Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-25 / 152. szám

2 Körkép 1990. június 25., hétfő (Folytatás az 1. oldalról.) házi jelentőségű- abból a szempontból is, hogy engesztelést tud adni minden embernek. A Jézusba vetett hit is hozzájárult a bekövetkezett politikai, tárpadalmi, gazdasági változásokhoz, Magyarország megújhodásához. A mű befejezéséhez a bíboros Isten áldását kérte. A mise végén ezrek imádkoztak közösen az országért a határokon túl élő magyarokért, a szegényekért, elesettekért és betegekért, valamint azért, hogy az Isten adjon erőt az embereknek a munkához. (MTI) Gorbacsov jótékony Mihail Gorbacsov a világ számos országában kiadott „percsztrojkás" könyvének tiszteletdíjait az utolsó centig és kopejkáig valamilyen társadalmi vagy jótékonysági alapítvány javára utalja át — írja legújabb számában az Argumenti i Fakti című hetilap. A közelmúltban a szovjet vezető 400 ezer dollárt utalt át szülőföldjének, a sztavropoli terület egyik épülő kórházának a javára. A hír közzététele indította el a hetilapot annak kiderítésére, mi lett a sorsa a többi pénznek. A nagy példányszámmal arányban álló tiszteletdíjak sorsa a következőképpen alakult: 350 ezer dollárt kapott egy irkutszki gyermekkórház berendezések vásárlására; 100 ezer dollár jutott egy oroszországi kórháznak, amelyben súlyosan beteg gyermekeket gyógyítanak; egy emlékmű felállítására 50 ezret kapott a kulturális alap; egy moszkvai gyermekpark építésére 200 ezer dollárt utaltattak át; 150 ezer ment az örményországi földrengés károsultjainak segítésére; 50 ezer pedig hasonló célra Tádzsikisztánba. Gorbacsovnak a Politizdat nevű kiadónál megjelent müveiért mintegy félmillió rubel folyt be, ezt az összeget a szovjet főtitkárállamfő a párt + kasszájába utaltatta át. Két kongresszus között egy harmadik Szovjet fenyegetőzés Csapatkivonás - pénzért? Közelebbről meg nem nevezett intézkedések megfontolását helyezte kilátásba Valerij Ocsirov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Honvédelmi és Állambiztonsági Bizottságának elnökhelyettese arra az esetre, ha Magyarország nem fizetne kompenzációt a Szovjetuniónak a Magyarországról kivonuló szovjet csapatok által hátrahagyott javakért. Ocsirov a TASZSZ hírügynökség munkatársának nyilatkozott, miután több szovjet parlamenti képviselővel együtt részt vett a déli hadseregcsoport katonai tanácsának ülésén. A TASZSZ szerint a katonai tanács ülésén megállapították: több mint másfél milliárd rubel értékű javakat hagynak hátra a szovjet csapatok. „Sajnálatos — írja a TASZSZ —, hogy a magyar partner egyáltalán nem siet kiegyenlíteni az objektumok értékét". Valerij Ocsirov ezzel kapcsolatban leszögezte; „Amennyiben a magyar fél nem téríti meg a Szovjetunió költségeit, felvetjük a szovjet kormánynak, hogy hozzon hatékony intézkedéseket a kérdés igazságos és kölcsönös elfogadható megoldására." — (TASZSZ) MSZP Helyhatósági választások és népszavazás egyszerre renitásról szóló nyilatkozatot. Ez kimondja, hogy szovjet Moldáviában a köztársaság területén lévő föld, minden ásványi és természeti kincs, gazdasági, tudományos, műszaki és pénzügyi forrás Moldávia kizárólagos tulajdona. Moldávia alkotmánya és törvényei elsőbbséget élveznek a szövetségi alkotmánnyal ás törvényekkel szemben. Ez utóbbiak csak akkor érvényesek a köztársaságban, ha a helyi törvényhozás ratifikálja őket. A szövetségi és a köztársasági törvényhozás összeütközése mind gyakoribb téma a szovjet közéletben, hiszen Moldávia mellett hasonló döntést hozott már korábban a három balti köztársaság, továbbá Üzbegisztán, Grúzia, és Oroszország is. Több tízezer román tüntető hatolt be vasárnap reggel szovjet Moldávia területére, Iráni földrengés az albitai határátkelőhelyen kerésztül. A tüntetők félresodorták a román és a szovjet határőröket, majd mintegy két kilométerre behatoltak szovjet Moldávia területére, s ott barátkozni kezdtek a környező városoknak, így a szovjet tagköztársaság fővárosának, Kisinyovnak a lakosaival. A szokatlan tüntetés „össznépi" piknikké fajult, körülbelül egy óráig tartott, majd a szovjet határőrök vetettek véget az illegális ünnepnek. Hasonló eset történt május 6-án, amikor több tízezer román kelt át a két ország határvonalát jelző Prut folyón lévő vasúti hídon. Akkor a folyó mindkét partjáról virágcsokrokat hajigáltak a vízbe. Ezt a „virághídnak" elnevezett akciót román kulturális szervezetek rendezték, s akkor született meg döntésük, hogy újabb megmozdulást szerveznek „nyitott határok" néven. (MTI— AFP) Ötvenezer halott Mihail Gorbacsov beszéde után az OSZSZSZK Kommunista Pártjának alakuló kongresszusa szombat este 'befejezte munkájának első szakaszát. Az öt nappal korábban pár tkon ferenciaként lindult tanácskozás a második napon átalakult pártalapitó kongresszussá, amely kimondta a legnagyobb szovjet tagköztársaság önálló kommunista pártjának megalakítását. A kongresszus pénteken este — a szavazás második fordulójában — (megválasztotta a párt központi bizottságának első titkárává az 55 esztendős Ivan Polozkovot, a krasznodari terület párt- és tanácsi vezetőjét. Szombaton megválasztották a központi bizottság egy részét. A tagok többségét a területi pártszervezetek közvetlenül választják be a párt vezető testületébe. A kongresszus az SZKP júliusban tanácskozó 28. kongresszusa után ül össze a második szakasz lebonyolítására. E szakaszban a küldöttek — akik a párt. alakításakor kimondták, hogy az OSZSZSZK Kommunista Pártja az SZKP szerves részekent tevékenykedik — már az SZKP kongresszusi határozatainak ismeretében dolgozzák ki saját pártjuk szervezeti szabályzatát és programját. A helyhatósági választásokkal egy időben tartsák a köztársasági elnök megválasztásának módjával kapcsolatos népszavazást — javasolták a Szocialista Párt vasárnap tartott országos tanácskozásán. Horn Gyula pártelnök kezdeményezésére úgy foglaltak állást, hogy ajánlják az Országgyűlésnek: ne külön-külön, hanem egy időben rendezzek meg az önkormányzati választásokat és a népszavazást. A népszavazásról szóló törvény ennek lehetőségét nem zárja ki, megítélésük szerint az egyidejű szavazás feltételei megteremthetők. Állásfoglalásuk szerint ily módon megtakaríthatók a népszavazás költségei, a tanácsi apparátus nagyobb megterhelése nélkül dönthetnek a választópolgárok arról is, hogy közvetlenül kivánják-e megválasztani az ország első emberét, vagy a Parlamentre bízzák ezt a feladatot. (MTI) Moldávia is önálló Szovjet Moldávia szuverenitásáról fogadott el nyilatkozatot szombaton befejezett ülésszakán a köztársaság legfelsőbb tanácsa. A törvényhozók elfogadták az 1939-es Molotov—Ribbentropp-paktum Moldáviára vonatkozó részével kapcsolatos állásfoglalást. Eszerint ez évtől nem ünneplik meg június 2U-át, annak évfordulóját, hogy Besszarábia és Észak—Bukovina „csatlakozott" a Szovjetunióhoz. Kemény viták és cikkelyenkénti szavazás után fogadta el a parlament többsége a szuveAt iráni földrengés halálos áldozatainak száma a legújabb adatok szerint elérte az ötvenezret, míg a sebesülteké a kétszázezret. Ezt a Tehran Times című napilap jelentette vasárnap egy magas rangú illetékest idézve. A számok azonban sajnos korántsem véglegesek — irta a lap, hivatkozva a szóban forgó hivatalos személyiségre, aki szerint „az áldozatok száma percről percre nő". Szombaton a földrengés által leginkább sújtott térségbe utazott Rafszandzsani iráni elnök, aki széles körű nemzetközi összefogást sürgetett a természeti katasztrófa felszámolására. Nagy-Britannia, amelynek tavaly szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatai Teheránnal, már két repülőgépet küldött Iránba a szükséges sátrakkal, gyógyszerekkel és orvosi műszerekkel. A Nagy-Britanniában élő muzulmán közösség eddig mintegy 170 ezer dollárnyi adományt gyűjtött össze, amelyből segélyszállítmányt állítanak össze Irán számára. Az ÍRNA iráni hírügynökség jelentése szerint a csütörtöki 7,3—7,7-es erősségű földrengést több mint kétszáz utórezgés követté. Eddig hatezer személyt sikerült kimenteni a romok alól, az idő múlásával azonban egyre kevesebb esély van arra, hogy a törmelék alatt még élőkre bukkannak a mentőalakulatok. Az Irán történelme során legpusztítóbbnak mondott természeti katasztrófa következtében egész városok és falvak váltak tömegsírrá, az eddigi felmérések szerint 100 ezer ember sebesült meg, és mintegy 500 ezer maradt fedél nélkül. (AFP, Reuter, TASZSZ). Azt mondják, ha valaki túlságosan közel kerül a politikához, az előbb vagy utóbb elveszti a humorérzékét, hallását az iróniára, képességét az öniróniára. Mit mondjak, sokszor az. a benyomásom, hogy politikusaink jelentős része épp azon fáradozik, hogy megkíméljen bennünket az elsavanyodástól. A nyugodt erő győzelme óta sem lett kevésbé izgalommentes az életünk, én csak kapkodom a fejem, hol a kisgazdák nosztalgiáznak a csendőnségről meg a leventeoktatásról, hol Andrásfalvy miniszter úr borzolja a kedélyeket félreérthető nyilatkozataival, —, a gyöngyszem az, amikor a tévében azt találta mondani, hogy valamilyen vallási jellegű kiképzésben (sic!) minden gyereknek részesülnie kell —, hogy meg Csurka úr nyilatkozik oda, hogy a sajtó frontján késik az áttörés, erőarányos pozíciók és a többi miegymás. Most meg az okozhat némi felüdülést tespedt érzékeinknek, hogy az MSZP. az MSZMP, a Demi&z és Király Zoltán aláírásgyűjtő akciója sikerrel járt, népszavazni fogunk, és demokrácia lesz, akárki meglássa. Bevallom, titokban azért szurkolok, hogy össze tudjanak még szedni három kérdést, és akkor megérhetjük azt a boldog időt, amikor a fent említett baloldali blokk aktivistái négy igenért fognak agitálni a köztereken. Igazán nem kívánok tippeket adni, de a MSZOSZ (ejtsd: miaszasz.) is szeretne két kérdésben népszavazni, a címerkérdést is fel lehetne vetni. Azt meg remélem, hogy a tudjuk-merjükösök, meg a többiek nem fognak költségekre, egységmegbontásra, törpe kisebbségre hivatkozni majd — utaltak már erre jelek —, ezek az ódivatú érvek nem az ö stílusuk. A múlt hét elején különben őszintén aggódtam azért, nehogy valami jóvátehetetlen bakit csináljon a parlamenti többség — amely ebben az esetben nem azonos a kormánytöbbséggel. A Magyar Közlöny-botrányból arra lehet következtetni, hogy komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal; kész. helyzet elé állítják az aláírásgyűjtőket Nem tudom persze, mi igaz ebből, de ha igazolódna a fenti eset, sokunknak el kellene gondolkoznunk. Szerencsére!?) ezt a botrányt elnyomta időközben egy másik; a valódi demokraták padsoraiban Hámori képviselő úr elfelejtkezett arról, hogy ez. már nem az a Parlament, amelyet ő megszokott és régi passziójának hódolva, négykezest kezdett játszani a szavazógombokkal, ami azért még tőle is illetlen cselekedetnek számít. Az elnökválasztás ideje és módja körüli csatákról — ha már ezen ügyben e lapokon korábban mindenféle állatok lettek példaként néven nevezve — nekem Lótojás leginkább a ratóti csikótojás meseje jut az eszembe. Ahogy a mesebeli tokból próbálta k'költeni Rátát népe a csikót, úgy ül már jó ideje a magyar politika az elnökválasztás kérdésén, hátha kikel belőle valami. Például a demokrácia. Miközben egymást váltják az éppen soros „költők", a többiek körbeállva vitatkoznak, alkotmányjogi érvek hangzanak el, pedig mar kiderült, hogy nem a demokráciáról és demokratizmusról folyik a vita. Azok persze, akiknek az a demokrácia, amikor a nép mindig közvelenül dönt, lehet, hogy nehezen fogadják el, hogy egyik mód sem demokratikusabb a másiknál. Nekem a szép emlékű Hazafias Választási Koalíció pártellenes agitációja jut eszembe, ha őket hallom pártelitek kamarillapolitikájáról beszélni. Jó lenne arról is népszavazást kiírni, gondolom én, hogy eltiltsuk-e a pártfrakciókat attól a minden demokráciában alkalmazott természetes viselkedésüktől, hogy szóba álljanak egymással, tárgyaljanak, és előzetesen megállapodjanak a fontosnak ítélt politikai kérdésekről. Biztosan sikerülne működésképtelenné tenni a Parlamentet. Az az igazság, hogy kicsit cikis ez a csikicsuki az elnökválasztás körül. Megint elhatalmasodott néhányunkon a szelektív emlékezet betegsége, és ez nem is csoda, hiszen közös kincsünkből, a múlt ősszel kidolgozott érvrendszerekből ma mindenki a neki megfelelőt mazsolázza ki, és olvassa a másik fejére. Kiesett például szocialistáink emlékezetéből az a tény, hogy tavaly ősszel aláírt megállapodásuk szerint, a Parlament választja meg az elnököt, kivéve azt az esetet, az elsőt, amikor az először kiírt demokratikus választások előtt választottunk volna népszavazással államfőt Üjabban hangoztatott szigorúan elvi álláspontjuktól akkor az téri. tette el őket. amit Fejti György fejtett ki: Pozsgay Imre személyében jó esélyük volt arra, hogy megszerezzék ezt a fontos stratégiai pozíciót. Ezért a rövid távú, de biztosnak tűnő eredményért érdemesnek tűnt lemondani a mindenkori közvetlen elnökválasztásról, különben szilárd elvi álláspontjukról, mint már említettem. Ha az emlékezetem nem csal, akkor a novemberi népszavazás kérdéseihez önkényesen hozzáfűzött magyarázatokkal az akkori állampárti többségi Parlament — ó átkos pártelitek, antidemokratikus kamarillapolitikai — elérte, hogy ne az időről, hanem a módról szavazzunk. Es elért még valamit. A harmadik kérdés alá odabiggyesztett egy olyan magyarázatot, amelynek értelmében, ha igent mondunk, a párt vagyonelszámoltatására, akkor elfogadjuk az akkori pénzügyminiszter beszámolóját. Igennel szavaztunk, és népszavazással támasztottuk alá az MSZP vagyonelszámolásának elsikkasztását. A novemberi népszavazás eredményét ismerve, márciusban már amiatt főhetett a tisztelt régi Parlament feje, hogy hogyan tehetné semmissé az általa kreált magyarázatokat, hiszen ha saját magyarázatait törvényes tartozékaiként ismeri el a kérdéseknek, akkor nem. változtathatják meg Király Zoltán javaslatára az1 alkotmányt olyan értelemben, hogy ezentúl népszavazás döntsön az államfő személyéről. Győzött a politikai szempont, és az MSZP-s Parlament inkább bohócot csinált saját magából. (Egyébként, ós ez is hozzátartozik az igazsághoz, teljesen jogosan döntött így a Tisztelt Ház akkori többsége.) Annyira azért nem hatotta át a jogszerűség érzelme a honatyákat hogy figyelmüket kiterjesszék a vagyonelszámoltatásra vonatkozó kérdés magyarázatára is. hiszen akkor az eredeti, a kérdés által javasolt módon el kellett volna számolni a teljes vagyonnal, pártlapostul, egyszemélyes káeftéstül együtt. Az. az igazság, hogy a társadalmi igazságosságra érzékeny szocialisták ebben a kérdésben jobbnak látták, ha nem firtatják az ügyet, és inkább liberálisabbak lesznek a liberálisoknál is, hiszen saját vagyonukról volt szó. A történet megnyugtató véget ért, a kecske is jóllakott, és a (párt)káposzta is megmaradt. (Ha már az állathasonlatoknál maradunk.) Mindez persze csak egy elhanyagolható mellékszála a történetnek, nem is lenne igazán fontos, de talán jelezhet valamit a népszerű elvek mögötti kemény politikai érdekek meglétéről is. Azt hiszem, jó lenne leszállni a magyar politika csikótojásáról, mert már igen csak büdös szegény. Én inkább azt tartom tisztességesebb megoldásnak, hogy legyen népszavazás, ebben a kérdésben remélhetőleg utoljára, mint azt ahogy a mostani kezdeményezők elkezdtek alkudozni a több mint kétszázezer aláírás birtokában. Bár érvek szólnak mellette, nem tartanám szerencsésnek, ha júliusban lenne a referendum, ez eleve érvénytelenné tehetné az egészet. Legyen alkalmas időben, addig is lesz idónk nézegetni egymást, kinél hol lóg ki a ló lába, meg a combja, és bár gusztusunk tiltakozhat ellene, ha elkerülhetetlen, csúsztassuk tekintetünket feljebb is ... Pikó András