Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)
1990-10-27 / 273. szám
80. évfolyam, 273. szám 1990. október 27., szombat ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101 +20 forint Ára: 5,30 forint V: 1 .. V 'XS* " S>&, " Trombózis a szegedi végeken Egy nehéz nap krónikája A Volán-igazgatót, Szeri Istvánt reggel a diszpécserközpontban értük el; a buszok csak az útlezárásokig tudnak menni, s onnan viszszafordulnak. A másik oldalon is kénytelen ugyanezt tenni a járat, s így tulajdonképpen átszállással elcserélik az utasokat. Félő, azonban, hogy hamarosan ez is bedugul, és nem tudnak már megfordulni, A vasútállomásra is indítanának járatokat, de erre nincs számottevű igény. Lovász Lázár vasútigazgató arról számol be, hogy kijelöltek két vonatpárt a szükséges mentesítésre. Elsősorban Makó és Vásárhely irányába lehet erre igény. Hét óra negyvenkor már el is ment egy szerelvény, de ez inkább visszafelé lehet majd tele azokkal, akik egyéb módon nem juthattak be a városba. Beszélgetés közben kapja a hírt egy másik telefonon; elzárták a dunaföldvári hidat is, ez azonban csak a teherforgalmat érinti Rácz Lajossal, az l-es számú postahivatal vezetőjével azért nem sikerült beszélni, mert útban volt Kübekháza felé. Az egyszemélyes postahivatalban dolgozó kollégáját próbálta valahogy kijuttatni a városból a kertek alatt. Az Élikernél felállított válságstáb nevében Pigniczki Józsefné áruforgalmi vezető tájékoztat: nem jönnek a járatok, csak annyit tudnak, hogy elindultak Békéscsabáról, illetve Orosházáról is. A csongrádi Erzsébet-kenyér sincs még itt, kénytelenek voltak 15-20 mázsa plusz kenyeret rendelni a szegedi sütőipartól. A rendkívüli helyzetben elbizonytalanodott szegediek és környékbeliek felvásárolták a kenyeret, mondván; legalább enni legyen mit... Az üresen tátongó kenyerespolcok láttán néhányan arról beszéltek, hogy a pékek is sztrájkolnak. Erről szó sincs, ilyesmi nem áll szándékukban _ tudtuk meg Bajusz Tamástól, a megyei sütőipar igazgatójától. A fölvásárlás átmeneti hiányokkal járhat, de a pékségekben folyamatos a munka, a sütőipari vállalatok vezetői azt ígérték, senki sem marad kenyér nélkül. Ez az ígéret délutánra beváltódott. * A röszkei határállomáson csak a kifelé igyekvők megfogyatkozása volt érzékelhető, legalábbis még késő délelőtt is úgy jöttek befelé a jugoszlávok, mintha mit sem tudnának arról, Szegedre nincs be út. „Dehogynem" — mondja a még működő, de szinte hallhatatlan telefonvonalban az ügyeletes tiszt — „földutakon." V álságos helyzetben, mondjuk természeti katasztrófák, vagy, mint tegnap történt: „a közlekedést jelentős mértékben, 72 órás előzetes bejelentés nélkül akadályozó, forgalomeltorlaszolással járó" taxis tiltakozás idején (idézet a hivatalos megítélésből) a rádió az összekötő kapocs. Legalábbis kora reggel, amikor a munkába vagy onnan hazafelé igyekvők meghallják: a városból nincs kivezető út, s befelé is legfeljebb gyalog, netán földutakon lehet bejutni. A rádió híreli szét az országban, hogy egyes településeken már teherfuvarozó vállalatok pilótái és magánautósok is csatlakoztak az akcióhoz. Aztán a rádió ad hangképeket a délelőtti, belügyminiszteri sajtótájékoztatóról. A televízió pedig a még zaklatott délután, meg a lassanként megcsöndesedő este fejleményeiről. Hitelesen, vagy kevésbé — mindenesetre egyidejűleg. A mi lehetőségeink mások. Azoknak szeretnénk utólag információkat, pillanatképeket átnyújtani, s a tegnap hangulatát feleleveníteni, akiket munkájuk, családi körülményeik, egészségi állapotuk helyhez kötött, s nem érzékelték, mi is történt 1990. október 26-án, pénteken Szegeden. (Munkatársaink: Balogh Tamás, Becsei Péter, Kovács András, Mag Edit, Nagy László, Nyilas Péter, Pataki Sándor, Pálfy Katalin, Podmaniczky Szilárd, Rafai Gábor és Somogyi Károlyné.) Alapelv — a város biztonságos működése Az eltorlaszolt városkapuk komoly veszélyforrást jelentettek a klinikai járóbeteg-kezelésre bejegyzett, ve^ seelégtelenségben szenvedő embereknek. A művesekezelés nem halogatható! A klinika orvosai elmondták, hogy a pénteki kezelésen a 36 behívott közül probléma nélkül meg tudott jelenni 26, további 10 személyt a harmadik, késó délutáni csoportba vártak. Mint a dialíziskezelést végző orvosoktól megtudtuk — és ezt a szegedi mentőállomás szolgálatvezetője is megerősítette — 5 meszszebbről érkezett beteget a klinikán kellett elhelyezni, mert a mentőgépkocsik Bács-Kiskun déli részére, 100 km-es távolságba a hazaszállításukat nem tudták vállalni: A magyarázat az, hogy a városban már csak igen szűkösen lehetett benzinhez jutni, s a mentőgépkocsik tankolása is bizonytalanná vált. Ezért útra csak életmentés, illetve baleseti ok miatt vállalkozhattak. * Délután két iskolában érdeklődtünk, hogy mit tudnak tenni a bejárók érdekében. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetbe sokan már be sem jöttek vidékről, számítva a hazajutás nehézségeire. A diákokat úgy indították útnak, ha bármilyen probléma felmerül, nyugodtan visszatérhetnek az iskolába. Érdeklődésün Kig senki nem ment vissza. Remélhetőleg vonattal eljutnak otthonukig. A Bebrits Lajos Vasútforgalmi Szakközépiskola igazgatójának helyzete könnyebb, hiszen van kollégiumuk, ahol délelőtt már megkezdték az előkészületeket, ha esetleg valaki nem tudna hazautazni. Bár itt sem jelentkeztek még diákok. Az osztályfőnökök már délelőtt elengedték azokat a tanulókat, akik vonattal elutazhattak. Az utóbbi órákban több szülő is érdeklődött gyermeke hollétéről. Az iskola a vasúti telefonok segítségével is — ha kell — értesíti az aggódó szülőket. A Marx téri buszpályaudvar kora délutánra csaknem megtelt utazni vágyókkal. A 2 óra és .fél 3 közötti szünetet kihasználva sem jutottak át a buszok az új hídon. Lezárt, gazdátlan autók akadályozták a forgalmat. A régi hídon próbálkoztak tehát a volánceok. A reggeli megoldáshoz hasonlóan, az útelzárásig-útelzárástól variációkban szállítják az utasokat. Délután 2 körül húszegynéhány boltról tudtak az Éliker-központban, ahol nincs kenyér. Petőfitelepre egyszerűen ki sem tudtak menni. A reggel hiányolt csongrádi kenyér végül is megérkezett, a mezőhegyesi húst is terítették. A sütőipar már kora délután a szombatit sütötte. Más városokban hamarabb megbénult a helyi közlekedés, Szegeden csak délután állt meg a 9-es troli. A Lugas utca környéke dugult be a 20-as, 21-es Volán buszjáratokat is érintve. Az utóbbiak még találtak kerülőutat, a troliról ugyanez nem mondható el. Eltorlaszolták a 4-es villamos útját is a Murányi utcai végállomásnál. „Ez nem show" — kezdte bevezetőjét Lippai Pál polgármester, a késlekedő televíziósok cihelődésére sem várva azon a tárgyaláson, amelyet délelőtt fél 10-től tartottak a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Kossuth Lajos sugárúti épületében. Még ezt megelőzően, gyakran csörrentek a telefonok a városházán és a szegedi kapitányságon, mert nem jutottak el több közüzemi, a lakosság ellátásáért felelős intézmények járművei úticéljukhoz. Mindazonáltal, tegnapelőtt éjszaka, és a kora hajnali órákban, mondták az ügyeletes szegedi rendőrök, még járhatók voltak a városba/ból vezető utak: például 240 jugoszláv gyereket szállító iskolabusz, ugyancsak buszos, de bolgár túristacsoport, meg a Bécsből hazatartó jugoszlávok is szerencsésen átjutottak a kialakuló torlaszokon. A tompái határátkelőhelyen egész csütörtök éjjel zavartalan volt a forgalom. A kora délelőtti órákban a rendőrök egérutat javasoltak a hozzájuk fordulóknak, maguk között pedig megszervezték a rendkívüli ügyeletet A szegedi kapitányságon ez sokaknak meghosszabbított szolgálatot jelentett valójában csak az a közlekedési rendőr hiányozhatott tegnap, aki beteg volt. Azért a mar említett tárgyalás nagyon időszerűnek látszott. A taxisok, a megyei és a szegedi vezető rendőrök, a polgármester nézetegyeztetésével kezdték: indokolatlan-e radikális benzináremeléssel pótolni a költségvetési hiányt, gusztustalan a kormány módszere, ahogyan ezt a lakosság tudtára hozta, a taxisoknak joguk van elégedetlenségük ilyeténvaló kifejezésére, vagyis, a figyelmeztető sztrájkhoz, ám nekik is figyelemmel kell lenniük az általános közérdekekre. Úgymint: a lakosság élelmiszer-ellátására, a mentőkre, a tűzoltókra, a helyi közlekedésre. Nem vitatták azt sem, hogy emberéletben, anyagi javakban kár nem eshet. A taxisok hangsúlyozták a sztrájk figyelmeztető jellegét, békés polgári eszközét. Igaz, ekkor már a Danubiusban elhangzott, Pesten zavargásnak minősítik megmozdulásukat. Pedig — mondták — a lakosság szolidáris velük, ugyanis, mindenki jól tudja, ez az áremelés nem csak a volán mögött ülők ügye. Találtak közös célt a tárgyalófelek: jusson konszenzusra városlakó és sztrájkoló. Ennek részleteiről hamar megegyeztek. Nem ellenkezett senki, amikor arról esett szó, hogy meg kell akadályozni a városi dugókat, torlódásokat, hogy ne legyenek ugyanitt úttorlaszok. Ráálltak a taxisok Lippai javaslatára, mely szerint, minden, Szegedre vezető főúton járhatóvá kell tenni egy forgalmi sávot, viszont újabb kocsisor kialakulását nem szabad megengedni. Hosszasan alkudoztak viszont arról, megnyissák-e, mikor, milyen időközönként a torlaszokat a várakozó autósok előtt. Végül eldöntötték, fél 12-től mind a 11 szegedi „csomóponton" átmehetnek a kocsik, ezt követően pedig legközelebb 2 órakor lesz nyitás. A rendőrök látó-, halló-, közlőtávolságban védik a fölszabadított sávokat, egyébként a taxisok gondoskodnak mindenütt sztrájkőrökről, a rend fenntartásáról. Délutánra ígérték, pótolják a mulasztásukat, megírják a demonstráció bejelentését a rendőrségnek. (Folytatás a 2. oldalon.)