Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-29 / 186. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 186. szám 1990. július 29., vasárnap ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101 + 20 forint Ára: 5,30 forint (Nagy László felvétele) A franciaországi Dunkerque-ben, az Ifjúsági Úszó Európa-bajnokságon a szegcdi Szalai Szilvia révén olyan remek siker született pénteken, amire még a szakemberek is csak legmerészebb álmukban mertek gondolni. Igaz, a kiutazás előtti esélylatolgatáskor elhangzott, Szilvia pályázhat leginkább éremre — 100 méteres pillangóúszásban! Erre föl mit ad Isten, a legutóbbi magyar bajnokságon öt elsó helyet szerző szegedi „kisnagylánv" 200 pillén lett Európa-bajnok, 2:16.81 perccel! A hírügynökségek jelentései szerint edzője, V'ida Csaba lepődött meg leginkább a váratlan, de megérdemelt sikeren — 85 század másodperccel előzte meg az olasz Amadorit —, mondsán, szinte hihetetlen ez a nagyszerű esemény! (Aranyos Szilviáról felvételünk a magyar bajnokság után készült) Mentőszolgálat közadakozásból Fenn az égen, s lenn a földön is A társadalombiztosítás tudomást sem vesz róluk Aerocaritas: sürgősségi közúti — légi mentőszolgálat. Nevük és áldásos tevékenységük mind ismertebb országszerte. A szegedi székhelyű karitatív egyesület alig több, mint egy év alatt olyan mentőszolgálatot szervezett a semmiből, amilyet képtelen volt a magyar állami egészségügy fél évszázad alatt. Tavaly 22 életet mentett meg gyors orvosi beavatkozásuk, és további 289 sérültet láttak el közutakon. Megalakulásuk óta írtunk már többször az Aerocaritasról. Ez alkalommal arra voltunk kíváncsiak, mi minden történt a mentőegyesület életében az utóbbi hónapokban? Kérdéseinkre Kozenkai Jenő, az Aerocaritas elnöke válaszolt. « — Az elmúlt év márciusában három ügyeleti kocsival kezdték munkájukat az M7-esen. Most hogyan állnak? — Már négy autópályán — az 1esen, 2-esen. 5-ösön és a 7-esen mentünk, négy bérelt mentőautóval, és két bérelt helikopterrel. Ez év márciusa óta 50 életmentő beavatkozásunk volt, és 300 sérültet láttunk el. Augusztus 1jétől a repülóbérleteket felmondjuk, mert két helikoptert kaptunk ajándékba. — Honnan e két nagy értékű ajándék? — Még nem árulhatom el. A közeli jövőben nemzetközi sajtótájékoztatón kívánjuk nyilvánosságra hozni annak az országnak, illetve államfőjének a nevét, aki felkérő levelünkre — mert hogy 20 európai ország államfőjétől kértünk segítséget —, két felújított — 200 millió forint értékű — helikoptert küldött az Aerocaritasnak. A bejelentés meglepő lesz. — Hát ha ekkora titokzatosság lengi körül, akkor bizonyára, de térjünk viszsza az egyesülethez, pontosabban az ez évben létrehozott Aerocaritas Alapítványhoz. — Még tavaly megszületett félmillió forinttal az alapítványunk. Az egyesületnek erre azért volt szüksége, mert csak az alapítványnak adott támogatásokbóLtudunk a működésünkhöz, fejlődésünkhöz, terjeszkedésünkhöz pénzt teremteni. — Mennyi pénz jött össze? — Ötvenmillió forint. Ebből 20 milliót áldoztunk arra a kétezer darab gömbperselyre, amelyeket az ország valamennyi gyógyszertárában, szállodájában, takarékpénztárában helyeztünk el. E perselyekbe dobott pénzből kb. 70 ezer forint a napi bevételünk. Ehhez számítandó még a pártoló tagsági díjak összege és a vállalatok támogatásai. — Állami pénz? — Egy fillér sem. Tavaly a magyar Parlament inkább támogatta a népfrontot és más társadalmi szervezeteket, mint azt a karitatív egyesületet, amely önkéntes orvosokkal, mentőtisztekkel emberéleteket ment, sebesülteket szállít. A „játszma" úgy lenne tisztességes, ha az államkasszából legalább annyi jussunk lenne, mint amennyit a magyar állampolgárok, vállalatok ösíszeadnak számunkra. — ... és a társadalombiztosítás? — Tudomást sem vesz rólunk, jóllehet szolgálatunk 100 milliós nagyságrendű terheket vesz le róluk. A türelmünk elfogyott. Hamarosan követelni fogjuk — ha kell, igen látványos módon —, hogy térítsék meg költségeinket. A magyar állampolgárok fizetéséből levont több, mint 50 százalékos társadalombiztosítási, illetve nyugdíjjárulékból befolyt hatalmas ősszegből talán „illik" visszajuttatni a magyar állampolgároknak, a mentésre váró magyar embereknek, akik egyelőre a maguk külön adakozásából kénytelenek finanszírozni és fenntartani egy, az egész ország szolgálatában álló mentőszervezetet. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a társadalombiztosítás azáltal, hogy költségeinket nem téríti meg, egyszerűen meglopja a magyar állampolgárokat. — Hogyan tudják növelni a működésükhöz szükspges pénzeket? — Újabb szolgáltatásokra vállalkozunk. Minden benzinkútnál beszerezhető az a számítógépes feldolgozásra alkalmas jelentkezési lap. amelyet kitöltve, postán kell megküldeni a kártyán szereplő címünkre. A jelentkező később fizet ezer forintot egy évre, s ennek fejében baleset vagy betegség esetén gondoskodunk személygépko: csija és valamennyi utasának hazaszállításáról, Európa bármely pontjáról. Egy telefon a 62/53-130-ra, s mi négy órán belül ott vagyunk érte. — A sürgősségi kártya — melynek ára 1950 forint —, egy személyre szóló lehetőség. Cserébe az öt földrész bármely pontjáról hazaszállítjuk a balesetet szenvedettet, a betegségben szenvedőt, légi vagy földi úton. Végül a családi kártya, évi 6 ezer forintért: az egész család mentését biztosítjuk, — úgyszintén baleset vagy betegség esetén — a világ bármely tájáról, több európai légimentőszolgálattal együttműködve. — Csak azokon segítenek, akiknek van fizetett kártyájuk, illetve pártoló tagsági igazolvánnyal rendelkeznek? — Erról szó sincs. Mi valamennyi bajba jutotton segítünk, akár támogatta, akár nem szervezetünket. A segítségnyújtásért nem kérünk pénzt. Tudja, én már igen sok szerencsétlenségnél segédkeztem a mentésben. Az emberek — a bajban — a világ minden kincsét felajánlják nekünk, hiszen az életükről van szó. Én azt mondom és kérem: nem kellenek kincsek, csak annyi támogatás, amennyit elbírnak, amennyit áldozni képesek, és erre ne csak akkor gondoljanak, amikor bajba jutottak. Nagyon remélem, hogy Magyarországon egyre többen megértik: mi nem haszonszerzésre törekszünk, hanem egy embermentó, karitatív szolgálat fenntartására, a bajba jutottak és az életveszélybe kerültek megsegítésére költjük az emberek adta támogatást. (kalocsai) Ma: népszavazás Megszokhattuk már, hogy a népszavazási-választási menetrend: reggel hattól este hatig. így van ez ma is. Aki tehát úgy döntött, hogy véleményét ej akarja mondani.a köztársasági elnök választásának módjáról, ma a már ismert helyen járulhat az urnához, az ismert időben. A kérdés lényege még egyszer: az IGEN szavazat azt a szándékot fejezi ki, hogy a nép válasszon elnököt, a NEM szavazat a parlamentre bízza a döntést. Apró figyelmeztetés: aki elmegy, vigye magával a személyi igazolványát. Kizárólag ezen okirat alapján bírálhatják fölül a szavazás jogosultságát. Július 31. Szent Ignácnak, a jezsuita rend megalapítójának ünnepe. A jezsuiták magyarországi provinciája ma 164 rendtaggal rendelkezik, melyből 96 hazánkon kívül teljesíti szolgálatát. Az utánpótlást Hódmezővásárhelyen képzik, ahol ma 8 novícius él. Szegeden a Dáni János utcában találhatók. 4Z,