Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-27 / 300. szám

1990. november 27., kedd Kultúra 5 H

a valamit egyaltalán irigyelhet egy Kelet felé érdeklődve tekintgető, nálunk jobb napokat látott nyugati polgár, az a nőknek itt felkínált gyed és gyes, na meg a kirtkeserwel, de mára csak. kiépült bölcsődei és óvodai hálózatunk. Amíg az anyák virágot nem szedegetnek... A tehetség mibenléte Jól emlékszem a harcos,, hősi korszakra. amikor — gombhoz keresvén a kabátot — nagy vívmányunk támogatandó, agitálta a politika — mert a népesedés is politika volt — a nőket, ugyan, szüljenek már egy, ikét. s ha családideálok akarnak lenni, három gyereket. Mézesmadzagként ott himbálózott előttük a 3, 6, esetleg 9 évnyi fizetett otthonlét lehetősége, a lakáskedvezményre váltható áldott állapot, s a háttérben biztonságot kínáló gyermekintézmények sokasága. A sokaságról azonban — a hirtelen, de nem váratlan nekibuzdulás ideién — hamarost kiderült, hogy ínség. Pánik tört ki, előbb az egészségügyi osztályokon. ahol pénzkeresetre kénysze. rülő anyák akarták a saeirencsiétlen ügyintézőre borítani az asztalt, mert helyhiány miatt nem vették föl bölcsődébe a gyereküket. A rászorulók tömegének ostroma aztán odavezetett. hogy az egészségügyi normatíváknak fittyet hányva, bezsúfolták a kevés helyre az ígéretekkel világra hívott kicsinyeket, és gigászi küzdelemmel bővítették a meglevő intézményeket, és építették az újakat. Ez a pánik aztán továbbgyűrűzött a fölkészületlen óvodákra, általános és középiskolákra, s ahogy elnézem, őket sújtja maid a munkanélküliség is: ők szorulnak majd ki a munkahelyekről. S mire szülőképes korba jutnak, úgy tűnik, a politika már kifógy az ígéretekből is. Mert a végre már meglevő, jól működó. nagy anyagi és szellemi befektetéssel létrehozott gyermekintézmények léte is veszélybe került. A kormány jövő évi költségvetéséből kimaradt az óvodák és a bölcsődék állami támogatása. Az óvodák hamarabb észbe kaptak: a Művelődési Minisztériumok kezdeményezésére az intézmények mégiscsak részesülnek normatív támogatásban. A bölcsődében dolgozó szakemberek és a kisgyermekes szülők azonban még mindig bizonytalanságban élnek. attól tartanak, az önkormányzatoknak nem lesz pénzük intézményeik fönntartására. A Bölcsődei Dolgozók Szakmai Kollégiuma, amely a Népjóléti Minisztérium szakmai tanácsadó szerve, érdeklődött a minisztériumban állásfoglalásukról, választ eddig nem kaptak. A Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete is fölajánlotta a miniszternek, hogy leülnek tárgyalni arról, beleférne-e a szociális hálóba a bölcsődei ellátás, hisz az végül is jelenleg valóban szociális alapon érinti a családokat. Tárgyalásra , eddig nem nyílt alkalom ... A BDDSZ országos kezdeményezést indított: az anyák érdekeit is fölvállalva. aláírásgyűjtést szervezett. Szeged 20 bölcsődéjében minden, ott levő gyermek szülei kézjegyükkel bizonyították: egyetértenek a Népjóléti Minisztériumnak címzett kéréssel: jövőre is biztosítsák a bölcsődék központi támogatását. Bárki mondhatná ellenvetésként a pedagógiai érvet: maradjon otthon az anya kisgyermeke 3 éves koráig hisz megteheti, s ígv az oly annyira áhított családi környezetben nevelheti kicsinyét. Az elv talán szép. de egyre inkább vágyólom. A jövő aligha kecsegtet olyan gazdasági fölvirágzással. amely megengedné: amíg a családfő pénzt keres, a gondtalan anyák mezei virágokat szedegessenek gyermekeikkel a réten... De ha valamilyen csoda folytán ilyen mesés fordulat következne be életünkben, egy magát demokratikusnak nevezett ország senkit sem foszthat meg a szabad választás lehetőségétől. Történetesen. a nőt sem attól, hogy maga döntse el: főhivatású anva akar-e lenni, avagy választott szakmáját is gyakorolva akar élni családjáért, tenni a nagyobb közösségért is — némi külső segítséggel. Ezt a szerepet kiválóan betöltik a bölcsődék — az anyának 1-2 napos szabadságot is ajándékozó nyitott bölcsőde is. Negyven év oly kevés vívmánya közül ezt föladni — valóban vétek lenne. Chikán Ágnes Liv UIEmann „magánélete" avagy a nők és a zsenialitás Keveseknek adatott meg ma már a beszéd csodája. A lehetőség arra, hogy a szavak tökéletlenségét mondatok teljességévé bűvöljék — papír és íróeszközök nélkül — mit sem törődve a megszokás konyórtelenségével. Az egyik utolsó magyar ember, akit beszélni hallottam, Szalay Lajos festő-grafikusművész volt, Babits Eratójanak zseniális illusztrátora. Azt vallotta, hogy a magyar paraszt kényszeredett egyszerűségében és műveletlenségében szebben szólal meg, mint az ógörög eposzok. Ha igaza van, mi lehet aj oka? — kérdeztem magamtól. A választ az időben találtam meg: az ógörög költőnek volt ideje arra, hogy meggyalázza hirtelen termett mondatait, gondolkozzék értelmükön és átfésülje őket.- Míg a paraszti beszéd lényege a tömörség és az egyszerűség. Amazok közül csak Homérosznak adatott meg, hogy ilyenformán szólaljon meg. Kétkedések és unalmassá zökkenő mondatok nélkül — úgy-ahogy rögtönzéseik közben felületes „igazságokat" • felejtő, idős férfiak. Nem csak magyarok, hanem minden a bölcsesség olyan fokára eljutott ember ezen a földön,! akinek már lehetősége van, akár a hallgatásra is. Szerda estéig hittem: ez a képesség a nőknek nem adatott meg. Főleg olyan nőknek nem, akik elszavalt gondolatokkal keresik kenyerüket. Hiszen (pont) Ingmar Bergman írta színésznőiről: hogy némelyiknek legszívesebben odakiabálná: „legalább újságot olvass!" (Mellékesen néha Bergmannak is szívesen odakiáltottam volna: „legalább moziba járnál.'"). Nem Bergman színésznői jutottak az eszembe, hanem a színésznőeszmények tündérnői — megtévesztő, hazug képe: a fiatal Liz Taylor, Brigitte Bárdot, Jane Fonda. Hirtelen elképzeltem, milyen életet élhetnek most: 50—60 évesen — ők. akiknek talán legnagyobb gondjuk, hogy mit vegyenek fel a következő bálra (kivel terveztessék ru Bili cirkuszol hakollekciójukat, a prémeket, sálakat, ékszereket, parfümöket), s milyen autóval hajtsanak egy új bankett felé. A múlt szerdán hallottam először magánemberként megnyilatkozni Liv Ullmannt, Bergman kedvenc színésznőjét. Egy olyan nőt, akit nem kellett újságolvasásra figyelmeztetni. Költészetet mímelt percek alatt, még akkor is, ha ostoba kérdéseket hallott. Ráadásul nem norvégül, svédül, anyanyelvein, hanem angolul. Egy megtanult és begyakorolt nyelven. Óriásokról beszélt, melyek kövekké válnak és hegyekké a lemenő Nap szendevörös sugarában, és tengereket nem ismerő emberekről, fjordokról, Norvégiáról és a fiatalságról. Minden hebegés, erőlködés és telhetetlenség nélkül. — Húszéves vagyok — mondta Liv Ullmann, a nagymama, és én elhittem neki. — Akkor maradhatunk fiatalok, ha szeretjük, amit csinálunk -r mondta Liv Ullmann, az egzisztencializmus legnagyobb színésznője, és én elhittem neki. Nem mertem összehasonlítani ezt a vonzóvá örege-Idett asszonyt az általam tisztelt magyar színésznőkkel. És nem mertem felidézni azt a képet, amit legutóbb láttam a megvénüli B. B.-röl. Egyszerűen azért, mert Liv Ullmannt szinte sohasem láttam szépnek, mindössze egyszer: Bergman Persona című filmjében. Amikor szótlansággal elkövetett öngyilkosságát átélő színésznőt játszott. A filmtörténet egyik leghoszszabb premier planja (közelképe) szól róla, a zenét hallgató Liv Ullmann arcáról. Egy személy (latinul: persona) arcáról. Aki rá figyelt, megértette a zenét. Ha jól emlékszem, Mozartot (de lehet, hogy Bergmanhoz híven Bachot). Már akkor tudnom kellett volna, hogy a zsenialitás nemcsak a férfiaknak adatott meg, ahogy a bölcsesség sem (ellentétben Jákob Böhme állításával) — kolozsí — l „Bluesban az igazság" — vagy hol is von? Nem tudni ezt olyan könnyedén, mivel sok olyan állítás van, amely inkább az állitóját igazolja. Bár a blues, mint néger kesergő, mindig is a kimondást erősítette. Hunniában a honi blues először igázán Hobo és Deák Bili Gyula irányításával söpört végig — és söpör máig is Bár e két koronázatlan blues-király útja ketté vált, mégis megmaradtak a néger kesergőnél. Bili sorozatban koncertezik, lemezeket, kazettákat ad ki. Mondhatnák, könnyű, hisz a bluesban nincs vetélytárs. Ám azt hiszem, nem lenne könnyű vetekedni vele. Legutóbb a szabadtérin bizonyítptta. hogy jó formában van, hogy állandó edzésben tartja a hangját. Akkor Szegedet egyik kedvenc városának nevezte: ide örömmel jár koncertezni,' az értő közönség miatt.'. Az értő közönség újabb bizonyítási lehetőséget kap, ugyanis szerdán este 7 órai kezdettel az ifjúsági házban Deák Bili Gyula lemeziiemutató koncertjének hangjai remegtetik majd a falakat. Az új nagyiérhez címé: Bili kapitány blues cirkusza. Lehet, hogy mée légtornász is. lesz, talpig bluesban ! Jegyzetsorok egy koncert kapcsán A tehetség nehezen megfogható fogalom. Persze, mondhatnák, nem is a dolgunk, hogy megfogjuk, hanem hogy élvezzük. Csakhogy az ember könnyen zavarba esik, ha valakinek a tehetségét nyilvánvaló megléte ellenére sem képes élvezni. Ilyenkor turpisságot sejt, nehezen látható körülményt, mely kitérít, elterel. Még bonyolultabb a helyzet a zenei tehetség esetében, legfőképp azért, mert rengeteg összetevője van. Zenei biztonság, muzikalitás, technika, formálókészség, hogy csak néhányat említsek. S ha énekesről van szó, még egy: a hanganyag. Ám ez is sok elemből áll, úgymint szín, terjedelem, volumen stb. Ha szemügyre vesszük a trevisói énekverseny győzteseinek hangversenyét, a tehetség megannyi összetevőjét fedezhetjük föl a fiataloknál. Monica Gonzales hangja kivételesen csengő lírai szoprán. Oscar Garrido üzembiztos baritonja különösen a mélyebb régiókban szól Szér pen, ám a matéria nem teljesen kiegyenlített. Antónia PiroZzi basszusa a teljes ambituson egyformán zeng, noha színe nem tartozik a legszebbek közé. A legnagyobb gazdagság Francesca Gavarini torkában van: dús, igen szépszínű szopránjához bizonnyal a Verdi-hősnők illenek majd leginkább. A négy győztesnek számos erényét kell még említenünk. Technikailag jól felkészültek, csúnya, kontrollálatlan hangot nem lehetett hallani tőlük, pontosan intonáltak, szövegejtésük pompás: éneklésüket szóról szóra le lehetne írni; szerepkörükhöz előnyös a színpadi megjelenésük. Ezenkívül Pirozzi karikírozó képességéről és hadarótechnikájáról is megbizonyosodhattunk. Gavarini koloratúrképességével és elbűvölő pianóival ejtett ámulatba. Valami azonban mintha hiányzott volna. A koncert első részében arra gyanakodhattunk: déli művészekről van szó, Mozart nem a legjobb alkalom nekik, tehetségük megmutatására. A szünet után olasz művek részletei csendültek föl, itt a fiatal énekesek valóban meg győzőbbnek tetszettek. Verdi A kalóz című operájának két részlete például különösen szépen sikerült Garridónak és Gavarininek. A fiatal szoprán fölényesen győzte le az ária nyaktörő nehézségeit. „Áttörés" azonban nem következett be. Amit hiányolok: az előadás belső fűtöttsege, a zenei anyaggal való bensőséges kapcsolat. Az a fajta poézis, melyet a koncert meglepetésétől, a szabadkai Kinka Ritától kaptunk. Ö oly titokzatosan, plasztikusan varázsolta elénk mindkét darabját (különösen Mozart cmoll fantáziáját), hogy menten elfelejtkeztünk muzikalitásról, technikáról, formálásról meg effélékről. A péntek esti koncerten négy tehetséges, rokonszenves énekest ismerhettünk meg. Ami pedig egyelőre hiányzik belőlük, azt remélhetőleg meghozzák majd az évek, a művészi beérés, a kiteljesedés évei. Még egy dologról kell szót ejteni, az eseményről magár ról. Merthogy esemény a javából, hogy a világ egyik legrangosabb énekversenyének győztesei eljönnek Szegedre. Fellépésük az élményen túl nekünk, ittenieknek közönségnek és művészeknek: tanulság és mérce. Egy korántsem elavult értelmű, ám máris elkoptatott fordulattal: egy lépés Európa irányába. Márok Tamás Magad, Uram... Majdnem a címbeli szólásmondás szerint készül-épül az alsóvárosi ferences rendi kolostor. Az épületegyüttes leromlott, elvizesedett falai, rozzant tetőszerkezete és használhatatlanná kopott vízhálózata, elektromos vezetékrendszere halogatást kevéssé túrnék. A ferences atyák a külföldi rendtestvérek segítségével és a maguk anyagi áldozatvállalásával igyekeznek a felújítást gyorsítani. A kolostor keleti szárnyának emeleti lakrésze láthatólag szépen és szakértelemmel, műemlékhez méltóan újhodott meg. Félő azonban, hogy az idő előrehaladtával és a pénz fogytával több • segítségre szorulna a kiemelkedő rangú műemlék. Az idő többszörösen is sürget: az elképzelések szerint jövó év szeptemberétől teológia-filozófia stúdium kezdené meg működését a noviciátus után, erdélyi és magyarországi ferenceseknek. A Posztamens Betéti Társaság kivitelezőmunkásai jelenleg a tetőszerkezet cseréjét és a födém megerősítését végzik. Somogyi Károlyné felvételed