Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-24 / 181. szám

2 Hirdetés 1990. július 24., kedd Kormányzópárti képviselők közös nyilatkozata A Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt ós a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportjai a hét végén háromnapos együttes ülést tartottak. A végzett munkáról az alábbiakban tájékoztatják a közvéleményt. A koalíciós pártok képviselői a különböző álláspontok kifejtését és megvitatását követően, egyetértésre Jutottak a földkérdés megoldásának alapelveiben. A nemzet jövője szempontjából történelmi jelentőségű megállapodás értelmében mód nyílik a szociális piacgazdaság követelményeinek megfelelő, a magántulajdon elsődlegességén alapuló földtulajdoni szerkezet kialakítására. Ennek keretében megtörténik a földjétől igazságtalanul megfosztott parasztság és mezőgazdaságból élt népesség tulajdonjogának helyreállítása is. A képviselőcsoportok felkérték az illetékes minisztériumokat arra. gyorsítsák meg a törvényszerkesztési munkát, hogy a kormány a törvényjavaslatot mielőbb benyújthassa az Országgyűlésnek. A képviselőcsoportok értékelték az önkormányzati törvény eddigi parlamenti vitáját. Ismételten és határozottan kifejezésre juttatták, hogy a rendszerváltozás érdekében alapvető fontosságú a tőrvényjavaslat mielőbbi elfogadása, a tanácsrendszert felváltó helyhatósági választások szeptember 30-i megtartása. A képviselők a realitásokat tudomásul véve, ezért szükségesnek tartják az önkormányzati törvénnyel kapcsolatos hatpárti konzultáció folytatását Ennek során azonban csak a törvény meghozatalához elengedhetetlenül szükséges mértékben készek a módosítási javaslatok elfogadására, mivel politikai és szakmai meggyőződésük szerint, a kormány által előterjesztett tervezet teljes mértékben biztosítja egy működőképes és demokratikus önkormányzati rendszer kialakulásának feltételeit. A képviselők rámutattak arra, hogy az önkormányzatok létrejöttének meghiúsítására vagv késleltetésére irányuló minden törekvés súlyosan veszélyezteti az ország érdekeit. A munkaértekezlet kiegészítéseként nyugat-európai szakértők tartottak előadásokat a farmergazdálkodásról és a szociális piacgazdaságról. A programzáró plenáris ülésen a kéDviselócsoportok egyetértettek abban., hogy o munkaértekezlet a konkrét megállapodásokon túlmenően a képviselők közötti emberi kapcsolatok elmélyülésével is jól szolgálta a koalíció jövőbeni együttműködését. A orogram költségeit a német Haas Seidel Alapítvány biztosította. Budapest, 1990. július 22. Az MDF, az FKGP és a KDNP képviselőcsoportjai A Országgyűlés felhívása A Magyar Országgyűlés ezért felkéri a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Tanácsát, hogy hasonlóan az 1968 augusztusi csehszlovákiai események átértékeléséhez, nyilatkozatban minősítse törvénytelennek, és ítélje el a Szovjetunió 1956os magyarországi beavatkozását. Ez a lépés megerősítené a Szovjetunió elkötelezettségét a Magyar Köztársaság szuverenitásának és függetlenségének tiszteletben tartása iránt, hozzájárulna a népeink közötti igazi barátság megteremtéséhez, és bátorítást jelentene Közép- és Kelet-Európa népei számára a demokratikus átalakulás felgyorsításához." (MTI) Rádióíelex Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a Magyar Országgyűlésnek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Tanácsához intézett felhívását, amelyet a Parlament hétfői ülésén elfogadott: „A magyar nép 1956 októberében fegyvert ragadott a sztálinista önkényuralom felszámolásáért, és az ország függetlenségének kivívásáért. A forradalmat és szabadságharcot a törvénytelenül Magyarországon tartózkodó, valamint a későbbiek során beözönlő szovjet csapatok vérbe fojtották. Az 1955-ös osztrák államszerződést követő 90 napon belül a szovjet csapatoknak Magyarországot is el kellett volna hagyniuk, ami nem történt meg. További itt-tartózkodásuknak ezért semmiféle nemzetközi jogi alapja nem volt. 1956-os katonai beavatkozásuk pedig az ország szuverenitásának durva megsértését jelentette, súlyos bún volt a magyar nép ellen. Á város és bolygói Alapjában egyetértek a Magyar Szocialista Párt Szeged városi elnökségének a Délmagyarország július 13-ai számában megjelent várospolitikai programjával. Így 1. pontjával is, amely Szeged városnak a megyétől független státusát követeli. Téved Nagy Imre László, amikor a Délmagyarország július 20-ai számában közölt vitacikkében úgy véli, hogy Szeged eddig is független volt a megyétől. A megyei jogúság, amelyre hivatkozik, régen megszűnt, a megyei város cím úgyszólván semmit sem jelentett: a hajdan] szabad királyi, majd törvényhatósági jogú város igenis alá volt rendelve Csongrád megyének — többek közt Komócsin Mihálynak. Abban is téved Nagy Imre László, hogy 1973ban nem hatalmi szóval csatolták a városkörnyéki községeket a városhoz, hanem a szabályozók tették érdekeltté ebben őket Ne keverjük össze a dolgokat: az, hogy Szeged bolygói bizonyos tekintetben (a településfejlesztés szempontjából) a városhoz kapcsolódás kínálkozó előnyeivel természetszerűen élnek ós élni is akarnak, nem azonos a közigazgatási csatlakozással, beolvadással, önkormányzatuk föladásával. Pl. a helyi beszélgetésnek számító telefonálás vagy az olcsó autóbusz-közlekedés várostól eredő előnyeit Szőreg több mint fél évszázada élvezte már anélkül, hogy önállóságáról le kellett volna mondania. Hiszen ez az előny kölcsönös volt: a város is hasznot húzott abból, hogy bolygói könnyebben tartották vele a kapcsolatot, a községek népe a városban dolgozott, vásárolt, piacozott és így tovább. Szegednek és bolygóinak jövendő kapcsolatához a városnak és vidékének újfajta közigazgatási viszonyára van szükség. Ennek lényege, hogy a községek önállók, önkormányzatuk van, egyszersmind a megye helyett rendelődnek a megyei Jogú városhoz. Ezt kell részleteiben kimunkálni a helyhatósági választások után. Aligha járható út, amit az MSZP tervezete javasol, hogy még az önkormányzati választások előtt helyi népszavazáson maguk döntsenek a községek lakói a városhoz tartozásról. De szintúgy bonyolult lenne, ha a községek lakóinak a helyhatósági választáskor kétféleképpen kellene szavazniuk, amint Nagy Imre László indítványozza: a dolog — úgymond — eldönthető azzal, hoev a községek lakói szegedi, vagy hely] polgármesterre szavaznak-e. Annak idején nem szavaztatták meg Algyő, Dorozsma, Cyálarét, Szőreg, Tápé lakóit, hogy akarnak-e csatlakozni Szegedhez; méltányos lenne, ha most erről szavazni kényszerülnének? Nem igazságosabb-e, ha a helyhatósági választásokról szóló törvény azt szabná meg, hogy a választói körzetek az egyesítési kampány előtti közigazgatási viszonyoknak, teszem azt: az 1970. évi állapotnak feleljenek meg. Ennek az óhajnak tolmácsolására kérem tisztelettel Szeged országgyűlési képviselőit — pártállásuktól függetlenül. Péter László KÖZÉP-KELET-EURÓPAI FÓRUM Közép-kelet-európai parlamenti fórum létrehozásáról tanácskoztak vasárnap Varsóban, egy nemzetközi konferencia magyar, lengyel, litván és román részvevői — parlamenti képviselők, különféle társadalmi szervezetek vezetői. Egy ilyen regionális, nemzetek feletti parlamenti testület szervezhetné a konferencia részvevői szerint a térség országainak gazdasági együttműködését, foglalkozhatna a térség politikai problémáival, és szerepet játszhatna regionális kultúrcentrumok létrehozásában, így például, a közép-európai egyetem alapításában is. ÍTÉLET MINDSZENTY BÍBOROS SZERZŐI JOGAINAK MEGSÉRTÉSÉRŐL Ítéletet hozott a Fővárosi Bíróság a Szerzői Jogvédő Hivatal által a Magyar Színkör ellen indított polgári eljárásban. A per adatai szerint, a Magyar Színkör színházi kisszövetkezet, a Mindszenty József bíboros végrendeletében a szerzői jogokkal megbízott alapítvány, a Liechtensteinben bejegyzett Kardinál Mindszenty Stiftung előzetes engedélye nélkül adta ki a „Legyen meg a te akaratod" címmel gyűjteményes művet Mindszenty bíboros műveiből, beszédeiből, és ezzel súlyos szerzői jogsértést követett el. A bíróság első fokon hozott Ítéletében a hivatal keresetének helyt adott, a kisszövetkezetet a szerzői jogdij és pénzbírság megfizetésére, valamint erkölcsi elégtétel adására kötelezte. (MTI) MOSZKVA — KÖVETSÉGFOGLALAS Mintegy 150 nigeri diák hétfőn elfoglalta országa moszkvai nagykövetségét, ösztöndíjuk kifizetését és repülőjegyüket követelve — jelentette hétfőn az AFP francia hírügynökség. A diákok összes csomagjukkal együtt addig szándékoznak maradni a misszión, amíg a nigeri kormány nem fizeti ki hathavi elmaradt ösztöndíjukat, és nem adja át nekik repülőjegyüket, amelyre két évenként jogosultak. ZAVARTALAN AZ UTASFORGALOM A MAGYAR—SZOVJET HATÁRON Figyelőre nem esett vissza az utasforgalom a magyar—szovjet határon, inkább növekedés tapasztalható Szabolcs-Szatmár—Bereg megye négy. határátkelő helyén. Mint a sajtóból — szovjet hírforrások nyomán — ismertté vált: Rizskov miniszterelnök bejelentése szerint, átmenetileg beszüntetik az úgynevezett egyszerűsített határátlépést, amihez útiokmányként elegendő a betétlappal ellátott személyi igazolvány. Borsi Béla pénzügyőr őrnagy, a záhonyi vámhivatal vezetője az MTI érdeklődésére elmondta: a szovjet rendelkezésekről nincs hivatalos értesülésük, nem tudják, hogy mikor, és melyik határszakaszon kívánják felfüggeszteni a kishatárforgalmat. Tájékozódott az ügyben a csapi kollégáiknál, de a szovjet válmosok sem kaptak értesítést, eligazítást BUKARESTI DIÁKTÜNTETÉS Több mint ötezer diák tüntetett vasárnap Bukarestben, a júniusi események után letartóztatott társaik szabadon engedését követelve. A diákszervezetek és a szakszervezetek által közösen szervezett, hivatalosan engedélyezett megmozdulás békésen zajlott le. A tüntetők többek közt azt kiáltozták, hogy „Le Iliescu elnökkel, le a kommunizmussal! Mondjon le, mondjon le!" ÁRADÁSOK INDIÁBAN 415 személy vesztette életét, és milliók maradtak fedél nélkül Indiában, a monszunesők okozta áradások következtében — Jelentette hétfőn a PTI indiai hírügynökség. Az áradások ingatlanokat romboltak le, és nagy károkat okoztak a termésben is. Bihar és Nyugat-Bengál államban a folyók vízszintje még mindig emelkedik. A természeti csapás okozta anyagi kárt még nem tudták felmérni. Vasárnap: népszavazás Horror a szavazófülkében A tavaly őszi népszavazás egyik meghökkentő jelszava azzal igyekezett az urnákhoz csábítani az állampolgárokat, hogy aki otthon marad, az a múltra szavaz. A felhívás kissé fonákra sikeredett Mivel a szavazásra jogosultak közel negyven százaléka nem élt a voksolás lehetőségével, látszólag igen komoly tömegbázisa maradt a bukott rendszernek. Ráadásul, a „négy nem" fundamentalistái emelt fővel járhattak, hiszen nem maradtak otthon. A jó szándékot mégsem vitatom. A megfogalmazók bizonyára öntudatos politikai cselekvésre kívánták késztetni az állampolgárokat Ez a morális nyomás csak súrolta a lélektani terror határát de később az „Aki ellenünk van, az velük van" megszívlelendő tanácsában el is érte azt A lélektani ráhatásoknak most sem vagyunk híján. Valóságos rémdráma főszereplőjének érezheti magát az, aki aláírta a népszavazást követelő íveket. Ha pedig július 29-én elmegy szavazni, és ráadásul a nép általi elnökválasztásra voksol, tette könnyen minősülhet a demokrácia elleni körmönfont támadásnak, a parlamentáris rendszer aUtaknázásának. Vajon, milyen hatással van a szavazással és — pláne — az igen szavazattal kacérkodó polgárra az, hogy őt olyannak állítják be, mint aki csak statisztál a kommunisták utolsó, görcsös, nemzetvesztő kísérletében? A helyzetet kitűnően érzékelteti az a szellemes karikatúra (Űj Ludas, július 10.), amelyben egy sötét napszemüveges maffiózó megkönnyebbülten kiált fel: „Uraim, a pasast felesleges kinyírni! Elég elterjeszteni róla, hogy kommunista volt." A címkézés, az ellenvélemények megbélyegzése nem újdonság. Az hagyján, hogy Beke Kata után Bíró Zoltán Is „erőteljes hisztériakeltést" lát a hitoktatás körüli vitában (Mai Nap, július 10), de dr. Cáborjáni László már „módszeres és ordenáré hazudozást" vél felfedezni (Népszabadság. július 17.). Szabó Miklós tanár, meg az észérvek netovábbjával hozakodik elő: ..Sztálin és Rákosi szelleme újraéled?... Megszólalnak Rákosi neveltjei?!" (168 óra. július 3.). Rákosi szelleme kisértene? • A lényegre tapintott a Kurír IúliUs 11-1 glosszájának szerzője, midőn Tárgyán József költségvetési antibolsevizmusát firtatja: „Alighanem ő is kevéssé hiszi, hogy Rákosinak sok köze volna ama egyszerű tényhez, hogy más-mák összeget tud deficitnek a határozati javaslat, a pénzügyminiszter és a magyar demokrata vezérszónok " Igazat adok a szabad demokrata Eörsi Mátyásnak, aki szerint „átgondolatlan intézkedéseket kommunistaellenességgel igyekeznek alátámasztani'" (Mai Nap, július 11.). Azt azonban csak remélhetem, hogy Eörsinek a népszavazással kapcsolatban is hasonló a véleménye. Hogy mennyire nem a kommunista szerecsen mosdatásáról van szó, azt alátámasztják Czene Gáfiornak, a Fidesz nemrég lemondott ügyvivőjének szavai: „Aki mást mond, azt lekommunistázzák" — állítja Czene pártja belső vitáiról (Kurír, július 6). A lekommunistázás szimpla módszere mellett nem ritkák a józan észt megcsúfoló ellenérvek. Oláh Sándor kisgazda képviselő egyik felszólalásában a népszavazás kezdeményezését Göncz Árpád személye elleni praktikának minősítette. Azon túl, hogy nem Göncz Árpád — paktumból eredő — hatalmának elismertetése (legitimálása) a kérdés, hanem egy — Portugáliában és Ausztriában jól működő — intézmény megteremtése vagy elutasítása, Göncz Árpád leszögezte: a kezdeményezés nem ellenem irányult. Ez eszembe sem jutott" (Népszabadság! július 14.). A már említett kisgazda képviselő azt is felhánytorgatta. hogy több száz millió forintba kerül a népszavazás. Bármennyire is tetszetős ez az ellenérv, nem szabad elfelejtenünk, hogy nincs olyan országos, népszavazán — bármi legyen is célja —, melyre ne kellene néhány száz millió forintot áldoznunk. Ezért azt kell hinnem, hogy akik rendre a kidobott milliókra és az éhező emberekre hivatkoznak, azok magának a népi kezdeményezésnek, u népszavazásnak a létjogosultságát vonják kétségbe. Joggal méltatlankodik hát az Esti Hírlao egy cikkírója (június 19.): „Mondják meg őszintén a Parlamentben, hogy igényt tartanak-e népi részvételre a törvénykezési döntések kialakításánál, vagyis, végre öntsenek tiszta vizet a pohárba." Kommunista cselfogás ide vagy oda, Gál Zoltán alighanem rátapintott, a lényegre: „Az MDF és SZDSZ egyezséget kötött. Valójában egyiküknek sem érdeke, hogy az állampolgárok elmenjenek szavazni (...). Azt természetesen egyik nagy párt sem engedheti meg magának, hogy ne tartsa tiszteletben az. aláírásokat." Ebben a helyzetben a népszavazásban nem érdekelt pártok a passzív ellenállásban leltek menedékre. Igyekeznek távol tartani magukat a néoszavazás lebonyolításától és az állampolgárok — bármilyen irányú — meggyőzésétől. A kesztvűt nem veszik fel. Ennek leglátványosabb esete éppen Szegeden történt meg: két legerősebb pártunk nem képviseltette magát az illetékes pártközi fórumon, a kisgazdák jelenlevő küldötte meg „hülyeségnek" nevezte a népszavazást! Tamás Gáspár Miklós ugyan kissé másképpen tolmácsolta az SZDSZ álláspontját, mikor Szegeden járt („Természetesen az SZDSZ nem hirdet bojkottot: tagjainknak és szimpatizánsainknak azt ajánlja, hogy nemmel szavazzanak" — írja a július 9-ei Délmagyarország), de pártja megnyilvánulásaiból hiányzik a kommunistáktól megtévesztettnak tartott állampolgárok iránti, tavaly még oly vehemens felelősségérzet. És mára már Csengey Dénes lendületes és indulatos bojkottfelhívása is a múlté. Mintha a Tamás Gáspár Miklóstól ismert neokorizervatív politikai filozófia érvényesülne: a polgár ne politizáljon állandóan, élje csak nyugodt békességgel hétköznapjait, elég ha időnként jön politikai izgalomba, mikor is a politikai elitek azt szükségesnek tartják... Nagy a valószínűsége, hogy a népszavazás július 29-ére vaió kitűzését a bojkott remélt sikere motiválja. Ezt közvetve Roszik Gábor is elismeri. Az MDF képviselője arra hivatkozott, hogy „tavaly ugyancsak júliusra írta ki az ;)!lampárti Parlament azt az időközi országgyűlési választást, amiben ő is érdekelt volt, holott ők is tudták, milyen esélytelen lehet egy nyári választás" (Magyar Nemzet, július 9 ). A Világ című hetilap elemzője is úgy látja: „A nyár kellős közepén aligha várható tömeges részvétel, és a látszólagos kiprovokált érdektelenség magát a kezdeményezést minősíti majd — kellemetlen, jószerivel lehetetlen helyzetbe sodorva az MSZP-t." « Biztos, ami biztos, a rádió és a televízió nem közölte le az MSZP felhívását az állampolgároknak. Az eljárást Halmai Gábor alkotmányjogász törvénysértőnek találta (Magyar Nemzet, júliusi 17.), a Nyilvánosság Klub viszont hallgat Egy másik cikk pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az eldöntendő kérdést úgy fogalmaz tálk meg, hogy azt „lehetőleg senki se értse meg, vagy legalábbis jogi jártasság szükségeltessen hozzá" (Magyar Nemzet, július 10.). A népiszavazás tortáján a hab mégis az, hogy újabban egyre többen tűnődnek azon. hogy egyáltalában ki a nép. Nem csoda hát hogy egy olvasó azt tanúsítja levelében, hogy „e nép nem gyönge elméjű. Tisztán lát és átláfc a szitán, nem hagyja magát félrevezetni, becsapni"; mindazonáltal, néhány sorral feljebb leszögezi: az aláírók, a „politikát kevésbé értők", „nem gondolják át", hogy mit is tesznek... Jöjjön hát július 29., s döntsön a nép. Akár nemmel, akár igennel. A döntés a lényeg, hogy áldatlan vitánk végére a demokrácia játékszabályai szerint, s ne pusztán a párthűségtől megittasodva tegyünk pontot. Löffler Tibor