Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-12 / 287. szám

1990. november 12., hétfő Oktatás, távközlés 3 Szegedi misszió Dél-Afrikában? A hosszútávfutó meghívója Az amszterdami fizikuskonferencián részt vevő szegedi egyetemistának levelet nyomott a kezébe egy magyar származású, kint élő újságíró, aki valaha hosszútávfutó is volt, Dél-Afrikában. A borítékban két meghívó, 16—24 év közötti, szegedi fiatalnak szóló, kiket dél-afrikai missziós küldetésre várnak. Az invitáló sorokat kifüggesztették a József Attila Tudományegyetem kollégiumának falára, s — uram. láss csodát — e korántsem veszélytelennek és emberpróbálónak túnó feladatra 15 hallgató jelentkezett. Közülük kellett kiválasztani egy lányt és egy fiút. A „vizsgán" a jobbik mellett döntött az angol nyelvtudás és a tetszetősebb missziós elképzelés. A fiú győztes — nemes gesztussal — lemondott a második helyezett javára. Így a nagy utazás esélyese egy jegyespár: Varga Gabriella és Uhrin Gábor lett. Mindketten a JATE ötödéves hallgatói. S hogy miért csak esélyesek, s nem biztos utazók? Nos, ennek nagyon prózai oka van. De mielőtt erről szólnánk, hadd mondják el, miért is e merész vállalkozás? — Az út intenzív nyelvtanulási lehetőséget kinál — kezdi Gábor. — Ami azért is fontos számunkra, mert terveink szerint angol nyelvű gimnáziumban szeretnénk angolul okítani szakjainkat. a kémiát és a biológiát. Jelenleg is ezt gyakoroljuk a Deákban. — Az élet ritka és megbecsülendő adománya, hogy magyar biológus oly távoli tájakon végezhessen gyűjtőmunkát, és eme egzotikus és ismeretlen vidéken kutathassa az élővilágot, a környezetet — fűzi tovább Gabriella. — Ez a ti tud'ísgyarapodásotokat szolgaija. Akkor hát hol a misszió? 1 — Az utazás meghirdetett célja: az elmaradott területek felkutatása és a térség minden oldalú fejlesztésével kapcsolatos elképzelések kimunkálása — válaszolja Gábor, s most már magához ragadva a szót, részletezi a missziós programot. — A december 15-étől január 30-áig tartó missziós út — eddigi ismereteink szerint — két részből — ha úgy tetszik — programból áll. Előbb autóbusszal vinnék a világ minden tájáról Összesereglő misszionáriusokat az elmaradott területekre. Ennek az úgynevezett déli expedíciónak a szervezői gondoskodnak az útvonal megszervezéséről, a szálRíshelyekröl. Ok határozzák meg a különböző állomásokon elvégzendő oktatási, egészségnevelési és kulturális jellegű feladatokat, a misszionáriusok számára. A program második részében — a kerékpáros úton — nyílna lehetőség az élővilág, a környezet tanulmányozására, az ökológiai vizsgálatokra, DélAfrika kultúrájának, népszokásainak megismerésére. Az expedícióhoz szponzorokra van szükségünk. Azaz, csak akkor indulhatunk útnak, ha 300 ezer forintnak megfelelő, 12 ezer randot a program támogatására befizetünk, plusz a repülőjegyre összegyűjtünk 50 ezret. -7- Így hát íj most szponzorokat kerestek. — Találtunk is már. A Komplett Ruházati Vállalat ad anyagi segítséget, a G 2000 .tehetségkutató alapítvány pedig további szponzorok után kutat. Mi magunk is járjuk a nagyobb cégeket, hátha összejön a 300 ezer. Ügy gondoljuk, hogy utunk során nemcsak magunk gazdagodnánk élményekkel, tudással, hanem Szegedet, az egyetemet is képviselnénk, és hírét vinnénk a világban a magunk szerény eszközeivel. * Ha mások is így gondolják, és pénzügyi helyzetük megengedi, az OKHB G 2000 alapítvány 280-10359-es számlaszámra küldhetik el a két szegedi egyetemistát a dél-afrikai missziós úthoz segítő támogatásukat. Kalocsai Katalin II Szabadidő" Géza Össze kell fogni a gyerekeket • Kezdeményez és partnerekre vár • Illemtan és természetgyógyászat Meglehet, beszélgetőpartnerem nem a legalkalmasabb erre az interjúra, találhattam volna nála sokkal tapasztaltabb általános iskolai szabadidő „gazdát" is, ám úgy hozta a sors, hogy éppen beléje botlottam, ö kalauzolt ugyanis végig az újonnan épült és a közelmúlban felavatott rókusi Aranv János Altalános Iskolában. miközben sajátos munkaköréről beszélt. Szabadidő Géza, alias Kovács, így kezdte mondandóját: — Munkatársaim csak azt látják, hogy telefonálgatok, jövök, megyek, hol vagyok, hol nem. Tény, hogy eddig nem sok látszata akadt a munkámnak, de hát mindössze két hónapja nyitott az iskola ... Nem várom én, hogy ajnározzanak, de hagyjanak dolgozni, és ne kérdójelezzék meg eleve, haszóntalanul alkalmaznak . .. Minden nevelő számíthat rám. bármiben segítek, ám a helyzetem nem olyan egyszerű, mint azt gondolnák. Hiányt pótlónak szánják ez a funkciót, hiszen manapság nincs ifjúsági szervezet az általános iskolákban, jóllehet, valakiknek mégiscsak össze kell fogni a gyerekeket. Az úttörő- és a kisdobos mozgalomnak volt költségvetése, ma viszont a szabadidó-felelősnek nincs pénze, pusztán a kapcsolataira építhet (amit állandóan ápolnia kell!) A nincsból pedig nehéz szervezni programokat. Ez itt a kulcskérdés. Mint minden népművelő munkája, az enyém is elég megfoghatatlan vállalkozás. — Mégis, mi lenne a dolga? — A gyerek tanítás utáni szabadidejének tartalmas megszervezése. Ezenkívül a közvetitöszerep, a kapcsolat tartása a város művelődési házaival és intézményeivel. — Jól értem, afféle iskolai menedzser? — Lennék... de ahogyan már említettem is, pénz híján elég nehéz menedzselni. Mindenkinek nem mondhatom azt, „kérlek, gyere el, tarts ilyen, meg olyan előadást, vegyél részt ebben vagy abban a programban, de sajnos, fizetni nem tudok". Ám abban az értelemben, hógy a tanárok helyett — akiknek se idejük, se energiájuk, hogy mozi- és színházjegyért szaladgáljanak, tanórákat, kiegészítő programokat, kirándulásokat szervezzenek — én vállaljam ezeket a feladatokat, mégis csak ráillik erre a munkakörre a menedzselő jelző. Csak éljenek a lehetőséggel, szóljanak nekem! Igaz, a kezdeményezést tőlem várják, hiszen engem ezért szerződtettek ide, de partnerek nélkül aligha boldogulhatok. — Menjünk ki az iskolából! A környékbeli lakótelep tele kulcsos, csellengő gyerekekkel. Ügy gondolom, velük kellene elsősorban törődnie! — Nehéz őket visszacsalogatni az iskolába. Ahhoz igazán vonzó programok kellenének. Lutra-klubunk már van, ahol csereberélhetnek is a gyerekek. A legnagyobbaknak kismotor-vezetői tanfolyamot akarok szervezni. Természetesen a sikeresen vizsgázók jogosítványt is kapnának. Nem akármilyen lehetőség lenne ez a nyolcadikos srácoknak, akik csak úgy „elkötik" otthonról a motort, és minden ismeret híján veszettül hajtanak a házak között. Tervezek videóvetítéseket, természetfilm-bemutatót. A nagyon látványos lézertechnikával is megismerkedhetnek majd a diákok. Valamiféle játékos megoldással, egy kis illemtanóra sem ártana a tanulóknak. A lakótelepi felnőttekre is gondolok, nekik máris szerveztem egy előadás-sorozatot a természetgyógyászatról. Igaz, itt a szép tornatermünk, csak éppen az üvegfalat védő háló hiányzik belőle. Addig pedig aligha rendezhetünk kispályás focimeccseket, amire pedig igénv lenne . . . E. G. // Rendeljen még egy telefont" Két év türelem? Hogyan lehet Szentgotthárdról leggyorsabban a megye, székhelyre. Szombathelyre telefonálni csúcsidőben? A recept: végy egy kalapot, gyújts schillinges érméket a kollégáidtól. Józsi bácsit, a hivatalsegédet ültesd biciklire. Az útlevél felmutatása után másodperceken belül vonalat kap a határál'omás nyilvános készülékén. Más. Az ország ellenkező végében az idők során csaknem összeért két község. Csendes nyári délutánokon át is kiabálnak egymáshoz a szomszéd falubeli asszonyok, szeles, hideg estén viszont már csak interurbán beszélhetnek, percenként 8 forintért. Olcsó dolog ma a hazai telefonián élcelődni, az élet produkálta történetek gyakran anekdotává szelídülnek. A legutolsó talán éppen az elmúlt hétvégén született, amikor a magyar távközlés teljes — és fiátal — vezérkara „tájékoztasd a vidéki sajtót is" — felkiáltással Ráckevére igyekezett. Két, mindenttudó rádiótelefont is vittek magukal elámítás céljából. A Savoyai-kastély azonban már kívül esett a budapesti adó határán. Hallani tehát senki nem hallhatott semmit, csak látni, illetve megsimogatni lehetett a csodamasinákat. Természetesen komoly dolgokról is esett szó az ősi falak között. Többek között például a szolgáltatás és hálózatfejlesztés 1991—1993 közötti terveiről. Sajnos ez Csongrád megyére a következő bő két esztendőre semmi biztatót nem ígér, vagyis marad a jelenlegi főállomássűrűség: 100 lakosra 7-8 telefon. Kilencvenkettőben már majdnem elérjük a 100/12-es mutatószámot. Pedig egymás 6arkát tapossák a hazai telefonbizniszbe beszállni kívánó nagy és még nagyobb nevű külföldi ajánlattevők. Decemberben kiderül, melyik két rendszer kap zöldutat, addig azonban óriási nyomás nehezedik a három minisztériumból verbuválódott döntéshozókra. Hogy nagyköveti szinten kérnek egyes országok támogatást — ez már egészen hétköznapi dolognak számít. A tizenegynéhány kínálkozó rendszerből 9 tökéletesen megfelel a műszaki követelményeknek. A további szempontok az ár, a határidő, a magyar vállalatok közreműködési aránya... és még vagy kétszáz mérlegelendő, pontokat érő kitétel. Ha már a határidő tovább nem csökkenthető, a magyar beszállítások nem növelhetők,. az árban foglalt hitel kamatai versenyeznek egymással — természetesen lefelé. Évi 100 millió dolláros nagyságrendű üzletre már nyugaton is mindenki nagyon odafigyel. Évente 40 milliárd forintot csak hálózatfejlesztésre fordít a Távközlési Vállalat. Kevés cég lesz a következő években, amelyik ilyen nagyságrendű beruházásokra vállalkozhat Magyarországon. Megszűnik a korábbi önerős — kötvényes — konstrukció, a lakossági forrás ellenében részesedés jár a kisbefektetőnek a távközlés hasznából.. Abból az üzletből, amely a világon mindenütt nagyon — vagy még annál is jobban — nyereséges. Tulajdonképpen ezért nem adják oda az első Jelentkezőknek, pedig 6ok olyan is akad közöttük, amelyik teljesen ingyen bevinné a telefont a lakásokba. És csak hét évet kérne, ennyi idő alatt megtérülne beruházása a beszélgetések díjából. Persze, hogy ezután még meddig szuperálna ez az egész rendszer... ? (A meghirdetett pályázat két nyertes rendszerének minimum húsz évet kell tudnia.) Kétezerre, száz lakásónként harminc főállomás a terv, s akkor még mindig messze vagyunk az élvonaltól, amit a „ha sokat beszél a kislánya, rendeljen még egy telefont" — reklámszlogen érzékeltet legszemléletesebben. Kovács András Az ártalmas dózis Ha szegedi telefon, akkor postatorony — provokálom. munkaebéd közben Perlaki György villamosmérnököt, a Magyar Távközlési Vállalat vezérigazgató-helyettesét. — Tényleg ártalmas. Ha valaki közvetlenül az antenna mellett tölt el néhány esztendőt. 12 év múlva valamelyest csökkenhet a nemzőképessége. Ha ugyanannyi ideig nézünk egy autó reflektorába, állítólag a látóképesség is romlik. — Es ha nem önök nyernek decemberben? x— Távközlési szolgáltatással csak 51 százalékos állami tulajdonú cég foglalkozhat Ez nem azt jelenti, hogy mj vagyunk benne ennyivel, kétszázalékos részvételünk azonban a jelenlegi törvények szerint elengedhetetlen. — Ez vétójoggal ér fel. — Mi nem akartunk magunknak ilyen jogot, és lehet hogy később púp is lesz ez a hátunkon. Minden bizonnyal lesznek majd kényszer belépések is. K. A. Élelmiszeripari Főiskola Együtt a kari tanács Tisztújitások ideje van az egyetemeken s főiskolákon. Szeged felsőfokú oktatási intézményeinek jó részében már megtörtént az egyetemi, illetve főiskolai szenátusok megválasztása, néhol az új vezetők személye is ismert. Mi újság van ez ügyben a Kertészeti Egyetem Élelmiszeripari Főiskola karán? Dr. Faragó József, a főigazgatói hivatal vezetője tájékoztat : — Egy kari kerekasztal tett ajánlást, s javaslatokat az új tanács megválasztására, s miután az október 20án leköszönt tanács jóváhagyólag döntött, a múlt héten megtörténhetett a választás. Az új szenátus 20+1 főből áll, ebből tizenkettőt az oktatók, kettőt a nem oktatásban dolgozók, vagyis adminisztrátorok, ügyintézők. fizikai dolgozók, hatot pedig a hallgatók választottak meg. A plusz egy fó a mindenkori főigazgató lesz, aki egyben a kari tanács elnöke is. Az október 20-i ülésen leköszönt dr. Balogh Sándor főigazgató, és három helyettese is, ők az új vezetés beiktatásáig ügyvivőként látják el tisztjüket. November 13-án, délelőtt ül majd öszsze az új szenátus, hogy döntsön a kerekasztal főigazgató-választásra vonatkozó javaslatairól. A javaslatok lényege, hogy a főigazgatót belső oktatói pályázat alapján választanák, de csak egyetemi tanár, egyetemi docens, vagy főiskolai tanár beosztású oktatók pályázhatnak, s csak azok, akiknek kandidátusi fokozatuk van. A karon jelenleg kilenc oktató dolgozik, aki megfelelne a javasolt feltételeknek. Mivel az élelmiszer-ipari kar a Kertészeti Egyetemhez tartozik, a főigazgatót eddig az egyetemi tanács bízta meg, s bár mindig elfogadták a jelöltet, a tulajdonképpeni választó kari tanácsnak csak véleményezési joga volt. Szeretnénk, ha ez a formaság eltűnne, s a tényleges kijelölési jog a kari tanácsé lenne. Hódmezővásárhelyen is Főiskolai választások A Debreceni Agrártudományi Egyetemnek Hódmezővásárhelyen állattenyésztési főiskolai kara működik. Dr. Csányi József főigazgatói hivatalvezetőtől az aktuális kari tanácsi választások felől érdeklődtünk. — A régi kari tanács mandátuma május végén lejáet. Az új tanács felépítésére a múlt héten létrejött összértekezleten született határozat, ami szerint 19+2 fős lesz a szenátus. Hivatalból tagja lesz a főigazgató, aki egyben elnök is, a főigazgatói hivatal vezetője, 9 oktató, 7 hallgató, és a nem oktatásban dolgozók közül 3 fő. A tagok megválasztása előreláthatóan november 14éig befejeződik, ekkor lesz végleges az új tanács személyi összetétele. A főigazgató-választás már májusban megtörtént, de a múlt heti összértekezleten megszavaztattuk a megjelent főiskolai polgárokat, hogy legitimnek tekintik-e a májusi választást, vagy újat kérnek. Néhány ellenszavazat ellenére a döntő többség legitimnek tekintette a szavazást, és megerősítette tisztségében dr. Muc.si Imre főigazgatót. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen már megalakult az új egyetemi tanács, ide, mint a három főiskolai kar egyike, négy képviselőt küldhettünk: a főigazgatót, két oktatót és egy hallgatót. Ezenkívül, nálunk szokás, hogy mind a kari, mind az egyetemi tanácsba külső szakembereket is hívunk, akik megfigyelőként vesznek részt a munkában. Az ő delegálásuk is megtörtént. (panrk)