Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-14 / 262. szám

/-f 1Q1<0 ^ DELMAGYAR0RSZA6 80. évfolyam, 262. szám 1990. október 14., vasárnap Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára: 5,30 forint Boltban az igazság, avagy: Mit kezdjünk a savanyú tejjel? Trabanttal érkezik a parko­lóba egy férfi. Szóba elegye­dünk a placcon, némi politizá­lásra buzdítana. A Trabantos feltehetően úgy van a politiká­val. ahogyan a szükséges napi élelmet meg tudja venni. Vagyis az utóbbi a lényege­sebb. Nem beszélünk ilyesmi­ről, az ABC-ról, vásárlási szo­kásairól kérdezem. Táncsa Ta­más, mert így hívják a közelben lakó üzemmérnököt, az áru­készlettel, a kiszolgálással, az üzlet tisztaságával egyaránt elégedett. — Rendszeresen vásárolok, a családi munkamegosztásban szívesen vállalom ezt. Rende­sek az eladók, ismernek, szól­nak, ha valami az általunk meg­szokott cikkekből éppen vár­ható, s félre is teszik például az oldalast. — Valójában választási lehe­tősége nincs, a környéket ez az ABC uralja. — Dehogynem, mehetnék máshova is. Vagy akár bevásá­rolhatnék a belvárosban, út­közben. De eszembe sincs ott tolakodni, sorba állni, jugók miatt bosszankodni. Itt min­denhez hozzájutok, ami napi szükségl£L ,. .. . A boltba együtt megyünk be, jómagam a kereskedelem utóbbi időben neuralgikus pontjává vált zöldségesrészle­géhez tartok. Itt szólítom meg az éppen vásárló hölgyet. — Olyan kínálatot láthatok Az ABC-áruházon túl már csak a préri. Újszeged legvégén, a Hargitai utca házsorát záró üzlet egészséges nyüzsgésével éli napi életét a szürkületbe hajló délutánon. Munkavégzés után bevásárló környékbeliek és mint kide­rül, távoli törzsvásárlók. Az ABC a Dél-Tisza Menti ÁFÉSZ Szerződéses rendszerben öt évre kiadott üzlete. Vajon a sajátos privatizáló megoldás, amely csak nehezen nevezhető klasszikus értelemben magánüzletnek, mikép­pen igazolja életképességét? Mivel jószerével ez a megoldás megszűnt és helyette az újabh esetekben a bérbeadás létezik, nem elsősorban a gazdálkodási részletek érdekel­nek. Hiszen egyébként is a folyamatosan elégedett vásárlók a bizonyságai a jó üzletmenetnek. itt, amiben hiányt nem tudok említeni — válaszolja érdeklő­désemre. — Eszembe sincs más üzletekbe menni, vásárolhat­nék hazafelé az Oskola utcán, vagy másutt, de ilyen körülmé­nyekkel és áruval tökéletesen elégedett vagyok. Pedig igé­nyesen nézzük, mert szá­munkra a zöldségféle és a gyü­mölcs a fő táplálék. Húsmente­sen étkezik a család — teszi hozzá magyarázólag Mocsai Zoltánné. Miközben az éppen árut át­vevő főnökre várok, régi isme­rőssel hoz össze a véletlen. Batki Sándor, a jeles munkavé­delmi szakember pedig nem a szomszédban lakik. Mint kide­rül, az üzletvezető--régebbi ABC-áruházából törzsvevő­ként ideszokott, leginkább heti nagybevásárlásra, Az okokat gyorsan elsorolja, legelőbb is azt: nézzek körül, szerintem tisztaság van-e, s látok-e raga­csos kosarat. Mivel a tiszta. gondosságról tanúskodó üzlet, az üzlet netovábbja. Még meg­tudhatom tőle azt is, hogy Tar­jánból több tucatnyian rend­szeresen idejárnak. Mágori Imre után, aki az év elején szerződéses üzemeltetésre át­vette a Hargitai ABC-áruhá­zat. Tőle kérdezem: — Mit tenne másként, ha a bolt valósan a saját tulajdona lenne? — Azt hiszem, semmit. Mert szerződéses keretben, bérletként, vagy saját üzletként is egyvalami a fontos. Folyton keresni a vevő kegyeit, új be­szerzési forrásokat felkutatva kínálatot bővíteni, ha lehet, ak­kor olcsóbban, s vállalva min­dig a szembesülést az emberek­kel, amikor valamiben hibázik a kereskedő, akkor is. Elmond­hatom, hogy saját számlaszám­mal önállóan gazdálkodó ABC-áruházért a szerződéskö­téskor anyagi garanciákat kel­lett adnom. Tehát, ha azt ve­szem, hogy garanciaként be van táblázva a házam, nyara­lóm, kocsim, akkor az én koc­kázatom azért nem kevés. Ám a három évtizedes gyakorlat sok mindenre megtanított: mi­től lehet jó, vagy rossz a keres­kedelem. — Fura dolog, de az jut eszembe: városszélen az üzlet­ben nehéz lenne elégedetlen ve­vöket találni. Hiszen, akinek ez nem tetszik, nem ide jár, így bíráló megjegyzésekre aligha lelhetek. Ön szerint okuk se lenne felróni valamit? — Félreértés ne essék, nem vagyok elégedett, főleg nem önelégült ember. Inkább ma­gam próbálom megtalálni a munkatársaimmal együtt, mi a kifogásolható, miben kell vál­toztatni. Erre a vásárlóktól is kapok tippeket. Olyan egyéb­ként nincs, hogy mindig min­den tökéletesen menjen. Ám ha valaki visszajön azért.'mert panaszolja a megsavanyodott tejet, nem felejtünk el elnézést kérni a csere mellett. Utána pedig megnézzük, mennyi késílet van a tejből, lehetséges­e hogy az is megsavanyodott, s kapcsolatba lépünk a tejipar­ral. Ha a vevő veszi a fáradsá­got és szól, mert valamit nem talál helyénvalónak, akkor ezt nekünk kötelességünk komo­lyan venni, mi több, megkö­szönni. Becsei Péter FF Gyenes Kálmán képriportja Fiatalok Tudományos Fóruma Cserháti professzor emlékére A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem egy­kori rektora, a II. sz. Belgyógyászati Klinika volt igazgatója, dr. Cserháti István professzor mindig támogatta, bátorította a fiatal kutatókat, klinikáján létrehozta a kardiológiai és haematológiai osztályt, vezetésének ideje alatt jó munkakörülményeket és ­feltételeket teremtett kollégái számára. Az iránta érzett tisztelet és megbecsülés hívta életre — két esztendővel ezelőtt — a róla elnevezett emlékülést, amely egyben a fiatalok tudományos fóruma. Az idén második alkalommal rendezi meg ezt az eseményt a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Magyar Haematológus és Belgyógyász Társaság Szegeden, a megyei ifjúsági központban. A kétnapos tudományos ülésre 125 fiatal kutató jelentke­zett tudományos előadással, közülük a legjobbak munkáját jutalmazzák Cserháti István emlékplakettel. A tudományos fórum a II. sz. Belklinikán vette kezdetét, ahol az intézmény dolgozói nevében dr. Csanádi Miklós egye­temi tanár, a klinika igazgatója koszorúzta meg Cserháti professzor domborművét. Ezt követően a tudományos fórum helyszínén — az ifjúsági központban — dr. Minker Emil egyetemi tanár, a SZOTE oktatási rektorhelyettese nyitotta meg a fiatalok tudományos fórumának tartalmas előadás­sorozatát. K. K. Rendetlenség a vámrendeletekben OSZI tudja - de nem bírja Nemrégiben cikket közöl­tünk a főügyészség vizsgálatá­ról, amely bebizonyította: a mozgássérültek nyugati gépko­csivásárlását vámmentességgel támogató rendelet visszaélé­sekre adott alkalmat. Közérdekű közleményként helyt adtunk annak a főváros­ból érkezett hírnek is, hogy az Országos Orvosszakértói Inté­zet (OSZI) orvosi bizottságai ezentúl nem vállalják a moz­gássérültek gépkocsiigénylés­hez szükséges orvosi vizsgála­tát. A megyei tanács egészség­ügyi osztályán ekkor kezdett főni a főorvos feje. Ő is kapott ugyanis egy levelet a Népjóléti Minisztérium államtitkárától, amelyben még az is olvasható: „A hatósági bizonyítványt a me­gyei szakigazgatási szerv más okiratok alapján adja ki." Ma­gyarán: ehhez bármilyen hite­les orvosi igazolás elfogadható ezután. Fogta magát a főorvos­asszony, és körlevelet írt a vá­rosi, községi tanácsoknak, in­tézzék helyben a kérelmezés, a környezettanulmány, az orvosi igazolások ügyét, ne fáradja­nak a nehezen mozgó emberek a megyei tanácsba. Különben is helyben jobban ismerik egymás körülményeit az emberek, s a körzeti orvos saját betegét. Szerkesztett hát egy igazolás­formulát is, és ezt, valamint a rendelet mellékletét a levelek­hez csatolva postára adta. Igen ám, de alighogy meg­tette ezt, telefonáltak a vámhi­vatalból: megjelent a Magyar Közlöny 9,6. számában a vámel­járás szabályozásáról szóló ren­delet. Ennek 3. paragrafusa foglalkozik a mozgáskorláto­zottak vámmentes gépkocsi­behozatalával. S hogy mi áll a 18/1990. (IX. 29.) PM-NGKM együttes rendeletben, amely úgymond „az érdekelt minisz­terekkel egyetértésben" szüle­tett? Homlokegyenest más, mint az államtitkár levelében. Azaz a régi 1986-os rendelet 7. és 8. paragrafusát kell továbbra is alkalmazni. Nevezetesen az OSZI bizottságainak a vélemé­nye szükséges a vámmentesség elbírálásához. A jogállamiság felé vezető úton ma már a laikus is tudja: ilyenkor a magasabb szintű jog­szabály előírásai a követendók.. Igen ám, de az OSZI köti az ebet a karóhoz, azaz tartja ma­gát az államtitkári levélben fog­laltakhoz: eddig tudta, most nem vállalja a mozgáskorláto­zottak vizsgálatát. A megyei bi­zottság vezetője is azt vála­szolta a megyei főorvosnak: ez­után ók nem mondanak véle­ményt a mozgássérültek egész­ségi állapotáról. Állítólag a hi­hetetlenül magas kedvezmény annyira csábító az állampolgá­rok számára, hogy az ostromot nem bírja az OSZI. Előállt a patthelyzet. Az ak­ták állnak, az ügyfelek várnak, a főorvosasszony szaladgál fű­höz-fához, telefonál, többnyire hiába. Az államtitkár elfoglalt, helyettese másnak adja át az ügyet, aki szerint: „az új rende­letet módosítani kell, tévedés történt. Részint, mert a helyi önkormányzatoknak ad felada­tokat, holott ezt csak törvény­szinten lehet, és az OSZI-val is másként állapodtak meg." Megtorpant hát egy ügy, me­lyet a sérültek iránti humani­tás, a jó szándék vezérelt szüle­tése pillanatában. Csak félő, hogy balul sül el a legnemesebb szándék is, ha nem tudja a bal kéz, mit csinál — a másik bál. Chikán Ágnes * A kormány szerdai ülésén rendeletet hozott a mozgáskor­látozottak vámmentes sze­mélygépkocsi-behozatalával kapcsolatban: újfent szabá­lyozza a jogosultság megállapí­tásának móriját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom