Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-02 / 159. szám

i jj» '&} -C * WpT 1990. július 2., hétfő Amiről beszélnek Vízről, levegőről, talajról — a kerekasztal körül A környezetsédelem divatos kifejezésből hovatovább igazi, mindennapjainkat átjáró mozgalom lesz. Olyan, amelyhez mindannyiunknak köze van*olyan, amelybe mindannyiunknak van beleszólása. A Szegeden nemrég megalakult környezetvédelmi kerekasztal, melynek programját 14 párt és társadalmi szervezet elfogadta, rendszeresen tanácskozik á Bálint Sándor Művelődési Házban a városban és a dél-alföldi régióban tapasztalható egészségtelen jelenségekről, s a teendőkről. Hogy milyen aktuális kérdések foglalkoztatják azokat, akik körbeülik a kerekasztalt, aiTÓI Kiss Ernő, a társaság elnöke és egyik tagja, dr. Nemcsák János, a JATE biokémiai tanszékének docense tájékoztatott. Út mellett ne legeljenek! A vízszennyezésről és a talajállapotról beszélgetnek mostanság a kerekasztal körül. A szakemberek tartotta előadások, a közösen kialakított vélemények alapján szorgalmazzák, hogy a megelőzés, a talajvédelem érdekében azonnali intézkedések szülessenek. Javaslataikat továbbították a minisztériumba. Egyebek között kérték a légi növényvédelem megtiltását, a fontos élőhelyeket pusztító tarlóégetés megszüntetését, szóvá tették a méregtemetők ügyét. Szükségesnek tartják, hogy a főközlekedési utakon ne lehessen takarmányt szállítani, és hogy a forgalmas utak mentén tiltsák be állatok legeltetését. Azonnal meg kellene szüntetni azt a környezetvédelem ellen ható intézkedést, amely szerint az ipari üzemekben fölszerelt tisztítóberendezések adókötelesek. Az autópályával kapcsolatban is kialakították véleményüket. Szerintük nem föltétlen szükséges, hogy az ES-ös autóbánná váljék, elegendő lenne az út szélesítése és az, hogy Szatymaz fölött kerülje meg a várost, északon csatlakozva a belgrádi úthoz. így mentesülne a Nagykörút és az egész város attól a hihetetlen, átmenő forgalom okozta zajtól, portól, levegőszennyezéstől, melyet az itt áthaladó európai kocsiözön okoz. Sajnos az utóbbi időben új környezetszennyezési forrásként tartják számon a szegedi ifjúsági napokat is. A Zöld Párt, a Csemete határozottan tiltakozik megrendezése ellen, a kerekasztal kompromisszumos megoldást javasol: csökkentett programmal talán az utána maradó szemét is csökken. Fölvetették a résztvevők azt az ötletet is, hogy külön vízvédelmi szekciót kellene létrehozni Szegeden, mert hogy éppen DélkeletMagyarországon, Csongrád megyében a legpiszkosabbak a vizek: a szennyvizek háromnegyed része minden tisztítás nélkül ömlik a Tiszába. Napirenden tartják egyébként a holtágak, a HoltMaros évtizedek óta élő témáját is. A vízvédelmi koncepció kidolgozásában partner a JATE biokémiai tanszéke, amelvnek kutatói. Nemcsák János irányításával. kísérleteket-kezdtek az E5-ös mentén. Az általuk kifejlesztett módszerekkel mérik a környéken az ólomszennyezés mértékét, a növényekben, a levegőben, az átmenti tavak iszapjában és vizében. Vizsgálják azt is, hogy milyen hatást fejt ki.pz ólomszenynyeződés a biológiai életfolyamatokra: ketrecbe zárt halak a vízi kísérletek alanyai. Ezt a módszert egyébként az USA-ban, az Öt tavak vidékén is szeretnék szabadalmaztatni. Különleges előnye ugyanis, hogy még időben, a tömeges halpusztulás előtt megállapítható a vízi környezet majdan veszélyessé váló elszenynyeződése. Ezáltal tehát megelőző intézkedésekkel meg lehet akadályozni a nagyobb károkat is. A környezetvédelmi kerekasztal — s talán majd a város is — úgy tűnik, jól jár a JATE-sokkal. A Humboldt-ösztöndíjas Nemcsák tanár úr, NSZK-beli tapasztalatait e téren is hasznosítandó. úgy gondolta, létre kellene hozni Szegeden egy környezetvédelmi központot. Ólyan kutatóintézetet. amely arra lenne hivatott, hogy kémiai, biológiai, szociológiai szempontból fölmérné a környezet állapotát. A laikus környezetvédőknek is komoly információt adó intézmény nagyban hozzájárulhatna ahhoz, hogy tiszta, egészséges környezetben éljük le itt a délvidéken napjainkat. Az elképzelések szerint a már eddig is működő szervezeti egységek költöznének egy épületbe — a kiürült laktaríyába vagy a munkásőrség volt főhadiszállására —, ahol összehangolt munkával tartanák kézben a régió környezetvédelmét. Kutató-, oktató- és nevelőintézményként azonban — szoros társadalmi kapcsolataira is építve — állandó szakértői kontrollal védené a 'természetet, tekintet nélkül politikai és gazdasági érdekekre. Sancer — mint mintaterület S még egy ötlet, amely csak hasznára lenne Szegednek: a világkiállítás idején környezetvédelmi kiállításnyílhatna a Sancertavaknál. A tanács, a rektor, a Magyar Környezetvédelmi Egyesület, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium ismeri már ezeket az elképzeléseket, amelyeknek lényege: nyugati cégeknek ajánlanák föl ezt a környéket. Eladatlan technológiájuk így hasznosulna: a levegőszűrő berendezéseknek, víztisztítóknak, a különböző környezetvédő berendezéseknek kiváló reklámalkalom lenne, s egyben a hazai cégek is tájékozódnának a lehetőségekről. A Sancer-tavak környéke az eredeti állapotában visszaállított természet mintaterülete lehetne, amelyet a környezetvédelmi szabvány szerint hoznának helyre. Jó reklám a környezetvédelem ügyének, a városnak és a nyugati cégeknek, s jó üzlet lehet nekünk, ha ennek apropójából netán útfejlesztésre kapunk támogatást. Valami .tehát megmozdult közvetlen környezetünk védelméért: a szavak, szólamok után — bízzunk —. a tettek ideje jön el. Chikán Ágnes A Délmagyarorx^ág pénteki száma Érdekvédelmi kerekasztal? címmel beszámolt a szegedi független érdekvédelmi szervezetek tanácskozásáról, melyből úgy tűnhet, hogy az elhangzott és közölt vélemények egységes álláspontot tükröznek. Valójában ez nem így van, konszenzus nem alakult ki, ezért fontosnak tartjuk, hogy a felvetett kérdésekben — a tanácskozáson is hangoztatott — eltérő véleményünk az olvasók elótt ismert legyen. 1. A volt SZOT-vagyon kérdésében az FSZDL (Liga) álláspontját képviseljük a MSZOSZ által elképzelt felosztás — tulajdonosi jogokhoz juttatva a közpénzekből is(!) szerzett vagyon felett a tagszervezeteit — diszkriminatív, az örökölt szakszervezeti hierarchia bemerevedését szolgálná; épp ezért megenÉrdekvédelem - másként gedhetetlen. A kérdéssel kapcsolatos, a tárgyaláson elhangzott szélsőséges véleményt — „...a vagyon a munkavállaloké(?) legyen..." — nem támogatjuk. 2 A privatizációval kapcsolatban... a munkástanácsok, vállalati önkormányzatok tudják ellensúlyozni a vállalati tanácsok szerepét...": Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint a stratégiai kérdésekben a vállalati tanácsok rendelkeznek (kizárólagosan) döntési jogosítványokkal. Fenti megállapítás így nem helytálló, legfeljebb A munka törvénykönyve által biztosított egyetértési joggal lehet (és kell) élni. Ehhez pedig nem feltétlenül szükséges pl. munkástanács felállítása. Más kérdés, hogy a közeljövőben hogyan alakulnak; ez pedig a kormányon múlik. 3. A közelmúlt (és jelen!) irritálóan magas vezetói prémiumait. valamint a kiemelt nyugdíjakat ugyancsak magasrendű — tudjuk milyen céllal született — jogszabály tette lehetővé (az „én neked, te nekem" elv érvényesülése mellett). A felülvizsgálatok kizárólag e jogszabályok érvényére. módosítására korlátozódhatnak. Álláspontunk az. hogy visszamenőleges hatállyal törvény sem vonhatja vissza e jövedelmeket — hacsak nem állapítható meg büntetőjogi felelősség pl. közvagyon felelőtlen kezelése. Még egy megjegyzés. Megköszönjük az MDF-nek. hogy e találkozót megszervezte, ugyanakkor valljuk, hogy az érdekvédelemnek pártsemlegesnek kell lennie. Éppen ezért hangoztattuk, hogy a rendezendő érdekvédelmi fórum pártoktól független legyen. A helyi kormánypárt szerepe célszerűen az lehet, hogy — megtalálva önmagát — rövidre zárva formális és informális csatornákat, a törvények és rendeletek módosítása végett (sürgősen) közvetíti a kormánynak áz érdekvédelmi szervezetek összehangolt álláspontját, igényeit. Ny éki József, Nagy Imre László Szegedi Független Tervezői Szakszerv czet A fejőstehén samponja Amikor nem egészen két héttel ezelőtt a Mineralimpex vezérigazgatója azt nyilatkozta az MTI-nek: nem lesz az idén benzináremelés, kicsit megnyugodtam. Az emelésről szóló hírek hallatán ugyanis bennem a pumpa kezdett fölemelkedni. Amikor pedig három napja először bemondta a rádió, hogy emelik a benzin árát, akkor az első reakcióm az volt: biztos nem Magyarországról van szó, a második pedig az: mégsem tudott ellenállni a kormány a kísértésnek. Milyen kísértésről van szó? Kicsit szinte már szégyellem újra leírni, amit minden egyes benzináremelésnél leírok, ugyanakkor abban is'bízom, egyszer megelégelik az emberek a diszkriminációt. Az autósok hátrányos megkülönböztetését. A hetvenes években, még szükségszerű áremelések idején történt, hogy az akkori — mint tudjuk, kommunista — kormány rájött, a benzinvásárlás csak átmenetileg esett vissza áremelés után, aztán visszaállt az eredeti szintre, sót meredeken nőtt. Ezután minden gazdasági krízishelyzetkpl a fejőstehénné kinevezett autóstábor zsebébe nyúlt a kormány, s így adódott, hogy mára mind az autók, mind alkatrészeik ára, de legfőképp az üzemanyagé, irreálisan magas szintre futott — függetlenül attól, hogy a világpiacon eközben már lefelé ment az ár. A soros emelésekkor persze sosem mulasztották el hozzátenni azt a demagógiát: még így sem éri el a benzin ára a nyugateurópai szintet. Ha erre azt felelném: a fizetések sem egészen érik el az odaát szokásosat — hasonló demagógiával vádolhatnának. Ehelyett azt mondom: egyetlen árucikk, vagy árucsoport árrendszerét kiragadni, külön kezelni. közgazdaságilag sem helyes. A szorult helyzetben levő kormányok azonban (tudvalevőleg nálunk mindig szorult helyzetűek a kormányok) nem tudtak ellenállni a csábításnak. Arra jöttek ugyanis rá igen gyorsan, hogy az autós egy -^különleges állatfajta. A végtelenségig lehet fejni. Aki ugyanis egyszer beleheiyezhette a fenekét egy saját autóba, többet nem is igen akar kiszállni onnan. Inkább nem eszik (most(hiár a családja sem), nem olvas, nem szórakozik, de kocsival jár — legalább hétvégén. Nos, azt lehetett gondolni, a méltánylandó népjóléti, szociális elveket (is) valló kormány nem nyúl a már kifacsart tehéntőgyhöz, azaz autós zsebhez. Kijózanító a tévedésünk. Hogy ezt a Mineralimpex vezérigazgatója miképp rendezi majd le a kormánykörökkel, az ó dolga. Bár az jut eszembe, amire mostanában, ötvenes évekbeli újságokát lapozgatva csodálkoztam rá újfent. Nevezetesen: a nagy ideológus Révai (ne feledjük: Szegeden még iskola vagyon elnevezve róla), ha bejelentette határozottan, hogyjni nem lesz, abból lehetett tudni, hogy rövid időn belül mi lesz. Szóval, a fejőstehén csábításának az új kormány sem tudott ellenállni. Ami azért szomorú, mert több dolgot is jelez. Nem csupán azt — megengedve persze, hogy a száznapos türelmi idő lejártával csodák is lesznek még —, hogy a fiskális politika tekintetében elődje nyomán jár az Antall-kormány. De jelentősége van annak is, hogy az alkohol és a cigaretták, vagyis mintegy az „élvezeti cikkek" árának emelésével esik '.egybe a benzin-„árváltozás" is. Jelezve: még mindig ott tartunk, hogy az autó, az autózás luxus, aki tehát nem tud lemondani róla, fizesse meg. Hogy a dolgok előbbi természetrajzát figyelembe véve, családok inkább nem esznek, nem költenek semmi „fölöslegesre"... Az effajta gondokat nyilván a kormányfő is érzi. Nagy valószínűséggel.ó is autóval jár, ezért, hogy egyre kevesebb pénze jut például neki is — samponra. Új öltönyről már nem is beszélek, az tán kétszáz liter benzin ára is megvan. Arra kell azonban gondolnom, a kivasalt nyugati államférfiak mellett álló kormányfőnk elhanyagolt külseje: személyes példamutatás. Ember: izzadságszagúan, kitérdelt nadrágban is, de határozottan menetelj célod felé! Ne törjön le egy-két áremelés se! Hisz az út végén ott lesz a tejjel-mézzel(-benzinnel) folyó Kánaán... Vagy nem. (balogh) Az egykor Etelköznek nevezett területet a kora középkorban senki földjének is hívták: a magyar királyság és az.teurázsiai sztyeppe közötti átmenet földjén minden hódító átviharzott. majd egyikük maradandó nyomokat hagyott. Dzsingisz kán unokái és dédunokái számára számtalan apró hercegséget alapított, ezek egyike volt az etelközi Besszarábia. Rásonyi László, a jeles turkológus névmagyarázata szerint a dina&ztiaálapító Basszar Abá (Győző Apa) és udvartartása a korra jellemző módon telepedett rá a helyi lakosságra, viszonylagos stabilitást biztosítva a török veszedelem megjelenéséig... Basszar Aba utódai a magyar és lengyel királyság hűbéresei lettek, bár közben a terület déli részén, a Milkó patak völgyében az erős Kunország nem jelentett valami nagy biztonságot a számukra. ... 1940. június 28-án, déli 12 órakor, a Molotov-Ribbentropp paktum révén szabii kezet kapott szovjet csapatok megszállták a Prut és Dnyeszter közötti területet. Kisinyov (románul: Chijineu; magyarul Kisjenó; a Jenő törzs után; a történelmi Magyarországon legismertebb megfelelője a bihari Köröskisjenó) lett az új tagköztársaság, Moldávia központja. Az „internacionalista", tehát sztálinista szellemiségű Romániai Kommunista Párt lelkesen üdvözölte „a moldáviai munkásság felszabadítását", a románok lelkében azonban ez a jogtiprás SZOMSZÉDOK Moldávia, Moldova, Moldva mély nyomokat hagyott. Ezt hangsúlyozta az évforduló estélyén Cristian Popijteanu a buka-. resti rációban; a történészről illik tudni, hogy a Magazin Istoric című folyóirat főszerkesztője, s annak idején lelkesen szolgálta a kondukátor világmegváltó eszméit. Akár azok a „történészek", akik megalapították és kiadják a Románia Mare (Nagyrománia) című „független hetilapot", a szellemi fasizálódás ezen újabb termékét. Visszatérve a Popijteanu-féle félhivatalos állásfoglaláshoz: nem szalasztotta el az alkalmat, hogy ne'„szúrjon" egyet nyugat felé. A román történészek neológ-bizánci, virágos nyelvezetét használva, nagy ívben említi, miszerint Románia függetlenségi háborújában (1877) tizenegyezer katona maradt a harctéren, akár Budapest ostrománál, 19^4—45-ben... A sahda utalás egyetlen bökkenője: az üldözött és az NSZK-ban elhunyt temesvári-dettai történész, Büchl Antal adatai szerint a románok függetlenségi háborújában (ami lényegében orosz—török háború volt) 29 ezer cári és 2 ezer román katona pusztult el; a „románok" fele pedig csángó volt A Szovjetunió és Románia. Gorbacsov és Iliescu terhes öröksége a moldáviai kérdés. Tavaly már bevezették a szovjet tagköztársaságban a latin írásjeleket, amihez a románoknak elemi joguk van (habár a román nyelvű írásbeliség kezdetei Cirill és Metód utódainak köszönhető). Június elején a hírügynökségek jelentései között sűrűn olvashattunk a haláron tartott román—román találkozókról, a szögesdrótok lebontásáról. Az elemi erejű népi politizálás elől immáron egyik reformkommunista kormányzat sem tud kitérni; az i^ó mindenképpen Iliescunak dolgozik, azt viszont nem jósolhatjuk meg, hogy (Marosvásárhely és az Egyetem tér mintájára) mikor nyúlnak a belső diverzió kiterjesztésével a „moldáviai kérdéshez" — az elkerülhetetlen, halmozódó feszültségek levezetésére. A legkézenfekvőbb bizonyíték erre az a kétértelműség, mellyel Bukarest kezeli ezt a kérdést. Sohasem nyilvánították ki, hogy lezártnak tekintik aZ ügyet, nem nyilatkoztak arról, hogy eltekintenek a határmódosításról. Besszarábia visszacsatolásáról Tudják' Moszkvát a népek önrendelkezésének kérdése örökös sakkban tartja... A jelenlegi román vezetés — bevált és érvényes, több évtizedes hagyományokat éltetve, s külpolitikája szempontjából a Kárpátok Géniusza is ezen elveket tekintette irányadónak — a moldáviai adut Erdély miatt nem csapja az asztalrá. Jól tudja: területgyarapodásának módját — például Trianont A nemzetközi jogi alapokon bármikor kétségbe lehet vonni. Eleve a szeparatizmus vádját aggatja a saját nemzetiségei nyakába, örökös védekezésre késztetve például az erdélyi magyarokat, közben bátorítja a moldáviai románokat. Kiknek elemi joguk az önrendelkezés — ezt viszont Transsylvánia népei csak álmukban reméljék... íme, Nagy-Románia képlete. A Helsinki Záróokmány betűit pedig a kondukátor írta alá. Lelke rajta. Bukarestben csak Moldávia kapcsán esik szó erről. Mely történelmi egységet a magyar történetírás Moldova (nem összetévesztendő a Prágát átszelő Vitává—Moldova folyóval, melynek nevét Smetana költötte zenébe), de legsűrűbben Moldva néven illette; ez utóbbit manapság csak a romániai részre vonatkoztattuk. A változásig, ha bekövetkezik, Besszarábiát említve, nem vétünk a Moldávia kifejezéssel. Többségben úgyis románok lakják. Pataki Sándor