Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-12 / 287. szám

2 Kapcsolatok 1990. november 12. hétfő Míhai'f, a külföldi próféta Az egyesült Németország­ban még a csók is más, de a partner mindenképpen. A Bild am Sonntag érzékeltet­te ezt két fényképpel: az egyiken Mihail Gorbacsov csücsörit jó egy évvel ez­előtt, Erich Honeckerhez hajolva, a másikon behunyt szemmel a német borkirály­nő, Birgit Schchl orcájára nyom csókot a szovjet el­nök. Az utóbbi fénykép szom­baton készült, Deidesheim­ben, a rajnai borvidéken, ahol Mihail és Raisza go­lyóálló panorámabuszbői gyönyörködhetett a boron­gós rajnai tájban. Szombaton, a pfalzi er­dőség vidékén, Kohl kancel­lár szűkebb pátriájában azonban elszabadult a po­kol, Tévedtek azok, akik azt mondták, hogy németor­szágban már elmúlt a Gor­bi-láz, a Szovjetuniónak megígért két számjegyű ösz­szegek milliárdokban meg­szeppentették a pénzt nagy becsben tartó derék néme­teket. A kétezer éves Speyer ezeréves dómja előtt tízezer ember várt órák hosszat a vendégekre. Maguk eszká­bálta szovjet zászlókkal, ci­rill feliratú, egészséget és boldogságot kívánó táblák­kal felszerelkezve álldogál­tak türelmesen. A város kintornása gépébe besze­reltette a szovjet himnuszt. A fegyelmezett tömegről igazán nehezen lehetett fel­tételezni, hogy az autóbusz feltűnésére átszakítja a kor­látokat, és a legszívesebben darabokra szedte volna a moszkvai házaspárt. A Vö­rös téri puskalövések, illet­ve a Schiiuble belügyminisz­ter és a Lafontaine kancel­lárjelölt elleni merénylet miatt különösen feszült szovjet és német biztonsági emberek keserves perceket éltek át. Szabályos dulako­dás folyt a tömeget vissza­szorítani igyekvők és a há­zaspárt megérinteni akarók között. Gorbacsov testőre, a középen kopaszodó, komor arcú, főnökétől soha egy lé­pésre nem tágító úriember profi bokszoló módjára ütöt­te el az elnök fejéhez fe­nyegetően közeledő, hosszú nyelű mikrofont. Deidesheimben a kancel­lár kedvenc ételeit tálalták fel, amelyek, mint Kohl kö­zölte, lehet, hogy nem tar­toznak a táplálkozástudósok álmai közé, nehezek, lak­tatóak ugyan, de finonSak. Töltött disznógyomor, az­az disznósajt, májgombóc, sült kolbász és káposzta sze­repelt az étlapon. Gorba­csov nem fogadta meg a speyeri katedrális fölött kö­röző helikopterből kilóga­tott felszólítást: „Gorbi, mondj nemet Kohl disznó­gyomrára". Az ételhez raj­nai borokat iddogáltak, és nem bontották fel az aján­dékba kapott palackokat. Gorbacsovot 1931-e6 és 1985­ös évjáratú borral ajándé­kozták meg, ezzel emlékez­tetve őt születésének illet­ve csúcsra kerülésének évé­re. Az ebéd után Hannelore Kohl fordult Mihailhoz és Eaiszához: mit szólnának egy kávéhoz, nálunk, Og­gersheimben, a Marburger Strassén. Gorbacsovék ter­mészetesen bólintottak, már csak azért is, mert a szom­bat délutáni kávé Kohlék­nál a program részét ké­pezte. A Rajna-parti Og­gersheim nem dicsekedhet ugyan látványosságokkal, de szinte naponta szerepel a hí­rekben. 24 ezer lakosa, har­minc kocsmája van, a lab­darúgócsapat az ötödik osz­tályban játszik, és Friedrich Schiller az egyik ottani ven­défogadóban írta „Ármány és szerelem" című drámáját. Itt tart fenn azonban há­zat a Németországot — ép­pen Mihail Gorbacsov se­gítségével — Bismarck után másodszor egyesítő kancel­lár, Kohl. Oggersheim hoz­zátartozik a politikai táj­képhez. Már csak a búcsú volt hátra. Kohl még egyezer megköszönte mindazt, amit Gorbacsov tett a német új­raegyesítésért, Gorbacsov „egyszerű emberi boldogsá­got" kívánt a német nép­nek, melynek Rajna-parti reprezentánsai ismét bizo­nyították az régi—új igaz­ságot: Gorbacsov külföldön próféta, ha odahaza nem la. Sztálin-Hitler találkozó 1939-ben ? Egy szovjet történész azt állítja, hogy az egykori Európa két diktátora, Sztá­lin és Hitler, 1939 október 17-én, azaz nem sokkal a Lengyelország ellen viselt szovjet—német háború után titkos találkozót tar­tott Lvovban. A kutató szerint, a találkozó tényét az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal, az FBI akkori főnöke, Edgár Hoover, személyesen hozta a washingtoni külügymi­nisztérium tudomására. Minderről D. Nadzsafov, a történelemtudományok dok­tora számolt be, amerikai archívumok dokumentu­maira hivatkozva, a Kom­szomolszkaja Pravda va­sárnapi számában. Utalt ugyanakkor arra, hogy az adat hitelességét a szovjet archívumok titkosított anyagai tudnák bizonyíta­ni vagy cáfolni, azok egy része azonban még mindig zárva van a kutatók előtt. Hoover szerint, a két diktátor a szovjet—német meg nem támadási szerző­désen jóval túlmenő, titkos katonai szerződést irt alá, amelyről egyébként Sztálin nem sokkal később, ugyan­azon év október 28-án tá­jékoztatta a kommunista párt politikai bizottságá­nak hét tagját. Hoover levele 1940 júli­us 19-én, azaz a találkozó után csaknem egy évvel kelt, tehát a tekintélyes amerikai ügynökség is csak egy év múltán szerzett tu­domást róla. A szovjet történész szerint, ez azt jelzi, hogy mindkét fél maximális titoktartással kezelte az ügyet. A történész szerint, ak­kor, ha Hoover értesülése valóban igaz volt, ez ért­hetőbbé teszi a II. világ­háború előtti szovjet kül­politika számos, eddig megmagyarázhatatlan ele­mét, mindenekelőtt azt, hogy Sztálin miért bízott a végsőkig abban, hogy el tudja kerülni a szovjet— német háborút. SlRádióíelex A korona elég kemény... Tervei szerint a nem kon­vertibilis valuták közül, jö­vőre már csak a csehszlo­vák koronát jegyzi az MNB — közölte az MTI érdeklő­désére Menich György, a Magyar Nemzeti Bank fő­osztályvezetője. Elmondta: a magyar kiutazók „KGST­valuta" vásárlásainak már most is 85 százalékát a csehszlovák korona teszi ki. Júl'ustól már az MNB is. csak a csehszlovák koronát váltja be, a többi nem kon­vertibilis valutát nem fogad­ja el a külföldi turistáktól. A többi nem konvertibilis valuta, így például a rubel, a lej, a leva és a zloty iránt minimális az érdeklő­dés. Ez év végéig még nem változnak az árfolyamok, mert addig államközi meg­állapodáson alapulnak. Jövő­re azonban már a kereslet­kínálat lesz a meghatározó az árfolyamok alakulásában. A forint-korona átváltási arányában nem várható lé­nyeges eltérés a mostani kurzushoz képest, ám a töb­bi, nem konvertibilis valuta jelenlegi fekete piaci értékét figyelembe véve, árfolyamuk akár egyharmadukra is „csökkenhet. (A „KGST-pia­cokon" például rubelt 4—5 forintért, lejt pedig 60—70 fillérért lehet eladni, illetve vásárolni.) A Nemzeti Bank már megkezdte a tárgyalásokat a csehszlovák állami bank­kal a jövő évi lakossági va­lutaellátásról. A magyar tu­risták várhatóan jövőre is korlátlanul vásárolhatnak koronát. GÉPELTÉRÍTÉS — SZAPPANNAL. Megadta magát az indiai hatóságoknak szombat éjjel az. a négy burmai diák, aki eltérítette a thaiföldi légitársaság egyik Airbus A—320 típusú repülőgépét. A diákok az összes túszt sér­tetlenül elengedték. A gép Bangkokbél a myanman (ré­gi nevén Burma) Rangúnba tartott, 204 utassal és 12 főlnyi személyzettel, amikor a burmai diákok pokolgép felrob­bantásával fenyegetőzve, arra kényszerítették a kapitányt hogy az indiai Kalkuttában szálljon le. A gépeltérítők ké­sőbb újságíróknak elmondták, hogy fegyvertelenek voltak, s „pokolgépük" is csak szappanból éts huzalokból Össze­állított, ártálmatlan utánzat volt Mint mondták, akciójuk­kal a világ közvéleményének figyelmét akarták felhívni arra hogy a hazájukat irányító katonai rezsim durván megsérti az alapvető emberi jogokat. (AP/AFP/Reuter) REPTÉRI FOGÓCSKA, önállósította magát egy éle­medett korú kis propelleres sportrepülőgép az egyik flo­ridai repülőtéren, amikor gazdája — a filmekből jól is­mert, hagyományos módszerrel — kézzel indította be a propellert de már nem tudott felmászni az üléséhez. A né­zők nagy derültségére, a pilóta lélekszakadva kergette kör­be-körbe a szökevényt a kifutópályán, és nem sikerült el­csípnie. A fürge masina hajszálnyira süvített el egy másik repülőgép mellett majd csavargása végén nagy csattanás­sal beleállt egy Coca-Cola-automatába. A bohózatba illő kalandban ember nem sérült meg, de a gép alaposan qsz­szetört. a kifulladt tulajdonos pedig azt fájlalhatja, hogy a javítás ezrekbe kerül. (AP) CEAUSESCU BORAI KALAPÁCS ALATT. Árverésre bocsátották szombaton Bukarestben Nicolae Ceausescu, a tavaly kivégzett román diktátor és családja borpincéjének kincseit. A bukaresti aukción mintegy 80 érdeklődői, főleg étterem- és bártulajdonos jelent meg. A vásárlók 112 faj­ta, igen jó minőségű borból válogathattak. Mind a kétezer palack címkéjén feltüntették, hogy az a Ceausescu család borpincéjéből származik. A legdrágább üveg bor kikiáltási ára háromezer lej volt. A bukaresti éttermekben egy pa­lack kiváló minőségű fajbor általában 400 leibe kerül. Át­lagosan 1600 lejért keltek el a flaskák. A kikiáltó elmond­ta, hogy a kalapács alá került borok közül számos üveg külföldi állam- és kormányfők pincéjéből származik, de voltak olyan palackok, amelyek már Ceausescu elődjének. Gheorghiu-Dejnek a gyűjteményében is megtalálhatók voltak A borkészletre azt követően találtak rá, hogy ta­valy decemberben a felkelők elfoglalták Ceausescuék re­zidenciáját. (Reuter) SZADDAM HÚSZÉIN KÉSZ TARGYALNL Szaddám Húszéin iraki elnök, a brit tv-nézőkhöz fordulva, vasárnap kijelentette, hogv kész „mélyenszántó párbeszédet kezde­ni a térség biztonsági problémáinak megoldásáról, de min­den rendezésbe bele kell érteni a palesztin probléma meg­felelő kezelését, is". Az iraki elnök a brit kereskedelmi tv­hálózat. az ITV munkatársának, Trevor MacDonaldnak nyilatkozott Bagdadban. A nyilatkozat egy részét vasár­nap kora délután mutatta be az ITV. Szaddám Huseein elutasította azt az: elképzelést hogy országa, ha esetleg ki­vonulna Kuvaitból, kártérítést fizetne a most megszállva tartott szomszéd országnak. — A világközvéleménv hem támogatja ezt az elgondolást (amelyet az utóbbi idfiben Margaret Thatcher brit mir'szterelnöv többször emlege­tett) — mondotta az iraki államfő. (MTI) GUATEMALAI VÁLASZTÁSOK. Több hetes, fegyve­res erőszakkal is élezett kampány után vasárnap általános választásokat tartottak a közép-amerikai Guatemalában. A térségben ezzel lezárult egy másfél évre széthúzott vá­lasztási sorozat, amely az óteaes érintett államban a jobb­oldal előretörését hozta. A guatemalai 12 elnökjelölt közül egyik sem számithat megalapozottan a szavazatok több mint ötven százalékára, ami azt jelenti, hogv január 6-án. egy újabb fordulóban döntenek maid a két legnépszerűbb politikus között. Á felmérések szerint azonban minden­képpen a jobboldali ellenzéki pártok várhatóak az első he, lyekre A legeséivesebb Jorge Cárrá o Nicolle. a Nemzeti Központ Unió (UCN) részéről. (MTI) 1956 — történészszemmel „A nemzetközi összefüggések feltáratlanok" Az 1956-tal kapcsolatos görcs csak most, a 34. év­fordulón oldódott valamelyest, most. amikor a nemzeti ünneppé vált fordulópontról nyilvánosan, félelem nél­kül beszélnek szemtanúk, politikusok és történészek. A visszaemlékezések közlésével a fehér foltok csökkené­sére, tényfeltáró feladatra is vállalkozott a sajtó. Most a szakemberé a szó: Rainer M. János, a Magyar Törté­nettudományi Intézet fiatal kutatója válaszol kérdé­seinkre. — Talán Bili Lomax volt az első, aki kijelentette: Szegedről indult az 1956-os forradalom. A téma egyik legismertebb hazai kutatója osztja ezt a véleményt? — Annyiban igen. hogy az első jelzés arról, hogv ami folyik, az nem politikai küzdelem, hanem tömeg­mozgalom — azaz, nemzeti és demokratikus követelése­ket fogalmaznak meg tömegek — Szegedhez kötődik. Itt mondták ki a korabeli monolit Ifjúsági szövetségtől független szervezet, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egységes Szővettsége megalakulását A for­radalom kitörése viszont erősen kötődik a budapesti eseményekhez. — Október 20-án múlt 34 éve. hogy megalakult a METESZ a szegedi tudományegyetem bölcsészettudomá­nyi kara épületében, az auditórium maximumban. Mi a jelentősége és jellegzetessége a diákszervezetnek? — A diákmozgalom gyökeresen újat hozott azzal, hogy megbontotta a monolit állampárti struktúrát az­zal, hogy az egyetemisták és főiskolások kiléptek az ak­kori egységes ifjúsági szöveüség. a DISZ keretei közül, s egy önálló, autonóm, önszerveződés alapján álló szer­vezetet alakítottak. A másik sajátosság, hogy a meg­lehetősen laza reformelképzeléseket és reformkommu­nista kritikát a társadalom konszenzusát kifejező nem­zeti és demokratikus követelésekké fogalmazták át, az­az, kritika helyett követelésekkel léptek föl. A har­madik a legdöntőbb léDés — ami már kevéssé kötő­dik Szegedhez — a cselekvésé: követeléseikkel — auto­nóm szervezetként fellépve — az utcára mentek, tün­tettek. — A tömegmozgalom társadalmi bázisát miért az egyetemi hallgatóság adta? — A számos tényező közül kiemelem az univerzitás autonómiájában és a tanszabadságban gyökerező régi függetlenség- és szabadságszeretetét, amelyet az ezek tagadására épülő sztálinista egyetemi rendszer sem tu­dott a hallgatók tudatából eltüntetni. Fennmaradt az az életkori és előképzettségi sajátosságokból eredő nyitott­ság, kommunikácdókészség is, ami a francia forradalom óta az ember és polgár jogaiért folytatott küzdelmek élharcosává. tette a diákságot. A kötelező önvédelmi, társadalmi mimikri mögött sokszínű volt a diákság politikai-ideológiai arculata: sokan ápolták vallásukat, a népi írók népszerűek voltak, mert bennük a nemzeti identitás őrzőit látták, de nem volt jelentéktelen a szó eredeti értelmében vett baloldali politikai gondolkodás befolyása sem. Továbbá a munkás- és parasztszármazá­sú egyetemisták — mesterségesen földuzzasztott — ma­gas arányszáma azt is jelentette, hogy maga a rendszer hozta össze azok tömegét, akik a szavakban a legin­kább kedvezményezettek, a valóságban leginkább ki­semmizett, terrorral, begyűjtéssel nyomorított rétegek helyzetét ismerték. így a félelem gátjainak lebontása után a családi tapasztalatok és a diákság sérelmei ösz­szegezödtek. nemzeti és demokratikus követeléssé vál­tak. — Milyennek ítéli a korszakkal kapcsolatos irodal­mat? —- Könyvtárnyi mennyiségű kiadvánv — feldolgozás és visszaemlékezés — foglalkozik 1956-tal. Ennek elle­nére, azt hiszem, most érkezett el az a kedvező lehe­tőség hogv a korabeli források legnagyobb részének felszabadulásával újra lehet gondolni; történeti távlat­ból, történeti módszerekkel, források alapján meg lehet írni mindazt, ami 1956-ban Magyarországon történt Ez a megállapítás nem kritikája az eddigi irodalomnak, ami rendkívül terjedelmes és a legtöbb összefüggésre rámutatott, de az a sajátos helyzet, hogy a tények fel­tárását. a következtetések levonását alapvető források hiányában kellett elvégezni. Elkerülhetetlen feladat mindannak átgondolása, amit az irodalom eddig fol­tárt. — A kutató milyen fehér foltokra hívja föl a fi­gyelmet? — Abban az értelemben, hogy mi történt valóiá­ban, kevés fehér folt van. Ilyen, hogy a vidéki esemé­nyek legtöbbje még a kronológia szintjén is leiratlan. Sokkal több fehér folt van, ha arról akarunk képet kapni: hogyan is tortént mindaz, ami 1956 őszén Ma­gyarországon lejátszódott Mindenekelőtt ilyenek a nemzetközi összefüggések. Ezeknek a fehér foltoknak a betöltésére még ma sincs olyan jó reményünk, mint a hazai történések feltárására hiszen például az esemé­nyeikben alakító szerepet játsző szovjet döntéshozatal leírása még várat magára, mert a moszkvai levéltárak még nem nyíltak meg. — A szakirodalomban az események megítélése szempontjából milyen felfogások különböztethetők meg? — Az események alapvető megítélésében ma meg­lehetősen egyöntetű felfogás érvényesül a történésziek körében. Ezt röviden úgy jellemezhetem, hogy nemzeti és demokratikus forradalom játszódott le 1956-ban Ma­gyarországon. Ezen túl azonban különbség van abban, hogy ki milyen társadalmi mozgásokra, milyen tartal­makra hívja föl a figyelmet. Ezek a hangsúlyok ma sem teljesen függetlenek a politikától. Csak evv példa: a nemzeti és demokratikus tartalmakon kívül — ma már talán furcsának tűnő — iellegzetessége '56-nak a szocialisztikus eszmék mély befolyása a közhangulatra, az eseményekre. Ma ezt nem mindenki hangsúlyozza. Az ellenkező előjelű, az 1989-ig hivatalos konszenzusnak, azaz hogy itt ellenforradalom vagy ellenforradalmi puccskirérlet volt. ma már komolyan vehető tudomá­nyos képviselője nincs. — Hozzám hasonlóan, a világon se volt az 1956-os őszön. Miért foglalkozik a történtek feldolgozásával? Milyen üzenete van 1956-nak a később megszülető ge­nerációk számára? — Nem személyes és családi okokból foglalkozom 1956-taL A családom úgy élte meg az akkori őszt. mint a legtöbben: reménykedve, izgulva, aztán szomorúan és letargikusan... 1956 mint tudományos probléma izga­tott. mert meggyőződésem volt, hogy az akkor történ­tekről hazudnak, mert szereltem volna az események mozgatórugóit, történéseit tanulmányozni. Mint minden ilyen, az egész országot átfogó esemény. 1956 üzenete is sokrétű. Ma, amikor egy átalakulás után vagyunk. üzenet talán abban legaktuálisabb, amiben a szegedi diákok megmozdulásainak is elindítóin volt: az ember szabadságszeretetének üzenete, ami túlélt történelmi ko­rokat, illetve az ember jogaiért való küzdelem fon' tossága. Űjszászl Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom