Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-20 / 147. szám

Baggio napja, Aida hangja Namármost, akárhogy is a csehszlovákokért zakatolt a szí­vem a gyengébb mellelli örök szimpátia, s a jószomszédi kapcso­latok ápolása jegyében, azt a legcl­vakul tabb kék -fehér-piros 1 úvőnek is cl kellett ismernie tegnap este: káprázatos focit produkáltak az olaszok. Nehéz kiemelni bárkinek is a játékát, de — megint csak a „gyengébb" iránti elfogultság, ugyebár—a fiatal Baggios a hozzá hasonlóan nagy riválisok ellenében csapatba kerül t Schiliaci produkci­ójakülön isfigyelemrcméltó. Válo­gatottbeli tapasztalat nélkül, soha eddig egymás mellett játszva — pontosan az a gólra törő, kiismer­hetetlen, s/élvészgyors játék, ami­ért megőrülnek a foci szerelmesei. Schiliaci szerez vezetést bra­vúrgóllal, tombol a nép, Aidát éne­kelnek — mit ad Isten: kris­tálytisztán, pedig nem is Kodaly­módszerrcl tanultak—aztánroha­moznak rendcsen, Schillacit fel­vágják, csak a bíró nem látja, lát vi­szont lest a csehek teljesen szabá­lyosgóljánál. Baggiofélpályáról be­vezetett szlalomgólja a kegyelem­döfés —kezdődhet a reggelig tartó vígasság, ember, azazcsapat legy en a talján, aki megállítja a házigaz­dákat, de szomszédaink is büszkén vonulhatnak — boldogok len­nénk, ha ilyen csapatunk lenne... B.T. Bizonyítani fogok " A legtöbb szakértő azt jósolta: az „aranycipős" holland ász, Marco van Bas­ten lesz a Mondiale '90 egyik legnagyobb egyénisé­ge. Hát, eddig nem az...Ta­lán a tökéletesen formán kí­vüli teljesítménye miatt utasította el eddig a tőle exkluzív interjúkat kérő tu­dósítókat. Kedden délelőtt megtört a jég. Ian McLeod, a UPI tudósítója szóra bírta az AC Milán kitűnőségét. Fokozott teher volt-e, hogy olyan sokat vártak ön­től a holland szurkolók a vb­döntő rajtja előtt? —Nem. Megszoktam az utóbbi években az ilyesmit. Azzal egyetért-e, hogy kétszer 90 percen keresztül nem volt éppen csúcsformá­ban? —igen. Balgaság lenne, ha tagadnám. Mi a holland válogatott gyengélkedésének legfőbb oka? —Az, hogy legtöbb játéko­sunk még mindig az 1988-as Európa-bajnoki címünk bűv­körében él, és gondolkodik. Ez egyfajta önteltséggel ls párosult a rajt előtt? —Esetemben nem. Kiváló formában voltam. Ezért ért váratlanul engem is, hogy ed­dig csak két döntetlenre futot­ta az erőnkből. Miért ilyen visszafogott a holland csapat? —Számomra kicsit szo­katlan módon kevés használ­ható labdát kaptam eddig a középpályásoktól. Ezért vissza kellett vonulnom az el­lenfelek 16-osának környéké­ről egy pár méterrel hátrább. Az volt a tervem, hogy majd én begyűjtöm a labdákatés így fejezem be az akciót. Ám min­dig követett egy-két védő. Nem hagyták, hogy a labda­szedés után kapura forduljak. Ez elvette a kedvemet, az ener­giámat is csökkentette. Netán van valami mé­lyebb magyarázata is annak, hogy nem úgy szolgálják ki önt, mint rendesen? —Nem hiszem, hogy vala­miféle torzsalkodás miatt kapnék kevesebb használható labdát. Egyszerűen nem sike­rülnek a pozíciós megoldása­ink. Több szakember állítot­ta: ön egyszerűen megállt a védelmek tengelyében, és csak ölhetett kézzel várta az átadásokat. —Végül is az a dolgom — amint előbb is kifejtettem —, hogy az esélyre vadásszak. Ha ez bűn, akkor az illetők nem tudják, mi az, a „tűzvo­nalban" feladatot ellátni. Van úgy, hogy 89 percig sem­mittevésnek tűnik egy ék játé­ka. Azután jön az az egyetlen másodperc, amikor gólt ér el, és ez két pontot ér. Mit vár az írek elleni ta­lálkozótól? —Nagy szégyen lenne, ha nem jutnánk tovább. Lesz-e lényeges módosítás az írekelleni találkozóra tak­tikai értelemben? —Nálam máris van, de nem taktikai jellegű. Erőszakkal kiűztem magamból, hogy Euró­pa-bajnok csapat csatára va­gyok. Nincs többé 1988, úgy játszom majd, mintegy nemzet­közi nevet még nem szerzett já­tékos. Egy olyan ember, akit te­hetségesnek tartanak, de még nem bizonyított. A bizonyítás 90 perce elé nézek. Dráma három percben Elmondhatjuk: olyan mér­kőzést láthattunk, melyen az NSZK tizenegye az utolsó percben engedte ki a győzel­met a kezéből... Annyit harcolt érte, hogy a Bcckenbauer-gár­da nem tudta elképzelni, ez a csoda is bekövetkezhet. Szabá­lyos csata dúlt apályán. Kiállí­tás és tizenegyes kivételével mindent felvonultattak a csa­patok, ami a játék savát-borsá t adja. A feltörő Brehme hiá­nyát érezte a német csapat, tö­kéletesnek kikiáltott gépeze­tük semlegesítését focikrimi­be ülő módszerekkel érték el kávéország labdarúgói. No és tökéletes dél-amerikai techni­kával... Ezeddig a földrész csa­patai közül ők tudták félvonul­tatni a látványban sem szűköl­ködő, célirányos, pontokban is mérhető tudást. Esélyeikhez viszonyítva túl sokat is mutat­tak: az első félidőben több tisz­ta helyzetet dolgoztak ki az el­lenfélnél, ezeket sorra elpus­kázták, majd a második játék­részben érezhetően az ered­mény tartására törekedtek Némiképp el is fáradtak, ne­gyedórán keresztül alig jutot­tak túl a térfélen, következett a törvényszerű Littbarski-gól íme, azonban maradt annyi ereje Kolumbusz utódainak hogy utolsó erőfeszítéssel be lőjék magukat a nyolcaddön­tőbe. A dráma három perc alatl játszódott le, feledtetve a csa­ta többi jelenetét: a nevetsé ges, lapot követelő időhúzást, a nehezen elfogadható indula­tokat. A német gyephengei egy buckán megállapodott — hogyan tovább? P. S E sküszöm, minden jóindu­latom ellenére sem értem a magyar tévét. Merthogy, ko­rábbi világversenyek idején nem vettek tudomást arról, hogy az ember nemcsak a ma­gyar tévét nézi, még csak-csak megértettem, hisz végül is ott fönn a magasságos fővárosban nem kötelesek tudomásul venni azt, hogy itt lenn a déli határ mentén l-2millióembernézi a ju­goszláv televíziót (is). De most­már, hogy nem csupán többi szomszédaink adnak jóval több sportot, de a műholdas adások ré­vén az ország bármely részén éj­jel-nappal követhetők a foci vb eseményei — teljesen „kiaka­dok" a magyar tévé műsorrend­jén. Közvetítenek mondjuk este egy meccset, s ezzel kész. Másnap esetleg összefoglaló a másik, eredetilep ugyanabban az idő­ben zajló meccsről — de kö­nyörgöm, kedd este már kit érdekel a Kamerun—Szovjet­unió parti összefoglalója, ami­kor hétfőn már bárki megnézhette az egész meccset a román, a jugoszláv, vagy a szov­jet televízióban, illetve az Eu­rosport programjában? Ipi­apacs Az argentin válogatott a B-csoportban csak nagy nehezen sze­rezte meg a harmadik helyet, ami azt jelentheti, hogy a világbaj­nokicímvédő, ha tobábbjut egyáltalán, mindenképpen erős ellen­felet kap a nyolcaddöntőben, ahol már egyenes kieséses rend­szerben küzdenek a csapatok. Carios Bilardo, aki négy évei eze­lőtt vb-győzelemre vezette Maradonáékat, már most magyaráz­kodásra kényszerült: —Ezt a csapatot nem szabad összetéveszteni az 1986-ossal. Hogy mi az alapvető különbség? Nos, akkor 16 játékossal kezd­hettem meg a felkészülést, a Mondiale előtt viszont csak öt ember állt rendelkezésemre. így tehát az „éles" mérkőzéseken kell for­mába hozni az együttest, ami nem könnyű feladat, de azért nem Ls reménytelen vállalkozás. A románok ellen például az első 25 percben határozottan jól játszottunk. Várom a még jobb folyta­tást. Az argeutln szakvezető védelmébe vette a sokat bírált Diego Maradonát: —Diego önfeláldozó lelkesedése példaértékű lehet a fiatalab­bak számára. Saroksérüléssel kínlódott, mégis vállalta a játékot, s amikor a fél Időben le akartam cserélni, a következőképpen rea­gált: „Meg vagy őrülve, Carlos? Talán ki sem bírnám, ha nem lehetnék ott a pályán!...'7 © Ellenkezett, leszúrták © Egy jól menő nairobi bár tulajdonosát súlyos, késsel ej­tett sebbel szállította a mentősök rohamkocsija kórház­ba. A kenyai üzletember nem túlzottan kedveli a futballt, ezért töboször és határozottan visszautasította egy ven­dége azirányú kérését, hogy a kameruni—szovjet talál­kozó idejére váltson csatornát azért, hogy az afrikai vá­logatott találkozóját láthassák a bárban tartózkodók. Szó szót követett, a vendég hirtelen kést ragadott, s egysze­rűen leszúrta a tulajdonost. Arról nincs hír, hogy a Fogdá­ba szállítása után a rendőrök engedélyezték-e a merénylő számára a tévézést. VIIMKLIŐ Bedurran az agyam, ami­kor a humorizálni akaró ri­porter ipiapacsozik, mielőtt bejelentené a nem közvetí­tett meccs eredményét. Szé­gyen, hogy ennyire nem ké­pesek „ott fönn" alkalmaz­kodnia realitásokhoz, s tragi­kus, hogy mindezt ráadás­ként ál-jópofáskodással igyekeznek leplezni. Úgyhogy javaslok vala­mit mindazoknak, akik való­ban szurkolni akarnak: ne nézzék a magyar tévét. Kap­csoljanak át bármelyik kül­földi csatornára, s végignéz­hetik mindkét meccset, anél­kül, hogy holmi „ipiapacs­csal" közben rontanák a szó­rakozásukat. Az Eurosporl ráadásul a két meccs között táblázatot közöl, esélyt latol­gat — növelve ezzel a várható izgalmak mértékét és értékét. Három kiváló riporte­rünk pedig — akiknek hangja már most amúgy is a totális unatkozást tükrözi — hadd közvetítsen, saját magának. (balogh) Továbbra is erős bírálatok özöne zúdul Bobby Rob­sonra. Az angol csapat ugyan mind az írek, mind a hol­landok ellen aktívabb, kezdeményezőbb játékot nyúj­tott, de mindhiába, ennek csak két döntetlen lett az eredménye. Robsont a hollandok ellen alkalmazott taktikáért kritizálták még a keddi angol lapok is. Azt hányják a szemére, hogy öt védőt játszatott, amolyan „betonfut­ballra" kényszerítette Linekcréket. —Nem értem, miért támadnak, hiszen ez kel­lett a pontszerzéshez — utasította vissza a váda­kat Robson. — Majd meglátják Egyiptom ellen csü­törtökön, hogy válo­gatottam ért a haté­konytámadásokhoz is. Csak azért fohász­kodom, hogy Gary Li­neker, minden angol csatárok legjobbika rendbejöjjönazarab válogatott elleni sors­döntő erőpróbáig. Llneker, akisérült

Next

/
Oldalképek
Tartalom