Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-05 / 193. szám

1990. augusztus 5., vasárnap Hangsúly 3 »S « gg Délidő Nagv László összeállítása ki, hol tart a magvar foci! Valld be, de őszintén, mekkora volt hétvégi ponty! Ott a cigi, tiéd, gyújts rá nyugodtan! Árnyék, pihenő bicikli. Gondok, erős, nagy esemé- Engedd el magad! Ne vitatkozzunk, csak beszélgessünk! nyek. Mindenkit más aggaszt. De beszéljük meg, jó? Mi, Hiszen dél van. A pihenés órája. egymás közt. kukás és kéményt seperő emberek. Mondd C. J. Egy költözés levelei Júl. 17. (1. sz körlevél) Tisztelt Kollégák! Örömmel közlöm, hogy a DM-szint fel­újítása befejezéséhez közeledik. Fokoza­tosan megkezdhetjük a fölköltözést, ame­lyet — a francia féllel történt egyeztetést figyelembe véve — szeptember l-jéig be kell fejeznünk. Kívánok mindenkinek jó munkát a ké­nyelmesebb íróasztalokon, székeken. D. I. főszerkesztő Ui.: Kérem, hogy a szobabeosztás és egyéb technikai kérdések ügyében fordul­junak bizalommal P. K. szerkesztőségi titkárhoz Júl. 18 Kedves T.! Értesítelek, hogy az elózóleg megbe­szélt szobabeosztás változik. Rovatodból L. és Sz. szeretnének visszamenni régi szobájukba L. mellé, a 61-ben csak ketten maradnátok. Ezért úgy gondoltam, hogy te költözz be a belső szobába a politikai rovathoz, a külsőbe pedig másokat helye­zünk el, tekintve, hogy nem kaptunk még meg két tervezett helyiséget. Megértésedet köszönve: P. K. szerk. titkár Ui.: írjátok össze, mire lenne még szüksé­getek. K. Júl. 20. Kedves P. K.l Természetesen megértem, hogy rova­tom munkatársai minél messzebb szeret­nének lenni a főnöküktől. Remélem az új beosztás nem okoz zavart. Kérésedre összeírtuk, mire lenne még szükségünk a szobában (Ú. I.-val. S. I.-vel és B T.-vel egyetértésben): 1 db fogas. 4 db nagyméretű szemétkosár, 4 db asztali lámpa. 1 db koaxiális kábel a tévéhez, 1 db faliújság, továbbá 1 db jégszekrény (fel­töltve!), 4 db fehér telefon, nemzetközi vonallal, 1 db hangulatlámpa stb. Köszönettel a szoba nevében is: M. T. Júl. 20. Kedves Főszerkesztő Úr, Kedves Imre! Értesültem P. K.-tól, hogy régi szobá­mat fenntartjuk a francia üzletfélnek. Mi­vel Ch. T. úr igen ritkán jön Szegedre, én pedig egy másik szobába lettem beosztva, kérlek engedélyezd, hogy addig használ­hassam a szobáját, vagyishát az én régi szobámat! Köszönettel; Ch Á Kedves A ! Francia üzletfelünk szemében minden bizonnyal csak emelné a szoba értékét, ha abban te is ott lennél, ám kifejezett kíván­sága volt. hogy biztosítsak neki egy külön helyiséget. Á te rovatvezetői tevékenységedhez kell egy kisebb saját szoba, P. K.-val keresni fogjuk a megoldást. Kézcsókkal: D. 1 f. sz. Júl. 26. T! Klassz az új kégli. Kéne egy vállfa a pulcsimnak, meg egy gyóntatószék a mély­interjúkhoz. Intézkedj! Ez nem vicc! Sz. Júl. 27. Kedves K.! Az jutott eszünkbe a lányokkal, hogy milyen jó volna a szobánkba egy nagy tükör! Ez a szerkesztést is, az öltözködést is segítené. Lehet róla szó? K. Júl. 29. Mélyen Tisztelt Főszerkesztő Úr! Alulírott rovatvezetők azzal a kéréssel fordulunk Önhöz, hogy a költözködés so­rán kialakult helyzeten mihamarabb vál­toztatni szíveskedjen. Új szobánkban ugyanis hárman vagyunk férfiak és csak egyetlen női munkatársat osztottál be. A fenti állapotot veszélyesnek, morálisan ká­rosnak, szakmai szempontból pedig hátrá­nyosnak ítéljük. Kérjük férfitársi megértésedet és hala­déktalan intézkedésedet! S I - Af. T Júl. 30 K.! A sötétkamrám falát tévedésből rózsa­színre festették. Kérlek intézkedj, hogy azonnal kenjék át feketére. Kösz! N. L. fotós * Júl. 31, S. E. főszerk. h.-nek Zs.! Az Olvasószolgálat telefonját tévedés­ből a mellékhelyiségbe kötötték be. az üzenetrögzítő a vécélánccal működik Mi legyen? G E Júl. 31. G-ka! Ideiglenesen papírtörülközőre kell je­gyezned a szerkesztői üzeneteket, de ez a helyzet remélhetőleg hamarosan javul, mert hoznak vécépapírt! Amint végleges szobádban összerakják a bútorokat, átköl­tözhetsz. Addig tartsd a . . .frontot! Beszéljünk! Zs. Aug. 1 Tisztelt Urak! A július 29-én kelt leveletekben foglalt aggodalmatokat mélyen osztom. Attól tar­tok azonban, hogy az arány javítását köz­ponti keretből most nem tudjuk megol­dani. Ezért javaslom, hogy a hiányzó nő­ket a külsős munkatársak köréből, egyéni kezdeményezés alapján pótoljátok! A női külső munkatársak benttartózkodási rend­jéről pontos tervet és heti kimutatást ké­rek!!! D. 1. főszerk. Kedves Zs.! Most, hogy lett egy önálló, tágas kom­puterterem, a számítógépes dolgozók ne­vében szeretném javasolni egy össz DM­tetris-bajnokság kiírását. Egyúttal kérem segítségedet M. T. rovatvezető'eltávolí­tása ügyében, aki öt napja ül az egyik gép előtt, és minden bizonnyal görcsöt kapott, mert nem tudja elengedni a gombokat. Kösz. T. P. Szept. 1. (2. sz. körlevél:) Tisztelt Kollégák! Szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik a költözés viharos le­bonyolításában részt vettek. Remélem mindenki megtalálta az új, világos, kényel­mes helyét. Egyúttal nem titkolt meghatódással közlöm veletek, hogy az MSZP pályázata nyomán a francia fél megvásárolta a lapot, amely a mai naptól a DM kft. tulajdoná­ban került. Ez számunkra új perspektívát jelent. A francia fél nyugodtabb, jobb munkafeltételeket szeretne biztosítani. Ennek érdekében egy hónapon belül a szerkesztőség egy központi, a nyomda tó­szomszédságában álló épületbe költözik. A költözés holnap, 2-án kezdődik és 15-éig kérem befejezni. Addig is jó munkát nini­denkinek, az azután következő költözésről legkésőbb szeptember 20-áig értesítést küldök. Üdvözlettel: D. 1 főszerkesztő A leveleket lejegyezte M.T. Egérfogó A két fiatalember mindig pontosan érkezik. Munká­juk végeztével ráhúznak még négy órát. A tavaly elké­szült ház hibáit, elődeik és kollegáik trehányságát javít­gatják. A foghíjas falakat, a hiányos szigetelést, a félbe­hagyott vakolást. Elégedettek: itt tudják a feladatukat, itt mindig van anyag, itt megegyeztek az anyagiakban... Azt pedig már régóta tudjuk, a készből készet, a hibásból elfogadhatót, a rosszból jól csinálni nemcsak nehezebb, kellemetlenebb, de jóval drágább is. A tanulópénz csak azért fájdalmas, mert a tanító is trehány és megbízhatat­lan. Ez a tanító pedig nem más, mint a mögöttünk lévő negyven esztendő. Azok az évek, amikor a felelősség megbújhatott a közösség leple alatt, az egyes ember munkája a kollektíva gigantikus eredményeinek, a szak­mai becsület a szocialista építés mindent elsöprő dicsősé­gének hátországában. így aztán elfelejtődött az a böl­csesség, hogy rosszul dolgozni nehezebb, mint jól. Legalábbis az egyes embernek. A kérdés csupán az, hogy a privatizáció varázsszava varázslatos változáso­kat hoz-e? Kialakulhat-e a rég áhított valódi verseny, mely megrostálja a körülöttünk lévő világot, s kihullanak a hozzá nem értő kókányolók. a felelőtlen vállalkozók, a munkát messziről kerülök, a mások köpenyébe bújók, a handabandázol*. Valamelyik nap autószerelőhöz kényszerített lerobbant akkumulátorom. Az udvaron fiatalember feküdt a kis Polski alatt. Kiszólt társának: hány óra? Csöndben károm­kodott, mennyit kell még itt a túzó napon hasalnia. Nem azzal törődött, hogy minél elóbb készen legyen a munkájá­val, túladjon a feladaton, s az árnyék hűvösében pihenjen csöppet. Nem a szakma, nem a megismerés, nem a hasznosság motiválta, csupán az idő múlatása. Pedig, ha nagyon várjuk, ólomlábakon jár az idó. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalember autószerelő szeretne (?) lenni. Csakhogy öröklötten hamisak beidegződései, nem járta be céhlegény módjára a szakma Mekkáit, jövöje is bizonytalan. Más: a bolti pénztáros utálja a vevőket, mert azok ebben a hőségben is macerálják; a pincér olyan unottan vánszo­rog az asztalhoz, legszívesebben hordágyon hozatná ma­gát, sértésnek veszi ha a fantázianevekről érdeklődünk; a buszsofőr rácsukja az ajtót a nehezen kászálódó nénire; a kőműves a malteroskanál tartalmát legszívesebben az építtető arcába vágná... Rosszkedvűen és rosszul dolgo­zunk. Mert nem tudjuk — mivégre. Ugyanaz a technoló­giai rendszer svájcban 100 százalékot termel, itthon, ha megfeszülünk sem vagyunk képesek elérni a hetvenet. A magyar mezőgazdaságban ugyanazt a termésmennyiséget (színvonalat nem!) háromszor annyian tudják produkálni, mint Nyugat-Európa országaiban. Néhány ismerősöm egyetemista gyermeke a nyarat külországokban tölti. Hatalmas sátrakkal a hátukon nya­kukba vették Európát — gondolhatnánk. De nem. ök dolgoznak. Bajorország hatalmas fűrésztelepein, skóciai kórházakban, londoni éttermek mosogatótermeiben, olasz családok kisgyermekei mellett. Ez a generáció prak­tikusan gondolkodik. Elmehetne itthon is kőműves mellé segédmunkásnak, vagont hányni, vagy lángossütőhöz napi 10 órában árulni, esetleg tányért mosni a Balaton mellé. Csakhogy ók — okosak, százszor jobban ismerik a világot, mint az idősebb nemzedékek, manipulálatlanok és van összehasonlítási alapjuk, sót, saját jövőjüket is bemérték már —• amellett, hogy keményeri dolgoznak, megismer­kednek egy másfajta civilizáció másféle munkamoráljával, naponta 80—100 márkát is megkeresnek, s abban a közegben nyelvi ismereteik is pallérozódnak. Irigylem és tisztelem ezt a nemzedéket, noha jól tudom, nem vehetjük valamennyien nyakunkba a világot. Itthon kellene ezekből a tapasztalatokból új munkaerkölcsöt formálni. Hogy a kőműves kis táblácskán minden házának falára büszkén írhatná: „Építette K. I. kőműves. 1990." A pincérnek, a sofőrnek, az orvosnak már ott a gomb­lyukában a névkártyája. Kis lépés — nyugatra. íme: kis dolgokban már nagyok vagyunk. Magyar költőtől tudjuk viszont, hogy nagy dolgok csak ott születtek, ahol bátrak voltak, akik mertek. A munka kötelezd terepén is... Hazugság Sokszor mondják: „Nincs rá időm!". Ez így nem igaz. Nem az idó kevés, az idó mennyisége vál­tozatlan. Erre nem érek rá. így kellene helyesen szólni. Ez a mondat: „Nincs rá időm!" benfoglaltan a tevékenységek hie­rarhizálását jelenti. Erre nem gon­dol az ember, de tény az állandó döntés kényszer. Ezeknek a dön­téseknek a felelősségét akarják va­lóban valakire vagy valamire hárí­tani. Tehát ebben a mondatban — úgy gondolom nyugodtan mond­hatom"— egy ország védekező me­chanizmusa testesül meg. A kérdés adott, mi ellen véde­kezünk ezzel a mondattal? Milyen helyzetben mondom ki? Tipikus eset. ha valamilyen — mindegy kinek, leginkább a másiknak!, aki­vel beszélek — fontos dologról van szó Nem voltam nála már két hónapja. Ez nem az idó kicsiségét, kevés voltát jelenti, hanem a láto­gatás számomra fennálló fontossá­gát. Nem olvastam el egy vagy több könyvet. Ez sem az idó kevés voltát bizonyítja, hanem azt. hogy az olvasás elé rendeltem szá­momra fontosabb dolgokat. A „Nincs rá időm!" kijelentés­ből tehát nem az következik, hogy idó szűkében vagyok. Az igazság ellen védjük magunkat ezzel a mondattal, a másik becsmérlő vé­leménye ellen, a lefokozástól, a „bunkó még ezt sem csinálja" mondattól, magunkat akarjuk na­gyobbnak látni, mert én még arra is képes vagyok, de sajna olyan kevés az időm. Az őszinteség, egyszerűbben a pontos beszéd ideje elérkezett Nagy Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom