Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-14 / 262. szám

2 Heti tévé- és rádióműsor 1990. október 14., vasárnap A HET... ...KRÓNIKÁJA A szovjet parlament elfogadta a társadalmi egyesülésekről szóló törvényt. Ezzel jogi szempontból is megalapozták, mondhatnánk „bevezették" a többpártrendszert. Pénteken a keleti birodalom és Németország szerződést irt alá a még német területen állomásozó szovjet csapatok státuszáról és kivonásának rendjéről, melyet 1994. december 31-ig fejeznek be. A németek 12 milliárd márkával járulnak hozzá a költségekhez; az összeg egy részéről az Uraitól nyugatra 36 ezer, átlagosan 60 négyzetméter alapterületű lakás épül majd a hazatérő tiszti családoknak. Ezenfelül Bonn öt évre szóló kamatmentes hitelt is nyújt Moszkvának — 3 milliárd márka értékben. Itt van tehát fehéren-feketén, amit az elmúlt hetekben csak találgattunk: mi az ára a szovjet kivonulásnak. A birodalom másik határáról: nagy port vert fel egy japán politikus bejelentése, mely szerint Moszkva hajlandó visszaadni a második világháborúban általa annektált Kuril-szigetekhez tartozó Habornai és Sikotan szigetet. A szovjet külügyminisztérium ugyan cáfolta a hírt, ám semmi kétség, hogy lehet némi alapja; a Szovjetunió azért kényszerül e lépésre, mert Japán a szigetek sorsától tette függővé, hogy nagyobb mértékű tökével injekciózza a széteső szovjet gazdaságot. Amennyiben a két sziget Japánhoz visszakerülne, egy újabb nagy tabu dőlne le: világossá válna, hogy nemcsak az európai határok — melynek egy jelentós szakasza szűnt meg a két német állam között —, hanem a szovjet határok sem örök érvényűek... Fáradhatatlanul járja továbbra is a Nyugatot miniszterelnökünk^ tekintetben sem csökken aktivitása. Antall Józsefet a brit konzervatív pártkonferencia legrangosabb külföldi vendégeként köszöntötte Thatcher miniszterelnök asszony. Innen kormányfőnk Hollandiába látogatott, ahol audencián fogadta Beqtrix királynő is; német nyelven társalogtak. A kommunista vezetésű Szerbia elutasította Szlovénia és Horvátország javaslatát — mely szerint Jugoszlávia szuverén államok laza szövetségévé alakítandó —, mert ekkor nagyszámú szerb elszakíttatna anyanemzetétói, bizonytalan helyzetbe kerülne, s nem volna képes ellenállni a beolvasztási kísérleteknek. Ugyanakkor bejelentették Belgrádban: Szlovénia érdekképviseleti irodát nyitott az USA-ban. Nincs szó még hivatalos diplomáciai képviseletről, de annak kezdeményét jelentheti. A két Korea sportminisztere megállapodott, hogy ezután a világversenyeken közös csapatokat indítanak. Csak nem a német egyesítés hatott ily pozitívan rájuk? Hisz belátandó: azonos néphez tartozó emberek nagy csoportjai nem különböző államokba volnának valók. ...SZENZÁCIÓJA Hétfőn Kelet-'Jeruzsálemben a „Templomhegy hívei" nevű zsidó szervezet tagjai be akartak hatolni a hegy tetején lévó, Omár és El-Aksza mecsetek közti térre, amely palesztinok ellenőrzése alatt áll. A mohamedánok szent helyeiket védendő, kózáport zúdítottak rájuk, s a rendőrökre, akik erre fel több mint fél óráig lövöldöztek. A rendőrség akciójának „mérlege": 21 palesztin halott, száznál több sebesült. A hét folyamán itt is. Gázában is folytatódtak a fegyveres összecsapások; egy izraeli taxisofőrt agyonlőttek, valószínűleg megtorlásul. Az Európa Parlament és az Afrikai Egységszervezet élesen elítélte Izraelt; az ENSZ Biztonsági Tanácsában azonban komoly vita folyt, hiszen olyan tervezetet kellett konstruálni, amelyet a kényes helyzetbe jutott USA nem vétóz meg. Ez végül is pénteket! sikerült: a BT egyhangúlag elítélte a zsidó államot, s felhívták figyelmét a genfi egyezmények betartására. A világszervezet főtitkára tényfeltáró küldöttséget indít Jeruzsálembe. A jordánok helyzete nem irigylésre méltó, hiszen földrajzilag a két „gócpónt", Izrael és Irak közé ékelődtek. Ámbátor, mint az iraki elnök bejelentette, „át tud lőni" Jordánia felett, több száz kilométer hatósugarú rakétáival... Az amerikaiak attól tartanak, hogy felbomlik az Irakot szinte egyöntetűen elítélő arab egység; pedig Szaddám elnök inkább „sarokba szorítva" érezheti magát. Hiszen emberiességi szempontokra hivatkozva a világ országaihoz fordult: szabadítsák fel Irak befagyasztott követeléseit, mert nem tudnak élelmet és gyógyszert vásárolni. Ugyanakkor kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni a parlamenttel a Kuvaitból való részleges csapatkivonásról. Minthogy az amerikaiak (a Szovjetunió jóvoltából) ismerik, hogy mit tudnak a szovjet gyártmányú iraki fegyverek, egy esetleges háború kimenetele nem lehet kétséges. A közel-keleti puskaporos hordó újabb kanócai kaptak lángra, tovább bonyolítva a helyzetet: a libanoni elnök és Szíria csapatai kiszorították Kelet-Bejrútból a keresztény milíciákat; súlyos merénylet történt Egyiptomban is. ...KOMMENTÁRJA Kairó belvárosában péntek délelőtt meggyilkolták az egyiptomi parlament elnökét. A Nílus partján autózó 64 éves Rifaat Mahgubot több ízben fejbe lőtték; a kialakult tűzpárbajban három testőre, köztük egy vezérezredes is életét vesztette. Bár a környéket nyomban lezárták, a tettesek elmenekültek; a nyomozást a belügyminiszter személyesen irányítja. Iszlám szélsőségesekre, illetve iraki terroristákra gyanakodnak: Egyiptom ugyanis csapatokat küldött Szaúd-Arábia megsegítésére. A gyilkosságnak komoly belpolitikai háttere van. Májusban a legfelső alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a választási törvényt. E döntés alapján Hoszni Mubarak elnök népszavazást írt ki a parlament feloszlatásáról. E referendumot csütörtökön tartották, s pénteken ismeretessé vált: több mint 90 százalék igennel szavazott. A súlyos merénylet néhány órával azelőtt történt, hogy az elnök bejelentette az előrehozott választások időpontját. A távoli országban történtek egy aspektusa számunkra is komoly tanulságot hordoz. A régi választási törvényt Egyiptomban azért támadták, mert az elegyítette az egyéni és listás választási rendszert, így nem adván egyforma esélyt a versenyben induló jelölteknek. Mubarak közölte, hogy visszaállítják a tisztán egyéni jelölés rendjét. Mindez igen-igen elgondolkodtató a magyarországi helyhatósági választások napján, amikor hazánk állampolgárai közül a legtöbben polgármesterük személye helyett pártlistákra voksolnak — persze, remélhetőleg minél nagyobb számban. Sandi István Rádiótelex MAGVAR HADTUDOMÁNYI TÁRSASÁG. - Megalakult szombaton a Magyar Hadtudományi Társaság. A közgyűlésen megjelent Raffay Ernó honvédelmi minisztériumi államtitkár, és Borsits László altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke. Für Lajos honvédelmi miniszter levélben üdvözölte az új szervezetet. PÁRIZSI HUNGAROLÓGIAI TANÁCSKOZÁS. Párizsban pénteken este ért véget az európai hungarológiai központok elsó tanácskozása, amelyet a francia fővárosban működő egyetemközi hungarológiai központ kezdeményezett. A tanácskozás munkájában 21 különböző magyarságtudományi központ, egyetemi intézet, tanszék képviselői vettek részt, a megnyitó előadást Köpeczi Béla akadémikus, volt művelődési miniszter tartotta. Az európai hungarológiai központok, intézetek, tanszékek legközelebbi találkozóját a jövó évben Szegeden tartják meg, a nemzetközi filológiai kongresszus keretében. A KODÁLY TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE. - Megtartotta V. közgyűlését szombaton a Magyar Kodály Társaság a Fészek Művészklubban. A rendezvényen részt vett Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter is. Szokolay Sándor zenészerzó, a társaság elnöke a közgyűlésen a kodályi életműt ért sérelmek rehabilitációjáról beszélt. Az összejövetelen két kórus is közreműködött, a szegedi Bartók Kórus Rozgonyi Éva vezényletével, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zenekórusa Ugrin Gábor vezetésével Kodály-műveket adott elő. A közgyűlés a 12 tagú elnökséget megerősítette tisztségében, a társaság elnöke továbbra is Szokolay Sándor maradt. (MTI) MERÉNYLET SCHÁUBLE ELLEN. - Pénteken este a dél-németországi Oppenauban, egy vendéglőben merényletet követtek el Wolfgang Scháuble német belügyminiszter ellen. A minisztert az éjjel Freiburgba szállították, ahol kora reggel megoperálták. Fél éven belül ez a második eset, hogy vezető német politikus ellen merényletet követnek el: április végén Kölnben a szociáldemokraták kancellárjelöltjét, Oskar Lafontaine-t szúrta nyakon egy háborodott elméjű ápolónő. Ugyanúgy, mint Lafontaine esetében, a 48 éves Scháuble életére is egy gyűlés után törtek. MEGHALT LE DUCTHO. - Szombaton Hanoiban, 79 éves korában meghalt Le Duc Tho, Vietnam egyik háborús hóse, az 1975 utáni korszak egyik tekintélyes vezetője — közölték vietnami külügyi források. Korábban kiszivárgott hírek szerint rákbetegségben szenvedett. A háború után Le Duan fótitkár mellett Le Duc Tho a második legbefolyásosabb vezetője volt a kommunista pártnak. 1986 decemberében mondott le politikai bizottsági tagságáról, és azóta a központi •bizottság egyik vezetó tanácsadójaként tevékenykedett. Irodalmi Nobel-díj Octavio Paz mexikói költó és esszéíró kapja az idei irodalmi Nobel-díjat és a vele járó négymillió svéd koronát. A most 76 éves mexikói irodalmár a nyolcvanas években már többször is szerepelt a Nobel-díj várományosainak listáján. Alkotói munkássága kétnyelvű: nagyobbrészt spanyol, kisebb részben pedig angol nyelvű. Octavio Paz művészete nehezen összeötvözhetó kultúrák — az ósi indián, a spanyol és a modern nyugati kultúra — termékeny szintézise, a szerzó maga e kultúrák találkozásának megtestesítője. Elsó műveinek megjelenésekor Paz még tizenéves volt. A világhírt számára a Piedra del sol (Napköve) című verseskötete és az El laberinto de la soledad (A magányosság útvesztője) című esszéje hozta meg 1958-ban. Külföldiek = közállapotok Ne adjunk a rémhírekre A Szóké Tisza diszkóhajón történt tragédia óhatatlan eszünkbe juttatja, sok a városban a külföldi. Két ország határának közelében fekszik Szeged, s most már gyakrabban fordulnak meg nálunk nemcsak a jugoszláv, hanem a román szomszédaink, egyre többen utaznak át a városon más népek, hisz nemzetközi fóutunk is van. A megélénkült turistaforgalomnak önmagában örülnünk illene, ha nem szenvednénk az egyébként is zsúfolt Belváros már-már szinte ellehetetlenülő járműforgalmától, a kevés parkolóhelytől (meg néha a kifosztott boltok miatt). A helyszűke és a zsúfoltság szinte készteti a járművezetőket a szabálytalanságokra, de sajnos, az is igaz, a magyar szemnek néha olybá tűnik, a hozzánk látogatók egy része nem is ismeri a KRESZ-t. Egyre több a szegedi boltokban, áruházakban a külföldi tolvaj, szaporodnak azok a kisebb betörések, amelyeket nem magyarok követnek el. Akadtak idén nyáron egészen kirívó, és egyre riasztóbb példák. Ki ne emlékezne a litván turistára, akit majdnem bizonyosan Jugoszlávia felé elmenekült honfitársai raboltak ki Szegeden. Dolgoznak a valutázók, csak a vak nem látja. Jöttek már hozzánk azért is, hogy az otthon elkövetett bűncselekmények következményei elől itt bújjanak el. Mindezek a tények most eltörpülnek a múlt heti gyilkosság mellett. Városszerte rémhíreket hallani arról, miként állnak bosszút az arabokon a jugoszlávok, mekkora vendetta lesz. Mint az Olasz József megbízott főkapitány-helyettes elmondta, kifejezetten a gyilkossági ügy miatt találkoztak a szabadkai belügyi titkárság vezetőjével. Megbeszélésükön adatokat, információkat cseréltek. Kiderült, a jugoszláv férfi, akit Szegeden, a hajón megöltek, Szabadkán közismert valutázó volt. Gyakran járt Magyarországon, Kiskunhalason rokonai is élnek. Több lakással is rendelkezett Szabadkán, amelyekben rendszeresen látott vendégül idegeneket. A két rendőrség egymás munkáját segítve' végzi tovább a nyomozást. Intézkedtek annak érdekében, hogy e tragikus bűnügy számításba jöhető következményei ne ronthassanak a meglevő magyar (szegedi) közállapotokon. Olasz József külön óva intett, ne adjunk a rémhírekre, mert azok csupán egyre alkalmasak, hisztériát kelthetnek, amelyre semmi szükség. A bűnügy legújabb fejleménye egyébként, hogy a bíróság elrendelte a három, Szegeden tanuló arab diák letartóztatását. Valószínű sokan hallották a belügyminiszter minapi bejelentését a Tv-híradóban: Magyarországon országos rendőri akció indult, melynek keretében fokozottan ellenőrzik az itt tartózkodó külföldieket. Ennek tapasztalatairól, gondolom, hamarosan megtudhatunk részleteket. M. E. SZOMSZÉDOK Az osztrák sógor hogyan boldogul? Most, hogy országszerte vitatják, mi legyen a magyar mezőgazdasággal — nézzünk át az osztrák sógor portájára is, ne csak Bécsbe menjünk bevásárolni. A szomszédolás képletes — hiszen az osztrák mezőgazdaság népgazdasági méretű vonatkozásait nem lehet látogatással érzékelni. Amit láthatunk: viszonylag kis méretű földdarabkák, jól ápolt tanyák, gépek, traktorok. Az agrárgazdaság néhány vonatkozásának megismerésében forduljunk az agrár szakemberhez, jelen esetben elemző cikkhez, ami a Die Presse (1988. február 15-i) nevű osztrák újságban jelent meg. Már a cikk címe is meglepő: „Súlyos gondok az osztrák mezőgazdaságban." Az osztrák mezőgazdaságra is jellemző ami a fejlett országokra általában, hogy csökken a foglalkoztatottak száma. 1950ben a munkaképes lakosság csaknem 30%-a, 1 millió ember dolgozott az agrárszektorban, 1988-ban azonban már csak 8%-a, a létszám pedig 250000 fóré apadt. Vajon miért? Nyilván a mezőgazdaság jövedelmezősége sokkal alacsonyabb, mint az iparban, illetve szolgáltatási szektorban. Ez a folyamat úgy játszódott le, hogy Ausztria egyre több élelmiszert termelt, teljesen önellátó lett búzából és éló marhából, sót az 1970—80-as évekre ezen termékekből exportőr. Az osztrák gabonaexport megközelítette az 1 millió tonnát , az éló marha pedig a 230 000 darabot. Csak összehasonlításképpen: Magyarország 1988-ban 2 millió tonna gabonát és 188000 éló marhát exportált. Tehát míg a világháború előtt — még inkább korábban — Ausztria élelmiszer-importőr volt, mi pedig oda exportáltunk, ma nemcsak hogy nem importál tőlünk, hanem ó maga is exportőr. Ha az osztrák mezőgazdaság ilyen jelentós fejlődést ért el, akkor mi a baj — miért van válságban? A termelés növekedése egyre nagyobb mértékű állami támogatás mellett következett be. A búza esetében az állami dotáció (támogatás) hektáronként 20 000 schilling, a kukoricánál ez 26000 schilling. Ha tehát az átlagterméssel (1 hektáron kb. 50 q búza) elosztom a 20000 schillinget, akkor kiderül, hogy 1 q búzára 400 schilling támogatást adnak. Igen jelentós, 15000 schilling támogatást adnak a fűtőanyag-adalékként is felhasznált repce termelésére, 13000 schillinget pedig a takarmányborsóra. fme a mezőgazdasági — kis- és középüzemi — termelés veszteségessége, illetve ennek állami dotációval való megtérítése. Ausztriában ís — Nyugat-Európához hasonlóan — az átlagos farmméret 20 hektár körül van. A fó mezőgazdasági termelő és exportőr országokhoz képest (pl. USA, ahol az átlagfarm 200 hektár) ezek a kis farmok drágábban állítják eló a mezőgazdasági termékeket. Az osztrák mezőgazdaság támogatása nem egyedülálló jelenség. Az USA és a Közös Piac az 1986-87-es években külön-külön kb. 80 milliárd dollárt. Japán pedig 50 milliárd dollárt költött mezőgazdasági támogatásra (Financial Times 1988. május 20.). Érdekes lenne ezeket a támogatási összegeket elosztani a farmok számával (USA 2,2 millió - Közös Piac 10 millió), akkor kiderülne, hogy mekkora az 1 farmra esó támogatás. Az NSZK mezőgazdaságára vonatkozóan egy cikk azt írja, hogy a „teljes idejű farmerek", akik jövedelmének 90%-a a mezőgazdaságból származik, átlagosan 14000 márka állami támogatást kaptak (Financial Times 1990. március 13.). Az osztrák közgazdászok, agrárközgazdászok is panaszkodnak, hogy az ország agrárexport struktúrája egészségtelen, mert az export zömmel feldolgozatlan termékekből az import pedig feldolgozottabb termékekből áll. Éló állatot visznek ki és dobozolt sonkát hoznak be. Az 1 kg-nyi agrárexport átlagosan 2,9 schilling bevételt hozott 1986-ban. Ausztriában az 1989/90-es gazdasági évben a gabonaexportra fordított támogatás kb. 2,5 milliárd schilling volt, becslések szerint az 1990/91-es évben már 3 milliárd lesz. A búza világpiaci ára ugyanis az elózóévi 15- 16 dollár/q-ról 11-12 dollára csökkent. Ha mármost ezen információk alapján egy kis számolást végzünk, figyelembe véve. hogy Ausztria kb. 1 millió tonna gabonát exportál évente, akkor kiderül, hogy az egy mázsa gabonaexportra adott állami támogatás kb. 250-300 schilling, azaz kb. 20- 25 dollár. Tehát az osztrákok a gabonát a világpiacon eladják kb. 11 dollárért és még erre az exportőröknek fizetnek 20—25 dollár exporttámogatást. Ha elgondolkodunk a világ-mezőgazdaság fent említett lényein, veszteségeken, állami támogatásokon, akkor a következő kérdések vetődnek fel. Miért vannak ezek a veszteségek? A magyar mezőgazdaság bajai, veszteségei, állami támogatásai v^jon döntően a szövetkezetek természetéből fakadnak, vagy a mezőgazdaság természetéből? Az osztrák mezőgazdaságban ott a tulajdonosi érdekeltség és mégis „súlyos gondban" van, hasonlóan az USA, a Közös Piac és az NSZK mezőgazdaságához. Vajon lehet-e mezőgazdasági termelés állami támogatás nélkül Magyarországon, ha ezt ilyen fejlett országok sem tudják megcsinálni? dr. Mayer László egyetemi docens