Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-24 / 181. szám

h 1X4 DELMA6YAR0RSZA6 80. évfolyam, 181. szám 1990. július 24., kedd Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Onkormányzár Ismét elnapolták az önkormányzati vitát — A Szovjetunió ítélje el az 56-os beavatkozást! — Tüneti kezelés a Cserepes soron — A múló időt meg kell örökíteni — Szabadtéri-reflexiók A Parlament rendkívüli ülésén, tegnap, ismét nem szü­" letett törvény. Pedig a múlt hét végén, az egyeztető tárgyalásokon megcsillant a remény. Űgy tűnik, valóban a jövőnk szempontjából talán legfontosabb törvényt ala­kítják, formálják a honatyák. A politika sakktábláján a játszmákat vezető politikusok, pártok vezénylik — a nyer­tesek vagy vesztesek viszont rajta állnak a kockás me­zőn. Egy jó önkormányzati törvény európaiságunk bizo­nyítéka, a demokrácia nagykorúsága, a bizalom és biz­tonság kettős kötése lehet. Olyan törvény, mely az állam­polgár számára megteremti a városi polgár kézzel fogható jogait és kötelességeit, azt a valódi szabadságot, melynek gyakorlásával részese lehet saját sorsa alakításának. A rendszerváltás sarkkövéről van tehát szó, talán nem is il­lik kajánkodni a kötélhúzást tapasztalva. Viszont, az em­berek egyre türelmetlenebbek. Mind többen érzik úgy — ellenükre folyik a politikai sakkjátszma. Megnyugta­tásuk közös feladat — fent és lent... Tandi Lajos r Izekre szedett tervezet Szinte kizárólag az MDF és az SZDSZ képviselői vi­táztak a hétfői plenáris ülé­sen az önkormányzatokkal összefüggő törvényjavasla­tokról. Az ismételten elna­polt általános vitában húsz felszólalás hangzott el. A kormánypárti képviselők el­sősorban az SZDSZ állás­pontját „szedték ízekre" — ám a többórás, időnként szópárbajjá fajult vita nem hozott felszínre új elemeket, érveket. Néhány képviselő megjegyzése azonban arra enged következtetni: az ál­talános vita mindaddig tart, amíg a hat parlamenti párt­nak nem sikerül megegye­zésre jutnia ebben a kérdés­ben. Ezt követően a plénum vi­ta nélkül elfogadta a Szov­jetunió 1956-os magyaror­szági beavatkozásával kap­csolatos országgyűlési hatá­rozatot, amely azt indítvá­nyozza, hogy a magyar Or­szággyűlés forduljon a szov­jet parlamenthez, és kérje fel: határozatban foglaljon állást, és ítélje el az 1956­os magyarországi beavatko­zást. Este fél 6 órakor befeje­ződött a Parlament rendkí­vüli ülésszakának hétfői ülésnapja. A törvényhozók hétfői munkanapjukon utol­sóként hallgatták meg a nyomtatott és az elektroni­kus sajtó privatizációs el­járásait vizsgáló bizottság úgynevezett közbülső jelen­tését az eddigi eredmények­ről. Némi vitát váltott ki, hogy a bizottság jelentése, amelyet két kormánypárt képviselői jegyeztek, szöges ellentétben áll azzal az — ugyancsak most ismertetett — állásfoglalással, amelyet a bizottság kisebbségben maradt ellenzéki tagjai val­lanak a sajtóprivatizáció ügyében. Míg a többségi ál­lásfoglalás konklúziója az, hogy az új médiatörvény megalkotásáig a kormány­zatnak kellene kontrollálnia a sajtó privatizációs folya­matait, addig a bizottság ki­sebbségben maradt tagjai a kormány közvetlen íel­. ügyeletét hihetetlenül nagy hibának tartanák. Az Or­szággyűlés nem nyitott vi­tát a bizottság „gyors jelen­tése" felett; a tájékoztatót határozathozatal nélkül tu­domásul vette. A törvény­hozás ma, kedden 10 órakor folytatja munkáját a tárgy­sorozaton szereplő egyéb na­pirendi pontok megvitatásá­val. port aránya tehát eleve ma­gas, ráadásul az importált energia majdnem teljes egé­szében egyetlen országból, a Szovjetunióból származik. Ez az egyoldalú függőség hosszú ideig még e'őnyösnek is mutatkozott. Csakhogy ez a biztonság tovatűnt. Nem kell ehhez politikai megfon­tolás, a terhelést fizikailag nehezen bíró villamos táv­vezeték szétesése, az egyre nehezebb olaj kitermelés, egy bányászsztrájk, a számos sebből vérző szovjet gazda­ság szükségképpen pocsékoló energiafelhasználása gyor­san szétfújja az energiaellá­tás korábbi biztonságát. * Mindenekelőtt persze azt kell meggondolni, hogyan alakul a következő években az ország energiafogyasztá­sa, mekkora igények kielé­gítésére kell felkészülni. Kü­lönösen fontos ez a kérdés a legkevésbé rugalmas ener­gia, a villamos energia ese­tében, amihez több tízmilli­árdos erőművek építésére kell vagy nem kell felké­szülni. Ami ebből biztos; a korábbi koncepciók évi 1,5 százalék körüli növekedéssel számoltak. Az élet azután alaposan alulmúlta a terve­ket — az év során nemhogy nőtt, de éppenhogy körülbe­lül fél százalékkal csökkent az áramfogyasztás. Amiben bizonyos szerény szerepe a jó időnek is volt, ám lénye­gében annak tudható be, hogy jelentősen csökkent az ipari termelés. Ha ez foly­tatódik, az persze jó az ener­getikának, de nem jó a gaz­daságnak. Kérdés: mikor következik be az élénkülés, mi növelné az energiaigé­nyeket — s bekövetkezik-e végre egy olyan ipari szer­kezetváltás, ami háttérbe szorítja a nagy energiafaló ágazatokat, mint a kohászat, a nehézipar vagy az építő­anyag-ipar. Ettől függ ugyan­is, mikor kell egy új alap­erőmű építésére sort keríte­nünk. Mit tudunk ehhez itthon megtermelni? Mindenek­előtt szenet. Ehhez azonban először rendezni kell a szén­bányászat helyzetét. * Itthon tudjuk megtermelni szénhidrogén-igényeink egy részét is — bár készleteink a maihoz képest csökkenő ki­termelést tesznek lehetővé. Importfüggőségünk ezen a területen továbbra is meg­marad — az egyoldalú füg­gőség azonban mérsékelhető. Problematikusabb a hely­zet a villamosenergia-import esetében. Itt az a kulcskér­dés, hogv bár a nyugati és a keleti villamosenergia-rend­szer elvileg azonos, 50 herzes frekvencián működik, a gya­korlatban a kelet-európai rendszer erősen ingadozik, ezért csak egy speciális mű­szaki megoldás, az egyen­áramú betét megépítésével kapcsolhatók össze. Az elha­tározás tehát, hogy ezentúl a magyar villamosenergia­rendszer nem a keleti, hanem a nyugati villamosenergia­rendszerrel jár együtt, nem elegendő — ilyen kuplungok létesítésére is szükség van. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) /KATMONUM! ROBOT ROBI írta és rajzolta' Jkrga &ltárv Olajsokk Mi várható az energiapolitikában? A bejelentés, amely sze­rint a Szovjetunió az év hát­ralévő részében kevesebb olajat szállít, ismét a közér­deklődés homlokterébe állí­totta az energiagazdálkodást. Az olajszállítások csök­kenése ugyanis nyomatékos­sá tette azt a szakemberek körében már korábban is megfogalmazódott felisme­rést, hogy milyen sebezhető­vé tesz bennünket az ener­giaellátás erős függősége. A magyar energiafelhasználás­nak körülbelül fele ugyanis importból származik. Az arányok persze nem egyfor­mák. Szénből szerény mér­tékű a behozatal. A nem egészen 2 millió tonnás ha­zai kőolajtermeléshez mint­egy 6,5 millió tonna import járul. A 4 milliárd köbméter körüli földgáztermelés 6 milliárdos importtal egészül ki, és az 1850 megawattos áramimport a hazai fo­gyasztásnak nagyjából a harmadrészét fedezi. Az im­Ho'napi számunk negyedik oldalán új kalandokra hív­ja az ifjú újságböngészőket Varga Zoltán, akinek sikeres Batmanus képregényét követően új sorozata jelenik meg a lap hasábjain — ezúttal Robot Robi történeteit követ­hetik a gyerekek képben és szóban. Alsóváros föllélegezhetf?) Új forgalmi rend a piac körül \ Jóllehet, a tanács végre­hajtó bizottsága saját prog­ramjával ellentétesen nem tárgyalt a múlt héten egyéb mellett a Cserepes sori pi­acról, a tanács szakigazga­tási szervei nem vártak egy újabb, esetlegesen elmaradt értekezletig. Mint azt Nagy­pál Miklós, az építési és közlekedési osztály vezetője elmondta, megnézték, mi van még hátra ebből az év­ből, megvizsgálták a hátra­lékok költségeit is, s arra jutottak, hogy 2 millió fo­rintot a Cserepes sori piac környékének rendezésére áldozhatnak. Igaz, ezt az összeget eredetileg a város csatornázására szánták, de azzal jól haladunk, két év­re megelőztük magunkat. A 2 millió birtokában ült le Nagypál Miklós a Cserepes Sori Piac Kft részvényesei­vel, a rendőrség képviselőjé­vel tegnap, hétfőn azt tár­gyalandó, milyen intézkedé­sekkel lehetne elviselhetővé tenni Alsóváros lakosságá<­nak életét. Tegnap a következőkben állapodtak meg: áz E75-ÖS főút mentén korlátot állíta­nak föl. Remélhetően csök­ken a piacozó gépkocsifor­galom a Vám tér környékén, tudniillik a másik lényeges változtatás szerint az autó­sok a Partiscum körút felöl — a délnyugati kapun — juthatnak be a piacra. Te­gyük hozzá rögtön, amint az úgynevezett feltáró út el­készül (ez a Szabadkai út­tal párhuzamosan visz, csak belül, a Cserepes sort és a Partiscum körutat köti ösz­sze). A Kohósalak Gmk, a kivitelező, két hetet kért. Amint használható lesz a feltáró út, továbbá, ahogy a vízművek befejezi a Csere­pes sor aszfaltozását, meg­változik a sor forgalmi rendje: egyirányúsítják a város felé. Ha jól értettem, sem a belvárosból, sem a határ felől érkező autósok nem kanyarodhatnak be a Cserepes sorra. Egyébként a 22-es buszjárat a Katona utcából a sorra kanyarodik majd (természetesen megál­lója 6s lesz). Erre a jelek szerint még várnunk kell, a vízművek október végére fejezi be a sor aszfaltozását. Majd csak föllélegezhetnek áz alsóvárosiak, mert az Al­sónyomás sor zsákutca lesz a Dobó utca felől, a Vám tér felől pedig korláttal zárják el az illetéktelen au­tósok elől. A Csöndes utca ugyancsak zsákutca lesz a Rákóczi utca felől. Míg mindez terv marad, a rend­őrök — azt ígérték — foly­tatják a már elkezdett éj­szakánkénti ellenőrzéseket. Maradt végül a temető védelme. Az egyház képvi­seletében senkj sem vett ugyan részt a tegnapi meg­beszélésen, de bizonnyal jó névén veszik a tanács szán­dékát: a kétmillióból áldozl­nak a hiányzó kerítés pótlá­sára. A Szabadkai úti főbe­járat, egyáltalán a temetőbe való be- és kijárás esetle­ges megváltoztatásáról kü­lön kell tárgyalni. M. E. Piroska, avagy a törvény... Sajnos, sokat sajnálkoztunk már a becsapottak bu­gyutaságán. Elvünk lehetne: aki az: itt a piros, hol a piros nevű, Cserepes sori nagy társasjátékon (lei nevet a végén?) játszik, az, vessen magára. Fél óra leforgása alatt vesztettek már — tanúsíthatom — 300 ezer forin­tot is. Nyerni képtelenség. Próbálják meg! ötven mé­terrel odébb kés az oldalukban: győztes visszafizet! Szidjuk a rend fenntartóit, hogyan, $ miként hagy­ják ezen nyerészkedés űzőit munkálkodásuk tökélyre emelésében? Korábban, a kezdetek kezdetén, pesti nepperek pi­rosoztak. A rend emberei rajtuk ütöttek, ahogy kell(ene). A két iparűző kóklert előállították (annak rendje és módja szerint). Elkoboztak tőlük 26 ezer fo­rintot és cseles munkaeszközeiket; asztalt, gyufásdo­bozt, gumilabdacsot. Ezek után szabadon bocsátották őket a törvénynek betűje szerint. A szabálysértési eljárást az illetékes budapesti kerületi tanácsnak utalták át, mely a követ­kező döntést hozta: az illetőket 1200, illetve 1400 fo­rint bírsággal sújtotta, mindamellett az elkobzott ösz­szeget visszautalta nekik, azonban kemény büntetésül, munkaeszközeiket, az. asztalt, s a felbecsülhetetlen ér­tékű gyufásdobozokat lefoglalta. Ezen szankciót a nepperek öt perc alatt rentá'já­lissá teszik. A város rendőreinek kellemetlenkedése, mint elefántnak a szúnyogcsípés... Történt mindez (ráadásul) a majdhogynem általá­nosnak mondható amnesztia előtt. Így a ma is haszon­nal tevékenykedők, ha meglátják a gumibotosokat, vagy civil társaikat, jót röhögnek. Ez van. A törvény nevében. (varga) MEDIÁTOK KÖZVETÍTŐ ÉS SZERVEZŐ IRODA BT Hirdetésfelvétel közületek és vállalkozók részére a Délmagyarországba Szegeden, a Dugonics tér 12. szám alatt Bejelentkezés telefonon, munkatársunk felkeresi Önt Munkanapokon 9-16 óra között Telefon és fax: 24-326. Állunk rendelkezésére! MEDIÁTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom