Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-14 / 262. szám

/-f 1Q1<0 ^ DELMAGYAR0RSZA6 80. évfolyam, 262. szám 1990. október 14., vasárnap Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára: 5,30 forint Boltban az igazság, avagy: Mit kezdjünk a savanyú tejjel? Trabanttal érkezik a parkolóba egy férfi. Szóba elegyedünk a placcon, némi politizálásra buzdítana. A Trabantos feltehetően úgy van a politikával. ahogyan a szükséges napi élelmet meg tudja venni. Vagyis az utóbbi a lényegesebb. Nem beszélünk ilyesmiről, az ABC-ról, vásárlási szokásairól kérdezem. Táncsa Tamás, mert így hívják a közelben lakó üzemmérnököt, az árukészlettel, a kiszolgálással, az üzlet tisztaságával egyaránt elégedett. — Rendszeresen vásárolok, a családi munkamegosztásban szívesen vállalom ezt. Rendesek az eladók, ismernek, szólnak, ha valami az általunk megszokott cikkekből éppen várható, s félre is teszik például az oldalast. — Valójában választási lehetősége nincs, a környéket ez az ABC uralja. — Dehogynem, mehetnék máshova is. Vagy akár bevásárolhatnék a belvárosban, útközben. De eszembe sincs ott tolakodni, sorba állni, jugók miatt bosszankodni. Itt mindenhez hozzájutok, ami napi szükségl£L ,. .. . A boltba együtt megyünk be, jómagam a kereskedelem utóbbi időben neuralgikus pontjává vált zöldségesrészlegéhez tartok. Itt szólítom meg az éppen vásárló hölgyet. — Olyan kínálatot láthatok Az ABC-áruházon túl már csak a préri. Újszeged legvégén, a Hargitai utca házsorát záró üzlet egészséges nyüzsgésével éli napi életét a szürkületbe hajló délutánon. Munkavégzés után bevásárló környékbeliek és mint kiderül, távoli törzsvásárlók. Az ABC a Dél-Tisza Menti ÁFÉSZ Szerződéses rendszerben öt évre kiadott üzlete. Vajon a sajátos privatizáló megoldás, amely csak nehezen nevezhető klasszikus értelemben magánüzletnek, miképpen igazolja életképességét? Mivel jószerével ez a megoldás megszűnt és helyette az újabh esetekben a bérbeadás létezik, nem elsősorban a gazdálkodási részletek érdekelnek. Hiszen egyébként is a folyamatosan elégedett vásárlók a bizonyságai a jó üzletmenetnek. itt, amiben hiányt nem tudok említeni — válaszolja érdeklődésemre. — Eszembe sincs más üzletekbe menni, vásárolhatnék hazafelé az Oskola utcán, vagy másutt, de ilyen körülményekkel és áruval tökéletesen elégedett vagyok. Pedig igényesen nézzük, mert számunkra a zöldségféle és a gyümölcs a fő táplálék. Húsmentesen étkezik a család — teszi hozzá magyarázólag Mocsai Zoltánné. Miközben az éppen árut átvevő főnökre várok, régi ismerőssel hoz össze a véletlen. Batki Sándor, a jeles munkavédelmi szakember pedig nem a szomszédban lakik. Mint kiderül, az üzletvezető--régebbi ABC-áruházából törzsvevőként ideszokott, leginkább heti nagybevásárlásra, Az okokat gyorsan elsorolja, legelőbb is azt: nézzek körül, szerintem tisztaság van-e, s látok-e ragacsos kosarat. Mivel a tiszta. gondosságról tanúskodó üzlet, az üzlet netovábbja. Még megtudhatom tőle azt is, hogy Tarjánból több tucatnyian rendszeresen idejárnak. Mágori Imre után, aki az év elején szerződéses üzemeltetésre átvette a Hargitai ABC-áruházat. Tőle kérdezem: — Mit tenne másként, ha a bolt valósan a saját tulajdona lenne? — Azt hiszem, semmit. Mert szerződéses keretben, bérletként, vagy saját üzletként is egyvalami a fontos. Folyton keresni a vevő kegyeit, új beszerzési forrásokat felkutatva kínálatot bővíteni, ha lehet, akkor olcsóbban, s vállalva mindig a szembesülést az emberekkel, amikor valamiben hibázik a kereskedő, akkor is. Elmondhatom, hogy saját számlaszámmal önállóan gazdálkodó ABC-áruházért a szerződéskötéskor anyagi garanciákat kellett adnom. Tehát, ha azt veszem, hogy garanciaként be van táblázva a házam, nyaralóm, kocsim, akkor az én kockázatom azért nem kevés. Ám a három évtizedes gyakorlat sok mindenre megtanított: mitől lehet jó, vagy rossz a kereskedelem. — Fura dolog, de az jut eszembe: városszélen az üzletben nehéz lenne elégedetlen vevöket találni. Hiszen, akinek ez nem tetszik, nem ide jár, így bíráló megjegyzésekre aligha lelhetek. Ön szerint okuk se lenne felróni valamit? — Félreértés ne essék, nem vagyok elégedett, főleg nem önelégült ember. Inkább magam próbálom megtalálni a munkatársaimmal együtt, mi a kifogásolható, miben kell változtatni. Erre a vásárlóktól is kapok tippeket. Olyan egyébként nincs, hogy mindig minden tökéletesen menjen. Ám ha valaki visszajön azért.'mert panaszolja a megsavanyodott tejet, nem felejtünk el elnézést kérni a csere mellett. Utána pedig megnézzük, mennyi késílet van a tejből, lehetségese hogy az is megsavanyodott, s kapcsolatba lépünk a tejiparral. Ha a vevő veszi a fáradságot és szól, mert valamit nem talál helyénvalónak, akkor ezt nekünk kötelességünk komolyan venni, mi több, megköszönni. Becsei Péter FF Gyenes Kálmán képriportja Fiatalok Tudományos Fóruma Cserháti professzor emlékére A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem egykori rektora, a II. sz. Belgyógyászati Klinika volt igazgatója, dr. Cserháti István professzor mindig támogatta, bátorította a fiatal kutatókat, klinikáján létrehozta a kardiológiai és haematológiai osztályt, vezetésének ideje alatt jó munkakörülményeket és feltételeket teremtett kollégái számára. Az iránta érzett tisztelet és megbecsülés hívta életre — két esztendővel ezelőtt — a róla elnevezett emlékülést, amely egyben a fiatalok tudományos fóruma. Az idén második alkalommal rendezi meg ezt az eseményt a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Magyar Haematológus és Belgyógyász Társaság Szegeden, a megyei ifjúsági központban. A kétnapos tudományos ülésre 125 fiatal kutató jelentkezett tudományos előadással, közülük a legjobbak munkáját jutalmazzák Cserháti István emlékplakettel. A tudományos fórum a II. sz. Belklinikán vette kezdetét, ahol az intézmény dolgozói nevében dr. Csanádi Miklós egyetemi tanár, a klinika igazgatója koszorúzta meg Cserháti professzor domborművét. Ezt követően a tudományos fórum helyszínén — az ifjúsági központban — dr. Minker Emil egyetemi tanár, a SZOTE oktatási rektorhelyettese nyitotta meg a fiatalok tudományos fórumának tartalmas előadássorozatát. K. K. Rendetlenség a vámrendeletekben OSZI tudja - de nem bírja Nemrégiben cikket közöltünk a főügyészség vizsgálatáról, amely bebizonyította: a mozgássérültek nyugati gépkocsivásárlását vámmentességgel támogató rendelet visszaélésekre adott alkalmat. Közérdekű közleményként helyt adtunk annak a fővárosból érkezett hírnek is, hogy az Országos Orvosszakértói Intézet (OSZI) orvosi bizottságai ezentúl nem vállalják a mozgássérültek gépkocsiigényléshez szükséges orvosi vizsgálatát. A megyei tanács egészségügyi osztályán ekkor kezdett főni a főorvos feje. Ő is kapott ugyanis egy levelet a Népjóléti Minisztérium államtitkárától, amelyben még az is olvasható: „A hatósági bizonyítványt a megyei szakigazgatási szerv más okiratok alapján adja ki." Magyarán: ehhez bármilyen hiteles orvosi igazolás elfogadható ezután. Fogta magát a főorvosasszony, és körlevelet írt a városi, községi tanácsoknak, intézzék helyben a kérelmezés, a környezettanulmány, az orvosi igazolások ügyét, ne fáradjanak a nehezen mozgó emberek a megyei tanácsba. Különben is helyben jobban ismerik egymás körülményeit az emberek, s a körzeti orvos saját betegét. Szerkesztett hát egy igazolásformulát is, és ezt, valamint a rendelet mellékletét a levelekhez csatolva postára adta. Igen ám, de alighogy megtette ezt, telefonáltak a vámhivatalból: megjelent a Magyar Közlöny 9,6. számában a vámeljárás szabályozásáról szóló rendelet. Ennek 3. paragrafusa foglalkozik a mozgáskorlátozottak vámmentes gépkocsibehozatalával. S hogy mi áll a 18/1990. (IX. 29.) PM-NGKM együttes rendeletben, amely úgymond „az érdekelt miniszterekkel egyetértésben" született? Homlokegyenest más, mint az államtitkár levelében. Azaz a régi 1986-os rendelet 7. és 8. paragrafusát kell továbbra is alkalmazni. Nevezetesen az OSZI bizottságainak a véleménye szükséges a vámmentesség elbírálásához. A jogállamiság felé vezető úton ma már a laikus is tudja: ilyenkor a magasabb szintű jogszabály előírásai a követendók.. Igen ám, de az OSZI köti az ebet a karóhoz, azaz tartja magát az államtitkári levélben foglaltakhoz: eddig tudta, most nem vállalja a mozgáskorlátozottak vizsgálatát. A megyei bizottság vezetője is azt válaszolta a megyei főorvosnak: ezután ók nem mondanak véleményt a mozgássérültek egészségi állapotáról. Állítólag a hihetetlenül magas kedvezmény annyira csábító az állampolgárok számára, hogy az ostromot nem bírja az OSZI. Előállt a patthelyzet. Az akták állnak, az ügyfelek várnak, a főorvosasszony szaladgál fűhöz-fához, telefonál, többnyire hiába. Az államtitkár elfoglalt, helyettese másnak adja át az ügyet, aki szerint: „az új rendeletet módosítani kell, tévedés történt. Részint, mert a helyi önkormányzatoknak ad feladatokat, holott ezt csak törvényszinten lehet, és az OSZI-val is másként állapodtak meg." Megtorpant hát egy ügy, melyet a sérültek iránti humanitás, a jó szándék vezérelt születése pillanatában. Csak félő, hogy balul sül el a legnemesebb szándék is, ha nem tudja a bal kéz, mit csinál — a másik bál. Chikán Ágnes * A kormány szerdai ülésén rendeletet hozott a mozgáskorlátozottak vámmentes személygépkocsi-behozatalával kapcsolatban: újfent szabályozza a jogosultság megállapításának móriját.