Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-10 / 286. szám

57 Röviden 1990. november 10., szombat HAR közepén már hűvösek a haj­nalok, s ködösek az alkonyok. Delente, kora délután azonban még megeshet, hogy néhány órás langymeleggel ajándékoznak meg bennünket a bágyadt napsugarak. Ne legyünk restek, használjuk ki az ősz kegyes adakozó kedvét, és menjünk ki a szabadba. A horgászoknak jó fogást, a kirándulóknak, akik megfogadják taná­csunkat. kellemes sétát és idegnyugtató szemlélődést kívánunk. Es ha szakad az eső? Aerobicozni otthon is lehet, a meleg szobában. Ezt teszi a SZEVE A Szegedi Egészségvédő Egyesület (SZEVE) 1987. óta működik váro­sunkban. Eleinte viselte a sport elnevezést is. most azonban céljai főként az egészségvédelemre irányulnak. Igyekszik széles körben felébreszteni az egész­séges életmód iránti igényt és terjeszteni annak legfőbb módszereit, elsősorban a prevenció, a megelőzés eszközével, de a gyógyító terápiák népszerűsítését is szorgalmazza. Sajátos eszközeivel igyekszik megszüntetni a betegséget okozó túltápláltsá­got. az alkoholizmust, a narkotikumok használatát. Törekszik olyan módszere­ket terjeszteni, amellyel a lakosság ki tudja védeni a káros stresszhatásokat, testi-lelki higiéné segítségével karbantarthatja munkaképességét, teljesítmé­nyeinek fokozását. Igyekszik elérni minél szélesebb körben a pozitív gondolko­dást. amellyel a polgárok személyisége kiegyensúlyozottabbá válik, a társada­lomba, a családba való beilleszkedésük zavartalan, konfliktusmentes lesz. " Célja a környezetszennyezés elleni küzdelem is. Az egyesület teljesen önellátó. Fenntartási költségeit (épületbérlet, fűtés, világítás, telefon, adminisztráció, stb.) tagságának és pártolótagságának tagdí­jából. illetve adományaiból fedezi. Ezért minden vállalat, vállalkozó vagy magánszemély erkölcsi és anyagi támogatást szívesen fogadja a következő csekkszámlaszámon: 665-7123-1116-1. A támogatásokat a vállalatok és a lakosság egészségnevelésére fordítják Aerobicvarázs — Szinte minden kicserélődik ben­nünk, átértékelődik hangulatunk! — lelkendezett pihegve két gyakorlat kö­zött Taskovics Erika, főiskolai hallgató. — Ha meghalljuk a zenét, már önkénte­lenül mozdulnak tagjaink, pillanatok alatt elszállnak hétköznapi gondjaink, elfelejtünk mindent, csak a mozgásra koncentrálunk. A szó legszorosabb értel­mében élvezzük testünk harmonikus já­tékát. Kellemes fáradtság vesz erőt raj­tunk, izzadtságcseppek gördülnek tes­tünkön, ám a társak mosolya, a zene „feldob" valamennyiünket. Miután „vé­gigküzdöttük " testünk minden apró por­cikáját, a zuhanyozás után felfrissülve, megújhodva lépünk ki a Sportcsarnok ajtaján. Kővetkező beszélgető partnerünk Szabó Zsuzsa bolti eladó. — Barátnőm sugallatára vállaltam a mozgás e válfaját, hogy veszítsek sú­lyomból - emlékezett a kezdetre. — Mit ne mondjak, eleinte zavart, hogy molettebb vagyok az átlagnál, de ma már — különösen úgy, hogy fogytam 5 kilót — nem tulajdonítok neki jelentóséget. Egy családanya — kérte, neve ne szerepeljen — bevallása szerint, rátalált fiatalságára. — Sajnos, én már nem tartozom a fiatalabb korosztályhoz, de mégsem ér­zem magam negyvenesnek, lelkemben mindenképpen közéjük tartozónak val­lom magam — mutatott a fiatalokra. — A tizen- és huszonévesek között újra megfiatalodtam, mindig szíveseb és örömmel jövök e társaságba! Kommentár aligha kell a kiragadott véleményekhez, hiszen azok önmagu­kért beszélnek. Hölgyeim, akik eleddig távol tartották magukat e nemes és hasznos szórakozástól, ne késlekedje­nek, siessenek pótolni a mulasztottakat. (gyürki) NAGYSZEREN VARJA A tarackos-tippanos mocsárrét A hegyek közelében élő embe­reknek nem jelent gondot a kirándulásszervezés. Veszik a túracipót, szabadidőruhába bújnak, vállukra kapják a hátizsákot és máris kint lehetnek a természetben, a jó levegőn. így bezzeg könnyű túrázni! — irigy­kedünk. jóllehet, igaztalanul repliká­zunk. Hiszen higgyék el, nekünk sík­vidéki embereknek, ugyanígy mega­datik ez a lehetőség, csak éppen a legtöbben nem tudjuk, nem ismerjük a szűkebb pátriánkat sem. Sem a szinte karnyújtásnyira elérhető tájat, sem a messzebbi kirándulóhelyeket. Ha he­gyeket-, völgyeket nem barangolha­tunk be, sok szép úton azért gyalogol­hatunk megveszerie. A szombat, va­sárnap közül legalább az egyiket szánjuk pihenésre és töltsük el ezt az időt egy kellemes sétaúttal. Hogy hová menjünk? Válasszuk például az alig ismert nagyszéki természetvé­delmi területei. A Duna-Tisza közi ősi szikes puszták maradványa ez a térség. amely Kiskundorozsmától nyugatra két kilométerre található. A termé­szetbarát útjelző táblákat követve, hajdani belvízjárta területet vehe­tünk szemügyre, ritkán előforduló növényfajtákra, növénytársulásokra csodálkozhatunk rá. Legmélyebben fekvő része, az úgynevezett tarackos­tippanos mocsárrét. Különleges látni­valót kínál a kopár szikes foltokon a mézpázsitos-szikizsázsás állomány, a kevéssé szikes szakaszon pedig a ten­gerparti kígyófű és a sziki útifű. Ám az őszi táj legszebb növénye errefelé mégiscsak a sziki őszirózsa. Érdemes a környező homokhátakról is egy pillantást vetni a környékre, ugyanis a szigetszerűen kiemelkedő halmok barna homoktalaján ritka homoki nö­vények díszlenek. Ilyen például az ősszel nyíló homoki kikerics. amelyről aligha gondolná bárki is: colchicin mérget tartalmaz. E ritkán előforduló, bennszülött növényeken kívül természetesen védi ez a táj az oly jól ismert kamillát, népi nevén a bubulykát is. Aki netán kis nö­vényhatározóval indul űtnak, remek terepet talál a veresnadrágos csen­kesz, a bárányparaj, vagy á sziki ballagófű felismerésére. És mint min­den természetvédelmi területen, itt is békésen tanyáznak az őzek, vadnyu­lak, sőt még a róka és a menyét sem számít ritkaságnak. A terület madár­világa a szikes pusztákéhoz hasonló: a bíbicek, godák. lilék, partfutók gya­kori vendégei ennek a vidéknek. Menjenek el Nagyszékre, sétálja­nak egy nagyot! Megért. Ahogyan a zsombói, fehér-tói természetvédelmi terület meglátogatása, vagy Szék­sóstó felkeresése is kellemes kikap­csolódást ígér. Ha információra van szükségük, az útvonalakkal, a gya­logtúrák „menetidejével" kapcsolatos felvilágosítást kaphatnak a Szegedi Pedagógus Fáklya Természetbarát Egyesület elnökétől, Feketú József tanár úrtól, a U-639-es telefonszá­mon. Nagyszéki ajánlatunkat mi is az ó közreműködésével adtuk közre. Természetjárásra invitáló szándé­kunkat reméljük az időjárás is segíti, és kegyes lesz a kirándulókhoz. GOMBOS ERZSÉBET A TISZA-PARTON Őszapóval, királykával, süvöltővel cserjék közt. A fákon már csapato­san járnak a cinegék, a szén- és a kékcinegékhez őszapók, fakúszók, fakopáncsok is csatlakoznak. Elné­zegethetjük, milyen ügyesen függe­nek az ágvégi leveleken, s közben vékony hangon szólongatják egy­mást. Ha méla füttyöt hallunk, szinte biztos, hogy északi madárvendé­günk. a süvöltő szólalt meg, mely ez idó tájt már itt tartózkodik nálunk A lombok közül cérnavékony szii­szii hangot hallva egy apró madárkát pillanthatunk meg, teste zöldesz­szürke, szeme fölött fekete sáv, fej­tetője aranysárga. Ez a királyka leg­kisebb madarunk, melynek súlya mindössze 5-6 gramm. Ha szeren­csénk van, egy-egy ragadozót is megfigyelhetünk: ha az erdőszélről, nagy sötétbarna madár libben föl, az az egerészó ölyv, melyet sokan sas­nak vélnek. Bizony jó lenne, ha sassal is olyan gyakran találkozhat­nánk, mint vele. A bokrok közt nyilaló. kistermetű ragadozó mada­runk a karvaly, mely a vonuló apró­madár csapatokat tizedeli. Messzebbre is merészkedhetünk. Akár autóval, de még kerékpárral is megközelíthető szép kirándulóhe­lyünk, a Petresi szakadás. Algyónél a híd előtt balra fordulunk, majd az aszfaltozott gáttetón a Szúnyogos holtágig mehetünk. Itt, illetve a sas­éri lejárónál hagyjuk a kocsit, s gya­log kell tovább mennünk. Három­négy kilométeres séta után egy nagy tábla jelzi a gáton a történelmi em­lékhelyet: a Szegedet romba döntő 1879-es ár itt szakította át a gátat. A nagy erővel átzúduló víz mélyedése­ket vájt a talajba, s ezek mint hul­lámtéri tavak több mint száz év után is fennmaradtak. Most a horgászok és a madarak vették birtokba e kis tavakat, melyek a száraz évek köze­pette sem vesztették el vizüket. Szürkegémek álldogálnak a lankás parton, a vízszegélyen száraz ágak­ról jégmadarak lesik apróhal zsák­mányukat. "Itt szép fűzfamatuzsále­meket csodálhatunk meg, s a vad­szőlő magasra felfutó oszlopait, mely ilyenkor november táján aranysárga színben pompázik. Szép őszi időt. kellemes kirándu­lást! MOLNÁR GYULA Rohanó világunk hétköznapjainak káoszában — önmagunk hibájából vagy sem — egyre kevesebb lehetőség adó­dik a felgyülemlett feszültségek leveze­tésére, az édes semittevésre, az aktív pihenésre, a kikapcsolódásra. Vannak, akik az anyagiak, mások a pozitív élet­minta hiánya miatt, vagy csak kényel­mességből távol tartják magukat min­denféle kezdeményezéstói, nem vesz­nek tudomást a lehetőségekről, legyen az sport, kultúra vagy bármi más. Ma­rad a mindennapok munkájának szür­kesége. életünk egyhangú sivársága. Életmód magazinunk összeállításaiban olyan mintákat és példákat igyekszünk immár harmadízben olvasóink elé tárni, amelyek — önmagukban ugyan csupán cseppek a tengerben — talán mégis segíthetnek a megszokottság ördögi ko­réból kilépni. Jane Fonda világhódító varázsának, az aerobicnak — mozgás-zene-közösség — egyik szegedi fellegvára a Városi Sportcsarnok, ahol esténként (fél 5-tól 9 óráig) általában 150 fiatal, és „idősebb" hölgy népesíti be a földszinti edzőter­met. Nem másért, minthogy a közel­múlt és a ma slágereire, rock and roll zenére megpezsdítse vérét, acélozza iz­mait. s egy-egy kellemes foglalkozást követóen társalogjon, beüljön a szau­nába. Találunk közöttük tanárt és diá­kot. szakmunkást és orvost. Nem túl­zunk. ha azt állítjuk, a társadalom vala­mennyi tétege képviselteti magát a Sze­gedi Tömegsport Egyesület által szerve­zett foglalkozásokon. Ezúttal nem az „elótornászokat", Debreczenyné dr. Tóth Katalint és Magyar Gábort kérdeztük — mindketten testnevelő ta­nárok , az egyetemen a biológia szakot is elvégezték —, hanem találomra kivá­lasztottunk négy hölgyet, hogy mondja­nak véleményt az aerobic varázsáról. Ha valaki azt gondolná, hogy ösz­szel nem érdemes a Tisza partján kirándulásokat tenni, az bizony té­ved: mindenképp érdemes felke­resni a Tisza hullámterét, gyönyör­ködni az őszi erdőkben. A városi ember számára talán legjobban megközelíthető az úgyne­vezett Tápé-Vesszósi szakasz. Ide ugyanis autóbusszal is könnyen el­juthatunk: a tápéi busz végállomása után már a gáton vagyunk, s csak sétáló kedvünktói függ. meddig gya­logolunk Algyó irányába. A hűvös őszi éjszakák után pom­pázatos színeket ölt az erdő. A fűz­fák lombja még itt-ott zöld, a leg­többje már sárgul, s a sárga külön­böző színeiben díszlenek a nyárfák, juharfák, kőrisek is. Meg-megsza­kítva utunkat leballaghatunk a folyó partjára az ösvényeken, s megpihen­het szemünk a hömpölygő hullámo­kon. Néha egy-egy dankasirály szeli át a levegőt felettünk, de madarak­kal inkább csak az erdőben találkoz­hatunk. Tűvékony hangon sziszeg a vörösbegy a bokrok közül, innen halljuk az ökörszem csettegését is, ritkán egy-egy fekete rigó suhan át a

Next

/
Oldalképek
Tartalom