Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)
1990-07-29 / 186. szám
2 Körkép 1990. július 29., vasárnap A H ... KRÓNIKÁJA Megszoktuk, hogy egy ideje a legérdekesebb külpolitikai hfrek a volt „szocialista tábor" országaiból érkeznek; hasonlóképp történt ez a múlt héten is. Elóször a szovjet birodalom (jelenlegi) államhatárain belülről: Lettország bejelentette, hogy ismét az ENSZ teljes jogú tagjává kíván válni (minthogy 1940-ig tagja volt a Népszövetségnek). A Lettországnál nagyobb súlyú Ukrajna, amely július 16án nyilvánította ki szuverenitását, megfigyelői státuszt kíván kérni az el nem kötelezettek mozgalmában. Ukrajna egyébként 1945-ben Belorussziával együtt külön tagságot kapott az ENSZben, hogy Moszkva ne csak egy szavazattal rendelkezzék. A fentiek alapján azonban Moszkva magára fog maradni, hiszen Kijevben kinyilvánították: semleges állammá kívánnak válni, amely nem vesz részt katonai tömbökben, s nem kötelezi el magát. Ide kapcsolható hír: az angol jegybank nagy erőkkel kutatja azt a hordónyi aranyat, amelyet — állítólag — három évszázada egy ukrán tábornok helyezett letétbe nála, s amelyet most a láncait vesztett ukrán parlament visszakövetel. M. Gorbacsov szerdai ultimátumában kéthetes határidót adott az illegális — fóként örmény — fegyveres osztagok felszámolására. Kérdés, van-e elég ereje a birodalom központi hatalmának, hogy az ultimátumnak érvényt szerezzen. S most a birodalom perifériájáról: a szovjet hadsereg Mongóliában állomásozó csapatainak 80 százalékát kivonta az országból, a légvédelmi alakulatok pedig teljes egészében távoztak. Aggodalomra mégsincs semmi ok: a mongol választásokat ugyanis a kommunisták utódpártja nyerte. Csütörtökön letartóztatták az NDK volt állambiztonsági miniszterét. A kubai emigránsok vezetője szerint Fidel Castro távozása két éven belül várható, sót, tudni vélik: a Szovjetunió már tárgyal arról, hová rejtse majd hű kubai csatlósait. S hogy ne csak a keleti birodalom (volt) holdudvarával foglalkozzunk: a múlt héten robbantással fenyegetett, majd elcsitult a már-már háborúval fenyegető iraki-kuvaiti olajviszály. Elengedhetetlen volt a politikai megoldás, hiszen a háborúban megedződött, felduzzadt iraki hadsereggel szemben a kicsiny olajország mindössze 20 ezer katonát lett volna képes felvonultatni... ...SZENZÁCIÓJA Romulus Neagu, a bukaresti külügyminisztérium államtitkára kedden Budapestre érkezett, hogy tárgyaljon Szokai Imre külügyi államtitkár-helyettessel. A román diplomata a Malév menetrendszerű járatát használta. A kapcsolat paprikás jellegét két, e látogatást megelózó sajtóvita jelzi. A Romania Mare (Nagy Románia) című hetilapban — tudtommal Magyarországon még nincs Nagy Magyarország című újság — egy, magyargyúlöletéról közismert szerzó Tőkés László püspökről többek között a következőket írta: „Mi bajod velünk, papocska? Eridj a tieidhez Budapestre, abba az antennákkal teletűzdelt és elektronikus poloskáktól hemzsegő épületbe, ahonnan az utasításokat és a dollártízezreket kapod! (...) Most már nyíltan fölrakhatod a váll-lapokat, de nem itt, mert a románok nemigen kedvelik az idegen ügynököket. (...) Világossá vált, hogy Néróhoz hasonlatosan arról ábrándozol, hogy egyetlen mozdulattal elnyisszantsd a románok torkát. (...) Ha semmi közöd nincs Istenhez, hogyan gondolod, hogy közöd lehet a román néphez? Távozz, sátán!" A Népszabadság részleteket is közölt e cikkből, s rövid kommentárral Játtá el azt. Megkérdezték Neagu államtitkár urat is az újságírók: vajh mit szól mindehhez? Mit szólt volna? Természetesen azt, hogy az újságokban megjelenő cikkek nem a kormány álláspontját tükrözik. Nem mulasztotta el hozzátenni: magasrangú magyar személyiségektől viszont saját fülével hallott a román kormányt és népet sértő kijelentéseket. A másik vita a Kapuban megjelent cikk kapcsán alakult ki; ósi román szokás szerint persze nem a konkrét cikket, hanem annak egy Népszabadság-beli interpretációját támadták, azt olvasva ki belőle, hogy a magyarok csapatokat és fegyvereket kívánnak az erdélyi magyarok védelmére Erdély földjére juttatni. Ha a románok jelenlegi államában tovább folytatódik a hisztériakeltés, meglehet, valóban szükség lesz előbb-utóbb ENSZ-csapatokra... Bár a külügyi államtitkár budapesti, békülékenyebb hangütése e téren talán némi bizakodásra adhat okot. ... KOMMENTÁRJA A Kádár-éra alatt július utolsó hetében (sokszor máskor is) szinte élvézet volt a Szabad Európa Rádiót hallgatni. Ekkor ugyanis részletes tudósítást és alapos elemzést hallhattunk hazánkról és a többi sorstárs országáról, az Egyesült Államokban megrendezett t]Rab nemzetek hete" kapcsán. Ezt 32 esztendeje évról évre megrendezik az USA-ban; így történt most is. Szerdán George Bush amerikai elnök beszédet mondott, melyben lélegzetelállító történelmi fordulatnak nevezte a keleteurópai változásokat, s örömét fejezte ki afölött, hogy az egységes és szabad Európa eszménye végre megvalósulhat. Jelezte, hogy ha így haladnak tovább a dolgok, e rendezvénysorozat hamarosan teljesen fölöslegessé válik. Ugyanakkor azt állította, hogy a kelet-európai változásokat — „szilárd politikájukkal" — az Egyesült Államok és nyugateurópai szövetségeseik kényszerítették ki. Hogy az Egyesült Államoknak mennyire érdeke az, hogy a kelet-európai „volt ütközőzónában" éló népek valóban önrendelkezési joggal s tényleges szabadsággal rendelkezzenek, tapasztalhattuk 1956-ban, J968-ban, s máskor is. Álljék itt a Reuter hírügynökség keddi híre: „Bush amerikai elnök nem fogadta Ivars Godmanis lettországi miniszterelnököt — közölte maga a lett politikus hétfőn, Washingtonban. A Fehér Ház közlése szerint az elnököt zsúfolt napirendje akadályozta Godmanis fogadásában." (A teljes jogú ENSZ-tagsággal kapcsolatos lett bejelentés, melyet e cikk elején említettem, e látogatás alkalmával történt.) Meg kell végre értenünk, hogy a rab nemzetek közül elsősorban azok sorsát viseli szívén az Egyesült Államok, amelyek gazdaságilag vagy stratégiailag számára valamiért nagyon fontosak. Számos jel arra mutat, hogy ezek közé Lettország sem, s Magyarország sem tartozik. Sandi István Trinidad és Tobago Államcsínykísérlet Államcsínykísérlet történt pénteken este a karib-tengeri Trinidad és Tobago szigetköztársaságban. Egy 250 fós muzulmán csoport elfoglalta a parlament és az állami televízió épületét, és hatalomátvételt jelentett be. Hírügynökségi beszámolók szerint a muzulmán csoport vezetője, Abu Bakr az állami televízió péntek esti műsorában közölte: csoportja megdöntötte az ország kormányát, és a miniszterelnök, valamint kormányának tagjai őrizetben vannak. A muzulmán csoport vezetőjének beszéde után a televízió zenés filmeket sugárzott. Egyes jelentések arról szólLibéria nak, hogy a parlament környékén és a rendőrség épületénél szórványos lövöldözést is lehetett hallani. A CANA karibi hírügynökség beszámolója szerint a puccskísérletnek halálos áldozatai is vannak, legkevesebb három személy vesztette életét, amikor a lázadók a parlament épületébe behatoltak. Az utcákon fegyvereseket lehet látni. A rendőrség és a katonaság szembeszállt a lázadókkal. Trinidad és Tobago államban 1,3 millió ember él. A Venezuela északkeleti partja előtt fekvó két kis sziget 1962-ben nyerte el függetlenségét, és a Nemzetközösség tagja. „Öntüzelő" helikopter Váratlan rakétatámadás érte a kazanyi „Taszma" vállalat egyik gyáregységét: a vegyi üzem területére három rakéta csapódott be — jelentette szombaton a Rabocsaja Tribuna. A lap szerint szó sem volt „terrortámadásról": a harci rakéták a szomszédos üzem, egy hatalmas helikoptergyár kerítése mögül érkeztek. A „szomszédvárak" háborúskodása is kizárt, ugyanis a „támadó fél" ugyancsak jelentós károkat szenvedett. A helyi vizsgálat megállapítása szerint csak az történt, hogy a próbák során „előre be nem tervezett módon beindultak" az egyik harci helikopter gyakorló-rakétái. Néhány lövedék a közelben álló helikoptereket találta telibe, találat ért egy traktort és egy személygépkocsit, s az összeszerelő üzem falát is kibontotta az egyik elszabadult rakéta. A szovjet lap szerint a balesetnek nem voltak halálos áldozatai, s az anyagi kár sem ismeretes egyelőre. Rádióíelex Hatalomváltás Megdöntötték szombaton a nyugat-afrikai Libériában Sámuel Doe elnök hatalmát és a kormány helyét a Nemzeti Hazafias Újjászületési Gyűlés vette át, élén Charles Taylorral, az ellenzéki Nemzeti Hazafias Front vezetőjével. Az új hatalom bejelentette, hogy a Front csapatai az egész országot ellenőrzésük alatt tartják. A fővárosban kijárási tilalmat vezettek be az éjszakai órákra. A volt államfő sorsa egyelőre ismeretlen. Taylor szombaton felhívást intézett a nemzethez. A Front rádióján keresztül sugárzott adásban közölte, hogy új kormány alakult, amelynek élén ó maga áll. Az új vezetés hatályon kívül helyezte az .alkotmányt, hat hónapon belül választásokat kívánnak tartani. Taylor felszólította Sámuel Doe megbuktatott elnök katonáit, hogy tegyék le a fegyvert. További intézkedésig lezárták az ország kikötőit, repülőterét és határátkelőhelyeit. ' • £ i Fejadagok Bulgaríaban Bulgária több városában fejadag-rendszert vezettek be néhány alapvető élelmiszerre és napi fogyasztási cikkre. Meghatározott mennyiséget adnak cukorból, étolajból, tejtermékekből, szappanból és tisztítószerekből. A BTA bolgár hírügynökség jelentése az említett cikkek hiányával magyarázza az intézkedést, nem tudatva, hogy a korlátozások meddig lesznek érvényben. A korlátozásokat Plovdivban, Várnában, Plevenben, Blagocgrádban és néhány más városban vezették be. A Tanjug jugoszláv hírügynökség szerint két darab szappant és egy csomag tisztítószert vehetnek a vásárlók. A jelentésből nem tűnik ki, hogy ezeket a mennyiségeket milyen időközönként szerezhetik be. ÚJABB HITEL A MAGYAR GAZDASÁGNAK. Magyarország elsősorban tartalékainak növelésére, az előkészületben lévő hitelszerződések alapján, a tervezettnél később befolyó kölcsönök megelőlegezésére kívánja igénybe venni az NSZK bankok által legújabban biztosított 500 millió márkás hitelkeretet. A hitelmegállapodás Antall József miniszterelnök NSZK-beli látogatás nyomán jött létre. ÉLŐK A ROMOK ALÓL. A több mint 1600 halálos áldozatot követelő Fülöp-szigeteki földrengés után 11 nappal, pénteken két személyt élve mentettek ki a romok alól Baguióban. A két, 20és 26 éves túlélő a romok közé beszivárgott esővízzel és saját vizeletével tartotta életben magát. Egy harmadik társukkal a Hyatt Hotel .harmadik emeletén tartózkodtak a pusztító földrengés idején. A takarítónő és a szálloda kaszinójának biztonsági őre túlélte a romok alatti fogságot, társuk azonban 4 nappal ezelőtt belehalt sérüléseibe. A legfrissebb hivatalos összesítések szerint a természeti csapás 1653 halálos áldozatot követelt a Fülöp-szigeteken, az eltűntek száma körülbelül 1000, a súlyos sebesülteké 3 ezer, és 110 ezren váltak hajléktalanná. HÍRÜGYNÖKSÉG A DEMOKRATIZÁLÁS JEGYÉBEN. Hírügynökséggé alakult át a Novosztyi Sajtóügynökség (APN) — erről adott ki államfői rendeletet Moszkvában Mihail Gorbacsov. A döntés indoklása szerint az új szovjet tájékoztatási ügynökség létrehozására a „Szovjetunió állam bel- és külpolitikájának információs támogatása", a tömegtájékoztatási eszközök demokratizálása érdekében volt szükség. Alapítói egyetértettek az APN hírügynökséggé alakításával, s a „Novosztyi" hírügynökség elnökévé Alekszandr Vlaszovot nevezték ki. ÓRMÉNY-AZERI „FEGYVEREK". A fegyveres csoportok feloszlatását és a fegyverek beszolgáltatását előíró szovjet elnöki rendelet nyilvánosságra hozatala óta eltelt három nap alatt egyelőre sem Örményországban, sem a Karabah-hegyvidéken nem volt példa önkéntes beszolgáltatásra. A szovjet tömegtájékoztatási eszközök jelentései szerint még csak harci technikát és hadfelszerelést sem szolgáltattak be a fegyveres csoportok, igaz, az elmúlt napokban a fegyverszerzó akcióktól is tartózkodtak. A vihar elótti csendet a hatóságok arra használják fel. hogy az örmény és azerbajdzsán lakosságot meggyőzzék a védelmi csoportok feloszlatásának és a fegyverek beszolgáltatásának szükségességéről. BALTI TANÁCS. Az Oroszországi Föderáció és a balti államok haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek a köztársaságok közötti közvetlen kapcsolatok alapelveit rögzító szerződésekről — erról Irt alá megállapodást pénteken éjszaka, Rigában Borisz Jelcin, oroszországi parlamenti elnök, észt. lett és litván kollégájával. Arnold RüUtel észt, Anatolij Gorbunovs lett és Vytautas Landsbergis litván parlamenti elnök a Balti Tanács pénteken kezdődött ülésén vesz részt. SZOMSZÉDOK A víz „csodatétele 9 9 JJ A román társadalomban észlelhető kóros elváltozásokra a hazai sajtó számtalan alkalommal felhívta már a figyelmet — a bukott és kivégzett diktátorpár híveinek serege az Iliescu-féle rendszerbe zavartalanul átmenthette magát, a restauráció lehetőségét a nemzetiségi ellentétek szításában látva. Tipikus fasiszta fogással élve: a többségi lakosságban igyekszik elvetni a veszélyeztetettség érzését, azt a gondolatot, hogy a veszély a kisebbség részérói leselkedik rájuk. A múlt „tapasztalatai" és a jelen helyzet e módszerrel válik kecsegtetővé számukra: végsó céljuk a katonai hatalomátvétel kierőszakolása... Ezt példázza Marosvásárhely, Szatmárnémeti és a Vatra tevékenysége. Temesvár lakosságához „nyílt levelet" intézett a szekuritate. Ebben ilyen állítások szerepelnek: Augusztus 15-én közkegyelmet hirdetó rendelet lát majd napvilágot; rövidesen földindulást idéznek eló Kolozsváron, s örömmel nézik, mint menekülnek a hunok az országból; Romániában csak ók lehetnek az urak — a román kommunizmus modellként szolgál majd az egész világ számára. Végül szószerinti idézet: „Nehogy azt higgyétek, hogy véletlenül írjuk, mondjuk el mindezt elsősorban tinéktek, temesváriaknak. Ti akartátok, hogy így történjen, hát őrizkedjetek ti elsőkként. Most lehet, hogy azt kérditek, kik vagyunk mi, és mit keresünk Temesváron. Nem bújkálunk. Szekuritátésok vagyunk, és azért jöttünk Temesvárra, hogy felakasszunk egy bozgort (hazátlant). Tudjátok, miért? Ugye, hogy nem? Hát megmondjuk. Azért, mert '83-ban átejtett minket egy irattal, ami súlyosan veszélyeztette Nicolae Ceaufescu Elvtárs életét, a kormányt és természetesen a mi életünket is. Pontos információkból tudjuk, hogy Temesváron lakik, most szét kell szednünk, akár egy narancsot, aztán hozzálátunk az ország magyaroktól való megtisztításához. Ettől a gaztól meg kell szabadulnunk." A kiragadott szövegrész kapcsán jómagam sokáig morfondíroztam, ki lehet az a temesvári „hazátlan", aki személyében ennyi veszélyt hordozott a rendszerre. Már 1983 óta. Úgy éreztem, a levél tartalma csupán arra szolgál, hogy minél több magyart elűzzenek Erdély, a Partium és Bánság földjéről. Míg nem jelentkezett egy úriember, aki állítja: ót üldözik a láthatatlan fogdmegek. A neve: Gheorghe Lucaciu. Amennyiben magára veszi a „hazátlan" minősítést, Lukács Györgynek kellene írni a nevét. Maradjunk annyiban: L. úr története valóban kapcsolható az 1983as évszámhoz... A temesvári vegyipari kutatóintézet munkatársaként kollégájával, Vasile Abrudannal szabadalmaztatták az úgynevezett „antagonisztikus vizet" (77382/1981. 12. 06.). Az eljárás lényege: az esóvíz polimolekuláris elkülönítésével nyert termék — hihetetlenül olcsó módszerrel — a felfedezők állítása szerint „feloldja" a rákos daganatokat... Annak idején nagy sajtókampány követte bejelentésüket, 1983tól, három éven át, 400 betegen próbálták ki az „antagonisztikus vizet", és nyolcvanan teljesen felépültek... L. úrnak különben — az említetteken kívül — több, mint hetven szabadalmát tartják nyilván... Szerinte a tragédia (tragikomédia?) ott kezdődött, hogy 1988. szeptember elsején felfedező- és kutatótársa, Vasile Abrudan váratlanul és tisztázatlan körülmények között elhunyt. Azóta ót is üldözik. Állítja: a szeku 1989-ben halálra ítélte. Ugyanis 1983 —84-ben Bukarestbe rendeltek, s a szeku ügynökei egy „bizonyos beteg" nevében keresték fel óket, kényszerítvén arra, hogy átadjanak nagyobb mennyiséget az „antagonisztikus vízből". L. úr véleménye szerint ez bizonyos esetekben méregként hat — ez utólagos halálraítélésének rövid története. A forradalom után, három hónapi rejtőzés bújdosás után sikerült kijutnia Budapestre, ott azonban ugyanazok a személyek követték több alkalommal, akik Temesvár egy piacterén már megtámadták durván. L. úr állítja: világéletében csak természettudományos kutatással foglalkozott, óvakodott a politikától, mint a tűztől. Most pedig... Egy dolog bizonyos: a diktátor-házaspár valóban szeretett volna örökéletű lenni. Elképzelhető, hogy ügynökeik révén a vajákos asszonyoktól a kutatókig mindenkit „kézben" akartak tartani. L. úr tragédiája: temesvári volt (könnyen a nyakába varrható egyfajta „összeesküvés" diktátorék ellen), valamint magyaros hangzású neve. Magyar voltát ugyanis nem vállalja egyértelműen. Az utószekut azonban ez nem érdekli: L- úr magyarként érdekes, így lehet szítani a gyűlölet lángját... Pataki Sándor