Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-30 / 157. szám

1990. június 23., szombat DM1 mqSpi" HAY JÁNOS Afrikai mozaik II. Szerdzsó Podmanió dala* Duinói elénium az angyal locsog a fürészgép dumál szép eladólány vesd le az inged hadd szóljon végre Reiner Maria Rilke * Lc voltunk dermedve, lassan a vérkeringésünk is leállt, de Szerdzsó az utolsó pillanatban megállította a dermedő elhalálozás folyamatát. Felkapta a partvist, mint egy gitárt, s a szájával csücsörítve a villanyhangszer hangját imitálta: dzsü-dzsü-dzsüdzsü... Felcsendült a rock and roll ismert primitív sémája: tonikadomináns-tonika-szubdomináns-domináns-tonika. Aztán Thisó Elió füle felé kapott, mikrofont marokra fogta, s beleüvöltötte: Lédiz cnd dzsentlümensz hír máj rakendrol szongt Duinói elénium Az előadás után éles csöngő hangot hallottunk. Mi ez a sípolás, talán Szerdzsó elfelejtette kikapcsolni a villanypartvisát? Semmi, semmi, csak a fülem — motyogta Thisó. A dal kacagásra késztetett mindenkit. Ha-ha-ha-ha — így röhögtünk, bár inkább sírni kellett volna. A kisfiam dala* Játszótér megjöttek a huldózeres fiúk megjöttek a dömperes fiúk megjöttek a markolás fiúk megjöttek a tűzoltókocsis fiúk csúnya rolleros kislány csússz le a csúzdáról. * Elővettem a családi fényképalbumot. Születésnap, karácsony, névnap, húsvét. Megmutattam, ki kicsoda, s közben dicsértem a fényképészi zsenialitásomat, amely a gyermekünk születésével vette kezdetét. Aztán mesélni kezdtem a gyerekek világlátásáról. s példaképpen a kisfiam néhány versét is előadtam. JOHN HALAS RAJZAI A diktatúra ellenszere — A film ma már számunkra újabb mondanivalókat is tartogat. Hiszen nem biztos, hogy a sztálinizmus volt az utolsó diktatúra errefelé. — Ha a háttérben nincs meg a kvalitás, ha a tömeg felvilágosulatlan. akkor az egyén a tudatlanságot kihasználhatja. Akkor fennáll annak a veszélye, hogy egy arra rátermett személy magát mindenhatónak kikiáltva visszaéljen a nép bizalmával. Reméljük, ez az ország képes arra. hogy elkerülje az újabb diktatúrákat. — Hogyan? Van erre recept? — Egyetlen ellenszer van: a tudás, az információk megszerzése, az egyéni tehetség kibontakoztatása. S ez ma már nem olyan nehéz. Lehet látni a tendenciákat. Hiszen az információkat nem lehet titokban tartani. Csak idejében le kell leplezni a szándékokat. A Szovjetunió népe hetven évig hitte el a mesét. A ma éló népesség már ebben a rendszerben született és élte le az életét. Nekik még kell ötven év, mire eljutnak odáig, hogy el tudják kerülni az esetleges önkényuralmat. Sajnos, addig ott még születhet egykét diktatúra. — És nálunk? — Kelet-Európa az utóbbi negyven évben szinte teljesen elvesztette az egyéniségét. sajnos a nemzetek a történelemből is igen keveset tanultak. De talán még nem késó visszatalálni régi önmagukhoz. Egyegy ország sorsa a jövőben azon áll vagy bukik, hogy az egyéni tehetséget mennyire gondozza és használja. A magyaroknak is egész magatartásukat, az értékekhez való viszonyukat meg kell változtatniuk. Minden azon múlik, mennyi egyéni ötlet, tudás. képesség van jelen a gazdaságban, a tudományban, a művészetben. Fel kell ismerni, hogy az ország tehetségének ma egynegyedét használják csupán, a háromnegyede parkolópályán van. Ez luxus. A magyar pedig tehetséges nép. S nem is gondolják itthon mekkora a presztízse a világban. Négy-öt évvel ezelőtt kinnélő magyarnak lenni is egészen más státust jelentett, mint manapság. Most ha egy idegen társaságban kiderül, hogy magyar vagyok, hát a jelenlevők felkapják a fejüJohn Halasról most kiadásra váró Mr. Rajzfilm című könyvében Bodnár György a következőképpen ír: „Azon kevesek közé tartozik, aki képes volt Kepes György jelmondattal felérő megállapításának is eleget tenni: 'egyszerre kell rendelkeznünk a tudós agyával, a festő szemével és a költő szívével'". Szegeden nemrég mutatták be a művész Emlékezés Moholy-Nagy Lászlóra című most készült animációs filmjét és az Állatok farmja című Orwell-regény rajzfilmadaptációját. Utóbbi — a sztálinizmus keserű szatírája — harmincéves késéssel érkezett el hozzánk. ket és tisztelettel néznek rám. Sez nagyon jólesik. — Mi itthon úgy érezzük, hogy ez a rövid ideje megnőtt ázsiónk újra zuhanni kezd. Más kelet-európai országok sorra elhúznak mellettünk. — A sakktáblán a magyarok pozíciója ebben a pillanatban még igen jó. Tehát nagyon sürgősen kellene jól lépni. Tény, hogy ha időben nem használja ki ez az ország a most megnyílt lehetőségeket, akkor újra hosszú ideig elkerüli a szerencse. Mi kintről azért optimistábban látjuk Magyarország jövőjét. Bekalkuláljuk a bizonytalankodásba azt is. hogy az itteni politikusoknak nem volt még lehetőségük tanulni. Később biztosan jobban tudják majd, hogyan kell egy országot felvirágoztatni. — Remekül ismeri az itthoni állapotokai miközben Angliában egészen más körülmények közölt él és dolgozik évtizedek óta. Ez a kettősség nem okoz-e némi skizofréniát? — Sohasem éreztem, hogy meg kellene kettőznöm magam. A pályám, a hivatásom miatt vettem az utam arrafelé, ahol lehetőséget láttam a kibontakozásra, a folyamatos munkára. A művészet világnyelven beszél, s én akkor érzem jól magam. ha filmjeimmel elmondhatom, amit gondolok. S erre az előző évtizedekben kinn több lehetőségem volt. — Most egy ősbemutatót is láthattunk.... — Moholy-Nagy Lászlót elfelejtették. Azért csináltam ezt a filmet, hogy emlékezzen Európa erre a jeles egyéniségre. Ma még nem értékeli ót kellóképpen a művészettörténet. — Orwell szintén nagy egyéniség, gondolom azért vállalta szívesen, hogy megfilmesíti az Állatok farmját. A film befejezése azonban nem azonos a regényével... — Az Orwell-i befejezést túlságosan lehangolónak éreztem. Nem akartam happy endet, hiszen az idegen lett volna a témától, de egy lépéssel tovább gondoltam a történetet. Ami a valóságban napjainkban fejeződik be. PACSIKA EMÍLIA Tündér Kamilla akkor született, amikor egy rövid történetű, ám annál hevesebb vallásháború két dühös csoporttá osztotta a falu lakosait. Kenderesi atya ellenében Vér Ádám örökutazó lépett fel új tanaival. Szerinte a világteremtés hetedik napja az ember legfontosabb és legfélelmetesebb huszonnégy órája volt, lévén ez az egyetlen nap, amit az inkább szerencsétlen, mint gyarló képmás Isten nélkül töltött. Márpedig a bűnbeesés is — ha egyáltalán volt ilyen — csak erre a napra datálható, csakhogy nem véletlenül, hanem elóre eltervezve, jól kigondolva. Isten pontosan azért hagyta magára az élet ügyeiben még járatlan embert, hogy az beletévedjen a bún szörnyű mocsarába. Mert Isten megijedt saját képmásától, megrettent attól, hogy túlontúl szeretni fogja, jobban mint önnön magát. Vér Ádám szerint Isten megijedt a szerelemtől. s ha van eredendő bűn. akkor ez az. Kenderesi atya szerint azonban Vér Ádám egy részeges és istenkáromló disznó, aki mielőtt haza nem tért világ körüli tévelygéseiről — mert hiszen volt tengerész Amszterdamban, vámos Brémában, rabszolgakereskedő Algírban és rénszarvasvadász Szibériában — összevissza olvasott mindenféle parázna, eretnek és tiltott könyveket, szavait ezért az Ördög sugallja, mozdulatait sötét angyalok óvják. Ennek azonban némileg ellent mondott a falusiak általános benyomása, miszerint Vér Ádám soha nem ivott, csöndes és tiszteletreméltó ember volt, szavait mindig megfontolta. Kenderesi atya sajnos rosszul politizált. Türelmetlensége, vak dühe sok ingadozó és közömbös falusit átsodort Vér oldalára, s csak később jött rá. hogy átokkal, méreggel és hangos szóval semmit sem ér el. sőt inkább ront a helyzeten, csakhogy ekkor már késó volt. a rontás szelleme rátelepedett a falura, ahol három esztendeje nem sírt fel újszülött, ahol három kerek esztendeje nem született gyermek. Zákány Pál földműves egy valószerűtlenül tiszta és fényes hajnalon a kertvégi vizelde mellett ekkor talált Tündér Kamillára. Zákány a szerelmet a nemi szervek ostoba összeesküvésének tekintette, amihez a léleknek semmi köze, mondjanak bár mást a régi népek, és sliccét gombolgatva éppen különös éjszakai álmán tűnődött, amikor a kamillavirágok apró napjai között meglátta a meztelen és alvó leánygyermeket. A gyermek nem leheett több egy hónaposnál. A férfi elsó gondolata az volt, hogy az Ördög szórakozik vele. Zákány előző éjszaka azt álmodta, hogy egy fiatal lány ölébe ül. dörzsölgeti borostáját, nyakából tenyérnyi pihéket fúj. erős dróthajába belekócol, szőrös mellkasát hajnalillattal összelehelgeti s közben azt csilingeli: Apám... apácskám... édesapácskám! Egy nappal korábban Zákányné hálóingjén, bár már ö is jócskán elmúlt negyvenéves, átütött hatalmas mellbimbójának sűrű teje, az asszony dermedten nézte a fehér és cseppfolyós életet, majd megkóstolta. Olyan édes volt, mintha a gyermek utáni vágy sziruppá vált volna az öregségtől már végigsimogatott testében. Zákány tudta, hogy az emberek álmai rendre mindenféle nyomokat hagynak a valóságon, ilyen a hímvesszők tojássárga könnye, a dunyhákba, paplanokba beletört asszonykörmök félholdja, a lányiepedók ördögarcot mintázó vércsöppjeinek rajza, ilyenek a szavak, melyeket az éjszakának suttognak és nyögdécselnek az emberek, egy Mese Tündér Kamilláról ilyen álomból maradt a világra a telihold, a fa, a felhő, s úgy lehet még az elsó könyv is, ám hogy bárminemű álomból egyszer egy rózsaszínű talpú, mosolygó leánygyermek váljék, arra soha nem mert gondolni. Túl egyszerű lett volna. Fölemelte tehát a gyermeket, és bevitte a feleségének, aki nem kérdezett semmit, de úgy adta mellét a pici szájnak, mintha ez a mozdulat e történet legtermészetesebb pillanata lenne. A férfi elnézte az egymást föltételező két testet, mígnem hirtelen megérezte, ennek a lánynak ók nem képesek nevet és történetet adni, nem is kell persze, mert úgy lépett be az életükbe, olyan természetes és kikezdhetetlen függetlenséggel, amihez az ó keresetlenül egyszerű szavaik kevésnek bizonyulnak majd, ez a kamillaillatú lánytest úgy tölti be öregségük, nyomasztó gyermektelenségük és közös magányuk udvarát, mint mesét a vágy: a legyenből egyszer csak van lesz, érinthető, látható, szagolható, ha szeretni érzékszervek által lehet, akkor az mindenek fölött földi esemény. Isten teremtményei által szerethető. A vallásháború gonosz és hiábavaló indulatait egyetlen nap alatt elmosta a leánygyermek futótűzként elterjedő híre. Támadtak persze új, ha lehet még gonoszabb és elvetemültebb vágyak is. Zákányék szomszédjai Vörösék voltak, akikről még a falu süldő lányai is tudták, hogy a fiú, a fiatalabb Vörös olykor elzavarja csenevész és örökké részeg apját otthonról, hogy anyjával háljon, aki ilyenkor szinte megnémul a félelemtől és a boldogságtól, de soha nem meri bevallani magának, hogy jó a fia hatalmas és szőrtelen testével találkoznia, hogy úgy várja ezt a szörnyű bünt napra nap. mintha már nem tudna nélküle élni, s így is lehetett, mert amikor a fiatal Vörös nem sokkal az ezüstös Pilinger halála után elutazott. néhány nap múlva a lucernaföld haragos zöldjében találták meg anyja holttestét; kibomlott haja, eltorzult tekintete, görcsbe horgadt ujjai valami szörnyű találkozásról meséltek még utoljára. A fiatal Vörös tehát másnap átballagott Zákányékhoz, és halkan csak annyit mondott a földművesnek, adja oda neki a gyereket. Zákány sápadtan állt a hatalmas ember elé, és tudta, már csak néhány pillanata van hátra. Vörös álmosan elfordította a fejét és azt suttogta: „Add ide a lányt Zákány, mert kiontom a beleidet!" Zákány Pál úgy mesélte később, hogy Vörös kezében már villant a hatalmas bicska, amikor belépett az ajtón az ezüstös Pilinger. A farkaskereskedö csak annyit kérdezett mosolyogva Vöröstől, akarja-e, hogy a következő éjszaka nőstény farkas nyalogassa fényesre az ágyékát, mire a durva férfi sápadtan, szó nélkül kihátrált a házból... Amikor a kislány megtanult beszélni, apja az ölébe ültette és megkérdezte tőle: „De mégis, ki vagy te?" A lányka komoly maradt: „Hívhattok Tündér Kamillának." S hirtelen olyan tömény virágillat töltötte be a kicsiny ház földpadlós szobáját, hogy Zákány Pál szédelegve botorkált ki az udvarra. A gyermek hároméves volt ekkor. Az átok megtört. A falu bábáját másnap két vajúdáshoz hívták, és Kenderesi atya is váltig állította, hogy reggel, amikor a templomba indult, heti penzumaként letörölgetni a kicsi Jézust tartó Szűz Mária festett faszobrát, magán érezte Isten megbocsátó tekintetét. DARVASI LÁSZLÓ