Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-12 / 200. szám

10 Röviden 1990. augusztus 12., vasárnap Füzethajsza Bőr szeptember még meszsze van, és a gyerekek nem gondolnak az első becsöngetésre, a papír- és írószerboltokban már föltűntek azok a szülők, akik tülekedés nélkül szeretnének hozzájutni az iskolaszerekhez. Ám ha füzeteket keresnek, tekintetük egyre nyugtalanabb lesz• • • Az idén történt először, hogy nem érkezett meg a papírboltokba a minisztérium és a Piért tájékoztató kiadványa, amely az iskolakezdéshez szükséges eszközök listáját adta közre. Elmaradt az évenként szokásos tájékoztató is, amelyet a Piért a boltvezetőknek tartott a tanévkezdés előtt. Vagyis a papírboltosok csak a rutinjukra hagyatkozhatnak a szükséges írószerek összegyűjtésekor. Az igazi érdekességet azonban az jelenti, hogy a papírgyár megszüntette a középnagyságú füzetek gyártását, ezért a szülők — és később a tájékozatlan tanárok előírásait követő gyerekek — hiába keresik a boltokban a megszokott középméretű füzeteket. Helyettük csak az eddig „franciakockásként" ismert nagyságúakat találják, amelyek nemcsak nagyobbak, de természetesen drágábbak is, mint közepes testvéreik. Minderről Zvolenszki Jánosné, a Tanácsköztársaság úti Delta papírbolt vezetője tájékoztatott. A szülők talán megtakaríthatják maguknak a fölösleges mérgelödést, ha nem keresik tovább azt, ami nincs. Mindenfajta középméretű füzet gyártása megszűnt: a kockás, vonalas és dolgozatfüzeté egyaránt. A régi kis szótárfüzetre sem érdemes vadászni. Az iskolák tehát hiába adják ki a „kötelezően beszerzendő" taneszközök listáját. De hiányzik olyasmi is, amit nem. vagy csak nehezen tudnak pótolni. Az első osztályosoknak nem tudnak betűés szóképkártyát, kivágómintát, hurkapálcát adni. A rajztábla — bár tízszeresére drágult — ugyancsak hiányzik, itatóspapírt évek óta nem láttak. Nincs füzölap, fűzótü, tollhegyet nem gyártanak, az olcsó radír pedig megszűnt létezni. A hiányzó eszközöket csak drágább külföldiekkel tudják pótolni — ha tudják. A KGST-piac működését (és bezárását) is megérezték a boltban. írószereket mindenki ott vásárolt, a boltihoz képest néha töredékáron. A régebben szokásos akcióra sem érdemes várni. Ami az Ápisznak sikerül Budapesten, arra a Piértnek nincs pénze: nem lesz 30százalékos árleszállítás. A Tanácsköztársaság úti boltban azért három hete 40 százalékkal olcsóbban adják az iskolatáskákat — még maradt néhány. A boltvezető becslése szerint egy gyerek iskolába indítása — táska és tolltartó nélkül — körülbelül ezer forintba kerül az idén... Ny. P. Háttérben a választási plakát: „Jöjjön el a Te országod"... Lovassy Zoltán felvételei Napsütés Országszerte napos idó lesz. Az északi, északnyugati szél főként szombaton napközben élénkül meg többször. A legalacsonyabb reggeli hőmérséklet 9,14, a legmagasabb nappali hőmérséklet ma 25,30 fok között várható. Új rendszám Az új rendszámtáblák, melyek az európai szabvány szerint készülnek, már elvétve felfedezhetők közútjainkon. Augusztus 6-a óta az új gépkocsik már így kerülnek forgalomba. A három betűt és a három számjegyet, valamint a magyar színeket és a felségjelet feltüntető hosszúkás táblára való teljes átállás végső határideje 1995. december 31. Addig vegyesen futnak majd egymás mellett régiek és újak, s a különlegességeket kedvelók tízezer forintért egyéni rendszámtáblát is megrendelhetnek a Köhémnél. (Ha gépkocsim volna, és hóbortom, sajátos megkülönböztetésként ezt íratnám újdonsült rendszámtáblámra: IVI-001.) Varga Iván Rapszodikus rapszódia A bemutató címe nagyon találó. Magyar Rapszódia. A Liszt-betét is megvolt, s az előadás is rapszodikusra sikerült. Összetett műsor volt ez. Tímár Sándor műszaki vezetó már korábban is többször hangsúlyozta, hogy a nagyzenekar akadályozza az autentikus folklórinterpretációt. A szegedi szabadtéri bemutató is alátámasztotta ezt, egy kitétellel. Nemcsak a zenekar volt az akadály. Berki Lászlóék a maguk stílusában, amúgy cigányzenekarosan lekísérték a tánckart. Más kérdés, hogy a két önállóan előadott zeneszám végképp nem ezt a stílust kívánja... A kis zenekart (Kolompos), inkább az elsó részben foglalkoztatták, ahol is — teljesítették feladatukat. Külsőségek. Az elsó és hoszszan tartó döbbenetet a díszlet okozta. Bakó József egészen egyedi szemszögből vizsgálta a „Magyar Rapszódia" témakörét: e szemléletben békésen megfért egymás mellett a székelykapu és a rikító napraforgófej. Amúgy nem. Tánc. Szabályos, hagyományos szerkezetű koncertmúsort láttunk. Az egyes számokat semmiféle „Magyar Rapszódiatematika" nem kötötte össze, pusztán az, hogy egymás után következtek. A népszerű, táncosberkekben slágerszámba menő mezőségi dialektus vaiáakamarási anyaga szólószám volt, okkal, hiszen az igen gazdag lépésanyaggal rendelkező táncból könnyűnek tűnik egy tíz-húsz páros, látványos számot készíteni. A produkcióba négy (!) észak-magyarországi anyagot szerkesztettek. Az elsó félidőben láthattunk egy tyukodi kamaratáncot; a másodikban aztán egy látványos, nagy sikert arató hortobágyi pásztortáncot, egy zempléni karikázót. végezetül pedig egy szatmári táncot — finálé gyanánt. A három táncost foglalkoztató tyukodi közvetlenül a nagy létszámú cigányzenekari produkció után következett, s ez a körülmény — érzésem szerint — gátolta, hogy a szép kamaratánc kiteljesedhessék. Az előadás. Ez az Állami — nem az az Állami. Egyéni színt Szakács Domonkos és Végső Miklós mert és tudott vinni a műsorba, nem szabad elfelejteni, hogy mind a ketten tagjai voltak Zsuráfszki Zoltán együttesének... A képzettség (technikai, szellemi) területén óriásiak a különbségek az együttes tagjai között. Jó példa erre a virtuskodásáról is ismert kalotaszegi legényes. A szólót táncoló fiúk közül senki nem volt képes úgy felépíteni és előadni a rövid szólót, hogy meggyőzze a nézőt: „Hidd el, hisz látod, hogy én ennél sokkal többet tudok, de sajnos most csak erre volt lehetőségem és időm!" Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy a szólószámok így is messze jobb minőségűek voltak, mint az együttesek; ám még az ezeket táncolók is beleolvadtak a csoportos táncoknál (sóvidéki, csongrádi, szatmári, kalocsavidéki, kalotaszegi) a kiegészítő táncosok szürke tömegébe. Sajnos, a Szeged Táncegyüttes Nyisztor György csoportjából résztvevő táncosok gyengébb technikai képzettsége is föltűnt. Végezetül. Az előadás így is nagyon tetszett a közönségnek. Legnagyobb tapsot a Borica gyermekcsoport (Szeged Táncegyüttes), valamint a nagy ügyességet igénylő üveges és botos táncok bemutatója kapta. Csűri Ákos y &2COCOI UABAOTEM jtTtU* V®/ Látnivalók Beatnik-piknik — nosztalgiakabaré, újszegedi színpad, este fél 9. A Móra Ferenc Múzeum kiállításai (Roosevelt tér 13.): Lucs-képgyújtemény, Patika-kiállítás, Móra-emlékszoba. Természettudományi gyűjteményünk legszebb darabjai, Vinkler László grafikái. Fekete Ház (Somogyi u. 13.): Céhek, céhemlékek Csongrád megyében, Bálint Sándor-emlékkiállítás. Vihart aratva..., Buday György élete és művei. Szegedi Vár (Mórapark): Szeged múltja, jelene, jövóje. Varga Mátyás színháztörténeti kiállítása (Bécsi krt. 11/A). Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye (SzegedTápé, Vártó u. 4.) Kass Galéria (Vár u. 7.): Kass János grafikái, John Halas kiállítása. Horváth Mihály utcai Képtár: szegedi képzőművészek nyári tárlata. JATE-aula (Dugonics téri egyetem): A szocialista irrealizmus gyöngyszemei II.. avagy talált tárgyak egy letűnt korból. Bartók Művelődési Központ. B galéria: Kalmár Márton szobrászművész kiállítása. Bálind István vajdasági festőművész kiállítása az Ifjúsági Házban. Lakni kéne... . „Nincs se hideg, se meleg víz a házunkban, tegyenek valamit!" — telefonált a szerkesztőségbe tegnap délelőtt 10 óra körül a Hont Ferenc utca 22/A alatti tízemeletes panelház egyik lakója. Mint kiderült, végső elkeseredésében fordult hozzánk, miután végigtelefonált néhány karbantartó vállalatot, amelyek közül egy vállalta volna a munkát, de túlterheltség miatt (tíz helyre kell kimenniük, s csak három kocsijuk van), csak hétfőn. A szennyvízelvezető csatorna eldugult. A helyszínen néhány önkéntes igyekezett kisöprúzni a lépcsőházból a felszökött, koszos, trágyaszagú lét, miközben két marékkal szórták a klórmeszet, hátha elkerülik a fertőzést. Sok telefonálás és futkározás után végre sikerült találni egy segítőkész és vállalkozó szellemű férfit, aki a szombat délelóttjét feláldozva, gyors tempóban elvégezte a munkát. Három hatalmas felmosórongy, eldobható pelenkák, vattabetétek tömege! Másfél méteres (!) „dugót" kellett kirobbantani a csőből — mondta; csak írja meg keményen: a lakók miatt volt a „kellemetlenség ". Nem képesek ezeket a hulladékokat a szemétledobóig elvinni, kényelmesek, s lehúzzák a vécén. Délutánra — péntek este óta először (akkor zárták el a csapokat) — mosni, mosakodni és főzni is tudtak a ház két szélső szelvényének (kb. 40 lakásról van szó) lakói, akik főleg gyermekeik miatt voltak kétségbeesve. Egyszóval a dolog happy enddel zárult. Anélkül, hogy az esetből különösebb tanulságokat vonnánk le, megállapíthatjuk, hogy a „nem rendeltetésszerű használat", s a karbantartás hiánya ismét találkozott a szűkös anyagi lehetőségekkel. Amin mi — e kis haza szerény igényű lakói — igazából meg sem lepődünk. • P. L. Ki mivel ? Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai: e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Délmagyarország Újságíró Egyesület és a Dél-Francia Nice-Presse-Invest. (x) DÉIMASMORSZáS Politikai napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispál Antal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház 6740. - Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefax: 13130. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranyi Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj eg hónapra 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN 0133-fl ~ 4.