Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)
1990-07-02 / 159. szám
Körkép 1990. július 2., hétfő Áz SZDSZ a hitoktatásról A Szabad Demokraták Szövetségének Országos Tanácsa pénteki, az éjszakai órákba nyúlt ülésén három, egymással összefüggő határozatot fogadott el a hitoktatás kérdéséről. A tanács megerősítette az ügyvivői testület állásfoglalását, amely síkra száll mind a hitoktatás szabadsága, mind az állam és az egyház következetes elválasztása mellett. Az állásfoglalás szerint az állami iskolákban csak a tanrenden és órarenden kívüli fakultatív hitoktatás teszi lehetővé, hogy a különböző vallási felekezetekhez tartozó, valamint felekezeten kívüli szülők gyermekei kényszer és megkülönböztetés nélkül tanulhassanak együtt. Az SZDSZ szerint a hitoktatás az egyházak missziós feladata, ugyanakkor a szabaddemokraták javasolják egy, a zsidó-keresztény hagyományokról, a nagy vallásokról szóló kulturális tantárgy mindenki számára kötelező felvételét. Ügy döntött a tanács, hogy az Országgyűlés hétfői ülésén az egyházi törvény kiegészítéséről javaslatot terjeszt be. E módosítás megengedhetetlennek nyilvánítaná, hogy a hitoktatás az állami iskolákban a tanrend része legyen; a hitoktatók a tanári kar tagjai legyenek; a vallási tárgyak bekerüljenek a tanulók bizonyítványaiba, továbbá, hogy a hitoktatás az iskola költségvetését terhelje. Ügy döntött továbbá a tanács, hogy amennyiben az Országgyűlés ezt a törvénykiegészítést elveti, az SZDSZ az Alkotmánybírósághoz fordul, hogy az Andrásfalvy Bertalan miniszter által javasolt megoldással szemben érvényesítse a lelkiismereti szabadság, az egyházak autonómiája, az állam és az egyház elválasztása alkotmányos előírásait. Végül az SZDSZ külön határozatban sürgeti a kormányzatot: mielőbb biztosítsa az egyházak működéséhez szükséges ingatlanigények kielégítését, hogy a hitoktatást saját erejükből is képesek legyenek megoldani, s fakultatív, órarenden kívüli módon se szoruljanak az állami iskolák közreműködésére. kivizsgálására alakított parlamenti bizottság jelentését hozzák majd nyilvánosságra. Szombaton Bukarestben a belügyminisztérium sajtóosztálya közleményben adott tájékoztatást a letartóztatásban lévő Marian Munteanu egészségi állapotáról. A kiadott orvosi jelentés szerint Munteanu általános egészségi állapota kielégítőnek nevezhető. Két bokájáról levették a gipszet, mert a röntgenleletek nem mutattak ki törést. Az ütlegeléstől azonban koponyasérülést, különböző borda- és kéztöréseket szenvedett és teste tele van zúzódásokkal. Munteanut június 13-án hurcolták el a lakásáról, majd szabadon engedték, de később a Bukarestbe csődített Zsil-völgyi bányászok agyba-főbe verték. Életveszélyes állapotban szállították az egyik bukaresti klinikára és intenzív osztályon kezelték. Amikor állapota javulást mutatott, június 18-án letartóztatták és átszállították a jilavai börtönkórházba, ahol jelenleg is kezelik Német—német márka (Folytatás az 1. oldalról.) teszik felelőssé. Követelik azt is, hogy hozzák nyilvánosságra a júniusi zavargások idején meghalt, eltűnt vagy megsebesült emberek teljes névsorát. Kérik, hogy a parlament szavazzon meg olyan törvényt, amely megtiltja, hogy bármilyen katonai alakulatot vessenek be békés tüntetők ellen. Sürgetik, hogy a kormány biztosítsa az egyetemek sérthetetlenségét. Pontjaik között szerepel a televízió vezetőinek leváltása, mert — a diákszervezetek szerint a — televízió részrehajlóan. félremagyarázható módon, félretájékoztatva mutatta be a bukaresti eseményeket. Ugyancsak követelik, hogy a június 13—15-ei zavargásod A pénzügyi unió az első nagy lépés a két német állam egyesülése felé — hangoztatta vasárnap egy fővárosi takarékpénztárban az NDK miniszterelnöke. A pénzügyi átállás körülményeiről személyesen is meggyőződni kívánó Lothar de Maiziere szerint „megfordíthatatlan lépésről" van szó. Egyúttal felhasználta az alkalmat arra, hogy a jelen levő újságírók előtt újfent letegye a garast Berlin, mint az egységes német állam fővárosa és kormányzati székhelye mellett. Az NSZK pénzügyminisztere ugyancsak egy berlini takarékpénztár fiókjában nyilatkozott a történelmi eseményről. Theo Waigel a Leipziger Strassén levő nagyforgalmú pénzintézetet kereste föl, ahol tudósítók előtt elégedetten állapította meg. hogy a keletnémetek túlnyomd többsége csupán töredékét veszi igénybe az első gyorssegélyként kifizet, hető 2 ezer márkának. A legtöbb igénylő beérte vasárnap 300-500 márkával. A miniszter felhívta az NDK polgarait, hogy bánjanak, ugyanolyan felelősségteljesen a márkával, mint ahogyan az NSZK polgárai 1948 óta teszik. Márkus Meckel keletnémet külügyminiszter vasárnap leszögezte, hogy az NDK kölcsönös egyetértés alapján kívánja rendezni a német—német pénzügyi unió kihatásait a KGST-tagállamokkal. Berlin a jövőben is a kelet-európai országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok bővítésére törekszik, még ha e kapcsolatok új alapokra helyeződnek is. A külügyminiszter elismerte, hogy az utóbbi időben mint. egy 20 százalékkal visszaesett az. NDK és a KGST-tagállamok kereskedelmi forgalma. Ennek oka elsősorban az, hogy az NDK felmondta, illetve nem teljesítette a megkötött szállítási szerződeseket. Márkus Meckel síkraszállt azért, hogy egy átmeneti időszak alatt különleges rendszabályokat léptessenek életbe a kétoldalú gazdasági kapcsolatok teljes összeomlásának megelőzése végett. Szeged új erőtérben (1.) Á város és a pártok Hogy milyen is lesz közeli jövőnk. mindannyiunk müve is. A rendszerváltás mozgalmas hónapjaiban ugyan elfelejtődött az 1988— 89-ben még hangos jelszó az „alulról építkezésről", ami az MSZMPvezetés reformjai ellen fogalmazódott meg a demokratikus népi kezdeményezések védelmében. Am mai politikai aktusaink még mindig a „felülről építkező" reformpolitika régi gyakorlatát mutatják, ami I. Pétertől és II. Frigyestől kezdve folyamatosan jellemezte Európa e keleti régióját. Nem tagadva a felülről vezényelt reformok jelentőségét, tudnunk kell: a város társadalmának magának is hozzá kell járulnia új létformáinak kialakításához. Egyensúly Az egyik legfontosabb kérdés az — készülvén a helyhatósági választásokra —, hogy' milyen mértékig lehet és szabad a politikai pártok vetélkedésének szinterévé tenni a várqs közéletét. Hasznos-e ez, vagy kános a városi önkormányzat közügyei szempontjából? A választ az összehasonlítás felöl közelíthetjük meg. Nyugat-európai példák többféle kialakult gyakorlatot mutatnak. Van olyan magatartástípus, amely az egészséges helyi politikai egyensúly fenntartása miatt más pártra szavaz, ha a parlamentről van szó. és megint másokra, ha a városában van választás, elkerülendő a pártdiktatúrák és a helyi partmaffiak kialakulását Ilyen európai példák sorát lehetne említeni. Szocialista párti ismerőseim például a spanyolországi Santiago de Compostelában tavaly a Népi Szövetségre szavaztak ilyen megfontolásból, arra a pártra, melynek vezetője. Fraga Iribarne még Franco tábornok sajtóminisztereként lett ismertté. Figyelni kell azonban arra a másik típusú európai gyakorlatra is, amely az országos politikai pártokat ellensúlyozandó, helyi választási pártokat hoz létre, melyek egyegy kisebb közösség (pl. város) érdekeit képviselik — világnézeti-politikai megfontolások nélkül —, jó lehetőséget és segítséget, adva a pártokon kívüli, független jelöltek Indulásához. Ma például Madrid város tanácsában a többséget ilyen városi párt alkotja. Ez a párttípus nem idegen a korábbi magyar, de a két világháború közötti szegedi gyakorlattól sem. Az 1920-as években például Szegeden született egy „Várisi Párt", amely a politikai pártok civódásai miatt kis hatékonyságú városi önkormányzat közös érdekeit kívánta képviselni. Ilyen „városi pártokban", de azokon kivül is, önallóan jelenhetnek meg a választási harcban a város érdekvédelmi szervezetei és csoportjai (kereskedők, iparosok szövetségei. ügyvédi kamara, pedagógusok. egyetemek korporációi, a szakszervezetek), valamint a vallásfelekezetek külön érdekei is. amelyeknek ugyancsak helyes lenne képviselethez jutniuk, ha kiegyensúlyozott várospolitikát akarunk. Hogy ezek hogyan, milyen módon kaphatnak majd Szegeden képviseletet. az az új helyhatósági választásokai előkészítő törvénytől is függ. Ha erre nem lesz mód, félő. hogv a városi önkormányzat épülete pártérdekek arénájává válik. Egy finom egyensúlyt türelmes tárgyalásokon lehetne előkészíteni, ahol a „városhaza" féltése és egy minden polgár ló közérzetét és biztonságát garantáló felfogás kell. hogy mozgassa a várospolitikusokat. A polgármester Természetesen a politikai pártok vetélkedése fontos szerepet kell. hogy kapjon a várospolitikában is. mert ez — ha az előbb említett szempontokra figyelni tudunk — elsősorban a város érdekeiért való élesztő rivalizálás lesz. Külön megfontolást érdemel azonban a polgármester személye; e posztra jelölteket. ugyanis nagy valószínűséggel elsősorban politikai pártok és koalíciók fognak állítani. Milyen legyen a viszonya a leendő polgármesternek a pártokhoz és saját pártjához? Ügy gondolom, hogy a polgármesternek pártok felett kell állnia, összérdekeí. kell képviselnie, ezért megbízatásának idejére Jel kellene függesztenie párttagságát. anélkül persze, hogy bárki is politikai, erkölcsi. világnézeti elkötelezettségétől meg akarná fosztani, vagy ebben korlátozni. Emberi hitvallását tiszteletben kell tartani, hiszen ilven motívumok is szerepet játszanak abban, hogy éppen ki győz a választásokon. Mástól kell óvni leendő polgármestereinket! Egyrészt el kell kerülni a látszatát és a lehetőségét is annak, hogy a polgármester tetteit pártjának vezetősége és a pártfegvelem diktálja (ás nem az önkormányzati testület. Másrészt, számolni kell azzal is. hogy a városi önkormányzati testületben többséget szerző politikai csoport és a polgármester esetleg nem azonos párt tagjai. A polgármesternek ezért nem saját pártjának. hanem az önkormányzati testületnek a programját kell felvállalnia és végrehajtania, tgv érhetjük el azt hogy nem egy párt. hanem a város győz a helyhatósági választásokon. A város méltósága A „milyen Szegedet akarunk?" kérdése mindennapi életünket érintő kérdés, de nemcsak egzisztenciális. hanem etikai, esztétikai és stíluskérdés is. Kívánatos lenne ezért, ha az önkormányzati posztokért és helyekért vetélkedők helyi kódexben rögzítenék előzetesen a játékszabályokat. Arra gondolok, hogy a helyhatósági választásokra esetleg ki kellene tűzni egy fair píay-díjat, s ezt éppen Szeged nyerhetné meg. Az foglalkoztat ugyanis, hogy a választási kampány során nem válhatnánk-e a méltóság városává, ahol büntetőpont járna a méltatlan, bántó akciókért. Jó lenne például, ha a vetélkedő politikai csoportok é» személyek lemondanának a plakátháború eszközeiről! Ma eső, szél és kezek szaggatta plakátfoszlányok rondítják el a várost. nem kellene feltétlenül tovább csúfítani! A helyi rádió, a tv, az újságok és röplapok eszközeit kellene alkalmazni az élőszó vonzása mellett. Az erre szánt pénzt plakátok helyett a varos céljaira lehetne fordítani. E javaslat közben persze arra is gondolok, hogyan lehetne a különböző pártok, csoportok, személyek esélyegyenlőségén javítani: hogy ne feltétlenül az győzzön, akinek több kidobandó pénze van a választási kampányra (Folytatjuk.) Anderle Áriám Folytatódik az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka Az Országgyűlés megbízott elnöke — az alkotmány 22. paragrafusának (3) bekezdése alapján — összehívta a rendkívüli ülésszak következő ülését, amely július 2án délelőtt 10.30 órakor kezdődik. Az ülésen a képviselők várhatóan az alábbi előterjesztéseket tárgyalják meg: — törvényjavaslat a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról (az önkormányzatok kérdésében): — törvényjavaslat a helyi önkormányzatokról; — törvényjavaslat a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról (a címer kérdésében); — törvényjavaslat a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény módosításáról; — törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXIV. törvény módosításáról; — országgyűlési határozati javaslat a népszavazás elrendeléséről; — törvényjavaslat az állam, és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról; — törvényjavaslat az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóió 1990. évi VII. törvény módosításáról; — az elektronikus és nyomtatott sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság (közbenső) jelentése tevékenységéről. A testület ezen túl személvi kérdésben is dönt, megválasztja az Alkotmánybíróság további öt tagját. (MTI) Megszűnt a belnémet határ Vasárnap délelőtt a Bajorországot és Türingiát öszszekötő hönbaehi határátkelőhelyen a két német állam belügyminisztere aláirta azt a kormányközi megállapodást, amelynek értelmében július elsejétől megszűnt mindennemű személy- és útlevél-ellenőrzés az NDK és az NSZK határán , Az egyezmény értelmében jélentőségét vesztette á Balti-tenger és a Fichtelberg között húzódó, 1400 kilométer hosszú határszakasz. Peter-Michael Diestel keletnémet belügyminiszter „történelmi horderejűnek" nevezte az aláírást, rámutatva arra, hogy több mint negyven éven át csakis ,.embei-telen tűzparanccsal lehetett érvényt szerezni a németeket elválasztó határnak". A német—nómet határon szolgáló mintegy 14 000 keletnémet határőr égy része — 6000 fő — a keleti határokra kerül át. Mit akarnak a vajdasági magyarok? Szerbiában vasárnap megkezdődött a népszavazás, amelyen a köztársaság 6.6 millió választópolgára arról dönthet, hogy előbb elfogadják-e az új szerb alkotmányt, és csak utána tartsanak többpárti választást, vagy pedig fordított legyen a sorrend. A kérdés nagy politikai vihart kavart mind Szerbiában, mind a többi tagköztársaságban. Szlovéniában és Horvátországban már megtartották a szabad választást, amelyen ellenzéki erök győztek. Szerbiában tavaly voltak előre hozott választások, azokon azonban ellenzéki pártok nem indíthattak jelöltet. A referendum kétnapos, hétfő estig tart. és az eredményt valamikor a jövő hét középén hozzák majd nyilvánosságra. A Szerb Szocialista Szövetség kiáltványban szólította fel a választópolgárokat arra, hogy szavazzanak igennél, tehát amellett foglaljanak állást, hogy előbb az alkotmányt fogadják el. Külön kiemeli a felhívás azt. hogy az új alkotmány mellett szóló szavazat olyan Koszovo létrehozását jelenti egyben; amelynek révén gátat vetnek a gyűlölködésnek és a felelemnek. A dokumentum utal ezzel kapcsolatban a „fenyegető polgárháborúra" is. A szerb ellenzeki pártok viszont egyöntetűen elvetették a referendumot, amelyet „egyoldalú, törvénytelen és kommunista félrevezetasnek" neveztek. Az alapvető kérdés az, hogy az alkotmányt többpárti alkotmányozó parlament fogadja-e ei, vagy a jelenlegi kommunista képviselőház — szögezték le az ellenzéki pártok. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége állásfoglalásában éppen a tervezett alkotmány hiányosságaira való tekintettél szólította fel a szervezet tagjait, a vajdasági magyarokat, hogy szavazzanak nemmel. A VDMK leszögezte, hogy olyan alkotmány mellett száll síkra, amely szavatolja a kisebbségek egyéni és kollektív jogait, és a kisebbségeket figyelembe vevő önkormányzatok megteremtésének lehetőségét. A vajdasági magyarék — mint korábbi állásfoglalásaikból is 'kitűnt — főként azt kifogásolják, hogv az alkotmánytervezet nem szól külön az anyanyelvi oktatásról, és csak a nemzetiségek lakta területeken teszi hivatalossá az anyanyelv használatát. Sereimesnek tartják azt is, hogy a készülő alaptörvény „hiányos megfogalmazásokat" tartalmaz az autonómiával kapcsolatban. A szerb köztársasági elnökség most közzétett javaslatában egyébként úgy fogalmaz, hogy a „Szerb Szocialista Köztársaság a szerb nemzet, valamint a köztársaságban élő többi nemzet és nemzetiség egységes és demokratikus állama, és a jugoszláv föderáció - tágja". Kitér a javaslat arra. hogy Szerbiában gét autonóm tartomány létezik, a Vajdaság és Koszóvó, de az itt érvényesülő autonóm testületekről kevés konkrétumot fogalmaz még. Viszont leszögezi, hogy a tartomány hatásköre nem terjedhet ki az egész államot megillető feladatokra. A referendum eredménye aligha kétséges, főként' mivel a szavazatokat egész Szerbiára nézve összesítik. Nem mutatják ki külön például a Vajdaságban és Koszovóban leadott voksokat. Altalános a vélemény, hogy az igen szavazatok lesznek többségben, de többnyire kétségesnek tartják, azt. hogy ez valóban tartósan befólyásolja-e majd Szerbia jövőjét.