Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-09 / 136. szám

Sport 1990. június 9., szombat DM magazin Közép-Európa „zsidajai" a magyarok? Van-c ma Magyarországon antiszemitizmus, van-e zsidókérdés? A vá­lasztások előtt s közvetlenül utána a zsidóság ismét az érdeklődés közép­pontjába került, s azóta kiderült, nemcsak Közép-Európában, hanem a demokratikus Franciaországban is feléledt az antiszemitizmus. Ennek okairól és a lehetséges megoldásairól beszélt Vajda Mihály filozófus, aki tavaly óta a Kossuth Lajos Tudományegyetem filozófiai tanszékének vezetője. Ezt megelőzően, 1973-ban, mint a budapesti iskola tagját az MSZMP PB határozata eltávolította az MTA Filozófiai Intézetéből. Evekig dolgozott külföldi intézetekben, így kellő tapasztalata van arról, hogy a demokratikus országok hogyan oldják meg a zsidósággal és a kisebbségek­kel kapcsolatos kérdéseket. — Kit tekinthetünk zsidónak ma, a XX. század végi Közép-Európában? — Kétségtelen, hogy a zsidóság egy vallás, és eredetileg egy nemzetről is szó volt. De az is kétségtelen, hogy a magyar társadalom nem ezen az ala­pon határozza meg azt. hogy ki a zsidó. Kit tekint a környezete zsidónak? El­vileg szeretné a zsidó származású' egyént annak tekinteni, de tulajdon­képpen nem csak azt tekinti. Csak egy kulturális definíció érvényes. Ezek szerint a zsidó az a fajta eleme a társadalomnak, amelyik a legmozgé­konyabb és bizonyos helyi, provinciá­lis kötöttségektől biztosan szabad. Kétségtelen, hogy ezekben a társa­dalmi csoportokban a zsidók felülrep­rezentáltak, ahogyan bizonyos humán értelmiségi szakmákban is. Mit jelent tehát a zsidóság? Kettós fogalmat használunk: egyrészt a zsidó szárma­zású egyéneket jelenti, másrészt azokat is, akik ez utóbbi csoporthoz, ehhez a bizonyos kötöttségektől mentes cso­porthoz tartoznak. Nem lehet egységes definíciót adni. Ha csak el nem fogad­juk a nürnbergi törvényeket, és nem mondjuk azt, hogy az zsidó, akinek a nyolc dédszülóje közül egy zsidó volt. Ebben az országban erre senki sem hajlandó. — Hogyan kapcsolódik az előbb el­mondottakhoz a népies-urbánus konf­liktus, és mennyire aktuális ma ez a kulturális, politikát szembenállás? — Egy döntó kérdés van: igaz-e a kölcsönös vád és mindegy, hogy zsi­dókról és nem zsidókról van-e szó. Beszéljünk népies-urbánusokról és nem igaz, hogy ezek feltétlenül azono­sak a zsidó-nem zsidóval. Az egyik oldal azzal vádolja a másikat, hogy érzéketlen a nemzet problémái iránt. Hogy mindent univerzális kategóriák­kal ragad meg és mindegy neki, hogy mi a helyzet a magyar nemzettel. En­nek a népnek a sorsát is belehelyezi egy összemberi fejlődésbe, s csak azon belül látja megoldhatónak. Itt aztán még az a gyanú is felmerül, hogy ez beépül egy olyan szocialista gondolat­rendszerbe. amelynek végeredményét mindannyian ismerjük. A másik fél az előbbieket azzal vádolja, hogy provin­ciális és nem veszi észre, hogy a ma­gyar nemzet sorsa sem oldható meg anélkül, hogy a környezetében ne tör­ténjenek alapvető változások. Ahhoz pedig törődnünk kell azokkal is, akik nem a magyar nemzethez tartoznak. Nem az a furcsa, hogy kölcsönösen létezik ez a gyanakvás. Európának ebben a fertályában a nemzeti problé­mát nem oldották meg és nem is tűnik egyhamar megoldhatónak. Nyilván­való, hogy ezen az alapon megosztott­ság jön létre. Á furcsa az. hogy nem tud létrejönni egy konszenzus a tekin­tetben. hogy persze, tekintsük a nem­zet problémáit is és vegyük azt is észre. hogy a nemzetproblémákat egy na­gyobb összefüggésen belül kellene megoldanunk. Ha nem oldódik meg Közép-Európa sorsa, akkor nyilván­való, hogy a magyarság sorsa sem fog megoldódni. — Kundéra azt mondta, hogy a kö­zép-európai integráció gondolatának a hordozói és a közép-európai magas kultúra képviselői a zsidók voltak. A zsidókat mégsem szeretik igazából Kö­zép-Európában. Miért nem tetszik ezeknek a népeknek a közép-európai integráció gondolata, amit a zsidók hordoztak? Nincs-e ebben valami anti­modernizációs, romantikus nemzeti kultusz? — Ezen nemzetek problémái, mint nemzeti problémák nem oldódtak meg azt megelőzően, hogy a modernizációs folyamat beindult volna. Mindkettő párhuzamosan jelen van mint prob­léma. Ahogy ezt Bibó — maradandó érvénnyel — elemezte, ébben a fertá­lyában Európának a szociális, a társa­dalmi haladás és a közösség ügye, a nemzeti egység és integráció problé­mái szembe kerültek egymással. Ezek a társadalmak hajlandók feláldozni a szociális progressziót a nemzet ügyéért. Ez önmagában a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy nem lehet igazságot tenni ezek között a nemzetek között. Ezért egyik nemzet sem szereti azt a zsidót, aki arra az álláspontra helyezkedik, hogy úgysem tudjátok a magatok álláspontját átve­rekedni. Ha az egyiknek sikerül, a másik lesz frusztrált és ismét gyűlölet­rohamban fog érveket kovácsolni el­lenetek. Nem ez a lényeges, hanem az, hogy élhető világot teremtsünk vala­mennyi országban. Nem a határok a lényegesek, nem az a fontos, hogy honnan kormányoznak egy országot, hanem az, hogy hogyan. Nem hiszem, hogy a közép-európai térség problé­mái megoldhatók lennének másképp, mint hogy a határok jelentéktelenné válnak. A probléma eredete arra ve­zethető vissza, hogy a versailles-i bé­kerendszer a Monarchia felbomlásá­nak a következményeivel nem tudott mit kezdeni, rosszul oldotta meg. — Eljutottunk oda, hogy a magya­roknak a zsidókkal szemben ugyan vannak fenntartásaik, de lassan megér­hetik, hogy Közép-Európában ók vál­nak a mindenki által nem szeretett zsi­dókká. A magyarok kisebbségi sorba jutva ugyanezt az ellenszenvet vívják ki magukkal szemben, épp kulturális identitásuk fejlettebbsége miatt. — Igen, erre ma már figyelmeztet­nek is magyar-magyar szerzők. A népi-nemzeti gerinc ezeket is zsidók­nak vagy zsidóbérenceknek tekinti. Azt mondják, hogy figyeljetek oda. Ti lesztek Közép-Európa zsidajai, ti lesz­tek azok, akiket a közép-európai orszá­gokban rossz szemmel néznek, mert sikeresebbnek tartanak. Akikről el tudják a románok képzelni, hogy el­érik Erdély visszacsatolását Magyaror­szághoz. Á románok ezt hiszik, mert valamilyen misztikus erőt tulajdoníta­nak a magyaroknak. Ugyanazt a misz­tikus erőt, amelyet a magyarok Jiajla­mosak a zsidóknak tulajdonítani. Hogy ezek mindenre képesek. Egy­részt azért, mert mindenhonnan támo­gatják óket, másrészt azért, mert va­lami olyan titokzatos képességekkel rendelkeznek, amelyek tulajdonkép­pen az ördögtől vannak, de nagyon hasznos képességek. így tekintik nia a környező országokban a magyarokat. Látható tehát, hogy a zsidókérdés olyanfajta kisebbségi probléma, ahol a kisebbségeknek olyan képességeket tulajdonítanak, amely nagy szálka a környezet szemében vagy éppen a kör­nyezet által irigyelt és önmaga számára nem tulajdonított képességeket jelent. Ez nem a közép-európai nemzetek sajátossága, ez minden embercsoport sajátossága. — Van-e ma Magyarországon anti­szemitizmus és mi élesztette fel újra? Mennyiben kapcsolódik a modernizá­ciós kényszerhez ez a szimptóma? — A választóvonal a társadalomban ott húzódik, hogy hogyan modernizá­lódjunk. Az egyik a Nyugat felé nyi­tott, aki a másik szerint a nemzeti érdekeket nem hajlandó és nem is képes érzékelni. A másik pedig pro­vinciális, beleragadt a nemzeti érzel­meibe. Ez lassan el fog múlni, rájön­nek, hogy ma már nem ezek a társada­lom igazi problémái. A Horthy-kor­szakból örökölt probléma nem volt lehetséges, hogy ne kerüljön felszínre mégegyszer, hiszen negyven éven át erről a dologról nem lehetett beszélni. Akkor volt a népies-urbánus szemben­állás mögött valóságos tartalom. A mai Magyarországon azonban nem a parasztkérdés a legfontosabb kérdés. A mai Magyarországon nem lehet a modernizációt a parasztságra építve végrehajtani. Ha ma modernizálódni akarunk, akkor nyilvánvalóan csak egy út van és az a nyugati út. Meggyő­ződésem, hogy ez a múltból öröklött, nem is ideológiai, hanem inkább érzü­leti szembenállás, ha tényleg beindul a modernizáció, nagyon hamar el fog múlni. LANTOS GABRIELLA „Vandálok" az Egyetemi Füvészkertben (NYÍLT LEVÉL SZEGED VÁROS LAKOSSÁGÁHOZ A FÜVÉSZKERT VÉDELMÉÉRT) Kevés magyar nagyváros dicsekedhet azzal, hogy Európa-hírű botanikus kerttel rendelkezik. A szegedi botanikus kert területileg hazánk legnagyobb füvész­kertje. Az alapítása óta eltelt 68 év alatt 5120 növény­fajt honosítottak meg. Európai szempontból is figyelemre méltó a fügekak­tusz-állomány, amely évente több mázsa ehető gyü­mölcsöt terem. Igen nagy értéket képvisel az üveghá­zakban elhelyezett 1800 trópusi növényfaj és a közel 500 pozsgásból álló gyűjteményünk is. Európában nálunk található meg, az először kihalt növényként ismert, szecsuáni ósfenyő három legnagyobb példá­nya. Az indiai lótusz hazánkban egyedül itt telel át a tóban. Júliusban szemet-lelket gyönyörködtető lát­vány, amikor 15—20 cm nagyságú, piros virágai százá­val nyílnak a víztükör felett. Magyarország összes természetes erdótársulása kis parcellákban szintén csak itt tanulmányozható az országban. Május végén, amikor a rózsakertben és az évelő dísznövénygyűjte­ményünkben megkezdődik a tömegvirágzás, a termé­szetkedveló ember itt csodálatos virágpompában gyö­nyörködhet. Füvészkertünk ritkaságait és érdekességeit nem so­rolom tovább, azokat látni kell. A város kórengetegé­ból kikerülő ember számára ez igazi örömet, pihenést és felüdülést jelenthet. A természetkedvelók közül sokan rendszeresen látogatják a füvészkertet, mert azt is tudják, hogy Szeged egyik legtisztább levegőjű helye ez a kert. Kérésünkre Csongrád megye taná­csa a füvészkertet ter­mészetvédelmi területté nyilvánította. Ezzel a rendkívüli értékű bota­nikai gyűjtemény több­irányú — oktatási, kuta­tási, génbank stb. — funkciójának még ered­ményesebb betöltését segítette eló. Szeged műemlékben viszonylag szegény vá­ros. ezért nem véletlen, hogy az idelátogató tu­risták nagy része a fü­vészkertet is felkeresi. A látogatók közül — tisztelet a nagy kivétel­nek - azonban minden­féle ember előfordul. Közülük sokan — legye­nek felnőttek vagy ti­zenéves gyerekek — je­lentős károkat okoznak. A közelmúltban történ­tek közül most egy cso­korra valót — elretten­tésül — közreadok. Az üvegházaink mel­lett három olyan, úgyne­vezett hideg növényhá­zunk van, amelyeket ősztől a tavaszi fagyok elmúlásáig fóliával vé­dünk. Ezekre a házakra egyenként húszezer fo­rintba kerül a fólia. Az elmúlt nyolc évben nem volt olyan tél vagy tavasz, amikor valamelyik tanulócsoport eltávozása után ne kellett volna tapasztalnunk: a fóliaházak alsó részét zsebkéssel összehasogatták. Néhány hónappal ezelőtt téglával betörték a pozsgá­sok üvegházának az oldalát és onnan több fajt, többek között olyat is elvittek, amiből egyetlen példányunk volt. Nem profi gyűjtők lehettek, mert a latin neveket tartalmazó táblákat ott hagyták. Amikor Szeged környékén hobbikertosztás van, mi újságolvasás nélkül is megtudjuk, mert a sziklakerti növényfajok száma hirtelen fogyni kezd. Egyesek ilyenkor még azt is megteszik, hogy a sziklakerti kapu vasrácsát elhajlítják, szétfeszítik, mert csak így jutnak egy-egy ritka alpesi fajhoz. Amikor feltételezhetően elkészültek a mini családi sziklakertek, leáll a foszto­gatás, mi pedig pótolhatjuk a hiányokat. Van, aki horgászni jár az egyik füvészkert! tóhoz. A „tizenéves" horgászok az ellenőrt lárva a horgászbotot és egyéb felszerelést otthagyva futnak el a tetthelyről. Bosszúból később a tóhoz közel lévő nehéz padokat bedobálják a vízbe. Egy fiatal, „tizenéves" motoros brigád tagjai kifejezetten romboló szándékkal az évelő dísznövény és rendszertani gyűjtemény nagy virágú, ritka bazsarózsáit, piros pipacsait és egyéb virágait tépték le, majd a virágokat eldobálták. Máskor éles szerszámokkal kaszabolták le a magasabbra növő virágzatokat. Nekünk nemcsak a virágok jelentenek értéket, hanem a magra is szükségünk van. A világ különböző kontinensein 417 botanikus kerttel tartunk magcserekapcsolatot. Ezek számára évente 1250 nö­vényfaj magját tudjuk cserére felajánlani. A társintéz­ményektől kapott magvakból pedig bővítjük a fajta­gyútjeményünket. A füvészkerti munkáslétszám a nagy terület gondo­zásához kevés. Azért, hogy egyes látogatók után ne kelljen például az eldobált papírokat naponta össze­szedni, az utak mellé szemétgyűjtőket helyeztünk el. Ennek ellenére a tavakból, bokrok alól, virágágyások­ból kell a szétdobált szemetet újra meg újra összegyűj­teni. A vandalizmus legprimitívebb formája, amikor a szemétgyűjtők tartalmát öntik az utakra. Egyesek az ilyen rosszindulatú tettekben is örömet találnak. A füvészkert körüli kerttulajdonosok — hangsúlyo­zom, tisztelet a nagy kivételnek — az építési törmelé­ket leöntik a kerítésünk mellé, a kiürült olajos kupá­kat, kilyukadt vizeskannákat, eltört üvegeket, lyukas fenekű vödröket bedobálják a füvészkertbe. Az is gyakran előfordul, hogy a rendszertani gyűjte­mény növénytábláit kihúzgálják, szétdobálják, össze­hajlítják vagy más növények mellé tűzik. Ami azért kellemetlen, mert ilyenkor a következő látogatócso­port azt tapasztalja, hogy például a szarkaláb mellett a menta, a tulipánnál pedig az árvacsalán táblája áll. A füvészkertet 2,2 km hosszú kerítés veszi körül, ezzel a rossz drótkerítéssel természetesen nem lehet egyértelműen megvédeni a kertet. A kerítés teljes felújítása közel 3 millió forintba kerülne, de ez az összeg jelenleg nem áll rendelkezésünkre. Ezért a kerítés mellett felnövő vadhajtásokat kívülről, íalsze­rűen a drótháló mellett lenyessük. így a szúrós bozót­tal erősített kerítés valamivel.jobban véd. Egyesek számára természetesen a vasból készült kapu sem akadály. Ebben az évben már két alkalommal vasfű­résszel vágták le a Kertész utcai bejárat kapujának a lakatját, hogy be tudjanak jönni. A tolvajok számára a kaputól nem nagy távolságra lévő. lezárt faház a csábító, amit rendszeresen feltörnek. Ebben a házban a Tisza-kutatással kapcsolatos folyóiratokat és köny­veket őrizzük, melyek a hidrobiológiával, cönológiá­val nem foglalkozó emberek számára értéktelenek. Rendszeresen előfor­dul az is, hogy a kará­csonyi fenyőfát néhány ember a füvészkertből gyűjti be. Egy lucfenyő csemete ilyen nagy fü­vészkertnek természe­tesen nem különösebb érték. Az azonban kel­lemetlen és pótolhatat­lan, amikor olyan 15-20 éves kaukázusi jegenye­fenyőnek vágják le a te­tejét, amiből három pél­dányunk van. Ez a fajta nem növeszt új vezérá­gat. ezért ki kell vágni és helyette új csemetét ne­velni. Arra is volt példa, hogy a faiskolánkba kiültetett ezüstboróka sortfkb. 200 csemetét) a következő nap kihúz­gálták a földből, de ott­hagyták. Mire két nap múlva észrevettük, mind elszáradt. Nyilván rosszindulat, rombolási szándék vezette az ille­tőt vagy illetőket. A füvészkert közepén lévő rózsakert területe, sajnos, állandóan süly­lyed, ezért kb. tízéven­ként fel kell tölteni és rózsákkal ismételten be­ültetni. Ezt csináltuk most is. Ez év tavaszán a kör alakú kert második negyedét töltöttük fel és telepítettük be. A délután befejezett ültetést követő reggelre minden magas törzsű rózsa parcellájából elvittek egy-egy tövet. Eddig csak a rádióból és az újságokból tudtam, hogy a narkomániások száma Szegeden is emelkedik. A füvészkertben ez a tény úgy jelentkezett. hogy az egyik éjjel a mezőgazdasági gyűjteményünk egyik parcellájá­ból a rostkender összes levelét és hajtáscsúcsát leszed­ték és elvitték. Hangsúlyozom, hogy hatóanyagot csak a kínai kender tartalmaz, a rostkendert legelni lehet, akkor sem árt. Májusban és júniusban — feltételezhetően a tan­rendben előírtak alapján — pedagógusaink az ország minden részéből rendkívül sok tanulót hoznak a fü­vészkertbe. Ezeknél a csoportoknál kétféle pedagó­gust ismertem meg. Az egyik figyel a csoportjára, az üvegházak bemutatása után tovább vezeti a tanulókat, magyaráz nekik, felhívja a figyelmet az általa ismert, érdekes növényekre. Ez valóban értékes szakmai kirándulás. Szerencsére ilyenekből sok akad. A másik az üvegházak megtekintése után két-három órás sza­badfoglalkozást enged a gyerekeknek, amiből mindig probléma származik. Ó leül egy padra és köt, a gyerekek pedig labdázni, focizni akarnak vagy éppen fürödni a tóban. A figyelmeztetést persze rossznéven veszik. A füvészkertben hetven védett növényfaj található A randalírozó huligánok, sajnos, ezeket sem kímélik. A leánykökörcsineket például minden tavasszal leté­pik — a most már természetvédelmi területen is — és eldobálják. A felelősségre vonást most már törvény írja eló. Olyan személy is akad, aki a füvészkertben lévő fácánokra, nyulakra, őzekre különböző eszkö­zökkel vadászik. Szeged természetszerető, jó érzésű lakosságától azt kérem, hogy közös erővel segítsék elő az Egyetemi Füvészkert védelmét. Órizzük meg városunknak ezt a kincsét, amire igazán büszkék lehetünk! Mi pedig ezután is mindent megteszünk a továbbfejlesztésért, a város, a látogatók, a tanulni vágyók, gyermekeink, unokáink örömére. DR. GULYÁS SÁNDOR a füvészkert igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom