Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-07 / 164. szám

gye nem kell mondani: ez az örömittas arc nem az argentin meccs Zengájának arCsöng a telefon. — —Molnár Ferenc honvéd vagyok a Kossuth-laktanyából. Pihenj, ülj le!—ugrik be a hat éve hallott vezényszó, de igyekszem „civilként" reagálni. —Miben segíthetek? —Az a helyzet, hogy az egész laktanyának megnyerte a tetszését a Világbajnoki tempóban látható hölgy, és nagyon szeretnénk, ha még gyakrabban láthatnánk a fényképét. —És hogy tetszik a lap, maga a VBmelléklet? — kérdezem gyorsan, hogy cinkos kuncogásomat elrejtsem. —Az is jó, mert minden fontosat megtudunk belőle, de mégis, a fénykép, azért az az igazi. Ugye lesz még benne néhány? —Persze, egészen biztosan. —Köszönjük szépen, viszlát! Mindig tudtam, hogy a sajtó a szellem talán legfőbb formálója, de hogy a férfinem ízlésére is ekkora hatása legyen... (réthi) Nyilatkozatháború Az előbbi világversenyek nagy nevei (hirtelenjében kettő a választékből Pelé és Menotti) egyöntetűen és egyértelműen silánynak nevezik a mostani mérkőzések átlagos színvonalát, rossznak minősítik a csapatok felkészültségét, és ami a bátorságukat illeti, a nyuszi jelzőtől sem mentesítik őket. Persze amíg ők, a „semleges" megfigyelők, nyugodtan pálcát törhetnek a kockázatot kevéssé vállalók fölött — addig maguk a szereplők, főleg a kárvallottak, igencsak kipakolnak a szenzációra éhes sajtó előtt. Amintazt Wal ter Zenga,azolaszokmenynyekbe emelt és egy mozdulattal a pokol bugyrába juttatott kapusa tette. Érthető lenne a kiborulás mértéke, ha már régebbről nem tudnánk, hogy a pályán a csapatok bizony nem kímélik egymást, már ami a foci-humorantológiákba illő jeleneteket illeti. Amiről a néző csak utólag, pletyka, avagy ilyen nyilatkozatháború szintjén értesül. A „jópofáskodás", a versenytárs ugratása már Puskás Öcsi kelléktárának is szerves része volt, tudomásom szerint azonban a durvábbformát maguk az olaszok honosították meg, 1982-ben, Spanyolországban, amikor különben kupát nyertek. A döntőig legyőzték a brazilokat és argentinokat, s csak amit Gentiléről, a szépfiús kinézetű jobbhátvédről tudunk, fölér egy rcmfilmmel. Ő ugyanis hatékonyan használta kezelt és fertőtlenített körmeit a soros ellenfél semlegesítésében.Socrates és Maradona hátsófele bizonyította annak idején,hogy azéles köröm fölér a jobbhátvéd bal lábával. Nos, Zenga többek között kifogásolta, hogy az argentinok (akik közül sok az olasz származású és szinte ugyanannyian az olasz bajnokságban játszanak, így nem lehettek nyelvi nehézségeik) alpári kifejezésekkel csökkentették az azzurik harci kedvét. A válasz nem késett—Goycochea, a villámkarriert befutott dél-amerikai tizenegyesvédő ezt a vádat a továbbjutók biztonságával hárította, s ő valóban csak egyet tehet: előre néz, bizalommal, ugyanis a németek elleni döntőben sok minden megtörténhet, csak az nem, hogy valaki a cukkolásra hivatkozva — illetve: a „füzge" túltengését kifogásolva — magyarázza a bizonyítványt. P. S. Mire gondolsz katona? Nagy László felvétele © Ki lőtte be magát a szívünkbe? Tényleg ő lenne a jövő kapitánya ? Vb-döntőt játszani: a szakmai elismertség csúcsa. A vasárnapi huszonkettő nem panaszkodhat, négy év alatt többüknek megadatott kétszer is ez a csúcsra járatás. Matthaus, a németek csapatkapitánya sokat tett a sikerért. Több — javarészt a kiesők ismerik ezt el — játékosról kiderült, hogy nem merte vállalni a tizenegyessel járó bonyodalmakat; az Inter középpályása esetében ez föl sem merült... Pedig nem játszott valami fényesen az angolok ellen. Csupán biztos pontként tüsténkedett a két tizenhatos között. Most tudtam meg róla, hogy él a nagyapja, aki 84 éves. Tíz éve nem találkoztak: az öregúr ugyanis Németország szögesdrót övezte felében, pontosan Magdeburg városában értesült az unoka újabb sikeréről. Bizonyos, hogy a döntő után a fehérfekete német csapatot Berti Vogts, az egykori válogatott jobbhálvéd (a Mönchengladbach fénykora a nevéhez is kapcsolható) veszi át. Bár 1980-ban a német szövetség úgy határozott, hogy ez csak 1992-ben, a svédországi EB döntő tornája után lesz esedékes, a sors közbeszólt. Magyarázatul kell szolgálnom arra az alaposságra, amivel a Bundesliga urai előkészítik a hasonló változásokat. Mint ismeretes, a II. háború óta négy szövetségi kapitányuk volt; Scpp Herberger, valamint Helmut Schön neve ismert. A drezdai származású Schön két segítővel dolgozott: az ismertebb és a várományos Dietmar Cramer volt, a másik Jupp Derwall. Cramer nem tudott kivárni, elment FIFA-edzőnek, Derwall, aki a tervek szerint 1992-ig, Vogts színrelépéséig kellett volna vezesse a válogatottat, nem vált be. Helyette vállalta Ferenc császár a (mostmár) hálás szerepkört. Bizonyítván, a legátgondoltabb tervezésbe és számításba is csúszhathiba. Vogts pedig két évvel hamarabb ülhet be a kapitányi székbe. A németeüvalapossága, a kényszerkitérő ellenére, példamutató. A világfocit szemügyre véve: egyedüli. Arról nem isálmodhatunk, hogy a Duna-tájékon követőkre talál. Ahhoz erős szervezeti felépítésre, emberismeretre és bizalomra, céltudatosságra, következetességre volna szükség. Ami, elismerhetjük, hiánycikk. A Bicskei-per mindennek csupán mellékzöngéje. Néha az az ember érzése, hogy az érdekellek csak annak érdekében csinálják végig, hogy utólag (vagy menetközben) könyvet írjanak (derék négerekkel) tapasztalataikról. A következtetéseket ugyanis soha nem vonja le senki. ...Nos, azért sorolom a boldog emberek kategóriájába Lothar Matthaus és Berti Vogts urakat, mivel ők régen tudják, mi vár reájuk a vb-döntő után. A végkifejlettől függetlenül. S az sincs kizárva, hogy ők már készülnek: a német szövetség Vogts utódaként, úgy 2000 utánra, már Matthausban „gondolkodik". Pataki Sándor A stílusosan futballozó csapatok idő előtti elszállásával (Brazília, Hollandia, Belgium, Kamerun, Spanyolország) egyenes arányban csökkent a sansz a nagy egyéni teljesítményekre — hiszen számos sztár búcsúzott így el: például Dunga, Alcmao, Careca, Romario, Scifo, Ceulemans, van Basten, Gullit, Martin Vazquez, Michel, Butragueno. Másrészt a futballegyéniségek nagy többsége fárasztó idény után kifacsart citromként-narancsként érkezett a vbre. Jó néhányukon (Careca, van Basten, Butragueno) látszptt, hogy sem fizikailag, sem lelkileg nem tudtak regenerálódni, klasszisuknak csak csekély töredékét voltak képesek előadni. Igazán egy nagy egyéniséget ismerhettünk meg, a 38 éves, szelídíthetetlen bozótlakó oroszlánt. Miilát. Milla kétségkívül a vb legnagyobb sztárja volt. Két meccsen rúgott 4 gólt (Románia és Kolumbia ellen), az angolok elleni mérkőzésen pedig egy tizenegyes kiharcolása és egy csodálatos gólpassz írható a neve mellé. Kivételes képességeit, technikai virtuozitását, tisztánlátását, gyorsaságát szájtátva figyeltük. Szabályos eszközökkel jóformán tarthatatlan volt. A futballvilág kíváncsian lesi, hogy kora ellenére elkel-e egy nagycsapathoz?A magam részéről nem lepődnék meg. (-agy)