Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-02 / 159. szám

Körkép 1990. július 2., hétfő Áz SZDSZ a hitoktatásról A Szabad Demokraták Szövetségének Országos Ta­nácsa pénteki, az éjszakai órákba nyúlt ülésén három, egymással összefüggő hatá­rozatot fogadott el a hit­oktatás kérdéséről. A tanács megerősítette az ügyvivői testület állás­foglalását, amely síkra száll mind a hitoktatás szabad­sága, mind az állam és az egyház következetes elvá­lasztása mellett. Az állás­foglalás szerint az állami iskolákban csak a tanren­den és órarenden kívüli fa­kultatív hitoktatás teszi le­hetővé, hogy a különböző vallási felekezetekhez tar­tozó, valamint felekezeten kívüli szülők gyermekei kényszer és megkülönböz­tetés nélkül tanulhassanak együtt. Az SZDSZ szerint a hitoktatás az egyházak missziós feladata, ugyan­akkor a szabaddemokraták javasolják egy, a zsidó-ke­resztény hagyományokról, a nagy vallásokról szóló kul­turális tantárgy mindenki számára kötelező felvéte­lét. Ügy döntött a tanács, hogy az Országgyűlés hét­fői ülésén az egyházi tör­vény kiegészítéséről javas­latot terjeszt be. E módo­sítás megengedhetetlennek nyilvánítaná, hogy a hit­oktatás az állami iskolák­ban a tanrend része le­gyen; a hitoktatók a ta­nári kar tagjai legyenek; a vallási tárgyak bekerülje­nek a tanulók bizonyítvá­nyaiba, továbbá, hogy a hitoktatás az iskola költ­ségvetését terhelje. Ügy döntött továbbá a tanács, hogy amennyiben az Or­szággyűlés ezt a törvény­kiegészítést elveti, az SZDSZ az Alkotmánybíró­sághoz fordul, hogy az Andrásfalvy Bertalan mi­niszter által javasolt meg­oldással szemben érvénye­sítse a lelkiismereti sza­badság, az egyházak auto­nómiája, az állam és az egyház elválasztása alkot­mányos előírásait. Végül az SZDSZ külön határozatban sürgeti a kormányzatot: mielőbb biztosítsa az egyházak mű­ködéséhez szükséges ingat­lanigények kielégítését, hogy a hitoktatást saját erejükből is képesek legye­nek megoldani, s fakulta­tív, órarenden kívüli mó­don se szoruljanak az ál­lami iskolák közreműkö­désére. kivizsgálására alakított par­lamenti bizottság jelentését hozzák majd nyilvánosságra. Szombaton Bukarestben a belügyminisztérium sajtó­osztálya közleményben adott tájékoztatást a letartóztatás­ban lévő Marian Munteanu egészségi állapotáról. A kia­dott orvosi jelentés szerint Munteanu általános egész­ségi állapota kielégítőnek nevezhető. Két bokájáról le­vették a gipszet, mert a röntgenleletek nem mutattak ki törést. Az ütlegeléstől azonban koponyasérülést, különböző borda- és kéztöré­seket szenvedett és teste tele van zúzódásokkal. Munteanut június 13-án hurcolták el a lakásáról, majd szabadon engedték, de később a Bukarestbe csődí­tett Zsil-völgyi bányászok agyba-főbe verték. Életve­szélyes állapotban szállítot­ták az egyik bukaresti klini­kára és intenzív osztályon kezelték. Amikor állapota ja­vulást mutatott, június 18-án letartóztatták és átszállítot­ták a jilavai börtönkórházba, ahol jelenleg is kezelik Német—német márka (Folytatás az 1. oldalról.) teszik felelőssé. Követelik azt is, hogy hozzák nyilvános­ságra a júniusi zavargások idején meghalt, eltűnt vagy megsebesült emberek teljes névsorát. Kérik, hogy a parlament szavazzon meg olyan törvényt, amely meg­tiltja, hogy bármilyen kato­nai alakulatot vessenek be békés tüntetők ellen. Sürge­tik, hogy a kormány bizto­sítsa az egyetemek sérthetet­lenségét. Pontjaik között szerepel a televízió vezetői­nek leváltása, mert — a di­ákszervezetek szerint a — te­levízió részrehajlóan. félre­magyarázható módon, félre­tájékoztatva mutatta be a bukaresti eseményeket. Ugyancsak követelik, hogy a június 13—15-ei zavargásod A pénzügyi unió az első nagy lépés a két német ál­lam egyesülése felé — han­goztatta vasárnap egy fővá­rosi takarékpénztárban az NDK miniszterelnöke. A pénzügyi átállás körülmé­nyeiről személyesen is meg­győződni kívánó Lothar de Maiziere szerint „megfor­díthatatlan lépésről" van szó. Egyúttal felhasználta az alkalmat arra, hogy a jelen levő újságírók előtt újfent letegye a garast Berlin, mint az egységes német állam fő­városa és kormányzati szék­helye mellett. Az NSZK pénzügyminisz­tere ugyancsak egy berlini takarékpénztár fiókjában nyilatkozott a történelmi eseményről. Theo Waigel a Leipziger Strassén levő nagyforgalmú pénzintézetet kereste föl, ahol tudósítók előtt elégedetten állapította meg. hogy a keletnémetek túlnyomd többsége csupán töredékét veszi igénybe az első gyorssegélyként kifizet, hető 2 ezer márkának. A legtöbb igénylő beérte va­sárnap 300-500 márkával. A miniszter felhívta az NDK polgarait, hogy bánjanak, ugyanolyan felelősségtelje­sen a márkával, mint aho­gyan az NSZK polgárai 1948 óta teszik. Márkus Meckel keletné­met külügyminiszter vasár­nap leszögezte, hogy az NDK kölcsönös egyetértés alapján kívánja rendezni a német—német pénzügyi unió kihatásait a KGST-tagálla­mokkal. Berlin a jövőben is a kelet-európai országokhoz fűződő gazdasági kapcsola­tok bővítésére törekszik, még ha e kapcsolatok új alapokra helyeződnek is. A külügyminiszter elismerte, hogy az utóbbi időben mint. egy 20 százalékkal visszaesett az. NDK és a KGST-tagálla­mok kereskedelmi forgalma. Ennek oka elsősorban az, hogy az NDK felmondta, il­letve nem teljesítette a megkötött szállítási szerző­deseket. Márkus Meckel síkraszállt azért, hogy egy átmeneti idő­szak alatt különleges rend­szabályokat léptessenek élet­be a kétoldalú gazdasági kapcsolatok teljes összeom­lásának megelőzése végett. Szeged új erőtérben (1.) Á város és a pártok Hogy milyen is lesz közeli jö­vőnk. mindannyiunk müve is. A rendszerváltás mozgalmas hónap­jaiban ugyan elfelejtődött az 1988— 89-ben még hangos jelszó az „alul­ról építkezésről", ami az MSZMP­vezetés reformjai ellen fogalmazó­dott meg a demokratikus népi kez­deményezések védelmében. Am mai politikai aktusaink még mindig a „felülről építkező" reformpolitika régi gyakorlatát mutatják, ami I. Pétertől és II. Frigyestől kezdve fo­lyamatosan jellemezte Európa e ke­leti régióját. Nem tagadva a felül­ről vezényelt reformok jelentőségét, tudnunk kell: a város társadalmá­nak magának is hozzá kell járul­nia új létformáinak kialakításához. Egyensúly Az egyik legfontosabb kérdés az — készülvén a helyhatósági válasz­tásokra —, hogy' milyen mértékig lehet és szabad a politikai pártok vetélkedésének szinterévé tenni a várqs közéletét. Hasznos-e ez, vagy kános a városi önkormányzat köz­ügyei szempontjából? A választ az összehasonlítás felöl közelíthetjük meg. Nyugat-európai példák többféle kialakult gyakorlatot mutatnak. Van olyan magatartástípus, amely az egészséges helyi politikai egyen­súly fenntartása miatt más pártra szavaz, ha a parlamentről van szó. és megint másokra, ha a városában van választás, elkerülendő a párt­diktatúrák és a helyi partmaffiak kialakulását Ilyen európai példák sorát lehetne említeni. Szocialista párti ismerőseim például a spanyol­országi Santiago de Compostelában tavaly a Népi Szövetségre szavaztak ilyen megfontolásból, arra a párt­ra, melynek vezetője. Fraga Iribar­ne még Franco tábornok sajtómi­nisztereként lett ismertté. Figyelni kell azonban arra a má­sik típusú európai gyakorlatra is, amely az országos politikai párto­kat ellensúlyozandó, helyi válasz­tási pártokat hoz létre, melyek egy­egy kisebb közösség (pl. város) ér­dekeit képviselik — világnézeti-po­litikai megfontolások nélkül —, jó lehetőséget és segítséget, adva a pártokon kívüli, független jelöltek Indulásához. Ma például Madrid város tanácsában a többséget ilyen városi párt alkotja. Ez a párttípus nem idegen a ko­rábbi magyar, de a két világháború közötti szegedi gyakorlattól sem. Az 1920-as években például Szege­den született egy „Várisi Párt", amely a politikai pártok civódásai miatt kis hatékonyságú városi ön­kormányzat közös érdekeit kívánta képviselni. Ilyen „városi pártokban", de azo­kon kivül is, önallóan jelenhetnek meg a választási harcban a város érdekvédelmi szervezetei és cso­portjai (kereskedők, iparosok szö­vetségei. ügyvédi kamara, pedagó­gusok. egyetemek korporációi, a szakszervezetek), valamint a vallás­felekezetek külön érdekei is. ame­lyeknek ugyancsak helyes lenne képviselethez jutniuk, ha kiegyen­súlyozott várospolitikát akarunk. Hogy ezek hogyan, milyen módon kaphatnak majd Szegeden képvise­letet. az az új helyhatósági válasz­tásokai előkészítő törvénytől is függ. Ha erre nem lesz mód, félő. hogv a városi önkormányzat épülete párt­érdekek arénájává válik. Egy finom egyensúlyt türelmes tárgyalásokon lehetne előkészíteni, ahol a „városhaza" féltése és egy minden polgár ló közérzetét és biz­tonságát garantáló felfogás kell. hogy mozgassa a várospolitikusokat. A polgármester Természetesen a politikai pártok vetélkedése fontos szerepet kell. hogy kapjon a várospolitikában is. mert ez — ha az előbb említett szempontokra figyelni tudunk — elsősorban a város érdekeiért való élesztő rivalizálás lesz. Külön meg­fontolást érdemel azonban a polgár­mester személye; e posztra jelölte­ket. ugyanis nagy valószínűséggel elsősorban politikai pártok és koa­líciók fognak állítani. Milyen legyen a viszonya a leen­dő polgármesternek a pártokhoz és saját pártjához? Ügy gondolom, hogy a polgár­mesternek pártok felett kell állnia, összérdekeí. kell képviselnie, ezért megbízatásának idejére Jel kellene függesztenie párttagságát. anélkül persze, hogy bárki is politikai, er­kölcsi. világnézeti elkötelezettségé­től meg akarná fosztani, vagy eb­ben korlátozni. Emberi hitvallását tiszteletben kell tartani, hiszen ilven motívumok is szerepet játsza­nak abban, hogy éppen ki győz a választásokon. Mástól kell óvni le­endő polgármestereinket! Egyrészt el kell kerülni a látsza­tát és a lehetőségét is annak, hogy a polgármester tetteit pártjának vezetősége és a pártfegvelem dik­tálja (ás nem az önkormányzati tes­tület. Másrészt, számolni kell azzal is. hogy a városi önkormányzati tes­tületben többséget szerző politikai csoport és a polgármester esetleg nem azonos párt tagjai. A polgár­mesternek ezért nem saját pártjá­nak. hanem az önkormányzati tes­tületnek a programját kell felvál­lalnia és végrehajtania, tgv érhet­jük el azt hogy nem egy párt. ha­nem a város győz a helyhatósági választásokon. A város méltósága A „milyen Szegedet akarunk?" kérdése mindennapi életünket érin­tő kérdés, de nemcsak egzisztenciá­lis. hanem etikai, esztétikai és stí­luskérdés is. Kívánatos lenne ezért, ha az önkormányzati posztokért és helyekért vetélkedők helyi kódex­ben rögzítenék előzetesen a játék­szabályokat. Arra gondolok, hogy a helyhatósági választásokra esetleg ki kellene tűzni egy fair píay-díjat, s ezt éppen Szeged nyerhetné meg. Az foglalkoztat ugyanis, hogy a választási kampány során nem vál­hatnánk-e a méltóság városává, ahol büntetőpont járna a méltatlan, bántó akciókért. Jó lenne például, ha a vetélkedő politikai csoportok é» személyek lemondanának a pla­kátháború eszközeiről! Ma eső, szél és kezek szaggatta plakátfoszlányok rondítják el a vá­rost. nem kellene feltétlenül tovább csúfítani! A helyi rádió, a tv, az újságok és röplapok eszközeit kelle­ne alkalmazni az élőszó vonzása mellett. Az erre szánt pénzt plaká­tok helyett a varos céljaira lehetne fordítani. E javaslat közben persze arra is gondolok, hogyan lehetne a külön­böző pártok, csoportok, személyek esélyegyenlőségén javítani: hogy ne feltétlenül az győzzön, akinek több kidobandó pénze van a választási kampányra (Folytatjuk.) Anderle Áriám Folytatódik az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka Az Országgyűlés megbízott elnöke — az alkotmány 22. paragrafusának (3) bekezdése alapján — összehívta a rendkívüli ülésszak következő ülését, amely július 2­án délelőtt 10.30 órakor kezdődik. Az ülésen a képviselők várhatóan az alábbi előter­jesztéseket tárgyalják meg: — törvényjavaslat a Magyar Köztársaság alkot­mányának módosításáról (az önkormányzatok kérdésé­ben): — törvényjavaslat a helyi önkormányzatokról; — törvényjavaslat a Magyar Köztársaság alkotmá­nyának módosításáról (a címer kérdésében); — törvényjavaslat a népszavazásról és a népi kez­deményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosí­tásáról; — törvényjavaslat az országgyűlési képviselők vá­lasztásáról szóló 1989. évi XXIV. törvény módosításá­ról; — országgyűlési határozati javaslat a népszavazás elrendeléséről; — törvényjavaslat az állam, és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról; — törvényjavaslat az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóió 1990. évi VII. törvény módosításáról; — az elektronikus és nyomtatott sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság (közbenső) jelentése tevé­kenységéről. A testület ezen túl személvi kérdésben is dönt, megválasztja az Alkotmánybíróság további öt tag­ját. (MTI) Megszűnt a belnémet határ Vasárnap délelőtt a Ba­jorországot és Türingiát ösz­szekötő hönbaehi határát­kelőhelyen a két német ál­lam belügyminisztere alá­irta azt a kormányközi megállapodást, amelynek ér­telmében július elsejétől megszűnt mindennemű sze­mély- és útlevél-ellenőrzés az NDK és az NSZK ha­tárán , Az egyezmény értelmé­ben jélentőségét vesztette á Balti-tenger és a Fichtel­berg között húzódó, 1400 kilométer hosszú határsza­kasz. Peter-Michael Dies­tel keletnémet belügymi­niszter „történelmi hord­erejűnek" nevezte az alá­írást, rámutatva arra, hogy több mint negyven éven át csakis ,.embei-telen tűz­paranccsal lehetett érvényt szerezni a németeket elvá­lasztó határnak". A német—nómet határon szolgáló mintegy 14 000 ke­letnémet határőr égy része — 6000 fő — a keleti ha­tárokra kerül át. Mit akarnak a vajdasági magyarok? Szerbiában vasárnap meg­kezdődött a népszavazás, amelyen a köztársaság 6.6 millió választópolgára arról dönthet, hogy előbb elfo­gadják-e az új szerb alkot­mányt, és csak utána tart­sanak többpárti választást, vagy pedig fordított legyen a sorrend. A kérdés nagy politikai vihart kavart mind Szerbiában, mind a többi tagköztársaságban. Szlové­niában és Horvátországban már megtartották a szabad választást, amelyen ellenzé­ki erök győztek. Szerbiában tavaly voltak előre hozott választások, azokon azonban ellenzéki pártok nem indít­hattak jelöltet. A referendum kétnapos, hétfő estig tart. és az ered­ményt valamikor a jövő hét középén hozzák majd nyil­vánosságra. A Szerb Szocialista Szö­vetség kiáltványban szólí­totta fel a választópolgáro­kat arra, hogy szavazzanak igennél, tehát amellett fog­laljanak állást, hogy előbb az alkotmányt fogadják el. Külön kiemeli a felhívás azt. hogy az új alkotmány mel­lett szóló szavazat olyan Ko­szovo létrehozását jelenti egyben; amelynek révén gá­tat vetnek a gyűlölködésnek és a felelemnek. A doku­mentum utal ezzel kapcso­latban a „fenyegető polgár­háborúra" is. A szerb ellenzeki pártok viszont egyöntetűen elvetet­ték a referendumot, amelyet „egyoldalú, törvénytelen és kommunista félrevezetas­nek" neveztek. Az alapvető kérdés az, hogy az alkot­mányt többpárti alkotmá­nyozó parlament fogadja-e ei, vagy a jelenlegi kommu­nista képviselőház — szö­gezték le az ellenzéki pár­tok. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége ál­lásfoglalásában éppen a ter­vezett alkotmány hiányossá­gaira való tekintettél szólí­totta fel a szervezet tagjait, a vajdasági magyarokat, hogy szavazzanak nemmel. A VDMK leszögezte, hogy olyan alkotmány mellett száll síkra, amely szavatolja a kisebbségek egyéni és kollektív jogait, és a kisebb­ségeket figyelembe vevő ön­kormányzatok megteremté­sének lehetőségét. A vajda­sági magyarék — mint ko­rábbi állásfoglalásaikból is 'kitűnt — főként azt kifogá­solják, hogv az alkotmány­tervezet nem szól külön az anyanyelvi oktatásról, és csak a nemzetiségek lakta területeken teszi hivatalossá az anyanyelv használatát. Sereimesnek tartják azt is, hogy a készülő alaptörvény „hiányos megfogalmazáso­kat" tartalmaz az autonó­miával kapcsolatban. A szerb köztársasági el­nökség most közzétett javas­latában egyébként úgy fo­galmaz, hogy a „Szerb Szo­cialista Köztársaság a szerb nemzet, valamint a köztár­saságban élő többi nemzet és nemzetiség egységes és demokratikus állama, és a jugoszláv föderáció - tágja". Kitér a javaslat arra. hogy Szerbiában gét autonóm tartomány létezik, a Vajda­ság és Koszóvó, de az itt ér­vényesülő autonóm testüle­tekről kevés konkrétumot fogalmaz még. Viszont le­szögezi, hogy a tartomány hatásköre nem terjedhet ki az egész államot megillető feladatokra. A referendum eredménye aligha kétséges, főként' mi­vel a szavazatokat egész Szerbiára nézve összesítik. Nem mutatják ki külön pél­dául a Vajdaságban és Ko­szovóban leadott voksokat. Altalános a vélemény, hogy az igen szavazatok lesznek többségben, de többnyire kétségesnek tartják, azt. hogy ez valóban tartósan be­fólyásolja-e majd Szerbia jövőjét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom