Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-30 / 157. szám

1990. június 23., szombat DM] magazin A ROMÁN KISEBBSEG ROMÁNIA NEMZETISÉGI POLITIKÁJÁRÓL ERDELYI FIATAL DEMOKRATAK l/A ín r_ivi/LC. i íoi" vj i njLiiiiv/\jni\vjL _ / 1 *i * /1 1 • < ** Új Népszövetség kell? f""*'1»Paink Az anyaország halárain kívül 5-6 millió román él. Csak becsült adatok alapján számolhatunk be a „külföldre szakadt" románság helyzetéről, mert a román kormányok Trianon óta nem szentelnek figyelmet nemzeti kisebb­ségük helyzetének. Ezért is tekinthető történelmi léptékű eseménynek, hogy a magyarországi románság hivatalos delegációját június elején fogadta a bukaresti kormány. A Magyarországi Román Demokratikus Szövetség küldöttségének tagjával, Petrusan Györggyel, a szegcdi tanárképző főiskola román tanszékének vezetőjével látogatásuk előzményéről, értelméről és hatásáról beszélgettünk. — Miért kellett ilyen hosszú ideig várni az itt élő románoknak egy bukaresti hivatalos látogatásra? — Elvi, politikai okai voltak an­nak. hogy a román egységtörekvé­sek után, az integritás megtartása ér­dekében ..feláldozták " a határokon túl élő románokat. Románia kiinduló­pontja az volt, hogy nem bolygatja a határain kívül éló románság helyze­tét, ezért az ottani nemzetiségpolitika belügynek tekintendő. Ezen a szem­léleten a decemberi események után változtattak. — A különböző, Romániával ha­. táros országok között hogyan oszlik meg az 5-6 millió román kisebbség? Hogyan jellemezné e nemzetiség ed­digi helyzeté:? — A legtöbben. 3 és fél millióan a Szovjetunión belül, Besszarábiában és Ukrajnában élnek. A románság el­nyomatása ezeken a területeken volt a legerősebb. Hogy mást ne említsek: nem nevezhették magukat románnak, csak moldovánnak; a közéletben nem használhatták anyanyelvüket: cirill betűs írásra voltak kötelezve. Ért­hető. hogy a peresztrojka hatására identitástudatuk és kulturális érde­keik elemi erővel törtek felszínre, aminek következtében erőteljesen kö­zeledtek az anyaországhoz. Besszará­biában erős az önállósodási törekvés. Az ott élő nagyszámú románság, a hagyományok és a földrajzi elhelyez­kedés következtében a besszarábiai­•ikkál vette föl elsőként a kapcsolatot Románia. A kulturális együttműkö­dés élénk. Az egymásra találás termé­szetesen nem teljesen politikamen­tes... Jugoszláviában körülbelül 60 ezer román él. a soknemzetiségű or­szág belső viszonyainak megfelelő helyzetben. Magyarországon ma ak­kora a románság szánta, mint Trianon után: 25-30 ezer fő, bar a hivatalos statisztika ennek egyharmadát mutatja. Az itteni románság 1960—65-ig jól tartotta magát, mert nyelvét, vallását gyakorolhatta. Külön vizsgálatot igé­nyel, hogy a származás és vallás alap­ján becsült adat miért nem esik egybe azzal a számmal, ahányan magukat románnak vallják. A Nyugaton — el­sősorban Kanadában és az USA-ban — éló szórvány románság felkarolá­sára is erős a törekvés. Az új Románia kész áldozatokat hozni a határain kí­vül éló nemzetiségéért. — A magyarországi románok hi­vatalos küldöttsége is ezért látogatha­tott Bukarestbe. — A decemberi forradalom utan Glatz Ferenc meghívására járt Buda­pesten Andrei Ple$u. Románia kultu­rális minisztere és helyettese Horváth Andor. Már akkor felvetődött a kér­dés: milyen lesz a jövőben Románia viszonya saját, kisebbségi helyzetben lévő nemzetiségéhez. Az itt eló ro­mánság képviselői is találkoztak a vendégekkel. Megegyeztünk a kultu­rális kapcsolatok élénkítésében, és abban, hogy a több évtizedes problé­mák megbeszélésére Bukarestbe hív­ják az MRDSZ delegációját. Horváth Andor azt javasolta, hogy hozzuk létre az erdélyi magyarság és a ma­gyarországi románság képviselőiből álló testületet, amely tanulmányozná a két nemzetiség gondjait és segítené a szorosabb együttműködést. Ebben a mederben folyt bukaresti látogatá­sunk. — Eredményes volt a delegáció utja? — Megkülönböztetett figyelem­mel fogadtak minket. A román kor­mány három tagjával — Andrei Pleyu kulturális, Mihai Sora oktatási és Nicolae Stoicescu vallásügyi mi­niszterrel —, továbbá a kulturális élet számos képviselőjével találkoz­tunk. Látogatásunk legfontosabb célját elértük: a hazai románság és a román kormány között több mint 40 év utan hivatalos kapcsolat létesült. ígéretet kaptunk ana, hogy román ortodox papok érkeznek Magyaror­szágra; könyvekkel, ösztöndíjakkal, itteni diákok ottani tanulási lehető­ségének biztosításával erősítik a ro­mán kultúrához való kötődést. Nem tudtunk olyat kérni, amit ne támogat­tak volna! Úgy tűnt, mintha mi len­nénk felkészületlenek ilyen széles körű együttműködésre. — Talán éppen azért, mert az itt élő románokat összefogó szövetség válságban van. — A Magyarországi Román De­mokratikus Szövetség még létezik, de az elnökség és a választmány felfüggesztette működését. Az 1956­os forradalom után felülről létreho­zott nemzetiségi szövetségek elvesz­tették politikai legitimitásukat, s azt a funkciójukat is, hogy egy állampárt politikáját közvetítsék. Uj alapokon nyugvó szervezet létrehozásán fára­dozunk: maga a románság alulról fölfelé alakítja meg szövetségét, melynek a legéletképesebb vallási, autonóm közösségek képezik alkotó elemét. Az eddig megosztott román­ság egységét szeretnénk megvalósí­tani. Az új szövetség tevékenységé­ben a kulturális, szakmai értékek kapnak prioritást, melyek erősítik a nemzeti hovatartozás tudatát, gyen­gítik az asszimilációs kényszert. A nemzetiségek sorsa a lakóhelyen és nem a Parlamentben dől el, ezért nem tulajdonítunk nagy jelentőséget az Országgyűlésen belüli képviseletnek. A román nemzetiségnek annyi joga lesz. amennyit ki tud harcolni magá­nak. s — Ezt az érvelést először az erdélyi magyarság képviselőitől hallottam. A magyarországi románok helyzeté­nek és a romániai kormány hozzájuk való viszonyának változása jelenti-e azt. hogy a Románia határain belül élő kisebbségek ügyének kezelése megváltozik? — Most sok az ellentmondás Ro­mánia nemzetiségi politikájában. Biztos vagyok abban, hogy a politi­kai stabilitás és az üj politikai erők megjelenésével párhuzamosan Ro­mánia az eddiginél nagyobb figyel­met szentel a nemzetiségi kérdésnek. Annál is inkább, mert a legnagyobb számú kisebbség, a magyarság mel­lett korábban nemlétezónek tekin­tett népcsoportok — például a görö­gök. a tatárok, az ukránok — is szerveződnek. Ebből a meggondo­lásból kerestük a kapcsolatot az er­délyi magyarsággal: delegációnkat Király Károly a bukaresti Parla­mentben fogadta. Közös közlemé­nyünkben hitet tettünk az együtt­működés mellett. Ez azt is tartal­mazza, hogy együttesen kidolgo­zunk egy olyan, elvi kérdéseket tár­gyaló programot, amely mind a ro­mániai nemzetiségi, mind a magyar­országi románság intenzívebb érdek­képviseletét hivatott előmozdítani. Ezzel a közös programmal megjelen­hetnénk az európai etnikai kisebbsé­gek ügyével foglalkozó testületben, mert meggyőződésünk szerint szá­mos történelmi példa igazolja: a ki­sebbségek ügyét nem lehet az egyes nemzetekre bízni, azaz meg kell te­remteni az európai kisebbségek szö­vetségét. — A magyarországi románság már Trianon előtt megtapasztalhatta: mit jelent kisebbségi helyzetben élni. A mai utódok milyen tapasztalatokat adhatnak át a Trianon után kisebb­ségi helyzetbe került népeknek? — Az itteni románság tapaszta­lata az. hogy a többségi nemzettel el lehet fogadtatni az anyanyelvű isko­lák gondolatát, ha hangsúlyozzuk: ez olyan kétnyelvű oktatást jelent, mely garantálja a nyelv és az identi­tás megőrzését, ugyanakkor bizto­sítja az államnyelv ismeretét. Euró­páinak ezen a vidékén új helyzet teremtődött, amelynek következté­ben csakis új fogalmakkal lehet le­írni a kisebbségek helyzetét. A gon­dokon pedig a nemzetiségi politiku­sok, szakemberek bevonásával le­het csak segíteni. ÚJSZÁSZI ILONA - Egyesek a MADISZ-t az RMDSZ radikális kritikusának tartják. Milyen valójában a kolozsvári RMDSZ és a MA DISZ kapcsolata? VÁRADI MIKLÓS: - Nagy sze­repe volt a MADISZ-nak abban, hogy az RMDSZ radikálisabb politikát foly­tat. Mindenütt ott voltunk, ahol az RMDSZ valamilyen döntést hozott, és elég bírálóan léptünk fel velük szem­ben. Ezt az irányvonalat az RMDSZ kongresszusa vissza is igazolta, mert a kolozsvári RMDSZ volt az, amelyik megváltoztatta az egész RMDSZ poli­tikai irányvonalát. DEMETER ZOLTÁN: - Az RMDSZ-szel az a baj, hogy eleve nem demokratikus módon jött létre. Fent kitalálták, és felülről lefelé próbálták megszervezni. Most menet közben próbálják meg demokratizálni. Ez néha sikerül, néha nem. NAGY ISTVÁN: - A mi radika­lizmusunk abban áll, hogy másképpen szeretnénk politizálni, mint apáink. Mi másképp képzeljük el a jövőnket, mint ahogy ók elképzelik. — Nincs-e meg az a veszély, hogy az RMDSZ a MADISZ-t a saját ifjúsági szervezetének tekinti azért, hogy kine­velje azokat a fiatalokat, akik az RMDSZ későbbi vezetői lehetnének. DEMETER ZOLTÁN: - Mi lát­tuk ezt a veszélyt, mert az RMDSZ így próbált hozzánk viszonyulni, de a MA­DISZ és a MISSZ. mint politizáló szervezet, nem akar az RMDSZ ré­szévé válni. Abban hasonlítunk a Fi­desz-hez, hogy teljesen külön álló szer­vezetként akarunk létezni. Láttuk, hogy az elmúlt hónapokban nehézke­sen lépett az RMDSZ. ezért nem sza­bad összeolvadnunk, fgy tudjuk egy­mást ellenőrizni. NAGY ISTVÁN: - A független­ség nem jelent teljes elzárkózást. De mi európai szintű, teljes jogállamiságra törekszünk. Abban a pillanatban, ami­kor ez valóra válik, másod-, harmad­rendű dologgá válik, és egvie inkább háttérbe szorul a nemzetiségi ellentét. Egy olyan társadalomban, ahol való­ban az emberi értékek számítanak, az ember érvényesül, attól függetlenül, hogy a kulturális és történelmi örök­sége miből tevődik össze. Ez az egyet­len út ahhoz, hogy mi tényleg Euró­pához csatlakozzunk. A runiániai magyar politikai struktúra alig tagolt, s az egység mellett sok érvet lehet felsorakoztatni. A közismert Romániai Magyar Demokrata Szövetség mellett létezik azonban egy kevésbé reflektorfényben lévő szervezet is, a M ADISZ, a Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége. Ez utóbbi szervezet radikálisabb, a nemzetiségi jogok és az európaiság Romániában szokatlanul határozott hangú képviselője. (Bár az RMDSZ-nek is van egy hasonló irányzata, a nagyváradi kongresszuson főtitkárrá választott Szőcs Géza — egy magánbeszélgetésben — magát úgy jellemezte, mint aki az RMDSZ­en belül a MADISZ-t képviseli.) A kolozsvári MADISZ vezetői: Váradi Miklós. Nagy István, Makár Ágnes és Demeter Zoltán politikai eszményeikről és az RMDSZ-szel kapcsolatos fenntartása­ikról fejtették ki véleményüket. - Tehát az RMDSZ hangsúlyosab­ban képviseli a kisebbségi kérdést, a MADISZ pedig az európai gondolatot óhajtja képviselni. MAKAR ÁGNES: - Ez a körül­mények megváltozása miatt van így. Tekintve, hogy az RMDSZ képviselői­nek nagy része ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyik a magyar világban született. A nosztalgiájuk miatt nem is lehet óket vádolni. Az elmúlt 25 évben megszoktak egy gondolkodásmódot, ami minket nem jellemez. Ebbe a mai világba mi születtünk bele, és mi egé­szen másként érezzük a jelenlegi hely­zetünket. Rugalmasabban viszonyu­lunk hozzá, de úgy, hogy megőrizzük a magyarságunkat ott. ahol számbelileg kisebbségben vagyunk. VÁRADI MIKLÓS: - Az RMDSZ rengeteg olyan apró mulasz­tást követett el, ami ebben a kritikus helyzetben megengedhetetlen lett volna. Az elmúlt hónapok támadásai során a bukaresti vezetés visszahúzódó politikát folytatott, pedig ezzel a ko­mor nemzetiségi politikával szemben egy hajlékonyabb, kedélyesebb poli­tika több eredményre vezetett volna. Nem az a magyarságtudat vezényli a munkájukat, amelyiknek kellene. Az ellenzéki politika árnyékában nehéz terhet jelent számunkra, az. hogy a ter­mészetes jogainkat megkapjuk. Pedig annak föl sem szabad vetődni, hogy velünk kötekedni lehet abban, milyen jogaink is lehetnek. DEMETER ZOLTÁN: - Az RMDSZ sosem lesz demokratikus szervezet. Csak annyit tehet, hogy mielőtt felszámolná önmagát, az erdé­lyi magyarság számára kialakítja a de­mokratikus politikai kereteket. Ez pe­dig a különböző magyar szervezetekre épülő erdélyi magyar parlernent megal­kotása lenne. De ez csak a hátsó szobá­ban, suttogva hangzik el. NAGY ISTVÁN: - Az RMDSZ valóságos ütőkártya lehetne, legalábbis a magyarság számára a romániai politi­kai életben. De nem politizál elég hatá­rozottan. nem áll ki elég határozottan a mi itteni életünk mellett. A legjobb igyekezete ellenére is bizonyos fokú bizonytalanságot kelt az emberekben, holnapvárást, de a holnap nem hozza meg — az ígéretek ellenére sem — azt, amit várna|c tóle. Ha az emberek az RMDSZ-ben is csalódni fognak, akkor valóban nagy baj lesz. MAKÁR ÁGNES: - A magyar­ságnak az a legnagyobb hibája, hogy állandóan a lojalitását bizonyítja. Nem kellene minden vádat visszautasíta­nunk, mert bizonyos esetekben a vád valós tény. Ha egy nyilatkozatban el­hangzik. hogy a magyar nerrtzet szer­ves része vagyunk, akkor kimagyaráz­zuk. hogy nem is úgy gondoltuk. De igenis, úgy gondoltuk. NAGY ISTVÁN: - Tudomásul kell venni a történelmi tényeket, és így kell a holnapi napért cselekedni. Igenis magyarok vagyunk, és itt vagyunk Er­délyben. Én továbbra is itt szeretnék élni, a kislányomat felnevelni, de az eszembe se jut, hogy ezzel valakinek kárt okozzak, vagy visszafelé induljak el a történelemben. LANTOS GABRIELLA A háznagy úr avagy parlamenti karmesterlecke SZABAD-on Kifli HUJ Kf 1 mw$ m SFORZATO ENERGICO MARCATO MODERATO DIMINUENDO PIANISSIMO Nagy László képösszeállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom