Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-17 / 174. szám

6 Sport 1990. július 17., kedd Á sport nem független mikrokozmosz Gallov Rezső „bemutatkozó" sajtóértekezlete Ismert, július 15-i hatály­lyal felmentették beosztásá­ból Tibor Tamás minisz­terhelyettest, az Országos Sporthivatal elnökét, továb­bá a két korábbi alelnököt is. Egyszersmind a művelő­dési és közoktatásügyi mi­niszter kinevezte Gallov Re­zsőt az OSH elnökévé, he­lyettes államtitkárrá. Az 54 esztendős újdonsült sportvezető hétfő délelőtt a Hold utcában tartott bemu­tatkozó sajtóértekezletet. Be­jelentették, Gallov Rezső munkáját két elnökhelyet­tes, dr. Jakabházy László és Pálmai József segíti. Előbbi az iskolai és — úgymond — rekreációs sportért lesz fe­lelős (ezt korábban szabad­idős sporttevékenységnek hívták), míg Pálmai József a gazdasági ügyeket irányít­ja. Felmerült, a verseny­sportot ki felügyeli majd? Nos, egyelőre az az OSH fő­osztályvezetője, Lochmayer György feladata marad, amint a múltban is volt. Természetesen elképzelhe­tő, hogy a későbbiek során találnak erre megfelelőbb személyt, s az sem kizárt, hogy maga Gallov Rezső „tartja a szemét" az élspor­ton. Gallov Rezső elöljáróban önmagát mutatta be. Negy­venkét évet töltött el a sportéletben. Vízilabdázó­ként OB l-es sportoló volt, a válogatottságig vitte. A későbbiek során a Magyar Üsző Szövetség főtitkáraként fáradozott, tanított a Test­nevelési Főiskolán. Képzett­sége, végzettsége az újság­írás is. Az utóbbi öt évben Kanadában ténykedett, töb­bek között a Sport Canada is számított szaktanácsaira. (E szervezet feladata körül­belül ugyanaz, mint Ma­gyarországon az OSH-é, hi­szen a tengerentúli ország­ban nem is titkoltan, igen nagyra tartják a magyar sportéletet, így hát szerve­zési ügyekben is gyakran „másolnak".) — Mielőtt megkérdeznék, hadd válaszoljam meg fir­tatás nélkül is azt, hogy vi­szonylag hosszú, külföldön eltöltött időszakot követően, miként eshetett rám a vá­lasztás? — így Gallov Re­zső. — Nos, valóban, első pillantásra kicsit távolke­rültem a magyar sportélet­től, ám attól azért sohasem szakadtam el. Amikor áp­rilisban illetékesek megke­restek, és velük tájékozódó jellegű megbeszéléseket foly­tattam, azonnal éreztem — és éreztettem is ... —, hogy igen nagy megtiszteltetés lenne számomra ezt a mun­kakört betölteni. Az ezt követő kérdezz— felelek során okkal merült fel: valójában miért áll fenn egyfajta kettősség? A sajtóban ugyanis kétféle vál­tozat jelent meg. Az egyik szerint Gallov Rezső a Nem­zeti Testnevelési és Sport­hivatal, a másik szerint az OSH elnöke. — A magyarázat egyszerű — hangzott Gallov Rezső válasza. — E napon még valóban az OSH első em­berének vallhatom magam, csak a jövő héten — várha­tóan csütörtökön — vál­toztatják meg a hivatal ne­vét. (A tájékoztatón jelen le­vő Gyarmati Dezső, az MDF országgyűlési képviselője a későbbiek során — e kér­dés kapcsán — megnyugtat­ta az újságírókat: a Par­lamentben kellő mélységben és gonddal dolgoznak azon az Országgyűlés Sport Al­bizottságának tagjai, hogy a magyar sport anyagi alap­jait biztosítsák, működőké­pességét fenntartsák. Ugyan­akkor pedig azt is aláhúzta, hogy mostanság az ország­ban sokkal égetőbb kérdé­sek is felmerülnek, amelyek éppen eléggé igénybe ve­szik a honatyák idejét, ener­giáit.) A tájékoztató végén Gal­lov Rezső reményét fejezte ki: a sportsajtó képviselői tárgyilagos, de az építő kri­tikát sem mellőző véle­ménynyilvánításával segí­tik majd az új magyar sportvezetés munkáját, és ezen keresztül támogatják az egész magyar sportéletet is. Fontaine a Nice-Matinben Kamerunnak nem lehet eléggé megköszönni Just Fontaine ma is a labdarúgás nagy egyénisé­ge — kezdi cikkét a nizzai testvérlap. Ez persze csak amolyan indító löket, hi­szen minden francia isme­ri a népszerű csatárt Az újság mégis fölidézi a nagy teljesítményt, hátha külföldi forgatja a lapot: „Justo árfolyama. Fon­taine úr még ma is a vi­lágbajnokságok gólkirá­lya, ezt nem lehet elfeled­ni. Bogotától Londonig és Rómától Tokióig sokan varinak, akik elméjükbe vésték az 1958-as, svédor­szági vb mind a 13 Fon­taine-gólját — természe­'tesen Kopa oldalán". Fontaine minden vb-t figyelemmel kísért, ám most kissé unatkozott — vallja be. ,,A futball iste­ne meghalt, ezt bizonyítja Argentína döntőbe jutása. Az igazi csőd az angol— argentin döntő lett vol­na." Nizzai kollégánk a nagy egyéniségekről is kérde­zett, ha már a csapatjá­tékban kevésbé gyönyör­ködhettünk. „Schillacci? Jó játékos. Sőt nagyon jó, de leleple­ződnek a korlátai, ha pél­dául olyan rosszul segítik, mint az argentinok ellen. Nem értem Vicini váloga­tási elveit. Bár én nem vagyok szövetségi kapi­tány, de régóta hiszem, hogy az igazi megoldás a Schillacci—Vlalli duó lett volna, Giannini helyére pedig Baggio illene." Fontaine elmondja ez­után, hogy külön figyelte Vialli játékát, s föltűnt, hogy az elődöntőben a Sarnpdoria sztárja több­ször tanácstalanul álldo­gált saját 16-osán. Anti az argentin focit il­leti: „Azt játszották, amit engedtek nekik. Ezért les­ben álltak csupán, de majdnem minden lehető­ségből profitáltak." Végezetül Maradona: „Valódi zseni, aki bői ki­veszett a könnyedség. Ha összehasonlítjuk a 38 éves Millával, azonnal látható, hogy ki őrizte meg a játé­kosságot. Egyébként Ka­merun csapata volt az egyetlen, amelynek igazán hálásak lehetünk." így Fontaine a Nice­Matin hasábjain. Monda­tai pontosak, akár egyko­ron a lövései. D. I. Országos gyermek-úszóbajnokság Bózsó Beáta, a leggyorsabb „pillangókisasszony" Július 13. és 15-e között Dunaújvárosban vetélkedtek az ország legjobb gyermek­korú úszói. A 13 éves lá­nyok és 15 esztendős fiúk versenyén remekül szerepel­tek a Szeged SC úszópalán­tái is. Az 50 méteres pillan­góúszásban Bozsó Beáta 31,99 mp-es kitűnő idővel győzött, két másik számban pedig bronzérmet szerzett. Az Odessza II. Számú Al­talános Iskola 7. osztályos tanulója négyéves kora óta úszik, és edzője. Nagy Pál szerint szép jövő előtt áll. Különösen akkor, ha valami csoda'folytán javulnának ed­zéslehetőségei is. Az Ojsze- nem. A strandolók — a pén­gedi Sportuszoda ugyanis a zükért — nem szívesen né­nyári hónapokban mindenre zik, hogy az egyik pályán alkalmas, csak az úszók ..csupán" négy-öt úszótehet­szfnvonalas felkészítésére séggel foglalkoznak. Jó lenne végre valami ésszerű megoldást találni — már csak Bózsó Beátáék kedvéért is ... A dunaújvárosi verseny eredményei; 50 m pillangó: 1. Bózsó Beáta 31,99; 100 m pil­langó: ...3. Bózsó Beáta 1:09,13; 50 m gyors: ...3. Bózsó Beáta 29,57; 200 m pil­langó: ...4. Bózsó Beáta 2:34,97; 100 m mell; ... 3. Molnár János 1:13,39; 200 m mell; ...3. Molnár János 2:35,80; 50 m mell: ... 4. Mol­nár János 33,98; 200 m ve­gyes: ...4. Molnár János 2:23,18; 100 m pillangó; ...4. Pataki Ágnes 1:10,67; leány váltó; 4X100 m vegyes; ...4. Szeged SC (Pataki, Tornai, Bózsó, Doszkocs) 4:54,72. (réthi) Beiratkozás úszótanfolyamra és sport­napközibe A Szegedi Tömegsport Egyesület megkezdte a nyá­ri úszásoktatás és sportnap­közi IV. turnusának össze­állítását. Az érdeklődő gyer­mekek az úszásoktatás, kon­dicionáló úszás mellett te­niszre is jelentkezhetnek. Az egész napos elfoglaltság mellett lehet jelentkezni akár délelőttre, vagy csak az oktatásra is. Az egyesület július 23­ától augusztus 3-áig délutá­ni úszótanfolyamot is szer­vez óvodás és iskolás kor­osztály részére a Sportuszo­da tanmedencéjébe. Jelent­kezni és érdeklődni vala­mennyi sportprogramra az SE sportcsarnokbeli irodájá­ban lehet délután 1 és 5 óra között személyesen, vagy a 13-331-es telefonon. Kajak-kenu Az e*y hete megrendezett or­szágot bajnokság után, és az e hét végén követkézé ujabb vá­logató előtt Ismét nyilvánosság­ra hozták a hazai kajak-kenu­tok Calderonl Kupájának álla­sát. A kajakosoknál a szegedi Petrovlcs Béla őrzi első helyét, az újpesti Mészáros Erika vi­szont, aki a bajnokságon négy számban Indult, s valameny­nylben aranyérmes lett. átvette a vezetést a csepeli Kőbán Ri­tától. Ugyancsak változott a helyzet a kenusoknál: az OB-n szintén remeklő ferencvárosi Zala György lett az éllovas, miután helyet cserélt a honvé­dos Szabó Attilával. Az egye­sületek pontversenyében: 1. Bp. Honvéd IS 690 pont, 2. V. Dó­zsa 11 676. 3. Szegedi Olajbá­nyász 4606. Vége a hegemóniának? Florencio Campomanes. a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöke szerint Mani­lában egy korszak zárult le, véget ért a sakkozásban a szovjet hegemónia. A világ első számú sakk­vezetője azt követően nyil­vánított véleményt, hogy Manilában befejeződött a férfi sakkvilágbajnoki zóna­közi döntő, amelyen 64 spor­toló küzdött 13 fordulón ke­resztül a 11 továbbjutó he­lyért. A svájci rendszerű torna az 1993. évi világbaj­noki címért folyó előcsatá­rozás része volt, a 11 to­vábbjutott világbajnok je­lölthöz csatlakozik majd a párosmérkőzéses rendszerű folytatásban az előző ciklus 2—4. helyezettje, az angol Speelman és két szovjet. Szokolov és Juszupov. Campomanes a szovjet fö­lény enyhülését látja abban, hogy — habár az elsőséget, holtversenyben két szovjet sakkozó, Borisz Gelíand és Vaszilij Ivancsuk szerezte meg — a továbbjutó 11 sak­kozó közül csak öten képvi­selik ennek az országnak a színeit, a két győztesen kí­vül Dolmatov, Judasin és Drejev. — Ügy tűnik, a Szovjet­unióban bekövetkezett poli­tikai változások előnyösen hatnak a sakkéletre is, hi­szen a versenyek nyíltab­bak lettek. A régebbi szisz­téma szerint ugyanis a te­hetségeket már n.-igyon ko­rán kiválasztották, majd központi támogatással „fut­tatták" Így fordulhatott elő, hogy a szovjetek egymás közti játszmáinak már elő­re, látatlanban meg lehetett mondani a végeredményét. A változások első jelét itt, Manilában tapasztaltam, amikor a szovjetek szinte vérre menő partikat váltot­tak egymással, nemegyszer váratlan végkimenetellel — vélekedett a FIDE elnöke. A manilai viadal magvar szempontból felemásra sike­redett, a magabiztosan, vak­merő kockáztatás nélkül versenyző Sax Gyula az ül­dözőboly tagjaként végig biztos továbbjutó helyen állt, míg Portisch Lajos nemzetközi nagymesternek ezúttal nem sikerült a to­vábblépés. Kiskó Pál kilométerei A megszállottak, őrül­tek, hösöík, flúgosak (ki­nek mi tetszik) nagy 12 órás futamára én is bene­veztem, azazhogy a rende­ző Délmagyarország ne­vében (képviseletében) igyekeztem jelen lenni a csodálatos atlétáik kőzött A megnyitó után besoro­lok a rajtolók közé, majd a déli start bágyadt lendü­letében megkeresem a ne­kem leginkább megfelelő partnert. Piros mez, 34-es szám, nyugodt tempó. — Profi vagy? — kér­deztem andalítón kocogva. — Á, nem. Hat maratont futottam eddig, ilyen tá­von most indulok először. Több mint 1200 méter egy kör a szegedi várkert­ben kijelölt pályán. 12 órás hőstettre készülő em­ber megfontolja a lépteit, így még beszélgetni is le­het. Legalábbis addig, amíg van levegő. Megtudom,. párom 31 éves, futballozott, ám ab­bahagyta és elhízott. Négy éve fut, s bár jelentősen lelassult —, ha beáll kis­pályázni odahaza, Békés­csabán —, mégis megérte futni, mert sokkal jobban érzi magát, mint bármi­kor. Megyünk még egy kört, a végén bemutatkozom. — Kiskó Pál — mondja és kezet fogunk. — Mennyit mész? — Nyolcvan km-t. Mi­nimum. Bekanyarodok a Sajtó­házba, valakinek a vasár­napi lapot is meg kell szerkesztenie, öt előtt né­zek ki újra a piros 34-est keresem. A vánszorgás és a futás keverékét mutatja be. — Megöregedtél , — mondom eléggé gonoszan, de joggal, lévén mély, fe­kete árok a szeme alatt. — Ahan — nyögi. Most már nem olyan be­szédes. Igaz, mögötte van másfél maratan, azaz — görög mércével — másfél halál. A Stefánián nagy a for­galom. Fiatalok béemik­szeznek részvétlenül a játszótér kavicsán, nya­ralók bámészkodnak értet­lenül méricskélve a kitik­kadt atlétákat. Mások tap­solnak, ámulnak, buzdíta­nak. Visszamegyek dolgozni, » amikor az utolsó kézirat is átkerékpározott a nyom­dába, sportszerelésre vál­tok, hátha lesz még szőlő, lágy kenyér. Se szőlő, se kenyér — ahogy elnézem Palit. For­gatok kettőt a derekamon, majd mellé szegődök. — Fáj mindenem — fúj egyet. Én igyekszem vele tar­tani, de igen erős iramot megy. — Kivan a derekam — sziszeg és belehúz. Valamit nem értek, biz­tosan. De szedem a lá­bam, ha már beszálltam. — Ég a talpam, görcsöl a combom. Válaszolni se tudok, nincs 6zufla. Így megyünk két kört, azután sétálunk. Zsibbad a lábam. — Miért hajtasz engem? — kérdezi elgyötörten. Ügy tűnik, ez a mély­pont. Meggyőz, hogy a so­kadik. De ez a 75 km már az övé, ezt senki nem ve­heti el tőle. Bekísérem a gyúróhoz. Üjabb görcs a combban, még egy sótabdetta, víz, néhány buzdító szó. — Olyan ez, mint a tök­mag, abba se lehet hagy­ni — somolyog a gyúró. Ezen csak én nevetek. Beállunk a karforgóba. Nem gondoltam volna, hogy nyolc kört birok, de ugyanezt mondja párom Is. Séta következük. Pali, mintha tojásokon lépdel­ne. Közben hálálkodik, hogy ilyen fantasztikus hangulatú városba jöhetett futni. Tíz perccel éjfél előtt Pali összerogy. Hat mara­ton után ma kettőt nyo­mott le. öten szólnak rá, hogy ne feküdjön a hideg fűre, de csak integet, te­nyerét ingatva. Két csabai srác fölrángatja, bekísérik a célba. Azt mondta, ha vége lesz, megiszik egy-két sört. Keresem az eredményhir­detésen, nem látom sehol. Csak egyre gondolhatok: valamelyik bárban sörö­zik. (dlusztus) A futball Mekkájában Nehéz idény végére tett pontot a görög Olympiakos Pireus magyar „futballtrió­ja". Détári Lajos, Komora Imre és Török Péter (utób­bi két szakember az edzői kispadról vezette kupagyő­zelemig és bajnoki negyedik helyezésig a hellászj együt­test) kurtán-furcsán távo­zott, ímert az anyagiak te­kintetében rázós hónapokat élő pireuszlak egyszerűen nem fizettek • • • Azóta tel­jesítették kötelezettségei­ket, s Détári három idényre az olasz Bolognához szerző­dött. — Túl vagyunk az ügyön, megkaptuk a járandóságun­kat — summázott Komora Imre. — Igyekeztünk sport­emberhez méltó módon vi­selkedni a kényes helyzet­ben, ám a FIFA közbenjá­rására is. szükség vodt. Végül is megegyezés született, s az Olympiakos hozzájárult ahhoz, hogy eladja Détári Lajost. Á magyar edzőkettőssel mi történt? — A mi szerződésünk le­járt, tehát mi amúgy is el­jöttünk volna Görögország­ból. Hol folytatják? — Ilyen az edzői pálya — most várakozunk. Ponto­sabban fogalmazva: én Dé­tári Lajos társaságában csü­törtökön útra kelek. Bolog­nában szükség lesz a közre­működésemre ahhoz, hogy zökkenőmentes Jegyen Dé­tári ottani beilleszkedése. Edzések, orvosi vizsgálat Milánóban, majd edzőtábo­rozás, és máris kezdődnek a ku pa találkozók. A görög bajnokságénál lé­nyegesen színvonalasabb küzdelemsorozatba kap­csolódhat be a magyar vá­logatott középpályása! — Nem vitás, csakis elő­nyei lehetnek ennek a „cse­rének". Olaszország a íut­bailsport Mekkája. Ide tart [mindenki, aki magára egy keveset is ad. Azt várom, hogy Lajos végre valóban világhírnévre tegyen szert. Mert Görögországban ugyan a 'képességeinek megfelelő szinten játszott, de ott egy irányító középpályástól ke­vésbé várják el, hogy véde­kezzen is. Márpedig a vb-Tí látottakból is következik, akkor teljesedhetik ki iga­zán labdarúgóként, ha a le­hető legmodernebb úton jár. Az olasz bajnokságban erre bőven lesz módja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom