Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-10 / 167. szám

80. évfolyam, 167. szám 1990. július 10., kedd ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Önkormányzati „ellen-törvényjavaslat9 9 Országgyűlés, kiosztott szerepekkel — Közvetlen főtitkárválasztás az SZKP-ban — Hangszergyári capriccio — Magyar kard: arany Czokásos időben és módon folytatta egyelőre meddő J munkáját az Országgyűlés. A tucatnyi indítvány, sür­gősségi javaslat, szereplési kényszer elveszi az időt az érdemi munkától. Pedig az önkormányzati törvény megal­kotása előfeltétele a közelgő helyhatósági választásoknak. A munka hatékonyabbá tételére a házbizottság kénytelen volt időhatárokat szabni: egy képviselőcsoport legfeljebb 3 Interpo lációt, vagy kérdést nyújthat be; interpelláció: 5 perc, válasz: 2 perc, kérdés: 3 perc. Percegünk, percegünk, mint a szú, de az önkormányzati törvényjavaslat (vajon melyik?!) tárgyalása csak a jövő héten folytatódik. Crdekes megállapításokat tesz Ágh Attila politológus a vele készült interjúban a csendes forradalomról és a vál­tás okozta értelmiségi identitászavarokról. Bizonyos meg­állapításai összecsengenek Bihari Mihálynak a Népszabad­ság szombati számában közölt írásával. Falusi perpatvarok és városi sérelmek egyaránt helyet követeltek a mai számban, s csak kevés dolognak örül­hetünk, így például a tenorhármas világbravúrja felidé­zésének. Tandi Lajos be a polémiát az ülésnap végén. Sőt e tárgyban egv komplett önkormányzati „el­len-törvényjavaslatot" ké­szül az SZDSZ beterjeszteni, ily módon kifejezve elége­detlenségét az eredeti ter­vezettel szemben. A komp­romisszumra kész kormány­párti képviselők közül töb­ben ezzel összefüggésben — bár nem a plenáris ülésen — ügy fogalmaztak: nem az a fontos, ki terjeszteti be a törvényjavaslatot, hanem az, hogy valóban demokra­tikus módon, általános meg­elégedettségre szabályozza e kérdéskört. Ennek értelmé­ben — bizottsági viták sorá­ban — néhányan már most késznek mutatkoznak át­gyúrni az eredeti előterjesz­tést, hangoztatva, hogy nyi­tottak minden konstruktív javaslat előtt Végül is az önkormány­zati vita kormánypárti kontra ellenzéki szópárbajá­ban rendkívül eltérő szem­léletmódok húzódtak meg. Ahogy Roszik Gábor, a kor­mánykoalíció legerősebb pártjának képviselője a dél­utáni vitában szemléletesen megfogalmazta: a jelek sze­rint más szemmel olvasta az önkormányzati törvény tervezetét mint ellenzék" képviselőtársai. Az eltérő pozíciókból fakadó megkö­zelítésnek tudható be, hogy miközben a kormánykoalí­cióban helyet foglaló pártpk törvényhozóinak egy részr erős érzelmi töltésű felszó­lalásokban jobbára az ön­kormányzati törvény kor­szakos jelentőségét igyekez­tek kidomborítani, addig az ellenzékhez tartozó képvise­lők, főként szakmai indítta­tást követve, az önkormány­zatok várható működési fel­tételeinek szempontjából a beépített garanciális eleme­ket kutatva vették bonckés alá a javaslatot. A továbbiakban a meg­szokott szereposztás szerint folytatódott a kormányzó pártok és az ellenzék kép­viselőinek polémiája a tör­vénytervezetről. A kor­mányzó párti képviselők ál­talában igyekeztek az elő­terjesztést védelmükbe ven­ni, s annak előremutató ele­meit méltatni, míg az ellen­zékiek a hiányosságokra hívták fel a figyelmet. Ugyanakkor kompromisszu­mos megoldásra szorgalma­zó elemek is fel-felbukkan­tak, legalábbis erre lehet következtetni egy-két MDF­es képviselő megjegyzéséből, akik szerint a módosítások­kal a törvényjavaslaton elő­nyére lehet változtatni. Na£y László felvétele Egy nap — egy napirendi pont Göncz Árpád Csehszlovákiába utazik Göncz Árpád, a Magyar los munkalátogatást tesz a Az Országgyűlés rendkí­vüli ülésszaka — július 9— 10-ei ülésnapja — hétfőn 300 képviselő jelenlétében folytatódott Szabad György megbízott házelnök ismer­tette a tárgysorozatot, amely tovább bővült: az Ország­gyűlés napirendre tűzte Kiss Róbert (SZDSZ) és Pap Já­nos (Fidesz) önálló indítvá­nyát a bős—nagymarosi víz­lépcsőrendszer végleges el­hagyására vonatkozó hatá­rozati javaslatát A képvi­selők elvetették, hogy e té­makört sürgősséggel tár­gyalja a Tisztelt Ház. Ugyanakkor úgy döntöttek, hogy sürgősségi indítvány­ként kerüljön a plénum elé az idei pénzügyi egyensuy javítására tett javaslatok között a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. fö­vény módosításával foglal­kozó törvényjavaslat, ame­lyet a kormány nyújtott be. Ezután újabb interpelláció­kat és kérdéseket vettek fel a napirendre. A tárgysorozat szerint a törvényhozás folytatja a Magyar Köztársaság alkot­mányának módositásáról szóló, valamint az önkor­mányzatokról szóló törvény­javaslat együttes, általános vitáját. Megtárgyalja az idei pénzügyi egyensúly javítá­sát szolgáló törvény- és or­szággyűlési határozatterve­zeteket. Folytatódik az ál­lam- és közbiztonságról szó­ló 1974. évi 17. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat vitája. Ugyancsak folytatja a tör­vényhozás az Állami Va­gyonügynökségről és a hoz­zá tartozó vagyon kezelésé­ről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény mó­dosításáról szóló tervezet vitáját A képviselők ezután megvitatják a nem pártként bejegyzett társadalmi szer­vezetek költségvetési támo­gatásának elosztásáról szóló országgyűlési határozati ja­vaslatot, majd meghallgat­ják az elektronikus és nyom­tatott sajtó privatizációs el­járásait vizsgáló bizottság közbenső" jelentését. A két és fél napos plé­num napirendjének hét pontjából egyet tárgyaltak a képviselők egész nap, ám ennek sem jutottak a végé­re, a soros elnök rekesztette Köztársaság ideiglenes elnö ke Václav Havelnek, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köz­társaság elnökének meghí­vására július 12-én hivata­Cseh és Szlovák Szövetségi Köztarsaságban. (MTI) (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Áz Országos Választási Iroda felhívása Tisztelt Választópolgár! Az Országgyűlés 1990. július 29-ére, vasárnapra népszavazást rendelt el az alábbi kérdésben: „Kívánja-e ön, hogy a köztársasági elnököt köz­vetlen módon válasszák meg?" (Igenlő válasszal elutasítja, nemlegter. válasszal megerősíti az Országgyűlésnek ebben a kérdésben már meghozott döntését, mely szerint a köztársasági elnököt az Országgyűlés választja.) Ezúton értesítünk minden választópolgárt, hogy a népszavazásra nem készül névre szóló értesítési a vá­lasztók nyilvántartásba való felvételéről. A helyi tanács hivatali helyiségében azonban a választók nyilvántar­tása július 20-a után megtekinthető. A népszavazásra feltett kérdésre az 1990. március 25-i, országgyűlési képviselő-választásokra kialakított szavazókörökben szavazhat A törvény lehetőséget ad arra, hogy ha a nép­szavazás napján nem tartózkodik otthon, akkor az ál­landó lakhelye szerint illetékesi tanácstól személyesen kérheti igazolás kiadását az ideiglenes tartózkodási he­lyen való szavazás értíf.itében. Országos Választási Iroda, telefon: 11-73-026 Támad az NB III.? Csak a forradalom volt csendes Aki forradalmat csinál, vagy megdicsőül, vagy elbu­kik. A Magyarországon végbement forradalmi átalakulás erjesztője és motorja egyértelműen az értelmiség volt. Va­jon mely sors jutott e rétegnek? Erről beszélgettünk Ágh Attila politológussal, a Budapesti Közgazdaságtudományt Egyetem Politikatudományi Tanszékének vezetőjével, aki a nyári egyetemen, hétfőn tartott előadást. — Professzor úr! Nemrég a hódmezővásárhelyi Juss című lapban egy jelentést olvashattunk, melyet ön és kollégái készítettek. Címe: Az értelmiség csendes for­radalma. Kérem, fejtse ki röviden, mit jelent a „csen­des forradalom" kifejezés, különös tekintettel a „csen­des" jelzőre! — A Kelet- és Kelet-Kö­zép-Európában lejátszódó fo­lyamatok mély változásokat hoztak magukkal, jellegük mégis más, mirit a klasszi­kus forradalmaké. Orszá­gonként más-más elnevezés­sel illetik azokat, mint pél­dául a csehszlovákiai, nagy tüntetésekkel együtt járót, „gyengéd", vagy „bárso­nyos", míg a hazait többek között „békés", vagy „tár­gyalásos" forradalomként. Magyarországon a változá­sok ideje alatt, azokkal egy időben azonban az értelmi­ség észrevétlen átalakulása megtörtént, magában az értelmiségi létben is alap­vető változás játszódott le. Erre az észrevétlen folya­matra utal a csendes jel­ző, s így válik a kifejezés az átalakulás egyik megnevezé­sévé. — A hazai értelmiségi „réteg" — más országoké­hoz hasonlóan — igen sok­színű, összetett konglomerá­tum. Hogy átváltozását meg­érthessük, ahhoz ismernünk kéne hajdani struktúráját, ön hogyan határozná meg azt? — Durva felosztásban, és a francia példára hivatkoz­va, megközelítően három részre tagozódott, s ez a ta­gozódás általában minden autarchikus berendezkedé­sű államban jellemző. Így megkülönböztethetjük az ud­vari, a szolgáló és a parlagi értelmiség rétegeit, melyek számaránya lefelé haladva egyre nagyobb az összér­telmiségen belül. Az úgyne­vezett udvari értelmiség, az elit az a rész, mely a kor­mányzat tanácsadója, szak­mai felkészültsége magas, ezért a kutatásokban is részt vesz. Ide nemzetközileg is elismert tudósok tartoztak, jól kiépített kapcsolatokkal, akiknek munkájuk végzésé­hez elengedhetetlen szükség volt a már említett kormány körüli feladatok ellátására. Egy csoportjuk ráadásul ket­tős helyzetben volt, hiszen mint korai reformerek, a fennálló rendszert bírálták, miközben munkájukat az azáltal fenntartott intéz­ményekben végezték. A szolgálók a rendszer kiszol­gálásának mindennapi fel­adatait végezték. Az ő el­nevezésük is sértő lehet, ám itt sem feledhető el, hogy csak a meghatározott, a kül­ső keret megkívánta „szol­gálatot" végezhették. A par­lagi kifejezés szintén lehet sértő, de ez inkább arra a rendszerre nézve az, amely valóban e jelzővel minősít­hető életkörülmények közé kényszerítette a kistelepülé­sek, falvak értelmiségét. — Hogyan osztódtak az új szerepek? — Az új pártok alapvető tagságát a szolgálók adják. Közülük nagyon sokan je­lentkeztek politikai vezető szerepért, méghozzá egy már ismert módon megpróbálva kialkudni maguknak azt, Gondolok itt a Partizánszö­vetségnek a múló évekkel együtt növekvő tagságára, és a ma gyorsan szaporodó el­ítéltek, meghurcoltak, bör­tönviseltek közti párhuzam­ra. Ebben a tendenciában az a legfőbb baj, hogy az ér­telmiségi helyét a társada­lomban újra nem a szak­mai felkészültsége, hanem a hierarchiában elfoglalt he­lye határozza majd meg. Ezek az emberek a Tamás Pál által említett „enbéhár­masok", akik a bűnös ki­szolgálással vádolt jó szak­emberek helyére vágynak, és gyakran kerülnek is. — Akár az udvari he­lyekre is? — Igen. — S mit fesz e helyzet­ben az elit? — Kétértelműség tapasz­talható köreikben. Egyesek „új gazdik" után néznek, de esetleg hiába, -másokat esetleg hívnak több hónap óta, de azok nem mennek. Ez az a bizonyos, a sajtód ból már szintén ismert „hí­vogatás és riogatás", mely kifejezés első része egy po­litikailag semleges megbí­zatás felkínálását jelenti. A második kifejezés a hóna­pok óta tartó állapotokra utal, mikor is a mindenkire kiterjedő felelősség és bű­nösség rémével fenyeget a kormányzat. Ezen állapotok következtében az elit nagy része tanácstalan, de főleg bizalmatlan és várakozó. — Ezek alapján hogyan látja az elkövetkezendő hó­napok eseményeit? — A kormánynak meg kell kezdenie, legkésőbb őszig, az értelmiséggel való kiegyezést. Akkor majd el­dől, győzhetnek-e az enbé­hármasok. Czégény József 3S SZEGEDI SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KISSZÖVETKEZET Örömmel értesítjük látogatóinkat, hogy a Szegedi Ipari Vásár zárónapján megtartott sorsoláson JANKÓ ATTILA nyerte meg a 3S-XT color számítógépet. Gratulálunk a szerencsés nyertesnek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom