Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-17 / 174. szám

1990. július 17., kedd Sport — Panoráma 7 Ma délután hat órakor az újszegedi Sportcsarnokban Magyarország­Románia A jövő hét közepén kezdő­dik Spanyolországban a női ifjúsági kosárlabda Európa­bajnokság. A válogatottak az utolsó simításokat végzik. A magyar gárda eddig Duna­varsányban készült, azonban a mai napon Bild Katalin gár­dája Szegedre érkezett, hogy még utoljára megmérkőzzön a román ifjúsági válogatottal. Keleti szomszédaink tavaly ezüstéremmel zárták az EB-t, tehát jó játékerőt kép­viselnek. A két válogatott egyébként a csoportküzdel­mek során elkerüli egymást. A mai barátságos mérkő­zést az újszegedi Sportcsar­nokban délután hat órakor kezdik, melyen a magyar vá­logatottban a következők jut­nak szóhoz: Ábrahám Eszter (Pécsi VSK), Haris Ildikó, Bagoly Vera (BEAC). Né­meth Dóra, Nagy Andrea, Bí­ró Eszter. Fábián Ildikó (MTK-VM), Balogh Gyöngy­vér (Sabaria), Kalmár Nagy Dóra (Tungsram), Kovács Tí­mea (TFSE), Kurucz Anita (Kecskeméti SC), Maracskó Barbara (BSE). Két szegedi kötetről Tenisz Ifj. Thékes, Sárkány, Várhelyi... Szegeden, a Kinizsi és a JATE SC ligeti pályáin rendezték meg az utánpót­láskorú teniszezők vidék­bajnokságát. Az egyéni küz­delmek során három figye­lemreméltó helyezést sze­reztek a szegedi fiatalok. Ifj. Thékes ezüst-, Sárkány bronzérmet nyert, míg Vár­helyi a 4. helyet szerezte meg. Ifj. Thékes és Sár­kány a Szegedi Kinizsi, míg Várhelyi a JATE SC spor­tolója. A párosok verse­nyén már több babér ter­mett a két klub teniszezői­nek. Lányok. Gyermekek: ... 2. Zlatarov, Zubai (JATE SC, Nyíregyháza). Üjoncok: ... 4. Várhelyi, Kasper (JA­TE SC). Serdülők:... 2. Varga, Vass (JATE SC). If­júságiak:... 3. Veszelovsz­ky, Pásztí (JATE SC, Csongrád). Fiúk. Gyerme­kek: ... 2. Sárkány, Kis­SZÖUŐ6Í (Sz. Kinizsi, Gyön­gyös). A pontversenyben a JATE SC a negyedák helyen végzett Totónyeremények A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint, a totó 28. játékhetére 5 462 918 darab szelvény érkezeit be. A nyeremények: 13 plusz egy találatos szelvény 1 darab, nyereménye 2 761 178 forint, 13 találatos szelvény 9 darab, nyereményük egyenként 637195 forint, 12 találatos szelvény 417 darab, nyereményük egyen­ként 10 187 forint, 11 találatos szelvény 6414 darab, nyereményük egyen­ként 662 forint, 10 találatos szelvény 51121 darab, nyereményük egyen­ként 125 forint. A közölt adatok nem véglegesek, a szelvények ellen­őrzése még tart. Nagykónyi után nyelvjárásszigetek A dél-alföldi megyék (Békés, Bács-Kiskun. Csongrád) tanácsainak anyagi támogatásával 1985 óta jelennek meg a Dél-alföldi Évszázadok-sorozat kötetei. Az eddigi há­rom — sorszámozása szerint 1., 2. és 4. — kötet temati­kája a középkori településtörténettől 1848—49-en át, a XX. század elejéig terjed. Közös bennük a több megyét átfogó, regionális szemlélet érvényesítése. E sorozat 3. számú köteteként látott napvilágot a közelmúltban Szabó Józsefnek, a JATE Bölcsészettudományi Kara docensének Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek című monográfiája (Békéscsaba—Kecskemét—Szeged, 1990.). Szabó József eddig elsősorban egy Tolna megyei falu (Nagykónyi), valamint néhány alföldi település (pl. Kiskundorozsma) nyelvének feldolgozásával tette ismertté nevét. A jelen impozáns, 418 oldalas kötet több évtizedes kutatási tapasztalataira építve, a magyar nyelvjárások egy érdekes jelenségére, a nyelvjárásszigetekre terjeszti ki vizsgálatát. Nyelvjárásszigeteknek azokat a településeket nevez­zük, amelyeknek nyelvjárása különbözik a környező tele­pülések nyelvjárásától vagy nyelvétől. Bár egy-egy nyelv(járás)sziget vizsgálatára a korábbi szakirodalom isi kerített sort, de a kérdéskör összefüggő, átfogó igényű feldolgozása eddigelé váratott magára. Szabó József arra tett kísérletet, hogy 22 magyarországi és 7 jugoszláviai nyelv(járás)sziget nyelvét A Magyar Nyelvjárások Atla­szának adatai alapján hangtani, alaktani, szókincstani szempontból vallatóra fogja: milyen hasonlóságokat, kü­lönbségeket mutatnak a környező települések nyelvével összehasonlítva, s mely más vidék(ek)kel mutatnak ro­konságot, ha az adatokból betelepülésre vagy betelepítés­re lehet következtetni. A szerző a hazai és a külföldi nyelvészeti szakirodalom mellett támaszkodik a történeti és a néprajzi munkák megállapításaira, s mindezeket olyan új, saját nyelvjárási gyűjtésekkel és szövegmutat­ványokkal egészíti ki, amelyek minden vizsgált nyelv(já­rás)szigetet érintenek. A Magyar Nyelvjárások Atlaszá­nak összesen 112 kutatópontját dolgozta fel (ebből 29 nyelv járássziget jellegű), és negyedmillió adatot vetett össze, hogy a 6 kijelölt régióban található nyelv(járás)­szigetek nyelvét statisztikai módszerrel be tudja sorolni más vidék(ek) nyelvi képébe. Az érintett régiók: Észak­kelet-Dunántúl. a tág értelemben vett Mátra-vidék, Du­na—Tisza köze. Alsó- és Közép-Tisza-vidék, Dél-Tiszán­túl, a Bánát és a Bácska északi, Jugoszláviához tartozó része. A dél-alföldi régióhan élők számára kiváltképpen ér­dekes annak ismerete, hogy egyrészt az ö-zó nyelvjárás­terület határain belül vannak nem e nyelvjárást beszélő települések, amelyek népessége más nyelvjárások terüle­téről települt be (pl. Kiskundorozsma, Kiskunhalas). Más­részt pedig az ö-zó nyelvjárás területéből kiszakadt né­pek megtartották az ö-zö nyelvjárást idegen nyelvjárás­területen is (pl. Újkígyós). Nyelv(járás)szigetekról ilyen nagy régiókat átfogó és ilyen mélységű tudományos elem­zés még nem készült magyar nyelvterületen. A kötet ér­tékes részét képezik a szövegmutatványok a vizsgált nyelvi járás)szigetekröl: 29 településről 138 adatközlőtől gyűjtött anyagot Szabó József, s ezekből a szövegekből közöl mintegy 70 oldalnyit a monográfiában. Ezek értéke nemcsak nyelvjárástani jellegű, hanem néprajzi is. K. Fábián Ilona Uj történész llcta Az Acta Historica 89. szá­mával egy új sorozat első kötetét tartja kezében az ol­vasó. Három angol és egy francia nyelvű tanulmány található benne, melyek nemcsak a JATE ŰjV és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékén folyó széles körű kutatómunkát tükrözik, hanem megnyilvá­nul bennük az utóbbi két évben újjászerveződő tan­széknek az a törekvése is, hogy jobban bekapcsolód­jon a nemzetközi tudomá­nyos vérkeringésbe, meg­őrizve a tanszék markáns Kelet-Európa-kutató profil­ját, egyúttal új témákkal is gazdagítva tevékenységét Az Acta szerkesztője, A. Sajti Enikő tanszékvezető, „Történelmi vázlatában" a jugoszláviai magyarok 1945 utáni helyzetét tekinti át E téma érdekességét az adja, hogy az ottani magyar ki­sebbség életének alkotmá­nyos keretei, s jogaik gya­korlása napjainkig sokkal kedvezőbben alakult, mint a Romániában, Csehszlová­kiában, vagy Kárpátalján élő magyarságé. A szerző ennek okait az 1950—60(-as évek reformját követő gyors gazdasági növekedésben, s az ezt kísérő pozitív belpo­litikai változásokban jelöli meg. Mára azonban a de­mográfiai átrendeződés, s az éleződő belpolitikai válság miatt bizonytalanná vált a magyar kisebbség helyzete. Hogyan alakul további sor­suk? Korlátozzák jogaikat, vagy új alapokon építhetik újjá intézményeiket? Ezekre a kérdésekre keresi majd a választ további kutatásai során a szerző. Kövér Lajos a nagy fran­cia foh-adalom eddig alig ismert részletébe segít be­pillantani az 1793—94-ben Délkelet-Magyarországra és Erdélybe szállított francia hadifoglyok írásainak elem­zésével. A magyar hatósá­gok nemcsak a foglyok kö­zött előforduló járványos betegségek terjedésétől tar­tottak, hanem a forradalom eszméinek „fertőzésétől" is. Dellard tábornok és Hau­tiére kapitány feljegyzései­ből azonban számos pikáns kapcsolatról is tudomást szerezhetünk. Sajnos, nehe­zíti a kutatást, hogy az ira­tok többsége például Péter­váradon vagy Temesváron található, s egyelőre nehe­zen hozzáférhető, pedig bi­zonyosan sok érdekes infor­mációt tudhatunk majd meg belőlük nemcsak a franciák, hanem a korabeli magyarok hétköznapjairól is. Pándi Lajos tanulmányá­nak címe: Portugália, 1974: A kolonialista diktatúra bu­kása. A vértelen hatalomát­vételhez vezető események­ről és az azok hátterében álló belpolitikai erőkről ké­szített mélyreható elemzést a szerző. Marcelo Caetano diktatúrájának megdöntésé­re még szövetkezett a népi osztályokra támaszkodó ún. „kapitányok mozgalma" az uralkodó csoportokkal, de a gyarmati rendszer felszámo­lását csak akkor deklarálta Portugália, amikor az előb­bi, háborút ellenző erők ke­rültek túlsúlyba. A kubai fejlődés különle­gességeiről sokat olvashat­tunk már. Egyik ilyen sajá­tossága az, hogy az állam 1969-ben törölte a hivatalos munkaszüneti napok sorá­ból a karácsonyt. Miért? Mi lehet az oka annak, hogy Kuba a XX. században La­tin-Amerika legkevésbé val­lásos országa? Nemcsak az 1959-es forradalom! Kuko­vecz György tanulmányában azokat a kihívásokat tekin­ti át melyekkel a XIX. szá­zad második felétől napja­inkig a katolikus egyháznak szembe kellétt néznie. Ezek közül talán a legérdekesebb a rabszolgák evangelizálásá­nak sikertelensége, melynek nyomán máig fennmaradtak különböző afrikai kultuszok, illetve a katolikus elemek­kel átszőtt szinkretikus val­lásosság. Az Actának ez a száma, akárcsak a krónikás, termé­szetesen nem adhat teljes képet arról a sokszínű mun­káról, amit az Új- és Leg­újabbkori Egyetemes Törté­neti Tanszék történészei vé­geznek, de bepillantást en­ged a ma és a holnap sok új területet érintő kutatói törekvéseibe. Kökény Andrea Németh András KISREGENY János és Li o Nem nagyon szeretem a János nevet, biztosan a hoazáfűződő emlékeim miatt. A „legenda" szerint, a harmincas évek­ben. talán Siófokon, az egyik nagyvendég­lőben, nyári éjszakán, nagy, zárj. körű mu­ri volt. annak igazi úri módja ét? rendje szerint. Színésznők meztelen táncoltak az asztalokon, az urak a lányok cipőjéből it­ták a francia pezsgőt A cigányzenekar megállás nélkül játszott csak akkor pihen­tek egy pillanatra, ha belekortyoltak a po­harukba Nagyon előkelő vendégek mulat­tak itt s. emiatt minden ajtót bezártak. A hangulat egyre emelkedett olyannyira, hogy valaki a pezsgős poharat belecsapta a nagy velencei tükörbe. A csőröm pölé&re pillanatnyi csönd támadt, majd óriási ová­cióval, nevetéssel, sikoltozással mindenki igyekezett poharával eltalálni a lassan da­rabokra hulló, haldokló tükröt. Az éjszakai ügyeleti körútját végző rendőr ahogy a nagyvendéglóhöz ért, meg­hallotta a szokatlan zajt. Gondolván, nyil­ván verekedés tört ki. az ajtóhoz ment. igazított egyet a derékszíján, és a begya­korolt, határozott méltóságteljes léptekre elkészülve, be akart nyitni az ajtón, ami zárva volt. Dörömbölni kezdett kitartóan. Nagy nehezen előjött a kétségbeesett te­kintetű főpincér. — Jaj. őrmester úr. nagyon rosszkor tet­szett jönni. Magas urak szórakoznak itt. Igazán nincs semmi baj. — A csórom pólósból és a kiabálásból én azt állapítom meg. hogy itt a rendzavarás ténye forog fenn — mondta nyomatékosan a rendőr. — De biztos úr, ne rontsa el a vendége­imnek a kedvét. Higgye el, nincs aenvni baj — ismételte, és próbálta becsukni az ajtót. A mi rendőrünk nem tágított, hiszen, hogy írja meg az éjszakai szolgálati jelen­tést, amikor rendkívüli dolgok történnek odabent. — Márpedig magának kötelessége a tör­vényes rend őre előtt kinyitni az ajtót, mert ez amúgy is nyilvános hely — erős­ködött az őrmester. A főpincér csak nem akarta az ajtót tel­jesen kitárni, úgyhogy, majdnem óvatos dulakodásra került sor. A hangoskodásra azonban előkerült egy magas, jóképű fia­talember, akin látszott, hogy „van már benne" jócskán, de azért jól tartotta magát — Laci úr, mi van itten!? — kiabált a két egymást lökdöső ember felé, miközben jobb kezével megkapaszkodott a hall be­járatának a függönyében. A főpincér riadtan megfordult, megha­jolt a vendége felé, és úgy is maradt majd rebegve megszólalt: — Kegyelmes unam. hiába próbálom le­beszélni az őrmester urat, hogy ne zavarja a kegyelmes úrék szerény, csöndes össze­jövetelét. ennek ellenére ő — és rámutatott a rendőrre — mindenáron be akar jönni, ahogy mondta: szétnéaú. A fiatalember végignézett a középma­gas, kissé pocakos, de erős testalkatú egyenruháson, és ráripakodott: — Maga mit keres itt?! Miért zavarja az urak szórakozását? — Kérem —, hangzott a válasz kissé lehalkított de még hivatalos modorban —, nekem kötelességem a gyanús zajoknak utánanézni, márpedig, én itt hallottam ilyent jócskán. — Na, forduljon őrmester! Hátra arc. és csukja be maga után az ajtót, de zajtala­nul! — intett a fiatalember pökhendien a rendőr felé! A rendőr nyaka elvörösödött, majd a pír az arcán lassan felemelkedett, és a csákója alá húzódott. Pár másodperc múl­va a sértő hang okozta méregtől meg­szólalt: — Uram! Én a kötelességem teljesítem, ebben nem akadályozhat meg. Es elindult befelé. A magas férfi elébe állt. A rendőr megállt, egy kicsit gondol­kozott, majd parancsoló hangon meg­szólalt: — Maga pedig igazolja magát! — Ha, ha. Hallotta Laci úr? Igazoljam magam? Mit szól ehhez? — nevetett gú­nyosan a fiatalember. — Nincs nálam vé­letlenül semmi papír — majd ropogtatva folytatta — majd Laci úr igazol engem. Laci úr! Mondja meg ennek a bunkónak, hoc ki vagyok! A főpincér még mindig meghajolva állt, és reszketeg hangon szótalt meg: — őrmester úr, ez az úr itt vitéz nagy­bányai Horthy István, a íőméltóságú kor­mányzó úr fia őkegyelmessége! A rendőrnek az arcpiroasága a csákó alól pillanatok alatt leszaladt a nadrág­jába. A térdei remegni kezdtek, é& úgy érezte, hogy kinyílik alatta a föld. de nem is bánta volna. Hiszen a főszolgabíró volt idáig a legnagyobb úr, akivel életében ta­lálkozott. Ez a férfi itt pedig?... Kicsit megrázta a fejét — e fölött már o=ak a jóisten van. Rjecsegtek-ropoghak a fejében a rozsdás kerekek, de erre a helyzetre megfeledő szolgálati szabályzatra ndm akadt — Mi lesz velem? — forgott a fejében, Már civil munkanélkülinek képzelte ma­gát Akkor eszébe jutott, hogy mit szoktak a tüntető egyetemisták vészhelyzetben) csi­nálni, mikor a rendőrök üldözik őket. Igen! Megvan. Ezt kell cselekedni. A rendőr vigyázzba vágta magát tisztel­géshez emelte a kezét, és harsány hangon elkezdte énekelni a Himnuszt: „Isten áldd meg a magyart.. A főpincér végre kiegyenesedett de nem mert elmozdulni a helyéből, elvégre a Himnuszt énekelik, gondolkodott, is azon, hogy mi lenne, ha ő is belekapcsolódna. A kormányzófi rámeresztette a szemét az énekkel és a helyzetével küszködő rend­őrre. akinek csákója széléből patakokban csorgott a víz, végigmosva sápadt arcát. Akart neki szólni, hogy hagyja abba, de ez a helyzet őt is annyira meglepte, hogy végül i® kivárta a .. múltat s jöven­dőt . . .»'. Most már csöndesebben, szólt az őrmes­ternek: — Hogy hívják magát? — Alázatosan jelentein: Kovács százhu­szonhat János őrmester — Miért százhuszonhat? — Azért, jelentem, mert sok a János ne­vű rendőr, és csak számokkal tudnak meg­különböztetni bennünket. — Aha, értem. — A levegőbe révedezett kissé, majd a főpincérre nézett. — Laci úr! Adjon az őrmester úrnak egy üveg pezsgőt! — Majd ismét a rendőr felé for­dult. — Maga pedig elmehet, és a szolgá­lat után igya meg a kormányzó úr és az én egészségiemre. — Igenis!... • » • Hát így szól az „igaz" történet Hogy igaz vad t-e, vagy sem? Mindenesetre a har­mincas években a rendőröket Jánosoknak hívták, először az alvilág díszas tagjai, majd később a köztudatban is elterjedve, majdnem mindenki ismerte ezt a „bece"­nevet (folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom