Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-05 / 193. szám

1990. augusztus 5., vasárnap Tetőablak 7 Hit(tan) vita után Remélem, sikerült kivárnom egy vita végét. Lassan a fontosabb tények is nyilvánosságra kerülnek. Dr. Frenkl Róbert, az evangélikus egyház egyik vezetője megírta, hogy még a tárgyalássorozat kezdetén, június 7-én megvitatták az SZDSZ vezetőivel is a hittanoktatás kérdéseit és egyetértettek. Azt nem tudom, hogy a néhány más egyház által is meghatalmazott evangélikus püspök később miért írt alá egy olyan megállapodást, amit sok lelkész is elfogadhatatlannak ítélt — és amit természetesen az SZDSZ országos tanácsa is elutasított. Amikor e határozatot megfogalmaztuk, tudtuk, hogy ezt sokan próbálják majd ellenünk fordítani — de a lelkiismereti szabadság védelmének, továbbá az állam és az egyhdz(ak) elválasztásának elvei fontosabbak ataktikai megfontolásoknál. Nem hallgathattunk. Végül mint nekünk is tetszőt üdvözölhettük a mi eredeti álláspontunkkal egyező második megállapodást az iskolai hittanoktatás körülményeiről. Talán azt is mondhatnánk, hogy sikerült megygyóznünk másokat is igazunkról. Persze ez nem így van: nem mi, hanem a józan ész győzött. Remélem. A vita nem pusztán az iskolai hittanórákról szólt, hanem arról is, hogy milyen legyen d demokratikus Magyarország. És az erről folyó vitának nincs, ne is legyen vége. A modern demokrácia egyik alapelve a hatalmi ágak elválasztását ajánlja. Ennek szükségességét ma (emlékezve a hatalom egységének szovjet típusú megvalósítására) senki sem tagadja. De egy másik elvet, az egyház(ak) és az állam elválasztásának elvét, illetve ennek konkrét megvalósítási módjait sokan vitatták az elmúlt hetekben. Az elsó „megállapodás" a nyugatnémet gyakorlathoz hasonló rendet vezetett volna be. (Ott nem teljes az „elválasztás", például az állami adóhivatal gyűjti be az egyházi adókat is.) Az SZDSZ inkább az Amerikai Egyesült Államokban kialakult szabályokat honosította volna. Az USA egyáltalán nem egy „hitetlen" ország, eredetét tekintve különösen nem. A francia forradalom időnként tébolyodott egyházellenességének emléke elhomályosítja a modern demokrácia kezdeteiről alkotott képet. A franciát megelőző és annak bizonyos értelemben példát mutató amerikai forradalom ugyanis egyáltalán nem volt kereszténységellenes. Sót! Az észak-amerikai — vitathatatlanul működőképes és demokratikus — állam kialakulásában döntó szerepe volt a kereszténységnek. New Plymouth alapítóit Jakab király idején vallásuk miatt üldözték el Angliából és ók 12 évnyi németalföldi tartózkodás után azért hajóztak át az óceánon, mert a vallási türelem minta országaként ismert Hollandia már túlságosan világias volt, ók pedig a Bibliát követve kívántak élni. Alexis de Torqueville fó műve „A demokrácia Amerikában" igen sok fejezetében foglalkozik a vallás és az egyházak szerepével — jellemző, hogy e könyv 1983-as rövidített magyar kiadásából minden ezzel kapcsolatos részt kivágott a szerkesztő. Kulcsár Kálmán. De Gombos Gyula „Szabadságalapítók" című könyvéből bárki megismerheti, milyen vallási hagyományokra épül az amerikai demokrácia. A kereszténység eszméi megtestesülnek az Alkotmányban, továbbá a közéletben és politikában részt vevó hívek által is hatnak az állami döntésekre. Ennyi elegendő is, a különböző egyházak és a kormányzat közt intézményes kapcsolat nem kell, sőt nem is kívánatos. Az „elválasztás" így értendő. A hierarchikus összekapcsolódás hiányát jelenti, nem azt, hogy valamely (vagy mindegyik) egyház hívei vagy vezetői ki vannak zárva a politikai döntések befolyásából. A hívek egyben választópolgárok is és alapvető kérdésekben általában hallgatnak papjaik szavára. (Szerintem nem lenne szerencsés fejlemény, ha a magyar Országgyűlésnek ismét lenne egy fölsóháza és a nagyobb egyházak vezetői ismét automatikusan annak tagjai lennének.) Ha egy politikai párt el akarja nyerni a szavazók többségének bizalmát, akkor természetesen azok vallási kötődésére is figyelemmel kell lennie. Ezért jósolhatta meg már egy évvel ezelőtt Lengyel László, hogy az MDF hamarosan megszabadul alapítói által meghatározott kálvinista stílusától és katolikus színezetűvé válik, hiszen az elsőségre pályázó pártnak először a legnagyobb felekezet tagjait kell megnyernie. (Eleinte csak Lezsák Sándor öltözködött és beszélt úgy. mint egy katolikus pap — ezzel is megkülönböztetve magát a protestáns lelkészek beszédstílusát parodizáló Pozsgay Imrétől.) * „A hit kegyelem dolga, osztályozhatatlan személyes döntés. Ám a hittan: ismeretanyag, amelynek elsajátításához tanulás, összeszedett, kitartó munka szükséges." — írta a kegyes tanító rend tartományfőnöke. A „hitoktatás" kifejezés értelmetlenségét más teológusok is megemlítették — de a szó mégis számos hivatalos iratban és főpapi beszédben szerepelt. Mi csak a hittanoktatásról nyilatkoztunk, nem a hitről. Az — ahogy az idézett piarista atya is figyelmeztetett — nem iskolai és nem politikai ügy. A vitában negyvenévnyi tapasztalatok is befolyásolták a feleket. Amikor mi a valóban szabad választást, a „fakultatív" oktatást igényeltük, elfeledkeztünk arról, hogy amikor elindult a hittanoktatás föld plá szorításának, lényegében betiltásának folyamata, akkor is a „fakultatív" volt a kulcsszó. Azt hiszem, sokan (főleg az idősebbek közül) egyszerűen e szó hallatán reflexszerúen gondoltak arra, hogy a „küzdelem" tétje ismét a hittanoktatás léte. Egy három héttel ezelőtti vitán egy katolikus teológusnak elmondtam azt a gyakran idézett példát, hogy ha ugyanaz az iskolaigazgató osztja ki a hittanoktatásra jelentkezés papírjait, aki nemrég még az úttörőcsapat belépési űrlapjait osztogatta, akkor a szülök és a gyerekek egy része ezt hasonló jellegű „kötelességnek" tekinti. A tisztelendő úr ugyanezt a helyzetet az esetleges régi félelem oldásához, a hittanoktatás iskolán belüli tekintélyének helyreállításához szükségesnek tartotta. Elvileg eldönthetetlen, hogy melyikünknek volt igaza. Egyes szülőkben ugyanis valóban újabb félelmet keltett e változás, míg mások tényleg fölszabadító élményként élték át. Ebben az esetben azonban nem az a kérdés, hogy a szorongók vagy a föllélegzók tábora a nagyobb — ezt nem szabad népszavazással eldönteni. Ha egy tisztességes köztársaság szabad polgáraiként akarunk élni, akkor célszerű elfogadnunk, hogy a hit és valamely egyházhoz való tartozás vagy nem tartozás magánügy. Az államnak ehhez semmi köze. Jankó Attila (SZDSZ) , • * JS SMP rtr^Wi 7/1 w 'A r BUDAY GYÖRGY: BOLDOGASSZONY BÚCSÚJA Kamill testvér kalandozásai Hogyan lesz valaki kolduló, majd búcsúvezetó baráttá? Kovács Sándor egy jászsági tanyán látta meg a napvilágot, s cipésznek tanult. Már gyakorlott búcsújáró volt, amikor 1926-ban részt vett a Szent Ferenc hallának hétszázadik évfordulójára emlékező ünnepségen. A berényi barátok templomában térdeplő tizenhét éves fiatalember a ferencesek híres szónokát, P. Réz Mariánt hallgatva döntött így, hogy maga is jelentkezik „Isten szegénykéjének" rendjébe. Pannonhalmi betegágyán írta meg azokat a leveleket, amelyekben életének jelentősebb eseményeire emlékezik. A levélköteget Sinkó Ferenc, az Új Ember munkatársa szerkesztette kötetté. Az eredmény: fordulatos történetek füzére, színes, valóban kalandos események sorozata. A kalandokat egy nagy történetíró fantáziája szülte: a huszadik századé. És bár történetei nem váltak mindig dicsőségére, a pécsi noviciátusban Kamill rendi nevet kapott testvér mindvégig a szeretetteljes alázat hangján beszéli el eseményekben nem szűkölködő életét. A könyv mégsem pusztán anekdoták sorozata. Az első, jászteleki búcsújárásról az ország nagy zarándokhelyein átkísérve Kamill testvért, megismerhetjük a század elsó felének vallásos néprajzi szokásait is. Mátraverebély-Szentkút, Máriagy üd kegyhelyei, a Porciunkula, a jászok ősi búcsúünnepe életteli leírásokban sorakoznak elénk. Nem maradnak ki a „fekete napok", a rend feloszlatásának, Kamill testvér későbbi megaláztatásainak eseményei sem. De haragnak, gyűlölködésnek e lapokon sincs nyoma. A hang mindvégig a megbocsátó felebaráti szereteté! (A Kamill testvér kalandozásai a XX. században című könyv a Szent István Társulat kiadásában jelent meg.) Ny. P. Bibliai folyóirat Mi A Hm IA. Cümemw, T-A, Dmis, Erdá* István, Keményt Attila frrfáw A TÉKOZLÓ FIÚ PÖXíÁZATÁRÓt. - A TKÜZOÖ SMAOSAC jmmiás, Dánná, Eszter könyvéről Ká*%» Gáspár. A Vu«oÍyi 8«blu Elöljáró beszéde Az egészséges érbmÜrd — A Bibim és ez időszámítás A hit, a tékozló fiú és a kávé Megjelent a Jó hír, Reisinger János bibliai folyóiratának második száma, mely ezúttal a hit problémakörével foglalkozik. Kiemelt helyen közli a lap a csehek XVII. században élt száműzött protestáns írójának, Comeniusnak a regényrészletét, melynek címe: A világ útvesztője és a szív paradicsoma. Az utaztató regény a Vándorról szól, aki helyét keresi a világ labirintusában. Ez a hely pedig az igazi, Istennek feltétlenül tetsző élet lenne. Helyette azonban a Vándor a hamisságot és csalárdságok sorozatát látja, forduljon bárkihez, filozófushoz vagy kézműveshez, alkimistához vagy jogászhoz. A Vándor sorsa, eltévelyedése nyilvánvalóan a tékozló fiú történetével párhuzamos. Az ő példázatát elemzi'Reisinger is tanulmányában irodalmi példák segítségével. A bibliamagyarázó tudós szerint a tékozló fiúról szóló példázat elsó rendkívüli eleme az, hogy „Jézus olyan embert állított hallgatói elé, aki életének egy bizonyos pontján készségesnek mutatkozott beismerni a valóságot." Thomas A. Davis a vízenjárás példázatát elemzi a hit szemszögéből. Amikor Jézus a Galileai-tenger északi partján megvendégelt ötezer embert, megparancsolta tanítványainak, hogy keljenek át a tavon, ő még marad. Leszállt az est, vihar támadt, a tanítványok egész éjjel a tomboló elemekkel küzdöttek, mígnem a hajnal szürkületében egy alakot láttak feléjük közeledni a vízen. Jézus volt az. Péter ekkor felkiáltott: „Uram, ha te vagy az, parancsold, hogy hozzád mehessek a vízen!" És Péter megindult Jézus felé a vízen. Mármost ezek ismeretében rendkívül érdekes Davis mondata, mely szerint „az ókori egyiptomiak a lehetetlen szót jelentő hieroglifához éppen a vízen járó ember képét használták fel." I. sz. 850 táján egy Káldi nevezetű arab kecskepásztor arra lett figyelmes, hogy kecskéi — máskülönben jámbor és jó magaviseletű jószágok — lelkesen rohangálnak fel s alá a kopár hegyoldalon. Valami bokron termett bogyót ettek,« bizony ez volt a kávé, mely a XVII. századra kedvelt élvezeti cikké vált az arab és az európai országokban. A Testi-lelki egészség című rovatban Vernon Roster: A csészével adagolt méreg című írásában fejti ki véleményét a kávékultusz ellen, mely italt különben a XVI. században VIII. Kelemen pápa igazán keresztényi italnak nevezett. Dal Egyházi hírek MEGGYILKOLT REFORMÁTUS LELKÉSZ... A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság erdélyi szekciójának jelentése szerint újabb magyar kisebbségi vált áldozattá Erdélyben. Kulcsár István 36 éves református lelkész, aki az ésiak-szatmári Monó faluból vonaton igyekezett Tasnádra az ugyancsak lelkész édesapjához, a nagybányai átszállás után eltűnt. Az eset július 18-án történt. A lelkészt aznap este Nagybánya egyik tízemeletes blokkházának szeméttárolójában találták meg holtan. (Új Ember) IZRAELITA VALLÁSOS NEGYEDÓRA a Magyar Rádióban. 1990. augusztus 10-én, pénteken reggel 8.05 órakor izraelita vallásos negyedórát sugároz a Magyar Rádió a Petófi adó hullámhosszán. Beszédet mond Raj Tamás főrabbi, énekel Klein Ervin fókántor, orgonán kísér Lisznyai Mária. A NOBEL-DÍJRA JELÖLT GYÜLEKEZET Tőkés László erdélyi református püspököt Nobel-békedíjra jelölték. A svájci evangélikus egyházszövetség támogatja a norvég Nobel-békedTj bizottság javaslatát. Tőkés Lászlót és gyülekezetét a Ceausescu-rendszerrel szemben tanúsított bátor, békés ellenállása miatt javasolták erre a jelentós kitüntetésre. (Új Ember) ÚJRA AZ EGYHÁZÉ A SZEMINÁRIUM — PRÁGÁBAN. A prágai érsekség szemináriuma ismét az egyházé lett. A négy egyházmegye papnövendékeit kiképző intézményben az oktatás októberben veszi kezdetét. Addig — s nyilván azon tűi is — a restauráláshoz mintegy 20 millió cseh koronára van szükség. Az átmeneti, „illegális tulajdonosok" már elvégzett épületóvó munkálatokra költött 125 millió cseh koronás követelését az illetékes állami hatóság azzal az érvvel utasította vissza, hogy a munkákat a „tényleges tulajdonos akarata ellen végezték el". A visszaadott szemináriumi épületkomplexus egyike azoknak az épületeknek, melyeket hosszú és nem minden viszály nélküli tárgyalások után az egyház visszakap. Összesen 74 épületről van szó, többnyire szerzetesektói elvett kolostorokról. A cseh és szlovák szerzetesek ebben az intézkedésben „az elszenvedett igazságtalanságokért kapott részleges elégtételt" látnak. (KathPress)