Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-05 / 193. szám

4 Heti tévé- és rádióműsor 1990. augusztus 5., vasárnap Kocsmatörmelék Számla nincs, csak mese Az át(ár)változás misztériuma Az ősi primitív társadalmakban az átmenet rítusai rendre azzal kezdődnek, hogy az újfajta létmódba beavatandók alámerülnek a KÁOSZ-ba. Visszatérnek az eredethez, ahol is a formák és a normák még felismerhetetlenek, áradnak és sokasodnak csodálatra méltó változatossággal és rendetlenségben. Bár civilizált társadalomban élek, ezt a fantasztikus jelenséget észlelem én is mostanában újra és újra, különösen a vendéglátóipari egységekben. Az archaikusnak micsoda leplezetlen megnyilatkozásait tapasztalom! Mint egy újfajta létmódba beavatandó állampolgár, csak bámulni tudok az árak változékonyságán és a pincéreken, akiket szintén fpglyul ejtett ez a bűvölet, és leleményesen segítenek a KÁOSZ-nak zavarosodni. Meggyőződésem, hogy nem csupán a zavarosban halászgatnak, leleményük nem holmi haszonlesésből fakad. Nem, nemcsak szabadrablásról van itt szó. Ugyanis meglepő felismerés birtokába jutottam. Rájöttem, hogy ezek a fiúk és lányok (tudniillik pincérek) a KÁOSZ jelenségeit tanulmányozzák tudományos aprólékossággal. (Amerikai fizikusoknak is csak a közelmúltban irányult a figyelmük a KÁOSZ-ban fellelhető törvényszerűségekre, úgynevezett kváziperiodikus mozgásokat mutatnak a megjósolhatatlan rendszerekben!) Éppen eme fogalmak pontosításán fáradozott egy pincér múlt vasárnap városunk egy ligetes kerthelyiségében, amikor is — jóleső fürdőzés után és vacsora előtt — betértünk oda. Pincérünk kváziperiodikus mozgást végzett egy helybeni fogyasztásra is szolgáló kis ablak — a „söntés" — és az asztalok között. Az ablaknál kvázi 29,50-be kerül egy fél gin, 31 forintba két deci kékfrankos. Mire az asztalunkig ért a pincér, kvázi 40 forintot gondolt ki árkalkulációnak kísérleti jelleggel mindkettőre. Elgondolását — a rendszer viselkedését ellenőrizendő — átültetette a gyakorlatba. Ebben a rendszerben az a megjósolhatatlan, hogy vajon mennyi ideig és hány vendégen tanulmányozható a kvázi-jelenség hatása. Pillantsunk be a munkahipotézist felállító gondolatmenetbe: „...tudnivaló, hogy a tudományos eredményességhez biztosítani kell a kísérleti szituációk nagyszámú ismételhetőségét. Na már most, ha azt mondjuk, hogy a kis ablaknál felfüggesztett ártáblát, idő hiányában nem cseréltük ki — így a pincér —, az ismételhetőség szavatolt. Ekkor a kiilsó megfigyelő számára a tudományos gondolkodás menetébe szinte lehetetlen a bepillantás. Végső esetben pedig a »valődi« kalkuláció a fiókba ragad egy fél Hubertustól — a határciklusok elmosódnak — és kész az állapottér, jöheia.dinamika!" Következik mindebből, hogy megjósolhatatlanná lesz, hogy mennyi ideig folytatható az efféle periodikus mozgás. Legfeljebb az eredményesség valószínűsíthető. Ha csak ötszáz fizető vendég vesz részt naponta a kísérletben, és átlag csak egy húszassal fejeli meg tudós pincérünk a számlát — amit nem nyújt át —, ez potom tízezer forint naponta. Ez nem pénz manapság! És különben is. A nálunk uralkodó légköri viszonyok miatt az ilyen típusú fizikai kísérlet csak nyáron folytatható eredményesen.. A privatizált egységekben sem fizetik meg a főnökök a pincéreket, sót kihasználják óket. Ezért van szükségük a szocialista érából örökölt furfangra és kutatókedvre. így kárpótolják magukat a változások közepette. Nekik nem szabad felejteniük, ápolniuk kell a szocialista hagyományokat: a rablógazdálkodás az átmenet rítusában is újabb kváziperiodikus mozgásokat fog produkálni. Ezen a terepen nincs elszámoltatás, s (mind)ezért a számlát sem nyújtják be (nekünk), de fizetnünk azt kell. Úgy. ad hoc kb. Igaz, elkérhetem a számlát, de a kaotikus működések sajátossága éppen az, hogy véletlenszerű viselkedést produkál, mint az időjárás. S ez lehet hivatkozási alap is: bocs, véletlen volt... Mindenesetre az amerikai fizikusok már le is vonták esetünkből a következtetést: „Mindennek fényében a KÁOSZ egy olyan mechanizmust kínál, amely lehetővé teszi a szabad akaratot a determinisztikus törvények irányította világban. " Nincs mese. Szabadok vagyunk. G. Nagy Ibolya Pillanatkép Megvan a megoldás Ki tudja, mennyi ideje már, hogy várakozunk, történjék valami igazán lélek-, esetleg életszínvonal-emelő ebben az országban. Figyeljük a szónokok páratlan ajkát, tágra nyílt fülekkel szüneteltetjük az ebédet a rádió hírhangja hallatán; persze ki ilyen, ki olyan képpel. A mondandók, a hírek ritkán fényesek. És oly sokszor párosulnak a „szónok" nyögdécselésével, magyartalankodásával, s egykor, beszédhibájával. Én már azt hittem, hQgy túl vagyunk a beszéd minőségének kritizálásán, hogy már annyira szeretnénk valami gyökeres fordulatot, hogy pusztán a tartalomra figyelünk. Ám mégsem. Az elmúlt napokban egy őszinte hangú telefonáló hölgy szólt a rádió hangszóróján át, miszerint őt mélységesen felháborítja a nyögdécselés, meg az a sok: ö-ö-ö. Sajnálhatom csak a kedves hölgyet, hogy ezen háborog, most. Én őszintén mondom, megelégednék egy dadogóssal, egy pöszével, vagy mondja először ezerszer: ö-öö-ö-ö-ö; csak nyögje ki, megvan a megoldás. P. Sz. Többéves belpolitikai küzdelem után. mely már-már a polgárháború rémével fenyegetett. most úgy tűnik, hogy a hivatalosan még Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak nevezett ország legfölsöbb szerveiben sikerült egy, a hat köztársaság autonómiájára alapozott politikai kompromisszumot kötni, az ideiglenes és talán a későbbiekben megszilárdítható patthelyzetnek köszönhetően. A múlt hónapban ugyanis az új alapokon szerveződő köztársaságok sorra kinyilvánították egymástól való területi függetlenségüket. Ez a helyi alkotmányok részleges, de semmiképpen nem végleges módosításával járt: A demokratizálódásban és önállósodási szándékában élenjáró Szlovénia kinyilvánította szuverenitását, s ezt az új szlovén alkotmány meghozására vonatkozó javaslattal kötötte össze. Az önrendelkezés teljes valóra váltásáról beszélt Lojze Paterle a Szlovén Végrehajtó Tanács elnöke is: nyilatkozata szerint népe elidegeníthetetlen és tartós joga, hogy önállóan döntsön bel- és külpolitikai helyzetéről, valamint szavatolja gazdásági, szociális és művelődési fejlődését. Szerinte az új alkotmánynak tartalmaznia kell a konföderális javaslat elemeit is. Az alapján a független Szlovén állam, mint a nemzetközi jog tényezője megköthetné szerződését az érdekelt szuverén államokkal, melyek már államközi és nem állam feletti szövetséget alkotnának. A dokumentumnak továbbá le kell szögeznie: Szlovénia lakossága csak az új alkotSzomszédok Patthelyzet Jugoszláviában mány életbe lépéséig, és a konföderális szerződés esetleges megkötéséig tekinti magát a jugoszláv föderáció tagjának. A Horvát Parlament ezzel szinte egv időben fogadta el alkotmányának újabb módosítását. melyek alapján például törölték a köztársaság nevéből a szocialista szót, illetve a horvát zászlóról lekerült az ötágú vörös csillag, a helyére a régi piros-fehér kockamintás címer került. Horvátországban ezentúl csak a latinbetűs írás lesz érvényben. Erre a Horvátország mai határain belül élő szerb népcsoport válaszul kikiáltotta kvázi autonómiáját, melyet egyelőre nem kívánnak politikailag érvényesíteni, mert csupán arra szolgál, hogy a Horvát Parlament ismét gondolja végig az őket sértő alkotmánymódosítás egyes pontjait. A szerbiai alkotmány módosítása a köztársaság vezetőinek ígérete szerint szeptemberre várható; addig a szocialista eszme deklarált marad. Ennek ellenére (s ennek következtében) az erősödő nyomásnak engedve, az eddig illegálisan működő több tucat párt közül a legerősebbek a — Szerb Nemzeti Megújhodási Mozgalom és a Szerb Megújhodási Mozgalom — immár hivatalosan tevékenykedhetnek. Szerbián kívül egyébként mindenütt, így a jobbára vele szövetséges Crna Gorában is' megteremtődtek a demokratizálódás alapfeltételei, azaz a még meglévő szocialista szövetségek helyett a jövőben a választópolgároké lehet a sző. Bosznia-Hercegovinában a szerb és a horvát területi igényekkel szemben szintén kimondták a köztársaság függetlenségét — s ebben ók jártak élen — a nemzetek és nemzetiségek helyi önállóságát. Hogy e köztársaság nem egynemzeti nacionalista alapon szerveződik újjá. derűlátásra adhat okot. A szerbek, horvátok és muzulmánok lakta centrális Jugoszlávia ilyen politikai arculata a mérleg nyelvének szerepét töltheti be a jövőben. A Jugoszláviához végső soron akár konföderális keretben is ragaszkodó többség, illetve a lakosság egytizedét alkotó, magát jugoszlávnak valló vegyesházasságokból származó polgároknak jelenleg csupán a bosznia-hercegovinai új alkotmány adja meg az elengedhetetlen egyenjogúságot. Míg Szerbiában az albánok autonómiát kívánnak, s így a magyarok is, míg Horvátországban a szerbek nyilatkoznak hasonlóképp (és Macedóniában a macedónok), addig Boszniában — ahonnan az első világháború pattant ki — ezek a népek együtt is jól megférnek egymással, s nem kérnek sem a horvát, sem a szerb nacionalizmusból, kérnek viszont demokráciát, egyenlő jogokat és működő gazdaságot. Végső sorban föderációkonföderáció. nemzetállamok és gyűlölködés ide vagy oda, a legrokonszenvesebb utat Szarajevóban választották. Az ország széthullásának rémét csak a jelenlegi jugoszláv kormány, és annak feje Ante Markovics igyekszik elkergetni. A nevével fémjelzett keménykezű, de hatásosnak mutatkozó antiinflációs politika ebben sokat segíthet neki, hiszen köztársaságoktól függetlenül a legnépszerűbb politikussá vált. Pártalapítási szándéka így válik érthetővé, annak ellenére. hogy a Markovics-párt lenne az egyetlen összjugoszláv alapon szerveződő párt. Hogy a majdani választásokon milyen eséllyel indulhat, jelzi az a statisztika, melyet a napokban adtak közre, s azt elemzi, mennyire bíznak ténykedésében? Intézkedéseit Macedóniában támogatják a legtöbben (81 százalék), majd BoszniaHercegovinában (79 százalék) és Crna Gorában (77 százalék). Horvátországban és Szerbiában némileg kevésbé, s csupán Szlovéniában (és Koszovóban) csökken támogatói, illetve a reformban hívók száma ötven százalék alá. Tehát van némi esélye! Varga Iván Aki mostanságjárt Olaszországban, tudja, milyen ott a legújabb divat. Aki meg csak tervezi, hogy^bebújik a tengervízben lubickoló sarkantyús csizmába, jó. ha időben tájékozódik arról, miféle módi járja arrafelé. Először is: sikk a karra akasztott vagy hanyagul hónalj alá kapott autórádió. Ha az ember beugrik valamelyik presszóba egy kávéra, vagy az üzletbe egy vekni kenyérért, fogja a — legtöbbször fogantyújával ellátott — készüléket és viszi magával. így aztán lett légyen északi vagy déli tájak csodálója a turista, minduntalan ilyen habókos alakokba botlik. Mígnem rájön, lehet ebben ráció és ö is elkezdi majmolni ezt a divatot. Akinek netán nem tellett autóra, s benne rádióra, az mást vesz a kezébe. Főként a 6—20 éves korosztály divatja a sárguló, csőszerűvé összehajtott újságpapír. Ezzel lezseren lehet hadonászni a zavarba hozott járókelő szeme előtt, majd kesztyűként viselve, kiváló alkalmatosság zseb- és táskafosztogatásra. Aztán — miként japánéknál a meghajlás — dívik arrafelé a fülelés. Fekete hajú ifjak a frászt hozzák az idegenre, amikorjártában-keltében csaknem összekoccan a feje valakivel. Valakivel, aki arra kíváncsi, vajon más nyelven beszélsz-e, mint ó. Sajnos akkor érdekes leszel a számára: követni kezd és nem téveszt szem elől. Jobb körökben másféle divat dívik: a mutogatós. Míg a középkori sikátor köveit koptatod. odasodródik melléd valaki és bizalmasan hadar valamit, olaszul. Értetlenséged nem zavarja, mondja tovább és mutogat. A saját két szemét mutatja, aztán a válladon a táskát, aztán berreg, mint egy motor. Meg-( érted: a sarkon az a két motoros alak figyel, pályázik a táskádra Olasz módi - '90 Palermo — madártávlatból: a labdarúgó vb után béke honol a stadionban. De, hogy miiven csaták dúlnak az alvilágban, azt aligha láttathatja ez a légi felvétel. Ettől kezdve más népszokáshoz is alkalmazkodik a tanulékony turista. Ó is, mint körülötte annyian, derekára erősített vagy nyakába akasztott, inge alá rejtett tárcával közlekedik. Divat továbbá Itáliában a kéregetés. Kéregetnek ott a galambok, a férfiak, az asszonyok. a gyerekek. Úton-útfélen, templomajtó előtt. Csoportokban rohanják meg a főtérre vagy a hajóállomáshoz gördülő autókat, kopognak, zörögnek az ablakon — ha akkor még van egyáltalán ép üveg a járműveden. De tartja markát a WC-s néni. az autópályán sűrűn utadat álló vámszedő, van. ahol pénzért nézheted meg egy templom kincseit és két — szerény — ebéd árán járhatod végig az Ufftzi képtár termeit. Amikor egy sör árát kell legombolnod kevéske palackozott hideg vízért is. rádöbbensz. nem is telik sok időbe, míg magyarként követed ezt a divatot is: magad is beállsz a milánói dóm előtt morzsákért esdeklő galambok közé Vérfagyasztó népszokás, különösen a déli tájakon, a bekerítósdi. Magányosan turistáskodó hölgyek láttán összefut a környék férfinépe: némi csettintgetés, füttyögés után — kiváltképp kihalt környéken — lassú léptekkel, félkörben közelítenek a jövevények felé. Aki egérutat nyer. szerencséje van, s jobb, ha férfikíséró nélkül inkább a szállodában vesztegel, még akkor is. ha odakintről Augustus-korabeli romok csábítják. Szicíliában. Siracusában a déli hőségnek tudja be az idegen, hogy a templomtéren egyedüli nézelődő, s hogy három rendőr — jobb híján — rajta tartja a szemét. Nem érti, hogy a bizalomkeltően tiszta, kihalt, szúk-utcás régi városrészben jöttére miért bukkanak elő riadt arcok az apró ablakokban. és miért mutogat az a ráncos kis öregasszony a tér felé. Hamarosan rájön, amikor az ót követő rendőrök visszaterelik a térre, az autója mellé és kézzel-Iábbal elmagyarázzák- mos raboltak ki a sikátorban egy német párt. összes pénzük, útiokmányuk odavan, s közben autójukat is kirámolták. Mire Udinétól Torinón. Milánón. Veronán, Genován, Firenzén. Pisán és Rómán, Nápolyon át Palermóba ér a külföldi turista, nemcsak az ókori Róma aranykorának emlékeivel gazdagodott, nemcsak a reneszánsz megszületésének, virágzásának és hervadásának szépségeit szívta magába, hanem a késői utódok újkeletű divatjáról is kialakított némi képet magának. Ennek megfelelően bátran hihette, fölvértezte magát mindama fortélyokkal. amelyekkel az olasz módi káros következményeitől megóvhatja magát. Autóját látható helyen, a szálloda előtt hagyta, rádióját kiszerelte, táska nélkül sétált, ha ugyan sétálni mert... Indulás előtt azonban visszatette a készüléket. ám visszalépett a portára, hogy fizessen. Megbocsáthatatlan, meggondolatlan ballépés volt: ezt a 10 percet az ablaküveg és a rádiója bánja. Úgy látszik, könnyebb többezer év történelméből, művészetéből fölkészülni, mint a legújabb olasz módi fortélyait megismerni. Ám próbálkozzék. aki nekivág ennek a tanulságokban bővelkedő útnak. Jó. ha ismeri a rendet is: vörös lámpánál megálló, zárt autóban sem divat ölben tartani a táskát. Divat azonban kis motoron a kocsi mellé férkőzni, az üveget betörni, a táskát elragadni és vele elviharzani... Még tart a nyár. Aki ezután is neki mer vágni egy olasz útnak, pláne gépkocsival, legjobb. ha indulás elótt beható tárgyalásokat folytat a biztosítóval. Behatót, mondom, mert itthon is változik a divat. Megeshet. hogy az autóra kötött biztosítás nem érvényes minden beépített alkatrészre! CkliM ÁgMS