraid ás Megtalál bennünket hétfótól péntekig du. 15-19 óráig. Szombaton de. 8—12 óráig. A Kisteleki Ede u. 3. sz. alatt. hátul az udvarban. (Rókuson, u Eesetgyát megölt.) Rádiótelex ALAGÚT A CSATORNA ALATT. Szombaton 11 óra 13 perctől (közép-európai idő szerint 12 óra 13 perctől) megszűnt „az európai kontinens elszigeteltsége" NagyBritanniától: ünnepélyes keretek között megnyílt az átjáró a szigetország és Franciaország felől fúrt csatorna alagútban. A 30 méterrel a tengerfenék adói egyenes tévéadásban közvetített utolsó fúrógépcsapásak után Róbert Graham Fagg és Philippe Cozette átmászott a lyukon, és kezet rázott: e két — brit és francia — munkásnak jutott a tisztesség, hogy hivatalosan is megnyithatták az alagutat. Utoljára 8 ezer évvel ezelőtt volt szárazföldi, ám akkor felszíni összeköttetés a ma Brit-szigetek néven ismert földrajzi egység és a későbbi Európa között — az utolsó jégkorszak végén. LETARTÓZTATÁS! PARANCS HONECKER ELLEN. A berlini igazságügyi szervek szombaton letartóztatási parancsot adtak ki Erich Honecker ellen, miután a Strasbourgban levő katonai levéltárban sikerült megtalálni azokat a dokumentumokat, amelyek az egykori keletnémet államfő felelősségét bizonyítják a német—német határon érvényben volt tűzparanccsal kapcsolatban. Miután Honecker jelenleg egy beelitzi — Brandenburg tartomány — szovjet katonai kórházban lakik feleségével együtt, a berlini államügyészség képviselője szombaton fölkereste a szovjet hadseregcsoport parancsnokát, bemutatva neki a letartóztatási parancsot és a Honecker kiadatására vonatkozó ügyészi kérvényt. A parancsnok kitért ennek teljesítése elől, arra hivatkozva, hogy ilyen horderejű ügyben csak a nyugati hadseregcsoport főparancsnoka, Borisz Sznyetkov hadseregtábornok dönthet, ö azonban jelenleg szolgálati úton van. ROMÁNIA NEMZETI ÜNNEPE. Rendzavarás nélikül zajlott le szombaton a Románia és Erdély 72 évvel ezelőtti egyesítése alkalmából Gyulafehérvárott tartott központi megemlékezés. Az erdélyi városba az ország számos körzetéből több tízezer ember utazott, hogy részt vegyen az „Újraegyesítés" székesegyháza előtt megrendezett eseményeken, ahol 1918. december l-jén kikiáltották Erdély és Románia egyesülését. A Rompres jelentése szerint a megemlékezéseken több mint 100 ezer ember vett részt Iliescu beszédében — a parlament ülésén — egyebek között a párbeszéd megkezdésére és a meglevő ellentétek leküzdésére hivta fel az ország valamennyi politikai erejét. A TASZSZ Gyulafehérvárról keltezett jelentése szerint a téren összegyűltek bekiáltásokkal és füttykoncerttel próbálták meg egyes felszólaló pártvezetők. így Szőcs Géza. a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkárának a beszédét megzavarni. Hírügynökségi jelentések szerint a városban pénteken éjszaka katonai és rendőri járőrök cir. káltak, jelentős biztonsági erőket mozgósítottak. : Balástya Község Képviselőtestülete j pályázatot ír ki jegyzői állás betöltésére. Pályázati feltótelek: állam- és Jogtudományi egyetemi doktori diploma — 10 éven belül szerzett legalább egyéves államigazgatási gyakorlat A pályázatot levélben, vagy személyesen, szakmai önéletrajzzal, a diploma másolatával a polgármesternél kell benyújtani. Cím 6764 Balástya. Rákóczi u. 5. Telefon: 62/78-222 és 62/78373. Beküldési határidő: 1990. december 16. Mi a liberalizálás? Az a gazdaságideológiai felfogás és gazdaságpolitikai cselekvéssorozat, amely az állam irányító tevékenysége mellett vagy helyett a piaci mechanizmusra, a kereslet-kínálatra bízza a gazdaság vezetését. A „látható kéz" helyett a „láthatatlan kéz" vezérelje a gazdaságot Az amerikai szakirodalomban a „dereguláció" terjedt el ennek a folyamatnak a jellemzésére. Az ellentéte pedig, a reguláció, amikor az állam beavatkozása fokozódik, és a piac szerepe csökken. Vajon a liberalizálódási — és az esetleg azzal ellentétes — folyamatok, törekvések véletlenek, szubjektív okokról, politikusi személyiségek változásáról, felvilágosultságáról stb. van-e csak és elsősorban szó? Nem. Objektív gazdasági feltételek határozzák ezt meg. Rávilágít a lényegre J. K. Galbraith: „Amikor eav ország virágzik, magas szinten iparosodott. akkor hajlamos lesz a gazdasági liberalizmusra." Mikor menjen nyugdíjba Thatcher, avagy a gazdaság liberalizálása Állam és piac A II. világháború alatti, illetve azt közvetlenül követő években szigorú központi állami irányítás volt, például Angliában 1954-ig a húst 1958-ig pedig a szenet jegyre adták. (Economic policy in our time.) Az '50—60-as években azonban jó konjunktúra alakult ki. a gazdasági csodák voltak a jellemzők — és ez fokozatosan megteremtette a piaci mechanizmusra való áttérés — a liberalizálás lehetőségét És. még valami, a háborút követő évek alapiparágainak acél. szén, hajógyártás kifejlődése után. amely állami beavatkozást kíván meg fokozatosan előtérbe kerül a fogyasztási javak termelése. amely már sokkal inkább piaci mechanizmus vezérelte, liberalizáltabb kell hogy legyen. Ezt a folyamatot látjuk az ázsiai országoknál is (kis tigrisek), vagyis az alapiparágak (acél-, nehézipar) kiépítése előbb nagy arányú állami beavatkozással megy végbe, de utána már jöhet a piaci mechanizmus. Szélsőségek A liberalizmus, láttuk, a piac, piaci mechanizmus felé való elmozdulást jelenti, amely mögött objektív gazdasági feltételváltozások vannak. Mi lehet a „szélsőséges" válfaja a liberalizmusnak? Nagy általánosságban úgy lehetne megközelíteni, hogy olyan mértékű, illetve területű liberalizálás, amelynek nincsenek meg az objektív gazdasági feltételei. A modern társadalom (illetve, a mai korszakban a „fejlődők" is) nem létezhet az állam, a központi irányítás nélkül. A mai nemzetgazdaságok csak vegyes (mixed) irányításúak lehetnek, ahol az állami irányítás és a piac együttesen szabályoz Tehát szélsőséges az a liberalizmus, amely az állam szerepét tagadja. vagy olyan területeken is tagadja, mint hosszabb távú szerkezetátalakítások, alapvető élelmiszer-termelés, alapvető szolgáltatások (termelői-szociális). Néhány példa: energiaitermelés (szén), acél, olyan termelőágazatok, amelyeket sehol sem, bíznak kizárólag a piacra Miért? Mert ezek a többi ipar alapjául szolgálnak, viszont a konjunkturális mozgásokra nagyon érzékenyek. Az anyagi szolgáltatások (víz, villany, gáz. teherszállítás), alapvető termelői-fogyasztói szolgáltatások, nem lehet döntően vagy kizárólag áru-piaci viszonynak, jövedelmezőségi kritériumnak alávetni. Hasonló a helyzet az egészségügyi, oktatási szolgáltatásokkal, a tudományos kutatásokkal Is. Korlátok Egy, Kelet-Európából (Lengyelországból) Hollandiába visszatérő, jobboldali beállítottságú közgazdász csodálkozását fejezte ki, hogy a lengyelek nem látják, hogy a Nyugat a kereslet és kinálat törvényének csak korlátozott működést enged —ez ösztönözte a holland közgazdászt, Michael Nordent a szélsőséges liberalizmus bírálatára; néhány soro; idézet jól világítja ezt meg: „Egyesek érvelnek, hogu Kelet-Európa szegény, mert az árstruktúrák nevetségesek, és mert az állam nem jövedelmező (veszteséges) vállalatokat is életben tart. A Nyugat — érvelnek tovább — gazdag, mert vállalatai jövedelmezőek, és a piac az, ami meghatározza az árakat. Valójában az ellentét (kontraszt) egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Az egy tévhit, hogy Kelet-Európa el kell vesse valamennyi szocialista örökségét. NyugatEurópa annak köszönheti gazdagságát, hogy összekapcsolta a szocializmus és a kapita. lizmus elemeit." (Holland rádió, előadás, 1990. január 8.) Az előadó később felsorolja azokat a területeket — lakás, mezőgazdaság, élelmiszer, külföldről behozott tartós fogyasztási cikkek stb. —. ahol az állam mind Hollandiában, mind Nyugat-Európában . jelentősen eltéríti az árakat értéküktől — tehát nem hagyja a piacot szabadon működni. Hasonlóan vélekedik a szocialista országok liberalizációjáról J. K. Galbraith is amikor a következőket mondja: ..A szotíalista gazdaság átalakítása, a piacnak nagyobb szerep biztosítása nem szabad, hogy teljesen átfogó legyen, hanem megkü. lönböztetést kell tegyen az áruk csoportjai között. Azon fogyasztási cikkek és szolgáltatások. amelyek a legkevésbé alapvetők, ezekkel kell kezdeni, és visszaadni a szabályozást a piacnak. Itt a tervezés a legkevésbé hatékony. Az alapvető iparágak tervszerű irányítás alatti maradása — számomra erösebbnek tűnik. Ugyancsak az élelmiszer-termelést és mezőgazdaságot különleges esetként kell kezelni, mert azt mindenütt támogatják." (J. K. Galbraith előadása a Tudományos Akadémián, 1989. szeptember 20.) Angol példatár Margaret Thatcher — a nyugat-európai vezetőktől eléggé erősen eltérően — a fő képviselője és keresztül hajszolója a liberalizálásnak, privatizálásnak. Vessünk egy pillantást a közvéleményre — mit szólnak az acéltermelés, a vasút és a széntermelés kiárusításához. Az acélt ellenzi 54 százalék, igenli 35 százalék. A vasutat ellenzi 56, igenli 35. a szénbányászatolt ellenzi 56, igenli 33 százalék. A vízszolgáltatás priva tizálását ellenzi 64, Igenli 26, a villamos^ energia-szolgáltatás magánkézbe adását ellenzi 67, igenli 22 százalék. A lakosság többsége tehát a szélsőséges liberalizálást ellenzi, a kormány mégis keresztülviszi szándékát. (The Times, 1988. január 25.) Néhány szociálpolitikai vonatkozás. A lakásépítésnél mindenkinek „magánlakása legyen" jelszó mögött nem csak az van, hogy az olcsóbb tanácsi lakásokat igyekeznek eladni — hanem az is, hogy például Londonban az 1970-es években évi 20 ezer új, alacsony bérű, • szociális lakás épült — a Thatcher-korszakban már csak évi ezer. (International Herald Tribüné, 1987. október 23.) A felsőoktatás finanszírozása tekintetében is az a helyzet, hogy az állam már csak 55 százalékban járul hozzá a fenntartáshoz, 45 százalékban pedig az egyetemek árutermelő (szolgáltatás, termelő) tevékenysége, adományok, tandíjak képezik a forrást. (The Times, 1988. augusztus 1.) Egészségügy: a belvárosi kórházak pénzellátását is részben az ellátott betegek számához és egyéb teljesítményekhez akarják kapcsolni. A cikk felsorol 45-50 kórházat ahol 15-től 78 százalékiv terjpA5 költségvetés-csökkentést írtak elő. A cikk —A K->ivá---or'. kó'-há'at' ' üzöenek az életükért". (Ohrerver. 1989. július 23.) „A múzeumok is pénzügyi katasztrófa előtt állnak" a címe egy hosszú, elemző cikknek — bevezetik a 2 fontos belépődíjat, hogy valamelyest javítsanak a sorsukon. Az elhanyagoltságot mutatja, hogy a Tate Gallery tetején becsorog az eső. és vödrökbe gyűjtik a vizet. íObserver. '989. július 23.) A színház sem ússza meg Thatcher politikáját. „A pénzügyi válság színházbezárásokat, jelenthet" — ez a címe egy hosszú, elemző cikknek, amelv részleteden tárgyalja, hogy az egyes színházaknak mekkora a deficitjük. A kormánytól 40 millió fontot, kérnek de az csak 9.4 milliót szándékozik adni. (Observer. 1989. november 12.) E gazdaságpolitika értékeléseként is fel lehetne fogni azt a közvélemény-kutatást, amely a 10 éves „thatcherizmus"-t értékelte. és amelynek az eredménye, hogv a meg. kérdezették 40 százaléka úav vélekedett, most menjen Thatcher nyugdíjba és csak 15 százalék mondta azt hogy később. (Observer. 1989. április 30.) Dr, Maycr László