Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-11 / 199. szám

2 Körkép 1990. augusztus 11. szombat Á Magyar Köztársaság kormányának nyilatkozata A Külügyminisztérium pénteken az alábbi kor­mánynyilatkozatot juttatta el a Magyar Távirati Irodá­hoz; A Magyar Koztársa&ag kormánya mély megdöbbe­néssel és aggodalommal fo­gadta a Kuvait Irak általi bekebelezéséről augusztus 8-án Bagdadban nyilvános­ságra hozott döntést. E lé­pés — megítélése szerint —­összeegyeztethetetlen az ENSZ Alapokmányéval és a nemzetközi jognak az ál­lamok közötti kapcsolatokra vonatkozó elveivel, ezért semmis és érvénytelen. A magyar nép legújabb­kori történelmi tapasztalatai tükrében ellenérzéssel tekint külföldi csapatok .segítség­nyújtás" címén történő bár­minemű alkalmazására. Ezért a kormány különös­képpen indíttatva érzi ma­gát arra, hogy nyilvánosan is felemelje szavát Irak tö­rekvése ellen, amely az el­fogadhatatlan katonai ag­ressziónak törvényes látsza­tot kíván adni. A Magyar Köztársaság kormánya a Biztonsági Ta­nács 660, 661 és 662 számú határozatával osszhangbin követeli Kuvait állami szu­verenitásénak helyreállítá­sát és területi sérthetetlen­ségének biztosítását. Állas­pontja szerint a helyzet ren­dezésének alapfeltételei az iraki csapatok haladéktalan, teljes és feltétel nélküli ki­vonása Kuvait területéről. Magyarország magára néz­ve kötelező érvényűnek is­meri el az ENSZ Biztonsági Tanács 661.es számú, szank­ciókat elrendelő határozatá­nak végrehajtását, mivel az a válság mielőbbi megoldá­sát szolgálja. A rendezés előmozdítása érdekében ja­vasolja ENSZ békefenntartó erő felállítását és a térség­be irányítását. Csatlakozva az Európai Közösségek 1990. augusztus 10-i, brüsszeli miniszteri ta­lálkozóján elfogadott Nyi­latkozathoz, a Magyar Köz­társaság kormánya kész közreműködni bármely, az ENSZ keretében foganatosí­tott, a térség békéjének és biztonságának helyreállítá­sát szolgáló akcióban. Bízik abban, hogy az arab állam­és kormányfők csúcsértekez­lete a mielőbbi rendezést hatékonyan szolgájó ered­ményt hoz. A magyar kormány értet­lenül áll szemben azzal a ténnyel, hogy többszöri ké­rése ellenérc az iraki ható­ságok ez ideig nem tették lehetővé a Kuvaitban tar­tózkodó magyar állampolgá­rok szabad távozását. Biz­tonságukért minden felelős­ség az Iraki felet terheli. Ugyanakkor a kormány to­vábbra (s elvárja, hogy az iraki hatóságok tegyék lehe­tővé a magyar állampolgá­rok azonnali, biztonságos, lehetőleg légi utón történő hazautazását. A magyar kormány kife­jezi őszinte reményét, hogy a súlyos válság minama­-abb, békés eszközökkel nyer rendezést. (MTI) bad demokraták felfogáfa. A kormánykoalíció és az el­lenzék politikai nézeteinek várható törésvonalait vázolva rámutatott: pártja szemben áll a kormánykoalíció politi­/ zálási stílusával, amelyben számos olyan elemet vélt fel­fedezni, amely a nyolcvanas évek derekán, illetve még korábban 1945 előtt jelle­mezte a magyar politikát. A kormánykoalíció kiala­kulófélben lévő földprog­ramja — bár a nagybirtok­viszonyokat nem restaurálná — egyet jelentene a cseléd­rendszer visszaállításával a mezőgazdaságban. Az SZDSZ felfogása a privatizá­ció ügyében is éles ellentét­ben áll a kormánykoalíció elképzeléseivel. A szabad demokraták a piac szabályo­zó szerepének érvényesítését tartanák kívánatosnak, szemben azzal, hogy a kor­mánypártok a fennhatósá­guk alá vont Állami Va­gyonügynökségen keresztül osztogatják az állami va­gyont. Erősen kifogásolható a személycserék lebonyolítá­sának módja is. A jelenlegi helyzet alapján ugyanjs az SZDSZ úgy látja, hogy a kormány állásokat osztogat híveinek. Az SZDSZ kifogá­solja továbbá a kormány­nak a sajtóval kapcsolatos centralizációs törekvéseit, s igen veszélyesnek ítéli a pártmilieiak felállítására tett kísérleteket, amelyek az MDF mozgalmi köreiből in­dulnak ki. A politikai nosztalgiák, illetve a sajtó kapcsán szóba kerültek Csurka István MDF-párti képviselő közel­múltban napvilágot látott sajtónyilatkozatai, vitacik­kei, amelyek — egyes véle­mények szerint — többe-ke­vésbé nyíltan megfogalmaz­va tartalmazzák egy esetle­ges határrevizió lehetőségét. Kis János ezzel összefüggés­ben úgy vélekedett; elsőren­dű feladat, hogy a kormány e kérdésekkel kapcsolatban vi­lágosan foglaljon állást. Min­denkinek tisztában kell azonban lennie azzal; a hatá­rok kérdésének feszegetése a legtöbb kárt éppen a magyar nemzeti kisebbségek ügyé­nek okozza. Rádiótelex Féléves tűzoltás Ütközők A Magyar Demokrata Fó­rum és a Szabad Demokra­ták Szövetsége május elején megkötött megállapodása igazolta a hozzá fűzött remé­nyeket. A legfontosabb ered­mény, hogy a két párt a pak­tummal biztosította a de­mokratikus intézmények működőképességét, ami az egész ország érdekeit szol­gálja. Mivel gyakorlatilag valamennyi pontot valóra váltották, az SZDSZ úgy ér­tékeli, hogy a megállapodást teljesítették — jelentette ki 3 szabad demokraták állás­pontját ismertetve Petó Ivan ügyvivő pénteken, a párt Mérleg utcai székházában megtartott sajtótájékoztatón. A paktum értékeléséhez Kis János pártelnök hozzá­tette: a megállapodás telje­sültével óhatatlanul bévülni fog azon kérdések köre, amelyekben konfrontálódik a kormanykoalicio es a sza­A tűzoltás sikeres volt, ám a kedvező folyamatokat még meg ikell szilárdítani — foglalta össze Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke az idei pénz­ügyi folyama tóikat. Az e]ső hat hónap során az ország fizetőképessége szempontjából veszélyes helyzet alakult ki, a kelet­európai változások hatásá­ra megrendült a befektetők bizalma a térség iránt. A Magyar Nemzeti Banktól ebben az időszakban, mint­egy 506 millió dollár értékű rövidlejáratú betétet vontak ki. Ez meglehetősen nehéz helyzetet teremtett Ma­gyarország finanszírozása szempontjából. Ugyanak­kor kedvező volt, hogy a gazdasági folyamatok a vártnál lényegesen jobban alakultak. A folyó fizetési mérleg egyenlege 1 éven be­lül 1,2 milliárd dollárral ja­vult, s míg tavaly azl fél­évben 985 millió dolláros hi­ány keletkezett, addig az idei első hat hónap 'befejez­tével a többlet elérte a 185 millió dollárt. A forint helyzete is meg­szilárdulóban van, ehhez nagymértékben hozzájá­rult, hogy a vámok és a for­galmi adók harmonizációja következtében visszaszo­rult a bevásárló turizmus, s az import-liberalizáció ha­tására jelentősen javult a (külföldi termékek hazai kí­nálata. A gazdaság egyik legkri­tikusabb pontja továbbra is az infláció alakulása. Jelen­leg 26 százalékos a fogyasz­tói árszínvonal-emelkedés, s 1 év alatt 10 százalékos gyorsulás tapasztalható az inflációs rátában. Az MNB nem kiván vál­toztatni árfolyampolitiká­ján, mivel a jelenlegi árfo­lyamok kellő ösztönzést biz­tosítanak az exportörök szá­mára. ÚJ ORSZÁG. Az észak-oroszorazági Karéiua Autonóm Koztansaság pénteken kinyilvánította állami szuverenitá sát. Az autonóm köztársaság központjában, Petroaavodszk ban ülésező karéliai legfelsőbb tanács négy napig tartó vj ta után döntött a szuverenitás kimondásáról. A határoza értelmében az Oroszország európai területének északi ré szén fekvő, mintegy 700 ezer lakosú Karéiia demokratikus, szuverén jogállamot hoz létre Oroszország — és a Szovjetunió — területén belül. Karélia a Szovjetunióval és az Orosz­országgal kötött szövetségi szerződés értelmében az állam­jogok egy részét az OSZSZSZK-ra, illetve a Szovjetunióra bízza. (MTI) LITVÁNOK MOSZKVÁBAN. Egy litván küldöttség még a pénteki nap foljyamár) átadta a szovjet vezetésnek a moszkvai és a vilniusi kormány között tervezett tárgya­lások feltételeit litván részről rögzítő dokumentumot. A Vilnius—Moszkva-tárgyalások megkezdésének előkészítését Litvánia attól teszi függővé, hogy Moszkva miként reagál a most átadott vilniusi tervezetre. (MTI) CSERNOBIL-HATÁS. A Nemzetközi Atomenergia Ugynckseg, az 1AEA képviselete pénteken megkezdte munkáját a belorussziai Gomel városában — a csernobili kornettói mintegy százötven kilométerrel északra. A kép­viselet elsőrendű feladata, hogv pártatlan nemzetközi ér­tékelést készítsen a csernobili katasztrófa következményei­ről és hatásairól Belorusszia, Ukrajna es Oroszország érin­tett területein. (TASZSZ) KOHL—DE MAIZIERE-TALALKOZÖ. Pénteken, egy nappal a nyugatnémet szövetségi gyűlés és a keletnémet népi kamara felemásra sikeredett rendkívüli ülése után Bonnban és Berlinben egyaránt ez került a figyelem kö­zéppontjába. hogv mi történik az NDK-val az úgynevezett átmeneti időszakban, azaz a december 2-i választások és a korábbi időpontra jósolt csatlakozás között. Erről is tár­gyalt csütörtökön este Bonnban Kohl kancellár és a vá­ratlanul ideérkező keletnémet miniszterelnök, Lothar de Maizjere. A találkozó után Lothar de Maiziere olyan ér­telmű nyilatkozatot tett, hogv október 14-en az NDK-ban tartományi választásokat tartanak, gyakorlatilag megte­remtik a régi-új közigazgatási rend alapjait, az NDK-ban Berlinnel együtt hat tartomány lesz. A csatlakozás kimon­dásához. jelezte de Maiziere, tető alá kell hozni a német— német egyesülési szerződést is, és sikeresen le kell zárni a külső feltételeket rendezni hívatott, 2 plusz 4-tárgyalá­sókal. (MTI) DÉL-AFRIKÁVAL KERESKEDÜNK. Kétoldalú keres­kedelmi megállapodást (rt alá pénteken Budapesten Ká­dár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere és Kent Durr, a Dél-afrikai Köztársaság kereskedelmi, ipari es idegenforgalmi minisztere, aki augusztus 9—10-én hivatalos látogatást tett Magyarországon. A megállapodás értelmében a magyar fél megszünteti az eddigi korlátozá­sokat, s vállalataink megkezdhetik a normális piaci kap­csolatok kiépítését. A magyar termékek piacra jutását a tóbbletimportvám alóli mentesség könnyíti. A magyar gazdaság számára a most aláírt kereskedelmi megállapo­dással az utolsó zárt piacok egyike nyílik meg. Dél-Afri­kában fontos kesztermek-eladási lehetőségekkel számolha­tunk. (MTI) Elvezettel olvastam Ökrös Tamás gon­dolatébresztő „felhívását". Kedvemre szólott, mert magam is úgy látom: a szellemi erők mozgósítása nélkül nem jutunk útról a hatra. A szegénység nagy baj, de nem végzetes. Azzá válik azon­ban, ha 4 tudatlanság és vakság állapo­tában tör ránk. (Persze, igaz ez a gaz­daságra is, de ez most nem a mi pon­dunk.) Örültem Okrtw Tamás oktojtesenek azért U mart igazságot szolgáltat a rossz hirbe keveredett településtervezésnek. Nerp egy. szer hallottam az utóbbi jdóben: „Nem kall ide terv drága pénzért, a piac majd mindent megold magától." Ez az érvelés tetszetős is. kényelmes is. Sajnos, azon­ban megalapozatlan. A piac (ha majd lesz nálunk is) valóban óriási erő: lokomotív. Ám ha az egész társadalom hasznát akar­ja látni, pályát kell építsen számára, kü­lönben átgázol tökön-paszulyon. Nem vi­tatom, hogy a piac helyére teszi a kelká­poszta árát. és még azt is eldönt), hogy mennyit érdemes megtermelni belőle. De elhibázott városrendezési döntéseket su­gallhat. és amit elrontott, aligha Javíthat ki. Ha pedig mégis, bizonyos, hogv nagy less a számla. Ami pedig a vaspályát il. Jeti, pontosan ez az. amit az önkormány­tatnak kell kiépítenie, A településtervezáe* ezen belül ia külö­nösen az átfogó; aa általános rendezési tarvek ügye viszont kétségtelenül nem áll jól Pedig nem a műfajjal van a baj, ha­nem a módszerekkel. És a szemlélettel... A tájkép és a csendélet Szeged jelenlegi városszerkezete azért működik — a nytkorgásokról most ne be­széljünk —. mert a Nagy Vizet követő újjáépítése előrelátó, nagyvonalú és opti­mista tervek alapján történt. Még annak az „új" hídnak a helyét ia pontosan ki­jelölték, amire azután majd' száz évet kel­lett várni. Mégis, a Tisza-parti gimnáziu­mot odagyömöszölték a híd lábához, mint az emeletes lakóházakat is a másik par­ton. Alig néhány évvel a híd tényleges Összefogni a szellemi erőket... fölépítése előtt! Ámde cáfolja-e, avagy inkább aláhúzza ez az eset az előrelátás, 3 hozzáértés és a felelős döntések fon­tosságát? Nem hiszem, hogy cáfolná, sót . . Tény viszont, hogy az elmúlt évtizedek­ben készített általános tervek kiindulási adatai nem állnak és nem ia áldhattak szilárd lábakon. Sök közöttük az ilyen­olyan főhatóság által kinyilatkoztatott es ellenőrizhetetlen információ, es legalább ennyi a különfele normatívakból és elő­írásokból levezetett kitaláció. Hiába dol­gozott tehát nem ritkán több tucat, való­ban fölkészült szakember akár éveken át egy-egy terven, a végeredmény néha in­kább hasonlít valamiféle ideális tájkép­hez. mint a valósághoz. Nem utolsósorban azért, mert a terv hátterét képző közpn­ti koncepciók |g csendéletek voltak csu­pán Mégpedig olyanok, ahol a rézmozsár túlságosan gyakran cserélt helyet a meg­lőtt fácánnal. (Igazán mindig akkor lett, persze, csend, ha a felelőst keresték, utó­lag.) Még csak nem ia aj volt a bökkenő, hogy a politika belekavart a műszaki, a városfejlesztési elgondolásokba, hanem az. hogy ez a beavatkozás nem a koncepció megtámogatását hanem inkább az átfogó koncepció hiányának leplezését szolgálta Szeged új szerepben Az ökrös úr által felvetett kérdések kivétel nélkül helyénvalók, és többé-ke­vésbé azonosak azokkal, amelyekre az ál­talános rendezési tervek is választ kell hogy adjanak. Hogy jó válaszokat kap­tunk. tisztázni kell azokat a legalapvetőbb összefüggéseket, amelyek mentén a té­nyek moraikszemcséit értelmes képpé le­het összerakni majd a programkészítés folyamatában. Ezek az alapösszefüggések hosszú távra igazak kell legyenek. Meg. keresésükre, földerítésükre érdemes kellő időt és energiát fordítani Valószínűleg. külföldi szakértők bevonása sem volna fe­lesleges. Ügy vélem ugyanis, abból kellene kiin­dulni, milyen szerepe lehet Szegednek az átrendeződő európai, közép-európai tér­ségben? Vessünk egy pillantást a térkép­re, tegyünk egy sétál az autóparkolóban., te azonnal belátjuk: ennél kisebb lépték, ben nem szabad gondolkodni. A szerepvállalás tisztázása eletbevágoan fontos, hiszen meg egy olyan nagy váras, mint Szeged sem tudhat „mindent". Ami­re viszont vállalkozhat, azt a legjobban kell csinálnia. A városok kapcsolatára a fejlett országokban már régen nem az alát­és fölérendelés a jellemző, hanem a mun­kamegosztás. Es a verseny, hisz korszerű közlekedés, a világ összezsugorodásának időszakában a választási lehetőség való­ságos. Amire ugyan mondhatja valaki: „Ugyan, kérem, még a tarjáni busz se mindig megbízható nálunk..." És talán igaza is van. De ahhoz, hogy ez változzék, változtatnunk kell amott a nagy léptékű gondolkodásban Azonnal A szerepvállalás lehetősegét természete­sen befolyásolják különféle adottságok, mint például az éghajlat, földrajzi fekvés, hagyomány, kultúra stb. Szeged esetében például itt a hármas határ. Sokáig isten­csapás volt, világvége. Tartok tőle. részben még ma is az, kevés hasznát látja a vá. ras. Pedig hogy sokaknak sok haszna szár­mazik ebből, az bizonyos. (Lasd: KGST­piac.) Viszont sokat mondjuk, mondogat­tuk: „Szeged a napfény városa." A meteo­rológusok szerint is igaz állítás ez. De mi következik ebből? Az. hogy nyáron meleg van. És por... Abból azonban, hogv ez a város kapu, átjáró, kultúrák találkozóhelye, tényleg sok minden következik. Kereskedelem? Kézenfekvő! A kultúrával kapcsolatban talán néhány gondolat fölvetése viszont helyénvaló itt. Ez ugyanis nem csupán adottság, de nagv és kellően ki nem hasz­nált lehetőség. Vannak egyetemeink, főis­koláink Szeged, kis hazánkat tekintve. regionális kozpont volt eddig is, kisebb­nagyobb fehér foltokkal. Lesz-e, lehet-e azonban valamikor valódi Egyetemünk? Olyan Universitasunk, amelyik sajátos és meghatározó értek a Szeged—Újvidék—Te­mesvár háromszögben azáltal, hogy ilyen minőségében is európai. Ha ma ez nem lehetséges, miként valósítható meg hol-­nap. és mit kell tegyünk ma, hogy leg­később holnaputánra tető alá hozzuk? Miként támaszthatnak meg egy ilyen el­gondolást a kutatóintézetek, kulturális in­tézmények? A szellemi élet? Nem árt emlékezetbe idézni: a husza­dik század végén a virágzó városokra már sokkal inkább az jellemző, hogv tudást és információt állítanak elő. mintsem az, hogy iparcikkeket. Meg azután: a tudo­mányos, kulturális, sport- stb. kapcsolatok a gazdasági együttműködés legjobb szál­láscsinálói.,, Vízilovat repülni ? Nem szövöm tovább a találomra fölka­pott gondolatsort, hisz er messzire vezet­ne. A munkát azonban el kell végezni, mert ennek htján a programkészítés a leo­jobb szándék mellett sem kecsegtet új meglátásokkal. Azt ugyanis, hogy a tö­megközlekedést javítani keli (mint más városokban is), eddig ia tudtuk, te hogy a várost szép csendben elönti a szemét (mint az egész országot), nap mint nap látjuk és tapasztaljuk. Fájdalmas tünet, kezelni kell. De még az is kevés, ha meg­ismerjük az okokat is. Ha közben nem látjuk az egész összefüggést. Mióta hall­juk. hogy a magyar gazdaság struktúráját át kell alakítani? Éi mennyit költött a pártállam az effajta fúrás-faragásra? Hol tartunk? A pénz elfogyott, maradt az adósság. Meg a drága tanulság: a vízilo­vat fölösleges és reménytelen repülni ta­nítani. Igaza van Ökrös Tamásnak. a szellemi erőket kell most összefogni. Min­denekelőtt pedie kell egy, a valóság és a kikövetkeztethető jövő iker pillérein nyug­vó, szilárd koncepció, amely irányt és sor­rendiséget ad a napi cselekvések kidol­gozandó önkormányzati programjához. Borvendég Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom