Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-12 / 287. szám

DÉLMAGVARORSZÁG 80. évfolyam, 287. szám 1990. november 12., hétfő ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101 forint Ára 4,30 forint Göncz Japánban „koronáz 99 Nem „demokratikus" a szlovákok szervezete — Szocialisták: A hatalomváltás nem rendszerváltás — Gorbacsov Kohlnál — Samaranch Antalinál A lig ért haza a szovjet elnök Németországból, máris Oroszország vezetőjével. Jelcinnel kezd újabb tár­gyalási fordulót. A magyar elnök meg a japán kor­mányfővel találkozott. Göncz Árpád koronázási ünnepség­re érkezett a szigetországba: nemsokára beiktatják Akihi­tó császárt aki fenséges apjának, az egykori Hirohitónak foglalja el helyét. Göncz Árpád egyébként a legmagasabb rangú magyar politikus, aki valaha járt a távol-keleti or­szágban. Itthon kongresszust tartottak a szocialisták és a ma­gyarországi szlovákok. Tisztújítás sehol sem volt, illetve a szlovákok szövetségének vezetője ismét Jakab Róbertné lett. Szegeden csendes volt a hét vége. Ma este: Erzsébet­gála ... Elnökünk Japánban Göncz Árpád köztársasági elnök vasárnap találkozott Kaifu Tosiki japán minisz­terelnökkel. Göncz szólt a magyarországi demokratikus átalakulás nehézségeiről, és arról, hogy az ország a gon­dok áthidalásánál számít Ja­pán és a japán vállalatok ak­tivitására. A japán minisz­terelnök kifejtette, hogy a japán kormány tudatában van Magyarország nehéz gazdasági helyzetének, és kész arra, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek, továb­bá a 24-ek csoportjáva] egyeztetve segítsen a gondok leküzdésében. A japán császár beiktatási ceremóniájára 158 országból érkeznek vendégek Tokióba. A japán miniszterelnök első­ként Ion Iliescu román ál­lamfővel, majd hosszabb ideig, mintegy 20 percig Göncz Árpáddal folytatott megbeszélést a kormány re­zidenciáján. Kaifu egyébként még vasárnap kilenc ország vezetőjét fogadta. — A szoros időbeosztás el­lenére a japán—magyar kap­csolatokat érintő minden föntosabb kérdést meg tud­tunk vitatni a japán vezető­vel — mondta Göncz Árpád a sajtó képviselőinek. Ami a gazdasági kapcsolatokat ille­* MSZP-kongresszus ti, Kaifu miniszterelnök ígé­retet tett arra, hogy a januá­ri budapesti látogatáson szü­letett megállapodásokat Ja­pán végrehajtja és támogat­ja Magyarországot az ener­giagazdálkodás terén is. Mint emlékezetes, a Japán Exim Banknak még jelentős hitel­kerete áll rendelkezésre az idén magyarországi fejlesz­tési prograrnok finanszírozá­sára. Kaifu ígéretet tett arra is, hogy a japán kormány tá­mogatja majd a vállalatok magyarországi beruházásait, és ennek érdekében sort ke­rítenek a beruházásvédelmi megállapodás részleteinek tisztázására, annak megkö­tésére. Az első megbeszélé­sek ez ügyben még az idén elkezdődnek. Végül a Magyar Köztársa­ság elnöke megerősítette Akihito császárnak és felesé­gének magyarországi látoga­tásra szóló meghívását, meg­hívta Fumihito herceget is, és reményét fejezte ki, hogy a személyes találkozások so­rában a jövő évben sor ke­rülhet Antall József minisz­terelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter látogatásá­ra. Kaifu üdvözölte a látoga­tásokat, és mint mondta, azok időpontját diplomáciai csatornákon keresztül fogják egyeztetni. Baloldali együttműködésre nyitottan Vasárnap befejeződött a Magyar Szocialista Párt Sió­f con tartott II. kongresszu­sa. A párt programterveze­tet-vita után, némi módosí­tassál elfogadták a küldöt­tek. Vitányi Iván, a program­szerkesztő bizottság elnöke ezzel kapcsolatosan elmond­ta az MTI munkatársának, hogy a vita során elsősorban pontosítani kívánták a többi között a Marx tanaihoz és a többi párthoz való viszo­nyukat. A kongresszus úgy ítélte, hogy Marx eszméit tanulmányozni kell, de csak azt szabad belőlük átvenni, ami ma is érvényes, korsze­rű, tehát semmiképpen sem lehet azokat dogmának te­kinteni. Az eredeti prog­ramtervezet a pártkapcsola­tokra vonatkozóan csak egy párt, az MSZMP nevét em­mokráciához és az elvisel­hető élethez mindennél több kell! — hangoztatja többek között az állásfoglalás. A közelmúlt drámai ese­ményei — mutat rá a to­vábbiakban az állásfoglalás — arra figyelmeztet, hogy a munkavállalók, a munkálta­tók és kormány konfliktu­sait csak folyamatos érdek­egyeztetéssel lehet feloldani. Éppen ezért, a vállalatoknál, ágazati szinten és országo­san, egyaránt meg kell te­remteni az érdekegyeztetés intézményes rendszerét. Horn Gyula zárszavában kifejezte meggyőződését, miszerint ezen a kongresszu­son az MSZP nemcsak talp­ra állt, hanem ki is egyene­sedett. Kitért azokra a félre­értésekre, amelyek az MSZP és az SZDSZ esetleges szö­vetségére utaltak. Kijelen­tette a pártelnök, hogy er­ről szó sincs, a szocialisták szövetséget csak a baloldali pártokkal tudnak elképzelni, de azokkal is csak olyan kapcsolatot, amelyben meg­őrzik a párt önálló arcula­tát, szuverenitását. Végül közvetve utalt Pozs­gay Imre kilépésére és ar­ra, hogy esetleg érhetik más veszteségek is a pártot. En­nek ellenére meggyőződése, hogy az MSZP mind na­gyobb erőt képvisel, és mind teljesebb befolyásra tesz szert az országban — mondotta. Kalugin-ügy Alperes: a szovjet miniszterelnök Ismét elhalasztotta a tár­gyalást vasárnap a moszk­vai várcei bíróság abban a perben, amelyet Oleg Kalu­gin, a szovjet Állambizton­sági Bizottság (KGB) egy­kori főtisztje indított még augusztusban Nyikolaj Rizs­kov szovjet miniszterelnök, illetve nem' sokkal később Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke ellen. Oleg Kalugin azért perel­te be Rizskov miniszterel­nököt, illetve a KGB vezé­rét, mert véleménye szerint ők tehetőek felelőssé azért, hogy megfosztották őt ve­zérőrnagyi rangjától és ki­emelt katonai nyugdíjától. Kalugin perét ezúttal a Szovjetunió helyettes fő­ügyészének kérésére halasz­tották el. Janisz Dzenitisz főügyészhelyettes ugyanis alkotmányellenesnek minő­sítette, hogy a moszkvai vá­rosi bíróság tárgyaljon olyan ügyet, amelyben az alperes a Szovjetunió mi­niszterelnöke. Dzenitisz sze­rint a Szovjetunió kormá­nyának döntéseit, jelen eset­ben Kalugin rangjától való megfosztását, csakis a Szov­jetunió Legfelsőbb Tauácsa minősítheti, illetve esetleg bírálhatja felül. Rizskov kormányfő a KGB munkájának és veze­tőségének bírálatáért, illet­ve államtitkokkal való visz­szaélésért júniusban rende­lettel fosztotta meg Oleg Kalugint vezérőrnagyi rang­jától. E miniszterelnöki ren­delet nyomán a KGB visz­szavonta Kalugin vezérórna­gyi nyugdíját. A volt főtiszt által benyújtott első kereset tárgyalását egy alkalommal már kitűzték a múlt hónap végére, akkor azonban azért halasztották el, mert a bíró­ság vélekedése szerint a két panasz tárgyalását össze kellett vonni. Magyarországi szlovákok Újjáalakuló kongresszus litette, a vita során az az álláspont alakult ki, hogy az MSZP nyitott valamennyi baloldali párttal való együtt­működésre, azok konkrét megjelölése nélkül. A kongresszuson egyéb­ként a szociáldemokrata pártok delegációi is jelen voltak, közülük az MSZDP képviselőivel tárgyalt Horn Gyula pártelnök is. A kongresszus harmadik napján fogadták el az „Ál­láspontot" című dokumentu­mot, amely hét pontba fog­lalja, hogy a szocialisták szerint, melyek ma Magyar­országon a legsürgősebb tennivalók. A hatalomváltás még nem rendszerváltás! A többpárt­rendszer még nem demokrá­cia! A piacgazdaság még nem jólét! Az igazi rend­szerváltáshoz, a valódi de­Változatlanul nincs egyet­értés a Magyarországi Szlo­vákok Szövetsége és a szlo­vák kisebbség újonnan ala­kult szervezetei: a Magyar­országi Szlovák Fiatalok Szervezete, a Magyarorszá­gi Szlovák Írók Egyesülete és a Szlovákok Szabad Szer­vezete között. A véleménykü­lönbség nyilvánvalóvá válta Magyarországi Szlovákok Szövetsége rendkívüli kong­resszusának zárónapján, va­sárnap, a Medosz székházá­ban. Jakab Róbertné elmondta: a kongresszuson részt vett csaknem 200 küldöttet 87 szlovák település lakosai választották titkos szava­zással, így legitimitásuk nem vonható kétségbe. A szövetség a hazai szlovákok kongresszusát hívta össze ez év június 1-jére és 2-ára. Amikor az új szervezetek ezt az időpontot korainak vélték, őszre halasztották a tanácskozást. Miután azon­ban a három szervezet ra­gaszkodott ahhoz, hogy ők és a szövetség csupán tíz­tíz küldöttel képviseltessék magukat a kongresszuson, határoztak a szövetség rendkívüli kongresszusá­nak megtartása mellett. A küldöttek élénk vita után elfogadták a szövetség új alapszabályát. Ebben rögzí­tették: a szervezet neve ezentúl Magyarországi Szlovákok Szövetsége, vagy­is nem tartalmazza a de­mokratikus jelzőt. Ez a tár­sadalmi szervezet — hang­súlyozzák — képviseli a ma­gyarországi szlovákok érde­keit az államhatalom min­den szintjén. Véleményt nyilvánít a szlovákságot érintő döntések előkészítése és végrehajtása során és in­tézkedéseket kezdeményez. A kongresszuson megvá­lasztották a szövetség elnök­ségét, és a szövetség tiszt­ségviselőit. Az elnök Jakab Róbertné, a szervezet eddi­gi főtitkára lett (a főtitkári tisztség megszűnt). (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Rettegés az árnyalatoktól Mottó: A névtelen leveleket a senkik írják. E lvtárs — olvasom nevem után a borítékon a cím­zést, a feladó hiányzik. Kibontom, egy cikkem van benne, rajta vastag filctollal írás, mely sze­rint ez. egy „szennylap" volna, az írás „hazugság", ma­gám „gerinctelen". Név, cím persze selhol. Postaládánkban az utóbbi időben megszaporodtak a gyalázkodó, sértegető névtelen levelek. Egyenként nemigen foglalkozik velük az ember, vérmérséklete sze­rint szemétkosárba hajítja, fiókmélyre löki (jó lesz majd az unokáknak!), esetleg henceg vele. Mondom, nem lenne nagy dolog, ha nem kapnánk belőlük oly so_ kat Sőt: tapasztalatból tudom, más lapoknál sem ki­sebb a szám, sőt senki másnál, ki a közéletben némi szerepet vállal. Nehéz ezt az állampolgári aktivitás örvendetes nö­vekedésének tekinteni. A jelenség inkább illik az utób­bi idők fő folyamatába: a társadalomi egyre idegesebb, s egyre fogékonyabb a szélsőségek, a devianciák iránt. A névtelen levélírásokon kívül az utóbbi időben terjed az antiszemitizmus, a bőrfejűek mozgalma, a sátánizmus stb. P ersze, könnyen el lehetne intézni az ügyet azzal, hogy a névtelen leveleket a senkik írják, -aki nem vállalja a mondandóját, az nincs is. Az újságíró nevét adja véleményéhez, az anonim gyalázko­dó nem. Furcsa azonban, hogy még mérsékelt levélírók, vagy telefonálók is elhallgatják kilétüket, gyakran sem­mitmondó, gyakori néven mutatkoznak be, címet nemi adnak. Az efféle levelek, telefonok számomra legalább két tanulsággal szolgálnak. Egyfelől azzal, mennyire nem tudnak olvasni az emberek. „A jó olvasó nagyon ritka, még a jó írónál is ritkább" (Esterházy). A bírálók ér­zéketlenek az irónia, a humor, a groteszk iránt. Engem bizony félelemmel tölt el. az emberek mennyire konk­rét gondolkodásúak. Félek: aki ennyire földhözragadtan érez, gondolkozik, az alkalomadtán így is tesz. A másik, még súlyosabb probléma, mekkora zavart okoznak az ítéletek különösen a differenciált ítéletek. Az olvasók jó része képtelen megemészteni, hogy más­nak más a véleménye, mint neki: attól pedig egyenesen kétségbeesik, ha valaki nem feketén-fehéren látja a dolgokat. M ondjuk, leírom egy politikusról, hogy hülye, más­nap telefonokat, leveleket kapok; kábé fele-fele arányban gjratulálnak, illetve a fenébe külde­nek, hogy én vagyok az. Vagy azt írnám, hogy zseniá­lis — az eredmény ugyanaz. Ellenben, ha azt írnám, hogy az illető nem az esetem, a múltkor szidtam, de speciel, tegnapi beszéde előtt le a kalappal — no, ak­kor szabadulna el a pokol! Akkor a barátai és ellen­ségei mind rajtam vernék el a port. •Ez bizony nagyon elszomorít: egy régi, gyalázatos ember jutott eszembe, ki politikusként tán nem is té­vedett naevot. amikor azt mondta: Nem szabad diffe­renciált ítéletekkel a nép elé állni. A nép csak a diffe­renciálatlan, kizárólagos ítéletekkel tud mit kezdeni, ab­ból ért. S ez a politikus, sajnos, Hitler volt. (márok) Q miniszterelnök fogadta a NOB elnökét Vasárnap délelőtt az Or­szággyűlés miniszterelnöki hivatalában Antall József kormányfő fogadta Jván An­tonio Samaranchot, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnökét, aki a 63. súlyemelő világbajnokságra érkezett a magyar fővárosba. A megbe­szélésen jelen volt dr. Hor­váth Balázs belügyminiszter, dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter, Gallov Rezső he­lyettes államtitkár, az OTSH elnöke, Schmitt Pál, a Ma­gyar Olimpiai Bizottság el­nöke, a NOB magyar tagja, dr. Aján Tamás, a MOB és a Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség főtitkára. Jüan Antonio Samaranch méltatta a magyar sport ér­tékeit, hagyományait, nemes gesztusnak nevezte, hogy a kormányfő sort kerített a megbeszélésre, holott ez a tárgyalás az eredeti proto­kollprogramban nem szere­pelt. A miniszterelnök kifeje­zésre juttatta, hogy a sport támogatását az ország nehéz helyzete ellenére is igen fon­tosnak tartja, s remélhető, a kialakuló piacgazdaság ezt a területet is kedvezően érinti majd. Ezt megelőzően a NOB el­nöke Gallov Rezsővel tár­gyalt az OTSH irodájában. A megbeszélésen részt vett Schmitt Pál, Aján Tamás, valamint Révész Miklós, az OTSH nemzetközi főosztá­lyának vezetője. Ismert, hogy az OTSH elnöke október 14­én és 15-én Lausanne­ban járt, ahol találkozott Sa­maranch elnökkel. A Nem­zetközi Olimpiai Bizottság vezetője ezúttal is méltatta Magyarország kezdeménye­zőkészségét a sportmozga­'•^mban.. Magyar javallatra a NOB-elnök jelen lesz azon a tanácskozáson, amelyet no­vember 26. és 29. köpött ren­deznek Várnában a volt szo­cialista országok sportveze­tőinek részvételével. A NOB elnöke április 22­én és 23-án ismét Budapest vendége lesz, amikor a ma­gyar fővárosban az Európa Tanács sportvezetői tartanak megbeszélést. Jüan Antonio Samaranch örömmel nyugtázta az OTSH és a MOB közötti jó együtt­működést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom