Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-29 / 186. szám

2 Körkép 1990. július 29., vasárnap A H ... KRÓNIKÁJA Megszoktuk, hogy egy ideje a legérdekesebb külpolitikai hfrek a volt „szocialista tábor" országaiból érkeznek; hasonló­képp történt ez a múlt héten is. Elóször a szovjet birodalom (jelenlegi) államhatárain belül­ről: Lettország bejelentette, hogy ismét az ENSZ teljes jogú tagjává kíván válni (minthogy 1940-ig tagja volt a Népszövetség­nek). A Lettországnál nagyobb súlyú Ukrajna, amely július 16­án nyilvánította ki szuverenitását, megfigyelői státuszt kíván kérni az el nem kötelezettek mozgalmában. Ukrajna egyébként 1945-ben Belorussziával együtt külön tagságot kapott az ENSZ­ben, hogy Moszkva ne csak egy szavazattal rendelkezzék. A fentiek alapján azonban Moszkva magára fog maradni, hiszen Kijevben kinyilvánították: semleges állammá kívánnak válni, amely nem vesz részt katonai tömbökben, s nem kötelezi el magát. Ide kapcsolható hír: az angol jegybank nagy erőkkel kutatja azt a hordónyi aranyat, amelyet — állítólag — három évszázada egy ukrán tábornok helyezett letétbe nála, s amelyet most a láncait vesztett ukrán parlament visszakövetel. M. Gorbacsov szerdai ultimátumában kéthetes határidót adott az illegális — fóként örmény — fegyveres osztagok felszámolására. Kérdés, van-e elég ereje a birodalom központi hatalmának, hogy az ultimátumnak érvényt szerezzen. S most a birodalom perifériájáról: a szovjet hadsereg Mongóliában állomásozó csapatainak 80 százalékát kivonta az országból, a légvédelmi alakulatok pedig teljes egészében távoz­tak. Aggodalomra mégsincs semmi ok: a mongol választásokat ugyanis a kommunisták utódpártja nyerte. Csütörtökön letar­tóztatták az NDK volt állambiztonsági miniszterét. A kubai emigránsok vezetője szerint Fidel Castro távozása két éven belül várható, sót, tudni vélik: a Szovjetunió már tárgyal arról, hová rejtse majd hű kubai csatlósait. S hogy ne csak a keleti birodalom (volt) holdudvarával foglalkozzunk: a múlt héten robbantással fenyegetett, majd elcsitult a már-már háborúval fenyegető iraki-kuvaiti olajviszály. Elengedhetetlen volt a politikai megoldás, hiszen a háborúban megedződött, felduzzadt iraki hadsereggel szemben a kicsiny olajország mindössze 20 ezer katonát lett volna képes felvonul­tatni... ...SZENZÁCIÓJA Romulus Neagu, a bukaresti külügyminisztérium államtit­kára kedden Budapestre érkezett, hogy tárgyaljon Szokai Imre külügyi államtitkár-helyettessel. A román diplomata a Malév menetrendszerű járatát használta. A kapcsolat paprikás jellegét két, e látogatást megelózó sajtóvita jelzi. A Romania Mare (Nagy Románia) című hetilap­ban — tudtommal Magyarországon még nincs Nagy Magyaror­szág című újság — egy, magyargyúlöletéról közismert szerzó Tőkés László püspökről többek között a következőket írta: „Mi bajod velünk, papocska? Eridj a tieidhez Budapestre, abba az antennákkal teletűzdelt és elektronikus poloskáktól hemzsegő épületbe, ahonnan az utasításokat és a dollártízezreket kapod! (...) Most már nyíltan fölrakhatod a váll-lapokat, de nem itt, mert a románok nemigen kedvelik az idegen ügynököket. (...) Vilá­gossá vált, hogy Néróhoz hasonlatosan arról ábrándozol, hogy egyetlen mozdulattal elnyisszantsd a románok torkát. (...) Ha semmi közöd nincs Istenhez, hogyan gondolod, hogy közöd lehet a román néphez? Távozz, sátán!" A Népszabadság részleteket is közölt e cikkből, s rövid kommentárral Játtá el azt. Megkérdezték Neagu államtitkár urat is az újságírók: vajh mit szól mindehhez? Mit szólt volna? Természetesen azt, hogy az újságokban megjelenő cikkek nem a kormány álláspontját tükrözik. Nem mulasztotta el hozzátenni: magasrangú magyar személyiségektől viszont saját fülével hal­lott a román kormányt és népet sértő kijelentéseket. A másik vita a Kapuban megjelent cikk kapcsán alakult ki; ósi román szokás szerint persze nem a konkrét cikket, hanem annak egy Népsza­badság-beli interpretációját támadták, azt olvasva ki belőle, hogy a magyarok csapatokat és fegyvereket kívánnak az erdélyi magyarok védelmére Erdély földjére juttatni. Ha a románok jelenlegi államában tovább folytatódik a hisztériakeltés, meglehet, valóban szükség lesz előbb-utóbb ENSZ-csapatokra... Bár a külügyi államtitkár budapesti, békü­lékenyebb hangütése e téren talán némi bizakodásra adhat okot. ... KOMMENTÁRJA A Kádár-éra alatt július utolsó hetében (sokszor máskor is) szinte élvézet volt a Szabad Európa Rádiót hallgatni. Ekkor ugyanis részletes tudósítást és alapos elemzést hallhattunk hazánkról és a többi sorstárs országáról, az Egyesült Államok­ban megrendezett t]Rab nemzetek hete" kapcsán. Ezt 32 eszten­deje évról évre megrendezik az USA-ban; így történt most is. Szerdán George Bush amerikai elnök beszédet mondott, mely­ben lélegzetelállító történelmi fordulatnak nevezte a kelet­európai változásokat, s örömét fejezte ki afölött, hogy az egységes és szabad Európa eszménye végre megvalósulhat. Jelezte, hogy ha így haladnak tovább a dolgok, e rendezvényso­rozat hamarosan teljesen fölöslegessé válik. Ugyanakkor azt állította, hogy a kelet-európai változásokat — „szilárd politikájukkal" — az Egyesült Államok és nyugat­európai szövetségeseik kényszerítették ki. Hogy az Egyesült Államoknak mennyire érdeke az, hogy a kelet-európai „volt ütközőzónában" éló népek valóban önren­delkezési joggal s tényleges szabadsággal rendelkezzenek, ta­pasztalhattuk 1956-ban, J968-ban, s máskor is. Álljék itt a Reuter hírügynökség keddi híre: „Bush amerikai elnök nem fogadta Ivars Godmanis lettországi miniszterelnököt — közölte maga a lett politikus hétfőn, Washingtonban. A Fehér Ház közlése szerint az elnököt zsúfolt napirendje akadályozta Godmanis fogadásában." (A teljes jogú ENSZ-tagsággal kapcsolatos lett bejelentés, melyet e cikk elején említettem, e látogatás alkalmá­val történt.) Meg kell végre értenünk, hogy a rab nemzetek közül elsősorban azok sorsát viseli szívén az Egyesült Államok, amelyek gazdaságilag vagy stratégiailag számára valamiért na­gyon fontosak. Számos jel arra mutat, hogy ezek közé Lettország sem, s Magyarország sem tartozik. Sandi István Trinidad és Tobago Államcsínykísérlet Államcsínykísérlet történt pénteken este a karib-tengeri Trinidad és Tobago szigetköz­társaságban. Egy 250 fós mu­zulmán csoport elfoglalta a par­lament és az állami televízió épületét, és hatalomátvételt je­lentett be. Hírügynökségi beszámolók szerint a muzulmán csoport ve­zetője, Abu Bakr az állami te­levízió péntek esti műsorában közölte: csoportja megdön­tötte az ország kormányát, és a miniszterelnök, valamint kor­mányának tagjai őrizetben van­nak. A muzulmán csoport ve­zetőjének beszéde után a tele­vízió zenés filmeket sugárzott. Egyes jelentések arról szól­Libéria nak, hogy a parlament környé­kén és a rendőrség épületénél szórványos lövöldözést is lehe­tett hallani. A CANA karibi hírügynökség beszámolója sze­rint a puccskísérletnek halálos áldozatai is vannak, legkeve­sebb három személy vesztette életét, amikor a lázadók a par­lament épületébe behatoltak. Az utcákon fegyvereseket le­het látni. A rendőrség és a katonaság szembeszállt a láza­dókkal. Trinidad és Tobago állam­ban 1,3 millió ember él. A Ve­nezuela északkeleti partja előtt fekvó két kis sziget 1962-ben nyerte el függetlenségét, és a Nemzetközösség tagja. „Öntüzelő" helikopter Váratlan rakétatámadás érte a kazanyi „Taszma" vál­lalat egyik gyáregységét: a ve­gyi üzem területére három ra­kéta csapódott be — jelen­tette szombaton a Rabocsaja Tribuna. A lap szerint szó sem volt „terrortámadásról": a harci rakéták a szomszédos üzem, egy hatalmas helikoptergyár kerítése mögül érkeztek. A „szomszédvárak" háborúsko­dása is kizárt, ugyanis a „tá­madó fél" ugyancsak jelentós károkat szenvedett. A helyi vizsgálat megállapítása sze­rint csak az történt, hogy a próbák során „előre be nem tervezett módon beindultak" az egyik harci helikopter gya­korló-rakétái. Néhány löve­dék a közelben álló helikopte­reket találta telibe, találat ért egy traktort és egy személy­gépkocsit, s az összeszerelő üzem falát is kibontotta az egyik elszabadult rakéta. A szovjet lap szerint a bal­esetnek nem voltak halálos áldozatai, s az anyagi kár sem ismeretes egyelőre. Rádióíelex Hatalomváltás Megdöntötték szombaton a nyugat-afrikai Libériában Sá­muel Doe elnök hatalmát és a kormány helyét a Nemzeti Ha­zafias Újjászületési Gyűlés vette át, élén Charles Taylor­ral, az ellenzéki Nemzeti Haza­fias Front vezetőjével. Az új hatalom bejelentette, hogy a Front csapatai az egész orszá­got ellenőrzésük alatt tartják. A fővárosban kijárási tilalmat vezettek be az éjszakai órákra. A volt államfő sorsa egyelőre ismeretlen. Taylor szombaton felhívást intézett a nemzethez. A Front rádióján keresztül sugárzott adásban közölte, hogy új kor­mány alakult, amelynek élén ó maga áll. Az új vezetés hatá­lyon kívül helyezte az .alkot­mányt, hat hónapon belül vá­lasztásokat kívánnak tartani. Taylor felszólította Sámuel Doe megbuktatott elnök kato­náit, hogy tegyék le a fegyvert. További intézkedésig lezárták az ország kikötőit, repülőterét és határátkelőhelyeit. ' • £ i Fejadagok Bulgaríaban Bulgária több városában fej­adag-rendszert vezettek be né­hány alapvető élelmiszerre és napi fogyasztási cikkre. Meg­határozott mennyiséget adnak cukorból, étolajból, tejtermé­kekből, szappanból és tisztító­szerekből. A BTA bolgár hírügynökség jelentése az említett cikkek hi­ányával magyarázza az intéz­kedést, nem tudatva, hogy a korlátozások meddig lesznek érvényben. A korlátozásokat Plovdivban, Várnában, Ple­venben, Blagocgrádban és né­hány más városban vezették be. A Tanjug jugoszláv hírügy­nökség szerint két darab szap­pant és egy csomag tisztító­szert vehetnek a vásárlók. A jelentésből nem tűnik ki, hogy ezeket a mennyiségeket mi­lyen időközönként szerezhetik be. ÚJABB HITEL A MAGYAR GAZDASÁGNAK. Magyaror­szág elsősorban tartalékainak növelésére, az előkészületben lévő hitel­szerződések alapján, a tervezettnél később befolyó kölcsönök megelő­legezésére kívánja igénybe venni az NSZK bankok által legújabban biztosított 500 millió márkás hitelkeretet. A hitelmegállapodás Antall József miniszterelnök NSZK-beli látogatás nyomán jött létre. ÉLŐK A ROMOK ALÓL. A több mint 1600 halálos áldozatot követelő Fülöp-szigeteki földrengés után 11 nappal, pénteken két személyt élve mentettek ki a romok alól Baguióban. A két, 20és 26 éves túlélő a romok közé beszivárgott esővízzel és saját vizeletével tartotta életben magát. Egy harmadik társukkal a Hyatt Hotel .harmadik emeletén tartózkodtak a pusztító földrengés idején. A takarítónő és a szálloda kaszinójának biztonsági őre túlélte a romok alatti fogságot, társuk azonban 4 nappal ezelőtt belehalt sérüléseibe. A legfrissebb hivatalos összesítések szerint a természeti csapás 1653 halálos áldozatot követelt a Fülöp-szigeteken, az eltűntek száma körülbelül 1000, a súlyos sebesülteké 3 ezer, és 110 ezren váltak hajléktalanná. HÍRÜGYNÖKSÉG A DEMOKRATIZÁLÁS JEGYÉBEN. Hírügynökséggé alakult át a Novosztyi Sajtóügynökség (APN) — erről adott ki államfői rendeletet Moszkvában Mihail Gorbacsov. A döntés indoklása szerint az új szovjet tájékoztatási ügynökség létrehozására a „Szovjetunió állam bel- és külpolitikájának információs támogatása", a tömegtájékoztatási eszközök demokratizálása érdekében volt szükség. Alapítói egyetértettek az APN hírügynökséggé alakításával, s a „No­vosztyi" hírügynökség elnökévé Alekszandr Vlaszovot nevezték ki. ÓRMÉNY-AZERI „FEGYVEREK". A fegyveres csoportok feloszlatását és a fegyverek beszolgáltatását előíró szovjet elnöki rendelet nyilvánosságra hozatala óta eltelt három nap alatt egyelőre sem Örményországban, sem a Karabah-hegyvidéken nem volt példa önkéntes beszolgáltatásra. A szovjet tömegtájékoztatási eszközök je­lentései szerint még csak harci technikát és hadfelszerelést sem szolgál­tattak be a fegyveres csoportok, igaz, az elmúlt napokban a fegyver­szerzó akcióktól is tartózkodtak. A vihar elótti csendet a hatóságok arra használják fel. hogy az örmény és azerbajdzsán lakosságot meggyőzzék a védelmi csoportok feloszlatásának és a fegyverek beszolgáltatásának szükségességéről. BALTI TANÁCS. Az Oroszországi Föderáció és a balti államok haladéktalanul tárgyalásokat kezdenek a köztársaságok közötti közvet­len kapcsolatok alapelveit rögzító szerződésekről — erról Irt alá megállapodást pénteken éjszaka, Rigában Borisz Jelcin, oroszországi parlamenti elnök, észt. lett és litván kollégájával. Arnold RüUtel észt, Anatolij Gorbunovs lett és Vytautas Landsbergis litván parlamenti elnök a Balti Tanács pénteken kezdődött ülésén vesz részt. SZOMSZÉDOK A víz „csodatétele 9 9 JJ A román társadalomban észlelhető kóros elváltozásokra a hazai sajtó számtalan alkalommal felhívta már a figyelmet — a bukott és kivégzett diktá­torpár híveinek serege az Iliescu-féle rendszerbe zavartalanul átmenthette magát, a restauráció lehetőségét a nem­zetiségi ellentétek szításában látva. Ti­pikus fasiszta fogással élve: a többségi lakosságban igyekszik elvetni a veszé­lyeztetettség érzését, azt a gondolatot, hogy a veszély a kisebbség részérói leselkedik rájuk. A múlt „tapasztala­tai" és a jelen helyzet e módszerrel válik kecsegtetővé számukra: végsó céljuk a katonai hatalomátvétel kierőszako­lása... Ezt példázza Marosvásárhely, Szatmárnémeti és a Vatra tevékeny­sége. Temesvár lakosságához „nyílt leve­let" intézett a szekuritate. Ebben ilyen állítások szerepelnek: Augusztus 15-én közkegyelmet hirdetó rendelet lát majd napvilágot; rövidesen földindulást idéznek eló Kolozsváron, s örömmel nézik, mint menekülnek a hunok az országból; Romániában csak ók lehet­nek az urak — a román kommunizmus modellként szolgál majd az egész világ számára. Végül szószerinti idézet: „Nehogy azt higgyétek, hogy véletle­nül írjuk, mondjuk el mindezt elsősor­ban tinéktek, temesváriaknak. Ti akar­tátok, hogy így történjen, hát őrizkedje­tek ti elsőkként. Most lehet, hogy azt kérditek, kik vagyunk mi, és mit kere­sünk Temesváron. Nem bújkálunk. Szekuritátésok vagyunk, és azért jöttünk Temesvárra, hogy felakasszunk egy bozgort (hazátlant). Tudjátok, miért? Ugye, hogy nem? Hát megmondjuk. Azért, mert '83-ban átejtett minket egy irattal, ami súlyosan veszélyeztette Nico­lae Ceaufescu Elvtárs életét, a kormányt és természetesen a mi életünket is. Pon­tos információkból tudjuk, hogy Te­mesváron lakik, most szét kell szed­nünk, akár egy narancsot, aztán hozzá­látunk az ország magyaroktól való meg­tisztításához. Ettől a gaztól meg kell szabadulnunk." A kiragadott szövegrész kapcsán jó­magam sokáig morfondíroztam, ki le­het az a temesvári „hazátlan", aki sze­mélyében ennyi veszélyt hordozott a rendszerre. Már 1983 óta. Úgy érez­tem, a levél tartalma csupán arra szol­gál, hogy minél több magyart elűzze­nek Erdély, a Partium és Bánság földjé­ről. Míg nem jelentkezett egy úriem­ber, aki állítja: ót üldözik a láthatatlan fogdmegek. A neve: Gheorghe Lucaciu. Amennyiben magára veszi a „hazátlan" minősítést, Lukács Györgynek kellene írni a nevét. Maradjunk annyiban: L. úr története valóban kapcsolható az 1983­as évszámhoz... A temesvári vegyipari kutatóintézet munkatársaként kollégájával, Vasile Abrudannal szabadalmaztatták az úgy­nevezett „antagonisztikus vizet" (77382/1981. 12. 06.). Az eljárás lé­nyege: az esóvíz polimolekuláris elkü­lönítésével nyert termék — hihetetle­nül olcsó módszerrel — a felfedezők állítása szerint „feloldja" a rákos daga­natokat... Annak idején nagy sajtó­kampány követte bejelentésüket, 1983­tól, három éven át, 400 betegen próbál­ták ki az „antagonisztikus vizet", és nyolcvanan teljesen felépültek... L. úr­nak különben — az említetteken kívül — több, mint hetven szabadalmát tart­ják nyilván... Szerinte a tragédia (tragi­komédia?) ott kezdődött, hogy 1988. szeptember elsején felfedező- és kuta­tótársa, Vasile Abrudan váratlanul és tisztázatlan körülmények között el­hunyt. Azóta ót is üldözik. Állítja: a szeku 1989-ben halálra ítélte. Ugyanis 1983 —84-ben Bukarestbe rendeltek, s a szeku ügynökei egy „bizonyos beteg" nevében keresték fel óket, kényszerít­vén arra, hogy átadjanak nagyobb mennyiséget az „antagonisztikus víz­ből". L. úr véleménye szerint ez bizo­nyos esetekben méregként hat — ez utólagos halálraítélésének rövid törté­nete. A forradalom után, három hó­napi rejtőzés bújdosás után sikerült ki­jutnia Budapestre, ott azonban ugyan­azok a személyek követték több alka­lommal, akik Temesvár egy piacterén már megtámadták durván. L. úr állítja: világéletében csak természettudomá­nyos kutatással foglalkozott, óvakodott a politikától, mint a tűztől. Most pe­dig... Egy dolog bizonyos: a diktátor-há­zaspár valóban szeretett volna örökéle­tű lenni. Elképzelhető, hogy ügynökeik révén a vajákos asszonyoktól a kutató­kig mindenkit „kézben" akartak tar­tani. L. úr tragédiája: temesvári volt (könnyen a nyakába varrható egyfajta „összeesküvés" diktátorék ellen), vala­mint magyaros hangzású neve. Magyar voltát ugyanis nem vállalja egyértel­műen. Az utószekut azonban ez nem érdekli: L- úr magyarként érdekes, így lehet szítani a gyűlölet lángját... Pataki Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom