Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-07 / 225. szám

Ideg- és telefonhálózat Higanymozgású szennyeződés nálunk és Barcikán Nyíltibi: Hegverjük a Szegedet! — Vasiak: Megverjük a kommunistákat! Tegnap elárasztottak bennünket az események. Az ér­dekesebbnél érdekesebb Írások közül három szegedit emel­tünk ki. Bezárták az éjjel-nappali minimarketet; a rend­őröknek nyolcvan éve is ugyanaz fájt, mint ma; ötven­ezerért bárki telefonhoz juthat, de anélkül szinte senki. Dúl a választási kampány. Az ország nyugati feléből szokatlanul heves megnyilvánulásokról kaptunk jelentést. Az SZDSZ két képviselője a párt törvényjavaslata mellett érvelt, mely szerint nyilvánosságra hozzák azon egykori besúgók neveit, akik ma magas hivatalt viselnek, és nem mondanak le önszántukból. Az NDK miniszterelnöke sze­rint az ottani lista mégsem kerül át az NSZK-beli Kob­lenzbe Vad kampány Vasban munisták és bérenceik lóg- a megyei tanács vb-titkára ni fognak, a vérüket meg közölte: az emiitett esetek­kimérik a kocsmában bor ben megteszik a szükséges helyett. Dr. Pusztai Gyula, feljelentéseket. Ahol nehéz a föld A Vas megyei Magyarsze­csődón ismeretlenek egyik éjjel átmásztak a helyi tsz­elnök házának kerítésén — aki a megyei tanács tagja, és a helyi tanács vb-tagja —, kivágták autójának mind a négy kerekét, és festékkel, emberi ürülékkel, trágár ki­fejezéseket mázoltak autójá­ra. Vépen tettlegességig fa­jult egy nézeteltérés a ta­nácselnök és a tanács egyik dolgozója között, aki egyben pártaktivista is. Sajnos olyan eset is elő­fordult — egy Szombathely melletti községben —, hogy egy választópolgár besétálva a helyi tanácsra, közölte az ott dolgozó négy nőalkalma­zottal: ácsolják már a bitó­fát a város főterén, a kom­A Kazincbarcikán földbe került több száz tonna hi­gany az ivé/'ízbázist, a karsztréteget veszélyezteti, tehát nem alaptalan akár a büntetőjogi felelősségre vonás sem — mondta Gyu­lai Iván, a Magyarországi Zöld Párt társelnöke a csü­törtökön Budapesten meg­rendezett nemzetközi saj­tótájékoztatón. A párt nem nem zárja ki egy ilyen eljá­rás kezdeményezését sem. Mint kiderült, a több év­tizedes szennyezésre már a '70-es években felfigyel­tek a környezetért felelőssé­get érző szakemberek a Sa­jón végzett nemzetközi vizsgálat során, de érdemi intézkedést nem sikerült el­érniük. A minták bizonyít­ják, hogy a környezetvédők felvetése jogos, az évek alatt valóban igen nagy mennyi­ségű, a számítások szerint 500 tonnánál is több higany jutott itt a talajba. Miután érdemi intézkedésben to­vábbra sem sikerült meg­egyezniük, ismét a nyilvá­nossághoz fordultak. Most igen nagy visszhangot ka­pott az ügyük, a miniszté­riumokban intézkedési terv készült, bár erről még nem kaptak pontos infor­mációt — mondták. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Nonstop: stop! Ideiglenesen bezárt a Horváth Mihály utcában az egyetlen élelmi­szerbolt, amely nonstop tartott nyitva. Ügy látszik, egyelőre eldőlt a vállalkozók és a hivatalok között dúló, több hetes küzdelem. Hogy aztán erről ki hogyan vélekedik ... Az üzletet megnyitó Center Kft. ügyvezető igazgatója, aki nevét nem akarja megjelentetni a nyilvánosság előtt, elismeri, hogy voltak apróbb szabálytalanságok a nyitáskor. Hiá­nyoztak, illetve csak készültek még az egészségügyi könyvek, nem volt felszerelve a kézmosó, csak a moso­gató. Azt azonban nem érti, hogy ha egyetlen késükért, s a vágódeszkáért 30 ezer forintot kellett beruházniuk (ennyibe került a hideg-meleg vizes mosogató), miért akarják újabb tíz­ezer lorintos kiadásra kényszeríteni, hogy a kézmosóból is follyon a me­leg víz. Hogy miért volt olyan sür­gős a nyitás, ezen apró hiányosságok ellenére, annak teljesen érthető az indoka. Kölcsönt vettek fel az indu­láshoz, s a kamatot — ha nyitnak, ha nem — fizetni kell... Megérti ö, hogy léteznek szabályok, csak azt nem, hogy a hivatások, miért nem tü­relmesebbek, miért azonnal bezárás­sal és komoly pénzbírsággal büntet­nek. A hivatalok közül a tanács az el. sődleges felügyeleti szerv. Az előadó sajnálkozva tárja szét a kariát, ő nem tehet mást, ha a köjál állandó­an levelekkel bombázza, meg kofll hozni a határozatot a bezárásra. Sze­mély szerint ugyan sajnálja a tör­ténteket. tudja, milyen nagy az igény egy ilyen üzletre, de hát... a szabály kötelez. A köjál szakemberei sem nyilat­koznak másként. Ahol könnyebb megoldás adódott, azt választották az engedélyezés során. De a vízvizsgálat eredménye azt igazolta, hogy a mo­sogatóból folyó víz minősége nem fe­lel meg az előírásoknak. Ez pedig az élelmiszeriparban nem játék. A be­záratás legfőbb oka ebben rejlik. Azt ugyan ők is elismerik, hogy a korábbi zaklatásokat rugalmasabb rendeletekkel el lehetett volna ke­rülni, de a minisztérium nem moz­dul, nem hallja az idők szavát, nem változtat. Még mindig a hatvanas, hetvenes években hozott utasítások vannak érvényben, mikor is, mint tudjuk, egyáltalán nem a vállalkozá­sok támogatása volt a cél. sőt... És vajon mit mond a lakosság? Azok, akik vasárnap reggel 20 percet várakoztak a sorban a meleg kenyé­rért? Akik éjszakai munkájuk köze­pette beugorhattak egy-egy üdítőért, valami harapnivalóért? Akik este 10 után ismét meleg zsemlét és kenye­ret vehettek? Akik szembe, a pulton át, és szerte a városban azt hangoz­tatták, milyen jó, mennyire hasznos, mennyire szükseges volt a kis bolt megnyitása? Bosszankodnak és értet, lenkednek minden bizonnyal. És mit mondhat erre az újságíró? Aki elkövette azt a „hibát", hogy lapja hasábjain hírt adott a város­lakóknak a nyitásról, felhíva ezzel az „éber" hatóságok figyelmét is a boltocskára. Aki úgy látta, valóban remek vállalkozásba fogtak, és agi­lisek ezek a fiúk, és szurkolt nekik. Aki látta, hogy a hivatalokban va­lóban megértő és udvarias emberek fogadták a zaklatások és a kiszabott bírságok után a reklamáló ügyveze­tőt, akik mégis meg kellett, hogy ha­joljanak a bevallottan idejét múlt. korszerűtlen szabályozók előírásai előtt. Az újságíró bevallja, hogy alapve­tően nem ért valamit. A .korunk hő­se a vállalkozó" jelszónak vezérleté­ben a tanácson nyakra-főre osztogat­N&gy László felvételei „Műemlék*, remélhetőleg, csak az épület ják a vállalkozói igazolványokat, képzettséget, végzettséget figyelembe nem véve. így aztán nem csoda, ha egy-egy szakma gyorsan becsületét veszti, mint ahogy az sem, hogy a hozzá nem értőket csak szigorú rend­szabályokkal lehet az alapvető nor­mák betartására kényszeríteni. Ha pedig nem teszi, azonnal a nyakába sózzák a nagy összegű büntetést. E módszerrel sem a termelés, sem a szolgáltatás, sem a kereskedelmi el­látás színvonalát nem emelik, leg­feljebb a tanácsi bevételek nőnek. Az országban viszont egyre több lesz a csalódott, az eladósodott, a megkese. redett ember. Czégény József Rendőrhelyzet „...éhbérért dolgoztatott, testileg és lelkileg agyongyötört" Az elmúlt években hajla­mosak voltunk azt hinni, túl sok rendőr vigyázza minden pillanatunkat, sőt, gondola­tainkat is. Rendőrállamot emlegettünk. Rendőrből pedig akkor is hiány volt, s a rendszervál­tást követően még keveseb­ben próbálkoznak a növek­vő bűnözési hullám vissza­szorításával. Hogy hányan őrködnek ma a megye rend­je fölött, immáron nem ti­tok, a tegnapi sajtótájékoz­tatón szabadon betekinthet­tem a kimutatásba, ám a tételes közléstől a bűnüldö­zés keservés helyzetére való tekintettel — taktikai okok­ból — el kell tekintenem. „Szegeden összesen 110 rendőr, két őrsparancsnok és egy rendőr őrmester van. A 110 rendőr közül egy de­tektivszolgálatot végez, 8 a rendőri fogháznál teljesít szolgálatot, egy pedig Fara­gó Ödön doktor, főorvos szolgája, így tehát voltakép­pen 100 rendőr teljesít csak rendőri szolgálatot. A 100 rendőr közül állandóan 73 van szolgálatban; csak 27 pihen, ami azt jelenti, hogy 90 ezer ember életére és va­gyonára és 825 hektár te­rületre 73 rendőr, 73 éh­bérért dolgoztatott, testileg és lelkileg agyongyötört em­ber vigyáz." Ezen adatok a mintegy nyolcvan évvel ezelőtti ál­lapotokra utalnak, lapunk 1911. január 13-ai számából valók. A hajdani tudósító így jellemezte az akkor volt helyzetet: „A publikum előtt soha­sem rokonszenves a rend­őr. Rendesen nem a rend fenntartóját, a vagyonra és életre hivatásszerűen fel­ügyelő embert látják ben­ne, hanem azt az egyént, akinek kvázi kötelessége be­lekötni az emberekbe... Szegeden nagyon sok a munkája, és nagyon kevés a fizetése a rendőrnek. A legtöbb ezért nem is ma­rad meg egy-két évnél to­vább a munkájában. Hamar csalódnak. Rövid idő alatt rájönnek arra, hogy bizony nyomorúságos megélhetést, száraz kenyeret ad csak a rendőri fizetés." A mai rendőr fizetése a beosztásától, illetve rendfo­kozatától függ elsősorban, azok pedig a szolgálati idő, a teljesítmény és az iskolai végzettség függvényei. Így például a most rendőrnek jelentkezők beosztás szerint szakmunkás végzettséggel tíz, érettségivel 11, főisko­lai diplomával 12, egyetemi oklevéllel havi 13 ezer fo­rintra számíthatnak, plusz a rendfokozattal járó 2000, il­letve 2800 forintra. Az előb­bi összeg az érettségizettek őrmesteri rangját, az utóbbi a főiskolai végzettséggel rendőrnek állók zászlósi rangját erősbíti. Erre jön még a 13. havi fizetés, a 19 ezer 200 forintnyi ruha­pénz, és egyéb juttatások. Vonzó-e a nettó 13—15 ez­res fizetés — az erősödő munkanélküliség közepette — a strapás rendőri hiva­tást választó, frissen érett­ségizett, diplomázott, éle­tüket megalapozni kívánó fiataloknak? Nos, a 80 évvel ezelőtti helyzetet összegezve az ak­kori anonim hírlapíró a következő — megszívlelendő — megállapításra jutott: „Egy jól fizetett, megfe­lelő szervezetű rendőrség mindig .nyújt annyit, amibe a fönntartása kerül, és a város minden polgárának első rangú érdeke, hogy a rendőrsége ilyen is legyen." Mivel a múlt évben tu­catnyi rendőrt kellett fe­gyelmi és magatartási okok miatt elbocsátani, 38-an pe­dig a korhatárt megelőzően nyugdíjba vonultak, a me­gyében 57 rendőri státus vár betöltésre, ebből 26 a szegedi kapitányságon. Szükségünk van rend­őreinkre, egy év alatt az egy nyomozóra jutó esetek száma ugyanis 59-ről 83-ra növekedett, és az egy ügy­re fordítható munkaórák száma 32-ről 23 órára csök­kent. Létszámbővítésük, a megürült helyek feltöltése, fizetésük emelése ezért is el­engedhetetlennek tűnik. Ez utóbbira a belügyminiszter úr tett egy bizonytalan ígé­retet. A pletykák szerint 25 százalékos béremelést re­mélhetnek. Varga Iván Szombati magazinunkból — a két „feminista könyv" ajánlásával vitaindítónak szánt összeállításunkat; — a görög és latin nyelv oktatása mellett érvelő írást: — a Jecza Péter erdélyi szobrász munkásságát méltató kritikát; — és a családoknak szóló összeállítást ajánljuk olva­sóink figyelmébe. (újszászi) Ajándékcsomag-akciónk az Idén Induló vállalkozásoknak Ha ötször hirdet kedvezményt kap! Napi 60 OOO példány és a 80 éves múlt. Ez a DM szorzöja! Hirdetését feladhatja: a Sajtóházban, Szeged, Tanácsköztársaság út 10. Telefon: 12-836. a Medlátor Irodánál, Szeged, Dugonics tér 12. Telefon: 24-326. a Mahlr Igazgatóságánál, Szeged, Jókai u. 7. a Mahlr vásárhelyi Irodájánál, Hódmezővásárhely, Lenin a 1. A Mahlr szentesi kirendeltségénél. Szentes. Kossuth L. a 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom