Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-04 / 192. szám

P h I 80. évfolyam, 192. szám 1990. augusztus 4., szombat ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára: 5,30 forint A Magyar Köztársaság elnöke: Göncz Árpád Az Országgyűlés lapzártakor még mindig az önkormányzati törvényt gyűrte — Előrehozzák a német választásokat — Sütő András exkluzív interjúja — Kik voltak a „békepapok"? C mlékezetes napja a nemzetnek a tegnapi. Szabad és ^ demokratikus választási procedúrát követően elsöprő fölénnyel Göncz Árpádot választották a Magyar Köztársaság elnökévé. A Károlyi Mihály, Tildy Zoltán örökébe lépő író-politikus 68 éves. Jogi tanulmányai után a másképpen gondolkodók hányatott sorsát élte. Dolgozott a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Pártban, szerkesztette a Nemzedék című folyóiratot. Az 1956-os forradalmat követően a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglant kapott — hat esztendő múltán szabadult. Műfordítóként, íróként tevékenykedett. Több kötete jelent meg, 1983-ban József Attila-díjat kapott. 1989 vége óta az írószövetség elnöke. Alapítója a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, az SZDSZ-nek, a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Jeles napja volt a tegnapi Szegednek is. Sütő András A szúzai menyegző című parabolisztikus drámájának szabadtéri bemutatója kultúrtörténeti ünnep és politikai tett. Még melegebbé tette az estet a szerző jelenléte. Különben szokványos hét végi nap volt a pénteki. A híreket pedig ki-ki élethelyzete és vérmérséklete szerint fogadja: emelkedik a minimálbér — elfogyott a szociálissegély-keret — zajonganak az éjszakában — búcsúra készülnek Alsóvároson ... „A magyar demokráciát szolgálom #/ Ünnepélyes aktussal vette kezdetét pénteken az Országgyűlés plenáris ülése, hiszen a kepviselök — e délelőttre megszakítva az immár több hetes rendkívüli törvénykezési munkát — az államfői poszt betöltéséről döntöttek. A történelmi lobogókkal feldíszített ülésteremben pontban 10 órakor csendült fel a Himnusz, majd Szabad György, a Ház megbízott elnöke megnyitotta az ünnepi ülést. Ezt követően bejelentette, hogy 143 képviselő köztársasági elnöknek jelölte Göncz Árpádot, és miután más javaslat nem érkezett, ő az egyedüli jelölt. Mivel az alkotmány rendelkezése szerint a köztársasági elnököt titkos szavazással és kétharmados többséggel választják, Szabad György szünetet rendelt el, hogy a képviselők leadhassák voksukat. A szavazás igazolta az előzetes várakozásokat, hiszen a leadott 310 voksból 295 szólt Göncz Árpád mellett, s mindössze tizenhárom képviselő szavazott ellene. Ezzel tehát az Országgyűlés nagy többséggel Göncz Árpádot megválasztotta a Magyar Köztársaság elnökévé. A Házelnök a nagy történelmi elődök — Hunyadi János, Kossuth Lajos, Tildy Zoltán — példáját idézve hangsúlyozta: az Országgyűlés úgy ítélte, hogy Göncz Árpádot kiváló felkészültsége, tiszta múltja, előítélet-mentessége és igazságérzete alkalmassá teszi az államfői tiszt betöltésére. Szabad György köszöntő szavaira Göncz Árpád válaszolt. — Engedjék meg — mondotta —, hogy első szavam a köszönet szava legyen: jóleső érzés, hogy a Ház valamennyi pártja s a függetlenek csoportja egyaránt egyetértett jelölésemmel, hiszen Ok — a szabad választások egyértelmű tanúsága szerint — a magyar nép túlnyomó többségét képviselik, s így joggal tekinthetem magam nem csupán az ország háza, hanem az ország közös választottjának. Meglehet, ennek ékesebb kifejezése lett volna, ha magának a népnek a színe előtt mérettem volna meg, mégis úgy érzem, hogy az elnöki hivatal aligha bírt volna el, tekintélyének súlyos csorbulása nélkül, még több havi ideiglenességet. Amit az ország politikai stabilitása sínylett volna meg. Hangsúlyozta: „Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája. Világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, a szabad szót, a szabad hazában, a szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni. A pártvitákban is érlelődő magyar demokráciát. A jövőt. Azt a jövőt, amit a két győztes és győzelme teljében eltaposott magyar forradalom, 1848 jobbágyfelszabadító és 1956 munkásfelszabadító szabadságharca jelöl, azt a demokráciát, aminek teljes megvalósításával még mindig adósok vagyunk. — Életem ugyancsak kacskaringós pályáján az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy megélhettem a munkássorsot, a paraszti sorsot, a szabad értelmiségi sorsot. Nem vagyok hát alkalmas rá, hogy szűk osztályérdekek kovácsa legyek. Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott szó, akik a versenytársadalom versenyképtelenjei. Akiknek nincs eszközük megvédeni önmagukat. S akik épp ezért leginkább szorulnak védelemre. — Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy nem félek a vitáktól, nem rejtettem eddig sem, és nem rejtem ezután sem soha véka alá a véleményem: mert vitában érik az igazság. Mindig is bíztam és bízom az igazság erejében. Mint ahogy bízom abban is, hogy a magyar nép tökéletesen érett a demokráciára: felismeri és képes megvédeni az érdekét, igazát, s mint ahogV a közelmúltban többször is bebizonyosodott, ítélete biztos, és azt szóval-tettel ki is nyilvánítja. Joggal hiszem hát, hogy fényes jövő vár rá. Ebben a hitben merem vállalni megtisztelő megbízatásukat, hogy Önökkel együtt e jövő szolgálója legyek — mondotta Göncz Árpád. * Göncz Árpádot elnökké választása alkalmából — ez a megbízatása négy évre szól — katonai tiszteletadással köszöntötték az Országház előtt, a Kossuth téren. Az épület főbejáratán kilépő államfőt több ezres, főként szabad demokrata zászlót lengető tömeg ovációja fogadta. A díszszemle után Göncz Árpádnak az állampolgárok is gratulálhattak. A sajtótájékoztatón a kérdésekre elhangzott válaszaiból egyébként — fáradtsága ellenére is — sugárzott a Göncz Árpád egyéniségéből fakadó derű, optimizmus és közvetlenség. „Ne kérdezzék, hogy érzem magam, mert nem tudom — mondta, amikor megérkezett a sajtótájékoztató színhelyére —, meg vagyok hatva, tele vagyok szorongással, büszke vagyok ...". Két alkalommal is kitért arra: túlságosan sokat emlegetik — a sajtó is —, hogy ő egy erős Parlament mellett gyenge köztársasági elnök. Hite, meggyőződése szerint pontosan annyi hatalma lesz, amennyit a társadalomtól kap. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Barátaim vannak jóban, rosszban Sütő András a hangulatkeltésről, a fenyegetettségről, a reményről Megígérte, hogy eljön, meg is érkezett. A szúzai menyegző szegedi bemutatójára jött hozzánk, mégsem csak a szerzőt, a magyar írót tisztelhetjük benne. Sütő András, bár betegsége miatt nem vállalhatott szerepet a májusi romániai képviselő-választásokon, szavának politikai súlya van az erdélyi magyarság mindennapos küzdelmében. Egészsége, szerencsére, javulóban; örömmel hallottam, hogy Szegeden új szemüveget kapott, amivej jobban Iát. Túlzsúfolt programja miatt kissé fáradt, de meleg szavú ember benyomását keltette, amikor a Tiszatáj szerkesztőségében találtam. Délelőtt a klinikán vizsgálták meg a szemét, innen érkezett baráti beszélgetésre A szúzai menyegzőt még 1981-ben leközlő Tiszatáj szerkesztőségébe, ahonnan találkozásra sietett az őt meghívó Speter Erzsébethez, akinek alapítványdíját annak idején, romániai elszigeteltsége miatt, nem sikerült személyesen átvennie. Az úton, a Keleti György ezredes vezette autóban (ő hozta Marosvásárhelyről Szegedre) beszélgettünk az égető erdélyi problémákról. — Mi a véleménye arról, hogy a román kormánypárti lapok, mint a Scinteiából lett Adevarul, az Azi, vagy a Dimineata nem titkolt célzatossággal olvasói leverlek halmazát közlik, melyek az ön bíróság elé állítását követelik hazaárulás és hitelrontás címén? — Ezek nevetséges politikai spekulációk. Akik ilyen abszurd véleményeknek teret adnak, azok saját népüket is sértik. Sajnos, a dolog nem marad hatás nélkül. A hangulatkeltés befolyásolja a tudatlan és amúgy is elfogult tömegeket, könynyen kialakulhat a pogromhangulat. Szélsőséges elemeknek állhat érdekében az ilyesmi. — A nemrég indult NagyRománia cimú lap különösen sértő megjegyzéseket (Folytatás a 3. oldalon.) VASARNAP IS Menyegző a Dóm téren Menyegző volt tegnap este a Dóm téren. Sütő András A szúzai menyegző című drámáját mutatták be. A darab problematikája először a szerző Perzsák című esszéjében vetődik föl. Nagy Sándor, a macedón uralkodó nagy aszszimilációs ötletéről, melynek során tízezer perzsa lányt kényszerített görög és macedón katonákhoz, később drámát írt. A mű a hódítók és meghódítottak viszonyáról, konfliktusairól szól. arról, hogy ebben a kényszeredett helyzetben is születhet igazi szerelem. Ruszt József 1981-es nemzeti színházbeli rendezését újította föl. A szereplőgárda részben a régi előadásból (Bessenyei Ferenc, Slnkovits Imre, Avar István, Szokolay Ottó), részben a Független színpad tagjaiból (Kaszás Géza, Kalocsay Miklós, Szervét Tibor, Koltai Helga, illetve több epizódszereplő), részben pedig a szegedi társulat tagjaiból (Dobos Katalin, Király Levente, Mentes József) verbuválódott. Ugyancsak először alakította Eannát Kováts Adél, a Nemzeti ifjú színésznője. A bemutatót megtekintette a szerző. Sütő András is, aki néhány napig Szegeden tartózkodik. A tegnap esti premier után ma este is színre kerül a darab. (Nagy László felvétele a főpróbán készült, középen Dobos Katalin Roxané szerepében.)