Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-05 / 193. szám

1990. augusztus 5., vasárnap Hangsúly 3 »S « gg Délidő Nagv László összeállítása ki, hol tart a magvar foci! Valld be, de őszintén, mekkora volt hétvégi ponty! Ott a cigi, tiéd, gyújts rá nyugodtan! Árnyék, pihenő bicikli. Gondok, erős, nagy esemé- Engedd el magad! Ne vitatkozzunk, csak beszélgessünk! nyek. Mindenkit más aggaszt. De beszéljük meg, jó? Mi, Hiszen dél van. A pihenés órája. egymás közt. kukás és kéményt seperő emberek. Mondd C. J. Egy költözés levelei Júl. 17. (1. sz körlevél) Tisztelt Kollégák! Örömmel közlöm, hogy a DM-szint felújítása befejezéséhez közeledik. Fokozatosan megkezdhetjük a fölköltözést, amelyet — a francia féllel történt egyeztetést figyelembe véve — szeptember l-jéig be kell fejeznünk. Kívánok mindenkinek jó munkát a kényelmesebb íróasztalokon, székeken. D. I. főszerkesztő Ui.: Kérem, hogy a szobabeosztás és egyéb technikai kérdések ügyében forduljunak bizalommal P. K. szerkesztőségi titkárhoz Júl. 18 Kedves T.! Értesítelek, hogy az elózóleg megbeszélt szobabeosztás változik. Rovatodból L. és Sz. szeretnének visszamenni régi szobájukba L. mellé, a 61-ben csak ketten maradnátok. Ezért úgy gondoltam, hogy te költözz be a belső szobába a politikai rovathoz, a külsőbe pedig másokat helyezünk el, tekintve, hogy nem kaptunk még meg két tervezett helyiséget. Megértésedet köszönve: P. K. szerk. titkár Ui.: írjátok össze, mire lenne még szükségetek. K. Júl. 20. Kedves P. K.l Természetesen megértem, hogy rovatom munkatársai minél messzebb szeretnének lenni a főnöküktől. Remélem az új beosztás nem okoz zavart. Kérésedre összeírtuk, mire lenne még szükségünk a szobában (Ú. I.-val. S. I.-vel és B T.-vel egyetértésben): 1 db fogas. 4 db nagyméretű szemétkosár, 4 db asztali lámpa. 1 db koaxiális kábel a tévéhez, 1 db faliújság, továbbá 1 db jégszekrény (feltöltve!), 4 db fehér telefon, nemzetközi vonallal, 1 db hangulatlámpa stb. Köszönettel a szoba nevében is: M. T. Júl. 20. Kedves Főszerkesztő Úr, Kedves Imre! Értesültem P. K.-tól, hogy régi szobámat fenntartjuk a francia üzletfélnek. Mivel Ch. T. úr igen ritkán jön Szegedre, én pedig egy másik szobába lettem beosztva, kérlek engedélyezd, hogy addig használhassam a szobáját, vagyishát az én régi szobámat! Köszönettel; Ch Á Kedves A ! Francia üzletfelünk szemében minden bizonnyal csak emelné a szoba értékét, ha abban te is ott lennél, ám kifejezett kívánsága volt. hogy biztosítsak neki egy külön helyiséget. Á te rovatvezetői tevékenységedhez kell egy kisebb saját szoba, P. K.-val keresni fogjuk a megoldást. Kézcsókkal: D. 1 f. sz. Júl. 26. T! Klassz az új kégli. Kéne egy vállfa a pulcsimnak, meg egy gyóntatószék a mélyinterjúkhoz. Intézkedj! Ez nem vicc! Sz. Júl. 27. Kedves K.! Az jutott eszünkbe a lányokkal, hogy milyen jó volna a szobánkba egy nagy tükör! Ez a szerkesztést is, az öltözködést is segítené. Lehet róla szó? K. Júl. 29. Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Úr! Alulírott rovatvezetők azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy a költözködés során kialakult helyzeten mihamarabb változtatni szíveskedjen. Új szobánkban ugyanis hárman vagyunk férfiak és csak egyetlen női munkatársat osztottál be. A fenti állapotot veszélyesnek, morálisan károsnak, szakmai szempontból pedig hátrányosnak ítéljük. Kérjük férfitársi megértésedet és haladéktalan intézkedésedet! S I - Af. T Júl. 30 K.! A sötétkamrám falát tévedésből rózsaszínre festették. Kérlek intézkedj, hogy azonnal kenjék át feketére. Kösz! N. L. fotós * Júl. 31, S. E. főszerk. h.-nek Zs.! Az Olvasószolgálat telefonját tévedésből a mellékhelyiségbe kötötték be. az üzenetrögzítő a vécélánccal működik Mi legyen? G E Júl. 31. G-ka! Ideiglenesen papírtörülközőre kell jegyezned a szerkesztői üzeneteket, de ez a helyzet remélhetőleg hamarosan javul, mert hoznak vécépapírt! Amint végleges szobádban összerakják a bútorokat, átköltözhetsz. Addig tartsd a . . .frontot! Beszéljünk! Zs. Aug. 1 Tisztelt Urak! A július 29-én kelt leveletekben foglalt aggodalmatokat mélyen osztom. Attól tartok azonban, hogy az arány javítását központi keretből most nem tudjuk megoldani. Ezért javaslom, hogy a hiányzó nőket a külsős munkatársak köréből, egyéni kezdeményezés alapján pótoljátok! A női külső munkatársak benttartózkodási rendjéről pontos tervet és heti kimutatást kérek!!! D. 1. főszerk. Kedves Zs.! Most, hogy lett egy önálló, tágas komputerterem, a számítógépes dolgozók nevében szeretném javasolni egy össz DMtetris-bajnokság kiírását. Egyúttal kérem segítségedet M. T. rovatvezető'eltávolítása ügyében, aki öt napja ül az egyik gép előtt, és minden bizonnyal görcsöt kapott, mert nem tudja elengedni a gombokat. Kösz. T. P. Szept. 1. (2. sz. körlevél:) Tisztelt Kollégák! Szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik a költözés viharos lebonyolításában részt vettek. Remélem mindenki megtalálta az új, világos, kényelmes helyét. Egyúttal nem titkolt meghatódással közlöm veletek, hogy az MSZP pályázata nyomán a francia fél megvásárolta a lapot, amely a mai naptól a DM kft. tulajdonában került. Ez számunkra új perspektívát jelent. A francia fél nyugodtabb, jobb munkafeltételeket szeretne biztosítani. Ennek érdekében egy hónapon belül a szerkesztőség egy központi, a nyomda tószomszédságában álló épületbe költözik. A költözés holnap, 2-án kezdődik és 15-éig kérem befejezni. Addig is jó munkát ninidenkinek, az azután következő költözésről legkésőbb szeptember 20-áig értesítést küldök. Üdvözlettel: D. 1 főszerkesztő A leveleket lejegyezte M.T. Egérfogó A két fiatalember mindig pontosan érkezik. Munkájuk végeztével ráhúznak még négy órát. A tavaly elkészült ház hibáit, elődeik és kollegáik trehányságát javítgatják. A foghíjas falakat, a hiányos szigetelést, a félbehagyott vakolást. Elégedettek: itt tudják a feladatukat, itt mindig van anyag, itt megegyeztek az anyagiakban... Azt pedig már régóta tudjuk, a készből készet, a hibásból elfogadhatót, a rosszból jól csinálni nemcsak nehezebb, kellemetlenebb, de jóval drágább is. A tanulópénz csak azért fájdalmas, mert a tanító is trehány és megbízhatatlan. Ez a tanító pedig nem más, mint a mögöttünk lévő negyven esztendő. Azok az évek, amikor a felelősség megbújhatott a közösség leple alatt, az egyes ember munkája a kollektíva gigantikus eredményeinek, a szakmai becsület a szocialista építés mindent elsöprő dicsőségének hátországában. így aztán elfelejtődött az a bölcsesség, hogy rosszul dolgozni nehezebb, mint jól. Legalábbis az egyes embernek. A kérdés csupán az, hogy a privatizáció varázsszava varázslatos változásokat hoz-e? Kialakulhat-e a rég áhított valódi verseny, mely megrostálja a körülöttünk lévő világot, s kihullanak a hozzá nem értő kókányolók. a felelőtlen vállalkozók, a munkát messziről kerülök, a mások köpenyébe bújók, a handabandázol*. Valamelyik nap autószerelőhöz kényszerített lerobbant akkumulátorom. Az udvaron fiatalember feküdt a kis Polski alatt. Kiszólt társának: hány óra? Csöndben káromkodott, mennyit kell még itt a túzó napon hasalnia. Nem azzal törődött, hogy minél elóbb készen legyen a munkájával, túladjon a feladaton, s az árnyék hűvösében pihenjen csöppet. Nem a szakma, nem a megismerés, nem a hasznosság motiválta, csupán az idő múlatása. Pedig, ha nagyon várjuk, ólomlábakon jár az idó. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalember autószerelő szeretne (?) lenni. Csakhogy öröklötten hamisak beidegződései, nem járta be céhlegény módjára a szakma Mekkáit, jövöje is bizonytalan. Más: a bolti pénztáros utálja a vevőket, mert azok ebben a hőségben is macerálják; a pincér olyan unottan vánszorog az asztalhoz, legszívesebben hordágyon hozatná magát, sértésnek veszi ha a fantázianevekről érdeklődünk; a buszsofőr rácsukja az ajtót a nehezen kászálódó nénire; a kőműves a malteroskanál tartalmát legszívesebben az építtető arcába vágná... Rosszkedvűen és rosszul dolgozunk. Mert nem tudjuk — mivégre. Ugyanaz a technológiai rendszer svájcban 100 százalékot termel, itthon, ha megfeszülünk sem vagyunk képesek elérni a hetvenet. A magyar mezőgazdaságban ugyanazt a termésmennyiséget (színvonalat nem!) háromszor annyian tudják produkálni, mint Nyugat-Európa országaiban. Néhány ismerősöm egyetemista gyermeke a nyarat külországokban tölti. Hatalmas sátrakkal a hátukon nyakukba vették Európát — gondolhatnánk. De nem. ök dolgoznak. Bajorország hatalmas fűrésztelepein, skóciai kórházakban, londoni éttermek mosogatótermeiben, olasz családok kisgyermekei mellett. Ez a generáció praktikusan gondolkodik. Elmehetne itthon is kőműves mellé segédmunkásnak, vagont hányni, vagy lángossütőhöz napi 10 órában árulni, esetleg tányért mosni a Balaton mellé. Csakhogy ók — okosak, százszor jobban ismerik a világot, mint az idősebb nemzedékek, manipulálatlanok és van összehasonlítási alapjuk, sót, saját jövőjüket is bemérték már —• amellett, hogy keményeri dolgoznak, megismerkednek egy másfajta civilizáció másféle munkamoráljával, naponta 80—100 márkát is megkeresnek, s abban a közegben nyelvi ismereteik is pallérozódnak. Irigylem és tisztelem ezt a nemzedéket, noha jól tudom, nem vehetjük valamennyien nyakunkba a világot. Itthon kellene ezekből a tapasztalatokból új munkaerkölcsöt formálni. Hogy a kőműves kis táblácskán minden házának falára büszkén írhatná: „Építette K. I. kőműves. 1990." A pincérnek, a sofőrnek, az orvosnak már ott a gomblyukában a névkártyája. Kis lépés — nyugatra. íme: kis dolgokban már nagyok vagyunk. Magyar költőtől tudjuk viszont, hogy nagy dolgok csak ott születtek, ahol bátrak voltak, akik mertek. A munka kötelezd terepén is... Hazugság Sokszor mondják: „Nincs rá időm!". Ez így nem igaz. Nem az idó kevés, az idó mennyisége változatlan. Erre nem érek rá. így kellene helyesen szólni. Ez a mondat: „Nincs rá időm!" benfoglaltan a tevékenységek hierarhizálását jelenti. Erre nem gondol az ember, de tény az állandó döntés kényszer. Ezeknek a döntéseknek a felelősségét akarják valóban valakire vagy valamire hárítani. Tehát ebben a mondatban — úgy gondolom nyugodtan mondhatom"— egy ország védekező mechanizmusa testesül meg. A kérdés adott, mi ellen védekezünk ezzel a mondattal? Milyen helyzetben mondom ki? Tipikus eset. ha valamilyen — mindegy kinek, leginkább a másiknak!, akivel beszélek — fontos dologról van szó Nem voltam nála már két hónapja. Ez nem az idó kicsiségét, kevés voltát jelenti, hanem a látogatás számomra fennálló fontosságát. Nem olvastam el egy vagy több könyvet. Ez sem az idó kevés voltát bizonyítja, hanem azt. hogy az olvasás elé rendeltem számomra fontosabb dolgokat. A „Nincs rá időm!" kijelentésből tehát nem az következik, hogy idó szűkében vagyok. Az igazság ellen védjük magunkat ezzel a mondattal, a másik becsmérlő véleménye ellen, a lefokozástól, a „bunkó még ezt sem csinálja" mondattól, magunkat akarjuk nagyobbnak látni, mert én még arra is képes vagyok, de sajna olyan kevés az időm. Az őszinteség, egyszerűbben a pontos beszéd ideje elérkezett Nagy Ferenc