Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-22 / 179. szám

10 Hírek 1990. július 22., vasárnap DM RQU1DEN Maié v-magyarok Fürdős Júlia hetvenöt esztendős és Birlingtonban (Ontario) él. Kanadában született, tehát a nagy tengeren túlra kell tekintenie, ha szülőhazájára gondol — az anyanyelve viszont magyar. Ó kopottnak érzi és sűrűn mentegetőzik, némely fogalmat körül kell írnia, azért szót értünk. Férjével a Malév-magyarok népes táborát gyarapítják. Azokról van szó, akik bizonyos időközökben fölkeresik a légitársaság külhoni irodáit, megváltják a „hazáig" szóló jegyet, fölszabadultan hazajönnek — zsebükben azonban ott lapul a retúrjegy... Vannak, akik már nem váltják meg ezt a bilétát. A Fürdős család is arra készül, hogy Szeged környékén letelepedjen. Röpködő Malév-magyarból földhözragadttá válnának. Júlia asszony már átvitt értelemben is kénytelen magyar rögön járni. — Soroljam? Sorolom. Két hónapja nem tudtam elmondani hivatalos helyen a mi nagy bánatunkat. Illetve: elmondtam és mintha süket fülekre találtam volna... Volt időm olvasgatni a lapot, egyet gondoltam, s itt vagyok. Tudja, hogy három évvel ezelőtt még az áruházi eladók is kedvesebbek voltak? Nem ismerek a magyarokra... A mi nagy gondunk ott kezdődött, hogy elveszett az egyik bőröndünk. Amit a Malév szállított. Benne a családi képek, fontos iratok, anyagi helyzetünket bizonyító papírok. A ruhanemű nem érdekes. Most már bizonyos, hogy nem kapjuk vissza. Idős emberek vagyunk. Ügy érezzük, félvállról kezelnek bennünket. Minden szép Malév-emlékünk elröpült. Csak az maradt, hogy a csomagok megérkeztekor elözönlötték a várótermet az úgynevezett rokonok — bizonyára „véletlenül" valamelyikük csomagtartójában landolt a bőröndünk. Arra is emlékszem, hogy a ránk ügyelő farkaskutyák („drogszakértók"? — gondolom én) miként vizeltek a terem sarkába, s milyen egyképűen törölték fel — nem akármivel: újságpapírral! — az egyenruhások a foltot. Odakint, Kanadában nagy hangon hirdetik az ügynökségek, hogy Magyarországon demokrácia van, települjünk csak nyugodtan haza. Ugy látszik, ez a Malév „gazdasági" szakembereinek tetszik. Mi már mindent föltételezünk — azt is, hogy ók inkább azt szeretnék, mi időszakonként lepengessük a valutát, s maradjunk csak ott... Nem gondolnak arra, hogy innen is utaznánk. Most, az irataink hiányában, képtelenek vagyunk vásárlásba fogni. Augusztus 10-én indulunk vissza. Keserű szájízzel. Azt föl se tételeztem, hogy három év alatt a szegedi elárusítónők udvariatlanná, idegessé és néha gorombává válnak... Hogy változik a világ! Még annyit elárulok, hogy a mi csomagunk elvesztésekor még 18 személynek tűnt el a bőröndje; egy idős bácsinak egyszerre három... Itta címem, Tápén lakunk rokonoknál, járjuk a vidéket, hisz letelepednénk. Hihetetlen dolgokat állítok? Járjanak utána! ... Két napja morfondírozok Fürdós Júlia szavai fölött. A Malév-baki egyértelmű, a gazdasági szakembereket illető vádat nem fogadhatom el, az egyértelműen a keserűség diktálta. Ez az érzés azonban egyebet is föltételez. Ha nem vagyunk képesek igazságot szolgáltatni a megbántcttaknak, az önhibáján kívüli vesztesnek, magunkra vessünk. A legnagyobb gondnak viszont azt a megfigyelést tartom, mely a közhangulatot jellemzi. A Malév-hasonlattal élve: erről a mélypontról már csak emelkedni lehet. Hová? P. S. SZOMSZÉDOK LEMESZELVE Temetés után Valaki meghalt. Nem teszik közhírré az újságok, nem értesülünk róla a televízióból. „Csak" egy volt közülünk és mégis mennyire más. Amikor hároméves lányomnak próbáltam elmagyarázni, hogy Gyuszi bácsi meghalt, nincs többé, tágra nyitott, mindentudó szemével rám nézett és ezt kérdezte: Anya van másik? Hogy mondjam egy ekkora teremtésnek: nincs másik, sosem látjuk már többé szerettünket és te talán emlékezni sem fogsz rá? Pedig génjeidben ott él ó is, ha lélegzel, veled lélegzik ó is, ha szeretsz, veled szeret ő is. Éljük mindennapjainkat, dolgozunk, dolgozunk és dolgozunk, elsiklunk egymás mellett, akár a halak, peregnek a percek, az órák, a napok, és mi nem vesszük észre, hogy élünk, hisz ez természetes. És bár a halál is természetes, azt mégis észrevesszük, de akkor már késő. Kutatunk emlékeink között, keressük lelkünkben a szeretett lény képét és fáj, hogy mennyi mindent elmulasztottunk. Többet is adhattunk volna, több figyelmet, több szeretetet, több boldog pillanatot. Hihetetlen dolgok történnek velünk: embertársaink idegen bolygókon hagyják lábnyomaikat, utánozzuk és túlszárnyaljuk a madarak röptét, szobánkba lopjuk képernyőn a világot, láthatatlan sejtekből törékeny-erős csecsemőknek adunk életet... A leghihetetlenebb és legérthetetlenebb mégis az, amikor társunk már nem válaszol többé a kérdésre, amikor az apa nem figyel többé aggódó pillantással gyermekeire, amikor a szeretett testvért nem simogathatjuk meg többé, amikor a nagybácsi nem vár többé ránk a szólótőkék alatt meleg mosolyával. Vannak emberi érzések, melyek öröktói fogva valók, mindegy melyik korban élünk, összetartozunk, mert emberek vagyunk. Meghalt egy társunk. Egy kedves, szeretetre méltó, mackó hangú, örök-dolgos embertársunk. De mi emlékezni fogunk, vonásait, mozdulatait átörökítjük gyermekeinknek, akik már nem emlékeznek, és mégis magukban hordozzák az örökkévalóságot. N. M. ÜMSi Szieszta és süketek párbeszéde Gyenge az idegenforgalmi szezon — sajnálkoznak a dalmát, horvát és szlovén tengerparton. Erre csupán bólintani lehet. Nem is csoda, ilyen árak mellett. A vendéglók, panziók forgalma 8—10 százalékkal csökkent. Magyarázzák ezt elsősorban azzal, hogy a külföldiek nem szívesen időznek lőporos hordó tetején. A nagy pénzköltők a szerbek és a crnagácok, pedig mondhatni bojkottálták e régiót, ugyanis olyan rémhírek terjengenek Jugoszlávia-szerte, hogy a szerbiai rendszámú gépkocsikat a vendéglátó testvéri nép fiai szétverik, békésen pihenó, üdüló tulajdonosaikat pedig úton-útfélen családostól molesztálják, bántalmazzák. E híresztelések hatása is érzékenyen érinti az észak-adriai turizmust, hiszen a konvertibilisként kezelt dinár dollárra váltható, s a bevételkiesések ily módon a szabadságukon pénzüket két kézzel szóró szerbeken valamelyest behozhatók volnának. Legalábbis így vélekednek a horvát vendéglősök, akik hirtelen fennen hirdetni kezdték a népek közötti megbékélés szükségességét. Ebben a sajtó is segítségükre siet — mindhiába. A crnagorai sziklás tengerpart ellenben felkapott lett, nem utolsósorban olcsósága miatt. Az albán határ tőszomszédságában sereglenek hát szabadságuk idejére azok a szerbek, akik a horvátokkal való kitolás kedvéért inkább a megszokottnál kisebb komfortfokkal is beérik. A jugoszláv politikai élet a szezonra elcsendesedett, a köztársaságok közötti perlekedések inkább megszokásból és rutinból folytatódnak. Éppen ezért kár kommentálni Sime Dzodan beszédének részleteit, annál is inkább, mert meglehetősen fenyegető tartalmú. Igazi nyárközepi mazsola ez Jugoszlávia dermedt pudingjában. A Knin mellett Kijevo faluban „a kivándoroltak napja" alkalmából tartott hangzatos és jellemző HDSZ-es szólamait idézem: „Szerbia ma is azzal fenyeget, hogy elfoglalja Koszovót, megszállja Macedóniát és Boszniát, én azonban garantálom, hogy nem jut el Szarajevóba, mert Zágráb elsó védelmi vonala a Drinán van!" Továbbá: „A szerb népnek testvéri jobbot nyújtottunk, hogy felejtsünk el minden rosszat ami közöttünk volt. Mi ugyanis nem vagyunk bűnösek. Mi csak védekezünk, s Isten a tanúnk erre. Nem a horvát katonaság ment felgyújtani a szerb falvakat és városokat, hanem ők jöttek ide. S ha a szerbek ezt nem értik meg, mi azt mondjuk nekik, adio mare, és megteremtjük a teljesen független horvát államot, melynek határai a Drinánál és a Tiszánál lesznek, mint Tomislav király idejében!" Utalt még arra is, hogy a muzulmánok is horvátok és ezért „velünk kell tartaniuk, hisz a vallás nem fontos. A testvért szeretjük, bármilyen vallású, csak horvát legyen!" Dzodan végül leszögezte: — aki bántani meri a horvát demokratikus közösséget és annak vezérét, Franjo Tudmant, tizenkét millió horváttal gyűlik meg a baja. Ezért minden horvátnak tömörítenie kell sorait. „Ha védekeznünk kell. egy újabb csetnik veszélytói, mindanynyiunknak a Drinánál kell lennünk, s ha kell, életünket adni Horvátországunk szabadságáért!" A külsó szemlélő számára egyre kevésbé világos, ki kit fenyeget. Delelón a Nap Balkán kék egén. Délen Koszovó-Metohiában is: a helyzet változatlan. Varga Iván Meleg idő Folytatódik a túlnyomóan napos, száraz, meleg idő. Az északi, észak-nyugati szél napközben többfelé lesz élénk, időnként erős. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 11, 16 fok között, a legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 27 fok körül alakul. (MTI) Nyelv — Göncz Árpád a börtönben tanult meg angolul. — Mégsem lehet ezért egy egész népet lecsukni! MINI KOMMENTÁR Privatizáció A privatizációt pedig föl kell gyorsítani! — mondja minden közgazdász és külföldi tanácsadó. A privatizáció pedig jelenleg vagyonátmentés! — mondja legtöbb politikus. A klasszikus szovjet tanács jut az ember eszébe: A dolgokat pedig alapvetően meg kell változtatni! És úgy kell megváltoztatni, hogy minden maradjon a régiben! MAGYAR LAP BÍRÁLATA Felelőtlen vélemények címmel a Bukarestben megjelenő Rontania Libera élesen reagál a Kapu idei 6-os számában megjelent cikkre, amely a magyar kisebbség védelme és a magyar hadsereg viszonya kapcsán fejti ki véleményeit. A cikk szerzője Babos Ándrás volt. A román lap a cikk gondolatát öngyilkos változatnak nevezi, mivel a Kapu kiáll amellett, hogy szélsőséges változatként, veszélyhelyzetben, sürgős segítségnyújtásként csapatokat és fegyvereket kellene eljuttatni a magyar kisebbség védelmére. ROSSZ HIR Tegnap fél órán belül két ízben riasztották a tűzoltókat. 12 óra 25 perckor a Kereszttöltés utca 27/B számú ház harmadik emeletén egy erkélyen gyulladt ki, a lakók távollétében egy televíziós doboz, feltehetőleg azért, mert valaki a felsőbb emeletekről óvatlanul csikket dobott rá. Egy órakor pedig Ópusztaszer térségében gyulladt ki egy irtáson öszszegyűjtött tűzifarakás. A hat gépkocsival érkező tűzoltóknak sikerült megelőzniük az erdőtüzet. A rossz hír ezúttal nem is olyan rossz. LOTTÓNYEREMÉNYEK A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közlése szerint a 29. játékhéten 5 találatos szelvény nem volt. 4 találatos szelvénye 36 fogadónak volt, nyereményük egyenként 453919 forint. 3 találata 5332 fogadónak volt, nyereményük egyenként 1626 forint. A 2 találatos szelvények száma 189769 darab, ezekre egyenként 46 forintot fizetnek. A következő hétre átvitt jutalom nettó összege 1000000 forint. (MTI) Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai: e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Délmagyarország Újságíró Egyesület és a Dcl-Francia NicePresse-Invest. (x) DÉLMA6YAR0RSZÁG Politikai napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispál Antal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház 6740. - Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefax: 13130. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranvi Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egv hónapra 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN 0133-025X