Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-05 / 193. szám

4 Heti tévé- és rádióműsor 1990. augusztus 5., vasárnap Kocsmatörmelék Számla nincs, csak mese Az át(ár)változás misztériuma Az ősi primitív társadalmakban az átmenet rítusai rendre azzal kezdődnek, hogy az újfajta létmódba beavatandók alámerülnek a KÁOSZ-ba. Visszatérnek az eredethez, ahol is a formák és a normák még felismerhetetlenek, áradnak és sokasodnak csodálatra méltó változatossággal és rendetlen­ségben. Bár civilizált társadalomban élek, ezt a fantasztikus jelen­séget észlelem én is mostanában újra és újra, különösen a vendéglátóipari egységekben. Az archaikusnak micsoda lep­lezetlen megnyilatkozásait tapasztalom! Mint egy újfajta létmódba beavatandó állampolgár, csak bámulni tudok az árak változékonyságán és a pincéreken, akiket szintén fpglyul ejtett ez a bűvölet, és leleményesen segítenek a KÁOSZ-nak zavarosodni. Meggyőződésem, hogy nem csupán a zavarosban halászgatnak, leleményük nem holmi haszonlesésből fakad. Nem, nemcsak szabadrab­lásról van itt szó. Ugyanis meglepő felismerés birtokába jutottam. Rájöttem, hogy ezek a fiúk és lányok (tudniillik pincérek) a KÁOSZ jelenségeit tanulmányozzák tudomá­nyos aprólékossággal. (Amerikai fizikusoknak is csak a közelmúltban irányult a figyelmük a KÁOSZ-ban fellelhető törvényszerűségekre, úgynevezett kváziperiodikus mozgáso­kat mutatnak a megjósolhatatlan rendszerekben!) Éppen eme fogalmak pontosításán fáradozott egy pincér múlt vasár­nap városunk egy ligetes kerthelyiségében, amikor is — jóleső fürdőzés után és vacsora előtt — betértünk oda. Pincérünk kváziperiodikus mozgást végzett egy helybeni fogyasztásra is szolgáló kis ablak — a „söntés" — és az asztalok között. Az ablaknál kvázi 29,50-be kerül egy fél gin, 31 forintba két deci kékfrankos. Mire az asztalunkig ért a pincér, kvázi 40 forintot gondolt ki árkalkulációnak kísérleti jelleggel mindkettőre. Elgondolását — a rendszer viselkedé­sét ellenőrizendő — átültetette a gyakorlatba. Ebben a rendszerben az a megjósolhatatlan, hogy vajon mennyi ideig és hány vendégen tanulmányozható a kvázi-jelenség hatása. Pillantsunk be a munkahipotézist felállító gondolatmenetbe: „...tudnivaló, hogy a tudományos eredményességhez biztosí­tani kell a kísérleti szituációk nagyszámú ismételhetőségét. Na már most, ha azt mondjuk, hogy a kis ablaknál felfüggesztett ártáblát, idő hiányában nem cseréltük ki — így a pincér —, az ismételhetőség szavatolt. Ekkor a kiilsó megfigyelő számára a tudományos gondolkodás menetébe szinte lehetetlen a bepil­lantás. Végső esetben pedig a »valődi« kalkuláció a fiókba ragad egy fél Hubertustól — a határciklusok elmosódnak — és kész az állapottér, jöheia.dinamika!" Következik mindebből, hogy megjósolhatatlanná lesz, hogy mennyi ideig folytatható az efféle periodikus mozgás. Legfeljebb az eredményesség valószínűsíthető. Ha csak ötszáz fizető vendég vesz részt naponta a kísérletben, és átlag csak egy húszassal fejeli meg tudós pincérünk a számlát — amit nem nyújt át —, ez potom tízezer forint naponta. Ez nem pénz manapság! És különben is. A nálunk uralkodó légköri viszonyok miatt az ilyen típusú fizikai kísérlet csak nyáron folytatható eredményesen.. A privatizált egységekben sem fizetik meg a főnökök a pincéreket, sót kihasználják óket. Ezért van szükségük a szocialista érából örökölt furfangra és kutatókedvre. így kárpótolják magukat a változások közepette. Nekik nem szabad felejteniük, ápolniuk kell a szocialista hagyományo­kat: a rablógazdálkodás az átmenet rítusában is újabb kvázi­periodikus mozgásokat fog produkálni. Ezen a terepen nincs elszámoltatás, s (mind)ezért a számlát sem nyújtják be (nekünk), de fizetnünk azt kell. Úgy. ad hoc kb. Igaz, elkérhetem a számlát, de a kaotikus működések sajátossága éppen az, hogy véletlenszerű viselkedést produ­kál, mint az időjárás. S ez lehet hivatkozási alap is: bocs, véletlen volt... Mindenesetre az amerikai fizikusok már le is vonták esetünkből a következtetést: „Mindennek fényében a KÁ­OSZ egy olyan mechanizmust kínál, amely lehetővé teszi a szabad akaratot a determinisztikus törvények irányította világ­ban. " Nincs mese. Szabadok vagyunk. G. Nagy Ibolya Pillanatkép Megvan a megoldás Ki tudja, mennyi ideje már, hogy várakozunk, történ­jék valami igazán lélek-, esetleg életszínvonal-emelő ebben az országban. Figyeljük a szónokok páratlan ajkát, tágra nyílt fülekkel szüneteltetjük az ebédet a rádió hírhangja hallatán; persze ki ilyen, ki olyan képpel. A mondandók, a hírek ritkán fényesek. És oly sokszor párosulnak a „szónok" nyögdécselésével, ma­gyartalankodásával, s egykor, beszédhibájával. Én már azt hittem, hQgy túl vagyunk a beszéd minőségének kritizálásán, hogy már annyira szeretnénk valami gyö­keres fordulatot, hogy pusztán a tartalomra figyelünk. Ám mégsem. Az elmúlt napokban egy őszinte hangú telefonáló hölgy szólt a rádió hangszóróján át, miszerint őt mélysé­gesen felháborítja a nyögdécselés, meg az a sok: ö-ö-ö. Sajnálhatom csak a kedves hölgyet, hogy ezen háborog, most. Én őszintén mondom, megelégednék egy dado­góssal, egy pöszével, vagy mondja először ezerszer: ö-ö­ö-ö-ö-ö; csak nyögje ki, megvan a megoldás. P. Sz. Többéves belpolitikai küz­delem után. mely már-már a polgárháború rémével fenye­getett. most úgy tűnik, hogy a hivatalosan még Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ságnak nevezett ország legföl­söbb szerveiben sikerült egy, a hat köztársaság autonómiájára alapozott politikai kompro­misszumot kötni, az ideiglenes és talán a későbbiekben meg­szilárdítható patthelyzetnek köszönhetően. A múlt hónapban ugyanis az új alapokon szerveződő köztár­saságok sorra kinyilvánították egymástól való területi függet­lenségüket. Ez a helyi alkotmá­nyok részleges, de semmikép­pen nem végleges módosításá­val járt: A demokratizálódásban és önállósodási szándékában élenjáró Szlovénia kinyilvání­totta szuverenitását, s ezt az új szlovén alkotmány meghozá­sára vonatkozó javaslattal kö­tötte össze. Az önrendelkezés teljes valóra váltásáról beszélt Lojze Paterle a Szlovén Végre­hajtó Tanács elnöke is: nyilat­kozata szerint népe elidegenít­hetetlen és tartós joga, hogy önállóan döntsön bel- és külpo­litikai helyzetéről, valamint szavatolja gazdásági, szociális és művelődési fejlődését. Sze­rinte az új alkotmánynak tartal­maznia kell a konföderális ja­vaslat elemeit is. Az alapján a független Szlovén állam, mint a nemzetközi jog tényezője meg­köthetné szerződését az érde­kelt szuverén államokkal, me­lyek már államközi és nem ál­lam feletti szövetséget alkotná­nak. A dokumentumnak to­vábbá le kell szögeznie: Szlové­nia lakossága csak az új alkot­Szomszédok Patthelyzet Jugoszláviában mány életbe lépéséig, és a kon­föderális szerződés esetleges megkötéséig tekinti magát a ju­goszláv föderáció tagjának. A Horvát Parlament ezzel szinte egv időben fogadta el alkotmányának újabb módosí­tását. melyek alapján például törölték a köztársaság nevéből a szocialista szót, illetve a hor­vát zászlóról lekerült az ötágú vörös csillag, a helyére a régi piros-fehér kockamintás címer került. Horvátországban ezen­túl csak a latinbetűs írás lesz érvényben. Erre a Horvátor­szág mai határain belül élő szerb népcsoport válaszul kiki­áltotta kvázi autonómiáját, melyet egyelőre nem kívánnak politikailag érvényesíteni, mert csupán arra szolgál, hogy a Horvát Parlament ismét gon­dolja végig az őket sértő alkot­mánymódosítás egyes pontjait. A szerbiai alkotmány módo­sítása a köztársaság vezetőinek ígérete szerint szeptemberre várható; addig a szocialista eszme deklarált marad. Ennek ellenére (s ennek következté­ben) az erősödő nyomásnak engedve, az eddig illegálisan működő több tucat párt közül a legerősebbek a — Szerb Nem­zeti Megújhodási Mozgalom és a Szerb Megújhodási Mozga­lom — immár hivatalosan tevé­kenykedhetnek. Szerbián kívül egyébként mindenütt, így a jobbára vele szövetséges Crna Gorában is' megteremtődtek a demokratizá­lódás alapfeltételei, azaz a még meglévő szocialista szövetsé­gek helyett a jövőben a válasz­tópolgároké lehet a sző. Bosznia-Hercegovinában a szerb és a horvát területi igé­nyekkel szemben szintén ki­mondták a köztársaság függet­lenségét — s ebben ók jártak élen — a nemzetek és nemzeti­ségek helyi önállóságát. Hogy e köztársaság nem egynemzeti nacionalista alapon szervező­dik újjá. derűlátásra adhat okot. A szerbek, horvátok és muzulmánok lakta centrális Ju­goszlávia ilyen politikai arcu­lata a mérleg nyelvének szere­pét töltheti be a jövőben. A Jugoszláviához végső so­ron akár konföderális keretben is ragaszkodó többség, illetve a lakosság egytizedét alkotó, ma­gát jugoszlávnak valló vegyes­házasságokból származó polgá­roknak jelenleg csupán a bosz­nia-hercegovinai új alkotmány adja meg az elengedhetetlen egyenjogúságot. Míg Szerbiában az albánok autonómiát kívánnak, s így a magyarok is, míg Horvátor­szágban a szerbek nyilatkoznak hasonlóképp (és Macedóniá­ban a macedónok), addig Bosz­niában — ahonnan az első vi­lágháború pattant ki — ezek a népek együtt is jól megférnek egymással, s nem kérnek sem a horvát, sem a szerb nacionaliz­musból, kérnek viszont demok­ráciát, egyenlő jogokat és mű­ködő gazdaságot. Végső sorban föderáció­konföderáció. nemzetállamok és gyűlölködés ide vagy oda, a legrokonszenvesebb utat Sza­rajevóban választották. Az ország széthullásának ré­mét csak a jelenlegi jugoszláv kormány, és annak feje Ante Markovics igyekszik elker­getni. A nevével fémjelzett ke­ménykezű, de hatásosnak mu­tatkozó antiinflációs politika ebben sokat segíthet neki, hi­szen köztársaságoktól függet­lenül a legnépszerűbb politi­kussá vált. Pártalapítási szándéka így válik érthetővé, annak elle­nére. hogy a Markovics-párt lenne az egyetlen összjugoszláv alapon szerveződő párt. Hogy a majdani választásokon mi­lyen eséllyel indulhat, jelzi az a statisztika, melyet a napokban adtak közre, s azt elemzi, mennyire bíznak ténykedésé­ben? Intézkedéseit Macedó­niában támogatják a legtöbben (81 százalék), majd Bosznia­Hercegovinában (79 százalék) és Crna Gorában (77 százalék). Horvátországban és Szerbiá­ban némileg kevésbé, s csupán Szlovéniában (és Koszovóban) csökken támogatói, illetve a re­formban hívók száma ötven százalék alá. Tehát van némi esélye! Varga Iván Aki mostanságjárt Olaszor­szágban, tudja, milyen ott a legújabb divat. Aki meg csak tervezi, hogy^bebújik a tenger­vízben lubickoló sarkantyús csizmába, jó. ha időben tájéko­zódik arról, miféle módi járja arrafelé. Először is: sikk a karra akasztott vagy hanyagul hónalj alá kapott autórádió. Ha az ember beugrik valamelyik presszóba egy kávéra, vagy az üzletbe egy vekni kenyérért, fogja a — legtöbbször fogan­tyújával ellátott — készüléket és viszi magával. így aztán lett légyen északi vagy déli tájak csodálója a turista, mindunta­lan ilyen habókos alakokba botlik. Mígnem rájön, lehet eb­ben ráció és ö is elkezdi maj­molni ezt a divatot. Akinek netán nem tellett au­tóra, s benne rádióra, az mást vesz a kezébe. Főként a 6—20 éves korosztály divatja a sár­guló, csőszerűvé összehajtott újságpapír. Ezzel lezseren le­het hadonászni a zavarba ho­zott járókelő szeme előtt, majd kesztyűként viselve, kiváló al­kalmatosság zseb- és táskafosz­togatásra. Aztán — miként japánéknál a meghajlás — dívik arrafelé a fülelés. Fekete hajú ifjak a frászt hozzák az idegenre, ami­korjártában-keltében csaknem összekoccan a feje valakivel. Valakivel, aki arra kíváncsi, vajon más nyelven beszélsz-e, mint ó. Sajnos akkor érdekes leszel a számára: követni kezd és nem téveszt szem elől. Jobb körökben másféle divat dívik: a mutogatós. Míg a kö­zépkori sikátor köveit kopta­tod. odasodródik melléd valaki és bizalmasan hadar valamit, olaszul. Értetlenséged nem za­varja, mondja tovább és muto­gat. A saját két szemét mutatja, aztán a válladon a táskát, aztán berreg, mint egy motor. Meg-( érted: a sarkon az a két moto­ros alak figyel, pályázik a tás­kádra Olasz módi - '90 Palermo — madártávlatból: a labdarúgó vb után béke honol a stadion­ban. De, hogy miiven csaták dúlnak az alvilágban, azt aligha láttathatja ez a légi felvétel. Ettől kezdve más népszokás­hoz is alkalmazkodik a tanulé­kony turista. Ó is, mint körü­lötte annyian, derekára erősí­tett vagy nyakába akasztott, inge alá rejtett tárcával közle­kedik. Divat továbbá Itáliában a kéregetés. Kéregetnek ott a ga­lambok, a férfiak, az asszo­nyok. a gyerekek. Úton-útfé­len, templomajtó előtt. Cso­portokban rohanják meg a fő­térre vagy a hajóállomáshoz gördülő autókat, kopognak, zörögnek az ablakon — ha ak­kor még van egyáltalán ép üveg a járműveden. De tartja mar­kát a WC-s néni. az autópályán sűrűn utadat álló vámszedő, van. ahol pénzért nézheted meg egy templom kincseit és két — szerény — ebéd árán járhatod végig az Ufftzi képtár termeit. Amikor egy sör árát kell legombolnod kevéske pa­lackozott hideg vízért is. rádöb­bensz. nem is telik sok időbe, míg magyarként követed ezt a divatot is: magad is beállsz a milánói dóm előtt morzsákért esdeklő galambok közé Vérfagyasztó népszokás, kü­lönösen a déli tájakon, a bekerítósdi. Magányosan turis­táskodó hölgyek láttán összefut a környék férfinépe: némi cset­tintgetés, füttyögés után — ki­váltképp kihalt környéken — lassú léptekkel, félkörben kö­zelítenek a jövevények felé. Aki egérutat nyer. szerencséje van, s jobb, ha férfikíséró nél­kül inkább a szállodában vesz­tegel, még akkor is. ha odakint­ről Augustus-korabeli romok csábítják. Szicíliában. Siracusában a déli hőségnek tudja be az ide­gen, hogy a templomtéren egyedüli nézelődő, s hogy há­rom rendőr — jobb híján — rajta tartja a szemét. Nem érti, hogy a bizalomkeltően tiszta, kihalt, szúk-utcás régi város­részben jöttére miért bukkanak elő riadt arcok az apró abla­kokban. és miért mutogat az a ráncos kis öregasszony a tér felé. Hamarosan rájön, amikor az ót követő rendőrök vissza­terelik a térre, az autója mellé és kézzel-Iábbal elmagyaráz­zák- mos raboltak ki a siká­torban egy német párt. összes pénzük, útiokmányuk odavan, s közben autójukat is kirámol­ták. Mire Udinétól Torinón. Mi­lánón. Veronán, Genován, Fi­renzén. Pisán és Rómán, Ná­polyon át Palermóba ér a kül­földi turista, nemcsak az ókori Róma aranykorának emlékei­vel gazdagodott, nemcsak a re­neszánsz megszületésének, vi­rágzásának és hervadásának szépségeit szívta magába, ha­nem a késői utódok újkeletű divatjáról is kialakított némi képet magának. Ennek megfe­lelően bátran hihette, fölvér­tezte magát mindama forté­lyokkal. amelyekkel az olasz módi káros következményeitől megóvhatja magát. Autóját lát­ható helyen, a szálloda előtt hagyta, rádióját kiszerelte, táska nélkül sétált, ha ugyan sétálni mert... Indulás előtt azonban visszatette a készülé­ket. ám visszalépett a portára, hogy fizessen. Megbocsátha­tatlan, meggondolatlan ballé­pés volt: ezt a 10 percet az ablaküveg és a rádiója bánja. Úgy látszik, könnyebb több­ezer év történelméből, művé­szetéből fölkészülni, mint a leg­újabb olasz módi fortélyait megismerni. Ám próbálkoz­zék. aki nekivág ennek a tanul­ságokban bővelkedő útnak. Jó. ha ismeri a rendet is: vörös lámpánál megálló, zárt autó­ban sem divat ölben tartani a táskát. Divat azonban kis mo­toron a kocsi mellé férkőzni, az üveget betörni, a táskát elra­gadni és vele elviharzani... Még tart a nyár. Aki ezután is neki mer vágni egy olasz útnak, pláne gépkocsival, leg­jobb. ha indulás elótt beható tárgyalásokat folytat a biztosí­tóval. Behatót, mondom, mert itthon is változik a divat. Meg­eshet. hogy az autóra kötött biztosítás nem érvényes min­den beépített alkatrészre! CkliM ÁgMS

Next

/
Oldalképek
Tartalom